A lap korrektúrázva van
34
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
a görög kultúra, és a görög koiné nyelvjárás továbbra is nemzetközi nyelv maradt. Tulajdonképpen a görög nyelv annyira mindennapi volt Rómában, hogy amidőn Pál apostol e városban élő keresztény gyülekezetnek írta levelét, a görög nyelvet választotta és nem a latint, függetlenül attól, hogy ez tetszik-e vagy sem a „latinul mormoló” katolikus papoknak. Így tehát a görög és nem a latin volt a Római, és sok-sok más keresztény gyülekezet nyelve.
Az eddigiekből világosan kitűnik, miért engedte meg Jehova Isten, hogy a Biblia írására használt nyelv fel legyen cserélve. Az Ő célja nem az volt, hogy Igéje a halott bibliai héber nyelv leple alá legyen elrejtve, amely sok évszázaddal korábban, amikor értve és használva volt, bibliai nyelvként szolgált. Az Ő szándéka az, hogy Igéjének igazsága világosságként legyen terjesztve a világ számára. Jézus Krisztus röviddel menybemenetele előtt azt parancsolta tanítványainak, hogy prédikáló munkát végezzenek az összes nemzetek között. Tehát ésszerű volt, hogy az Evangéliumok, Levelek, Apostolok Cselekedetei valamint a Jelenések, egy olyan nyelven hirdettessenek, amely minden nemzet előtt érthető volt. A görög koiné egy olyan nyelvészeti eszköz volt, ami megfelelt ennek a célnak, Jehova Isten pedig arra ihlette földi szolgáit, hogy ezt használják a Bibliai kánon kiegészítésére. Csak főképpen a zsidóknak írt Máté Evangéliuma volt eredetileg arám nyelven rögzítve, amit rövid időn belül a görög fordítása követett.
Bár a héber és a görög nyelvek ábécéi egy közös forrásból erednek, a két nyelv teljesen különböző, a szemita nyelvnek szinte semmi hatása nem volt a görögre. A héberrel ellentétben, a görög ábécében vannak magánhangzó hangokat képviselő betűk is. A görögben van egy határozott névelő (az), amelyet nemcsak a főnevekhez kapcsoltak, hanem melléknevekhez, határozószókhoz, frázisokhoz, mellékmondatokhoz, sőt összetett mondatokhoz is. A határozott névelő a szóról azt mutatja, hogy az illető szó egy adott személyre, tárgyra vagy dologra tartozik (utal). A határozott névelő arra használják, hogy valamit a szövegkörnyezetből kiemelkedőre módosítson; a határozott névelő mellőzése által a szó az általánosság területén marad, és
