A lap korrektúrázva van
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
85
17. Lecke
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
„Apokrif” jelentése: „rejtett, hamis”. A kifejezést kétes szerzőjű vagy tekintélyű könyvekre alkalmazzák, míg a régi időkben azon könyvekre vonatkozott, amelyek esetleges káros hatásuk miatt rejtve voltak a nyilvánosság elől. Jeromos kijelentette: „Minden apokrif könyvet kerülni kellene; ... ezek nem azon szerzők művei, akinek a nevét viselik, ... nagyon sok hiba található bennük, ... az arany megtalálása az agyag közepette, nagy körültekintést igénylő feladat”. Számos apokrif iratot csatoltak a Héber és Görög Iratokhoz, de itt csupán azokat fogjuk figyelembe venni, amelyeket a Római Katolikus Hierarchia a Héber Iratok kánonjához csatolt. A továbbiakban, az apokrif vagy apokrif íratok kifejezés használata az ilyen hamis könyvekre utal, amelyeket a katolikusok „deutero-kanonikusoknak” neveznek.
Az apokrif könyvek a Nehémiástól Jézusig eltelt idő alatt jöttek létre, közülük legtöbb a Krisztus előtti második században volt megszerkesztve. Malakiás, az utolsó próféta után az írnokok tanítóknak voltak tekintve. A növekvő hagyomány háttérbe szorította az igaz imádatot. Ezen idő alatt jelentek meg a zsidó vallásos szekták, a farizeusok és a sadduceusok, és született meg a judaizmus. Az apokrif iratok az átmenetet és a folyamatban levő hanyatlást tükrözik. Hiányzik a prófétai elem; az írók görög befolyás alatt vannak; nyilvánvaló a tisztességtelenség; a valótlanság történelemként van bemutatva, az írások hamisan a Biblia ihletet íróinak alkotásaiként vannak bemutatva, és a Héber Iratok egyszerűsége valamint pontossága a képzelet vad szertelenségével és legendákkal van behelyettesítve. Az apokrif iratok tele vannak hibákkal, és nem csak a Biblia ihletett könyveivel vannak ellenmondásban, hanem saját maguk között is ellentmondásosak. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az Apokrif írók egyike sem állította magát ihletettnek, hogy a zsidók egyetlen apokrif könyvet se foglaltak
