A lap korrektúrázva van
A TALMUD ÉS ENNEK TÖRTÉNETE
77
Ami a Talmudot illeti, először kialakult a Misna. A Misna jelentése „másodpéldány” vagy „ismétlés”. A zsidók azt állítják, hogy ez a szóbeli törvény vagy a Misna ismétlése az írott törvénynek, csak egy teljesebb körű, egy kibővített formában, hogy az írott törvény jelentésének teljességét eredményezze. Bár nincs egyetlen bizonyíték se rá, azt feltételezik, hogy a Talmud első kötettét Ezsdrás napjaiban írták. A szóbeli törvény vagy a hagyományok leírását mindenkor ellenezték, de a történelem szerint voltak magánszemélyek által írt titkos tekercsek. Jézus Krisztus napjaiban élt egy rabbi, Ananiás Ben Hizkia, akiről azt alítják, hogy a mai Talmud bizonyos részeinek leírására vállalkozott. A rabbik, akik a Talmudban foglalt gondolatmenet kidolgozásával foglalkoztak, munkájukat Ezsdrás napjaiban kezdték, és három egymást követő csoportra vannak osztva: az első a Szóferim, jelentése „írástudók”; a következő a Tannaim, jelentése „tanítók” (Kr.u. 10-220); végül az Amoraim (egy héber igéből származó kifejezés, amelynek jelentése „beszélni” vagy „mondani”), a „szónokokat” vagy „értelmezőket” jelölve, míg ez a harmadik csoport Kr.u. 220 és 500 között virágzott.
A Tanaim, a második csoport idejében, a Talmudot kezdték véglegesen írásban foglalni. Jehuda Hakkodesh rabbi volt az, aki elkezdte a Talmud írását. 190 (Kr.u.) körül halt meg. Az ő idejétől kezdődött a Misna feljegyzése, bár korábban voltak különálló, titkos és elszigetelt tekercsek. Mellesleg meg lehet jegyezni azon tényt, hogy a Tannaimek voltak azok, akik Jézus és az apostolok idejében virágoztak. Emlékezzünk Gamálielre. (Csel. 5:34; 22:3). Az ő nagyapja, Hillel volt az egyik rabbinikus iskola vezetője; míg egy másik rivális iskola vezetője Sammai volt. A második században Akiba rabbi is vezettet egy iskolát.
A harmadik talmudista csoport, az Amoraim figyelembe vevésével, végül elérkezünk a talmud második részéhez, amely a Gemara. Ami eddig a pontig a Talmud írásáról volt mondva, csak az első részre,
