A lap korrektúrázva van
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
87
Ptolemaiosz kapta Egyiptomot, míg Szeleukosz Szíriát, és így Egyiptomban a Ptolemaida míg Szíriában a Szeleukida dinasztia vette kezdetét. 320-ban Ptolemaiosz Szótér meghódította Palesztinát, és egy szombat napon ellenállásba ütközés nélkül elfoglalta Jeruzsálemet. Fia, Ptolemaiosz Philadelphus uralkodása alatt lett befejezve a híres Alexandriai könyvtár, ahova körülbelül 280-ban ezen uralkodó, Mózes törvényének Görög Septuaginta változatát helyeztette. Palesztina ellenőrzéséért a Ptolemeidák és Szeleukidák között szinte állandó hadviselés volt, egészen Kr.e. 198-ig, amikor a szír szeleukida király (III) Nagy Antiochosz egyértelműen birtokába vette az országot.
Palesztinában a zsidóság nem volt egységes. Egyesek a Ptolemaioszokat kedvelték, akik szabadabban engedték vallásuk gyakorlását, mások a Szeleukidák és a nacionalizmus felé hajoltak, és szerették volna átvenni a görög kultúrát. Amikor IV. Antiochus (Epiphanes, a Douay Változat Hírnevesnek nevezi) került a szíriai trónra (175-164) a nacionalisták arra gondoltak, hogy elérkezett a megfelelő idő. Antiochus egy új főpapot nevezett ki, Jézust, aki nevét Jasonra változtatta. Jason mindazt elnyomta, ami zsidó volt és igyekezett népszerűsíteni mindent, ami görög volt; azon ténykedett, hogy Jeruzsálemet görög várossá alakítsa. Azonban őt egy vetélytársával váltották le, aki több adó gyűjtését ajánlott fel Antiokhusnak. Szíria királya Jeruzsálembe jött, kifosztotta a templomot, és két évvel később megszentségtelenítette azt, egy kocát áldozva fel ennek oltárán. A Jeruzsálemi templomot Olümposzi Zeusznak szentelte, míg a Garizim hegyén levőt Zenius Zeusznak; betiltotta a zsidó vallás és az athénit erőszakkal rájuk kényszerítette; a törvény másolatait elégették; a templomban egy bálványt álalítottak fel és paráznákat vittek; a város kőfalát lerombolták, és a városban egy helyőrséget alakítottak ki görögökből és hitehagyott zsidókból, hogy érvényesítse a görög vallás és kultúra egyesítő politikát. Ez a csapás Kr.e.168-ban történt.
Nem sokkal később érezhető volt az ellenállás. Matattiás és öt fia Jeruzsálemből Modinba menekültek. Matattiás megölt egy zsidót, aki a király egyik tisztjével együtt éppen egy áldozatot mutatott be egy pogány oltáron.
