A lap korrektúrázva van
A BIBLIAI KÁNON FEJLŐDÉSE
37
7. Lecke
A BIBLIAI KÁNON FEJLŐDÉSE
A bibliai kánon, az Isten szent szelleme által ihletett könyvek katalógusa vagy gyűjteménye. A „kánon” kifejezés a héber qaneh szóból ered, amelynek jelentése „nádpálca”. Ennek görög megfelelője kanón, amelynek jelentése ugyancsak „nádpálca vagy mérőpálca, ellenőrző vonalzó”, illetve olyasvalami, amivel mérések végezhetők és egyenes vonalak húzhatók. Más szavakkal a bibliai kánon az a szintező vonalzó, amely által pontosan meghatározható az egyenes igazság vagy egyenes tanítás. Jehova Isten kegyesen gondoskodott róla, hogy szolgái meg lehessenek védve a tőrbe csaló vallástól. A kánon a maga tejességében nem egyszerre adatott Isten népének, hanem évszázadokon át fejlődött.
A Biblia hamisítatlan kánonja még napjainkban is vitatárgya. Például a Római Katolikus Egyház által elfogadott Biblia, az angol Douay Változat egy pár olyan könyvet is tartalmaz, amely nem található meg a Biblia Jakab Király Változatában. Egy másik példa a régi Héber Iratok, görög Septuaginta Változata, amely tartalmaz apokrif vagy „hamisított”, könyveket (a Septuaginta eredetileg nem tartalmazott apokrifeket). A fordítók vagy a támogatók részéről nagy a törekvés arra, hogy az emberek teljes isteni tekintélyt tulajdonítsanak az apokrif könyveknek s így utólagosan a bibliai kánonhoz csatolják.
A kánon írásba foglalása Mózes idejében kezdődött, s nagyon helyénvaló, hogy Jehova Isten a Tízparancsolat megírásával már kezdetekor hozzájárul a támogatásával. Ezen parancsokat Isten ujja írta a Sinai hegyen egy tartós anyagra, kőre. Ezt követően Jehova Isten megparancsolta Mózesnek, hogy olvashatóan írja le az előképes Teokrácia törvényeit, parancsolatait, rendeleteit és szabályait. Ezek után a bibliai kánon a kiegészítések által folyamatosan gyarapodott. Következésképpen, amit az Írás „törvénynek” nevez,
