A lap korrektúrázva van
76
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
amelyet megállapítottak ennek nem ihletett lapjain. Ők idézik a 2. Ezsdrás 14:3-6 (néha 4 Ezsdrás-nak van nevezve): „Megmutattam magamat egy bokorban és beszéltem Mózeshez, amikor az én népem Egyiptom rabságában volt; és elküldtem őt, és kivezettem népemet Egyiptomból; és felvittem őt a Sinai hegyére, ahol sok napon át velem volt; és sok csodás dolgot beszéltem neki, és megmutattam neki az idők titkait, és kinyilatkoztattam neki az idők végét. Ezután megparancsoltam neki: ’Ezeket a szavakat nyíltan szólhatod, emezeket azonban tartsd titokban.’” Más szavakkal, a zsidók azt állítják, hogy egy írott törvényt nyíltan fel kellett jegyezni és közölni kellett, azonban ami a szóbeli törvény, írásban foglalását illteti, azt titokban kellet tartani. Egyik nemzedék a másiknak ezt szóban kellett átadja. A zsidók folytatják ugyanabban a fejezetben, és a fennmaradt versekből további bizonyítékot vonnak le. A húsztól a negyvennyolcig terjedő versek azt mondják, hogy Ezsdrás és öt vén negyven napra magányos helyre mentek, és abban az időben kilencvennégy könyvet írtak. Jehova, Ezsdrást arra utasítóként van bemutatva, hogy huszonnégyet hozzon nyilvánosságra, hogy a méltók és méltatlanok is olvashassák, viszont a többi hetvenet csak a zsidó nép bölcseinek kell átadni. A zsidók számítása szerint a Héber Iratoknak huszonnégy könyve van, és ezek éppen a kanonikus könyvek, amelyeket állítólag Ezsdrás és a vének helyreállítottak, hogy a fogság után mindenki olvashassa, amiről ezen idő alatt tévesen azt hitték, hogy elenyésztek. – lása, a 2. Ezsdrás 14. fejezetét, A Teljes Bibliában, AAT, Egy Amerikai Fordítás.
A zsidó állítása szerint, a szóbeli törvényre azért van szűkség, hogy teljesen megmagyarázza az írott törvényt, és lehetővé tegye Isten írott törvényének pontos alkalmazását a gyakorlatban. Ebben az egészben a legrosszabb pont az, hogy a zsidók a szóbeli törvényt nem csupán egyenlőnek tekintik a Szent Bibliában foglalt írott törvénnyel, hanem a szóbeli törvénynek még nagyobb tekintélyt és fontosságot tulajdonítanak. Ily módon sokan meg lettek tévesztve, hogy érvénytelenítsék Isten Igéjét, előnybe részesítve az ellentmondásos szóbeli hagyományokat. – Máté 15:1-9.
