A lap korrektúrázva van
A BIBLIAI KÁNON KIEGÉSZÍTÉSE
41
8. Lecke
A BIBLIAI KÁNON KIEGÉSZÍTÉSE
A Héber Iratok kanonikus könyvei írásának befejezésétől a Görög Iratok megírásának kezdetéig eltelt néhány évszázad. Feltehetjük a kérdést: miért létezett Kr.e. 280-tól kezdődően ez az időköz, amikor a héber kánont görögre fordították, megalkotva a görög Septuagintát? Nyilván azért, mivel az Úr Jézus Krisztus eljöveteléig eltelt évszázadok eseményeinek nem volt semmilyen előképes értéke. Ezen időben a zsidók között kifejlődött a vallás egy sokkal alattomosabb formája, mint az általuk korábban gyakorolt közönséges bálványimádás. Ez alattomosabb volt, mivel megpróbálta hatályon kívül helyezni, vagy elhomályosítani Isten Igéjének ihletett kánonját, s megalkotta a hagyományos írások nagy mennyiségét, amely írások később a Zsidó Talmud néven váltak ismertté.
Mielőtt áttérnénk a Görög Iratok kánonjára, a Héber kánonról és annak kiegészítéséről említsük meg azt, ami valódi tekintélyt nyújt ennek elfogadására. Megállapítható, hogy ennek valódi igazolása az Úr Jézus Krisztus és apostolainak beszédeiben és írásaikban található. Mivel ők a Héber kánont Isten ihletett Igéjeként fogadták el, folyamatosan hivatkoztak reá, kisebb vagy nagyobb idézeteket merítve belőle. McClintock és Strong Enciklopédiája azt mondja, hogy a Krisztus utáni Görög Iratok a Biblia minden könyvéből idéznek, kivéve: Ruth, Ezsdrás, Nehémiás, Eszter, Énekek Éneke, Jeremiás Siralmai és Ezékiel könyvét. Nestle, a kiváló német tudós által készített Görög Újtestamentuma rámutat arra, hogy Ruth, Ezsdrás, Énekek Éneke és a Prédikátor könyvei az egyedüliek, amelyekre nem hivatkoznak, vagy amelyekből nem idéznek a Görög Iratok. Sem Krisztus, sem az apostolok, és a Görög Iratok más írói sem idéztek valamely apokrif könyvből.
Jézus a héber kánont „Szentírásnak” vagy „Törvénynek” nevezi; és a Lukács 24:44-ben Ő az egész héber kánonra hivatkozik, úgy, mint „a törvény, a próféták és a
