ELŐKÉSZÍTVE AZ UTAT A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁRA
ELŐKÉSZÍTVE AZ UTAT
A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁRA
A BIBLIA TANULMÁNYOZÁSÁRA
A ”Felszerelve minden jó cselekedetre” című könyv ésszerűen három terjedelmes részre van felosztva. A kezdő húsz lecke megalapozza a hátralevő ötven leckét. Ezen első rész figyelmes tanulmányozása megismerteti a tanulmányozóval a Biblia eredetét, fejlődését, megőrzését és hitelességét. Többet fog megismerni azon eredeti nyelvekkel kapcsolatban, amelyeken az ihletett írók feljegyezték a Bibliát, és sokkal tisztább lesz meglátása arról, hogy ezen eredeti kéziratok tartalmát hogyan adták át húsz, harminc, sőt több évszázadon keresztül, hogy több mint ezer nyelven eljussanak hozzánk. Ez a rész felkészíti az olvasót a Biblia hatvanhat könyvének részletes tanulmányozására; élesebbé teszi látását a lebilincselő bibliai drámák szemlélésére, miközben azok nagyszerű mozgóképekként bontakoznak ki szemei előtt.
1. Lecke
A BIBLIA EREDETE
Sok angol nyelvet beszélő vallásos hajlamos azt hinni, hogy a Biblia, mint könyv teljesen csodás módon keletkezett. Nekik homályos elképzelésük van arról, hogy a mennyben írták, természetesen angolul, ott fejezetekre és versekre osztva, keresztreferenciákkal és széljegyzetekkel, majd egy angyallal a földre küldetett. Ezek szeszélyesen elutasítsák az American Standard Verziót (ASV), és a Biblia más modern fordításait, azt gondolva, hogy az általuk vallásosan tisztelt Jakab Király Változatú Biblia, az egyetlen igaz Biblia. Ők nem ismerik fel, hogy a Jakab Király Változat, amely 1946-ban csupán 335 éves volt, viszonylag fiatal az Írásoknak első feljegyzésével szemben, amely visszamenőleg 3.458 évvel ezelőtt történt. Akkor az angol nyelv még nem is létezett.
9
10
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
A Biblia írásba foglalását az ember, Mózes kezdte a pusztában, mégpedig héber nyelven. A legnagyobb része annak, amit ma tévesen „Ó Szövetség”-nek neveznek, héber nyelven volt írva, és helyesen „Héber Iratok”-nak vannak nevezve. Azonban a Héber Iratok nem voltak teljes egészében Héberül írva. Ezsdrás 4:8-6:18 és 7:12-26; Jeremiás 10:11 és Dániel 2:4-7:28 eredetileg Arámul voltak írva. A tévesen „Új Szövetség”-nek nevezett rész eredeti nyelve a Görög; ezért a Bibliának e szakaszáról gyakran a „Görög Iratok” néven beszélnek.
A Biblia minden könyvének, szám szerint 66 könyvének, közös az eredete. Habár összetett írások, a Biblia egyetlen Szerző tulajdona. A világ összes többi könyve között ez teszi kimagaslóvá. A Biblia Jehova kinyilatkoztatása önmagáról és szándékairól. A Biblia írásának kezdetekor Ő személyesen hozzájárult a Szentírás kánonjához azáltal, hogy két kőtáblára rögzítette a Dekalogot, vagy a Tíz Parancsolatot. (2. Móz. 24:12; 31:18) Az írás tényleges feladatát emberi teremtmények vették át, de mindannyian Isten irányítása és utasítása alatt írtak, s az Ő szelleme vezérelte őket. Néhányan bírák és királyok voltak. Egyesek tanultak voltak, míg mások egyszerű munkások, pásztorok, halászok stb. voltak. Nem voltak hivatásos írók, hanem tevékeny emberek, Jehova tanúi és szolgái az élet minden területéről. Ők az évek hosszú időszaka alatt írtak. Mózes körülbelül Kr.e. 1513-ban kezdte el a Pentateuch-ot, a Biblia első öt könyvét, János apostol tizenhat évszázaddal később fejezte be a bibliai kánont.
Annak ellenére, hogy ez a több mint harminc személyből álló változatos csoport az idő folyamán széles körben elkülönült volt, egy tökéletesen harmonikus irodalmi remekművet készített. Mindez nem az írók képessége által, hanem a Biblia Megalkotójának végtelen bölcsessége és hatalma által valósult meg. Az írók önmaguk is elismerik ezt. Dávid ezt mondta: „Az ÚR lelke szólott én bennem, és az Ő beszéde nyelvem által”. Lukács kijelentette: „Amint szólott az Ő szent prófétáinak szája által”. Péter még hozzáfűzi e vallomáshoz: „Soha egyetlen
A BIBLIA EREDETE
11
prófécia sem származott az ember akaratából: hanem az emberek Isten által beszéltek, a szent szellemtől indíttatva." (Am. Stan. Ver.) Pál nem hagyott teret további kételyeken és kivételeknek, amikor határozottan kijelenti: „A teljes Írás Istentől ihletett”. Minden bizonnyal egyedül Jehova Isten a Biblia Megalkotója. – 2. Sám. 23:2; Csel. 1:16; Luk. 1:70; 2. Pét. 1:21; 1. Pét. 1:10, 11; 2. Tim. 3:16-17.
A Biblia eredetileg nem volt egy könyv, azonban kánonjának növekedésével, a könyvek és füzetek egy kis könyvtára lett. Meglehetősen modern azon általános meghatározás, hogy a Biblia egy könyv, még ha Krisztus után a második században kódex formában állították is össze. A keresztény korszak negyedik századában a Bibliát latinul még úgy is nevezték, mint Bibliotheca Divina, vagyis „Az Isteni Könyvtár”. A „Biblia” kifejezés a Görög biblía szóból származik, amelynek jelentése papirusz tekercsek, kötetek vagy könyvek; szó szerint kicsi könyvek. A korai görög keresztények a Szentírást Ta Biblía-nak vagy „A Könyvek”-nek nevezték, ezalatt A kimagasló vagy legfontosabb könyveket értve.
Az Authorized (Jogosított) vagy King James Version (Jakab Király Változat)-ban a Héber Iratokban 39 könyv van, míg a Görög Iratokban 27. A héber és a zsidó Bibliák csak 24 héber könyvet sorolnak fel, mivel az 1. és 2. Sámuel; 1. és 2. Királyok; 1. és 2. Krónikák; Ezsdrás és Nehémiás; és az úgynevezett „Kis próféták” tizenkét könyve együtt, mindegyik egy-egy könyvnek számit. A Biblia könyveinek hét fontos és Szentírás szerinti csoportosítása a következők: (1) a Törvény; (2) a próféták; (3) a Hagiográfia (szent írások, a Zsoltárokat is beleértve); (4) az Evangéliumok; (5) A Cselekedetek; (6) a levelek és (7) a Jelenések.
Azonban még meg kell említeni egy felosztást, amely viszont nem jó, hanem nagyon gonosz célt szolgál: Isten Igéjének felosztása az úgynevezett „Ószövetségre” és „Újszövetségre”. Az ilyen felosztás a Biblia Megalkotója nem engedélyezte. Hogy ez durván helytelen, bizonyítja az, hogy az Ördög felhasználja ezt arra, hogy érvénytelenítse és eltávolítsa Isten Igéje ihletett tartalmának közel háromnegyed részét. (5. Móz. 4:2; Jel. 22:19) A Bibliában a Héber Iratok sehol nincsenek „Ó Szövetség”-nek nevezve.
12
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
A Héber Iratok sem hivatkoznak a Görög Iratokra, amikor új-testamentumot vagy -szövetséget jövendöltek. A Héber Iratok egynél több testamentummal vagy szövetséggel foglalkoznak, és ugyanez igaz a Keresztény Görög Iratokra is. A Szentírás ördögi kiforgatása bárki részéről annak állítása, hogy amikor Pál a Zsidók 8:13-ban arról beszél, hogy a jelképes régi törvényszövetség öreg lett és közel van az elmúláshoz, akkor ő a tévesen „Ó Szövetségnek” nevezett Héber Iratokra hivatkozik, amely már beteljesedett, és ezért minden, amire ezután a Keresztények számára szükséges, az úgynevezett "Új Testamentum", vagyis a Görög Iratok. Pálnak saját írásai is megcáfolják az ilyen hamis állítást. – Róm. 15:4; 1. Kor. 10:11; 2. Tim. 3:16-17.
Pál ihletett leveleinek ezek az idézetei azt mutatják, hogy amikor a teljesen-bölcs Isten parancsolatokat adott Mózesnek és utána másoknak, hogy írjanak, akkor Ő a mi zavarba ejtő napjainkra gondolt, amikor az emberi nemnek oly nagy szüksége van valódi útmutatásra és szilárd reményre. A Teremtő ismerte az emberi szervezetet és emlékezetének gyengeségét, és ismerte az Ördög arra irányuló célját is, hogy az isteni feljegyzés megsemmisítése, elferdítése és az emberek elméből kitörölje. Ezért Isten egy hű feljegyzés megírásáról gondoskodott. Mivel ez kifejezetten azok számára szól, akiknek létfontosságú információkra van szükségük a nemzetek legsúlyosabb válságban a világ végén; a Mindenható Isten megőrzi a Szentírást, a megsemmisítésére tett erőfeszítések ellenére. Amit Ésaiás próféta mondott több mint 2.600 évvel ezelőtt, és amit az ihletett Péter 1.900 éve kijelentett, ma is igaz. „Istenünk beszéde mindörökre megmarad”! – Ésa. 40:8; 1. Pét. 1:25.
KÉRDÉSEK: 1. Milyen homályos elképzelése van sok vallásosnak a Biblia eredetéről? 2. Mellőzve a modern fordításokat, mit nem vesznek figyelembe a Jakab Király Változattal kapcsolatban? 3. Milyen nyelveken írták eredetileg a Bibliát? 4. A Biblia írását illetőleg mely tények igazolják, hogy Isten szelleme működött egy ilyen mestermű megalkotása érdekében, amely egész tartalmában harmonikus? 5. Miről tanúskodnak maguk a Biblia írói e tekintetben? 6. Mi tulajdonképpen a Biblia, amint azt a neki adott nevek is mutatják? 7. A Biblia mily különböző felosztásai vannak megvitatva, amelyek látszólag helyesek és értékesek? 8. Mely felosztás helytelen, és milyen káros hatása van? 9. A Biblia Szerzője miért íratta meg a beszámolókat?
A BIBLIA MEGŐRZÉSE
13
2. Lecke
A BIBLIA MEGŐRZÉSE
A Biblia Szerzője annak Megőrzője is. Ő jegyeztette fel a következő nyilatkozatot: „az Úr szava mindörökre megmarad”. (1. Pét. 1:25; Ésa. 40:8) Honnan tudjuk, hogy ezen állítás napjainkban igaz, amikor a Biblia Héber Iratainak vagy Görög Iratainak egyetlen eredeti kézirata sem létezik? A Héber Iratoknak nincs korábbi teljes kézirata vagy kézzel írott példánya Kr.u. 1008-tól (amely ma Szentpéterváron van megőrizve), és a Keresztény Iratok egyetlen teljes vagy majdnem teljes görög kézirata sem származik a Krisztus utáni negyedik század előtti időből.
Bár nyilvánvalóan minden eredeti kézirat elveszett, eltűnt vagy meg volt semmisítve, a teljes Bibliának sok ókori másolata van, s a Biblia egyes részeinek még több ókori kézirata áll rendelkezésünkre. A Héber Iratok régi meglévő kéziratainak száma körülbelül 1.700. Míg a Görög Iratoknak eredeti nyelven körülbelül 4.000 ókori kézirata van elterjedve az egész földön, és a Görög Iratok legrégibb változatainak vagy fordításainak körülbelül 9.000 másolata van.
Mielőtt a babiloniak az első templomot lerombolták, a „törvénykönyv” a Szövetségláda mellett volt megőrizve: „Vegyétek e törvénykönyvet, és tegyétek ezt az ÚRNAK, a ti Isteneteknek szövetségládája oldalához, és legyen ott ellened bizonyságul”. (5. Móz. 31:26) Józsué élete vége felé Jehova elé tette saját feljegyzéseit: „És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe”. (Józs. 24:26) Sámuel hasonlóan tett: „Sámuel pedig előadá a nép előtt a királyság jogát, és beírá egy könyvbe, és letevé az Úr elé”. (1. Sám. 10:25) Ezek az idézetek a Biblia kánonjának megőrzéséről tanúskodnak.
Egy fontos eseményt, amely alátámasztja az Írások megőrzését,
14
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
az elveszett és elfeledett „Törvénykönyv”-nek a Templomban való megtalálása képezi, Jósiás király tizennyolcadik évében, Kr.e. 641-ben, midőn egy vallásos bálványimádati időszak után, helyreállították Jehova igaz imádatát. (2. Kir. 22:1-10; 2. Krón. 34:14-18) A Babiloni fogság alatt az Írások meg voltak őrizve. Dániel írja (9:2): „[Dárius] Uralkodásának első esztendejében én, Dániel, megfigyeltem a könyvekben az esztendők számát, a melyekről az ÚR igéje lőn Jeremiás prófétához, hogy hetven esztendőnek kell eltelnie Jeruzsálem omladékain”. A Babiloni száműzetésből való visszatérés után, Ezsdrás ezen „törvénykönyvből” olvasott, a Szent Földre visszatelepített népnek. – Neh. 8:1-18.
Nem minden száműzött zsidó, aki Kr.e. 537-ben visszatért a babiloni fogságból, beszélte vagy értette a bibliai héber nyelvet. A fiatalabb korosztály az arám illetve a szíriai nyelvet beszélte, amely szemita eredetű, s a héberrel rokonnyelv. Amikor a léviták a törvényből olvastak, akkor ők „világosan” kellett olvassanak, s „azután magyarázának” (Nehémiás. 8:8); ez azt jelentette, hogy a héber szöveget értelmezték, vagy szabadon lefordították arámra. E magyarázatokat „Targumok”-nak nevezték, ami „értelmezést” vagy „körülírást” jelent. Ezek a Targumok évszázadokon keresztül szájról-szájra, nemzedékről-nemzedékre voltak közvetítve. A zsidók ellenezték a Héber Iratok más nyelvre való fordítását, mivel szentnek minősítették. Azonban több évszázad múltán ezek a körülírások fokozatosan feljegyeztettek. Ma az összes Héber Iratokról létezik írott Targum, kivéve Dániel, Ezsdrás és Nehémiás könyveit.
A változatok vagy más nyelvre való fordítások további bizonyítékok arra, hogy az Ezsdrástól Krisztusig eltelt öt évszázad alatt Isten megőrizte Igéjét. Ezek közül a legrégebbi a „Samaritánus Pentateuch”. Ez azon vallásos emberekből álló vegyes népesség által lett megvalósítva, akiket az Asszírok Samáriába telepítettek, miután Kr.e. 740-ben Izráel tíz törzsét fogságba hurcolták. Ez a másolat kb. Kr.e. 450-ben készült (a létező kézirat viszont
A BIBLIA MEGŐRZÉSE
15
egy későbbi időből származik). Ez a héber Pentateuch (jelentése „öt könyv vagy kötet”) szövegének átírása, samaritánus betűtípussal írva és néhány samáritánus kifejezéssel gazdagítva. Ezért a „Samaritánus Pentateuch” eredete, minden más bibliaszövegénél messzebbre nyúlik vissza, a héber kivételével. Lényegében néhány kisebb különbség kivételével ezen másolat megegyezik a zsidók szövegeivel.
Kr.e. 280 körül, a Héber Iratokat Egyiptomban elkezdték lefordítani görög nyelvre. Ez a görög változat Septuagintának volt nevezve. E fordításnak nagyszámú másolata készült és terjedt el az ókori világban. Ennek megvolt a maga fontossága az Isten Igéje megőrzésében, alapul szolgálva a más nyelvekre való fordításban.
Ami a Keresztény Görög Iratokat illeti, ezek eredeti szövege fennmaradt nemcsak a Sinai és a Vatikáni 1209-es kéziratokban, hanem a több mint négyezer görög nyelvű kézirat mellett, még majdnem kilencezer más nyelvű ókori változat kéziratában is. A Görög Iratok már szerkesztésük évétől sok vitának voltak a témái, így az apostolok ideje utáni gazdag irodalomban oly sok az idézet az Írásokból, hogy a Görög Iratoknak majdnem a teljes szövege összeállítható ezen idézetekből.
Mindezen évszázadok során, a világon egyetlen könyv sem részesült oly tiszteletteljes és különleges figyelmű bánásmódban, mint a Biblia. Olyan írnokok másolták, akik szent félelemmel rendelkeztek a tévedések elkövetésével szemben. Isten Igéjének ismertté tevése érdekében, ennek másolói és fordítói pontos munkájuk mellett gyakran feláldozták saját életüket is. Az ókori görög másolók, a fordítás hatékony ellenőrizése érdekében, megszámolták a leírt szavakat. A hivatásos héber írnokok pontosan megszámolták nemcsak a szavakat, hanem a betűket is. Krisztus után több évszázadig, az írott héber csak mássalhangzókból állott, és egyetlen betű kihagyása vagy hozzáadása a szavat gyakran egy másik szóra változtatta. Ha egy legkisebb tévedést is találtak, egyetlen tévesen írott betűt,
16
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a tekercsnek azon egész része el volt távolítva, mint nem megfelelő a zsinagógában való használatra. Ezért azt egy új és kifogástalan másolattal helyettesítették. Még mielőtt egyetlen szót leírtak volna, előbb hangosan felolvasták; bármely szó emlékezetből való leírása súlyos bűnnek volt tekintve. Azt mondják, hogy a vallásos írnokok, mielőtt az Elohim (Isten), vagy az Adonay (Úr) szót leírták volna, ájtatosan megtörölték tollaikat, és mielőtt a szent „Jehova” nevet leírták volna, vallásos módon megmosták egész testüket. Ezen hivatásos zsidó írnokok pontossága nagymértékben továbbítva volt a Keresztény Görög Íratok nem hivatásos másolóinak.
Azonban a másolók szigorú pontossága és a javítók hatékonysága ellenére, az írnokok által egy bizonyos számú jelentéktelen hiba mégis bekerült a szövegbe, jelezve az emberi tökéletlenséget. Ezeket a hibákat később megismételték azon emberek, aki az illető kéziratot másolta, és néha kisebb egyéni hibák adott hozzá. Nyilvánvaló tehát, hogy a másolatok számának gyarapodásával egy időben, arányosan növekedett a hibák száma is. Ezért minél régebbi a kézirat, pontossága annál valószínűbb.
A Szentírás megőrzése, egy isteni csoda; nem csak a könyv formájában való megőrzése (mivel egyetlen más könyv sem volt oly könyörtelenül üldözve a kutatóival, másolóival, fordítóival és kiadóival együtt, a börtön, tűz és kard által), hanem az emberi gyengeség ellenére a szöveg épségének megőrzése is. Az írnokok gyakori hibáinak általában nem nagy jelentőségük van. Ezeknek a Biblia épségére való hatásuk jelentéktelen. Azonban nem az a rendkívüli, hogy esendő írnokok hibákat követtek el, hanem az, hogy oly kevés következménnyel járó hibákat vétettek. A meglévő kéziratok és változatok számos gyűjteményének figyelmes és tudományos összehasonlításának során ezeket a hibákat felfedezték és kijavították. Az ilyen figyelmes és kritikus átvizsgálások eredménye, a Bibliának megbízható szövegei.
Ma a Római Katolikus Hierarchia azzal a beképzelt igénnyel lép fel, hogy ő a Szentírás megőrzője. Ezen arcátlan állítása könnyen leleplezhető. A
A BIBLIA MEGŐRZÉSE
17
Vatikáni kézirat csak a tizenötödik századtól került a birtokába, és a régi kéziratok közül egyet sem fedeztek fel a Hierarchia általa uralt területeken. A Vatikán közel öt évszázadon át hozzáférhetetlenné tette ezen értékes kéziratának tudományos tanulmányozását. Azonban egy negyedik századi kézirat, a „Codex Sinaiticus” felfedezése és közzététele miatt, az önző Vatikán kénytelen volt kiadni a Vatikáni 1209-es kézirat hasonmási másolatait, hogy ennek felülmúlását meggátolják. A történelem áttekintése bizonyítja, hogy a Római Katolikus Hierarchia a Biblia halálos ellensége, s hogy ő megkísérelte elrejteni a nép elől a Biblia igazságát, eltemetve hagyva azt a holt nyelvek koporsójában; hogy üldözte és megölte a Biblia fordítóit és terjesztőit; hogy elégette a Szentírás több ezer másolatát, és csupán akkor, amikor már képtelen volt a Biblia fényét elrejteni a köznép elől, tette lehetővé ennek lefordítását a nép nyelvjárására, míg ezen katolikus fordítások azért készültek, hogy versengjenek az előző népszerű fordításokkal. A Hierarchia nem a Biblia megőrzője, hanem a Biblia meg volt őrizve napjainkig, annak ellenére, hogy a Hierarchia kétségbeesett erőfeszítéseket tett annak megsemmisítésére.
Ismerjük el Jehovát, mint az Ő ihletett Igéjének Megőrzőjét. Nyilvánvalóan Isten irányította, nemcsak a Biblia íróit, hanem a szöveg hűséges másolóit és azokat is, aki a Biblia kánonját megszerkesztették, úgy, ahogyan a jelenben is irányítja az Ő földi tanúit, hogy ezen oldalakat tanulmányozzák és igazságait hirdessék. A Biblia megőrzése a Mindenhatónak egy csodája.
KÉRDÉSEK: 1. Mi a valóság a bibliai kéziratok eredeti másolatairól, és milyen régi kéziratok vannak? 2. Hogyan voltak megőrizve az Írások, Ezsdrás napjaiig? 3. Mik voltak a Targumok és hogyan voltak használva? 4. Hogyan voltak megőrizve a Szent Íratok Ezsdrás idejétől egészen Jézus Krisztus idejéig? 5. Hogyan vannak ellenőrizve a Keresztény Görög Iratok? 6. Mily tények mutatják a Szentírás másolói által gyakorolt nagy gondosságot? 7. A Biblia megőrzése miért kétszeres csoda? 8. Hogyan leplezhető le a Római Katolikus Hierarchia azon igénye, hogy ő a Biblia megőrzője? 9. Kit kell tehát elismernünk a Biblia Megőrzőjének?
18
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
3. Lecke
A BIBLIA HITELESSÉGE
Jehova továbbra is megerősítő bizonyítékot ad szövetséges népének arról, hogy a Biblia az Ő hiteles Igéje az igazságról, és nem az ember szava. Annak érdekében, hogy Jehova szolgálatában jobban fel legyenek szerelve a jó cselekedetre, a tanúi jól teszik, ha megismerik a Szentírás hitelessége bizonyítékait, mivel ez lehetővé teszi számukra mások hitének megszilárdítását. A korlátozott hely szükségszerűen korlátozza a bizonyítékokat; ennek ellenére elegendő bizonyítékokkal szolgálhatunk az értelmesek és szelídek meggyőzésére, míg a balgák sosem fognak hinni a halálban való levágatásukig. – Zsolt. 14:1; Ésa. 53:1.
A kanonikus könyveket a zsidók már a legkorábbi időktől ihletett és teljesen megbízható dokumentumokként fogadták. A Szentírás elbeszélésének igazságát ezen nemzet egyhangú tanúskodása igazolja, bár ennek nagy része beszámoló a saját ismételt engedetlenségükről, hűtlenségükről, a bálványimádatba vagy vallásba, majd az ellenség kezébe való esésükről. Az írók minden őszinteséggel és alázattal beszélnek saját hibáikról; ők nem kíméltek teremtményeket. Ők Jehova hűséges tanúi voltak; szenvedtek, sőt meg is haltak az Ő igazságáért. A látszólagos ellentmondások összezavarhatják a felületes olvasót, de ezek egy pontos és alapos vizsgálat nyomán eloszolnak. A Héber valamint a Görög Iratok íróinak izraelita kortársai, az események valós feljegyzéseként fogadtak el mindig minden könyvet.
Ami a történelmi személyiségek neveit és életrajzát illeti, a világi történelem megerősíti a bibliai beszámolókat, s ugyanez igaz a történelmi helységek nevére és elhelyezkedésére is. Például, bőségesen van világi vallomás, amely igazolja az evangéliumok történetét, míg néhány vallomás keresztény-ellenes történésztől származik. Ezen első és második századi írók és történészek között található: Flavius Josephus, Tacitus, Suetonius, ifj. Plinius, Lucián, Phlegon Trallianus, Celsus és Numenius. Mindezek
A BIBLIA HITELESSÉGE
19
arról a tényről tanúskodnak, hogy Tibériusz császár uralkodása alatt élt egy úgynevezett Jézus Krisztus; hogy ő egy különleges ember volt, aki nagy csodákat tett; Poncius Pilátus parancsára megöletett; hogy halálakor rendkívüli sötétség és nagy földrengés keletkezett; hogy tanításai gyorsan terjedtek; és hogy ezek sok követőt vonzottak, akik üldöztetést szenvedtek.
Ezek a tények további bizonyítékokat szolgáltatnak: Palesztina abban az időben egy különös, részben zsidó, részben római kettős-kormány rendszer alatt állott. A Görög Iratok elbeszélése feltűnően mutatja kettős, vagyis római és zsidó közigazgatási módot, amely magában foglalja: a kettős adózási rendszert, a kétféleképpen végrehajtott halálbüntetést, az időszámításnak két módszerét, a két katonai haderőt, és így tovább. Továbbá megállapítható, hogy a görög szövegben a latin és a héber szavak egymás mellett jellemek meg, ami abban az időszakban természetes körülménynek számított.
A régészeti felfedezések ismételten bebizonyították a Biblia elbeszélésének igazságát és bezárták a „magas kritikusok” valamint az istentagadók rágalmazók száját. Az ősi világi feljegyzései, az emlékművek, a pénzérmék, egyes városok romjai és sok más felfedezés feliratain, mind a Biblia igazolására egyesülnek. Figyelemre méltó, hogy a Bibliában említett növényeket, állatokat, madarakat, halakat és rovarokat, pontos összhangban találták az említett sajátos területek növény- és állatvilágával. Ezenkívül a geológia (földtan), még a Genezis (1. Mózes) első fejezetében meghatározott teremtési sorrendet is igazolja. A növény- és állatvilág bizonyos formáit találták különböző kőzetrétegekben vagy sziklarétegekben, amely rétegekhez a geológusok bizonyos időszakokat rendelnek. A tudósok által az élet bizonyos formái megjelenéséhez rendelt időbeni elrendezés, pontosan megegyezik a Genezis teremtéstörténetében meghatározott megjelenési sorrenddel. Természetesen, a hírnévér egymással versengő tudósok, felfedezéseiknek képzeletszülte időadatokat állapítottak meg, de a lényeg az, hogy a teremtésnek a föld kövületeiben megörökített bizonyítékai megegyeznek az 1. Mózesben feljegyzettekkel. És miért ne lehetne ez így? Az egyik Teremtője a másiknak Szerzője.
20
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
A tudósok és a papok téves értelmezése ellenére, mindkét megörökítés igaz.
Az előbbiekben leírt tények, mind erős és meggyőző bizonyítékai a Biblia hitelességének. Létezik azonban egy sokkal erőteljesebb bizonyíték: a bibliai próféciák kicsiben és nagyban való több ezer pontos beteljesedése cáfolhatatlanul igazolja azt, hogy a Szentírás egy előre megírt, ihletett történelem. Az emberek még a következő nap eseményeit sem tudják előre megmondani: „Ne dicsekedjél a holnapi nappal, mert nem tudod, mit hoz a nap tereád”. (Péld. 27:1) Azonban „az Úr, Aki mindezeket megcselekszi, tudja öröktől fogva minden Ő cselekedeteit”. Előre ismerve a jövőt, Jehova azzal áldotta meg az embert, hogy bejelentette „kezdettől fogva a véget, és előre azokat, amik még meg nem történtek”. Ő ihlette az embereket, hogy Igéjébe írják ezeket a próféciákat, embereket, akik nem értették azt, amiről írtak. (Csel. 15:18; Ésa. 46:10; 2. Pét. 1:20-21; 2. Tim. 3:16-17; Dán. 12:4,8,10; 1. Pét. 1:10-12) Minden ember esendő; esetleges őszintesége ellenére szavai nem mindig hitelesek. A fenti idézetek azonban azt mutatják, hogy azok az emberek nem szerzői a Bibliának, hanem csak írnokokként voltak használva a Szerző, Jehova Isten által. És Ő tévedhetetlen!
Ha a fizikai tények a Biblia próféciáinak teljesítéseképpen bekövetkeznek, akkor ezek képezik a Biblia hitelességének legerősebb közvetett bizonyítékait, míg az ésszerű elme elégedett és a hit megszilárdul. (Ján. 14:29) Számtalan bibliai prófécia már beteljesedett. Ma sok prófétai dráma van beteljesülő félben. Azonban a megszabott hely nem teszi lehetővé ezeket részletes bemutatását. Ezért a témát lerövidítjük, hogy megfeleljen a korlátolt hely feltételeinek. Idézzük a Héber Iratokban feljegyzett próféciákat, amelyek évszázadokkal Jézus élete előtt írattak, és bemutassuk, hogyan teljesültek Jézusban, igazolva, hogy Ő a Messiás, a Krisztus. Majd idézzük az Ő prófétai szavait, és a tizenkilenc évszázaddal későbbi modern eseményekre beteljesülésekként utalunk. Ezek igazolni fogják, hogy Jézus a Messiás, s hogy az Ő Szava igaz és megbízható. Így mindenki készségesen
A BIBLIA HITELESSÉGE
21
el fogja ismerni Őt, mint megbízható tanút, s el fogja fogadni az Ő tanúskodását a Biblia hitelességéről.
Az alábbi táblázat ismertet néhány fontos előre bejelentett eseményt a Messiásra vonatkozóan. A bizonyítékok tanulmányozása közben emlékezetek arra, hogy a prófécia sok évszázaddal beteljesülése előtt volt írva, és hogy a beteljesedett eseményeket gyakran a világi történelem és más írások is alátámasztják.
A názáreti Jézus bizonyult a megígért Messiásnak
| Események | Prófécia a Héber Iratokból | Beteljesedés a Görög Iratokban |
| Júda törzséből való származása | 1.Móz. 49:10 | Máté 1:1-3 |
| Betlehemben való születése | Mik. 5:2 | Máté 2:1,5,6 |
| Szűztől való születése | Ésa. 7:14 | Máté 1:22,23 |
| Lemészárolt gyerekek születése után | Jer. 31:15 | Máté 2:17,18 |
| Előtte való útelőkészítés | Mal. 3:1; 4:5; Ésa. 40:3 | Máté 3:2; 11:10-14 17:12; Márk 1:2-4 |
| Egyiptomból kihívva | Hós. 11:1 | Máté 2:15 |
| Megbízatás (Felkent) | Ésa. 61:1,2 | Luk. 4:18-25 |
| Szolgálatának kezdete | Ésa. 9:1,2 | Máté 4:13-16 |
| Példázatokban való beszéde | Zsolt. 78:2 | Máté 13:31-35 |
| Gyengeségeinket viselte | Ésa. 53:4 | Máté 8:17 |
| Nem hittek benne | Ésa. 53:1 | Ján. 12:38 |
| Ok nélkül gyűlölték | Zsolt. 69:5 | Ján. 15:25 |
| Jeruzsálembe való bevonulása | Zak. 9:9 | Máté 21:4,5 |
| Elutasították | Ésa. 53:3; Zsolt. 69:8; 118:22, 23 | Márk 9:12; 12:10, 11; Ján. 1:11; Csel. 4:11 |
| Egy hűtlen apostol | Zsolt. 109:8 | Ján. 12:17; Csel. 1:20 |
| Elárulva egy tanítványa által | Zsolt. 41:10 | Máté 26:14-16, 47-50 |
| Harminc ezüstpénzért | Zak. 11:12 | Máté 26:15 |
| Tanítványai elszélednek | Zak. 13:7 | Máté 26:31,56 |
| Kihallgatva, elítélve | Ésa. 53:8 | Márk 15:1-15 |
| Hamis tanúk használata | Zsol. 35:11 | Máté 26:59 |
| Szótlan vádlói előtt | Ésa. 53:7 | Máté 27:12-14 |
| Bántalmazva van | Ésa. 50:6; Mik. 5:1 | Márk 14:65; 15:19 |
| Fára függesztve | Zsolt. 22:17 | Márk 15:25 |
| Bűnösök közzé számláltatva | Ésa. 53:12 | Máté 27:38 |
| Csúfolva a kínzófán | Zsolt. 22:8, 9 | Máté 27:39, 43 |
| Átszegezve | Zak. 12:10 | Ján. 19:34,37 |
| Sorsot vetnek ruháira | Zsolt. 22:19 | Máté 27:35 |
| Ecettel itatva | Zsolt. 69:22 | Máté 27:34, 48 |
| Isten látszólag elhagyja | Zsolt. 22:2 | Máté 27:46 |
| Csontjai nem töretnek meg | Zsolt. 34: 21 | Ján. 19:33, 36 |
| Áldozati halála | Ésa. 53:5, 8 | Ján. 1:29; 1. Kor. 15:3 |
| Gazdagok közzé temetve | Ésa. 53:9 | Máté 27:57-60 |
| Feltámasztva romlás előtt | Zsolt. 16:10 | Márk 16:6; Csel. 2:31 |
22
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Mindezen dolgok Jézus Krisztus esetében beteljesedtek. Minden kételyt kizárva Ő volt a Messiás. (Luk. 24:27,44) Továbbá Ő volt a Mózes által bejelentett Nagy Próféta. (5. Móz. 18:15; Csel. 3:22,23) Ő megjövendölte az „utolsó napokat”, míg a beteljesedés mindenki számára látható. Megjövendölte az első világháborút, éhséget, döghalált, földrengést, a követői közötti meghasonlást; egy „gonosz szolga” valamint egy „hű és bölcs szolga” megjelenését; Jehova tanúi fokozott üldözését, az evangéliumnak világszerte való hirdetését, amely most folyamatban van; az emberek nyugtalanságát félelmét és zűrzavarát a jövőben. (lásd a Máté 24; Márk 13; Luk. 21 részeit) Ő megjövendölte az embereknek az első világháború utáni világkormányzat kudarcát, s a Királyság tákolmányát, a „pusztító utálatosságnak” nevezte, rámutatva ennek végleges végére.
Ezek a cáfolhatatlan tények Jézus Krisztust igazi prófétaként jelölik meg. Az Ő szava megbízható. És melyik az Ő megbízható szava a Biblia hitelességéről? Az Ő közvetlen tanúsága a következő: „A TE IGÉD IGAZSÁG” (Ján. 17:17) És ha figyelembe vesszük, hogy Jézus Krisztus szavai nem tőle, hanem az Ő mennyei Atyjától származtak, akkor bizonyosan Jehova az Ő igéje a Biblia hitelességének legfőbb Kezese. (Ján. 3:34; 7:16) Így egy mérvadó hivatkozás által a kérdés véglegesen tisztázódik. Isten megjövendölt és megígért szelleme hatotta át a Görög Iratok íróit, a bibliai kánon hiteles módon való befejezésére ihletve őket. A teljes Biblia Isten igazságos Igéje – Jóel 2:28,29; Ján. 14:17; Csel. 2:16-18; Jel. 1:1-3; 21:5.
KÉRDÉSEK: 1. Miért kell megismerjük a Biblia hitelességét igazoló bizonyítékokat? 2. A zsidókra és a Biblia íróira vonatkozó mily tények támogatják annak hitelességét? 3. A világ történelme hogyan erősíti meg a bibliai beszámolókat? 4. Hogyan igazolja a régészet és a geológia (földtan) a Szentírást? 5. A következő bemutatott bizonyíték miért sokkal hatékonyabb előbbieknél? 6. Milyen próféciák beteljesedése igazolja a Héber Iratok megbízhatóságát és igazolja Jézust, mint a megígért Messiást? 7. Jézus Krisztusnak milyen próféciái teljesedtek be, igazolva, hogy Ő egy igaz próféta és bizalomraméltó tanú? 8. Milyen hű tanúvallomást tett Jézus Krisztus, Isten Igéjére vonatkozólag? 9. Mi következik ezen tanúvallomás után?
BIBLIAI NYELVEK: HÉBER
23
4. Lecke
BIBLIAI NYELVEK: HÉBER
Jehova Isten ujja mozgott a Sinai hegyén levő két kőtábla felett. Ő írt e két kőtábla felső oldalára. Midőn ujját felemelte e maradandó „oldalak” felületéről, ott a Tízparancsolat első írott példánya maradt. Ezek már az írott héber tökéletesen kialakult betűtípusaival voltak megírva. (2. Móz. 31:18; 32:16,19; 34:1-4,28) Ez körülbelül abban az időben történt, amidőn Mózes a Biblia első öt könyvét kezdte írásba foglalni. Ő héber nyelven írt. Az ezután következő ezeregyszáz évben, néhány kivételtől eltekintve, a Szent Iratok egymást követő írói mind héber nyelven írtak.
A Héber Iratokban csak a nép van hébernek nevezve, a nyelvet viszont Salamon királynak Kr.e. 997-ben való halála után, általában „zsidó nyelv”-nek nevezték. (2. Kir. 18:26,28; 2. Krón. 32:18, Ésa. 36:11,13) A héber nyelv azon nyelvcsaládhoz tartozik, amelyet legnagyobb részben Sém leszármazottai beszéltek (és még néhányan). Ebből az okból kifolyólag ez a nyelvcsalád Szhemitának vagy Szemita családnak van nevezve. Mivel Isten nem zavarta össze Noé és Sém nyelvét a kihívó Bábel torony építésekor, ésszerű arra következtetni, hogy ők az eredeti szemita nyelvet beszélték, s ebből származott később ezen nyelvcsalád számos ágazata. A héber, a szemita nyelvcsalád legfőbb ága; nagyon valószínű, hogy az Édenben ezt a nyelvet beszélték. Jákób idejében az arám ágazat már nyilvánvaló volt, mivel ugyanazon gondolat kifejezésére Lábán más szavakat használt, mint Jákób. (1. Móz. 31:47) Amikor a héber nyelvet arra kezdték használni, hogy írásba foglalják a teremtés történetét, és az ember 2.500 éves történelmének vázlatát, Édentől a kivonulásig, amely látszólag nemzedékről nemzedékre szájhagyomány által volt közvetítve, ez a nyelv képes volt az ihletett történelmi elbeszélés élénk ecsetelésére.
24
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
A legtöbb szemita nyelvhez hasonlóan, a hébert magánhangzók nélkül, csak mássalhangzókkal írták. A héber ábécének huszonkét betűje volt, mind mássalhangzó, azonban ezek közül körülbelül kilenc két különböző hangot fejez ki. A nyelv tartománya így körülbelül huszonnyolc mássalhangzó hangra bővült. A huszonkét héber mássalhangzó ábécé sorrendben, megnevezésükkel együtt megtalálható a 119. Zsoltár versszakainak kezdetén az Amerikai Standard Változatban. De mindannak ellenére, hogy a nyelvnek nem voltak leírt magánhangzói, a szóbeli formájában bőségesen voltak magánhangzó hangok. Messze felülmúlta az Angol nyelvet a magánhangzók használatában. Ez ügyben a nehézség az volt, hogy az írott nyelvben nem voltak magánhangzó betűk, míg az olvasónak emlékeznie és pótolnia kellett a beszélt nyelv magánhangzó hangjait, ahogyan az olvasónak pótolnia kell a magánhangzókat bizonyos rövidítések esetében: mint, pld. (például), stb. (satöbbi), db. (darab), dr. (doktor).
Mindaddig, míg a héber nyelvet beszélték, az abban jártasaknak a teljesen mássalhangzókból álló szöveg olvasásakor nem volt nehéz pótolniuk a megfelelő magánhangzó hangokat, amidőn azonban a héber nyelv megszűnt élő nyelv lenni, egyre nehezebbé vált pontosan emlékezni a Biblia héber kézirataiban használt szavak magánhangzó hangjaira. Azonban a hagyományos kifejezést megőrizték és továbbították azok, akik a nép oktatása érdekében a Törvény, a Próféták és a Zsoltárok olvasásával foglalkoztak. Végül, Krisztus után a hatodik vagy hetedik században, kidolgoztak egy rendszert pontokból és vonalakból, amelyeket a mássalhangzók alá, fölé vagy közé helyeztek, hogy jelezzék a pontos magánhangzó hangokat. Ezeket nem nevezték magánhangzó betűknek, hanem magánhangzó pontoknak. Ezen pontokat a maszoréták-nak nevezett tanult zsidók tették a szöveghez. Továbbá ezt egy olyan hangsúlyjel rendszerrel is ellátták, amely jelezte a hangerőt, a szünetet, a szavak és a cikkely közötti viszonyt valamint a zenei notációt. Ma egyetlen ember sem tudja elolvasni ezeket a zenei notációkat, mivel ezek kulcsa elvesztődött.
Legnagyobb része a héber szavaknak,
BIBLIAI NYELVEK: HÉBER
25
egy három mássalhangzóból álló gyökszóból származik. Ezek a gyökszavak majdnem mind igék, amelyek a héber beszéd legfontosabb részét képezik. Ezek a gyökszavak élénkek és kifejezőek, hatva a látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás érzékére. A Héber Iratok kevéssel több mint 2.000 gyökszót használnak, azonban sok közülük nagyon ritkán van használva, ezért ha valaki ismeri a leggyakrabban használt 500 gyökszót, szinte az egész héber Bibliát elolvashatja. A Biblia héber szókincsében a szavak száma, becslések szerint 5.000 és 7.000 szó között van. A héberben két igeidő van, amelyek inkább alkalmazásai az igének mintsem „igeidők”; mégpedig a határozott vagy történelmi idő és a határozatlan vagy korlátlan idő. A héber nyelv nem használ más időformákat e kettőn kívül. Például: „Ha te azt mondod nekem, hogy tegyem ezt, én megtettem”. Ez a kifejezés tökéletesen helyes a héberben. „Ha te azt mondod” – határozatlan időalakban van; tehát a múlt, a jelen vagy a jövő örökkévalóságának bármely időpontjában mondod. „Én megtettem” – történelmi vagy múlt időalakban van, de a jövőre, a beszélgetést követő időre utal. Bár a jövőre utal, a határozott időalakkal a személy azt fejezi ki, hogy a cselekedet olyan, mintha már meg is tette volna.
A „Jehova” név egy határozatlan időalakú ige által van kifejezve. Ez az oka annak, hogy ezt a nevet lehet úgy fordítani, ahogyan azt Rotherham teszi: „Ő létezni fog vagy bármi lesz, Ő létezni fog vagy lesz”. Ezek mind egyesítve vannak az egyedüli Jehova névben. Mivel a név mindezen jelentőséggel bír, a Keresztény Görög Iratok megpróbálják a Jehova névvel kapcsolatos jelentőséget úgy közvetíteni, mint „Aki van, Aki volt, és Aki eljövendő”. Ezzel a három igeidővel a görög nyelv célja, hogy kifejezze a „Jehova” név hatáskörét. Megjegyzésre méltó, hogy a Héber Iratokban a Teremtőnek neve 6823-szor fordul elő a négy mássalhangzó, JHVH (הוהי) alakjában. A Héber Iratok megírása után, a vallásos és babonás zsidók e Nevet túl szentnek gondolták, sem mint kimondhatnák, és amikor hangosan olvastak behelyettesítették az Adonai (Úram) vagy Elohim (Isten) szavakkal. Az olvasó emlékeztetésére az egyik vagy a másik helyettesítő magánhangzói a JHVH mássalhangzók alá voltak téve. Így létezik ma magyar formában az,
26
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
amit a vallásos zsidók közölhetetlen névnek tekintettek, vagyis Jehova. A zsidó vezetők vallásos babonasága miatt az ősi héber kiejtés elveszett és ma csak megközelítőleg ismerjük. Azonban rendelkezünk egy széphangzású magyar névalakkal, amelyet a Károli Gáspár Bibliában több helyen is megtalálunk. – 1. Móz. 22:14; 2. Móz. 6:3, 15:3, 17:15; Zsolt. 83:19.
„Malakiás”, a Héber Iratok utolsó könyve, megírásakor zsidó nyelven volt feljegyezve. Szerkesztésének időpontja nincs meghatározva, de van néhány bizonyíték azt hinni, hogy ez Nehémiás kormányzó idejének vége felé történt, közel száz évvel az izráelitáknak a fogságból való szabadon bocsájtása után. Nyilvánvaló az is, hogy abban az időben nem minden zsidó értette a héber nyelvet. (Nehé. 13:24,25) Csupán néhány évvel korábban, Isten törvényének nyilvános felolvasása alkalmával a hagyományos héber nyelven, a Biblia kéziratok héber nyelvén, az olvasottakat szükség volt arám magyarázatokkal kiegészíteni ahhoz, hogy a nép megérthesse. (Nehé. 8:8) A zsidóknak a Babiloni fogsága előtt már néhány arám szó beszűrődött a héber beszédbe; a Babiloni hetven év alatt az arám kifejezések beáramlása fokozódott; a szabadulás után a héber nyelvet elözönlötte és kiszorította az arám nagyméretű inváziója, és kevéssel Nehémiás napjai után megszűnt a zsidó nép élő nyelv lenni. Ezt követően már csak a zsidó papok és írástudók (írnokok) ismerték az Írások héber nyelvét. Az arám nyelv Jehova Isten egykori választott népének közös nyelvévé vált.
A tizenhatodik századig a héber nyelv tanulmányozása szinte teljesen feledésbe merült a nem zsidók részéről. A tizenhetedik században más szemita nyelveket tanulmányoztak. A tizennyolcadik században más szemita nyelvek nyelvtanát összehasonlították a héber nyelvével. A tizenkilencedik században Wilhelm Gesenius elkezdte erőteljesen újjáéleszteni a Szentírási héber tanulmányozását, amely tevékenységet mások tovább folytattak. Azóta gyorsan növekedett, ennek a nyelvnek az ismerete,
BIBLIAI NYELVEK: ARÁM
27
amelyen az ihletett bibliai kánon több mint háromnegyed részét eredetileg íratott. A The Complete Bible, An American Translation, (A Teljes Biblia, Egy Amerikai Fordítás) Kiadójának jegyzetében, amely 1935-ben jelent meg, megjegyezi: „A héber nyelv megismerése gyorsan fejlődik, s már az 1931-ben megjelenő [a Biblia modern nyelvezetű fordításának] első kiadás óta eltelt néhány év alatt sokan hozzájárultak ehhez a témakörhöz, amit egyetlen fordító és kiadó sem hagyhat figyelmen kívül”.
KÉRDÉSEK: 1. Milyen nyelven írta Jehova Isten a tízparancsolatot a tartós kőtáblára? Ki követte azután az Ő példáját? 2. Miért nevezik „szemitának” azt a nyelvcsaládot, amelyhez a héber nyelv tartozik? Melyek voltak a zsidó nyelv kifejezés lehetőségei a kivonulás idején? 3. Mi hiányzott az írott héber nyelvből? Milyen hangokat kellett tehát hozzáadniuk az olvasóknak? 4. Amikor a héber nyelv megszűnt élő nyelv lenni, hogyan őriztetett meg a hagyományos kifejezés? 5. Milyen adatok vannak bemutatva a héber gyökszavakat illetően? 6. Mi mondható a héber igék időiről? 7. Hogyan van bemutatva a héber igék határozatlan ideje vagy alkalmazása a „Jehova” névben? Ezen Szent Névre vonatkozólag milyen utólagos megjegyzés volt téve? 8. Milyen eseményekben láthatjuk a héber nyelvnek a köznép élő nyelveként való hanyatlását és enyészetét? 9. Milyen haladást ért el a héber nyelv tanulmányozása az utóbbi századokban?
5. Lecke
BIBLIAI NYELVEK: ARÁM
A Héber Iratok megírása ezeregyszáz éves időszakának vége felé, a bibliai kéziratokban helyenként egy más nyelv is megjelent a héberen kívül. Ez a feltörő új nyelv, az arám nyelv volt. Mindannak ellenére, hogy a héber nyelvbe már Jeremiás ideje előtt beolvadtak arám szavak, az első teljesen arám mondat az ő írásaiban jelenik meg először. (Jer. 10:11 ASV., széljegyzet) Később Babilonban Dániel már többet írt arám nyelven, a 2:4-től egészen 7:28-ig (lásd a Dániel 2:4 széljegyzetét, az ASV.-ban). Még később, sok idővel a zsidóknak babiloni fogsága után, a Héber
28
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Iratok írása időszakának vége felé Ezsdrás, az írnok arám nyelven írta az ő nevét viselő könyv 4:8-től a 6:18-ig, és a 7:12-26 verseit. (Még egyszer erősítse meg, az American Standard Verzió széljegyzeti olvasmányainak ellenőrzése által, ezúttal az Eszdrás 4:8 és 7:12-vel kapcsolatban) Azonban a Bibliát tanulmányozónak az arám nyelv iránti érdeklődése, ezekkel a rövid részekkel nem ér véget.
Arám, nyugatról keletre a Libanon Hegyeitől az Eufrátesz folyón túl, és északról délre a Taurus Hegyektől Damaszkuszon túl terülő síkság volt. Úgy tűnik, hogy „Arám Országa” nagyjából a Görögök és Rómaiak Mezopotámiájának és Szíriájának felel meg. Ezt a terjedelmes alföldet, Arámnak, Sém fiának leszármazottjai foglalták el, akiket arámoknak neveztek, s akiknek nyelvét arámnak hívtak. Ezért nyelvük a szemita nyelvcsaládhoz tartozott, és szoros kapcsolatban állott a héber nyelvvel. Azon időszak alatt, amíg a zsidók héberül beszéltek, állandó kapcsolatban voltak arám nyelvet beszélő emberekkel. Ábrahám, aki Sém leszármazottja Arpaksád ágán, egy ideig Háránban lakott, ami az arám Mezopotámiában volt. Izsák felesége ugyanerről a helyről származik. Azonban az Írások csak Jákóbnak az arámiai Mezopotámiában való tartózkodásának huszadik éve végén mutatnak először különbséget a héber és az arám nyelv között. Ez akkor történt, amikor Jákób és az arám nyelven beszélő apósa, Lábán, más szavakat használtak a bizonyság halmának megnevezésére (1. Móz. 31:47, lásd a két széljegyzetet az American Standard Verzió-ban). Amikor Arám és Arpaksád együtt voltak a Sém családjában, ők természetesen az eredeti szemita nyelvet beszélték. Mintegy 600 évvel később az ő leszármazottaik beszéde már nem volt ugyanaz. Körülbelül ekkor kezdett az arám nyelv elválni az eredeti szemita nyelvtől, a hébertől. Hogy abban a távoli múltban mennyire különbözött ez a két nyelv, nem ismert.
Miután Izráel népe bevonult az Ígéret Földére, arám törzsek laktak közöttük, míg a Bírák időszakában szoros kapcsolatot volt az izráeliták és az arámok között.
BIBLIAI NYELVEK: ARÁM
29
szoros kapcsolatot volt az izráeliták és az arámok között.(Józs. 13:13; 1. Krón. 2:23; Bír. 3:8, 10; és Bír. 10:6, Am. Stan.Ver., széljegy.) Dávid király Arám nagy részét leigázta és egy arám hercegnőt (királylányt) vett feleségül Gessurból. Salamon kereskedelmet folytatott az Arám királyokkal. Figyelembe véve a szoros kapcsolatot az izráeliták és az arámok között, és visszaemlékezve arra, hogy a Salamon által uralt terület nagy része arámok által volt benépesítve, nem nehéz megérteni, hogy egyes arám kifejezések miért találhatók Salamon írásaiba, a Prédikátorba és az Énekek Énekébe. Dávid és Salamon napjaitól körülbelül Kr.e. 400-ig az arámok a szárazföld nemzetközi kereskedői voltak, elszállítva áruikat és nyelvüket messze túl az országuk határán.
Izráel tíz törzse királysága királyainak uralkodása idejében, az izráeliták és szíriaiak vagy arámok között ismétlődő összetűzések voltak. Az izráelita királyság északi területét elfoglalták, a városok többször is egyik uralom alól a másik alá kerültek. A damaszkuszi szír király egy kereskedelmi központot létesített Samáriában, Izráel fővárosában. Akház uralkodása alatt még Júdát is megszállták és néhány Júdabelit fogságba vittek észak Damaszkuszba. Utóbb, amikor Asszíria leigázta Szíriát és miután Kr.e. 740-ben a tíz törzs királysága is az asszíriai IV. Salmanassár kezébe került, az izráelitákat birodalmának arám nyelvű részeire költöztette, és Samáriába birodalmának olyan részeiről szállított embereket, ahol teljes egészében vagy részben arámul beszéltek. Így az arám nyelvet beszélő emberek Júdea kapujáig jutottak. Fel van tárva, hogy Júda elöljárói néhány év múlva már megértették az arám nyelvet, de a köznép nem (2. Kir. 18:26; Am.Stan.Ver.) Mindezek a zsidók és arámok közelségére mutatja, és érthetővé teszik az arám szavak egyre gyakoribb megjelenését az Írásokban az idő múlásával.
Amikor Kr.e. 607-ben Jeruzsálem elesett, a legtöbb zsidód fogolyként Babilonba hurcolták. Sok idővel ezelőtt az arámok elfoglalták a Tigris - Eufrátesz völgyét, és mire a zsidók odaértek Babilon alaplakossága
30
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
arám volt. A Káldeusok délről észak felé már benyomultak Babilonba, de eredeti nyelvjárásukat nyilvánvalóan kiszorította a babiloni és az arám nyelv. Egy időben tévesen azt feltételezték, hogy a káldeus és az arám egy és ugyanazon nyelv volt. Mindenesetre, amikor a zsidók Babilonba értek, beszédükhöz hamarosan arám kifejezéseket toldtak. Nagyon valószínű, hogy abban az időben és nem sokkal a fokságból való szabadulásuk után a zsidók értették úgy a héber, mint az arám nyelvet, azonban a héber nyelv fokozatosan hanyatlott és az arám egyre erőteljesebb lett. Nehémiás ideje után a zsidók arám nyelvű népekkel körülvéve és keveredve elfelejtették a héber nyelvet, és csak arámul beszéltek. Dárius uralkodása alatt (Kr.e. 521-485) az arám nemzetközi nyelvként volt elismerve.
Csak a képzett zsidó papok és írástudók (írnokok) tartották életben a bibliai héber nyelvet. Amikor az Írásokat olvasták, az olvasottakat kénytelenek voltak arám magyarázatokkal kiegészíteni, hogy a zsidó köznép megértse. Idővel ezeket az arám magyarázatokat írásba foglalták és „Targum”-oknak nevezték. Amikor Jézus Krisztus a földön járt, a zsidó nép nyelve arám volt, ezért a Görög Íratok ezt hébernek nevezik. Máté Evangéliuma, amelyet feltehetően a zsidóknak írt, először arám nyelven volt rögzítve. Később Máté azt személyesen lefordította a Görög koiné nyelvre, amely abban az időben nagyon széles körben ismert volt. Máté Evangéliumának egyetlen arám másolata sem maradt fenn. Ez azt jelzi, hogy ezt nem igényelték annyira, mint a görög koiné nyelvű változatot, amely abban az időben nemzetközi nyelv volt.
Elég valószínű, hogy Kr.u. 100 környékén, Jehovának antiókhiai tanúi legalább az evangéliumokat lefordították az ott beszélt és szíriainak nevezett arám nyelvre (amely kissé különbözött a Palesztinában beszélt arámtól). Mivel ebben a fordításban néhány palesztinai arám szó is előfordul, úgy vélik, hogy ezt a Palesztinából elmenekült keresztények készítették. Ez a változat a Régi Szír Változat
BIBLIAI NYELVEK: GÖRÖG
31
néven ismert. Ezt a változatot időről időre átdolgozták és végül a Peshitta néven vált ismertté. Úgy tűnik, hogy ez az átdolgozási folyamatot a Krisztus utáni ötödik század elejére befejeződött. Körülbelül az ötödik vagy a hatodik században a Görög Iratokat lefordították az akkori idők palesztinai arám nyelvére. Azonban a hetedik században kezdődött Iszlám felemelkedésével és elterjedésével az arab nyelv az arám helyébe lépett, és az arám megszűnt élő nyelv lenni, egyes elszigetelt hegyvidéki területek kivételével Irán észak-nyugati vidékén (amely hajdan Perzsia volt). Így az arám csatlakozott a héberhez a halott nyelvek sírjában.
KÉRDÉSEK: Mennyiben bibliai nyelv az arám a kereszténység előtti Iratokban? 2. Hol helyezkedett el Arám alföldje és kik laktak ott? Mi történt azután az arám nyelvvel? 3. Milyen kapcsolata volt Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak az arámokkal? 4. Mikor figyelhető meg először különbség a héber és az arám nyelv között? 5. Milyen egymást követő események által kerültek kapcsolatba a zsidók az arámokkal, az ígéret földjére való bevonulástól Salamon uralkodásának a végéig? 6. Milyen események fűzték össze Izráelt és Júdeát oly emberekkel, akik az arám nyelvet beszélték, Salamon halálától Jeruzsálemnek Kr.e. 607-ben való bukásáig? 7. Mit mutatnak mindezek a Héber Iratok alkotását illetőleg? 8. Megszabadultak a zsidók az arám nyelv befolyásától amikor Babilonba vitettek? Miért? 9. A zsidó nép mikor felejtette el a héber nyelvet? 10. Mi bizonyítja azt, hogy Nehémiás idejében és azután a zsidók nem ismerte a héber nyelvet? 11. Használták az arám nyelvet a Görög Iratokban? 12. Összefoglalva, mi volt az arám nyelv történetének a vége?
6. Lecke
BIBLIAI NYELVEK: GÖRÖG
Nagyon valószínű, hogy az ember az Éden kertben eredetileg a héber nyelvet beszélte. Az özönvíz után Nóé és fiai ezt beszélték. Sém leszármazottai ágán ez tisztán meg volt őrizve a nyelveknek a Bábel tornyánál való összezavarásának idejéig, és ezt túlélte, hogy Mózes által legyen használva, aki elkezdte a héber kánon írását.
32
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Körülbelül tizenegy évszázaddal később a héber kánon utolsó könyve is héber nyelven volt írásba foglalva. Vajon miért nem használták a héber nyelvet a bibliai kánon befejezésére? Miért nem használták az evangéliumok, a leveleknek vagy az úgynevezett Új Testamentum többi könyveinek megírására? Miért cserélték fel a göröggel, miután a bibliai kánon majdnem háromnegyed része héberül volt megírva?
A válasz az, hogy a görög nyelvel való felcserélés jobban szolgálta Isten szándékát. Nagyjából elmondható, hogy mintegy ötszáz év választja el a Héber Iratok utolsó vagyis „Malakiás” könyvét, a Keresztény Görög Íratok írásának kezdetétől. Ezen közbeeső időszakban a héber megszűnt a nép élő nyelve lenni. Az arám foglalta el a helyét. Azonban rövid időn belül, a világpolitika fejlődés az arámot megfosztotta a nemzetközi nyelvi pozíciójától és helyében a görögöt tette. Ezen változás lassan történt, egy időben a Méd-Perzsa negyedik világhatalom hanyatlásával és az ötödik, a Görög fellépésével.
A görög nyelv nem tartozik a szemita nyelvcsaládhoz, hanem az indoeurópaihoz, amelyet Nóé fia, Jáfet leszármazottai beszéltek. Jáfet egyik fiát Jávánnak hívták, vagyis „a legfiatalabb” és valószínűleg e szóból ered a görög Jón szó. A zsidók „jónóknak”, vagy szó szerint javanimeknek nevezték a görögöket. A korai görögök először a Duna folyó völgyében telepedtek le a Fekete-tenger közelében, de idővel délre vándoroltak, elfoglalva a Balkán félszigetet, ahonnan majd szétszéledtek. Míg a görögök terjeszkedtek, az ország fizikai jellegzetességei miatt csoportjaik és gyarmataik többé-kevésbé elszigeteltek voltak, úgyhogy a görög nép között természetes módon különböző nyelvjárások alakultak ki. A görög nyelv az izráelitáknak Egyiptomból való kivonulása idejében kezdett kialakulni, és folytonosan fejlődött egészen Kr.e. 900-ig.
Kr.e. 900-tól Kr.e. 330-ig tartott a görög nyelv úgynevezett „klasszikus korszaka”, amely idő alatt az attik nyelvjárás lépett előtérbe. Ebben az időszakban, Kr.e. az ötödik századtól a negyedik századig sok görög drámaíró, költő,
BIBLIAI NYELVEK: GÖRÖG
33
szónok, történész, filozófus és tudós élt, akik mind az attik nyelvjárást használták.
Kr.e. 330-tól Kr.u. 330-ig volt a görög koiné vagy közös nyelvjárás időszaka. Ennek kialakulása főleg Nagy Sándor katonai hadjáratainak tulajdonítható. Görög hadserege, Görögország minden részéből származó katonákból tevődött össze, akik különböző görög nyelvjárásokat beszéltek. A különböző nyelvjárások közös keveredése által épült ki és került használatba a közös nyelvjárás, amelyben a különbözők mindegyikéből volt valami. Nagy Sándor meghódította Egyiptomot és Ázsiát egész Indiáig, a görög nyelvet és kultúrát elterjesztve ezen a hatalmas területen. A Nagy Sándor által alapított egyiptomi Alexandria, görög nyelvű volt, ott még a zsidók is görögül beszéltek. Idővel az Alexandriai és Egyiptomi görög nyelvű zsidók nem tudták olvasni a Héber Iratokat. Szerencsére Kr.e. a 280. év körül elkezdték a Héber Iratok görögre fordítását. Ezen változat, amelyet a Krisztus előtti első században fejeztek be, Septuaginta néven vált ismertté. Figyelembe véve a görög koiné fontosságának növekedését, ez létszükségletet töltött be. Még a Palesztinai zsidók is a görög kultúra hatása alá kerültek.
Jézus és apostolai napjaiban a görög nyelv a Római Birodalom nemzetközi nyelve volt. Ezt a tényt a Biblia is igazolja. Amikor Jézust fára feszítették szükség volt, hogy a feje felé helyezett felirat ne csak a zsidó köznép nyelvén héberül vagy arámul írassék fel, hanem latinul is, mint az ország akkori hivatalos nyelve, valamint görög nyelven, amelyet Jeruzsálem utcáin beszéltek, akár csak Rómában, Alexandriában és Athénban. (Ján. 19:20) Az Apostolok Cselekedetei 9:29 igazolja, hogy Pál a Jeruzsálemben élő hellenistáknak, vagyis a görög nyelvet beszélő zsidóknak prédikálta az Evangéliumot. (...) Abban az időben Róma a hatodik világhatalom volt, miután már sok évvel korábban leigázták a görögöket; mindazáltal a rómaiakat meghódította
34
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a görög kultúra, és a görög koiné nyelvjárás továbbra is nemzetközi nyelv maradt. Tulajdonképpen a görög nyelv annyira mindennapi volt Rómában, hogy amidőn Pál apostol e városban élő keresztény gyülekezetnek írta levelét, a görög nyelvet választotta és nem a latint, függetlenül attól, hogy ez tetszik-e vagy sem a „latinul mormoló” katolikus papoknak. Így tehát a görög és nem a latin volt a Római, és sok-sok más keresztény gyülekezet nyelve.
Az eddigiekből világosan kitűnik, miért engedte meg Jehova Isten, hogy a Biblia írására használt nyelv fel legyen cserélve. Az Ő célja nem az volt, hogy Igéje a halott bibliai héber nyelv leple alá legyen elrejtve, amely sok évszázaddal korábban, amikor értve és használva volt, bibliai nyelvként szolgált. Az Ő szándéka az, hogy Igéjének igazsága világosságként legyen terjesztve a világ számára. Jézus Krisztus röviddel menybemenetele előtt azt parancsolta tanítványainak, hogy prédikáló munkát végezzenek az összes nemzetek között. Tehát ésszerű volt, hogy az Evangéliumok, Levelek, Apostolok Cselekedetei valamint a Jelenések, egy olyan nyelven hirdettessenek, amely minden nemzet előtt érthető volt. A görög koiné egy olyan nyelvészeti eszköz volt, ami megfelelt ennek a célnak, Jehova Isten pedig arra ihlette földi szolgáit, hogy ezt használják a Bibliai kánon kiegészítésére. Csak főképpen a zsidóknak írt Máté Evangéliuma volt eredetileg arám nyelven rögzítve, amit rövid időn belül a görög fordítása követett.
Bár a héber és a görög nyelvek ábécéi egy közös forrásból erednek, a két nyelv teljesen különböző, a szemita nyelvnek szinte semmi hatása nem volt a görögre. A héberrel ellentétben, a görög ábécében vannak magánhangzó hangokat képviselő betűk is. A görögben van egy határozott névelő (az), amelyet nemcsak a főnevekhez kapcsoltak, hanem melléknevekhez, határozószókhoz, frázisokhoz, mellékmondatokhoz, sőt összetett mondatokhoz is. A határozott névelő a szóról azt mutatja, hogy az illető szó egy adott személyre, tárgyra vagy dologra tartozik (utal). A határozott névelő arra használják, hogy valamit a szövegkörnyezetből kiemelkedőre módosítson; a határozott névelő mellőzése által a szó az általánosság területén marad, és
BIBLIAI NYELVEK: GÖRÖG
35
a szó sajátossága helyett inkább tulajdonságát hangsúlyozza. (lásd a János 1:1 Emphatic Diaglott, sorközi olvasását). A görög határozott névelőnek emellett még sok más használati módja van.
A görög nyelv számos kötőszóval vagy részecskével rendelkezik, amelyek szép részei a görög kifejezéseknek. Gyakorlatilag minden görög mondatban volt egy vagy több ilyen részecske, a beszélőnek vagy írónak még nem közölt, vagy a már kifejezésre juttatott értelmi szemlélet megváltoztatásának bemutatására.
A görögben az igéknek lehet aktív (cselekvő) alakjuk, (pl. Én tanácsolok egy másik személyt) és passzív (szenvedő) alakjuk, (pl. Én tanácsolva vagyok). A görög nyelvben még létezik egy mediális vagy közép igealak is, amely nemcsak arra utal, hogy az egyén saját magának tesz valamit (pl. Én tanácsolom magam), hanem kifejezheti az alany és az ige közötti összefüggést, kimutatva, hogy a végrehajtott cselekvés vagy intézkedés mögött személyes érdek található, vagyis az alany abból egy bizonyos hasznot húz. (Mediális alakban a tanácsol ige azon gondolatot fejezi ki, hogy valaki másokkal tanácskozik, és így hasznot húz a mások tanácsából).
A görög ige módozatai azt jelölik, hogy a cselekvés folyamatos, (pl. Én írok, Én írom) vagy már befejeződött, (pl. Én írtam) vagy a cselekvés a körülményektől elszigetelt. Ez utóbbit aoristnak nevezik, ami jelenti: határtalan, korlátlan, meghatározatlan. Az aorist az igét meghatározatlanul hagyja, abban a tekintetben, hogy a cselekmény folyamatos vagy már befejezett. Arra a cselekvésre vagy állapotra utal, amelyet az ige pusztán tényként ír le, mint bekövetkezőt, nem pedig teljesített vagy befejezett tényként. Az aorist a Görög Iratokban gyakran előfordul. Midőn elkezdték fordítani a Jakab Király Változatot (1611) az aorist és a görög koiné nyelv még nem volt olyan jól értelmezve.
Az aorist megfelelő fordítása különbséget tesz a jelentésben, ahogyan ezt az 1. János 2:1-ben (KJV) láthatjuk: „Én fiacskáim, ezeket azért irtom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus”.
36
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Ezen fordítás, valamint a Diaglott és ASV. fordítások szerint is, a szöveg egy bűnös magatartásra vagy a bűn gyakorlására utal. Ám mindkét esetben János apostol a vétkezni ige aorist alakját használja, amely magára a cselekményre hívja fel a figyelmet. Nem vonatkozik egy állandóan gyakorolt folytonos dologra, sem egy elvégzett, befejezett tettre, hanem a vétkezésre tényként utal. Tehát az apostol szavainak valódi értelme a következő: „fiacskáim ezeket azért írom, hogy egyetlen bűnös cselekedetet se kövessetek el. De ha valaki elkövet egy bűnös cselekedetet, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus”.
A görög nyelv szerkezetéből csak nagyon kevés került bemutatásra. Ez egy nagyon sajátos és pontos nyelv, nyelvtana és szerkezete pedig nagyon összetett, sokkal inkább, mint az angol nyelvé. A görög koiné nagyon fejlett volt, ezért a legjobb eszköz volt a gondolatok pontos kifejezésére. Alkalmas volt a Királyság-igazságok bemutatására és ezért Jehova Isten felhasználta erre a célra. Így a Görög Iratok a legtöbb emberhez közvetlenül eljutottak, nem volt szükség fordításokra. Görög másolatoknak ezrei készültek és széles körben elterjedtek; ezeknek ma kb. 4000 kézzel írott másolata létezik. A görög koinét Kr.u. 330-ig használták, amikor megkezdődött a görög nyelv bizánci korszaka. Ezt 1453-tól kezdődően felváltotta a modern görög nyelv. Viszont a későbbi görög sohasem örvendett olyan széleskörű használatnak, mint amilyennel a koiné nyelvjárás bírt, s amely lehetővé tette, hogy felváltsa a Bibliai héber nyelvet.
KÉRDÉSEK: 1. Milyen körülmények járultak ahhoz, hogy a bibliai kánon ne héber nyelven legyen kiegészítve? 2. Miért cserélték fel a hébert a görög nyelvvel? 3. Írd körül a görög nyelv fejlődését mindaddig, míg a Római birodalom nemzetközi nyelve lett. 4. Hogyan bizonyítja a Biblia, hogy a görög nyelv nemzetközi nyelv volt? 5. Miért felelt meg annyira ez Jehova céljának, hogy úgy intézkedett, hogy a Biblia tovább ezen a nyelven legyen írva? 6. Mit tudunk: (a) a görög ábécéről? (b) a határozott névelőről? (c) a kötőszavakról vagy részecskékről? (d) az igealakokról? (e) az aoristról? 7. A görög nyelv mely más két, fejlődési időszaka követte a görög koiné nyelvjárást?
A BIBLIAI KÁNON FEJLŐDÉSE
37
7. Lecke
A BIBLIAI KÁNON FEJLŐDÉSE
A bibliai kánon, az Isten szent szelleme által ihletett könyvek katalógusa vagy gyűjteménye. A „kánon” kifejezés a héber qaneh szóból ered, amelynek jelentése „nádpálca”. Ennek görög megfelelője kanón, amelynek jelentése ugyancsak „nádpálca vagy mérőpálca, ellenőrző vonalzó”, illetve olyasvalami, amivel mérések végezhetők és egyenes vonalak húzhatók. Más szavakkal a bibliai kánon az a szintező vonalzó, amely által pontosan meghatározható az egyenes igazság vagy egyenes tanítás. Jehova Isten kegyesen gondoskodott róla, hogy szolgái meg lehessenek védve a tőrbe csaló vallástól. A kánon a maga tejességében nem egyszerre adatott Isten népének, hanem évszázadokon át fejlődött.
A Biblia hamisítatlan kánonja még napjainkban is vitatárgya. Például a Római Katolikus Egyház által elfogadott Biblia, az angol Douay Változat egy pár olyan könyvet is tartalmaz, amely nem található meg a Biblia Jakab Király Változatában. Egy másik példa a régi Héber Iratok, görög Septuaginta Változata, amely tartalmaz apokrif vagy „hamisított”, könyveket (a Septuaginta eredetileg nem tartalmazott apokrifeket). A fordítók vagy a támogatók részéről nagy a törekvés arra, hogy az emberek teljes isteni tekintélyt tulajdonítsanak az apokrif könyveknek s így utólagosan a bibliai kánonhoz csatolják.
A kánon írásba foglalása Mózes idejében kezdődött, s nagyon helyénvaló, hogy Jehova Isten a Tízparancsolat megírásával már kezdetekor hozzájárul a támogatásával. Ezen parancsokat Isten ujja írta a Sinai hegyen egy tartós anyagra, kőre. Ezt követően Jehova Isten megparancsolta Mózesnek, hogy olvashatóan írja le az előképes Teokrácia törvényeit, parancsolatait, rendeleteit és szabályait. Ezek után a bibliai kánon a kiegészítések által folyamatosan gyarapodott. Következésképpen, amit az Írás „törvénynek” nevez,
38
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a kánon első részét képezi. Ez a törvény, Mózes által egy alkotás, egy könyv volt. Ez később öt tekercsre volt osztva, a Biblia első öt könyvét alkotva. Elegendő okunk van azt hinni, hogy Mózes nemcsak ezen első öt könyvet írta, hanem a Jób könyvét, valamint a 90. és 91. Zsoltárt is. Ezért Mózes halálakor a bibliai kánon ezen első részei be voltak fejezve.
Kétségtelen, hogy az igazság nem ért véget Mózessel. Lehet Mózesnek voltak olyan szilárd támogatói is, akik ezt hitték, akárcsak egyes Bibliakutatók Charles Taze Russell-lel kapcsolatban gondolták, hogy Russell pásztor halálával az igazság megállt. Mindennek ellenére további igazságok hozattak nyilvánosságra. Ami a Héber Iratok kánonját illeti, ez az utolsó, a „Malakiás” könyvének megírásáig tovább folytatódott. Az 1. Mózestől a Malakiásig terjedő könyvek sorrendje nem azonos a modern angol Biblia könyveinek sorrendjével. Íme ezen könyvek osztályai és alosztályai valamint eredeti sorrendje a héber Bibliában:
1. A Pentateuch: Genezis vagy Mózes első könyve, Exodus vagy Mózes második könyve, Leveticus vagy Mózes harmadik könyve, Number vagy Mózes negyedik könyve és Deuteronomy vagy Mózes ötödik könyve.
2. A Próféták: Korábbiak: Józsué, Bírák, 1. és 2. Sámuel, 1. és 2. Királyok. Későbbiek (Nagy): Ésaiás, Jeremiás és Ezékiel; (Kis): Hóseás, Jóel, Ámós, Abdiás, Jónás, Mikeás, Náhum, Habakkuk, Sofóniás, Aggeus, Zakariás és Malakiás.
3. A Hagiográfia (görög szó, jelentése „szent írások”; héberül Ketubím, melynek jelentése: „írott dolgok” vagy „írások”): Zsoltárok, Példabeszédek, Jób, Énekek Éneke, Ruth, Jeremiás Siralmai, Prédikátor, Eszter, Dániel, Ezsdrás, Nehémiás, 1. és 2. Krónika.
Az ördög mindig megpróbálja előidézni „A megholt legyeket, amelyek a patikáriusnak keneteit megbüdösítik”. (Préd 9:21) Isten Igéjét illetően megpróbál zavart előidézni, azt meghamisítani vagy hamis és téves dolgokkal összevegyíteni. Ő azért törekszik erre, hogy Isten Igéjéhez
A BIBLIAI KÁNON FEJLŐDÉSE
39
nem hozzátartozókat adjon hozzá. (5 Móz. 4:2; Péld. 30:6; Jel. 22:18) Isten elrendelte a héber kánon könyveinek befejezését, s ezek Malakiás próféciájának megírásával fejeződtek be. A héber Biblia Kánonja, ha nem is teljes egészében, de majdnem be volt fejezve Ezsdrás írnok idejében, Krisztus előtt az ötödik században. Valószínűleg, már csak Malakiás próféciája nem volt hozzácsatolva.
Próbálva meghatározni a Biblia egyes könyvei írásának idejét, több „magas kritikus” azt állítja, hogy a könyveket sokkal később írták, amint az valójában történt, s állításaikat arra alapozzák, hogy ezen könyvek olyan eseményeket írnak le, amelyekről az eredeti író nem számolhatott be, hiszen halála után történtek. Ez azonban nem jelenti feltétlenül, hogy mindezeknek megírása egy későbbi időben történt. Egy fontos tény, amelyet mindig szem előtt kell tartanunk az, hogy Isten szent szelleme a Héber Iratok kánonjának teljes befejezéséig közreműködött. Ezért, ha bármilyen kiegészítések volnának ennek könyveiben, amelye kiegészítések anakronizmusok, (az események helytelen elhelyezése az idő sorrendjében), Isten jóvá kellett hagyja ezeket a betoldásokat vagy kiegészítéseket, mivel az Ő szolgái azokat ugyanazon Isteni szellem vezetése alatt írták, mint amely ihlette a könyvek eredeti alkotását.
A Héber Kánon első változata vagy fordítása görög nyelven készült, és Septuaginta néven vált ismertté. Jelenleg a Septuaginta apokrif könyveket is tartalmaz, azonban eredetileg nem voltak benne. Ez valamikor összhangban volt a Szentírás mai zsidó kánonjával.
Ókori bizonyítékokkal rendelkezünk a Héber Kánon pontosságát illetőleg. Mégis némelyek ezt kérdezhetnék: „hogyan lehet pontos a Héber Kánon, ha figyelembe vesszük az ókori kéziratokat és kódexeket, mint például az Alexandrin kézirat Krisztus után az ötödik századból, a Sinai kézirat Krisztus után a negyedik századból, a Vatikán 1209 kézirat Krisztus után a negyedik századból, a Béza kézirat Krisztus után a negyedik századból, amelyek mind tartalmaznak néhány apokrif könyvet?” Erre vonatkozólag a következő
40
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
tényt kell megjegyezni: a keresztény korszak első négy századában, tehát a negyedik század végéig (pontosabban Kr.u. 397-ig), a keresztény gyülekezetekben a katalógusok közül, a héber Biblia ihletett könyveinek elfogadott egyedüli keresztény katalógusai azok voltak, amelyek kizárólag a Szentírás héber kánonját tartalmazták. Azok a katalógusok kizárták az apokrif könyveket.
A római katolikus „szent” Ágoston volt az, aki Kr.u. 397-ben a karthágói zsinaton benyújtott egy kibővített kánont, amely apokrif könyveket is tartalmazott. Azon zsinat elrendelte, hogy mit kell az „Ószövetség” ihletett kanonikus könyveinek minősíteni. Azonban a fent említett zsinat által létrehozott katalógust nem hagyta jóvá vagy nem fogadta el egyetlen görög tekintély, illetve a Keleti Egyházak egyetlen szervezete sem. Még nyugaton is voltak a Római Katolikus Hierarchiának olyan szövetségesei, az-az egyes egyházi körök vezetői, akik kitartottak a Szentírás héber kánonja mellett, kivéve az apokrif könyveket; míg ezen csoportok hívei fennmaradtak egészen a Protestáns Reformációig.
A tridenti zsinat (1546) a negyedik ülésszakán elrendelte, hogy a kibővített kánon összes könyvei, beleértve az apokrif könyveket is, „egyenlő tiszteletnek” kell örvendjenek. A többség elfogadta ezen rendeletet, de nem ellenállás nélkül. A katolikusok soraiban zűrzavar van a bibliai kánont illetően, de Jehova tanúi bizonyosak abban, hogy az a teljes, ami a legszélesebb körben használt Bibliában található.
KÉRDÉSEK: 1. Mi a Bibliai kánon? 2. Milyen tények bizonyítják, hogy a bibliai kánon ma is viták tárgyát képezi? 3. Már kezdetekor ki járult hozzá a kánon írásához? Milyen kiváltsága volt Mózesnek a kánonnal kapcsolatban? 4. Melyek a héber kánon könyvei, amelyeket a héber Biblia tartalmaz? 5. Mikor volt a Héber Íratok kánonja majdnem teljes? Milyen próféciával záródott? 6. Miben akadnak meg a „magas kritikusok”, meg akarva határozni a bibliai könyvek írásának idejét? És ez miért nem képez egy valós akadályt? 7. Melyik volt a héber kánon első írott fordítása? Mit mondanak a kánon tejességéről? 8. Mi bizonyítja, hogy a katolikusok között zűrzavar van a kánon összetételét illetőleg?
A BIBLIAI KÁNON KIEGÉSZÍTÉSE
41
8. Lecke
A BIBLIAI KÁNON KIEGÉSZÍTÉSE
A Héber Iratok kanonikus könyvei írásának befejezésétől a Görög Iratok megírásának kezdetéig eltelt néhány évszázad. Feltehetjük a kérdést: miért létezett Kr.e. 280-tól kezdődően ez az időköz, amikor a héber kánont görögre fordították, megalkotva a görög Septuagintát? Nyilván azért, mivel az Úr Jézus Krisztus eljöveteléig eltelt évszázadok eseményeinek nem volt semmilyen előképes értéke. Ezen időben a zsidók között kifejlődött a vallás egy sokkal alattomosabb formája, mint az általuk korábban gyakorolt közönséges bálványimádás. Ez alattomosabb volt, mivel megpróbálta hatályon kívül helyezni, vagy elhomályosítani Isten Igéjének ihletett kánonját, s megalkotta a hagyományos írások nagy mennyiségét, amely írások később a Zsidó Talmud néven váltak ismertté.
Mielőtt áttérnénk a Görög Iratok kánonjára, a Héber kánonról és annak kiegészítéséről említsük meg azt, ami valódi tekintélyt nyújt ennek elfogadására. Megállapítható, hogy ennek valódi igazolása az Úr Jézus Krisztus és apostolainak beszédeiben és írásaikban található. Mivel ők a Héber kánont Isten ihletett Igéjeként fogadták el, folyamatosan hivatkoztak reá, kisebb vagy nagyobb idézeteket merítve belőle. McClintock és Strong Enciklopédiája azt mondja, hogy a Krisztus utáni Görög Iratok a Biblia minden könyvéből idéznek, kivéve: Ruth, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Énekek Éneke, Jeremiás Siralmai és Ezékiel könyvét. Nestle, a kiváló német tudós által készített Görög Újtestamentuma rámutat arra, hogy Ruth, Ezsdrás, Énekek Éneke és a Prédikátor könyvei az egyedüliek, amelyekre nem hivatkoznak, vagy amelyekből nem idéznek a Görög Iratok. Sem Krisztus, sem az apostolok, és a Görög Iratok más írói sem idéztek valamely apokrif könyvből.
Jézus a héber kánont „Szentírásnak” vagy „Törvénynek” nevezi; és a Lukács 24:44-ben Ő az egész héber kánonra hivatkozik, úgy, mint „a törvény, a próféták és a
42
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
zsoltárok”, a „zsoltárok” kifejezés által nem csak a „Zsoltárok” könyvére utalva, hanem a hagiografiára, a Héber kánon harmadik részére. A Zsoltárok egyszerűen a hagiográfia első könyvét alkották, s mivel a zsidók a könyveket azok első szaváról vagy szavairól nevezték, hasonlóan a hagiográfia az első könyvről, a Zsoltárokról volt elnevezve. Mindez bizonyítja, hogy a Héber Iratok kánonja már Krisztus ideje előtt teljes volt. Jézus elfogadta és idézett belőle.
Habár Jézus Krisztus földön létekor a Héber kánon teljes volt, a bibliai kánon még nem volt teljes. Még huszonhét könyvel kellett kiegészíteni, a Keresztény Görög Iratok könyveivel. Jézus Krisztus ellenezte a Misnát vagy a szájhagyományt. Ezért, bár Jézus maga egy részt sem írt a bibliai kánonból, bizonyos, hogy az Őreá valamint követőire vonatkozó események elbeszélését nem bízta volna a szájhagyományra. Ezeket legalább két vagy három tanú szája által voltak megerősítve. Máté, Márk, Lukács és János rögzítette a vallomását. Sőt Jézus elküldte a szent szellemet, amely segített visszaemlékezni mindenre, hogy a Jézus által mondottak feljegyzése hibátlan legyen. – Ján. 14:26.
A négy evangélium mellett a bibliai kánonhoz volt csatolva a Cselekedetek történelmi könyve, Pál tizennégy, Jakab és Júdás egy-egy, Péter két, valamint János három levele és a végül a Jelenések fontos, prófétai könyve. Ezen írások vagy általános jellegűek voltak, vagy gyülekezethez illetve képviselőéhez voltak intézve. Akik ezeket kapták megbecsülték magas értéküket, megőrizték az eredeti írásokat és másolatokat készítettek, amelyeket elterjesztettek a keresztények között. Függetlenül az eredeti címzésüktől, vizsgálat és tanulmányozás céljából ezek széles körű terjesztésre voltak ihletve és szánva. A keresztényeknek szükséges a Szentírás minden könyve, csak így lehet teljesen felszerelve minden jó cselekedetre. Péter a második levelében elismeri Pál írásait, és minden
A BIBLIAI KÁNON KIEGÉSZÍTÉSE
43
levelét a Szentírás többi könyvei mellé sorolja. Ez azt mutatja, hogy azok részei lettek a bibliai kánonnak; és azt is, hogy Pálnak ezen levelei abban az időben általános használatban voltak a Héber Iratokkal együtt. (2. Pét. 3:15, 16) A keresztény korszak első századának utolsó évtizedében, Jánosnak jutott azon kiváltság, hogy befejezze a görög kánont.
Most felmerül a kérdés: meghatározott-e a korai egyház számunkra egy szabályt, ami az apostolok és társaik írásainak elfogadását illeti? Nemrég még a keresztény korszak második és harmadik százada sötét időszaknak számított, nem tudva a Szentírás szövege kézirat másolatainak létezéséről. Ezek a tizenkilencedik századig ismeretlenek voltak, amikor elkezdődött a Biblia papirusz kéziratainak napvilágra hozatala és összegyűjtése. A tizenkilencedik századtól kezdődően papirusz kéziratokkal rendelkezünk, mint a P45, P46, P47 jelzésűek, valamint a Kr.u. 100 és 150 között írt „Negyedik Evangélium” papirusz részlete; és mindezek betöltik azon sötét űrt, e kéziratok azon idők közönséges görög nyelvén voltak megalkotva, s ezt a nem ihletett, és nem szentirati papiruszok ezrei is igazolják. A Szentírások ilyen kéziratai gyűjtemény formájában léteztek, és használatban voltak, ezáltal mutatva, hogy a bibliai kánon részeiként voltak elfogadva.
Most egy látszólagos nehézségbe ütközünk, nevezetesen abban, hogy az ókori Alexandriai, Vatikáni és Sinai kéziratok tartalmaznak bizonyos apokrif könyveket, úgymint: Barnabás levelei, Hermász Pásztora, Kelemen levelei. Feltevődik a kérdés: hogyan lehetünk biztosak, hogy a jelenlegi Görög Szentirati kánon teljes az apokrif könyvek nélkül? (Ne feledjük a kéziratokat a negyedik és az ötödik századból). A korai keresztény írók a második és harmadik században meghatározták az ihletett Írások egyéni katalógusait hozták létre, és ezek teljesen megegyeznek a mi jelenlegi kánonunkkal. Ezen katalógusok nem tartalmaznak apokrif könyveket.
Origenész híres alkotása, a Hexapla ugyanazon könyveket tartalmazza, mint amelyek jelenlegi kánonba vannak. Euszebiosz katalógusa,
44
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
az ihletett könyvek közzé ugyanazon könyveket sorolja. A Görög Keresztény Írások ihletett könyveiről legalább tíz ilyen régi katalógus van, amely katalógusok napjainkban is léteznek. Ebből hat teljesen megegyezik a mai kánonunkkal; három csupán a Jelenések könyvét hagyja ki; míg egy kihagyja a Zsidók és a Jelenések könyvét. Ez azt jelenti, hogy ezen katalógusok, amelyek mind korábbiak a 397-ben tartott karthágói zsinatnál, nem tartalmazzák a következő apokrif könyveket: Barnabás levele, Hermász Pásztora, (Római) Kelemen levele a korinthusbeliekhez és a Péter Jelenései. Sőt, a karthágói zsinat rendelete ugyanazon Görög Szentirati kánont határozta meg, amely ma is létezik.
Mit jelentenek mindezek? Vajon nem ihletett korai keresztény íróktól vagy ókori zsinatok katalógusaitól függünk? A Vatikáni, Sinai, Alexandriai és Béza, valamint a negyedik, ötödik és hatodik századi kéziratok határozzák meg a bibliai kánont? A bibliai kánon elismerését egy felsőbb hatalom támogatja. Isten szent szelleme köti össze az egész Bibliát, amely hatékony erő elkezdte és befejezte a kánont. A belső bizonyítékok azt mutatják, hogy ihletett, mivel az egész összhangban van. Ellenségei nem tudták elpusztítani, több mint ezer éves erőfeszítésük ellenére sem. – Zsolt. 100:5; 1. Pét. 1:23, 25.
KÉRDÉSEK: 1. Miért létezik néhány évszázadnyi időköz a Héber Iratok befejezése és a Görög Iratok szerkesztésének kezdete között? 2. Mi alakult ki ebben az időszakban? 3. Mi igazolja valóban a héber kánont? És milyen további tény zárja ki az apokrif könyveket? 4. Mi mutatja, hogy Jézus elfogadta a teljes héber kánont? 5. Miért biztos, hogy Jézus nem bízta volna a szájhagyományra a Őreá és az ő követőire vonatkozó események elbeszélését? 6. Hogyan volt az igazság pontos feljegyzése biztosítva? 7. Hogyan fejlődött tovább a bibliai kánon Jézus földi szolgálata után, és mikor lett ez teljessé? 8. A tizenkilencedik és huszadik század mely felfedezései mutatják, hogy a korai keresztény gyülekezet elfogadta az apostolok és társaik írásait, mint a bibliai kánon egy részét? 9. Hogyan magyarázható az apokrif könyvek jelenléte az ókori Vatikáni, Sinai és Alexandriai kéziratokban? 10. Milyen felsőbb hatalom és mily más fontos tényezők szavatolják, hogy a jelenlegi Bibliai kánon teljes?
A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
45
9. Lecke
A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
Krisztus előtt az ötödik században, Ezsdrás, az írnok elindult Babilonból, és körülbelül 140 évvel azután érkezett Jeruzsálem városába, hogy azt Nabukodonozor seregei kietlenné tették. Abban az időben nagyméretű tevékenység folyt a Héber kéziratok megalkotásának terén. Nem mintha még sok írnivaló lett volna a Héber Iratok összes könyvének befejezéséig, hisz ezen eredeti írások nagy része már be volt fejezve. Ezsdráson és Nehémiáson kívül már csak Malakiás kellett hozzájáruljon a héber kánon kiegészítéséhez.
Tehát nem új Írások megalkotása idézte elő azon élénk tevékenységet a kéziratok terén, hanem ez a zsidó nép megváltozott életfeltételeinek volt köszönhető. Kr.e. 607-ben az ő központi imádati helyük le volt rombolva, őket pedig szolgaságba hurcolták és szétszórták. Amikor utóbb Jeruzsálemet újjáépítették, és a Templomot megépítették, az egymástól nagy távolságokban szétszórt zsidók nem mind tértek vissza Palesztinába. Nekik nem volt lehetőségük Jeruzsálembe menni, hogy az Írások felolvasását hallgassák. Ezért az elszéledt zsidók egész hatalmas területén zsinagógák jelentek meg, míg ezekben a zsinagógákban a szétszórt zsidók összegyűltek kis csoportokban, hogy Isten Igéjének felolvasását hallgassák. A kéziratokat, a kézzel írott másolatokat nagymértékben kellett sokszorosítani, hogy kielégítsék az eredeti írások másolatai utáni igényt. Az Ezsdrás idejében készített kéziratok egyike sem létezik napjainkban. Azonban az idő telésével újabb másolatok készültek, hogy a használatban megkopottakat és az idő miatt elavultakat helyesítsék, úgy hogy még napjainkban is létezik mintegy 1700 kézzel írott másolata a Héber Iratoknak, amelyek a Krisztus utáni hatodik századtól kezdve maradtak fenn.
A legrégebbről fennmaradt vagy a jelenleg ismert meglévő héber kézirat a Nash papirusz. Már csak négy részlete van, amelyeket ha egymáshoz csatolunk, a Tízparancsolatnak és az
46
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
5. Mózes 5. és 6. fejezeteinek néhány versének 24 soros maszoréta előtti szövegét kapjuk. Az írás nem tartalmaz magánhangzó pontokat, és nem régen W. F. Albright a Krisztus előtti második századot határozta meg keletkezési idejeként.
A Nash papirusz egy részlete, amelyen látható a magánhangzópontok és hangsúlyjelek nélküli, nyugati stílusban írt maszoréta előtti szöveg; ez a Dekalog (Tízparancsolat) egy része.
Krisztus előtt és az Ő idejében, a Héber Iratokat másoló embereket írnokoknak vagy szoferimeknek nevezték. Ahogyan másolták és továbbították a Héber Iratok szövegét, szabad jogot vettek a szövegek változtatására. A (továbbiakban tárgyalt) Krisztus utáni időszakban a Maszoréták nem csináltak módosításokat, és kézirat másolataiknak szélein megjegyzések voltak a szövegről, amely megjegyzésekben felhívták a figyelmet a szoferimek módosításaira. Ők megjelölték a szoferimek tizenöt különös pontját, vagyis a héber szövegnek tizenöt szavát vagy kifejezését alul és felül pontokkal jelölték meg. Néhány ilyen különös pont nem befolyásolja az angol fordítást illetve az értelmezést, azonban a többiek igen, és ezek fontosak. A szoferimek megengedték a Jehova nevének kiejtésétől való babonás félelmüknek, hogy tőrbe csalja őket, s így azt 134-szer az Adonai (Úr) szóval és 17-szer az Elohim (Isten) szóval helyettesítették. A Maszora (a maszoréta szöveg szélén levő megjegyzések) felsorolják ezen módosításokat. Továbbá a Maszora egy megjegyzése, a szoferimeket vagy a korai írnokokat azzal vádolja, hogy legalább tizennyolc szövegjavítást (kiigazítást) csináltak. Példának okáért olvassuk el
A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
47
az Új világ angol könyv 274. oldalán lévő első paragrafust a Jób 32:3-ra vonatkozólag. A Maszora egy fontos kódexre hivatkozva felsorol 32 szakaszt, amelyek az olvasásban eltérőek, és amelyeket Severin-neknek neveztek. Ebben az esetben is egyesek e fordításokból csak olyan jelentéktelen dolgokat befolyásolnak, mint a helyesírás, azonban mások megjelölik az írnokok azon pontjait, ahol a Szentírás verseinek értelmezéséről van szó.
A szoferimek valamint a Héber Iratokban való sok módosításaik periódusa után, valószínű, hogy a mássalhangzós Héber kéziratok, Krisztus után a második században meg voltak határozva. A meglevő kéziratokból valamint a Héber Biblia nyomtatott kiadványaiból most ismert héber szöveg, tulajdonképpen az úgynevezett „Maszoréta szöveg”. Kialakulását általában a Krisztus utáni hatodik és nyolcadik század közzé helyezik. Ezen szöveg nem változtatta meg a mássalhangzós héber szöveget, de minden bizonnyal felbecsülhetetlenül hozzájárult a mássalhangzós szöveg világossá tevéséhez.
A maszoréta szöveg egy csoport képzett és tudós zsidó műve volt, akiket "Maszoréták"-nak neveztek, vagy Baalei Ha-maszorah vagyis a „hagyomány urai”. A maszoréta szöveg előtt a Héber Bibliában nem voltak magánhangzókat jelző magánhangzó pontok vagy jelek. Az eredeti héber szöveg, természetesen csupán mássalhangzókból állott, míg a magánhangzó hangokat, a nyelvet jól ismerő olvasók könnyűszerrel hozzáadták. A „Maszoréták” kidolgozták a magánhangzó pontoknak nevezett jelölési rendszert, és ezek a magánhangzó pontok jelölték a szájhagyomány által továbbított magánhangzó hangokat. Továbbá a hangsúlyjel rendszer biztosította a helyes kiejtést. Ezen magánhangzó pontok bevezetésének pontos időpontja ismeretlen. Valószínű a hetedik század a tibériai vagy nyugati rendszert illetőleg és a hatodik század a babiloni vagy keleti rendszert illetőleg. A nyugati rendszer a magánhangzó pontokat a héber sor alá tette, ahogy az ma megtalálható a Héber Biblia valamennyi nyomtatott kiadványaiban. A babiloni rendszer viszont e pontokat a sor fölé tette.
48
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Keleti stílusban írt, magánhangzópontokkal és hangsúlyjelekkel ellátott héber Maszoréta szöveg. Ez az 1 Királyok 6:1 szövegének első része, míg a szóról szóra való magyar fordítást jobbról balra kell olvasni.
A Maszoréták a szövegről sok megjegyzést is összegyűjtöttek, amit ma "Maszorának” nevezünk. Eredetileg a Maszora különálló volt, azonban később át volt helyezve a Biblia kéziratok széleire. Ezen megjegyzések nem a szöveg értelmezései, hanem a szöveg sajátosságainak egyfajta indexe (tárgymutatója). Feljegyezték hány vers van minden könyvben, hány vers kezdődik egy bizonyos betűvel, és más hasonló adatokat. Megjegyezték, ha a szavak teljesen vagy hiányosan voltak leírva, magánhangzó pontozásukat, hangsúlyozásukat, és hogy hányszor volt megtalálható a szövegben. Olykor azt is megszámolták, hogy a Biblia szövegében hányszor fordul elő a héber ábécé mindegyik betűje. Feljegyezték a szoferimek vagy írnokok különös pontjai által jelölt szavak és kifejezések tizenöt esetét, valamint más értékes jegyzeteket. Ha a Maszora eltérő volt a mássalhangzós szövegtől ez a szélen jelezve volt a Qerí szóval, amelynek jelentése „elolvasandó”. Ezért ezen javasolt olvasmányokkal a margón, ők egyáltalán nem változtattak az írott szövegen, amely a szoferimek idejéből jutott el hozzájuk. Rotherham professzor szerint a Maszoréta szellem az volt, hogy „semmit sem változtatni, mindent reprodukálni, mindent megőrizni és megmenteni”. Ők arra szentelték magukat, hogy a hagyományos szöveget közöljék pontosan, úgy ahogy kapták.
Pinner, egy tanult zsidó, rendelkezett egy bizonyos számú kézirattal, amelyeket róla neveztek el. Az 1 számú Pinner a „Pentateuch”
A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
49
bőrtekercse, és teljes egészében tartalmazza Mózes öt könyvét. Ebben nincsenek magánhangzó pontok sem hangsúly jelek vagy Maszora, amely tény elég réginek mutatja. Ezen kézirat vagy kódex jegyzéke szerint Kr.u. 580-ban volt kijavítva, ezért valamikor korábban volt írva, valószínűleg 1400 évvel ezelőtt. Ha a jegyzet valódi, akkor a Héber Iratoknak ez a legrégebbi ismert kézirata, kivéve egy másik kéziratot, ugyanis a Kr.u. 489-ből (a keltezés nem bizonyos) származó Petropolitanusz Kódex-et. (a Nash papirusz régebbi, de ez csak egy töredék).
Nyolc szabványkézirat létezett, amelyeket a zsidók szövegük pontosságáért és értékéért elismertek. Ezek mára elvesztek, azonban bizonyos részeik fennmaradtak. A nyolc kézirat a következő: (1) „Hillel Kódex”; (2) „Ben-Naftali babiloni Kódex”; (3) „Izráel Kódex”; (4) „Ben-Asher egyiptomi Kódex”; (5) „A Pentateuch Sinai Kódexe”; (6) „Jerikói Pentateuch”; (7) „Sanbuki Kódex”; és (8) „Taggin Könyv”. A Helali vagy a Hillel kódex (Spanyolországból), valószínű a zsidó író nevét viseli és Kr.u. 600 körül lett szerkesztve. Ez tartalmazza a Tibériai vagy sor alatti magánhangzó és hangsúly pontokat, valamint a Maszorát. 1500-ig minta gyanánt szolgált a másolatok készítésében, azonban ez mostanra elveszett. Mindazáltal Jehova Isten gondoskodott arról, hogy a Héber Iratok kézirat másolatai lépést tartsanak az idővel, és így Igéje a mai napig meg legyen őrizve.
KÉRDÉSEK: 1. Mi volt a helyzet Ezsdrás idejében az Írások kéziratainak előállítása tekintetében? 2. Milyen körülmények tették szükségessé a Biblia kézirat sok másolatának előállítását? 3. A Héber Iratoknak, melyik a létező legrégibb kézirata, amely ma ismert? 4. Kik voltak a szoferimek? Milyen módosításokat csináltak a Biblia szövegében? 5. Mikor voltak a héber szövegek mássalhangzós formában rögzítve? 6. Melyik azon héber szöveg, amely a meglevő kéziratokban valamint a Héber Biblia nyomtatott kiadványaiban megjelenik? Mikor alakult ki ez a szöveg? 7. Milyen tisztázások voltak adva a mássalhangzós szövegre vonatkozólag? 8. Mi a Maszora? Milyen információkat nyújt nekünk? 9. Melyik létező héber kézirat tűnik a legrégibbnek, a Nash papirusz részletén kívül? 10. A zsidók által mely nyolc szabványkézirat volt legjobban értékelve?
50
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
10. Lecke
A HÉBER IRATOK VÁLTOZATAI
A Héber Iratok „változatait”, ennek más nyelvekre vagy nyelvjárásokra való fordításai képezik. Az összes ókori változatok kézzel írattak, tehát kéziratok formájában. Egyes változatok a héberből való régi fordítások változatai is voltak, mint például a Héber Iratok görög változatából fordított régi latin változatok.
Kor tekintetében a Héber Iratok szövegének legkorábbi bizonysága a Samaritánus Pentateuch. Emlékezzünk arra, hogy Samária, Izráel tíz törzse királyságának fővárosa volt és a főváros nevét alkalmazták az Izráel nemzete által, az északi részen elfoglalt egész területre. Amikor Kr.e. 740-ben az izráelitákat Samáriából szolgaságra hurcolták az asszírok, Samária az asszír birodalom más részeiről való pogány népekkel lett benépesítve. Ezek voltak samaritánusoknak nevezve és körülbelül 300 évvel később ez a samaritánus közösség volt a Samaritánus Pentateuch megalkotója. Ez valójában nem egy változata vagy fordítása az eredeti hébernek, hanem samaritánus betűtípussal átírt és néhány samaritánus kifejezéssel gazdagított héber szöveg. Habár eredete a Krisztus előtti ötödik századra tehető, mindazáltal a jelenlegi nyomtatott szöveg alapjául szolgáló kéziratok egyike sem visel ilyen régi keltezést.
Ezen időszakban kezdték használni az arám magyarázó körülírásokat. A hébert fokozatosan felváltotta az arám, mint a zsidó köznép nyelve, és Nehémiás idejétől kezdődően szükségessé vált, hogy a Héber Iratok olvasását, arám magyarázó körülírások vagy értelmezések kísérjék, hogy a zsidó köznép megérthessék az olvasottakat. (Nehémiás 8:8) Az arám targum szó, „értelmezést” vagy „magyarázó körülírást” jelent, és a Héber Iratok ezen szabad szóbeli fordításait Targumoknak nevezték.
A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
51
A zsidó papok és írnokok ellene voltak ezen magyarázó körülírások leírásának, mivel az Írásokat túlságosan szentek gondolták a fordításra. Azonban a vallásos zsidók téves tisztelete és babonája nem tudta megakadályozni Jehova Isten azon célját, hogy Igéje hozzáférhető legyen a közemberek számára. A tartós formájú fordítások arra rendeltettek, hogy megjelenjenek.
Ami az arám magyarázó körülírásokat illeti, ezeket Krisztus ideje körül kezdték írásba foglalni. Úgy ismert, hogy a Mózes 5 könyvét tartalmazó Onkelos Targumja, a létező legrégibb arám változat. Ezen targum eredetije Krisztus után az első században volt írva. Ugyanazon században volt írva Jonathán Targumja, a Józsué, Bírák, Sámuel, Királyok, Ésaiás, Jeremiás, Ezékiel, valamint a 12 kispróféta könyveiről. Azonban a targumok jelenlegi írott formája nem korábbi a Krisztus utáni negyedik vagy ötödik századtól.
Bár eredetileg Krisztus után az első században voltak írva, a Targumok mégsem képezik a Héber Iratok legrégibb írott fordításait. A változatok között a legrégibb valamint a legfontosabb a (LXX által szimbolizált) görög Septuaginta. Az Egyiptombeli Alexandriában élő görögül beszélő zsidók igényének kielégítésére volt megalkotva. A megnevezés először kizárólag a Pentateuch változatára alkalmazták, de később kiterjesztették az összes lefordított héber könyvre. Ez a fordítási munka körülbelül Kr.e. 280-ban kezdődött és valószínű, hogy a Héber Iratok első öt könyve már abban az évben elkészült.
Legkésőbb Krisztus után az első században a Septuaginta minden könyve egyetlen könyvben volt foglalva, amikor is a görög nyelvet beszélő szétszórt zsidók valós Szentírásként fogadták el a Septuagintát. Ez a görög változat tőlük átkerült a keresztényekhez, míg Jézus tanítványai és apostolai idézték írásaikban. Megszámolták, hogy a Héber Írásokból való 365 közvetlen idézet mellett mintegy 375 többé-kevésbé
52
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
határozott hivatkozás vagy utalás van a Héber Iratokra. Az apostolok és a tanítványok ezen idézetek túlnyomó többségét szinte szó szerint a Héber Iratok görög változatából vették, míg a jelek szerint néhányat újonnan fordítottak az eredeti héberből. A Septuagintának tehát a maszoréta szövegnél egy régebbi héber szöveg az alapja. Ennek kétségtelenül a Héber Iratoknak egy régi, jól megfogalmazott másolata szolgált alapul, amelyet a jeruzsálemi templom udvarán őriztek, sok évvel a templom lerombolása előtt.
A Héber Iratok szír változatai közül a Peshitto (P’shitta) vagy „egyszerű” átdolgozás, közvetlenül a héberből volt fordítva, habár úgy tűnik, hogy egyes könyveire befolyással volt a Septuaginta. A Héber Iratok Pesitto változatának keltezési ideje Krisztus után a második századra van meghatározva. E fordításnak alapul szolgáló héber szöveg ugyanaz, mint amelyet a maszoréta szöveg esetében használtak.
Aquila, a kereszténység számára egy hitehagyott zsidó prozelitus volt az ázsiai Pontból, míg az ő görög változata a héber szövegről nagyon szó szerinti. Teodosie és Simmaco görög változatainak részletei, akárcsak Aquila fordítása, mind a Krisztus utáni második századból, Origene többszöröst változatában őriztetett, amely a „Hexapla” (jelentése „hatsoros”) nevet viseli. A Hexapla hat párhuzamos oszlopban tartalmazta, a héber szöveget, a görög betűkkel átirt hébert, Origene által azon célból átdolgozott Septuaginta szöveget, hogy megfeleljen a hébernek, és az előbb említet három görög fordítást, ugyanis a Teodosie, Aquila és Simmaco.
Krisztus után 382 körül Jeromos elkezdett dolgozni a latin Vulgata Biblián. Azelőtt léteztek régi latin változatok, de ezeknek alapja a héber iratok görög fordításai voltak. A Jeromos Vulgatája egy olyan héber szöveg volt, amely gyakorlatilag azonos a maszorétákéval, fordítási munkái azonban a görög változatokra is hivatkoznak. Krisztus után 404-ben Jeromos befejezte az egész Biblia héber és görög szövegének latinra való fordítását, munkája
A HÉBER IRATOK KÉZIRATAI
53
úgy vált ismerté, mint Vulgata vagyis az Írásoknak „vulgáris” vagy „közös, népies” kiadása. Ezer esztendőn keresztül ez alapul szolgált a nyugatiak bibliatanulmányozásában.
Vannak más változtok is: egyiptomi, etióp, arab, gót valamint örmény. Úgy tűnik, hogy az arab kivételével a Héber Írások összes ilyen változatai nem közvetlenül, hanem a görög Septuaginta felhasználásával voltak fordítva. Egyébként a Septuaginta, a Görög Keresztény Iratok szövegével együtt megbízhatóan meg van őrizve napjainkig, három híres kéziratban: Vatikán 1209, Sinai és Alexandrin.
Úgy tűnik, hogy a Héber Iratoknak, közvetlenül a héber szövegből fordított első teljes angol változata, a Bibliának 1611-ben megjelent, népszerű Jakab Király Változata vagy Jogosított Változata. A Septuaginta változatban nem jelenik meg a Jehova név, ezt „az Úr” (ho-kyrios) görög szóval helyettesítették, és ebből kifolyólag a Jehova név több évszázadon át rejtett volt. Az eredeti héber szövegben a Jehova név több mint 6800-szor fordul elő. Tehát helyes, hogy minden esetleges hibái ellenére, a meglévő héber szöveg legyen ma alapul használva, bármely más modern nyelvre való fordításnál. A Mindenható Isten mindezt megengedte így történni a tizenhatodik századi Protestáns Reform után, és ezt olyan okok miatt, amelyek „Jehova ezen napján” értékelhetők.
KÉRDÉSEK: 1. Mik a „változatok”? 2. Mi mondható a „Samaritánus Pentateuch”-ról és megalkotásáról? 3. Mikor és miért használták a zsidók az arám nyelvű magyarázó körülírásokat? Miért nem voltak előbb írásban foglalva? 4. Mikor rögzítették írásban a Targumokat? 5. Melyik volt a Héber Iratok első és legfontosabb fordítása? Miért és mikor készítették? 6. Mikor volt könyv formájában foglalva a Septuaginta? Miként használták ezt a korai keresztények? 7. Milyen információink vannak a szír változatokról, valamint más görög változatokról? 8. Ki készítette a legfontosabb latin változatot, és mikor? 9. Melyik angol változat volt közvetlenül a héber szövegből fordítva? 10. „Jehova napján” miért annyira találó, hogy közvetlenül a héber szövegből fordítsunk?
54
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
11. Lecke
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
Jelenleg a Görög Iratok kéziratainak legalább 12.000 meglevő vagy létező másolata ismert. Ebből körülbelül négyezer az eredeti görög nyelven az úgynevezett „Új Testamentumról”. A latin változatból mintegy nyolcezer kézirat van, és még körülbelül 1000 kézirat változat a görögön és latinon kívül más nyelveken. Ezek a kéziratok katalogizáltak és a szimbólumok egy nemzetközi kódja által elismertek. Most összpontosítsuk figyelmünket a görög nyelvű kéziratokra, s főleg a papiruszra rögzítettekre korlátozódjunk.
A Görög Iratok első kéziratai papiruszra voltak írva, amely anyagot, lapokra vágott és tekercsekbe foglalt ugyanezt a nevet viselő egyiptomi vízinövényből nyerték. Az ilyen papirusz anyagok már Krisztus előtt ötszáz évvel léteztek. Ezt tovább használták a Szent Biblia kéziratainak írására egészen Krisztus után háromszázig. Amidőn a Biblia írói leveleiket a keresztény gyülekezetekhez küldték, a papiruszt használták. Krisztus után a negyedik századtól egy tartósabb anyagot kezdtek használni a kéziratoknak, éspedig a pergament, amely kiváló minőségű borjúbőrből készült.
Nagy mennyiségű papirusz írásokat találtak az Egyiptomi Fayum tartományában. Az első papiruszokat 1778-ban találták. A legrégibb a „Prisse” papirusz, a Krisztus előtti évszázadokból. 1891-ben az Egyiptomi Fayumba egy angol sok papirusz birtokába került, és ugyanebben az évben a Brit Múzeumtól Dr. F. G. Kenyon, kiadott egy felvilágosító könyvet, Klasszikus Papirusz Szövegek címmel. Fayumtól délre vannak más felfedezési helyek is, mint például Oxyrhynchus. E helységek görög elnevezései arra mutatnak, hogy Egyiptomban több görög gyarmat volt; ahol görög keresztények is voltak, akik a Görög Iratok másolataival rendelkeztek.
Miután 1859-ben, Tischendorf felfedezte a „Sinai” (א) pergamen kéziratot, a legfontosabb
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
55
kézirat felfedezés 1931-ben került nyilvánosságra. Ez tizenegy kódexnek papirusz részleteiből áll, amelyek kilenc „Ószövetségi” és tizenöt „Újszövetségi” könyvnek egyes részeit tartalmazzák. Ezen papiruszok a Krisztus utáni második és negyedik század között lettek szerkesztve.
A legrégibb e kéziratok közül a második századból való részlet, a 4.-5. Mózesből. János apostol körülbelül 100-ban halt meg, míg a Jelenéseket, a János Evangéliumát és a három levelét a századik évet megelőző évtizedben írta. Gyakorlatilag tehát, a Görög Iratok bibliai papiruszával az apostolokig visszamenőleg rendelkezünk. A Szentírás papiruszait a nagy „P” betűvel jelölik, amelyet egy kicsi indexszám (mutatószám) követ. Következik a kiemelkedő, régi bibliai papiruszok táblázata.
A LEGFONTOSABB PAPIRUSZ KÉZIRATOK TÁBLÁZATA
| Szim-
bólum |
A kézirat neve | Század
(Kr.u.) |
Hol őrizik ma | Körülbelüli
tartalma |
| P1 | Oxyrhynchus 2 | III. vagy IV. | Philadelphia | Máté 1 |
| P8 | Aegyptus 8683 | IV. | Berlin (?) | Csel. 4-6 |
| P10 | Oxyrhynchus 209 | IV. | Cambridge, Mass | Róma 1 |
| P11 | V. | Leningrád | 1. Kor. 1, 6, 7 | |
| P13 | Oxyrhynchus 657 | IV. | London | Zsid.2-5,10-12 |
| P15 | Oxyrhynchus 1008 | IV. | Kairó | 1. Kor. 7, 8 |
| P23 | Oxyrhynchus 1229 | IV. | Urbana, III | Jakab 1 |
| P32 | Rylands 5 | III. vagy IV. | Manchester, Anglia | Titusz 2 |
| P37 | Michigan 1570 | III. | Ann Arbor, Mich. | Máté 26, 27 |
| P38 | Michigan 1571 | III. vagy IV. | Ann Arbor, Mich. | Csel. 18, 19 |
| P45 | Chester Beatty 1 | III. | London | Rész. Máté,
Márk, Luk., Ján., Csel |
| P46 | Chester Beatty 2 | III. | London, Ann Arbor | Tízet Pál
leveleiből |
| P47 | Chester Beatty 3 | III. | London | Jel. 9-17 |
Az Írásoknak leghíresebb papirusz kézirata a P46, a „2 sz. Chester Beatty Papirusz”. Ez a harmadik század kezdetén volt megalkotva. Egy 104 lapos kódex 86 lapját teszi ki, és Pál levelei közül tízet tartalmaz. Jegyezzük meg, hogy ez egy kódex, ami azt jelenti, hogy nem csupán egy kézirat tekercs, hanem egy könyv, oldalakkal, oldalszámokkal és fedelekkel, akárcsak a mai könyvek.
56
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Ez a kódex, amely meglevők közül az egyik legkorábbiként ismert, igazolja, hogy a keresztények voltak az elsők, akik bevezették az ilyen kézirat stílust (formát). Ebben Pál tíz levele a következő sorrendben található: Rómaiak, Zsidók, 1 Korinthus, 2 Korinthus, Efézus, Galata, Filipi, Kolosé, 1 Thessalonika. és 2 Thessalonika. Két fontos pontot kell kiemelni: elsősorban ezen korai kódexben a Zsidókhoz irt levél is Pál levelei között szerepel. A Zsidókhoz írt levél szerzőjét ismeretlennek tartják, ezért vitatott, és általában tagadják Pálhoz való tartozását. Mindazáltal az a tény, hogy megjelenik ezen kódexben, azt mutatja, hogy a keresztények a harmadik században Pál apostol ihletet leveleként fogadták el. Másodsorban az Efézusbeliekhez írott levél ezen kódexben Pál levelei között tálható. Ez megcáfolja azon modern vallásos állítást, miszerint ezt a levelet nem Pál, hanem egy utána élő keresztény írta.
A P47, vagy a „3 sz. Chester Beatty Papirusz” körülbelül a harmadik század második feléből származik. Ez a Jelenések könyvének a valószínűsített legtöbb harminckét lapjából, tízet foglal magába. Részleteket tartalmaz a Jelenések 9:10-től a 17:2-ig. A Jelenések könyvének ezen papirusza nagyon hasznos, mivel a Jelenések könyvét kevés korai kézirat tartalmazza, úgy mint a „Sinai” és „Alexandrin” kézirat, de a „Vatikán 1209” már nem.
A táblázatban felsorolt papiruszok mellett, az Angliai Manchester Rylands Könyvtárban található egy nagyon kicsi töredéke a János Evangéliuma, az úgynevezett „Negyedik Evangélium” egyik kódexének. Ezt a második század első felében írták, vagyis körülbelül ötven évvel János apostol halála után. Ez azért fontos, mert alátámasztja azt az igazságot, hogy ez a „Negyedik Evangélium” nem a modern kritikusok állítása szerinti 132-ben vagy 150-ben volt írva, János halála után, hanem az első században ugyanazon János által. Csak így készíthettek a második század első felében az eredetinek elég sok másolatát és terjeszthették széles körben Kis Ázsiában, eljuttatva egészen
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
57
Egyiptomig, ahol ezt a részletet találták.
Mindezen részletek után, milyen következtetésre juthatunk? „És mi van ezekkel?”, mondhatják egyes modernisták. Miért fontosak ezek ma? Mindezek az új felfedezések bizonyítják, hogy a Biblia összeállítása egy nagyon régi időbe történt. A Chester Beatty papirusz kódexei közül egy tartalmazza a négy evangéliumot és a Cselekedetek könyvét, és egy másik kódex Pál leveleit zárja fedelei közzé, mindezek igazolva, hogy a Keresztény Iratok összeállítására röviddel az apostolok halála után került sor, és hogy a második században az összes keresztény Iratok össze voltak állítva és a Bibliai kánon teljes egészen be volt fejezve. Mivel ezek a kódexek nagyon elterjedtek voltak, és legkésőbb a harmadik század első felében eljutottak egészen Egyiptomig, a Görög Iratok összeállítását meg kellett történjen a második században. Továbbá, a „Negyedik Evangéliumot” János írta az első században, ezért a bibliai kánon kiegészítése nem kellet várakozzon a modernisták szerinti, Kr.u. 150-es időpontig.
Ezek a régi papirusz kéziratok szinte közvetlenül az eredeti írásokhoz visznek bennünket. Ezek igazolják a mai bibliai változataink megbizgatóságát, biztosítva bennünket a szöveg tisztaságáról. E tekintetben, jegyezzük meg Sir Frederic G. Kenyon, kiváló angol tudós következtetéseit. Ő a következőket mondja:
„Az eredeti szöveg alkotási ideje, és a fennmaradd legrégebbi bizonyíték közötti időszak annyira minimális lett, hogy valójában elhanyagolható, és az Írások pontos megőrzése kételyének utolsó alapja is el van távolítva. Végül is az „Új Testamentum” könyveinek hitelessége és általános épsége megállapítottnak tekinthető. Azonban az általános épség az egy dolog, és a részletek bizonyossága egy másik dolog; …” – „A Biblia és archeológia (régészet)”, (megjelent 1940-ben), 288-289 oldalak.
Ezen utolsó megjegyzést illetőleg, a részletek bizonyossága, a szövegben való sok kisebb eltérések miatti
58
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
problémák a szövegkritikusok dolga és nem tartozik mi reánk, hogy ezzel pazaroljuk időnket. Mégis érdekes lesz számunkra tudni, hogy e kis eltérések hogyan szűrődtek be a kéziratok ezreibe és így megismerjük ezen bibliai kéziratok „recenzióinak” vagy „családjainak” kialakulását. Ezek valamint a fontosabb pergament kéziratok, lesznek figyelmünk tárgyai a következő leckében.
KÉRDÉSEK: 1. A Görög Iratok kéziratainak hány másolata létezik ma? Közülük melyik érdekel különösképpen minket ezen tanulmányozásban? 2. Mi tulajdonképpen a papirusz és mikor volt használva anyagként az írásban? 3. Hol és mikor találtak papirusz kéziratokat? 4. Milyen fontos kézirat felfedezés volt ismertetve 1931-ben? Milyen időszakra vonatkozik ez? 5. Melyek a fontosabb papirusz kéziratok, ezeken szimbólumai és milyen időből származnak ezek? 6. Mit tartalmaz a „P46”? Miért oly különösen fontos? 7. Miért van nagy értéke a „P47”-nek? 8. Mit határoz meg a János „Negyedik Evangélium”-át tartalmazó papirusz részlet? 9. Mily következtetésre jutunk mindezen részletek után? 10. Milyen kielégítő következtetésre jutott Sir Frederik G. Kenyon, a kiváló tudós?
12. Lecke
PERGAMEN KÉZIRATOK ÉS KÉZIRAT CSALÁDOK
A napjainkban meglevő, ismert legfontosabb Bibliai kéziratok, pergamen-nek nevezett, kiváló minőségű borjúbőrre vannak írva. A Biblia szövegének másolói, ezt az anyagot Krisztus után a negyedik század első felében kezdték használni. Ez sokkal tartósabb, mint az írásra korábban használt anyag, a papirusz, és pergamenen voltak megőrizve a Biblia fontosabb kéziratai, amelyek közül a „Sinai” és „Vatikáni 1209”, mindkettő a negyedik századból. Ugyanakkor a tizenkilencedik és huszadik században felfedezett papirusz kéziratok töltik ki a Szentirat megőrzött másolatainak láncolatában egykor fennálló hiányosságokat. Ezek töltötték ki a második és harmadik századi hiányt, amely elválasztotta az eredeti Görög Iratokat a negyedik századi pergament kéziratoktól. Ma a papirusz kéziratok alkotják a láncolatot hiánytalanná tevő kapcsot (összekötőt). Ennek ellenére a negyedik és ötödik századi híres pergamen kéziratoknak
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
59
még nagyobb értékük van, mint a papirusz kéziratoknak. Jehova ezek által tette lehetővé az egész Biblia megbízható megőrzését.
A LEGFONTOSABB PERGAMEN KÉZIRATOK TÁBLÁZATA
| Szimbólum | A kódex neve (MS.) | Század
(Kr.u.) |
Hol őrizik ma | Recenzió
(Család) |
| א | Sinai | IV. | London | Alexandrin |
| A | Alexandrin | V. | London | Bizánci |
| B | Vatikán 1209 | IV. | Róma | Alexandrin |
| C | Ephraemi Rescriptus | V. | Párizs | Alexandrin |
| D | Bezae Cantabrigiensis | VI. | Cambridge, Angl. | Nyugati |
| D vagy D2 | Bezae Claromontanus | IV. | Párizs | Nyugati |
E táblázat mutatja a legfontosabb pergamen kéziratokat, nemzetközi szimbólumukat, nevüket, dátumaikat, jelenlegi őrzési helyüket valamint a családot vagy recenziót, amelyhez tartoznak. Mindegyik nagybetűkkel van írva. A legfontosabb bibliai kézirat a Vatikán 1209. Minden oldala három oszlopba van osztva és a Krisztus utáni negyedik század első felében lett írva. Eredetileg az egész Szentírást tartalmazta görög nyelven, vagyis a Mózes első könyvétől a Jelenésekig. Jelenleg e kézirat sok része megrongálódott és hiányos, hiányoznak részek a Mózes első könyvéből, a Zsoltárokból valamint a Zsidókhoz írt levélből, míg Timótheus, Titusz, Filemon és a Jelenések könyvei teljesen hiányoznak. Ezt a Vatikán könyvtárában őrzik. Végül hosszas késedelem és halogatás után, az 1889-1890-es években a Vatikáni hatóság elkészítette az egész kéziratnak hasonmási másolatát.
A Vatikán 1209 kézirat riválisa a Sinai kézirat, mindkettő a negyedik századból származik. A Sinai kézirat a Bibliából teljes részeket tartalmaz görög nyelven és 376 lapból áll, mindegyik oldala négy oszlopot tartalmaz, kivéve a Héber Iratok költői könyveit, amelyek két oszlopban találhatók. Ez tartalmazza a Jelenések könyvét, ezáltal kitöltve a Vatikán 1209 kézirat hiányát. Különböző pontokban egyezik viszont másokban nem, a híres Vatikáni kézirattal. Nemzetközi szimbóluma a héber ábécé első betűje, vagyis א (alef). Ezt a kéziratot 1859-ben fedezte fel Constantine Tischendorf gróf, német tudós,
60
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a Sinai hegyen levő Szent Katalin görög katolikus kolostorban. A vatikáni hatóságokkal ellentétben, akik önző módon több évszázadon át „véka” alá rejtették a Vatikán 1209 kézirat teljes fényét, 1862-ben az Orosz cár arra utasította Tischendorfot, hogy hozza nyilvánosságra a teljes Sinai Kódexet. Fényének ragyogása gyorsan meg volt engedve, ez a lépés pedig arra indította a Vatikán papjait, hogy a híres kéziratot teljesen és pontosan hozzák nyilvánosságra, hogy a háttérbe el ne halványodjon.
Az Alexandrin kézirat a harmadik helyet foglalja el az ókori pergamen kéziratok között. Tartalmazza a Biblia legnagyobb részét beleértve a Jelenések könyvét is. Ez a kézirat az ötödik századból való és minden oldala két oszlopba van írva. Az alexandrin kézirat evangéliumok részén, megjelenik a Görög Iratok szövegének első átdolgozott változata. Ezen átdolgozási folyamat hozta létre végül a bizánci szöveget, amely alapul szolgált az angol Jakab Király Változatnak. Az Alexandrin kéziratot Cyril Lucar először az egyiptomi Alexandriából Konstantinápolyba vitte. Ő volt az, aki a kéziratot be kelet volna mutassa I. Jakab királynak, aki jogosította a nevét viselő népszerű angol Biblia előállítását. A kézirat Angliába lett küldve, de nem ért oda csak 1627-ben, Jakab király halála után, ezért az 1611-es Jakab Király Változat fordításánál nem állott rendelkezésre. Mindenesetre, az „A” (az Alexandrin kézirat szimbóluma) kézirat Angliába jutása, az ókori kéziratok kutatásának kezdetét jelentette a szövegkritikusok részéről.
Egy másik régi pergamen kézirat, az ötödik századból és körülbelül azonos korú az Alexandrin kézirattal, az (a „C”-vel szimbolizált) Ephraemi Rescriptus Kódex. Ez egy úgynevezett „palimpszeszt”. E kifejezés a palin és psao szavakból áll, amelyeknek jelentése „újra” illetve „kitörlés”; és olyan kéziratot jelent, amelyből az eredeti szöveget kitörölték, hogy majd felülírják egy új és más szöveggel. Így lett „újra írott”. A „C” kézirat eredetileg
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
61
a Görög Iratokat tartalmazta, majd ezt kitörölték és a tizenkettedik században felülírták egy Ephraem nevű szírnek (Ephraem Sírus) görög műveivel. Ezen okok miatt nevezik Ephraem Rescriptus Kódexnek. Vegyszeres kezelés által lehetővé vált az eredeti szöveg olvasása, ami nagyon értékessé tette e kéziratot. 64 lapján tartalmaz részeket a görög Septuagintából, míg 145 lapján töredékeket a Keresztény Iratok minden részéből. Oldalai csak egyoszloposak.
Az ötödik fontos kézirat a Bezae Cantabrigiensis vagy Cambridge szöveg. Teodore Beza 1562-ben fedezte fel újra a kézíratott a Franciaországi Lyoni Szent Irenaeus kolostorban, a város hugenottáinak kifosztása eredményeképpen. Majdnem teljes egészében tartalmazza az evangéliumokat és a Cselekedeteket. Ez kétnyelvű, mivel görögül és latinul van írva, és a nyugati recenzió legfontosabb kézirata. Pál leveleiért Beza egy másik kéziratát említsük, a Claromontanus Kódexet vagy Clermont Kéziratot. Ez tartalmazza Pál apostol tizennégy levelét, és szintén görögül és latinul van.
Ebben és az előző leckékben csak a legfontosabb pergamen és papirusz kéziratok kerültek szóba. A Görög Iratok eredeti kéziratainak másolata több ezer példányban volt készítve és terjesztve. Ma több mint 12.000 példány létezik. De nincs két pontosan azonos példány. Számos kisebb eltérés van, és ezen kéziratok nagyobb csoportjaiban vannak meghatározva a csoportra jellemző sajátos eltérések. Az azonos sajátosságúak, egy bizonyos „recenzióhoz”, vagy megfelelőbb elnevezése, „családhoz” tartozóként kapcsolódnak egymáshoz. Modern értelemben a „recenzió” átdolgozást jelent, azonban a kéziratokra vonatkozólag azon kéziratcsaládokat jelenti, amelyeknek az írások eredeti kéziratai közül egy közös ősi kéziratuk van.
Hogy értékelni tudjuk a kézirat családok kialakulását, emlékezzünk például Pálnak, Rómából a Kolossébeliekhez írt levelére, amelyben ezt az utasítást adja, (Kol. 4:16): „És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiceaiak gyülekezetében is felolvastassék”. A Kolossébeliek megőrizték az eredeti levelet, de
62
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
másolatot készítettek a laodiceai és más gyülekezetek számára. A másolatokat készítő megbízható keresztény testvérek, lehet, hogy nem voltak túlságosan képzettek, de ők tudtak másolni. Valószínű minden egyes másolatot más-más testvér készített, hogy a másolatokat gyorsan megsokszorozzák. Az emberi esendőség miatt, az ilyen másolatok aligha lehettek minden részletben pontos másodpéldányok. Helyesírási hiba, egy szó vagy kifejezés kifelejtése, egy szó helyének felcserélése, ezek a hibák kerülhettek be a szövegbe. És ha a Kolossébeliekhez írt levélről, mondjuk három másolat készült, mindegyik különböző író által, ezekben különböző hibák lehettek. Egy másolatot valószínűleg elküldtek a Szíriai Antiókhiába, egyet az Egyiptomi Alexandriába, míg egy másikat a Palesztinai Cézáreába. Egy másolatot még visszajutathattak Rómába. Mivel mindet különböző másoló készítette, minden egyes kéziratban különböző első másolati hibák lehettek.
Most, amikor a másolat Rómába érkezett, akkor más írók újramásolásnak vetették alá, lemásolva a kézirat hibáit is. Mivel szintén emberek voltak, saját hibákat is elkövethettek; úgyhogy az idő múlásával és a másolatok számának növekedésével, az apostol eredeti levelétől való eltérések sokasodtak. Azonban a közös ősük a Rómába küldött első másolat volt, és bár a Földközi Tenger nyugati térségében mindenegyes másolatnak megvannak a saját maga kisebb sajátosságai, mégis van egy közös alapvető hasonlósága a térség összes többi példányával, mivel azonos eredeti kéziratból származnak. Így ezen térség kézirataiból egy család vagy „recenzió” fejlődött ki, amelyet „nyugati recenziónak” neveztek. A nyugati recenzió olvasmányainak készítése nem rendelkezik oly korai alappal, és a szerkesztők szabad bánásmódjának voltak alávetve.
Keleten Kis Ázsiában, Konstantinápoly széleitől a Szíriai Antiókhiáig kifejlődött a kéziratoknak egy másik csoportja, stílusban, hibákban, a szavak felcserélésében, kihagyásokban és kiegészítésekben egyéni sajátosságokkal. Alapjában véve mégis volt valami közös bennük, hisz mindegyik a Kolosséba küldöttnek első másolatból származott. Ezért egy
A GÖRÖG IRATOK PAPIRUSZ KÉZIRATAI
63
családhoz tartozóként kapcsolódnak, amely család általában úgy van nevezve, mint „bizánci recenzió”. Ezen a részen a szövegszerkesztők inkább abban voltak érdekeltek, hogy a Szentírásnak egy folyékony olvasmányát mutassák be, mintsem egy szó szerinti pontosságot. Ezért ha egy módosítás megkönnyebbítette az olvasást a szerkesztők ezt meg is tették.
Egy másik szövegcsalád a „semleges” recenzió. Ez a család azért minősül „semlegesnek”, mivel kéziratai nem tartoznak sem, a nyugati sem a bizánci családhoz és különböznek ezektől, mivel hiányoznak belőlük a tévedések és módosítások. A „semleges” szövegek kiemelkedők, mivel nem szenvedtek alaposabb módosítást, és nem változtak sokat a szerkesztők újramásolása miatt. Ezek nagyon közel állnak az apostolok eredeti kézirataikhoz. Mára a „semleges” elnevezést behelyettesítették az „Alexandrin recenzió” elnevezéssel.
Az utóbbi ötven év folyamán a szövegkritikusok egy új családot hoztak létre, a „Cézáreai recenziót”. Ezen család nem a palesztinai Cézareából eredt, hanem Egyiptomból, és egyidejűleg létezett a „semleges szöveggel”, azonban átkerült Cézáreába, ahol egy Origen nevű ember megalapította. Innen van az elnevezése is.
A különböző családok, és minden egyes család szövegeinek sok különbsége ellenére, a hozzánk jutott Szentírások lényegében azonosak az eredeti írásokkal. A sok különbség többnyire csekély és jelentéktelen. Figyelembe véve a sok újramásolást, ezekre számítani lehetett. A kéziratok gondos vizsgálata és összehasonlítása által, a fontossággal bíró hibákat mind kiküszöbölték és ma hiteles Bibliaszövegnek örvendhetünk.
KÉRDÉSEK: 1. Hasonlítsd össze a pergament a papirusszal, mint írásra használt anyagot, és magyarázd meg a két kézirat típus értékét? 2. Milyen információink vannak: (a) Vatikáni 1209; (b) Sinai; (c) Alexandrin; (d) Ephraemi Rescriptus; (e) Bezae Cantabrigiensis és (f) Claromontanus, kéziratokról? 3. Mi egy recenzió? 4. Hogyan keletkeztek az ilyen szöveg recenziók vagy családok? 5. Mi jellemző a „nyugati”, „bizánci” és „alexandrin” családokra? 6. Tekintettel a jelenlegi bibliai szövegek tisztaságára, a bibliai kéziratok sok különbsége miért nem kell aggodalomra adjon okot?
64
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
13. Lecke
A BIBLIA HARCA AZ ÉLETBEN MARADÁSÉRT
A modern idők mozgóképes krimijeinek egyike sem lehet jobban telve drámai cselekményekkel, mint a Biblia életben maradási harca elbeszélésének leírása. Egyetlen más harc sem tehetett kockára fontosabb érdekeket, mint a Biblia harca, azonban egyetlen más összetűzés sem lehetett biztosabb a kívánt sikeres végkimenetelben. E harcban a Seregek Jehovájának ellenállhatatlan hatalma a Biblia oldalán volt, és sok idővel előre megjövendölte a boldog és csalhatatlan határozatát: „Az Úr beszéde megmarad örökké” (1 Pét. 1:25) Ennek ellenére az évszázadok során a harc egyre hevesebbé vált, és a csatateret több alkalommal is a Biblia pártfogóinak vére színezte vörösre.
A nyelvek születése, fejlődése és halála, döntő tényezők voltak a harcban. A vallásvezetők önző és ördögi okok miatt néhány nyelvet tiszteltek, ezeket szentnek és sérthetetlennek tartottak: hevesen ellenállottak a nép nyelve előhaladásának, vagyis nem tették lehetővé, hogy a Biblia lépést tartson a közös nyelvjárással. De miért? Késleltető és visszatartó cselekedeteikre Jehova Istenben nem találtak példát. Édenben Ő a héber nyelvet adta Ádámnak és Évának. Amikor huszonöt évszázaddal később Ő Mózes által elkezdte a Biblia írását, még mindég a héber volt használva. Tizenegy évszázadon keresztül, az úgynevezett „Ószövetség” befejezéséig, a héber maradt fenn a Biblia elsődleges nyelveként. Ezt követően a héber meghalt, mint nyelv, mivel az arám felváltotta. Vajon Jehova vakon ragaszkodott a halott nyelvhez? Nem; még akkor sem, ha a zsidó vallás vezetők vonakodtak rögzíteni a Héber Iratok arám fordításait a köznép részére. Jehova célszerűen tekintette a dolgokat, és amidőn újravette a Biblia írását, már nem a hébert használta. „Máté Evangéliuma” először arámul volt írva. Ebben az időben a görög koiné emelkedett fel és lett nemzetközi nyelvé, felváltva ebben a tekintetben az arámot. Ezért lépést tartva
A BIBLIA HARCA AZ ÉLETBEN MARADÁSÉRT
65
a nyelvek változásával, Jehova Isten arra indította Mátét, hogy az első evangéliumot görög koiné-ra fordítsa, továbbá a Biblia többi íróit arra ihlette, hogy görög nyelven szerkesszék írásaikat. A Biblia érthető kellett legyen, élnie kellet, a holt nyelvek nem rejthették el és értelmét sem temethették el a köznéptől. Ők alkották azon osztályt, amely adandó alkalommal örömmel hallgatta.
Az idő múlásával a latin lett a köznép nagy része által beszélt mindennapi nyelv. Megjelentek az Írások latin változatai, csúcspontjukat Jeromos Latin Vulgata alkotásában érve el. Körülbelül ugyanebben az időben alakult meg a Római Katolikus Hierarchia vallásos szervezete és hatalmas erőre tett szert. Ez a latint szentnek tartotta, nagyra becsülte, a vallásos szervezet hivatalos nyelveként fogadta el. Ennek politikai hatalma növekedett, valamint a Katolikus Egyház fejének is. Egyre inkább romlottabb, istentelenebb lett, és a Szentírás tanításait megszegték. Bár a latin Vulgata a nép nyelvén volt, de ez nem számított? Akkor még kevesen tudtak olvasni. De sokan tanultak. Ez nem tetszet a Hierarchiának. Így, ahogy telt az idő és a latin megszűnt a nép nyelve lenni, és az emberek egyre kevésbé értették a Vulgata Bibliát, a ravasz Hierarchia örvendett. A tizenegyedik században, VII. Gergely Pápa kifejezetten ezen körülményért mondott köszönetet Istennek. A Bibliát nem kell lefordítani, hogy megfeleljen a nyelvek fokozatos változásának. Latin volt a Biblia nyelve, hagyjuk, hogy az emberek a katolikus szervezet papjaihoz jöjjenek tájékoztatásért a Bibliából. Így érvelt.
Azonban Jehova Isten nem egyezett a Hierarchia politikájával, Ő nem változtatott azon szándékán, hogy az élő Bibliát a szelíd és tanulékony köznép nyelvén őrizze meg. A hetedik század vége és a nyolcadik század eleje körül a Biblia kis részleteinek ó-angol körülíró magyarázatai készültek, de ezek nem jutottak a nép kezébe. A kilencedik századtól a tizenharmadik századig néhány további körülíró magyarázat szivárgott be a nép közös nyelvén, ó-angol és francia nyelven. Azonban
66
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a tény az, hogy John Wycliffe napjai előtt nem volt valódi megvilágosító reform mozgalom. Ő 1320 és 1384 között élt. Őt Jehova Isten arra használta, hogy a Bibliát a köznép számára életben tartsa.
Wycliffe egy tanult római katolikus pap volt, és egy ideig ő volt az angol egyetem dékánja. Minél többet tanulmányozta Wycliffe az Írásokat, szemei annál jobban megnyílottak a Hierarchia romlottságának felismerésére. A Biblia igazsága bátorsággal töltötte el, és szembeszállt a római szellemi zsarnoksággal, a Pápa világi hatalmával, az egyházi kép-imádattal, az átlényegülés tanával, a misézéssel és más bibliaellenes tanításokkal. Szembeszegülésének sok bátor írásának terjesztése által adott hangot. A Bibliai igazságáról való tanúskodási munkájában, Isten sok más hűséges szolgája volt vele, akiket megvetően „Lollardoknak” neveztek, amelynek jelentése „halkan, motyogva éneklő”. Az ilyen úttörő prédikátor csoportok bejárták az egész országot, terjesztve Wycliffe írásait.
Majd kemény összetűzésre került sor a Hierarchiával. Wycliffe közép-angolul, a köznép nyelvén írt, és elhatározta, hogy a Bibliát teljesen feltárja honfitársainak. Ő kimentette a Bibliát a halott nyelv sírjából, ahova a gonosz Hierarchia rejtette; mintha egy feltámadás útján újra élt volna a népnek a saját nyelvén. Ezután mindenki felismerhette, hogy traktátusai az igazat mondták a Római Katolikus vallásos szervezet írásellenes gyakorlatairól és tanairól. Wycliffe 1378-ban kezdte el ezt a munkát, azonban nem fejezte be az 1384-ben bekövetkezet haláláig, és csak a Keresztény Iratokat valamint az ősi Héber Iratok felét sikerült lefordítsa. Munkája során Jeromos latin Vulgata Bibliáját használta. Nicholas of Hereford a Wycliffe halála által félbeszakadt mű folytatásának szentelte magát, és befejezte a fordítási munkát. Körülbelül nyolc évvel ezután az egész fordítást átdolgozta Richard Purvey, Wycliffe barátja. John Wycliffe és társai voltak az elsők, akik az egész Bibliát angolra fordították.
Most, hogy a Szent Biblia legyőzte a halott
A BIBLIA HARCA AZ ÉLETBEN MARADÁSÉRT
67
latin nyelv láncait és fénye már nem volt véka alá rejtve, a Hierarchia méltósággal fogadta a vereséget? Távolról sem. A mozgatható betűelemekkel való nyomtatás még nem volt feltalálva, így a Wycliffe fordításának másolása lassan haladt előre; azonban a heves ellenállás ellenére, az angol nyelvű változat közkézen forgott. Arundel, Canterbury érseke ez ügyben a pápának siránkozott, a fordítót kifogásolta, mint „azon átkozott nyomorult, John Wycliffe, a régi Kígyó magva, az antikrisztus előfutára, aki gonoszságának tetőfokát a Szentírás új fordítása feltalálásával érte el”. 1408-ban a Római Katolikus Hierarchia betiltotta a fordítást; a törvényszegők a kiközösítés súlyos büntetése alá kerültek. 1414-ben a Hierarchia által inspirált törvény elrendelte, hogy mindenki, aki angolul olvassa a Szentírást „elveszíti földét, szarvasmarháit, életét, és örököseinek javait mindörökre”. Ezen aljas vallásos banda csatlósai, úgy vadásztak Wycliffe fordításának tulajdonosaira, mint valami vadállatokra. A Biblia olvasóit, másolataikkal nyakukba máglyán égették meg, gyermekeiket kényszerítve a szüleik halál-tüzének meggyújtására. A csalódott, felbőszült Hierarchia 1415-ben a Konstanzai zsinaton elítélte Wycliffe írásait és 1428-ban a földi maradványait kihantolták majd elégették és hamvait a Swift folyóba dobták.
A tizenötödik században, a nyomda felfedezése megváltoztatta a civilizációt; ugyanakkor kudarcra ítélte a Hierarchia gonosz Bibliaellenes terveit. Johann Gutenberg feltaláló nyomdagépből először a latin Vulgata Biblia jött ki, 1456-ban. Röviddel azután nyomtatot változatok jelentek meg a főbb európai országok nyelvén. Csak Anglia késlekedet. Wycliffe ismerős angol fordítása nem lett egy időben kinyomtatva a többi köznyelvű változatokkal. Az angol Bibliának egyetlen része sem volt kinyomtatva 1525 előtt, egyetlen teljes angol Biblia sem 1535 előtt, és egyet sem nyomtattak Angliában 1538 előtt. Ennek ellenére a Hierarchia elveszítette a köznép élő Bibliája elleni harcát. Habár Isten Igéjének több ezer másolatát
68
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
megsemmisítette, a nyomdagép elkezdett sokkal több másolatot készíteni, mint amennyit ő meg tudott semmisíteni.
KÉRDÉSEK: 1. Mi biztosít sikeres végkimenetelt a Biblia életben maradási harcának? 2. Mi volt a döntő tényező a harcban? 3. Az önző vallásvezetők, azon próbálkozásukban, hogy a Bibliát a holt nyelvekben temessék, miért nem találtak példát Jehova Istenben? 4. Hogyan foglalt állást a Római Katolikus Hierarchia a latin Bibliával szemben, midőn a latin megszűnt a köznép által beszélt nyelv leni? 5. Mikor kezdtek megjelenni a Biblia ó-angol körülíró magyarázatai? 6. Mi módon volt Wycliffe, az angol területen fellobbanó vita eredményezője? 7. Hogyan mért ő végül súlyos csapást a Hierarchiára? 8. Hogyan mutatta ki azután a Hierarchia a Biblia és a Biblia-szeretők iránti gyűlöletét? 9. Milyen feltalálás vezetett a Biblia élő nyelven való gazdag elterjesztéséhez, és állította meg végérvényesen a Hierarchia bibliaellenes harcát?
14. Lecke
AZ ANGOL NYELVŰ BIBLIA KINYOMTATÁSA
„Ha Isten megkíméli életemet, akkor néhány év leforgás alatt elérem, hogy egy ekét vezető ifjú is többet megtud a Szentírásból, mint amennyit a papi testület ma tud”. Így beszélt William Tyndale, amikor elhatározta a Biblia angolra való fordítását és kinyomtatását. De felismerte, hogy „ezt Angliában sehol sem lehet elvégezni”. Félelmet nem ismerve az európai kontinensen keresett menedéket, és az ő fordítása a Keresztény Iratokról 1525-ben nyomdára került. Ebből nagy mennyiség jutott el Angliába. Példányai iránt nagy volt a kereset, nemcsak az igazság olvasása után éhező köznép részéről, hanem a Hierarchia részéről is, amely ezek elégetésére törekedet. A Katolikus vezetők a „káros áru” elleni tilalmukat dörögték, és a Londoni Szent Pál Keresztnél való Biblia-égetésre összegyűjtöttek, sőt még vásároltak is másolatokat. Wolsey bíboros haragja és hízelgő csatlósai feljelentése ellenére, Tyndale művének másolatai bejutottak Angliába. Még a szántó-ifjuk is több tiszta bibliai igazságot ismertek meg, mint a számostagú papi testület.
A latin Vulgatából fordító Wycliffe-től eltérően,
AZ ANGOL NYELVŰ BIBLIA KINYOMTATÁSA
69
Tyndale a héber és görög nyelvek tudósa volt, és közvetlenül az eredeti bibliai nyelvekből fordított. Bizonyára ő megvizsgálta a Wycliffe fordítását, valamint a Vulgata és Luther fordításokat is. Tyndale, közvetlenül a héberből fordította Mózes öt könyvét (1530), valamint Jónás könyvét (1531). 1534-ben átvizsgálta a Görög Szentírásnak általa végzet fordítását. Mindezen idő alatt a Hierarchia akárcsak, egy farkas falka tovább folytatta Tyndale üldözését. Végül a fordítót egy olyan személy árulta el a falkának, aki a barátjának és az igazságban érdekeltnek színlelte magát. Tömlöcbe vetették, „bírósági tárgyalásra” Belgiumban vitték, felakasztották, és aztán elhamvasztották (1536).
De amíg a Hierarchia Tyndale bebörtönzésén kárörvendő tekintettel gyönyörködött, első alkalommal nyomtatták ki angolul a teljes Biblia. Habár próbálta, de a sötétség erői nem tudták kioltania a Biblia fényét. A teljes, azonban nem Angliában nyomtatott angol Biblia, Miles Coverdale műve volt. Mivel Coverdale nem volt sem a héber sem a görög nyelvek tudósa, nem tudott közvetlenül a Biblia eredeti nyelveiből fordítani, miként Tyndale. Ő összegyűjtötte a rendelkezésére álló legjobb fordításokat, és nagy ügyességgel összeszerkesztette valamint elrendezte, és ezeket egy teljes angol nyelvű Bibliába fordította le. Az ő műve nagy részben a Tyndale által átvizsgált Görög Iratokon és Tyndale Pentateukh-ján alapult, és továbbá a Zwingli által fordított Zürichi német Biblián, a Luther német Bibliáján, a Vulgatán, valamint egy másik latin szövegen is. Ez az első teljes angol Biblia, először 1535-ben volt kinyomtatva. Ennek későbbi kiadásai a király engedélyével megjelentek Angliában.
Ezt gyorsan egymásután az angol Biblia új átdolgozott kiadásai követték. „Coverdale Bibliája” után az első, 1537-ben „Matthew Bibliájának” volt nevezve. Minden valószínűség szerint, Thomas Matthew, Tyndale barátjának és munkatársának, John Rogers-nek volt az álneve. Tyndale a Görög Szentiratok mellett csak a Mózes öt könyvét és Jónás könyvét adta ki. Azonban Józsuétól a Krónikákig terjedő könyveknek kézirat fordításai kiadatlanul maradtak.
70
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
A kéziratokat John Rogersre bízta, aki híven fel is használta ezeket. Az általa készített Matthew Bibliája, nagy részben a Tyndale és Coverdale fordításainak összeszerkesztése. Angliában a Király engedélyével árusították; sőt VIII. Henrik királynak volt dedikálva (ajánlva). Cromwell, az államtitkár, megszerezte a király engedélyét az Angliában való terjesztésére; Coverdale az új verzió érdekében beszélt; így tett Cranmer, a Canterbury érsek is.
Néhány bibliai változat a Király engedélyét bírta, de egyik sem volt speciálisan (különösen) engedélyezve és hivatalosan is standardként (szabványként) elfogadva. Ez a megkülönböztetés az 1539-es Nagy Bibliának maradt. Cromwell megbízta Coverdalet valamint a héberben és görögben jártas más néhány tudóst, hogy végezzék el a Matthew Bibliájának ezen átdolgozását. Munkájuk eredménye a Nagy Biblia volt. Egy Királyi határozat (VIII. Henrik már szakított a pápai Rómával) elrendelte a klérusnak, hogy a Nagy Bibliáról minden angliai egyháznak készítsenek egy másolatot, amely a hívek általi igénybevételhez és olvasáshoz alkalmas helyen legyen. Ennek a Bibliának a második kiadásában (1540) első ízben jelenik meg, a mára jól ismert meghatározás a címlapon: „Ez a Biblia az Egyház használatára van ajánlva”. Micsoda visszavágást szenvedett a Biblia-gyűlölő Hierarchia!
De még mindig kétségbeesetten küzdött, mint egy sarokba szorított vadállat. És nem lehet azt mondani, hogy vérszomja teljesen oltatlanul maradt. 1540-ben Cromwellt kivégzőosztag elé küldték és lefejezték, elsősorban politikai okok miatt, de nem csak azért, hanem a Biblia népszerűsítése, a szentélyek, képek és a bálványon megsemmisítése, valamint a kolostorok gazdaságai elkobzása miatt. Bár Henrik elvetette a pápai igát, szívében nyilvánvaló katolikus maradt. Uralkodásának utolsó éveiben korlátozó intézkedéseket vezetett be a Biblia használatára és olvasására vonatkozólag. 1543-ban a Parlamentnek egy törvénye betiltotta Tyndale változatát; ugyanakkor elrendelték a többi változatokból
AZ ANGOL NYELVŰ BIBLIA KINYOMTATÁSA
71
a jegyzetek és a lapszéli magyarázó szövegek eltávolítását, és pénzbírság vagy szabadságvesztés terhe alatt tiltották meg minden munkás-férfinak és -nőnek a Biblia bármely részének, saját magának vagy másoknak, nyilvános helyen vagy magántulajdonban való olvasását. 1546-ban Coverdale Bibliája belefoglaltatott a tilalomba; valójában egyedül a Nagy Biblia nem volt betiltva.
A körülmények enyhébbek lettek VIII. Henrik fiának, VI. Edvárdnak (1547-1553) néhány éves uralkodása alatt. Az angol Bibliát több kiadásban többször újranyomtatták. Egy királyi rendeletre Isten Igéje közhasználatra újra megjelent minden egyházban. Ez azonban csak egy rövid szélcsend volt az erőszakos üldözések vihara előtt. 1553-ban a „vérengző Mária” Tudor, került Anglia trónjára, és az ország ismét visszaeset a mohó Hierarchia kezébe. Cranmer mártírhalált szenvedett a máglyán, miként John Rogers is ő előtte. Isten Igéjének több száz más védelmezője halt meg a lángoló máglyákon.
Mi történt Coverdale-val? Ő, más angliai Biblia tudósokkal együtt, Genfbe, Kálvin és Beza városába menekültek. Ott ezen angol menekültek, a Biblia egy új átdolgozása elkészítésén dolgoztak. Munkájuk eredménye a Görög Iratok egy változata volt, melyet 1557-ben adtak ki. Feltehető, hogy nagy részben William Whittingham felelős ezen alkotásért. Rövid időn belül, 1560-ban ezt a teljes Biblia kiadása helyettesítette. Ezen változat a „Genfi Biblia” néven vált ismerte, azonban az 1. Mózes 3:7 fordítása alapján eredetileg, furcsán a „Nadrágok Bibliájának” nevezték; „ők fügefalevelet varrtak össze és nadrágokat csináltak maguknak”. A szerkesztők közül a legfontosabbak voltak Whittingham, Gilby és Sampson. Ez egy kiváló fordítás volt, mivel a héber és a klasszikus tanulmányozás legújabb kutatásain alapult. Ez volt az első teljes angol Biblia, amely a mi modern Bibliánkhoz hasonlóan, fejezetekre és versekre volt felosztva. Ez nagy népszerűségnek örvendett, és utólag (Erzsébet királynénak dedikálva) Angliában nyomtaták és terjesztették. Amint a Nagy Biblia az Egyház Bibliája volt, ez a család Bibliája lett.
A Genfi Biblia háttérben szorította a Nagy Bibliát. E probléma orvoslására,
72
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Parker, Canterbury érsek a Nagy Biblia átdolgozását kezdeményezte. A munka egy tudós csoportra lett bízva, akik közül többen püspökök voltak, ezért munkájuk eredményét „Püspökök Bibliájának” nevezték. Ez nem sikerült túlszárnyalja a Genfi Biblia népszerűségét.
A Római Katolikus Hierarchia ekkorra véglegesen elveszítette a köznyelvű Biblia elleni harcot. A protestáns változatokat is széles körben terjesztették és olvasták. Ezek könyörtelenül leleplezték korruptságát (romlottságát). Most már világos volt, hogy nem állíthatja meg a Bibliát a nép nyelvén; csak megpróbálhatta ellensúlyozni. Ezt meg is tette azáltal, hogy nagy késedelemmel létrehozta a saját angol fordítását. Sok száműzött angol katolikus pap, Európába, az akkor Holland Douai városába kereset menedéket. Ezek a papok 1582-ben a Franciaországi Reims egyetemen kiadták az „Új Szövetség” római katolikus változatát. Az „Ó Szövetség”-re nem került sor 1610-ig, amidőn Douai-ba kiadták. A változatot nem az eredeti héberből és görögből fordították, hanem a latin Vulgatábol. A fordítás nehézkes és nagyon szószerinti volt, sok érthetetlen szavat használtak, és sok latin szavat nem fordítottak csak angolosítottak. A Katolikus Enciklopédia magyarázata szerint ez azért volt így készítve, hogy a „közönséges olvasó megtalálva az érthetetlen szót, tartson szünetet és tudakozzon annak értelméről”. Ez a tudakozódás lehetővé tette a katolikus papoknak, hogy továbbra is elhomályosítsák az ügyeket az olvasók előtt. 1750-ben megjelent a Richard Challoner által átdolgozott kiadás.
Ezek után következet 1611, amely évet a Jogosított vagy Jakab Király Változat létrehozása jelölt meg. Jakab király egy egységes angol fordítást óhajtott, amelyet a legjobb Biblia tudósok készítsenek el, azután az egyház püspökei és kimagasló tanultjai javítsák át, legyen bemutatva a királyi államtanácsnak s végül engedélyezze a királyi hatalom. A munkát 1604-ben kezdték el. A javítók között az akkori kor legjobb tudósai voltak, akik ismerték a héber, a görög, és sok más nyelvet. A javítók, körülbelül
A TALMUD ÉS ENNEK TÖRTÉNETE
73
ötven, nemcsak az akkor létező sok fordítást használták, hanem megvizsgálták közvetlenül a Biblia héber szövegét és görög szövegét is. Ezért, amidőn a változat 1611-ben megjelent, az első oldalon joggal volt e megjegyzés: „Őfelsége parancsára, az eredeti nyelvekből készült, a korábbi fordításokkal figyelmesen összehasonlított és átjavított új fordítás”. Felesleges mondani az olvasónak, hogy ez a Biblia egy irodalmi remekmű. Előkelősége és méltósága, szavainak folyékonysága és vonzó ritmusa, közvetlen egyszerűsége és kifejező ereje, tekintélye és fensége, mindezek együtt az angol nyelv, mesteri modellévé teszik. Népszerűsége megmaradt.
Sok más fordítás követte a Jakab Király Változatot, lépést tartva a nyelvek fejlődésével. Régi kéziratokat találtak, és a görög és héber nyelvek ismerete megnövekedett, ami lehetővé tette a pontosabb fordítást. Ennek figyelemre méltó példája az 1901-es Amerikai Standard Változat. Mára a Biblia a földön mindenhol el van terjesztve. Több mint ezer nyelven beszél. Kétmilliárdtól több van forgalomba és most gyorsan halad a harmadik milliárd felé. Minden idő „best-seller”-e (sikerkönyve). A Hierarchia veszített a Biblia megsemmisítésének csatájában. A Biblia győzött!
KÉRDÉSEK: 1. Milyen fordítási munkát végzett Tyndale? Hogyan bizonyult ő „mindhalálig hűségesnek”? 2. Milyen tájékoztatással rendelkezünk a következőkre vonatkozólag: (a) Coverdale Bibliája; (b) Matthew Bibliája; (c) Nagy Biblia; (d) Genfi Biblia; (e) Püspökök Bibliája? 3. Hogyan ált ellene a Hierarchia ezen műveknek, és mit készített nagy késéssel és miért? 4. Mi mondható a „Jakab Király” Változatról? 5. Miért mondhassuk ma, hogy a Biblia végérvényesen győzött az életben maradási harcban?
15. Lecke
A TALMUD ÉS ENNEK TÖRTÉNETE
Frederic Farrar brit Biblia-tudós szerint „a homály- és sár-tengerében” fogunk keresgélni. De a zűrzavaros talmud kutatása egy sor dolgot fog napvilágra hozni. Ez tisztázni fogja a zsidó Palesztin hátteret, Jézusnak
74
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
és az apostoloknak napjaiból. Fel fogja fedni azon jó okokat, amelyekért Jézus sok éles és kemény dolgot mondott. A kutatásnak több gyakorlati haszna is van, lehetővé teszi, hogy betekintsünk a zsidó gondolkozásmódba, jobban megértve őket, hogy még tisztábban láthassuk a zsidó problémát, hogy türelmesebbek legyünk velük, és hogy együtt érző megértéssel közeledjünk segítségükre, és lebonthassuk a Talmud tanítói által, a modern judaizmus és a keresztény misszionáriusok közzé emelt rabbinikus falat. Ez felszerel majd, zsidóság közötti hatékonyabb jó cselekedetre.
Az alábbi ábra segíteni fog a tanulmányozottak megértésében.
A törvény héber megnevezése tóra. A zsidók szerint a törvény két részből áll, az írott törvényből és a szóbeli törvényből. A zsidók által nagy becsben tartott rabbi, név szerint Maimonidész, kidolgozta a zsidó hitvallást, míg ennek a hitvallásnak a hetedik cikkelye a következőket mondja: „határozottan hiszem, hogy a szóbeli és az írásbeli Törvény is Mózes által volt közvetítve, és ő Istentől kapta”. A szóbeli törvényt a hagyomány továbbította, az írott törvényt pedig a Héber Iratok Bibliai kéziratai. Állítólag a szóbeli törvény az írott törvényen alapul.
Ily módon az évszázadok folyamán bőséges szájhagyomány fejlődött ki, és sok rabbi írása foglalja magában az írott törvényt magyarázó szóbeli hagyományt, amelyek tartalmazzák
A TALMUD ÉS ENNEK TÖRTÉNETE
75
az ő érveiket az írott törvénynek tulajdonított bizonyos jelentés mellett vagy ellen. Ők is sok hagyományt, legendát és mítoszt (hitregét) foglaltak ezen írásokba. Az ilyen írások együttese a Midrash kifejezéssel volt megjelölve. Midrash egy héber szó, jelentése „vizsgálódás” vagy „keresés”. Ez a Talmudnál még átfogóbb írásokat is magában foglal, valójában a Talmud egy része a Midrash-nak. (Egyáltalán nincs összefüggés ezen Midrash, és a 2. Krónika 13:22, 24:27-ben említett között, Egy Amerikai Fordítás, AAT. szerint).
Most rögzítsük figyelmünket a Midrash Talmud nevű részére. Úgy tűnik a „talmud” szó azt szemlélteti, „amit meg kell tanulni”, vagyis amit meg kell tanulni Isten Igéjével kapcsolatban. Az általános zsidó hitvallás szerint, a Talmud a szóbeli törvényt vagy a törvény hagyományt tartalmazza. Mire alapozzák a zsidók ezen hitüket a szóbeli törvényben, amely egyidejűleg volt közvetítve a Mózes által kapott és leírt törvénnyel? Két forrásra, elsősorban: egy rabbi szerint értelmezett ihletett Bibliai szövegre, és a Biblia egyik apokrif könyvének egy szakaszára.
A Talmud első nagy felosztásában (rendjében), maga egy rabbi van idézve, míg ő a 2. Mózes 24:12-t azon hitnek fenntartására használja, hogy a szóbeli törvény egy időben lett adva a Mózes írott törvényével. Itt idézve van ez a szentírási szöveg, míg zárójelben ezen rabbi, Joshua Ben Levi, értelmező megjegyzései vannak feltüntetve: „És szóla az ÚR Mózesnek: Jöjj fel Én hozzám a hegyre és maradj ott. És átadom neked a kőtáblákat [a Tízparancsolat] és a Törvényt [Mózes öt könyve] és a parancsolatot [MISHNAH], amelyeket írtam [próféták és hagiográfia], hogy azokra megtaníttassanak [GEMARA]”. Megjegyeztétek különösen a Misna és a Gemara kifejezéseket? Magának a Talmudnak ez a két nagy tematikus osztálya.
Most megemlítsük az apokrif könyvet, és a Mózesnek adott, de fel nem jegyzett szóbeli törvényre vonatkozó azon rabbinikus bizonyítékot,
76
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
amelyet megállapítottak ennek nem ihletett lapjain. Ők idézik a 2. Ezsdrás 14:3-6 (néha 4 Ezsdrás-nak van nevezve): „Megmutattam magamat egy bokorban és beszéltem Mózeshez, amikor az én népem Egyiptom rabságában volt; és elküldtem őt, és kivezettem népemet Egyiptomból; és felvittem őt a Sinai hegyére, ahol sok napon át velem volt; és sok csodás dolgot beszéltem neki, és megmutattam neki az idők titkait, és kinyilatkoztattam neki az idők végét. Ezután megparancsoltam neki: ’Ezeket a szavakat nyíltan szólhatod, emezeket azonban tartsd titokban.’” Más szavakkal, a zsidók azt állítják, hogy egy írott törvényt nyíltan fel kellett jegyezni és közölni kellett, azonban ami a szóbeli törvény, írásban foglalását illteti, azt titokban kellet tartani. Egyik nemzedék a másiknak ezt szóban kellett átadja. A zsidók folytatják ugyanabban a fejezetben, és a fennmaradt versekből további bizonyítékot vonnak le. A húsztól a negyvennyolcig terjedő versek azt mondják, hogy Ezsdrás és öt vén negyven napra magányos helyre mentek, és abban az időben kilencvennégy könyvet írtak. Jehova, Ezsdrást arra utasítóként van bemutatva, hogy huszonnégyet hozzon nyilvánosságra, hogy a méltók és méltatlanok is olvashassák, viszont a többi hetvenet csak a zsidó nép bölcseinek kell átadni. A zsidók számítása szerint a Héber Iratoknak huszonnégy könyve van, és ezek éppen a kanonikus könyvek, amelyeket állítólag Ezsdrás és a vének helyreállítottak, hogy a fogság után mindenki olvashassa, amiről ezen idő alatt tévesen azt hitték, hogy elenyésztek. – lása, a 2. Ezsdrás 14. fejezetét, A Teljes Bibliában, AAT, Egy Amerikai Fordítás.
A zsidó állítása szerint, a szóbeli törvényre azért van szűkség, hogy teljesen megmagyarázza az írott törvényt, és lehetővé tegye Isten írott törvényének pontos alkalmazását a gyakorlatban. Ebben az egészben a legrosszabb pont az, hogy a zsidók a szóbeli törvényt nem csupán egyenlőnek tekintik a Szent Bibliában foglalt írott törvénnyel, hanem a szóbeli törvénynek még nagyobb tekintélyt és fontosságot tulajdonítanak. Ily módon sokan meg lettek tévesztve, hogy érvénytelenítsék Isten Igéjét, előnybe részesítve az ellentmondásos szóbeli hagyományokat. – Máté 15:1-9.
A TALMUD ÉS ENNEK TÖRTÉNETE
77
Ami a Talmudot illeti, először kialakult a Misna. A Misna jelentése „másodpéldány” vagy „ismétlés”. A zsidók azt állítják, hogy ez a szóbeli törvény vagy a Misna ismétlése az írott törvénynek, csak egy teljesebb körű, egy kibővített formában, hogy az írott törvény jelentésének teljességét eredményezze. Bár nincs egyetlen bizonyíték se rá, azt feltételezik, hogy a Talmud első kötettét Ezsdrás napjaiban írták. A szóbeli törvény vagy a hagyományok leírását mindenkor ellenezték, de a történelem szerint voltak magánszemélyek által írt titkos tekercsek. Jézus Krisztus napjaiban élt egy rabbi, Ananiás Ben Hizkia, akiről azt alítják, hogy a mai Talmud bizonyos részeinek leírására vállalkozott. A rabbik, akik a Talmudban foglalt gondolatmenet kidolgozásával foglalkoztak, munkájukat Ezsdrás napjaiban kezdték, és három egymást követő csoportra vannak osztva: az első a Szóferim, jelentése „írástudók”; a következő a Tannaim, jelentése „tanítók” (Kr.u. 10-220); végül az Amoraim (egy héber igéből származó kifejezés, amelynek jelentése „beszélni” vagy „mondani”), a „szónokokat” vagy „értelmezőket” jelölve, míg ez a harmadik csoport Kr.u. 220 és 500 között virágzott.
A Tanaim, a második csoport idejében, a Talmudot kezdték véglegesen írásban foglalni. Jehuda Hakkodesh rabbi volt az, aki elkezdte a Talmud írását. 190 (Kr.u.) körül halt meg. Az ő idejétől kezdődött a Misna feljegyzése, bár korábban voltak különálló, titkos és elszigetelt tekercsek. Mellesleg meg lehet jegyezni azon tényt, hogy a Tannaimek voltak azok, akik Jézus és az apostolok idejében virágoztak. Emlékezzünk Gamálielre. (Csel. 5:34; 22:3). Az ő nagyapja, Hillel volt az egyik rabbinikus iskola vezetője; míg egy másik rivális iskola vezetője Sammai volt. A második században Akiba rabbi is vezettet egy iskolát.
A harmadik talmudista csoport, az Amoraim figyelembe vevésével, végül elérkezünk a talmud második részéhez, amely a Gemara. Ami eddig a pontig a Talmud írásáról volt mondva, csak az első részre,
78
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a Misnára vonatkozik. Miért szükséges a Talmudban a Gemara, amennyiben már létezet a Misna? Nos, ahogy a Misna a szóbeli hagyomány fejlesztéseként, úgy a Gemara a Misna magyarázójaként volt tekintve. A Gemara jelentése „tökéletesség” vagy egyszerűen „magyarázat”. Ezért a modern Talmudban benne van a Misna és Gemara is, míg a kettő közül a Gemara a terjedelmesebb. Így látható, hogy a talmud több évszázadon keresztül fejlődött, és a rabbik különböző véleményét vette fel, nemzedékről nemzedékre.
A legutóbbi vagy modern tekintély a Talmudra nézve, egy Maimonidésznek nevezett zsidó rabbi és tudós, Moses Ben Maimon. Ő Kr.u. 1135 és 1204 között élt. Ő írta a Talmudot, és csoportosításban valamint elrendezésben az anyagot öt rendbe osztotta, amelynek héber megnevezése Szedarim (egyes számban Széder). Azonban a ma használt Talmudi felosztást, a második századi Talmud író, Jehuda Hakkodesh rabbi készítette. Ő hat „rendre” vagy Szedarimra osztotta: (1) Zeraim (magvak; földműveléssel kapcsolatos rituális szabályzatok); (2) Moed (ünnepségek; a szombatra és ünnepekre vonatkozó szabályok); (3) Nashim (asszonyok; házasságra, elvállásra, egyebekre vonatkozó szabályok); (4) Nezikim (károk; polgári és büntetőjogi törvények); (5) Kodashim (szentségek; az áldozatokra és a templomi szolgálatra vonatkozó törvények); (6) Tohoroth (tisztaság; a tisztaságra és tisztátalanságra vonatkozó szabályok). A Talmud még fel van osztva 63 traktátusra és 525 fejezetre.
A Talmudnak két általános kiadása illetve családja vagy recenziója van: a Babilóniai Talmud és a Jeruzsálemi Talmud. Mivel a Talmudnak széles körben való írása kezdetén Jeruzsálem nem létezett, az utóbbi kiadás neve némileg helytelen elnevezés. Ezért a Jeruzsálemi Talmud megfelelőbben a Nyugati Talmud és a Palesztin földi Talmud neveket kapta. A Babilóniai Talmud a keleti változat, mivel Babilon keletre van Palesztinától. Egy szaktekintély szerint a Babilóniai Talmud Kr.u.420-ból, míg a Nyugati Talmud Kr.u. 390-ből származik. A Babilóniai
NÉHÁNY TALMUDI TANÍTÁS
79
Talmud nagyobb arányban nőtt. Felhalmozódva az évszázadok ideje folyamán, (1500 év, vagyis körülbelül Kr.u. 1300-ig, kevéssel Maimonidész halála utánig) a Talmud nagyon terebélyes, igen terjedelmes, és ami még rosszabb ismétlésekbe bocsátkozó lett. A Babilóniai Talmud 2947 ívlapot tartalmaz. Egy ívlap többszörösen nagyobb a Watchower kiadású, Jakab Király Változatú Biblia lapjánál, és a Talmudnak közel háromszor annyi ilyen túlméretezett oldala van, mint ahány kicsi van a bibliának ebben a kiadásában. Nem vagytok boldogok, hogy nem kell megtanulni a talmudot ahhoz, hogy felszereljük magunkat minden jó cselekedetre?
KÉRDÉSEK: 1. Egy tanulmány a Talmudról, hogyan szerel fel a zsidók közötti jó cselekedetekre? 2. A törvénnyel kapcsolatosan mi a zsidó értelmezés? 3. Mi a Midrás? 4. Mi a Talmud? 5. Hogyan igyekeznek a zsidók fenntartani hitüket a szóbeli törvénybe (a) egy ihletett bibliai szöveggel? (b) egy apokrif könyvel? 6. Mi a legrosszabb pont, a zsidó felfogásban a szóbeli törvényről? 7. Mi a Misna? És mikor kezdődött fokozatos feljegyzése? 8. Milyen egymást követő rabbi csoportoknak volt feladata a Talmud kifejlesztése? 9. Mikor kezdődött a Talmudnak végleges írásba foglalása? 10. Ki kezdeményezte a Gemarát? És mi az? 11. Hány rendre van felosztva a Talmud? 12. Melyik a két létező recenzió? 13. Mennyire terjedelmesek a Talmudi írások?
16. Lecke
NÉHÁNY TALMUDI TANÍTÁS
Gazdag szóbeli hagyományaik miatt panaszkodtak a zsidó írástudók és farizeusok Jézusnak: „miért hágják át a Te tanítványaid a vének hagyományát?” Ezen talmudi tanításokat szem előtt tartva, Jézus nyomatékosan válaszolt: „ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok által?” (Máté 15:1-9) Ez azt mutatja, hogy a zsidók nagyobb tiszteletet tulajdonítottak a szóbeli törvényüknek, és még az Isten ihletett írott törvényét áthágó pontokban is ehhez ragaszkodtak. Ez még azt is mutatja, hogy Jézus és tanítványai ezt ellenezték.
A Talmud tanításai a teremtmény-imádat ösztönzése által az Isten törvényének áthágásához vezetnek. A Talmud kivonatoknak a következő néhány szószerinti fordítása bizonyítsa a rabbi-imádatot:
80
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
„ahogy mindenki köteles tisztelni és félni saját atyját, úgy az ő rabbiját még saját apjánál is jobban kell mindenkinek tisztelni és félni; mivel atyja életet adott neki ebben a világban, de a rabbi, aki tanítja, az eljövendő világban add neki életet”. „A bölcsek azt mondják, hogy a rabbik félelme az Isten félelme”. „Senki se merészelje oly módon köszönteni egy rabbit vagy úgy válaszolni annak köszöntésére, ahogy köszönt egy barátot vagy válaszol annak köszöntésére. Hanem alázattal és tisztelettel hajoljon meg előtte, és ezt mondja: ’Békesség néked, ó Rabbi’”. Most mit higgyünk? Nem Jézusnak a következő szavai jutnak kényszerű módon eszünkbe: „Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek [Rabbinak], mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok”? – Máté 23:8.
Meg leszel döbbenve azon, ahogyan a Talmud tanításai ellentmondanak Jehova írott Feljegyzésének, a hűséges nőkre vonatkozóan. Zsidó egyházi szemmel a nő nem létezik. Őt egy színvonalra helyezik a rabszolgákkal és esztelenekkel. A Talmud felsorol 613 parancsot, de ezek közül csupán három van a nők számára, míg a többi mind a férfiakra vonatkozik. A nőknek szóló három különleges parancs, a férjeik iránti tiszteletre és alárendeltségre, a gyerekeik felügyeletére és az Isteni hitbe való nevelésre, amíg elérik a tizenhárom éves kort, és az étkezési törvények betartására vonatkoznak. Hogy a Talmud tanítása szerint hogyan kell tekinteni az asszonyt, jól szemlélteti a reggeli ima, melyet minden kegyes zsidó férfinak ismételnie kell. Olvassátok el figyelmesen a Talmudból való idézetet: „Áldott légy te, Ó Urunk, Istenünk, Világegyetemnek Királya, hogy nem teremtettél engem [1] rabszolgának. Áldott légy te, Ó Urunk, Istenünk, Világegyetemnek Királya, amiért nem teremtettél engem [2] állatnak. Áldott légy te, Ó Urunk, Világegyetemnek Királya, hogy nem teremtettél [3, és a legalacsonyabb] asszonynak”. Jehovának hűséges nő tanúi tisztán látják azt, amivel meg kell küzdjenek, midőn igyekszenek az igazságot felajánlani a kegyes zsidó férfiaknak.
A következő idézet mutatja, hogy a rabbik a szóbeli törvényt az írott törvény fölé helyezik: „A mi bölcseink megparancsolták, hogy senki se tanítsa lányát a Törvényre;
NÉHÁNY TALMUDI TANÍTÁS
81
mivelhogy a nők többségének nincs meg a Törvény tanulásához és megértéséhez szükséges értelmi képessége, gyakran elferdítve jelentését. Ezért bölcseink azt mondák, hogy aki lányát a Törvényre tanítja, olyan bűnös mintha vétekre tanította volna. Azonban ez a szóbeli Törvényre vonatkozik. Ami az írott Törvényt illeti, arra sem kell tanítsa, de ha mégis megteszi, akkor sem követ el tényleges vétket.” Mit tettek volna a rabbik az olyan nőkkel, mint Debora, Lois, és Eunika? A nők három különleges parancsának egyike az, hogy gyermekeit az Úr hitében kell felnevelje. De hogyan teheti meg ezt, anélkül, hogy ő maguk e tudással rendelkeznének? A nő helyzete tovább látható az 5. Mózes 24:1 talmudi értelmezésesében, a válás okaira vonatkozóan. A férj elválhat feleségétől, ha „a feleség csupán csak az ételt rontja el. Mivel ez a jelentése a „valami illetlenség [tisztátalan]” szavaknak; vagy egy személyes testi tisztátalanság vagy a kötelezettségben a férj számára minden sértő cselekedet”.
Emlékeztek, hogy az írástudók és farizeusok folyton a szombattal kapcsolatosan kifogásolódtak? Nos, a szájhagyományuk ebben a kérdésben terjengős és bonyolult volt. Olyannyira, hogy a zsidóknak megterhelő volt ennek betartása. Ha a buzgó zsidók nem voltak biztosak abban, hogy megszegték vagy sem a szombatot, a rabbihoz kellett forduljanak, hogy ő döntse el a Talmud alapján. Ma Maimonidész Kompendiuma (Tömör kivonata) több mint 170 ívlapon tartalmazza a szombatra vonatkozó törvényeket. Ilyen sok beszédben a törvényszegés elkerülhetetlen. A Talmud tanításai ebben a kérdésben áthágják Istennek a Bibliában található törvényét, feloldozást biztosítva a bálványimádásra, amennyiben a bálványimádó megtartja a szombat hagyományait. A Talmud kijelenti: „mindenki, aki szigorúan betartja a szombat minden törvényét, bocsánatot nyer bűneiért, legyen akár egy BÁLVÁNY-IMÁDÓ is”. Mily nyomós oka volt Jézusnak ezeket a hagyományőrzőket napjaiban úgy bélyegezni, mint „Vak vezérek, akik megszűritek a szúnyogot, a tevét pedig elnyelitek.” – Máté 23:24.
Végül pedig ott vannak a Talmudban a legendák és a mítoszok, amelyek valóban nagyon misztikusak, nagyon könnyelműek és nagyon képzeletből eredők.
82
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Valaki azt mondja, hogy ezeket a legendákat és mítoszokat a túlzásokban csak a muzulmánok Koránja tudja túlszárnyalni. Legendák vannak Ádámról, hogy ő szeretettel megengedte, hogy ezer éves létéből hetven Salamonnak legyen adva. Egy másik hagyomány azt meséli Nóérol, hogy a bárkában volt egy fehér hollója, amely miután nem volt hajlandó visszatérni, meg lett átkozva és fekete hollóvá vált. Innen a mondás „olyan ritka, mint a fehér holló”. Az egyik hagyomány Mózesről azt mondja, hogy ő a Fáraó lányának született egy udvaronctól és a Fáraó védelme alatt volt, és hogy Mózes az Isten törvénye átvételéért a mennybe vitettet, míg az angyalok kifogásolták közöttük való megjelenését. A Talmud úgy mutatja be Istent, mint aki homlokszíjat viselve imádkozik (amelyhez a farizeusok fanatikusan ragaszkodtak - Máté 23:5) és a Hold méretének lecsökkentéséért, bűnért való áldozatot mutatva be önmagának. A leggyalázóbb azon talmudi állítás, hogy Jehova Isten a rabbik ajkairól hallott leckéket szavalja!
A talmudi legendák Jézusról rendkívülien gyalázóak. Fontos megemlíteni, hogy a Talmud csak Jézus földi tartózkodása után egy századdal volt írásban foglalva és, hogy Jézus szolgálata után és a Talmud írásának megkezdése előtt a rabbik Jézus Krisztusról sok legendát bűvészkedtek ki. A rabbik foggal-körömmel harcoltak a kereszténység ellen, és a kereszténység terjedésének ellensúlyozására kiagyalták az istenkáromló hagyományokat Jézusról. Ezeknek a nyers arrogancia és a ténykörülmények vakmerő figyelmen kívül hagyása jellemezték. A Talmud növekvése a rabbinikus mítoszok mentén haladt át. Krisztust becsmérlő nevekkel ihlették.
Egy zsidó, aki a Talmudot tanulmányozta, de később áttért a keresztény hitre, írt egy beszámolót Jézus egyik ilyen legendájáról. A legenda így szól: „Jézus, Máriának házasságon kívül született fia volt… Annak céljából, hogy ez a dolog feledésbe merüljön, József elvitte Máriát és gyermekét Egyiptomba, ahonnan akkor tértek vissza, amikor a gyermek körülbelül tizenkét éves volt… Egyik diáktársa
NÉHÁNY TALMUDI TANÍTÁS
83
kigúnyolta őt anyja szégyene miatt, így értesült első ízben erről a tényről. Az ifjú (most 18 éves) hazament, és megkérdezte anyját ebben az ügyben, aki nem adott neki kielégítő választ. Nem sokkal később Mária vacsorát kezdett készíteni, és miközben egy láda fölé hajolt, amelyben az élelmiszereket tartották, keble kicsúszott a keleti divatú bő ruhából, és a doboz széle felett lógott. A fia ezt észrevette, gyorsan lezárta a fedelet és ráült, határozottan kijelentve, hogy nem engedi el, amíg meg nem mondja az igazságot az ő származásáról. A kínzó fájdalom arra kényszerítette szegény asszonyt, hogy bevallja szégyenét”.
Ez a borzalmas legenda még azt is meséli, hogy Jézus ácsként dolgozott harmincéves koráig, amikor egy Jeruzsálemi kollégium rabbijának választották. Aztán egy napon, a legenda szerint, Jézus belopakodott a Templom Szentek Szentjébe, és ellopta a pergament, amelyre Isten titkos, azaz Jehova neve volt feljegyezve. A rabbik azt állították, hogy Isten neve helyes kiejtésének ismerete, természetfeletti erőt kölcsönöz. A zsidó író a beszámolót így folytatja: „Jézus minden csodát ezen lepecsételt pergamenre írt név alapján végezte. Miután e talizmán birtokába jutott, felhasította combjának bőrét, és visszavarrva a sebet ide rejtette a pergament. Egy begyógyulatlan seb szertartásilag tisztátalanná tette, és ez akadályozta az újonnan szerzett erejének használatában, ő negyven napra elment a pusztába, amelynek lejárta után visszatért Jeruzsálembe és elkezdte tevékenységeit és prédikációját”. A Talmud ezen legenda alapján elismeri Jézusnak néhány természetfeletti tettét.
Mindezen dolgok ismeretében nem csoda, hogy amidőn a héber tudósok a tizenötödik század közepe táján kezdték kinyomtatni és olvasni a Talmudot, ez nagy ellenkezést váltott ki a zsidókkal és a Talmuddal szemben. A keresztények fel voltak háborodva a zsidók között terjesztett Talmudi mesék miatt. A zsidókat üldözték és a Talmudnak sok másolatát
84
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
gyűjtötték össze és elégették. De ma a Talmud új cenzúrázott kiadásában nem találhatók meg ezek a legendák és mítoszok Jézusról. A szüntelen üldözés elkerülése érdekében, a rabbik úgy döntöttek, hogy ezeket a Jézusra vonatkozó szakaszokat kihagyják, és határozatok szerint a Jézus Krisztusra vonatkozó ügyeket szavakban továbbítják.
Az a kevés érték, ami a Talmud tartalmaz, az Isten írott Igéjéből volt kivéve. Ez a néhány drágakő, amint azt Farrar mondja „hazugságba van beágyazva, mint a gyöngy a homály és sártengerben”. A Talmud a Görög Szentiratok után volt írásban foglalva, hogy ellenezze és gyalázza Isten írott Igéjét, hogy a szóbeli hagyomány törvénye által az írott törvénynek téves értelmezést adjanak. E dolgok a zsidóknak arra való befolyásolására történt, hogy inkább Isten Igéje hagyományos rabbinikus értelmezésének rendeljék alá magukat, mintsem a Jézus tanítványai által bemutatott ésszerű magyarázatokra fordítsák füleiket. De ha az első keresztények számára a Talmud egy leküzdendő akadály volt, nem kevésbé egy fal Jehova mai tanúi számára, amelyet Isten Igéjének faltörő kosával kell lerombolni. Nem minden zsidó ismeri a Talmud tanításait, néhánynak nincs meg. Még az ezeket ismerő zsidók is, megvetik és utálják az ilyen tanításokat. Ennek ellenére, a zsidó a rabbi befolyása alatt áll, és a rabbi ismeri ezeket a dolgokat. Hogy magasztos helyzetét fenn tudja tartani, ő a talmudi elveket beleneveli a zsidó népbe. A zsidó álláspont megértésével felfegyverkezve, a teokratikus szolga betekinthet a zsidó gondolkozásmódba, kíméletet tanúsíthat az ilyen démoni befolyás alatt álló zsidó iránt, és tapintatosan törekedhet bemutatni a szelíd és alázatos zsidónak Isten Igéjének élet vizét.
KÉRDÉSEK: 1. Hogyan ösztönzi a Talmud a rabbi-imádatot? 2. A Talmudnak milyen néhány tanítása van adva a nőkre vonatkozólag? 3. A Talmud szombatra vonatkozó tanításai hogyan hágják át Isten törvényét? 4. Milyen Talmud eredetű általános mítoszok és legendák vannak megemlítve? 5. Melyek a Jézusra vonatkozó legendák? 6. Végül miért hagyták ki ezek a Jézusról szóló legendák? 7. Miért volt a Talmud írásban foglalva a Görög Szentiratok után? 8. Miért egy akadály ez ma a zsidóknak?
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
85
17. Lecke
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
„Apokrif” jelentése: „rejtett, hamis”. A kifejezést kétes szerzőjű vagy tekintélyű könyvekre alkalmazzák, míg a régi időkben azon könyvekre vonatkozott, amelyek esetleges káros hatásuk miatt rejtve voltak a nyilvánosság elől. Jeromos kijelentette: „Minden apokrif könyvet kerülni kellene; ... ezek nem azon szerzők művei, akinek a nevét viselik, ... nagyon sok hiba található bennük, ... az arany megtalálása az agyag közepette, nagy körültekintést igénylő feladat”. Számos apokrif iratot csatoltak a Héber és Görög Iratokhoz, de itt csupán azokat fogjuk figyelembe venni, amelyeket a Római Katolikus Hierarchia a Héber Iratok kánonjához csatolt. A továbbiakban, az apokrif vagy apokrif íratok kifejezés használata az ilyen hamis könyvekre utal, amelyeket a katolikusok „deutero-kanonikusoknak” neveznek.
Az apokrif könyvek a Nehémiástól Jézusig eltelt idő alatt jöttek létre, közülük legtöbb a Krisztus előtti második században volt megszerkesztve. Malakiás, az utolsó próféta után az írnokok tanítóknak voltak tekintve. A növekvő hagyomány háttérbe szorította az igaz imádatot. Ezen idő alatt jelentek meg a zsidó vallásos szekták, a farizeusok és a sadduceusok, és született meg a judaizmus. Az apokrif iratok az átmenetet és a folyamatban levő hanyatlást tükrözik. Hiányzik a prófétai elem; az írók görög befolyás alatt vannak; nyilvánvaló a tisztességtelenség; a valótlanság történelemként van bemutatva, az írások hamisan a Biblia ihletet íróinak alkotásaiként vannak bemutatva, és a Héber Iratok egyszerűsége valamint pontossága a képzelet vad szertelenségével és legendákkal van behelyettesítve. Az apokrif iratok tele vannak hibákkal, és nem csak a Biblia ihletett könyveivel vannak ellenmondásban, hanem saját maguk között is ellentmondásosak. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az Apokrif írók egyike sem állította magát ihletettnek, hogy a zsidók egyetlen apokrif könyvet se foglaltak
86
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a Bibliai kánonba, hogy egy apokrif írás se nincs idézve a Görög Iratokban, és hogy az első keresztények egyetlen apokrif művet sem fogadtak el a Bibliai kánon részeként. Úgy látszik, hogy az apokrif iratok írása időszakának eseményei nem voltak jelképesek vagy prófétaiak, ezért Jehova ezekről nem készíttetett egyetlen ihletett feljegyzést sem, és nem is foglalta a Bibliai kánonba.
A Palesztinai zsidók történelmének rövid áttekintése Nehémiás idejétől Jézus Krisztusig, nemcsak a Héber és a Görög Iratok közötti történelmi rést fogja kitölteni, hanem nyilvánvalóvá fogja tenni azon megváltozott feltételeket, amelyekkel Krisztus szembesült, ellentétben azokkal, amelyekkel a Héber Iratok hűséges tanúi küzdöttek. Ezen időszak áthidalásában az egyik apokrif könyv különösen értékes, mégpedig a Makkabeusok első könyve. Ez történelmi könyv, nem mélyül el a tanokban, és bár tartalmaz kisebb pontatlanságokat, általános pontossága elfogadott. Az apokrif iratokat jellemző hibáktól ez az egyetlen kivétel.
A Makkabeusok első könyvének történelmi elbeszélése azután kezdődik, miután Nagy Sándor Júdea felett meglapította a görög uralmat. Ezt megelőzően halt meg Júdea utolsó civil kormányzó, Nehémiás. Halála után a perzsák Júdeát egyesítették Szíria közigazgatási területével, amelynek elöljárója nevezte ki a polgári és egyházi ügyeket rendező zsidó főpapot. Belső viszályok következtek, a makacs zsidók egyesültek Samária kormányzójával, Szanballattal, aki északon a Garizim Hegyén egy templomot építve megalapított egy rivális vallást. Ebben az időben a Nagy Zsinagóga ténykedett, de idővel behelyettesítették a Szanhedrin nevű Legfelsőbb Bírósággal, amely testület hatalmon volt Jézus földön létekor.
Kr.e. 336 körül, Sándor következet a Makedónia trónján, míg 332-ben hódításai Palesztina irányítását is magában foglalták. Innen tovább folytatta a Perzsa Birodalom teljes megsemmisítését; Görögország lett a vitathatatlan világhatalom. Sándornak 323-ban bekövetkezett halála után a tülekedés az egységet darabokra zúzta. A birodalmat felosztották négy tábornoka között, amelyek közül ezen tanulmányozásunkban kettő érdekel bennünket.
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
87
Ptolemaiosz kapta Egyiptomot, míg Szeleukosz Szíriát, és így Egyiptomban a Ptolemaida míg Szíriában a Szeleukida dinasztia vette kezdetét. 320-ban Ptolemaiosz Szótér meghódította Palesztinát, és egy szombat napon ellenállásba ütközés nélkül elfoglalta Jeruzsálemet. Fia, Ptolemaiosz Philadelphus uralkodása alatt lett befejezve a híres Alexandriai könyvtár, ahova körülbelül 280-ban ezen uralkodó, Mózes törvényének Görög Septuaginta változatát helyeztette. Palesztina ellenőrzéséért a Ptolemeidák és Szeleukidák között szinte állandó hadviselés volt, egészen Kr.e. 198-ig, amikor a szír szeleukida király (III) Nagy Antiochosz egyértelműen birtokába vette az országot.
Palesztinában a zsidóság nem volt egységes. Egyesek a Ptolemaioszokat kedvelték, akik szabadabban engedték vallásuk gyakorlását, mások a Szeleukidák és a nacionalizmus felé hajoltak, és szerették volna átvenni a görög kultúrát. Amikor IV. Antiochus (Epiphanes, a Douay Változat Hírnevesnek nevezi) került a szíriai trónra (175-164) a nacionalisták arra gondoltak, hogy elérkezett a megfelelő idő. Antiochus egy új főpapot nevezett ki, Jézust, aki nevét Jasonra változtatta. Jason mindazt elnyomta, ami zsidó volt és igyekezett népszerűsíteni mindent, ami görög volt; azon ténykedett, hogy Jeruzsálemet görög várossá alakítsa. Azonban őt egy vetélytársával váltották le, aki több adó gyűjtését ajánlott fel Antiokhusnak. Szíria királya Jeruzsálembe jött, kifosztotta a templomot, és két évvel később megszentségtelenítette azt, egy kocát áldozva fel ennek oltárán. A Jeruzsálemi templomot Olümposzi Zeusznak szentelte, míg a Garizim hegyén levőt Zenius Zeusznak; betiltotta a zsidó vallás és az athénit erőszakkal rájuk kényszerítette; a törvény másolatait elégették; a templomban egy bálványt álalítottak fel és paráznákat vittek; a város kőfalát lerombolták, és a városban egy helyőrséget alakítottak ki görögökből és hitehagyott zsidókból, hogy érvényesítse a görög vallás és kultúra egyesítő politikát. Ez a csapás Kr.e.168-ban történt.
Nem sokkal később érezhető volt az ellenállás. Matattiás és öt fia Jeruzsálemből Modinba menekültek. Matattiás megölt egy zsidót, aki a király egyik tisztjével együtt éppen egy áldozatot mutatott be egy pogány oltáron.
88
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Fiaival együtt visszavonult a hegyekbe, ahol a judaizmus gyülekező pontja lett, bejárva az országot lerontották a pogány oltárokat, és megölték az elnyomókat és a hitehagyott zsidókat. Halála előtt még mielőtt átadta volna a vezetést az ő fiának, Makkabeus Júdásnak, Matattiás egy határozatot fogadtatott el, amely megengedte a zsidóknak, hogy erővel megvédjék magukat még szombat napon is.
Makkabeus Júdás a leghíresebb a Makkabeusok közül. Az ő haderői legyőzték Apollonius samáritánus hadseregét; egy szíriai sereg felet való győzelme annyira feldühítette Antiochuszt, hogy három tábornoka vezetése alatt 47.000 emberből álló sereget küldött, bár létszámkisebbségben volt, mégis Júdás diadalmaskodott; a következő szíriai seregnek 60.000 gyalogosa és 5.000 lovasa volt, de Júdás csupán 10.000 katonával megszalasztotta azt, és az út Jeruzsálemben nyitva állott előtte. Három évre attól a naptól, hogy Antiochus olyan aljasul megszentségtelenítette a templomot, Kr.e. 165-ben Júdás visszatért a városban, megtisztította és újraszentelte a Templomot. A kilencedik, vagyis Kislév hónap huszonötödik napját, a megszentelés ünnepeként tartották meg.
De „üröm volt az örömben”: a görögökből és a hitehagyott zsidókból álló helyőrség még a fellegvárban volt. Miután győzelmet aratott Idumeában, Ammonban, Gileadban és Galileában és miután Antiochus Epiphanes meghalt és őt fia Antiochus Eupátor követte a szíriai trónon, Júdás megpróbálta eltávolítani ezt a helyőrséget. Eupátor hatalmas sereggel jött ezek segítségére: 100.000 gyalogos, 20.000 lovas és 32 harcra képzett elefánt. Ezek az óriási állatok, mint valami modern tankok, mindegyik fapáncélban és 32 harcossal a hátán, vezették a támadást, mindegyiket 1.000 gyalogos és 500 lovas követett. Júdás haderői kivonultak az ütközetre, azután visszavonultak az általa újjáépített város erődítménybe, és csak azért menekültek meg a biztos vereségtől, mivel Antiochus vissza kellett forduljon Szíriába, hogy eltávolítson egy trónbitorlót. Távozása előtt békét kötött a zsidókkal.
Szíria következő királya, Demetrius uralkodása alatt, az összetűzések folytatódtak. A Szíriaiak felett aratott más két fényes győzelem és a Rómaiakkal kötött egyesség után,
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
89
Kr.e. 161-ben Júdás 800 emberrel harcolt egy 22.000 emberből álló Szíriai sereggel szemben, amelyet Bacchides vezetett. A zsidók nemcsak a harcot veszítették el, hanem vezérüket is. Júdás utóda az ő testvére Jonathán volt, és két ével később Bacchides békét kötött Jonathánnal és a zsidókkal. A következő években, a politikai ármányok és árulások miatt, Szíria trónját rendre: Balas Alexander, II. Demetriusz, VI. Antiochus és Trifon foglalta el. Jonathán lett Jeruzsálem főpapja, és időnként a Szíria trónjára igényt tartó különböző riválisok az ő támogatását keresték, így ő belekeveredett néhány katonai összetűzésbe. Mialatt Jonathán összeesküvést szőtt VI. Antiochus ellen, Trifon elfogta és megölte őt, akinek helyét a testvére, Simon vette át. Kr.e. 143-142 körül, Simon megszerezte a Palesztinai zsidók függetlenségét, megsemmisítve még a pogányokból és hitehagyott zsidókból álló jeruzsálemi helyőrséget is, amely már oly régóta gátolta a templomban való imádatot. A pogány igának Simon általi megsemmisítése annyira jelentőségteljes volt, hogy a zsidók a következőképpen kezdték keltezni okmányaikat: „Simon főpap, a zsidók parancsnoka és vezetője után az első évben”.
Simon alatt a zsidók fellendültek, megújították a Rómaiakkal kötött szerződés, amiképp az Jonathán idejében volt. Amikor azonban a zsidóknak nyugalmuk volt a nemzetektől, egymás között versengtek, a vallásos civakodás pártoskodó csoportokra tagolta őket. A Makkabesok, a kifejezés általában azon testvérek családjaira volta alkalmazva, akik Mattatiás fiai voltak, levadászták és elpusztították az általuk hitehagyottaknak vélt zsidókat. Ezen külső és belső zavargások időszakában, fejlődtek a hagyományok, a legendák és a rituális szertartások, kiszorítva Jehova igaz imádatát, és a hagyomány nem csak a Palesztinai zsidók között terjedt, gyökerezett meg és fejlődött, hanem a diaszpórában, a külföldön szétszórt zsidóság körében is.
A Makkabeusok első könyve csak addig vázolja a történelmet, míg Simont orvul meggyilkolják, és a főpapságban őt fia, Hyrcanus Jánosnak követi, Kr.e. 135-ben. Hyrcanus megnövelte hatalmát, az idumeusokat erőszakkal a Júdaizmusra térítette át,
90
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
lerombolta a Garizim Hegyén levő samaritánus templomot, és miután összeveszett a farizeusokkal, a sadduceusok oldalára állt. Fia és egyben utóda, Arisztobolus Judás meghódítja Itureát, ahol erőszakkal bevezeti a Júdaizmust. Őt Jannicus Sándor követte (103-78), aki továbbra is a sadduceusokat támogatta. Uralkodása háborúval és lázadásokkal telt, míg halálos ágyán arra utasítja feleségét, Alexandrát, aki át kellett vegye helyét, hogy cserélje fel az farizeus-ellenes politikáját és kössön békét velük. Alexandra halálát követően, a trónért való harc, Hyrcanus és testvére Arisztobolus között, Róma közbelépésével és Júdea feletti uralmával ért véget, Kr.e. 63-ban. Helytartó általi kormányzást vezetnek be, míg az Idumeus vagy Edomita Antipáter lett Júdea felett helytartó. Nagy Heródes volt a fia, aki viharos hatalomra jutása után egész Palesztina felett uralkodott. Ő volt az, aki teljes pompájában újjáépítette a templomot. Ő a judaizmushoz igazodott, ösztönözte a farizeusokat, szabad vallásgyakorlást engedet, amíg ez elkerülte a politikán, és ő volt az a Heródes, aki a csecsemő Jézus megölésére irányuló őrült kísérletben elrendelte Bethlehem és környéke csecsemőinek lemészárlását. Nagy Heródes halála után, Palesztinát tetrarchiákra (négyes uralomra) osztották. Ezen uralkodási szerkezet alatt mondhatták politikai értelemben a zsidók: „Nem királyunk van, hanem császárunk!”. És elutasították a Messiás Királyukat.
KÉRDÉSEK: 1. Mit jelent az „apokrif” kifejezés? 2. Mi volt Jeromos véleménye az apokrif könyvekről? 3. Mit jelöl itt az Apokrif? 4. Mi jellemzi az apokrif iratokat? 5. Miért van bizonyos értéke a Makkabeusok első könyvének? 6. Vázold a palesztinai zsidók történelmét: (a) Nehémiástól Nagy Sándorig. (b) Sándortól Kr.e. 198-ig. (c) Kr.e. 198-tól 168-ig. (d) Matattiástól Makkabeus Júdás haláláig. (e) Júdás halálától Kr.e. 135-ig. (f) 135-től Jézus földi szolgálatig. 7. Milyen állapotban volt a vallás és Jehova igaz imádata?
18. Lecke
AZ APOKRIF IRATOK TARTALMA
A Héber Iratok kánonja Malakiás próféciájával zárul, amely valószínűleg Nehémiás kormányzásának vége felé volt írva.
AZ APOKRIF IRATOK TARTALMA
91
És mégis a Biblia Katolikus Douay Változatban további hét könyvet találunk hozzáadva az úgynevezett „Ó Testamentum”-hoz, valamint az Eszter és a Dániel kanonikus könyveinek nem ihletett kiegészítéseit. Ez miért van? Nos, ezek a hamis írások megtalálhatóak a Héber Iratok Görög Septuaginta változatában, és ezen forráson keresztül a modern katolikus Bibliákban is megtalálhatók. Azonban ezek az Apokrif könyvek nem voltak belefoglalva a Septuaginta első másolataiba.
Az ilyen írások csupán azután voltak ekként elismerve, miután a római katolikus „Szent” Ágoston, Kr.u. 397-ben a Karthágói zsinaton bemutatta az Apokrif könyveket is tartalmazó kibővített kánont. Ez a többségben katolikus zsinat elrendelte, hogy az Apokrif iratokat a Biblia ihletett kanonikus könyveinek kell minősíteni. Egyetlen Keleti egyházi szervezet sem fogadta el ezt a rendeletet, sőt a héber kánon ilyen kibővítését sok neves római katolikus még Nyugaton is visszautasította. Ez a véleménykülönbség 1546-ig folytatódott, amikor a Tridenti Zsinat, remélve hogy elfolytja ezt a vitát, elrendelte, hogy az Apokrif könyvek „azonos tiszteletet” érdemelnek, mint az ihletett Héber Iratok, és átkot hirdetett ki mindazokra, akik nem fogadják el szenteknek és kanonikusaknak. Azonban ez a rendelet nem volt elfogadva ellenállás nélkül, és mai napig is sok katolikus író próbálta enyhíteni e rendelet érvényét és hatályát. Ezek a hamis könyvek így kerültek be a katolikus Douay Változatba. A katolikus Biblia apokrif könyvei tartalmának egy összefoglalója következik.
TÓBIT (a Douay-ban Tóbiás). Tóbitet, a hűséges zsidót és családját Salmanassár vitte fogságba, Asszíriába. Tóbit folyamatosan segítette a zsidókat a fogságban, elsősorban azoknak eltemetése által, akiket az asszírok megöltek. Egy napon kimerült a temetkezési munkájában, és elaludt. A feljegyzés így szól: „alvás közben egy fecskefészekből meleg ürülék hullott a szemére és megvakul”. Ezt követően a felesége gondviselésére szorult, akit egy nap hamisan megvádol, aki viszont kigúnyolta őt a jó tetteinek köszönhető szerencsétlen állapota miatt.
92
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Ekkor Istenhez imádkozott segítségért. Ugyanazon a napon az egyik rokona, Sára, egy gonosz szellemtől való mentességért imádkozik. Tóbitnek eszébe jut, hogy egyik médiai rokona tartozik neki tíz talentummal, s elküldi fiát, Tóbiást, hogy hozza el. A fiút egy angyal vezeti utazása alatt és egy hal szívének, májának és epéjének megszerzéséhez segíti. Amikor Sárához ért Ecbatanába, a szívet és a májat a gonosz szellemnek Egyiptomba való űzésére használta, ahol azt az angyal megkötözi. Tóbiás feleségül veszi Sárát, és Sára apjának fele vagyonával, valamint a megszerzett tíz talentummal mindketten visszatérnek Ninivébe. Itt Tóbiás a hal epéjét rátette apja szemére, aki visszanyerte látását.
A könyv tele van rabbinikus mesékkel és a Babiloni demonológiára való utalásokkal. A könyv nem történelmi, hanem képzeletbeli és tele van babonával. Az előterjesztett tanítások utó-Babiloni eredetűek. Írásának idejét a legtöbb kritikus Kr.e. a második századra határozza, bár egyesek a Kr.e. első századra.
JUDIT. A Médek elleni harcban, a nyugati országok nem voltak hajlandók Ninivében csatlakozni az Asszír Nabukonodorhoz királyhoz, ezért győzelme és visszatérése után az egyeduralkodó, Holofernész tábornoka vezetésével 132.000 katonát küld, hogy bosszút álljon. A zsidók felkészülnek az ellenállásra. Feldühödve és csodálkozva az ellene való hadakozásuk merészségén, Holofernész az Ammon és Moáb fejedelmeitől kérdi, hogy melyik ez a nemzet. Achior az ammoniták feje vázolja a zsidók történelmét és hozzáteszi, hogy semmilyen hatalom sem érvényesül velük szemben, ha nem vétkeztek Isten ellen. Achiort bevetik a zsidók táborába, hogy e vakmerő nemzettel együtt vesszen el. Negyven napos ostrom után, Holofernész azon a ponton van, hogy elfoglalja a zsidó Bethulia várost. Judit, a hűséges özvegy, Istenhez imádkozik, pompásan felöltözik és szolgálóleánya kíséretében a városból átmegy Holofernész táborában. Egy csellel átjut a tábornok őrségén, bájaival meghódítja, majd lefejezi őt. Ő szolgálójával visszatér Bethuliába, ahol bemutatja győzelmének szörnyű bizonyítékát; a nép örvendezik, Achior azonnal áttér a judaizmusra, majd a következő reggelen a zsidók megtámadják és legyőzik az asszírokat.
AZ APOKRIF IRATOK TARTALMA
93
Ebben a könyvben sok földrajzi, történelmi és kronológiai nehézség van, olyannyira sok, hogy a legtöbb kritikus inkább fikciónak (koholmánynak) tekinti, mintsem történelemnek. Szerzője és írásának ideje ismeretlen, bár maga a könyv azt állítja, hogy az események a száműzetés után történtek.
ESZTER KÖNYVÉNEK KIEGÉSZÍTÉSEI (10:4-16:24). A hozzáadott anyagok, az Eszter kanonikus könyvében elbeszélt események részletezését tartalmazzák, és elsősorban a kanonikus könyvben feljegyzett dicső győzelmet fokozó nemzeti elbeszélésekből származnak. Az anyag puszta fikciónak tekinthető, és azon céllal van hozzátéve, hogy kegyesebb hangnemet adjon a könyvnek. Eszter kanonikus könyve nem említi Isten nevét, azonban a hamis versek és fejezetek bővelkednek az erre való hivatkozásban. Úgy vélik, hogy e kiegészítés Kr.e. a második században történt.
BÖLCSESSÉG KÖNYVE (Salamon bölcsessége). A könyv célja a hűségesek vigasztalása, bemutatva, hogy az elviselt szenvedések és a bűnösök ideiglenes jóléte ellenére, a bölcs tanácsokat követő hűségesek végül meg lesznek áldva és meg fogják látni a hitetlenek megérdemelt büntetését. A bölcsesség gyakran meg van személyesítve ebben a könyvben, míg a közepe táján fel van jegyezve Salamon imája a bölcsesség elnyeréséért. A könyv aztán egy kis történelmi leírást mutat be, Ádámtól a Kánaán elfoglalásáig, néhány példát adva a bölcsességért való áldásokra valamint hiánya miatti csapásokra. Be van mutatva a balgatag és utálatos bálványimádás eredete. Különleges figyelmet szentel az egyiptomi csapásoknak, bemutatván a gonoszok végzetét és az igazak megszabadítását.
Ebben a könyvben nagyon nyilvánvaló a görög hatás. Sokan azt tartják, hogy Platón tanait tartalmazza, főleg a lélek halhatatlanságában, sőt a lélek test előtti létezésében való hitet. Ez nyilvánvalóvá teszi a fejlődő hagyományokat és a zsidók romlottságát a Krisztus előtti századokban. Azon állítás ellenére, hogy Salamon lenne a könyv szerzője, ez néhány utólagos írótól, Ésaiástól és Jeremiástól idéz részleteket, és még a Septuagintából is idéz, amelynek fordítását körülbelül Kr.e. 280-ban kezdték. Sőt, a könyv
94
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
ismételten olyan történelmi eseményekre hivatkozik, amelyeket nem lehet Salamon korszakára alkalmazni. Szerzőjét és írásának idejét nem lehet meghatározni, de úgy tűnik, hogy egy alexandriai zsidó írta, talán Kr.e. a második században.
ECCLESIASTICUS. Ez a könyv egy filozófus műve. Abban az időben a filozófia egy népszerű áramlat volt és nagy hatással volt a zsidókra. A könyv fejtegeti a bölcsességet, az életvitelt, az embernek a Teremtőjével való viszonyát, a törvényt, a példabeszédeket és Istennek a teremtés műveiben tükröződő dicsőségét. Néha úgy tűnik, hogy inkább udvariasságra mintsem erényre int. Az anyag véletlenszerűen van csoportosítva, a fejtegetett tárgy világosan kivehető körvonala nélkül.
Az Ecclesiastucus az egyetlen olyan apokrif könyv, amelynek szerzője ismert. Ő Jézus, egy Jeruzsálemi zsidónak, Siráknak a fia. Valószínűleg Kr.e. 200 körül írta, azonban lehetséges, hogy száz évvel korábban. A zsidó hagyomány a korábbi időpontot részesíti előnyben, és amennyiben ez a dolog igaz, ez a könyv a legrégibb az apokrif írások közül. Még így is világos, hogy a zsidó istentisztelet már szertartássá fajult. A könyvet idézi a Midrásh és a Talmud.
BÁRÚK. Ez a könyv a prófétai írások szerint van alakítva. Azt feltételezik, hogy Jeremiás titkára, Báruk írta, mialatt a foglyokkal együtt Babilonban volt. Ez egy vallomás a foglyok bűneiről, bölcsességre és a törvény betartására buzdít, Jeruzsálemet özvegyként mutatja be, gyermekeit a visszatérés reményével vigasztalja, míg az utolsó fejezet azt állítja, hogy Jeremiás azon Jeruzsálembeliekhez intézett levele, akiket még nem vittek Babiloni fogságba, és amelyben leírja a bálványimádást.
Állítólag a Babiloni zsidók, ezt a könyvet némi pénzzel együtt azoknak a zsidóknak küldték, akik még Jeruzsálemben voltak. Téves azon állítás, miszerint a könyv szerzői Báruk és Jeremiás, míg ehhez a vétséghez sok pontatlanság fűződik. Nem bizonyos, hogy van valamilyen töredékes történelmi háttere, vagy teljességében bizonytalan fikció. Azt feltételezik, hogy Kr.e. a második században írták.
DÁNIEL KÖNYVÉNEK KIEGÉSZÍTÉSEI. A Három Szent Ifjú Éneke.
AZ APOKRIF IRATOK TARTALMA
95
Ez Dániel kanonikus könyve harmadik fejezetének 23. és 24. versei közzé beékelt 67 hamis versből áll. Ez egy hosszú díszítése a három zsidó fiatalnak a tüzes kemencébe. Először Azariásnak imája van bemutatva Istenhez, Aki válaszol a kérésre, elküldve az Úr angyalát és oly kellemesre hűtve a tüzes kemencét, mintha harmatos szellő fújdogált volna benne, ekkor a három ifjú egy szájjal dicsőítő énekbe kezdtek, ami kitölti a többi hamis verset. Ezen versek ellentmondásosak, és a zsidó hagyományban kialakult legenda; tehát nem ihletettek.
Zsuzsanna és a vének. Ez a Dániel könyvéhez hozzátett tizenharmadik fejezet egy mese, két vén vágyáról az erényes Zsuzsanna iránt, aki rendszeresen járt férje gyümölcsösében. Egy nap meglepetésszerüen egyedül találják a gyümölcsösben, és tiltott kapcsolatra tesznek neki ajánlatot. Zsuzsa ezt visszautasítja, a vének azon fenyegetése ellenére, hogy egy fiatallal való erkölcstelen magatartással fogják hamisan megvádolni. A fenyegetést valóra váltják, Zsuzsannát halálra ítélik. E döntő ponton Dániel közbelép és a két vénet külön-külön kihallgatva leleplezi hamis tanúvallomásukat. Az ártatlan Zsuzsa életben marad; a hamisan vádoló két vén meghal. A szerző egy görög nyelvű zsidó.
Bél és a sárkány megsemmisítése. A Dániel könyvéhez toldott tizennegyedik fejezetet, Jeromos jogosan nevezi mesének. Círus király arra akarja rávenni Dánielt, hogy a Bél nevezetű bálványt imádja, azonban Dániel felfedi a Bél papjai által gyakorolt szemfényvesztést, akik megeszik az adományokat, amelyekről azt állítják, hogy a bálvány fogyasztotta el. A csalók meghalnak, és Dániel összetöri Bélt. A király ismét felkéri, hogy egy élő kígyót imádjon, azonban Dániel visszautasítja és elpusztítja a kígyót vagy a sárkányt. Ezért a dühös babiloniak hét napra az oroszlánok vermébe vetik, azonban az időszak végén Dániel élve jön ki a veremből, míg üldözői bevettetnek az ő helyére és elpusztulnak. A történet bővelkedik történelmi pontatlanságokban, amelyek az egésznek illetlenségét bizonyítják. A legenda részletei megjelennek a Midráshban.
MAKKABEUSOK ELSŐ KÖNYVE. Összesen öt Makkabeusok könyve van, azonban csak kettő lett jogtalanul belefoglalva a katolikus Biblia
96
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
kánonjába. Nem szükséges újravegyük a Makkabeusok első könyvének tartalmát, ugyanis ezt már megtettük az előző leckében. Szerzője ismeretlen; írásának ideje valószínűleg a Krisztus előtti második század kezdete.
MAKKABEUSOK MÁSODIK KÖNYVE. Az első két fejezet két levelében meghívja az egyiptomi zsidók egy ünnep megtartására és elbeszél néhány legendás történetet. A második levél a szerző adatforrásainak jegyzékével zárul. Ezt követően a könyv részletezi a zsidók néhány üldözésének eredetét és kiegészíti néhány történetét a Makkabeusok Első Könyvének. A Makkabeusok második könyve 12:43-45 verseit, a hierarchia a „purgatórium” és „a halottakért való ima” alátámasztására használja, azonban egy figyelmes vizsgálat megállapítja, hogy a versek inkább azon igazságot igazolják, hogy „lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak”. A könyvet a második század második felében írták, a Makkabeusok Első Könyve előtt, és nem olyan megbízható, mint a Makkabeusok első könyve. Ez túloz, és a hagyományokhoz folyamodik.
KÉRDÉSEK: 1. Ki utasította vissza az apokrif könyveket? 2. Mikor és hogyan kerültek be ezek a katolikus Bibliába? 3. Foglaljátok össze és magyarázzátok el a következő könyvek tartalmát: (a) Tóbit; (b) Judit; (c) Eszter könyvének kiegészítései; (d) Bölcsesség könyve; (e) Ecclesiasticus; (f) Bárúk; (g) A három szent ifjú éneke; (h) Zsuzsanna és a vének; (i) Bél és a sárkány megsemmisítése; (j) Makkabeusok első könyve; (k) Makkabeusok második könyve!
19. Lecke
AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK FÖLDRAJZA
Jehova Isten a következőket mondta Ábrahámnak, amikor a hűséges pátriárkának megmutatta a Kanaán földjét: „a te magodnak adom ezt a földet”. Mintegy 470 évvel később, Ábrahámnak néhány millióra szaporodott magva, látható vezetőjük, Józsué alatt átkelt a Jordánon és beléptek a megígért földre. Mielőtt el tudták osztani a földet Izráel törzsei között, hat évig harcoltak a kanaáni erőszakos jogtalan letelepedettekkel. Több mint négyszáz évvel később történt, hogy Dávid és Salamon királyok Izráel tipikus királyságát úgy kiterjesztették, hogy az egész Ígéret Földjét felölelte.
AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK FÖLDRAJZA
97
Az Ígéret Földje hosszú észak-dél irányba és keskeny kelet-nyugat irányba. A Földközi tenger partjának hosszában egy termékeny alföldsáv terül el, amelyet időről-időre a keleti hegyláncnak a part felé álló kiágazásai szakítanak meg. A legnevesebb magaslat a Kármel Hegye, amelynek meredek sziklás lejtője a Földközi Tengerbe ereszkedik. A Kármel (amely névnek jelentése „parkosított kert”) gazdag növényzetéről, ragyogó virágairól és nagy erdőiről volt ismert. A Kármel hegygerince a tengertől dél-keletre nyúlik, és így a Kármeltől délre elterülő tengerparti síkság gyorsan szélesedik, amíg Dél Palesztinában vagy Filiszteában el nem éri a legnagyobb szélességét. Ez az úgynevezett „Sáron Alföldje”. Látod Palesztina színes fizikai térképén?
A tengerparti síkságot keleten határoló hegylánc nincsen egy meghatározó névvel jelölve, de különböző részei különböző neveket viselnek. A legészakibb rész a Libanon, amely több mint 10.000 lábra (3.000 métere) tornyosul az ég felé. Ez az év legnagyobb részében hóval van fedve, és gyönyörű cédruserdőiről volt híres. A Libanontól délre fekvő terület a Naftali Hegye néven ismert. Ezen szakasz alatt a hegyláncot megszakítja egy völgy, amelyet a Biblián kívül gyakran Esdraelonnak neveznek. A Szentírásban a völgy keleti részének neve Jezréel völgye, míg ennek nyugati része a termékeny Megiddó völgye, amelynek hosszán a Kishon folyó északnyugatra felé folyik, hogy végül a Földközi Tengerbe ömöljön. Ezt a völgyet alól átszelő terület az Efraim Hegye, vagy Izráel Hegye néven ismeretes, délen egész Béthelig és Rámáig. Innen kezdve Júda hegyeinek nevezik.
Júda és Efraim hegyei is főleg porózus kőzetekből állnak. Ezen okból a téli esők könnyedén nagy mélységekben szűrődnek le, a hegyvidéket szárazon hagyva a nyári hónapokban. A vizek végül elérik a vízálló réteget és ezek mentén végigszaladnak, hogy forrásokként újra felbukkanjanak a Jordán völgyének nyugati oldalán valamint a Holt Tenger nyugati partján, míg egy részük a föld alatt a Holt Tengerbe ürül. A hegylánctól nyugatra, ezen vizek forrásként jelennek meg a tengerparti alföld keleti részének hosszában,
98
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
mialatt a víz egy része a föld alatt a Földközi Tengerbe jut. Különös módon, néhány forrás Palesztina olyan hegyvidékeinek magas hegygerincén vagy annak közelében törnek a felszínre, mint például a Jeruzsálemet és Hebront körülvevők. Ahol víz van, ott nem hiányzik a zöld növényzet sem. Emiatt, Júda és Efraim hegyei, kerek, kopár, szürke dombok közötti kis zöld völgyektől foltosak. Azonban ezen hegyek nem voltak mindig kopár sziklák; az ókorban az itt lakók teraszos dombokként őrizték az értékes földet, és nem engedték, hogy a téli zuhatagok elmossák azt. A hódítók megsemmisítették vagy elhanyagolták a teraszokat, aminek az lett az eredménye, hogy ami egykor termékeny és erdős terület volt, mostanra kopár sziklák tömegévé vált.
Júda és Efraim hegyei valamint a part menti síkságok és fennsíkok között, hegyvidékes terület van, amelyet kis völgyek választanak el egymástól. Ezeket a dombokat, amelyek átmenetek a hegység és síkság közt, a héber Biblia shepheláh-nak nevez. A shepheláh szó néha a „síkság”, néha a „völgy”, és néha a „mező” szavak által van fordítva. Ez csordák és nyájak tenyésztésére alkalmas terület volt. Olajfák voltak ott találhatók, és a platánfák bőségesen nőttek. Visszatérve Júda hegyeinek déli részéhez, ott találjuk az országot összeolvadva a száraz Sinai fennsíkkal, bár keleten a Sinai félsziget keleti szélén a hegylánc tovább folytatódik. A hegyek, dombok és síkságok ezen területét, amely egyik oldalt a shepheláh és Júda Hegyei között van, és a másik oldalon a Földközi Tengertől a Holt Tengerig terjed, a héber Biblia négeb-nek nevezi. A négeb jelentése: „száraz, sivár”. Itt az emberek és állatok kutakból, és nem forrásokból szerezték a vizet. Részben megművelhető, részben sivatag. Az alsó határon és annak közelében, ahol a négeb eléri a valódi sivatagot, a Kádes-barneai források által alkotott termékeny oázis található. Az esős évszakban a kanyon-szerű folyómedrek még a sivatagban is megtelnek örvénylő vizekkel, míg nyáron ezek szárazak és forrók.
Most engedd szemeidet ismét észak felé tekinteni,
AZ ÍGÉRET FÖLDJÉNEK FÖLDRAJZA
99
fel a fenséges Libanon havas magaslataira, és tekints kissé keletre és enged megpihenni a Libanon és Anti-Libanon hegységek között meghúzódó zöld völgyön. Lehet, hogy keskeny, de a völgy északon Antiókhia közelében kezdődik és dél felé terjeszkedve átszeli az Ígéret Földjét, és tovább halad, míg el nem éri a Vörös Tengert, amely ennek egy része. A tornyosuló Libanon lábánál az északra folyó Orontész folyót láthatod; kicsit lejjebb tekintve a délre folyó Litani (Leontesz) folyót láthatod. Ezután a Hermon lábánál megfigyelheted a Jordán folyó forrásait, amely folyó miután áthalad a Meron vizein és mielőtt eléri a Galileai-Tengert, tengerszint alá csökken. A völgy a tengerszint alatt marad egész Edom közepéig. A legalacsonyabb része a Holt Tenger, amelynek felszíne 1.289 lábbal (394 méterrel) van a Földközi Tenger felszíne alatt.
A Jordán folyó mindkét partja mentén egy bozótos sáv húzódik, 200 yard (200 méter) és egy mérföld (1.500 méter) közötti szélességben. Tavasszal a megduzzadt Jordán elárasztja ezt a dzsungeles területet. A Jordán völgyének felszíne általában sokkal magasabb e dzsungeles szurdoknál, akár 150 lábbal (45 méterrel) is magasabb. A völgynek felszíne napjainkban többnyire száraz és sivár, de a bibliai időkben ez öntözött és nagyon termékeny volt. A völgynek a Galileai Tenger és a Vörös Tenger között elterülő része, a Bibliában Arabának van nevezve. Az Araba szélessége a Holt Tengertől északra (Jordán völgye), kettő és tizennégy mérföld (három és huszonkét kilométer) közötti. Meg tudjátok állapítani a térképen, a Holt Tenger és a Júda hegyeinek csúcsa közti sivár-kinézetű érdes területet? Nos, ez az a magányos hely, ahol Jézus Krisztus negyven napig böjtölt és ellenállt Sátán, az Ördög különleges kísértéseinek.
Most enged szemednek, hogy Palesztina fizikai térképén ismét észak felé tekintsen és egy újabb keleti irányú tekintetváltás tegyen, ezúttal az Anti-Libanon hegylánc és a Hermon Hegye tekintetbevétele érdekében. Egyébként a Hermon valószínűleg azon „magas hegy” amelyen a színeváltozás is történt. Ezután vegyétek figyelembe a völgy keleti oldalának hosszában fekvő általánosan megemelkedett területet, amely főleg
100
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a Galileai Tenger és a Holt Tenger között észrevehető. Palesztina teljes hosszában ez a keleti terület sivatagos fennsíkként emelkedik ki. A délen levő Gileád nem volt belefoglalva az Ígéret földjének határaiba, de az izráeliták ezt is elfoglalták.
KÉRDÉSEK: Mikor lett Kanaán az „Ígéret Földe”? Mikor teljesült az ígéret? 2. Ábrázold a Kármel hegyét és a déli síkságot? 3. Mit kell felhasználnunk, az Ígéret Földjét ábrázolására? 4. Melyek azon hegylánc különböző részinek megnevezései, amely Palesztina egész hosszában terül el, a Földközi Tenger és a völgy között? 5. Miből állnak Efraim és Júda hegyei? Ennek eredményeképpen mii történik a csapadékkal? 6. Mi (a) shepheldh”? (b) a Négeb? 7. Ábrázold a Palesztinát átszelő völgyet! 8. Ábrázold részletesebben a Jordán folyót és a Jordán völgyét! 9. Mit mondhatunk a völgytől keletre fekvő területről?
20. Lecke
JERUZSÁLEM FÖLDRAJZA
Ábrahám napjaiban Jeruzsálem megnevezése Sálem volt. Ez keletre feküdt azon földmagasságtól, amely észak-dél irányba fut, nyugaton a Földközi-tenger és keleten a Jordán-völgye között. Eredetileg egy hegynyúlvány déli határára építették, amely magas terület keletre nyúlik, majd délnek fordul. A várost ezen déli hegynyúlvány tetejére építették, és falakkal vették körül. Északról délre hosszú, míg keletről nyugatra keskeny volt, és alig több mint négy és fél hektáron feküdt. A hegyoldal keleten, délen és nyugaton meredek volt, azonban északon ahol a hegynyúlvány tovább emelkedett, ott nem volt természetes védelem. Ebből az okból, a város falának legerősebb része, a területnek ezen északi szakaszán volt. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, köztük az Olajfák Hegye is.
A város vízellátása nagyon fontos volt. A hegynyúlvány tetején nem voltak források. A legközelebbi forrás ennek keleti lejtőjén volt, majdnem lent a Kidron völgyében, és Gihonnak volt nevezve. (2. Krón. 32:30) Vizei csobogva folytatták útjukat lefelé a Kidron völgyébe. Ha a forrás befoglalása érdekében a falat lent a völgyben építik, akkor a város nagyon sebezhető lett volna.
JERUZSÁLEM FÖLDRAJZA
101
Mégis, a falat megtartva magasan a hegyen, a várost erős védelmi pillérekkel való körülvevése érdekében, a létfontosságú vízforrást a városon kívül és az ellenségnek könnyen megközelíthetőnek hagyná. A zavaró problémát mérnöki bravúrral oldották meg: a lakók visszaástak egy medencét a sziklás hegyoldalba, fölötte a sziklába függőlegesen egy kanálist vájtak egy bizonyos magasságig, végül ehhez egy alagutat csatlakoztattak, amely a városba vezetett. A vízhordók a magas hegyen levő városfalak között mehettek le a lejtős alagúton a kanálisig, üres vedreiket a kanálison keresztül kötélen leengedték a lenti medencébe, majd vízzel tele húzhatták fel ezeket. Csak miután a medence színültig megtelt, csörgedezhetett a forrás le a Kidron völgyébe.
Józsué és Dávid napjaiban, Jeruzsálemet még Jebusnak is nevezték. Valamikor Dávid ideje előtt, a várost kiterjesztették észak felé, és egy új északi falat építettek. A nyugati végen, a régi és az új északi fal közti térköz harminc láb (kilenc méter) széles volt, azonban sokkal szélesebb volt ott, ahol a régi fal délebben volt. Egyesek úgy tartják, hogy a két északi fal közti távolság egy Milló nevű fellegvár által volt elfoglalva. Az erőd vagy fellegvár eredetileg a Sion nevet viselte, azonban később ez a kifejezés tágabb értelmet kapott, magában foglalva a város más részeit is. A lakosok által érzett biztonság, a Dáviddal szembeni gúnyolódó és sértő szavakban tükröződik. – 2. Sám. 5:6-9.
Dávid, serege vezetését ajánlotta fel annak, aki felmegy a csatornán. Azon héber szó, amelyből a csatorna származik, többféleképpen van fordítva, „vízfolyás” (A.S.V., Young), „vízvezeték” (Roth.) és „víz akna” (A.T.). Ezért nagyon valószínű, hogy a Gihont a hegyi várossal összekötő kanálison és alagúton át, ment fel a városba a fürge Joáb, kétségkívül mások kíséretében, elősegítve ezáltal a Jebuzeusok által sebezhetetlennek vélt erőd bevételét. Mások feltételezése szerint, a „csatornának” fordított héber kifejezés, nem utalhat a földalatti kanálisra és alagútra, hanem a
102
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
hegynyúlvány egyik oldalán, pontosan a keleti fal alatt levő természetes barlangra utal. Ezen barlang belső végződésén egy tölcsér alakú nyílás volt, amely a fellegvárba vezetett. Bármi is legyen a jelentése, a várost Jehova adta a Dávid kezébe.
Néhány jebuzeus Jehova Istent imádó lett, és így idegenek voltak Izráelben. Palesztinai szokás szerint, a jebuzeusok gabonájukat magas, sík felületeken csépelték, a városon kívüli. Az ilyen felületeken, ők szétterítették a búzát vagy más gabonát, és az ökrökkel kitapostatták vagy ezekkel egy fából készült nagy szánkót húzattak rajta, amelynek alsó részére köveket vagy hegyes vasdarabokat rögzítettek, így csépelve a gabonát. Ezután a munkások a gabonát markukkal feldobták a levegőbe, így a szél elfújta a polyvát és csak a gabona eset vissza a szérűre. Ezek okból ennek a felületnek magasan kellet legyen.
Dávid napjaiban, a jebuzeust, aki szérűjét Jeruzsálem északi magaslatán hozta létre, Araunának hívták. Dávid megvásárolta ezt a templom helyének, és fia, Salamon felépítette a templomot, és Dávid városában egyéb építményeket is emelt a déli emelkedőn, lefelé az északi fal felé. Így ezen építkezések hozzácsatolásával, Jeruzsálem kiterjedt északra, ami nagyságát több mint kétszeresére növelte.
Néhányan azt állítják, hogy Salamon egy párhuzamos nyugati hegynyúlványra további kiegészítéseket épített a városhoz. Ezen hegynyúlvány szélesebb, mint az, amelyre az eredeti várost építették, és amelytől egy hosszú és szűk völgy választotta el, amelyet Josephus, Tirofeon Völgynek nevez, de úgy tűnik, hogy a Biblia a Maktes néven említi. Ahelyett, hogy a várost a völgybe építették volna, így sebezhetőnek hagyva, a két hegynyúlványt, amelyre a várost építették egy magas kőhíddal kapcsolták össze, átívelve a közbeeső völgyet. Az évek során a várost kiterjesztették észak felé, és idővel a hegynyúlványok közötti völgyet betelepítették.
A Kidron és Tirofeon völgyek mellett, egy harmadik rossz előjelű völgy hívja fel magára a figyelmet. A zsidók eredetileg Ge-Hinnomnak nevezték, amelynek jelentése „Hinnom Völgye”, azonban idővel ez a héber név Gyehennává korcsosult.
JERUZSÁLEM FÖLDRAJZA
103
A völgy vagy a szakadék, Jeruzsálem nyugati oldalán húzódik végig a város dél-nyugati sarkáig, ahol folytonosan a város falát követve kelet felé terjed, hogy a Kidron völgyével egyesüljön. Ahogy a szakadék a kezdetétől előhalad, egyre keskenyedik és mélyül, aztán Jeruzsálem déli oldalán hírtelen lejt az egyenetlen sziklák között. A hitehagyott zsidók, ebben a védet, félreeső szurdokban áldoztak Molok démon-istennek, gyermekeiket élve égetve meg, az áldozati tűzön. Ezt az ördögi gyakorlatot Salamon kezdeményezte Izráelben, és ezek a rettenetes szertartások időről-időre újjáéledtek, különösen Akház és Manassé uralkodása alatt. (1. Kir. 11:7; 2. Kir. 16:3; 2. Krón. 28:3;33:6; Zsolt. 106:37-39) Jeremiás elítélte a Hinnom völgyében, a Tófetnél bemutatott ezen vallásos áldozatokat, míg végül Jósiás király gyökerestől kiszakította a bálványimádást és a terület hivatalos tisztátalanná tételével megfertőztette a Tófetet. (Jer. 7:31-33; 19:2-13; 2. Kir. 23:10) Ezt követően a Hinnom völgye, vagy a Gyehenna, Jeruzsálem szeméttelepe vagy szemétégetője lett, ahol elégették a hulladékot. Hogy növeljék a lángok pusztító erejét, kénkövet vagy ként adtak hozzá. Néha, azon gyilkosok tetemeit, akiket túl gonosznak gondoltak a feltámadás reményére, a Gyehenna lángjaiba vetették, hogy hamuvá égjenek. Ha e tetemek közül valamelyik nem ért le a lángokba, azt a férgek emésztették meg. Ezért a Gyehenna, nem az örök gyötrelemnek, hanem az örök pusztulásnak lett az erőteljes jelképe, amelyből nincs helyreállítás vagy feltámadás.
Jeruzsálemet több alkalommal megtámadták és lerombolták. Ez hetven évig, Kr.e. 607-től Kr.e. 537-ig, teljesen lakatlanul, pusztán hevert. Az ókori időkben, Jeruzsálem legnagyobb fejlődésére Agrippa király idejében került sor. Akkor falait kiterjesztették sokkal északabbra mint a mai falak, míg délen elértek egészen a Hinnom Völgyéig, vagy a Gyehennáig. Azonban a modern város, kiterjedésben messze túlhaladja a falakat, és minden időnél több területet foglal el.
Néhány észrevétel Palesztina éghajlatáráról, általában érdekes. Azonban, az éghajlatnak egy egységes leírása nem lehetséges úgy, hogy az alkalmazható legyen erre a viszonylag kicsi területre,
104
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
mivel Palesztinában nagyobb klímaváltozások vannak, mint bármely más azonos méretű területen. Kedvelitek a havat? Menjetek Libanon Hegyére! A trópusi környezetet? Irány a Jordán völgyébe! És ott van a tengerparti síkság, a Szubtrópusi éghajlatot szeretőknek. De ha mérsékelt éghajlatra vágytok, akkor ott van számotokra a dombvidék, Galileától Júdeáig. Ez ideális ottan. Hogy miért? Mivel tavasszal, miután a téli eső kielégítette a föld szomját, a nap melegben fürdeti a vidéket, csábítva a pázsitot, hogy a völgyeket újra ragyogó zöldbe öltöztessék, és csalogatva a mezei virágokat, hogy ragyogó színű szőnyeggel takarják be a dombokat.
Ó, bizonnyal nagyon le volt nyűgözve Mózes, az évnek ebben az időszakába a Nébó hegyének csúcsán állva, és engedve, hogy tekintete egy utolsó dicsőséges gyönyörködtetésben végig pásztázza az Ígéret Földjének színpompás látképét. „Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizek földére, a melyek a völgyekben és a hegyekben fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő-, fige és gránátalma-termő földre; faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, amelyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és ahol semmiben nem szűkölködöl; oly földre, amelynek kövei vas, és amelynek hegyeiből rezet vághatsz!” (5. Móz. 8:7-9, An. Amer. Trans.) Mózes biztosan nem túlzott, nem, amikor ő ekként írta le az Ígéret Földjének páratlan dicsőségét az izráelitáknak, akik abban az időben a Moáb mezején táboroztak.
KÉRDÉSEK: 1. Hol helyezkedett el Jeruzsálem? 2. Hogyan volt biztosítva a város vízellátása? 3. Hogyan fejlődött a város Dávid idejét megelőzően? 4. Hogyan vette be Dávid, a Sion várát? 5. Hova lett építve a Templom? Hogyan terjesztette ki később Salamon a várost? 6. Milyen adatokkal rendelkezünk a Hinnom völgyérő? 7. Az idő múlásával, hogyan alakult át Jeruzsálem? 8. Milyen észrevételek adottak Palesztina éghajlatáról? 9. Hogyan írta le Mózes az országot, és vajon túlzott-e ő?
