A lap korrektúrázva van
BIBLIAI NYELVEK: HÉBER
25
egy három mássalhangzóból álló gyökszóból származik. Ezek a gyökszavak majdnem mind igék, amelyek a héber beszéd legfontosabb részét képezik. Ezek a gyökszavak élénkek és kifejezőek, hatva a látás, hallás, szaglás, ízlés és tapintás érzékére. A Héber Iratok kevéssel több mint 2.000 gyökszót használnak, azonban sok közülük nagyon ritkán van használva, ezért ha valaki ismeri a leggyakrabban használt 500 gyökszót, szinte az egész héber Bibliát elolvashatja. A Biblia héber szókincsében a szavak száma, becslések szerint 5.000 és 7.000 szó között van. A héberben két igeidő van, amelyek inkább alkalmazásai az igének mintsem „igeidők”; mégpedig a határozott vagy történelmi idő és a határozatlan vagy korlátlan idő. A héber nyelv nem használ más időformákat e kettőn kívül. Például: „Ha te azt mondod nekem, hogy tegyem ezt, én megtettem”. Ez a kifejezés tökéletesen helyes a héberben. „Ha te azt mondod” – határozatlan időalakban van; tehát a múlt, a jelen vagy a jövő örökkévalóságának bármely időpontjában mondod. „Én megtettem” – történelmi vagy múlt időalakban van, de a jövőre, a beszélgetést követő időre utal. Bár a jövőre utal, a határozott időalakkal a személy azt fejezi ki, hogy a cselekedet olyan, mintha már meg is tette volna.
A „Jehova” név egy határozatlan időalakú ige által van kifejezve. Ez az oka annak, hogy ezt a nevet lehet úgy fordítani, ahogyan azt Rotherham teszi: „Ő létezni fog vagy bármi lesz, Ő létezni fog vagy lesz”. Ezek mind egyesítve vannak az egyedüli Jehova névben. Mivel a név mindezen jelentőséggel bír, a Keresztény Görög Iratok megpróbálják a Jehova névvel kapcsolatos jelentőséget úgy közvetíteni, mint „Aki van, Aki volt, és Aki eljövendő”. Ezzel a három igeidővel a görög nyelv célja, hogy kifejezze a „Jehova” név hatáskörét. Megjegyzésre méltó, hogy a Héber Iratokban a Teremtőnek neve 6823-szor fordul elő a négy mássalhangzó, JHVH (הוהי) alakjában. A Héber Iratok megírása után, a vallásos és babonás zsidók e Nevet túl szentnek gondolták, sem mint kimondhatnák, és amikor hangosan olvastak behelyettesítették az Adonai (Úram) vagy Elohim (Isten) szavakkal. Az olvasó emlékeztetésére az egyik vagy a másik helyettesítő magánhangzói a JHVH mássalhangzók alá voltak téve. Így létezik ma magyar formában az,
