Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/31

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


32
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Körülbelül tizenegy évszázaddal később a héber kánon utolsó könyve is héber nyelven volt írásba foglalva. Vajon miért nem használták a héber nyelvet a bibliai kánon befejezésére? Miért nem használták az evangéliumok, a leveleknek vagy az úgynevezett Új Testamentum többi könyveinek megírására? Miért cserélték fel a göröggel, miután a bibliai kánon majdnem háromnegyed része héberül volt megírva?
A válasz az, hogy a görög nyelvel való felcserélés jobban szolgálta Isten szándékát. Nagyjából elmondható, hogy mintegy ötszáz év választja el a Héber Iratok utolsó vagyis „Malakiás” könyvét, a Keresztény Görög Íratok írásának kezdetétől. Ezen közbeeső időszakban a héber megszűnt a nép élő nyelve lenni. Az arám foglalta el a helyét. Azonban rövid időn belül, a világpolitika fejlődés az arámot megfosztotta a nemzetközi nyelvi pozíciójától és helyében a görögöt tette. Ezen változás lassan történt, egy időben a Méd-Perzsa negyedik világhatalom hanyatlásával és az ötödik, a Görög fellépésével.
A görög nyelv nem tartozik a szemita nyelvcsaládhoz, hanem az indoeurópaihoz, amelyet Nóé fia, Jáfet leszármazottai beszéltek. Jáfet egyik fiát Jávánnak hívták, vagyis „a legfiatalabb” és valószínűleg e szóból ered a görög Jón szó. A zsidók „jónóknak”, vagy szó szerint javanimeknek nevezték a görögöket. A korai görögök először a Duna folyó völgyében telepedtek le a Fekete-tenger közelében, de idővel délre vándoroltak, elfoglalva a Balkán félszigetet, ahonnan majd szétszéledtek. Míg a görögök terjeszkedtek, az ország fizikai jellegzetességei miatt csoportjaik és gyarmataik többé-kevésbé elszigeteltek voltak, úgyhogy a görög nép között természetes módon különböző nyelvjárások alakultak ki. A görög nyelv az izráelitáknak Egyiptomból való kivonulása idejében kezdett kialakulni, és folytonosan fejlődött egészen Kr.e. 900-ig.
Kr.e. 900-tól Kr.e. 330-ig tartott a görög nyelv úgynevezett „klasszikus korszaka”, amely idő alatt az attik nyelvjárás lépett előtérbe. Ebben az időszakban, Kr.e. az ötödik századtól a negyedik századig sok görög drámaíró, költő,