A lap korrektúrázva van
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
89
Kr.e. 161-ben Júdás 800 emberrel harcolt egy 22.000 emberből álló Szíriai sereggel szemben, amelyet Bacchides vezetett. A zsidók nemcsak a harcot veszítették el, hanem vezérüket is. Júdás utóda az ő testvére Jonathán volt, és két ével később Bacchides békét kötött Jonathánnal és a zsidókkal. A következő években, a politikai ármányok és árulások miatt, Szíria trónját rendre: Balas Alexander, II. Demetriusz, VI. Antiochus és Trifon foglalta el. Jonathán lett Jeruzsálem főpapja, és időnként a Szíria trónjára igényt tartó különböző riválisok az ő támogatását keresték, így ő belekeveredett néhány katonai összetűzésbe. Mialatt Jonathán összeesküvést szőtt VI. Antiochus ellen, Trifon elfogta és megölte őt, akinek helyét a testvére, Simon vette át. Kr.e. 143-142 körül, Simon megszerezte a Palesztinai zsidók függetlenségét, megsemmisítve még a pogányokból és hitehagyott zsidókból álló jeruzsálemi helyőrséget is, amely már oly régóta gátolta a templomban való imádatot. A pogány igának Simon általi megsemmisítése annyira jelentőségteljes volt, hogy a zsidók a következőképpen kezdték keltezni okmányaikat: „Simon főpap, a zsidók parancsnoka és vezetője után az első évben”.
Simon alatt a zsidók fellendültek, megújították a Rómaiakkal kötött szerződés, amiképp az Jonathán idejében volt. Amikor azonban a zsidóknak nyugalmuk volt a nemzetektől, egymás között versengtek, a vallásos civakodás pártoskodó csoportokra tagolta őket. A Makkabesok, a kifejezés általában azon testvérek családjaira volta alkalmazva, akik Mattatiás fiai voltak, levadászták és elpusztították az általuk hitehagyottaknak vélt zsidókat. Ezen külső és belső zavargások időszakában, fejlődtek a hagyományok, a legendák és a rituális szertartások, kiszorítva Jehova igaz imádatát, és a hagyomány nem csak a Palesztinai zsidók között terjedt, gyökerezett meg és fejlődött, hanem a diaszpórában, a külföldön szétszórt zsidóság körében is.
A Makkabeusok első könyve csak addig vázolja a történelmet, míg Simont orvul meggyilkolják, és a főpapságban őt fia, Hyrcanus Jánosnak követi, Kr.e. 135-ben. Hyrcanus megnövelte hatalmát, az idumeusokat erőszakkal a Júdaizmusra térítette át,
