A lap korrektúrázva van
A BIBLIAI KÁNON KIEGÉSZÍTÉSE
43
levelét a Szentírás többi könyvei mellé sorolja. Ez azt mutatja, hogy azok részei lettek a bibliai kánonnak; és azt is, hogy Pálnak ezen levelei abban az időben általános használatban voltak a Héber Iratokkal együtt. (2. Pét. 3:15, 16) A keresztény korszak első századának utolsó évtizedében, Jánosnak jutott azon kiváltság, hogy befejezze a görög kánont.
Most felmerül a kérdés: meghatározott-e a korai egyház számunkra egy szabályt, ami az apostolok és társaik írásainak elfogadását illeti? Nemrég még a keresztény korszak második és harmadik százada sötét időszaknak számított, nem tudva a Szentírás szövege kézirat másolatainak létezéséről. Ezek a tizenkilencedik századig ismeretlenek voltak, amikor elkezdődött a Biblia papirusz kéziratainak napvilágra hozatala és összegyűjtése. A tizenkilencedik századtól kezdődően papirusz kéziratokkal rendelkezünk, mint a P45, P46, P47 jelzésűek, valamint a Kr.u. 100 és 150 között írt „Negyedik Evangélium” papirusz részlete; és mindezek betöltik azon sötét űrt, e kéziratok azon idők közönséges görög nyelvén voltak megalkotva, s ezt a nem ihletett, és nem szentirati papiruszok ezrei is igazolják. A Szentírások ilyen kéziratai gyűjtemény formájában léteztek, és használatban voltak, ezáltal mutatva, hogy a bibliai kánon részeiként voltak elfogadva.
Most egy látszólagos nehézségbe ütközünk, nevezetesen abban, hogy az ókori Alexandriai, Vatikáni és Sinai kéziratok tartalmaznak bizonyos apokrif könyveket, úgymint: Barnabás levelei, Hermász Pásztora, Kelemen levelei. Feltevődik a kérdés: hogyan lehetünk biztosak, hogy a jelenlegi Görög Szentirati kánon teljes az apokrif könyvek nélkül? (Ne feledjük a kéziratokat a negyedik és az ötödik századból). A korai keresztény írók a második és harmadik században meghatározták az ihletett Írások egyéni katalógusait hozták létre, és ezek teljesen megegyeznek a mi jelenlegi kánonunkkal. Ezen katalógusok nem tartalmaznak apokrif könyveket.
Origenész híres alkotása, a Hexapla ugyanazon könyveket tartalmazza, mint amelyek jelenlegi kánonba vannak. Euszebiosz katalógusa,
