A lap korrektúrázva van
26
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
amit a vallásos zsidók közölhetetlen névnek tekintettek, vagyis Jehova. A zsidó vezetők vallásos babonasága miatt az ősi héber kiejtés elveszett és ma csak megközelítőleg ismerjük. Azonban rendelkezünk egy széphangzású magyar névalakkal, amelyet a Károli Gáspár Bibliában több helyen is megtalálunk. – 1. Móz. 22:14; 2. Móz. 6:3, 15:3, 17:15; Zsolt. 83:19.
„Malakiás”, a Héber Iratok utolsó könyve, megírásakor zsidó nyelven volt feljegyezve. Szerkesztésének időpontja nincs meghatározva, de van néhány bizonyíték azt hinni, hogy ez Nehémiás kormányzó idejének vége felé történt, közel száz évvel az izráelitáknak a fogságból való szabadon bocsájtása után. Nyilvánvaló az is, hogy abban az időben nem minden zsidó értette a héber nyelvet. (Nehé. 13:24,25) Csupán néhány évvel korábban, Isten törvényének nyilvános felolvasása alkalmával a hagyományos héber nyelven, a Biblia kéziratok héber nyelvén, az olvasottakat szükség volt arám magyarázatokkal kiegészíteni ahhoz, hogy a nép megérthesse. (Nehé. 8:8) A zsidóknak a Babiloni fogsága előtt már néhány arám szó beszűrődött a héber beszédbe; a Babiloni hetven év alatt az arám kifejezések beáramlása fokozódott; a szabadulás után a héber nyelvet elözönlötte és kiszorította az arám nagyméretű inváziója, és kevéssel Nehémiás napjai után megszűnt a zsidó nép élő nyelv lenni. Ezt követően már csak a zsidó papok és írástudók (írnokok) ismerték az Írások héber nyelvét. Az arám nyelv Jehova Isten egykori választott népének közös nyelvévé vált.
A tizenhatodik századig a héber nyelv tanulmányozása szinte teljesen feledésbe merült a nem zsidók részéről. A tizenhetedik században más szemita nyelveket tanulmányoztak. A tizennyolcadik században más szemita nyelvek nyelvtanát összehasonlították a héber nyelvével. A tizenkilencedik században Wilhelm Gesenius elkezdte erőteljesen újjáéleszteni a Szentírási héber tanulmányozását, amely tevékenységet mások tovább folytattak. Azóta gyorsan növekedett, ennek a nyelvnek az ismerete,
