Az elveszett fiu hazatérése

Írta N. H. KNORR

a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke 124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A. "THE WATCH TOWER", Hungarian. - Made in Rumania Kiadja: Asociația "Martorii lui Jehova" din România, Persoană Juridică

București 2 - Str. Basarabia 38

Újra kiadja 1996-ban az "IGAZHITŰ JEHOVA TANÚI" Egyesülete, Kolozsvár, Horea utca 22 szám.

Egységben és egyetértésben az új világért

"Íme, milyen jó és milyen kedves, amikor a testvérek egyetértésben együtt laknak." 133.zsoltár 1. Elberfeldi fordítás.

¹ Jehova elhatározta, hogy egy egyesült világot hoz létre. Az idő ennek a megtevésére elérkezett vagy "hozzánk" jutott. Ez a világ egy (egyedülálló) új világ lesz. Ehhez az ég és föld összhangban kell legyen egymással; hisz mindkét rész ugyanazon világhoz tartozik. Egy férfi, aki nagyobb körültekintéssel és mélyebb belátással rendelkezik mint a jelen "építők" - mondotta a Jehova elhatározását megértőknek: "De mi új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben az igazság lakik". Mit követel ez, az ilyen kilátásra való tekintettel? Bizonyára azt, amit a következő szavak kifejeznek: "Azért hát szeretteim, mivel mi ezeket várjuk, igyekezzetek, hogy majdan szeplőtelennek és hibátlanoknak találjon titeket békességben." Most itt az ideje, hogy szilárdan kiálljunk azért a viliágért, amely az Istentől meghatározott minta szerint s az ő céljára teremtetett. "Ti tehát szeretteim, mivel ezt előre tudjátok, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygésétől elragadtatva tulajdon erősségetekből ki ne essetek. Sőt inkább növekedjetek a kegyelemben és a megváltó Jézus Krisztus ismeretében, Övé a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napján! Ámen". II. Péter 3:13, 14, 17, 18.

² Hogy ez valóban egy egyesült világ legyen, az az egész emberiség felett csak egyetlen uralkodó kell uralkodjon, ez pedig teljesen összhangban kell legyen Jehova Istennel, az új világ nagy Építőmesterével. A Teremtő útján az oszthatatlan világ irányításával kiszemelt és feltámasztott uralkodó az ő engedelmes, hű Fia, Krisztus Jézus, aki az Atyjával való egységet és egylételt megőrizte s amellett a golgotai fatörzsön való mártírhaláláig kitartott. Ennek az ismerete rendkívül fontos számunkra. Most új időket élünk, amelyek hosszú ideig várattak magukra, most azonban elérkeztek; s ezeket az időket Jehova határozta meg, akinek a neve a népével való elhatározására utal. Az emberek és ezek szervezetei igyekeznek megváltoztatni az időket és időpontokat; ezek azonban szilárdan meg vannak határozva és vál-

tozhatatlanok, ugyanis: a vég ideje a gonosz, szétzüllött világ számára de az ő uralmának az ideje - az általa rendelt Uralkodó útján - a jóakaratú embereket békével, jóléttel s az életben való bővelkedéssel áldja meg. Más szavakkal: Elértük az "idők teljességét". Azért tehát elérkezett az idő az emberek ügyeinek a "közigazgatására" s ez a "közigazgatás" az új világ királyának a kezében van. Az ezt előidéző egyesítő erőt az apostol előre bejelentette az Efézus l:9-10-ben: "Megismertetve velünk az ő akarat titkát az ő jótetszése szerint, amelyet előre feltett magában a korszakok teljességére jutásának rendjére nézve." (Elberfeldi: az idők teljessége közigazgatásáért), hogy mint főben egyesítsen a maga számára mindent a Krisztusban, mind a mennyei, mindn a földi dolgokat."

³ A fentebb mondottak szerint ez az összegyűjtés magával Isten felszentelt népével kezdődik, azokkal, akik Jézus testben való földön léte óta a Krisztus követői voltak az ő példája őszinte követésére törekvő mostani igaz követőkig. Krisztus e követőinek a nagy többsége az elmúlt 1900 év folyamán elhunyt; ez azonban Isten elhatározására nézve nem jelent akadályt. Hogy Krisztusban mindenek egységre hozassanak, a "Krisztus testéhez" tartozó elhunytakat is beleértve, Jehova beteljesítette ígéretét s a Krisztusban elhunytakat először feltámasztotta, még pedig mivel elérkezett az idők teljessége e csoda végbemenetelére. A beteljesedő bibliai jövendölések szerint ez történik Kr.u. 1918 óta. "Ha van természetes test, van szellemi test is", mondja Pál apostol az I. Kor. 15:54 Elberfeldi fordítása szerint; s mivel a Krisztusban elhunytak "szellemi testtel" támasztattak fel, korunk anyagias emberi neme ezt a szellemi feltámadást sem nem látta, sem fel nem ismerte.

⁴ Mivel a "Krisztus teste" legtöbb tagja már egységre gyűjtetett az új világ mennyei Uralkodójával, a földön már csak egy "maradéka" van a "test" tagjainak. Ez a "maradék" a feje, Jézus Krisztus alatt szintén

3

Egységben és egyetértésben egy új világért

3

egységre kell gyűjtessék. Ezek a földön mindenhol össze is gyűjtettek, nem fizikai együttlétre, hanem célban és törekvésben való egységre szervezetben, cselekedetben s az élét nagy tankönyve, a Biblia megértésében való egységre. Ezért nem engedik magukat szétforgácsolni vagy szétzülleszteni sem a vallásos szekták vagy szervezetek véleménykülönbségei, sem pedig a nemzetek politikai civódásai és vitatkozásai által. Ezek elismerik a Bibliának a "Krisztus testére" vonatkozó alapelvét és szilárdan kitartanak emellett: "Nincs többé zsidó, semn görög, nincs rabszolga sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban". Galata 3:28.

⁵ "Krisztus teste" e tagjai testi vagy természetes származásukra nézve sok különböző nemzetből származnak; de ők többé nem test szerint élnek. Ha még test szerint élnének, nem lehetne egységre hozni őket, különösen nem ebben az időben, amikor nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen támad." Az igaz keresztények "maradéka" az egymáshoz való vonatkozásban a II. Kor. 5:16-18-ban feljegyzett egyesítő szabály szerint élnek: "Így tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. Sőt ha Krisztust ismertük is test szerint, többé őt sem ismerjük így. Ennélfogva ha valaki Krisztusban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak; imé minden újjá lett! Mindez pedig az Istentől van, aki minket kiengesztelt önmagával a Krisztus (Jézus) által".

⁶ Itt fel van állítva az alapelv, melyet a háború utánra szánt úgynevezett "Atlantik-Charta" szerzői nem vettek számításba, sem az egy "szebb és jobb világ" tervezgetésénél nem gondoltak rá. Akik a béke fenntartására irányuló nemzetközi szervezetet terveznek, melyet megfelelő rendőrhatalom kell támogasson, minden hatalommal nemzetközi együttműködésre törekszenek, mindazáltal elfelejtik amellett, hogy a nemzeti különbségeket hogyan hidalják át és győzzék le. Egyes nemzetek önállósága ahogy a népeknek önrendelkezési joguk legyen. Így az "új-rend"-re vonatkozó indítványok megszövegezői engednek az olyan erőknek és hajlandóságoknak, amelyek elválasztó falakat és szétágazásokat akarnak felállítani; tehát soha sem fog létrejönni egy (egyedülálló) világ, amely tartós időn keresztül összetarthatna.

⁷ Szerencsére a földön ma van sok nemzetből való olyan ember, akik nem arra várnak, aminek a háború utáni felépítésével világi politikusok dicsekszenek, hanem máris egymással való törhetetlen egységben való együttélést kezdtek. Ezek a fentnevezett "maradék" barátai és társai. Ezek nem arra számítanak, hogy a "maradékkal" együtt felvétetnek a mennybe s az Uralkodó Krisztus Jézussal a királyságban az új világ felett egyesülnek. Reménységük és várakozásuk arra irányul, hogy itt a földön maradnak s a mennyei királyság alatt testvéri egyetértésben és együttműködésben örökké élnek. Sok évszázaddal ezelőtt ki lett nyilatkoztatva, hogy napjainkban a most uralkodó s mindent felölelő háború ellenére az emberek egy ily osztálya lesz az összes népek között.

A következő szavakkal van leírva: "Ezután (miután az apostol a Krisztus teste 144 ezer tagját látta, akik a királyságban vele uralkodnak) látomásom volt s ime minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagysokaság, amelyet senki sem tudott megszámlálni, ott állt a trón előtt és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal és nagy hangon ezt kiáltották: Az üdvösség a mi Istenünké, aki a trónon ül és a Bárányé! Ezért vannak az Isten trónja előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a trónon ülő fölöttük fog sátorozni. (Rösch: velük lakozik). Ezek többé nem éheznek meg és nem szomjaznak meg". Jelenések 7:9, 10, 15, 16.

⁸ Ezek látják és elismerik Isten trónját, illetve az ő országát. Egyetértésben szolgálnak az ő templomában, amely "imádságnak háza az összes nemzeteknek". Jehova Istennek és a Báránynak, nagy Békefejedelemnek tulajdonítják az üdvösséget, a hatalmat és megmentést, nem pedig a világi kormányzóknak, ezek szimbólumainak és felségjeleiknek. Ebből tehát kitűnik, hogy ezek nem engedik magukat szétforgácsolni és széthúzáshoz vezetni azon körülmény által, hogy minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből" jönnek. Az egyesítő erő életükben az isteni trónhoz, Isten országához való ragaszkodásuk. Szilárdan kitartanak a keresztény szabályokban ismertetett alapelv mellett: Többé nincs görög és zsidó, körülmetélés és kötülmetéletlenség, barbár és szittya, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus... Szenvedjétek el egymást, bocsássa meg egyik a másiknak, ha valakinek panasza van a másik ellen; ahogy Krisztus megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltözzétek fel a szeretetet, ami a tökéletesség összefoglalása". Kolossé: 3:11, 13, 14). Ezek a földi reménységgel rendelkező emberek, mint a "maradék" társai és barátai, "maradékhoz" hasonlóan törekszenek az új, igazságos világnak élni. Belátják, hogyha abban reménykednek, hogy ebben az új világban egyetértésben fognak élni, be is kell bizonyítaniuk, hogy most egységben és egyetértésben tudnak élni.

⁹ Most itt van az ideje, hogy minden őszintén életre törekvő egységre jusson mindazokkal, akik előkészületet tesznek az igazságos új világba való életre. Jehova Isten és a mostani gonosz és tökéletlen világ között nincs egység. Isten és ez a világ nincsenek egységben s teljesen különböznek egymástól; ez az oka annak, hogy az armaggedoni csatában meg lesz semmisítve, amely csatához most az összes nemzetek mind jobban közelednek. Ez okot szolgáltat a nyugtalanságra és megdöbbenésre, jóllehet ez nem azt jelenti, hogy a mindenható Isten az egész földgömbünket megsemmisíti. Csak kik most méltónak igyekeznek bizonyulni az új világban való életre, bírják az Ige biztosítékát, hogy élve általvitetnek ezen a csatán és bejuthatnak a végtelen béke új világába. A "föld mindörökké megmarad". A Prédikátor 1:4-ben feljegyzett e kijelentése igaz volta bebizonyosodik az armaggedoni csatában. Miért semmisítené meg a Teremtő azt, amit már megteremtett, mint a plánétánkat,

4

Egységben és egyetértésben egy új világért

a földet? Nem a föld a gonosz. A Teremtő az elvetemült, elkorcsosult emberi nem elintézése végett nincs rákényszerülve, hogy megsemmisítse a földet. Amikor ezt a földet az ember lakóhelyéül megteremtette, a keze munkáját és "imé az nagyon jó volt". A földet megszentségtelenítették az emberi nem tagjai, akik eltértek a Teremtő teokratikus törvényétől. A "nagyon jónak" teremtett föld megsemmisítése helyett Jehovának az a könnyen megérthető és ésszerű elhatározása, hogy "megrontja azokat, akik földet megrontották". Jel. 11:18. Miután ez megtörtént a régi világ végleges végén az armaggedoni csata által, az egész föld paradicsommá lesz átváltoztatva, mindazok kedves otthonává, akik méltóknak bizonyulnak a végnélküli új világba való életre.

¹⁰ Isten megtisztítja a földet, hogy ezek az emberek tiszta életet élhessenek. A föld éppen megfelelő az ember számára, hogy Isten nagy világegyetemében éljen. Isten maga kimutatja ezt az igéjében, ezt mondván: "Én alkottam a földet és embert rajta én megteremtettem; én terjesztettem ki kezeimmel az egeket és minden seregöket én állítottam elő... Mert így szól Jehova, aki az egeket teremtette, Ő az Isten, aki a földet alkotta; megteremtette és megerősítette azt; nem hiába teremtette azt, hanem lakásául alkotta: Én vagyok Jehova és több nincsen!" Ésaiás 45:12, 18. Az armaggedoni csatát túlélők "nagysokaságához" nem tartozik azok közül senki, akik ma a "földet megrontják". Az isteni megbízás: "szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá", újból ki lesz adva. Ezt a megbízatást a kegyelt nagysokaság örömmel teljesíti, amennyiben alárendeli magát az Isten szeretett Fia s a "teste" hű követői és munkatársai által gyakorolt "új ég"-nek, illetve a királyságuralomnak. A mennyei királyt képviselő látható kormányzó szervezetet azok a hűségesek fogják alkotni, akik Krisztus előtt az ókorban éltek; ezek hittek Jehovának az új világra vonatkozó ígéretében, ennek a felépítésére vártak s vendégeknek és idegeneknek [tartották] magukat a jelenvaló gonosz világban. Ezek az ókori próféták és Jehova Isten igaz tanúi fogják alkotni az "új földet". Ez teljesen összhangban lesz az "új éggel" és hűségesen képviseli azt. Ily módon lesz "egy új világ".

¹¹ Jehova énekese nem erre az eljövendő dicsőséges időre, hanem Istennek most a totális háború közepette élő odaadó népére vonatkozólag mondja: "Imé, milyen jó és milyen kedves, mikor a testvérek egyetértésben együtt lakoznak!" Zolt. 133:1. Az ilyen együttlakozás feltűnő ellentétben áll a világon uralkodó mostani viszonyokkal s így az ezen állapoton való jó és kedves, mint valami csodálatraméltó tűnik elő. Ha ez az Úr szellemével rendelkező zsoltáros előtt jónak is tetszett, nem így tűnik ez Isten ellenségének, az ördögnek és Sátánnak, sem pedig az ellenkező szellemével rendelkezőnek. Ez a gonosz ellene van annak, hogy Isten mennyen és földön mindeneket egységbe összehozzon. Ez a világ a maga felfogása szerint totális világ s az ily totális világra fölháborító akadály az, ha Jehova népe egységbe tömörül. Az ördög zavarni igyekszik az Isten népe közötti

egységet, hogy azáltal gyengítse és könnyen legyőzze őket. Amellett az ördög oly támadó módszerekkel próbálkozik, mint azt a totális haderők "ötödik hadoszlopával" oly csodálatraméltó hatással alkalmazta; ugyanis az "osszál és uralkodjál" módszert. Vagyis: Osszál és uralkodj ellenfeleiden benső egyenetlenség előidézésével; szigeteld el ezeket az elszakított részeket, készítsd elő a végüket és pusztítsd el őket, egyiket a másik után, fölényes hatalom és erő által.

¹² Ha Jehova "maradéka" s ezek társai engednek ennek a rendezett békés egyetértő együttlakásuk elleni támadásnak, akkor ez a teokratikus szervezetük feloszlatását és a Jehova szolgálatában való egységes tevékenységükhöz szükséges erejük gyengítését jelentené. Az elvetemült közös ellenségük helyett egymás ellen harcolnának s értelmüket és figyelmüket teljesen igénybe vennék a személyes nézeteltérések, egyenetlenkedések és viszálykodások. A hű felvigyázó Pál óva intett ettől s keresztény egységre buzdított a következő szavakkal: "Csak a Krisztus evangéliumához méltón éljetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol lévén, csak hallok felőletek, azt tudjam, hogy szilárdan állva egy szellemben és egy értelemben vállvetve harcoltok az evangélumi hitért. Soha még egy pillanatig se rettegjetek az ellenségeitek előtt! A ti félelemnélküliségetek számukra a fenyegető megsemmisítés biztos jele lesz, számotokra ellenben a menekülés biztos jele - oly jel, amely Istentől jön." Filippi 1:27, 28. Weymouth fordítás.

¹³ Pál, a római fogsága idején a szabadon lévő testvéreit állandóan az elválaszthatatlan egységre és egyetértésre figyelmeztette: "Intelek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért, hogy éljetek és cselekedjetek méltóan a nyert elhivatásotokhoz, teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, egymást szeretettel elszenvedvén és komolyan törekedvén, hogy megőrizzétek a szellem adta egységet a békesség egyesítő kötelékében. Csak egy a test, csak egy a szellem, amint hogy az elhivatásotokkor is egy és ugyanazon reménységet nyertétek. Csak egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek felett uralkodik, mindenek által cselekszik és mindeneken lakik." Efézus 4:1-6. Weymouth.

A szétforgácsolódás

és szakadás oka

¹⁴ Miáltal zavarják meg a testvérek közötti egységet és egyetértést? Nyilvánvalóan azáltal, hogy valaki elmulasztja kinyilatkoztatni az Úr szellemét, amely szellemnek összhangban kell lennie Isten megírott Igéjével. Isten gyűlöli mindazokat, akik zavarják a teokratikus szervezeten belüli testvérek közötti békét és egységet s ezeknek a zavartkeltőknek a törekvése utálatos az ő szemében: "E hat dolgot gyűlöli Jehova és hét dolog utálatos lelke előtt: a kevély szemek, hazug nyelv és az ártatlan vért ontó kezek; az álnok gondolatokat forraló elme,

5

Egységben és egyetértésben egy új világért

5

a gonoszra sietve futó lábak, a hazugság lehelő hamis tanú, s aki viszályt támaszt a testvérek között." Példab. 6:16-19. Ha valaki kevély s amellett azt véli, hogy ő jobb a csoport többi tagjainál, az ilyet gyűlöli az Úr. A helyes az, ha az ember magát a csoport egész egyszerű normális tagjának tekinti és semmi másnak. Soha se kíséreld meg magadat kiemelni és a (saját elképzelésed szerint) testvéreid fölé emelni, hogy azután a saját beképzelt álláspontod szerint kezeld őket. Az Úr Isten gyűlöli a hazug nyelvet is; hisz Isten az igazság atyja. Ezért teljes valójával gyűlöli a hazugságot. Ellentétben azzal, ami a hazugság atyjára, Sátánra vonatkozik, "lehetetlen az Istennek hazudnia" s ezért az Isten Igéje változhatatlan és megbízható. Zsidók 6:18; Titus 1:2.

¹⁵ A nagy Életadó gyűlöli az ártatlan vért ontó kezeket is. Az ilyeneket Isten sohasem teremtette arra, hogy végrehajtsák az ő jogait vagy a bosszúállást. De meg lehet ölni valakit testi sértés nélkül is, amennyiben gyalázatnak teszik ki, hamis megvilágításban tüntetik fel s így gyűlöletet szítnak ellene másik szívében. "Aki gyűlöli a testvérét, mind embergyilkos az és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne." I. Ján. 3:15. Egy további dolog, amit Isten az ártatlan vérrel bemocskolt kezekkel együtt említ, az álnok gondolatokat forraló elme. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a másik ellen kártevő, gonosz támadást forralnak és elindítanak, hanem az ilyen elméjében beképzelt vádakat is kieszel ellene. Aki pedig az ilyen beképzeléseknek engedi át magát, nemcsak az idejét pazarolja, hanem közvetlenül kárt idéz elő magának. Ha valaki nem ismeri az ő ügye teljes tényállását, ha nincs egészen tisztában, hogy tulajdonképpen hogy is áll a dolog, miért képzel be magának dolgokat, amelyek a testvérére nézve gonosz vagy rossz jel volnának? Ahelyett, hogy a saját károdra kiható beképzelésnek engednél, inkább foglalkozzál fontos és szükséges dolgokkal. Akkor áldásban részesülsz.

¹⁶ Egy további, Isten szemében utálatos dolog a gonoszra sietve futó lábak. Az itt használt "gonosz" kifejezés nem jelent ártatlan tréfát vagy csintalanságot, hanem ez valami valóban gonoszra, romlásra vagy kártevésre vonatkozik s nem csak olyasmire, ami botránkozást vagy megütközést idézhetne elő. Az Istennek szentelt felületesen szemlélhet valamely dolgot s azt hiheti, hogy nem siet a gonoszra, ha így van amúgy cselekszik; mindazonáltal jól teszi, ha mindent figyelmesen átgondol, vajjon a lábai nem sietnek olyasvalami után, ami végül gonoszt vagy kárt hoz rája. Esetleg szívesen eljár olyan helyre, amelyről a testvéreinek nem kívánatos tudni; vagy esetleg szeret résztvenni szórakozásokon és e jazz-korszak mámorában. A lehető leggyorsabban elintézi az Isten szolgálatában vállalt lehető legkisebb kötelezettséget, hogy azután a többi idejét gyorsan az önző szórakozásra hajlamos kívánságai kielégítésére használja. Esetleg hatvan órát is jelent havonta mint az örömüzenet hírnöke vagy esetleg csak tizenöt órát. Akár sok időt dolgozik a "jelentés kedvéért", akár keveset, úgy véli, hogy ennek

elintézése után azonnal szabad kell lennie a "szórakozásra" - olyan emberekkel, akik nem törekszenek az új világban való életre, vagy hozzá hasonlókkal. Lábai a neki nagy kárt okozó vég felé rohannak, még ha a dolgokat felületesen szemlélve azt is gondolja, hogy mint kereszténynek, neki semmi jogtalanság sincs a dologban. Elfelejti, hogy Pál az I. Kor. 9:27-ben megmondotta: "Hanem megsanyargatom a testemet és szolgaságba hajtom, hogy míg másoknak prédikálok, magam méltatlannak ne bizonyuljak."

¹⁷ Az ilyen lábak nem kedvesek Jehova Isten előtt. Lehetetlen a hű testvérekkel egyesülve az Úr szervezetének tetszeni s magunkat ugyanakkor az ördög szervezete társává tenni vagy oly utat követni, amely egyazon irányba halad. Ez a két dolog egyáltalán nem fér össze. "Aki csak lábával siet, hibázik" (Angol B. "az vétkezik".) Példab. 19:2. Ha valaki hajlamos oly irányba haladni, ahol gonoszt vagy kárt idéznek elő a világban; ha ilyen helyre viteti magát lábaival, mivel kellemes számára, "egy kevés időre megszabadulni s valami mást tenni" s ha ezt bizonytalan körülmények között megkockáztatja, egy napon nyilvánvalóan arra ébred, hogy elveszítette a játszmát. Aki nem alkalmazkodik az Úr tanácsaihoz, hanem a világ alattomos, álnok módszereit utánozza, nem számíthat az Úr szerető oltalmára.

¹⁸ A Példab. 6:19-ben az Isten előtt gyűlöletes dolgok közül a hatodik a következő: "A hazugságlehelő hamis tanú". Ha egy testvért megvádolnak s valaki tanúként lép fel hazug beállításokkal, hogy a vádlottat bajba hozza, ahelyett, hogy az igazat mondaná meg a dologban, az ilyen hazugot gyűlöli Isten. A hamis tanúzás által esetleg megszerezheti a kérdéseket feltevő kegyét, azonban határozottan eljátssza az Úr kegyét. Aki az Úr tetszését óhajtja élvezni, mindenben az igazságról tanúskodjon. Ha a testvérét vádolják valamely dologban s tőle nyílt és közvetlen beszédet követelnek, akkor mondja meg az igazságot testvéreiről. Mégha valamilyen üldözés vagy rendreutasítás fenyegetné is a világiasan gondolkozók részéről, akkor is mindig becsületesen az igazat mondja. Az Úr előtt nem lehet tetsző a hazug, akinek a tanúvallomása megvásárolható valamilyen önző nyereséggel vagy megvesztegetéssel.

¹⁹ Mint hetediket és utolsót utálja az Úr azt, aki viszályt támaszt a testvérek között. Ez nagyon könnyen megtörténik azáltal, ha valaki fecseg vagy traccsol, híreszteléseket indít el, vagy hibákat keres. Megtörténhetik, hogy valaki magas tisztséget tölt be az Úr szervezetében s az állását elsősorban arra igyekszik felhasználni, hogy mások jóvéleményét vívja ki a maga számára. Ugyanakkor igyekszik testvéreit lekicsinyelni, vagy másokban rossz véleményt ébreszteni róluk, kritizálható dolgokat keresvén azzal a céllal, hogy viszályt támasszon a testvérek között. Nagyon találó példa erre a "gonosz szolga", amelyről az Úr megjövendölte, hogy a világ végén előáll, a testvéreit veri s világ részegeseivel eszik és iszik. Máté 14:48-51. "A gonosz (felforgató) ember

6

Egységben és egyetértésben egy új világért

viszályt idéz elő és a pletykálkodó elválasztja a jó barátokat." Példab. 16:28. A testvérekről való susogást és suttogást okvetlenül kerüljük. Előfordulhat, hogy valaki a véleményed szerint jogtalanságot követett el, mielőtt tehát valakivel beszélnél a dologról, menj oda közvetlenül a hibáshoz (hibázóhoz) s ne indíts pletyka hadjáratot! "A pletykálkodó beszédei hízelkedők." Luther: ütések s azok a szív belsejét áthatják. Példab. 18:8. Világosan kifejezve ez a figyelmeztetés azt akarja mondani, hogy mindenki törődjön a saját dolgával s mindenben az Úr Igéjével összhangban járjon el. Akkor nem történnek zavarok vagy kellemetlenségek, amelyek mindig a hízelkedésre és a fecsegő nyelvre vezethetők vissza. I. Péter 4:15.

²⁰ Akármilyen probléma merüljön fel az Isten szervezetéhez tartozók között, az Úr Igéjében mindig megtalálható a követendő helyes út. Amíg ezzel összhangban járunk el, addig egység és egyetértés van közöttünk s nem következik be szakadás. Aki szakadásokat igyekszik előidézni, azt az Úr meghatározott időben kiteszi szervezetéből angyalai által, mégpedig miután nyilvánvalókká lettek azok, akik a megpróbáltatásokon megbízhatóknak találtattak. I. Korinthus 11:9.

Kizárás a gyülekezeti

közösségből

²¹ Ezzel elérkeztünk a kérdéshez: Beszél valamit a biblia a testvéreknek a gyülekezeti közösségből való kizárásáról s kinyilatkoztatja, vajjon a csoport leszavazhat arról vagy sem? Vagy a Róma 16:17-ben és a II. Thess. 3:4-ben feljegyzett intések kinyilatkoztatnak mindent a teendőket illetőleg, tudniillik, hogy vonuljunk vissza azoktól, akik szakadásokat idéznek elő és ne érintkezzünk velük? Ez a kérdés szükségessé teszi megvizsgálnunk Krisztus Jézus, a gyülekezet feje tanítványaihoz intézett szavait. "Ha vétkezik ellened a te atyádfia, menj és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú igazoljon minden szót. Ha azokra sem hallgat, jelentsd a gyülekezetnek. És ha a gyülekezet szavát sem fogadja, legyen rád nézve olyan, mint a pogány vagy vámszedő." Máté 18:15-17 Jézusnak egy másik, ezzel összhangban levő kijelentése a Lukács 17:3, 4-ben van feljegyezve: "Vigyázzatok magatokra! Ha testvéred vétkezik ellened, dorgáld meg, de ha megtér, bocsáss meg neki. Ha egy nap hétszer is vét ellened s fordul hozzád ezzel a szóval: Bánom! - bocsáss meg neki."

²² A nagy Békebíró által itt megjelölt követendő út azt célozza, hogy őrizzük meg a testvérek közötti békét és egységet s a fecsegéssel és pletykálkodással ne idézzünk elő egyenetlenséget. Az Úrnak ezen szavait a múltban úgy magyarázták, hogy ahol valaki a csoportban egy másik tag ellen vét, az ügyet - miután minden szükséges kísérlet megtétetett a kibékítésre - egyik gyülekezet alkalmával az egész csoport elé kell vinni. Ott be-

széljék meg és tárgyalják meg a dolgot. Azután pedig a csoport minden egyes tagja demokratikus módszer szerint kézfelemeléssel szavazzon le. A csoport így juttassa kifejezésre a döntést, hogy mi történjen a hibásnak találttal.

²³ Azonban az Úr szavainak ilyen értelmezése a múltban több civakodást idézett elő a csoportokban, mint majdnem minden más együttvéve. A véleménykülönbségek méltánytalanul felhevítették a kedélyeket s nagyon sok időt és figyelmet elvontak az Úr munkájától, a királyság örömüzenete hirdetésétől. Könnyen megérthető, hogy az Úr a fenti előírás kiadásával nem ilyesmit akart elérni. Ha bizonyos eljárás balsikert eredményez, akkor okos és ésszerű, hogy az eddig alkalmazott eljárást alaposan megvizsgáljuk, hogy vajjon Irásszerű-e vagy sem.

²⁴ Mindenkor világosan kell álljon előttünk, miszerint Isten szervezete teokratikus és nem demokratikus. Isten szervezetének a törvényei magától a nagy Teokratától, a mindenek felett felséges Jehovától jönnek. Ezek a törvények nem azáltal jutnak erőre és érvényre, hogy a gyülekezetek megszavazzák vagy határozatokat hoznak s nem azáltal nyernek alkalmazást, hogy az általa vezéreltettek beleegyezésüket adják ezekhez az előírásokhoz. "Mert Jehova a mi bíránk, Jehova a mi vezérünk. (Elberfeldi: törvényhozónk), Jehova a mi királyunk: Ő tart meg minket". Ésaiás 33:22. Azt mondhatjuk, hogy a teokratikus szervezet felülről (a legfelségesebb Istentől) lefelé és nem alulról (a gyülekezet tagjaitól) fölfelé van irányítva. A gyülekezet Feje ugyan megemlítette, hogy aki ellen egy másik vétkezett s akinek nem sikerült megnyerni testvérét, azt ügyet utoljára vigye a gyülekezet vagy csoport elé. Jézus azonban nem mondotta, hogy az egész csoport a legfelsőbb bírósághoz hasonlóan ülésezzen, az ügyet alaposan megbeszéljék s azután demokratikus módszer szerint leszavazzanak az ügyben, miután minden részletet megismertek s alaposan megvitattak. Jézusnak a Máté 18:15-17-ben feljegyzett fenti szavai részletesebbek, mint a Lukács 17:3-4-ben leírtak és itt idézett szavak. Az ebben a két írásszövegben feltárt szavai összhangban vannak a III. Mózes 19:17, 18-ban feljegyzett törvénnyel: "Ne táplálj gyűlöletet szívedben a te atyádfia ellen; fedd meg a te felebarátodat nyíltan, hogy ne viseld az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok Jehova."

²⁵ Pál apostol az I. Kor. 6:l-6-ban kiemeli, hogy a testvérek közötti viszályokat nem vihetjük világi törvényszékek elé s azt mondja, hogy a szentek a világot s az angyalokat is megítélik, így tehát képesek kell lenniük a saját körükben felmerülő dolgokban is ítélkezni. De ez nem azt jelenti, hogy az egész gyülekezet vagy csoport mint törvényszék van kiküldve s az esetet, illetve az egyik testvérnek a másik elleni kihágását végleges elintézés végett elé kellene terjeszteni. Pál nem azt mondja, hogy az egész gyülekezet fordítsa idejét, figyelmét s az idegeit az ilyen esetek megvizsgálására s azáltal a figyelmet a bűnre és annak kijáró büntetésre irányítsa. A

7

Egységben és egyetértésben egy új világért

7

gyülekezet az Úr tulajdonát képezi. Ha egyik testvér a másik ellen vétkezett s az utóbbi az ügyet végül a gyülekezet elé viszi s ez előtt beszél a dologról, a csoportban a teokratikus szabály szerint kell eljárni.

²⁶ A tisztázandó ügyet nem kell az egész gyülekezet előtt megbeszélni, hogy az ítéletet mondjon s nem is kell minden egyes idejét és értelmét igénybe venni. Az ügyet minden feltűnés nélkül a gyülekezet azon tagjai elé kell vinni, akik a gyülekezetet képviselik s az a hivatásuk, hogy a testvérek szellemi jólétéért hordozzák a felelősséget s az Úr előtt vezessék a szolgálatukat. Az V. Mózes 21:18-21-ben feljegyzett eset megvilágítja ezt a rendes, teokratikus eljárást: Olvassuk: "Ha valakinek megátalkodott és engedetlen gyermeke van, aki nem hallgat atyja és anyja szavára, bár fenyítik őt, mégsem engedelmeskedik nekik, az ilyet fogja az ő atyja és anyja, vigyék őt el városa véneihez, az ő helységének kapujába, adják elő a város véneinek: Ez a mi fiunk megátalkodott és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dőzsölő és iszákos! Erre kövezzék agyon városának összes lakói, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, hogy az egész Izráel meghallja és féljen." E módszer szerint járjanak el tehát a gyülekezetet vagy csoportot képviselő testvérek, akiket a "város vénei" szemléltetnek (nem a vallásos szervezetekben szokásos választott vének, hanem olyanok, akik a keresztény ismeretük, növekedésük és tapasztalataik alapján lettek vének); ezek a testvérek tehát hallgassák meg az esetet és döntsenek a teendőket illetőleg. A határozatuk mindenkor összhangban kell legyen a teokratikus törvénnyel. Miután az ügyben határozatot hoztak, a csoport elé lehet tárni a tényállást s ismertetni lehet a határozattal való egyetértésüket és az üggyel kapcsolatban hozott szükséges intézkedéseket.

Rendes, illő eljárás

²⁷ Ez eljárásnak a helyességét igazolja János és Pál apostolok eljárása, akik amellett Jehova teokratikus intézkedéseit méltóképpen figyelembe vették. A III. János 9-11-ben áll megírva egy békebontóról, aki tündökölni s a többi felett urat igyekezett játszani: "Írtam a gyülekezetnek, de az elsőségre törő Diotrefés nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, szóvá teszem az ő dolgait, amiket cselekszik, gonosz szavakkal fecsegve ellenünk. De még ezzel nem éri be, hanem maga sem fogadja be a testvéreket és azokat is akadályozza és kiveti az egyházból (gyülekezetből), akik erre hajlandók volnának. Kedvesem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van", János ezt mint a nagy Teokrata képviselője s a gyülekezet tizenkét alapjának egyike cselekedte, akik Krisztus Jézusra, a Kősziklára vannak építve. (Jel. 21:14) Az általa elintézés végett átvett eset abban állott, hogy valaki a testvérei ellen vétkezett s azáltal az egész csoport vagy gyülekezet békéjét, egységét és szellemi egészségét veszélyeztette. A csoportot nem hívták össze az ügyben s nem is szavaztatták le a

teendőket illetőleg. Az Úr szervezete egyik legfelelősebb képviselőjének a figyelme - talán az egyedülinek, aki akkor még élt a tizenkét apostol közül - az ügy komoly állására volt irányítva s ez megmondotta, hogyan számít eljárni a gyülekezet javára.

²⁸ A teokratikus szervezet egy másik felelős szolgája, Judás írja a szakadásokat előidézőkről: "Ezek azok, akik szakadásokat idéznek elő, érzékiek és nincs szellemük." Az Elberfeldi fordítás így adja vissza: "Ezek azok akik pártoskodásokat csinálnak, természetes emberek (Weymouth: világi emberek), akiknek nincs szelleme. Ti ellenben maradjatok meg az Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát örökéletre. Könyörüljetek a kételkedőkön, másokat meg félelemmel mentsetek meg, a tűzből kiragadva s még a testtől megfertőzött ruhát is utálva. Judás 19-23. Judás, Jézus Krisztus szolgája egyáltalán nem ad utasításokat levelében gyülekezet összehívására és demokratikus leszavaztatására vonatkozólag.

²⁹ Pál apostol az I. Kor. 5:l-7-ben egy korinthusi csoport tagjai közötti bűnözésről beszél, ami már annyira nyilvánvalóvá lett, hogy a gyülekezet is tudomást szerzett róla. A gyülekezet mindazonáltal nem a Jézus által a Máté 18:15-17-ben megjelölt módon kezelte az ügyet. A bűn egy anya és fia között történt s az anya nem vitte a gyülekezet elé az ügyet. Ebben az esetben az anya és fia az egész csoport ellen vétkezett. Az erről szóló feljegyzés így hangzik: "Széltében hallatszik, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan paráznaság amilyenről még a pogányok között sem beszélnek; hogy valaki az ő apja feleségét vette nőül. És ti fel vagytok hivalkodva, nemhogy inkább gyászt öltve, kivetettétek volna magatok közül, aki ezt elkövette. Mert én, bár testileg távol, szellemileg azonban jelen lévén, már mint jelenlévő, ítéltem afelett, aki így cselekedett: hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól nyert hatalomnál fogva, adjuk át az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézus ama napján. Nem helyes a ti dicsekvéstek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, aminthogy ti kovásztalanok vagytok". Itt alkalmasan elrendezte Pál apostol azt, amit "az én naponként való zaklatásom: az Összes gyülekezetek gondja" II. Kor. 11:28.

³⁰ Pál apostol mint az Úr teokratikus szervezetének képviselője, természetesen úgy rendelkezett, hogy a csoport összegyülekezzen, de nem azért, hogy az ügyben kézfelemeléssel leszavazzon s ezáltal kinyilatkoztassa ittlétét és efölötti döntését. Ellenkezőleg, azért utasította őket összegyülekezésre, hogy tudomásul vegyék az Úr apostola már meghozott ítéletét és ahhoz alkalmazkodjon. Az egy anya és fia közötti paráznaság által közéjük jött kovász kiseprésével az Úr szellemét kellett megőrizni a keresztények gyülekezeten belül, hogy meg legyen mentve az Úr Jézus Krisztus napján. Akik erkölcstelenségükkel a Sátán útját választották s ezáltal gyalázatot hoztak az egész gyülekezetre, azokat ki kellett

8

Egységben és egyetértésben egy új világért

'

szolgáltatni annak, akinek a szolgálatát választották, míg végül a testük megsemmisittetett. Maga a gyülekezet jóléte s az általuk végzett bizonyságtevő munka megkövetelte a csoporttól, hogy ezt a teokratikus intézkedést kövessék.

³¹ Mindezekből tehát világosan kitűnik, hogy a gyülekezet nem cselekedett önállóan az ügyben. Pál ellenben, mint az Úr teokratikus meghatalmazott képviselője, kezébe vette a dolgot. Felvilágosította a csoportot, hogyan járjon el helyesen, hogy megőrizze az Úr szellemét a maga körében. Utasítást adott a vétkes kizárására a következő szavakkal: Hanem olyan értelemben írtam azt akkor, hogy kerüljétek az érintkezést ha valaki testvér nevet visel és mégis parázna, fösvény, bálványimádó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se étkezzetek. Mert mit tartozik rám, hogy a (gyülekezeten) kívül levők felett ítélkezzem? Vagy nem a belül levők felett itélkezzetek-e ti? A kivüllevőket pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!" I. Kor. 5:11-13. Később, mikor észlelték, hogy a kizárt vétkes kellő megbánást tanúsított, nem a csoport vagy a gyülekezet döntött afelett, hogy a megtérőt ismét felvegyék a gyülekezet közösségébe, hanem a II. Kor. 2:6-11 és 7:8-12 szerint Pál apostol rendelte el, hogy megint vegyék fel őt a közösségükbe. A teokratikus képviselő egész eljárása arra irányult, (amint maga írta): "Hogy kinyilatkoztassam nektek az Isten előtt érdeketekben tett gondoskodásomat." A gyülekezet bölcsességet tanúsított azáltal, hogy a nyert utasításokkal összhangban cselekedett. "Foganatosabb a dorgálás az eszesnél (Allioli: bölcsnél), mintha megvernéd a bolondot százszor is". Példabeszédek 17:10.

³² Az apostol ezt írja az I. Tim. 5:19-21-ben: "Vén ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanúra. A vétkeseket mindenki jelenlétében fedd meg, hogy a többiek is féljenek. Kérve-kérlek téged az Istenre, a Krisztus Jézusra és a választott angyalokra: "tartsd meg mindezt előítélet nélkül és semmit ne tégy részrehajlásból (Allioli: pártoskodásból)". Ez nem jelent általános előírást az egész gyülekezet számára, amely felhatalmazna valakit a gyülekezetből, hogy panaszokat meghallgasson, másokat szemrehányásokkal illessen s így magát szellemi dolgokban a gyülekezet rendőrévé feltolja. Tartsuk figyelemben, hogy az apostol a testvérek egy különlegesen kinevezett szolgájának, ügyeik és érdekeik felvigyázójának, Timotheusnak írta ezeket. Ez a fiatal ember az apostolokhoz való viszonyában az Úr által felhasznált mostani látható szervezetet, a keresztény "Társulatot" szemléltette, mégpedig a Krisztus Jézushoz, a "hitvallásunk apostolához és főpapjához" való viszonyában. I. Tim. 3:1. Az apostol utasította a gyülekezetek fölé helyezett felvigyázót, hogy a gyülekezetekben szolgáló vének ellen ugyan fogadjon el vádat, de csak megfelelő számú tanú előtt s azt is megparancsolta neki, hogy a vétkest a gyülekezet más tagjaira gyakorlandó gyógyító hatás végett nyilvánosan dorgálja meg. A csoportnak mint olyannak nem adott hasonló felhatalmazást. Az apostol

minden esetben alkalmazkodott Isten látható szervezete teokratikus szabályaihoz s ezek szerint intézkedett.

³³ Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és Lukács 17:3-ban feljegyzett szavai tehát azt jelentik, hogy a sértett az ellene vétkezőt maga intse meg. Ez összhangban van a Példab. 25:8-12-ben mondottakkal: "Ne indulj fel viszályra hirtelen, mert mit teszel azután, ha felebarátod megszégyenít? Ügyedet végezd el felebarátoddal, de más titkát ne áruld el, hogy ne gyalázzon téged, aki hallja és rossz híred soha meg ne szűnjék. Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige. Mint az aranygyűrű és színarany dísz, olyan a bölcs intő a szófogadó fülnek."

³⁴ Ha a vétkező értelmes, nagyon értékeli, ha egyedül figyelmeztetik az általa elkövetett jogtalanságra s nem hordják tovább suttogva és pletykálkodva s bocsánatot kér. Példab. 17:10. Ha azonban nem hajlik meg a közvetlen, személyes figyelmeztetésre, akkor a sértett testvér ismét csak arra törekedjék, hogy az ügyben lehetőleg kibékülést szerezzen. Ez alkalommal azonban vigyen magával két vagy három tanút, akik nem szükséges, hogy a csoport szolgái legyenek. Ezek legyenek tanúi annak, hogy a testvér megkísérelte a vétkezővel való kibékülést; és támogathatják őt szavaiban, hogy a vétkezőt megtérésre és az elkövetett jogtalanság helyrehozására indítsák. Amint írva van: "Testvéreim, ha közületek valaki eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg tévelygése útjáról, halálból menti meg annak lelket és a bűnök tömegét fedezi el." Jakab 5:19, 20.

³⁵ Ha azután a vétkes e második úgyszólván megerősített figyelmeztetés után is vonakodik alkalmazkodni, akkor a sértett a "gyülekezet" elé viheti az ügyet. De a teokratikus rendtartás szerint ez nem jelenti, hogy az egész összegyülekezett csoport elé, hanem azok elé, akikre bízták a gyülekezet védelmét s akik a csoportot különböző szolgálati tisztségekben képviselik. Ha pedig az illető vonakodik a gyülekezetre hallgatni, illetve nem hallgat a gyülekezetet képviselő testvérekre, mi történjen akkor? Azt mondja az Úr, hogy a gyülekezet vagy csoport a vétkezőt zárja ki? Nem, a gyülekezet feje így szól a sértetthez, akinek a kibékülésre irányuló törekvései nem sikerültek: "Legyen rád (nem a gyülekezetre) nézve olyan, mint a pogány vagy a vámszedő". A sértett megszakíthat vele minden közösséget mindaddig, míg lépéseket nem tesz a kibékülésre. Csak ha az egész csoport békéjét és egyetértését veszélyeztetik s az Úr bizonyságtevő munkáját zavarják és akadályozzák, lép közbe a teokratikus szervezet. Pál apostol szavai és cselekedetei szerint ez a csoport javára történik.

³⁶ Pál apostol az Úr Jézusnak a Máté 18:15-17-ben feljegyzett szavainak elhangzása után tette a fenti intézkedéseit. Tehát miután Jézus személyes dolgokban beszélt. Pál apostol megmutatta a helyes eljárást az egész csoportra vonatkozó ügyekben. Eszerint tehát megszívlelendő, hogy a testvérek egymás között igyekezzenek elintézni magánügyeiket s ne veszélyeztessék a Jehova

9

Egységben és egyetértésben egy új világért

9

munkája keresztülvitelével foglalkozó csoport jó rendjét, összhangját és egyesült tevékenységét.

³⁷ Az apostoli időből származó minden feljegyzett esetben az Úr adott utasítást a teokratikus szervezete külön kijelölt képviselője útján a különböző szolgáknak vagy csoportoknak a teendőket illetőleg. Titusnak, az egyik külön kinevezett szolgának írja Pál: "A szektáskodó embert utasítsd el egy-két rendreutasítás után annak tudatában, hogy az ilyen ember hamis és vétkezik, önmagát ítéli el." Más szóval: "Egy szakadásokat előidéző embert kerülj egy-két intés után; te tudod, hogy az ilyen ember helytelen útra tért és vétkezik s önmagát ítéli meg." Titus 3:10,11. A teokratikus szervezet megbízásából intézkedő szolga semmiféle megbízást ne adjon az egység megzavarására törekvő ily embernek. A tessalonikai gyülekezetnek írja Pál: "Ha pedig valaki nem enged a mi levélbeli szavunknak, az ilyet jelöljétek meg; ne érintkezzetek vele, hogy magába térjen (Elberfeldi: megszégyenüljön). De azért mégse tekintsétek ellenségnek, hanem úgy tekintsétek (Elberfeldi: úgy utasítsátok rendre), mint testvért". II. Thess. 3:14, 15. A csoport más tagjai ne kövessék és ne utánozzák a szervezeti utasítások - Pál levelei pedig épp ilyen utasításokat tartalmaznak - iránt engedetleneket, hanem legyenek segítségére, hogy lássa be az útja téves voltát. Ha pedig szakadásokat és pártoskodásokat igyekszik előidézni a csoportban, lépjen közbe a teokratikus szervezet a meghatalmazott szolgája útján.

A szolga maradjon a

rábízott munkánál

³⁸ Aki valamilyen szolgálati tisztséget vállalt Isten szervezetében, maradjon meg e szolgálatban, míg az Úr változtat a dolgon. Ha valaki saját feje után megy s azt gondolja, hogy neki olyasmit kell tennie, ami őt elvonja a számára kijelölt munkától s azután lépéseket tesz a dolgok megváltoztatására, ezáltal egy ideig széthúzásokat idézhet elő a szervezetben. Ez ügy megvilágítására a "Márknak is nevezett János" példájára gondolunk. Csel. 12:12,25. És otthon hagyta anyját Jeruzsálemben Pállal és Barnabással kiküldetett idegen országba. Ezek együtt a mai különleges úttörőkhöz hasonló tisztséget töltöttek be a prédikálás szolgálatában; "János is ott volt velük segítségül." Csel.l3:l-5. A testvérek a római pámfusi tartományba érve, János felhagyott a különleges úttörő szolgálattal s elhagyta Pált és Barnabást, úgy, hogy többé nem dolgozhattak vele az idegen országban nekik kiutalt szolgálatban. Márk-János számára ennek kedvezőtlen következménye lett az azutáni szolgálati kiváltságok tekintetében s egy alkalommal szakadást idézett elő bizonyos ideig az úttörők között. Az erről szóló feljegyzést a Csel. 15:36-41-ben a következőképpen hangzik:

³⁹ "Néhány nap múlva azonban Pál mondta Barnabásnak: Forduljunk vissza és látogassuk meg a

testvéreket azokban a városokban, amelyekben hirdettük az Úr Igéjét, hogyan vannak. Barnabás azt javasolta, vegyék maguk mellé a Márknak nevezett Jánost is. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vigyék, mivel Pámfiliában elvált tőlük és nem ment velük a munkára. Ez annyira kiéleződött köztük, hogy elváltak egymástól és Barnabás maga mellé véve Márkot, Ciprusba hajózott. Pál pedig Silást választotta ki maga mellé és elment, miután a testvérek isten kegyelmébe ajánlották őt. És átment Syirián és Sicilián, erősítve a gyülekezeteket." Márk-János ezáltal elveszítette kiváltságot, hogy Pált elkísérhesse, mivel előzőleg nem vált be a kötelesség teljesítésében, elhagyva a neki kiutalt szolgálati tisztséget. Az ő helyében a hű Silás nyerte el a szolgálati kiváltságot.

⁴⁰ Csak miután Márk hosszú időn keresztül bebizonyította hűségét, hidalták át a keletkezett szakadékot és Pál ismét bizalmába fogadta. Ekkor ismét egyesült Pállal. Római fogsága alatt írja Pál: "Köszönt titeket Aristarkus, fogolytársam, valamint Márk, Barnabás unokaöccse." I.Péter 5:13; II.Tim. 4:11. Ha mindent figyelembe veszünk, felismerhetjük jobb nem kockáztatni Márkhoz hasonlóan egy ily az Úr szervezetével összefüggő terhelő próbát. Az egység és béke kedvéért a hűségben következetes szolga a neki kiutalt tisztségben marad s végrehajtja a rábízott szolgálatot, hogy a bizonyságtevés fennakadás nélkül tovább folyhasson.

Összehasonlítás

⁴¹ A zsoltáros az áldásos hatások leírására ihletett, amelyek abból fakadnak, hogy most egység és egyetértés uralkodik az új világban való élet és igazságosság érdekében. Gyönyörű poétikus szavakkal énekli: "Íme milyen jó és milyen kedves, amikor a testvérek egyetértésben együtt lakoznak! Olyan ez, mint a drága olaj a főn, amely lefoly a szakállon, Áron szakállán, amely lefoly köntöse szegélyére. Olyan, mint Hermon harmata, mely leszáll Sion hegyére. Bizony oda rendel Jehova áldást és életet örökre." 33. zsolt. 1-3. Így laktak együtt egységben és egyetértésben teokratikus területen, különösen a Sion hegyén az egész nép ünnepelve, amikor Izráelnek mind a tizenkét törzse és a kapuikban tartózkodó idegenek összegyülekeztek Jeruzsálemben, ahova Jehova a nevét helyezte s a templom állott. 122. zsoltár 1-9.

⁴² Áron mint Izrael első főpapja, Krisztus Jézus előképe volt. Áronhoz hasonlóan Krisztussá vagy felkentté lett valaki, ha olajat öntöttek a fejére. Így az Úr Jézus Krisztusává lett, mivel őt a mennyei Atyja a szent szellemmel felkente. Ezt a szellemet ő teljességben elnyerte: "Isten a szellemet mértéknélküli teljességben adta neki." János 3:34. Az Áron felkenéséhez használt olajat különös előírás szerint készítették el tiszta mirhából, fűszeres fahéjból, a legfinomabb kálmosból, cassia és oliv-olajból s az rendkívül jóillatú volt. Mivel Áront gazdagon felkenték vele, a papi szolgálata végzése alatt kellemes, kedves illat áradt ki belőle, amelynek megnyugtató,

10

Egységben és egyetértésben egy új világért

jótékony hatása volt, Isten előtt kedves volt s a testvéreit is kellemesen érintette. Krisztus Jézus, az Isten szellemével eltelt főpap minden időben olyan befolyást gyakorolt, amely békességet és egyetértést szerzett a testvérei, illetve a tanítványai között és komolyan azért imádkozott, hogy őbenne elnyerjék és tökéletesítsék az egységet, különösen most, a világ végén. János 17:20-23. Az ily illatos felkenés, illetve a Krisztus hasonlatosság egyenlő azzal, hogy a testvérei és ezek társai az elhatározás, törekvés és szolgálat egységében és egyetértésében maradnak a teokratikus szervezettel.

⁴³ Az egyesítő együttlakozásuk egyébként olyan felfrissítő és felüdítő, mint a palesztinai 6 hónapos szárazság alatt a Hermon hegyére hulló erős harmat. Ez a harmat oly bőséges volt, hogy a hatása a Hermon hegyétől a nép fővárosa által körülvett Sion-hegyéig elhatott, "amelynek Jehova az Istene". Sion vagy Jeruzsálem így Jehova főszervezetét szemléltette annak királya és Főpapja, isten felkent fia alatt. Onnan, a tulajdonképpeni Sionból, a fővárosból kínál fel az örökkévaló életadó állandó áldásokat, az "örökkévaló élet" áldásait. Ez az élet, az Isten adománya lakozik a főpapjában, a Királyban. A földön senki nem nyerhet más úton életet, mint főszervezétben s annak királya, Krisztus Jézuson keresztül. Az ókori Sion hegyén a harmat életreható volt. A mi megemésztő száraz korszakunkban, a "világ végén" úgy hatnak az élet áldásai az igazságos új világban, mint a harmat azokra, akik azáltal testvéri egységben és egyetértésben együtt lakoznak, hogy a nagyobb Sion, Jehova dicsőséges főszervezete által gyakorolt teokratikus kormányzatnak alárendelik magukat.

Kérdések.

1 Isten az ő elhatározása szerint mit szándékszik teremteni s hogyan viseltessünk ezzel a kilátással gondolatban?

2 Mi a legfontosabb előfeltétel egy egységes új világhoz és miért fontos tudni ezt nekünk, akik ebben az időben élünk?

3 Kikkel vette kezdetét az új világhoz tartozók összegyűjtése és a Krisztusban mindenek egységbehozatala végett mi történt 1918-ban?

4 Mily értelemben hozatott egységre Krisztusban a földi maradék?

5 Bár a "Krisztus teste" tagjai sok különböző nemzetségből vannak összegyűjtve, hogyan lehet, hogy mégis teljes egység és egyetértés uralkodik közöttük?

6 Mit hagytak figyelmen kívül a világbéke megszövegezői és miért nem sikerült az erre irányuló tervük?

7 A maradékon kívül melyik nép jutott el még erre az egységre és ezeknek mi a reménységük? Mit jövendöltetett meg rájuk nézve?

8 Kitől várják ezek az üdvösséget s különösen mi tartja

össze őket? Milyen tanácsokkal látja el őket Pál apostol ezt illetőleg?

9 Mi az örök élet elnyerésének egyik előfeltétele; mire készülnek most az összes nemzetek; mi lesz az eredménye a mindenható Isten csatájának s csak kik fogják túlélni azt?

10 Mily célra teremtette Isten a földet s Armaggedon után mily megbízást kapnak a túlélők? Kik lesznek az "új ég" földi képviselői?

11 Mikorra vonatkozik a 133 zsoltár 1. verse; mire törekszik az ördög ezzel szemben s mily eszközöket alkalmaz a terve végrehajtására?

12 Mi a célja Sátánnak az Isten népe egysége elleni támadással és mire buzdít Pál apostol ezzel kapcsolatban?

13 Mire intette Pál a testvéreit állandóan, még a római fogságból is?

14 Kik zavarják a testvérek közötti egységet és egyetértést s Isten hogy tekinti az ilyeneket? Minek tekinti magát az egészséges szellemű testvér a gyülekezetben? Hogy tekinti Isten a hazug nyelvet?

15 Kire vonatkozik "az ártatlan vért ontó kezek" kitétel és kikre az "álnok gondolatokat forraló elme" kitétel? Hogy védekezzünk az ilyen veszélyek ellen?

16 A "gonoszra sietve futó lábak" szavakban mire vonatkozik a gonosz és különösen miért nagyon veszélyes? Milyen példát mutatott Pál apostol ezzel kapcsolatban?

17 Miért utálatosak az ilyen lábak Isten előtt és milyen veszéllyel jár az ilyen helytelen út követése?

18 Miben nyilatkozik meg a "hazugság lehelő hamis tanú" és hogyan kell viselkednie annak, aki Isten tetszését akarja élvezni?

19 Különösen hogyan következik be könnyen a "Jehova előtt utálatos " hetedik dolog? Kik nyújtanak szemléltető példát ezt illetőleg és hogyan védekezhetünk a legjobban ellene?

20 Miből ismerhetjük fel minden körülmények között a követendő utat s mily veszély fenyegeti azokat, akik figyelmen kívül hagyják ezt?

21 Milyen szabályok vannak lefektetve a Szentírásban a testvérek egymás között elkövetett vétségek elintézésére?

22 Mire irányul a nagy Békebíró által megjelölt út s a múltban hogy értelmeztük az Úrnak a Máté 18:15-17-ben mondott szavait?

23 Milyen eredménnyel járt az ilyen értelmezés?

24 Kitől származnak az isten szervezete törvényei s hogyan jutnak erőre és érvényre azok? Jézus szavai szerint a személyes vitás ügyeket miért kell a gyülekezet elé vinni?

25 Pál szerint hogy kell eljárni a testvérek közötti viszály

11

Egységben és egyetértésben egy új világért

11

esetén ?

26 Milyen értelemben kell a gyülekezet elé vinni a vitás ügyeket és milyen példát szolgáltat a Biblia erre vonatkozólag?

27 Milyen példát nyújtott János apostol a helyes eljárást illetőleg és miben állott az ő elintézése?

28 Judás apostol hogyan nyilatkozik a szakadásokat előidézőkről és a dolgok elintézéséről?

29 Milyen ügyről beszélt Pál apostol és hogyan rendelkezett az ügy elintézését illetőleg?

30 Pál miért hivatta össze a gyülekezetei és miért volt szükség, hogy a csoport a teokratikus intézkedést kövesse?

31 Különösen miért intézkedett úgy Pál, hogy a vétkest kizárják és a gyülekezet mennyiben járt el bölcsen?

32 Hogyan rendelkezett Pál az I. Tim. 5:19-21-ben, kinek szólt ez a rendelkezés és ez kit szemléltetett?

33 Mit jelentenek tehát Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és a Lukács 17:3-ban mondott szavai?

34 Hogyan járjon el a sértett az ellene vétkezővel s mi kell vezesse ennél az eljárásnál?

35 Mi az eljárás, ha a vétkes a második intésre sem hall-

gat és csak milyen esetben lép közbe a teokratikus szervezet?

36 Mi a magyarázata az Úr Jézus és Pál apostol intézkedései közötti látszólagos ellentétnek s azok mit céloznak?

37 Ki rendelkezik minden esetben és Pál apostol hogyan intézkedik az engedetlen megfeddését illetőleg?

38 Mi a helyes eljárás, ha valaki megbízást kap az Úr szervezetében és mi az eredménye annak, ha valaki ellenkező utat követ?

39 Mit idézett elő a testvérek között egynek a szolgálat nem értékelése és mit nyert átala a maga számára?

40 Mi a tanulság az ilyen esetből és a hűséges szolga mire van tekintettel minden körülmények között?

41 Milyen hasonlatot használ a zsoltáros az Úr népe között uralkodó egység és egyetértés szemléltetésére?

42 Kit jelképezett Áron és mit szemléltetett a felkenetése és az ehhez használt olaj jóillata?

43 Mit szemléltet a Sion hegye és mit a Hermon hegyére eső harmat? Kitől és honnan származnak az "örökkévaló élet" áldásai?

Az elveszett fiú hazatérése

"Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el." - Lukács 15:20.

¹

JEHOVÁNAK megesik a szíve a megtérőkön. Aki a magaválasztotta úton járt, de azután megbánja és visszafordul vagy a balga, önző útjáról megtér és Isten ábrázatát keresi, így szól: "Jehova kegyelme az, hogy még nincs végünk, és nem fogy el az ő irgalma. Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged!" (Jer. siralmai 3:22,23) Jehova nagy kegyelmet tanúsított az emberiséggel, midőn királyságát a mennyben felépítette, Kr. u. 1914-ben Fiát trónra emelve s az ő királyának hatalmat adott Sátánnak és démonainak a mennyből való kivetésre, mivel lejárt az idejük. Jehova megszakításnélkül a végsőkig folytathatta volna a harcot, míg az ügyet mindjárt teljesen elintézi a földre levetett Sátánt és démonseregeit, valamint Sátán látható szervezetét is a földön teljesen megsemmisíti. Ha Isten ezt tette volna, akkor "egyetlen test sem marad életben".

²

A nagy "irgalmasság Atyja" megrövidítette a Sátán szervezetére szakadó nyomorúságot, a Királynak 1918-ban történt templomhoz jövetelekor megszakítva azt. Szünetet tartott az ezen elítélt szervezet elleni harci tevékenységében, hogy egy közbeeső időt biztosítson, amely alatt az emberek figyelmeztetve legyenek s nekik Jehova Krisztus Jézus vezetése alatt álló teokratikus kormányzatát mint egyedüli reménységet hirdetni lehessen. Ha azután a megfelelő figyelmeztetés elhangzott, tovább folytatja az akcióját és véglegesen végrehajtja az

ítéletet Sátán egész szervezetén, úgy a látható, mint a láthatatlan részén is. (Máté 24:21, 22) Ily módon kegyelemből "testeket" ment meg Armageddon világraszóló megsemmisítéséből. "Mert azt mondja Mózesnek: Könyörülök majd, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok". (Róma 9:15; II. Mózes 33:19) Tetszett az Atyának a mennyek országát a "kicsiny nyáj" maradékának adni, és így irgalmasságot tanúsított vele. Kinek volna joga vagy oka a maradékból vagy másvalakinek, hogy tiltakozzon és Isten akaratát vagy eljárását kritizálja, ha Istennek abban telik öröme, hogy az "elveszett fiúval" irgalmasságot tanúsítson?

³

Krisztus Jézus a vallásos érzületű zsidó vezetők képmutató kritikájára való tekintet nélkül magához fogadta a megtérő vámszedőket és bűnösöket. Megesett rajtuk a szíve. A tisztátalan disznókat legeltető elveszett fiú, akit az éhség annyira megalázott, hogy a hasát a disznók eledelét képező szentjánoskenyérhüvellyel kívánta megtölteni, irgalomban részesülhetett, ha legalább is a balga útját megbánta és elhagyott atyját szolgálni igyekezett. Ameddig csak az "elveszett fiú" osztályának a tagjai vonakodnak figyelembe venni a királyságról szóló üzenetet, amit Isten tanúi ebben a közbeeső időben hirdetnek, mindig érzik ezt az éhínséget. Az "elveszett fiú" osztály által szolgált "ama vidék polgára" alatt az uralkodó elemeket kell érteni, akik az emberek lelkiismeretét és a

11

Egységben és egyetértésben egy új világért

11

esetén ?

26 Milyen értelemben kell a gyülekezet elé vinni a vitás ügyeket és milyen példát szolgáltat a Biblia erre vonatkozólag?

27 Milyen példát nyújtott János apostol a helyes eljárást illetőleg és miben állott az ő elintézése?

28 Judás apostol hogyan nyilatkozik a szakadásokat előidézőkről és a dolgok elintézéséről?

29 Milyen ügyről beszélt Pál apostol és hogyan rendelkezett az ügy elintézését illetőleg?

30 Pál miért hivatta össze a gyülekezetei és miért volt szükség, hogy a csoport a teokratikus intézkedést kövesse?

31 Különösen miért intézkedett úgy Pál, hogy a vétkest kizárják és a gyülekezet mennyiben járt el bölcsen?

32 Hogyan rendelkezett Pál az I. Tim. 5:19-21-ben, kinek szólt ez a rendelkezés és ez kit szemléltetett?

33 Mit jelentenek tehát Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és a Lukács 17:3-ban mondott szavai?

34 Hogyan járjon el a sértett az ellene vétkezővel s mi kell vezesse ennél az eljárásnál?

35 Mi az eljárás, ha a vétkes a második intésre sem hall-

gat és csak milyen esetben lép közbe a teokratikus szervezet?

36 Mi a magyarázata az Úr Jézus és Pál apostol intézkedései közötti látszólagos ellentétnek s azok mit céloznak?

37 Ki rendelkezik minden esetben és Pál apostol hogyan intézkedik az engedetlen megfeddését illetőleg?

38 Mi a helyes eljárás, ha valaki megbízást kap az Úr szervezetében és mi az eredménye annak, ha valaki ellenkező utat követ?

39 Mit idézett elő a testvérek között egynek a szolgálat nem értékelése és mit nyert átala a maga számára?

40 Mi a tanulság az ilyen esetből és a hűséges szolga mire van tekintettel minden körülmények között?

41 Milyen hasonlatot használ a zsoltáros az Úr népe között uralkodó egység és egyetértés szemléltetésére?

42 Kit jelképezett Áron és mit szemléltetett a felkenetése és az ehhez használt olaj jóillata?

43 Mit szemléltet a Sion hegye és mit a Hermon hegyére eső harmat? Kitől és honnan származnak az "örökkévaló élet" áldásai?

Az elveszett fiú hazatérése

"Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el." - Lukács 15:20.

¹

JEHOVÁNAK megesik a szíve a megtérőkön. Aki a magaválasztotta úton járt, de azután megbánja és visszafordul vagy a balga, önző útjáról megtér és Isten ábrázatát keresi, így szól: "Jehova kegyelme az, hogy még nincs végünk, és nem fogy el az ő irgalma. Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged!" (Jer. siralmai 3:22,23) Jehova nagy kegyelmet tanúsított az emberiséggel, midőn királyságát a mennyben felépítette, Kr. u. 1914-ben Fiát trónra emelve s az ő királyának hatalmat adott Sátánnak és démonainak a mennyből való kivetésre, mivel lejárt az idejük. Jehova megszakításnélkül a végsőkig folytathatta volna a harcot, míg az ügyet mindjárt teljesen elintézi a földre levetett Sátánt és démonseregeit, valamint Sátán látható szervezetét is a földön teljesen megsemmisíti. Ha Isten ezt tette volna, akkor "egyetlen test sem marad életben".

²

A nagy "irgalmasság Atyja" megrövidítette a Sátán szervezetére szakadó nyomorúságot, a Királynak 1918-ban történt templomhoz jövetelekor megszakítva azt. Szünetet tartott az ezen elítélt szervezet elleni harci tevékenységében, hogy egy közbeeső időt biztosítson, amely alatt az emberek figyelmeztetve legyenek s nekik Jehova Krisztus Jézus vezetése alatt álló teokratikus kormányzatát mint egyedüli reménységet hirdetni lehessen. Ha azután a megfelelő figyelmeztetés elhangzott, tovább folytatja az akcióját és véglegesen végrehajtja az

ítéletet Sátán egész szervezetén, úgy a látható, mint a láthatatlan részén is. (Máté 24:21, 22) Ily módon kegyelemből "testeket" ment meg Armageddon világraszóló megsemmisítéséből. "Mert azt mondja Mózesnek: Könyörülök majd, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok". (Róma 9:15; II. Mózes 33:19) Tetszett az Atyának a mennyek országát a "kicsiny nyáj" maradékának adni, és így irgalmasságot tanúsított vele. Kinek volna joga vagy oka a maradékból vagy másvalakinek, hogy tiltakozzon és Isten akaratát vagy eljárását kritizálja, ha Istennek abban telik öröme, hogy az "elveszett fiúval" irgalmasságot tanúsítson?

³

Krisztus Jézus a vallásos érzületű zsidó vezetők képmutató kritikájára való tekintet nélkül magához fogadta a megtérő vámszedőket és bűnösöket. Megesett rajtuk a szíve. A tisztátalan disznókat legeltető elveszett fiú, akit az éhség annyira megalázott, hogy a hasát a disznók eledelét képező szentjánoskenyérhüvellyel kívánta megtölteni, irgalomban részesülhetett, ha legalább is a balga útját megbánta és elhagyott atyját szolgálni igyekezett. Ameddig csak az "elveszett fiú" osztályának a tagjai vonakodnak figyelembe venni a királyságról szóló üzenetet, amit Isten tanúi ebben a közbeeső időben hirdetnek, mindig érzik ezt az éhínséget. Az "elveszett fiú" osztály által szolgált "ama vidék polgára" alatt az uralkodó elemeket kell érteni, akik az emberek lelkiismeretét és a

12

Az elveszettfiú hazatérése

szabadság-érzületüket elnyomják, a népet erőszakosan uralják és a hasonmási "elveszett fiút" elküldik a "disznókat" őrizni. A disznók olyanfajta állatok, amelyeket Jézus alkalmasaknak talált arra, hogy a megszállt emberből kiűzött démonok légiója hatalmába kerítse és a szakadékból a tengerbe rohanhasson velük. (Máté 8:30-33; Márk 5:11-14) Isten Mózes által adott törvénye szerint a disznó tisztátalan s így a zsidóknak tiltva volt a disznót feláldozni vagy a húsából enni. A zsidók számára a disznópásztorság nagyon lealacsonyító, tisztátalan foglalkozás volt s a Jehova Istent nem tisztelő pogányok önző érdekeinek a szolgálatát jelentette.

⁴

Jézus utalva kapzsi, tisztátalan, disznókhoz hasonlítható világi emberekre, akik képtelenek volnának értékelni az isteni igazság gyönyörűségeit, mondotta a tanítványainak: "Ne adjátok az ebeknek azt, ami szent és ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé, hogy a lábukkal meg ne tapossák, azután rátok fordulva szét ne tépjenek benneteket." (Máté 7:6) Ezek a "disznók" egyáltalán nem azok, akiket a nácik kegyetlenül bántalmaztak és megvetően "disznóknak" neveztek s az internáló-táborokban összezsúfoltak. A tulajdonképpeni "disznók" a lezülött emberek, akik a tisztátalan szellemek és démonok láthatatlan uralma alatt állnak és semmi magasabb érdekük nincs az életben, mint enni, inni, aludni, szaporodni és e világ tisztátalanságában dőzsölni. Még ha kísérletet teszünk is a "megmosásukra", megint visszatérnek a sárban való fetrengésre. "Mint az oktalan állatok, amelyet a természet csak azért hív létre, hogy megfogják és levágják őket, azokat káromolják, amiket nem ismernek és éppen úgy fognak elpusztulni, mint az állatok." - II. Péter 2:12,22.

⁵

Az "elveszett fiú" osztálya 1918 óta "annak a vidéknek" a totális érzelmű "polgárától" függött, hogy munkát és valami ennivalót kapjon. Ami pedig a foglalkozást illeti, semmi jobbat nem tesznek, mint az éhező fiú a példázatban. A "disznók" rövidesen meg lesznek semmisítve Armageddonkor, mivel lábbal tapossák az üdvösséget hozó szellemi igazságokat, amelyeket Jehova tanúi az összes emberekkel ismertetnek. Mivel a világ szórakozása nem bizonyult kielégítőnek s a világi szervezetek által beígért óhajtott jó idők nem következnek be, az "elveszett fiú" gyötrő éhsége épp elég nagy ahhoz, hogy a "disznók" eledeléhez űzze őket. Az ily egyoldalú koszt rosszultápláltsághoz, betegséghez és a halálhoz vezet. A világ egyetlen embere sem nyújt neki valami életfenntartó szellemi táplálékot, hisz a "kereszténység" hatalmas éhínségben szenved, amiképpen az ókorban hét éven keresztül súlyos éhínség uralkodott Egyiptomban. - I. Mózes 41:54-57.

⁶

Az "elveszett fiú" osztály állapota ezen a ponton hasonló a szellemben "szegény" Lázáréhoz a gazdagról és Lázárról szóló példázatban. "Kapuja előtt pedig egy Lázár nevű koldus feküdt, tele fekélyekkel. Ez szeretett volna jóllakni a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal de még a kutyák is odamentek és nyalogatták sebeit." (Lukács 16:19-21). Az Ördög felelős ennek az osztálynak a nyomorult állapotáért, kihasználja ennek

tagjait, mivel önző módon gyönyörködni kívánnak mindabban, amit Isten ezen a földön adott, de nem hajlandók lekötelezni magukat az azokkal kapcsolatos felelősséggel. Amióta az Ördög levettetett a mennyből beteljesedett a Jel. 12:12: "Jaj a föld és a tenger lakóinak, mert leszállt hozzátok a nagy haraggal teli Ördög, mivel tudja, hogy kevés ideje van." Az "elveszett fiút" meg akarja tartani "disznópásztornak" és továbbra is "moslékkal" akarja táplálni. Az Ördög arra törekszik, hogy a "disznókhoz" hasonlóvá tegye, Isten ellen lázítsa, hogy megátkozza Istent, mintha Ő volna felelős az emberiség nyomorult állapotáért. Ily körülmények között a csupán a vallást elfogadók közül sokan a kétségbeesés szélére jutottak, egy szélsőséges irányzatba és hitetlenségbe esnek és megátkozzák Istent, neki tulajdonítva az emberiségre szakadt szenvedésekért a felelősséget. Mások elfogadják a papság elméletét, miszerint Isten bünteti az embereket, mivel elhanyagolták a vallást: " több vallásért" kiáltanak, abban a feltevésben, hogy erre volna szükség. Ezáltal elvetik Isten királyságát és megtagadják Istent a vallás tákolmánya "az igazságosságra és erkölcsre alapozott új világrend" miatt. (Jób. 22:1-28; 11:1-6,13-20). Épp ezt igyekszik létrehozni az Ördög, hogy bebizonyítsa az Isten előtt emelt dicsekvő állítását, miszerint minden embert Isten megátkozására kényszeríthet és mindenkit megsemmisít Armageddonban, mivel senki se bizonyul méltónak az Istentől teremtett új világba való átmentésre. (Jób 1:8-12; 2:1-7). Sikerült Sátánnak elejteni az "elveszett fiú" osztályát s ez megátkozza Istent?

⁷

A példázat tovább megy: "Magába szállt hát és így szólt: Atyámnak hány bérese dúskál kenyérben, én pedig éhen pusztulok. Felkelek hát és elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak hívjanak; állíts engem egy sorba a béreseiddel." (Luk. 15:17-19). Miután az elveszett fiú elég sokáig disznókat őrzött ahhoz, hogy tisztába jöjjön, mennyire hiábavaló valami igazán kedveset és kielégítőt keresni a világban az atyai háztól távol, magába szállt. Tudatára ébredt ama ténynek, hogy születése révén az atyja fia. Tudomására jutott, hogy az atyja országát nem sújtotta éhínség. Atyja házában bőség van, még a béresek is több táplálékot kapnak, mint amennyit meg tudnak enni. Itt pedig ő - elszegődve a világ egyik pogány "polgárához" s tekintet nélkül a lelkiismeret-furdalásra - a röfögő, tisztátalan állatokat kellett őrizzen, nem kap eleget saját táplálására s így az éhhalálhoz közeledik. Valóban, sokkal jobb volna feladni ezt az alacsony foglalkozást oly világban, amely semmi reményt nem nyújt a jövő életre. Jobb volna hazatérni s szolgaként elszegődni atyjához, életfenntartó eledelt és tiszteletreméltó szolgálatot kapni, amit jó lelkiismerettel elvégezhetne!

⁸

Mi indítja tehát magábaszállásra és helyes útra a hasonmási "elveszett fiút"? nem a keserű tapasztalat, mintha a "tapasztalat volna a legjobb tanítómester", hogy őt jobban kioktassa, miszerint tudatlan világi dolgoknak hódolt. Nem, hanem Isten Igéjének az örömüzenete, melyet Jehova tanúi "a nagy nyomorúság napjai

13

Az elveszettfiú hazatérése

13

megrövidítésére" ez idején hirdetnek: Az üzenet a nagy életadó Jehova házában uralkodó életfenntartó szellem bőségéről beszél. Bemutatja, hogy az őt szolgálók mennyire boldogok s jól el vannak látva a végnélküli új világban való élettel béke és jólét iránti dicsőséges reménységgel. Az uralkodó "polgár" elnyomása alatt álló pusztulásra szánt világ rövidesen elpusztul Armageddonban: de az új világ az Atya mennyei országa s a szeretett Fia, Krisztus Jézus vezetése alatt örökké áldott lesz. A Krisztus Jézussal a királyságot öröklő "kicsiny nyájon" kívül Isten most összegyűjti a "más juhait", a "jóakaratú embereket". Amennyiben ezek most menedéket keresnek a jó pásztor alatt, Jehova bosszúállása napján Armageddonkor oltalomban részesülnek és élve túljutnak ezen a nagy nyomorúságon, hogy mindörökre az új világ szépségeinek örvendezhessenek. Most új érdeklődéssel szemlélik ezt az üzenetet, amit hanyagságból, közönbősségből és világi gondok miatt oly sok ideig figyelmen kívül hagytak. Az örömüzenet felnyitja a szemüket, hogy felismerhessék a különbséget azok között, akik most az ó világért élnek és azok között, akik az életadó Jehova Istent az ő új-világa érdekében szolgálják.

A halálból felserkenve!

⁹

Az "elveszett fiú" osztály most elhatározta, hogy felemelkedik a Sátán és hivatalos képviselői szolgálatában levő alacsony, haldokló állapotából s az Életadóhoz fordul aki megparancsolja az embernek, hogy keresse az igazságot és alázatosságot, hogy az eljövendő világban a Fia, Krisztus Jézus által életet nyerhessen. Mivel az elveszett fiú egy osztályt szemléltet, a felkelésre és az Atyához való fordulásra irányuló ez elhatározás bizonyos időszakot ölel fel, hisz ez az osztály sok egyes személyből tevődik össze. Ezek elismerik, hogy bűnös életet folytattak, midőn a régi világnak s az abban való szórakozásnak adták át magukat. Az ilyenekről áll megírva: "A kicsapongó életű (Kistemaker: a gyönyörnek vagy kedvtelésnek élő) viszont élve is halott." (I. Tim. 5:6). Ezek halottak voltak a "vétekben és bűnben" s a "széles úton" haladtak s még most is azok. Beismerik, hogy méltatlanok az Isten fiaikénti elfogadásra, különösen mint "Isten örökösei és Krisztus társörökösei". Nem törekednek valamilyen mennyei állásra, hanem őszinte szívvel részt kívánnak venni Isten szolgálatában, közreműködni a mennyei Atya érdekében, hogy az ő kegyelmét, elismerését és az ő áldott házában levő bőséget élvezhessék. Tudatára ébrednek, hogy Isten fiához méltatlan viselkedéssel gyalázatot hoztak az ő nevére s hogy az ellenség szervezetével erkölcsi engedményeket és támogatást tanúsítottak, jóllehet az igazságot már rég felfoghatták és Istent szolgálhatták volna. Most elfoglalhatnak valamilyen szolgálati állást az ő házával vagy templomával kapcsolatban, hogy az igazságos neve igazolására szolgálhassanak. Ahelyett, hogy kikérnének egy részt a "vagyonból" mint az egyik fiúnak kijáró örökséget, kiváltságot kérnek az ő szolgálatában Efézus 2:2; Máté 7:13.

¹⁰

Itt igazi megbánás és Istennek megfelelő gyász nyilatkozik meg, ami nem megvetendő. Ez nem önző megbánás, sem személyes veszteség feletti töprengés, amilyet Ézsau, Hámán vagy Judás érzett, akik elkívánták kerülni a balga törvénytelen cselekedetük következményét. Ez oly szomorúság, amely igazi megtéréshez vagy az addig követett igazságtalan úttól való visszaforduláshoz vezet, mivel megutálták azt, - tehát, Isten szerinti szomorúság. Ezért kedves Isten előtt. "Mert az Isten szerint való szomorúság soha meg nem bánható megtérést terem az üdvösségre; a világ szerint való szomorúság (mint amilyen a Júdásé volt) ellenben halált terem". (II. Kor. 7:9, 10). A világi embereknek saját szándékos gonosz cselekedetükkel önmagukra szerzett szomorúsága megsemmisítésüket idézi elő Isten akaratvégrehajtója által. Miért? Mivel lehetetlen ismét megtérni annak, aki eléggé megvilágosíttatott, figyelmeztetésben és oktatásban részesült s azután szándékosan elesik vagy gondtalanságot nyilatkoztat s így keménnyakú ellensége lesz Istennek és az ő szervezetének. Zsidók 6:4-6; 12:16, 17.

¹¹

Ézsau az atyjához Izsákhoz sietett, hogy testvérétől Jákobtól elrabolja az őt megillető elsőszülöttségi jogot. Egészen más indítóokkal siet atyjához az elveszett fiú. "Felkelt és visszatért atyjához. Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el.” (Luk. 15:20). Az elszegényedett, megtérésre kész elveszett fiú felkelt a disznók mellől a pocsolyából s az ezek önzésére irányuló hiú, haszontalan vállalkozásból. Útrakelt hazafelé. Az út hosszú, nehéz és fárasztó lehetett e bepiszkolt, rosszulöltözött, félig éhenhalt fiatalember számára, kinek egyetlen fillérje sem volt az utazásra. De az elhatározása, őszinte megbánása s az előtte levő jó kilátás megerősítette a továbbmenésre, míg megérkezik s az atyai házat megpillantja. Ekkor felemeli szemeit s ime? Az atyja siet elébe! Igenis, az atyja körültekintett, már távolról felismerte, megesett rajta atyai szíve, elejébe szaladt, átölelte és megcsókolta a fiút az úttól besszennyeződött rongyaiban! Micsoda viszontlátás, anélkül, hogy a fiútól először megalázó gyónást követelt volna! A hazatérése mindent megmagyaráz.

¹²

Most pedig térjünk a jelenre: A megtérő "elveszett fiú" osztály felemelkedik a porból, a világért végzett tisztátalan szolgálata lealacsonyodottságából s igazi megtéréssel az Életadóhoz fordul. El van határozva, "hogy többé nem emberi kívánságok, hanem az Isten akarata szerint éljék le a testben hátralevő időt. Mert elég nekünk, hogy az élet eddig lefolyt idejét a pogány kívánságok szerint éltük át, feslettségekben, bűnös vágyakban, részegeskedésben, tobzódásokban, ivásokban és bűnös bálványimádásokban forgolódva. Ezért oly idegenek nekik, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongások ugyanazon árjába, Istent káromolva" az igazsághoz való megtérésetekért. -1. Péter 4:2-4.

¹³

Az "elveszett fiú" osztály megérti, hogy többé nincs ideje a régi eljárásra. Meghallgatja és követi a közömbössé, tétlenné lett keresztényekhez intézett figyelmeztetést: "kelj fel, aki alszol és támadj fel a halál-

14

Az elveszettfiú hazatérése

ból, és fel fog ragyogni neked a Krisztus! Vigyázzatok tehát gondosan, miképpen jártok nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek. Áron is vegyétek meg az alkalmat, mivel a napok gonoszak. Ezért ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. És ne részegedjetek meg a bortól, amiben csapongás van, hanem teljesedjetek meg szellemmel", (Efézus 5:14-18). A "vég idejére" való tekintettel, amely folyamán a Messiás fejedelem még soha nem létezett nyomorúság korszaka közepette uralkodik, lett megírva régen: "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felébrednek, némelyek az örök életre." (Dániel 12:1,2" Az arról szóló üzenet elhangzásánál, hogyan nyerhetnek örök életet a földön mint Isten fiai az Isten országa alatt felemelkednek a kopár, haszontalan, nem tápláló világi dolgok porából s lépteiket az élet útjára irányítják. Megbánással fordulnak a nagy Életadóhoz, akinek a nevét tanúul az egész földön hirdetik s akinek a "hegye" vagy királysága az egész világmindenség feletti legfőbb állásba magasztaltatott fel.

¹⁴

Az összes nemzetekben levő jóakaratú emberekből álló "elveszett fiú" osztályának a közeledése a megbízható jövendölés teljesülése: "És leszen az utolsó napokon, hogy az Úr házának hegye a hegyek tetején fog állani, felemelkedvén a halmokon; és ahhoz gyűlnek a népek. És sok nemzet fog odasietni, mondván: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és Jákob Istene házához; s ő megtanít minket utaira és ösvényein fogunk járni; mert Sionból megyen ki a törvény és az Úr Igéje Jeruzsálemből" (Mik.4:l, 2 Káldi). Megtalálják az Atyát, amint őrködik és várja, hogy szívélyesen fogadja.

¹⁵

Az Atya "mesziről" meglátta őket. Már régen feljegyeztette a visszatérésükre vonatkozó jövendöléseket. Abban az időben, midőn beteljesednek a jövendölések - belleértve Jézusnak az elveszett fiúról szóló példázatát is - Jehova az Atya körülnéz és bíztatja őket a jövetelre, előkészületeket téve erre. Az 1918-ból származó "Most élő milliók sohasem halnak meg" üzenet rövid szünet után ismét felhangzott sok ezer előadáson és 1920-ban füzet alakjában is ki lett adva sok millió példányban. Azonkívül Jehova meghatározott időben, midőn az "elveszett fiú" osztály tömegesen kezdett közeledni, az igazság más kinyilatkoztatásait is kihirdette. 1923-ban először jelent meg az Őrtoronyban a "juhokról és kecskékről" szóló példázat tényeken alapuló magyarázata, amely példázat a világ végén teljesedik. Ebben lett először kimutatva, hogy a most a "kecskéktől" elválasztott "juhok" egy jóakaratú emberekből álló földi osztályt alkotnak, akik jót tesznek Krisztus testvérei maradékával, ellentétben a "kecskékkel", akik keménnyakúan ellenállának az Isten országa ezen hírnökeinek. Ezek a "juhok" a Király jobbjára állnak és bevezetik őket a királyságban rájuk váró örök életre s az azzal kapcsolatos áldásokba.

¹⁶

Az Atya 1931-ben az "Őrtorony" által kinyilatkoztatta Ezékiel jövendölése kilencedik fejezetének az értelmét. Ez világosan feltárta, hogy a "kereszténység" közepette történő vallás-utálatosságok miatt, síró és bánkódó emberek egy földi osztályt alkotnak, akik vigyáznak Isten igazságosságára és a neve igazolására s a

vallás ellen vannak. Ezek isten szolga-osztálya útján, jelt kapnak a homlokukra, mégpedig az igazság megismerése és megvallása alapján. Isten ítéletvégrehajtója megkíméli őket az armaggedoni csatában és túljuthatnak rajta az igazságosság új világába. Az ezt követő 1932 évben a mennyei Atya kinyilatkoztatta az "Őrtoronyban", hogy kiket szemléltetett Jonadáb, az a férfi, aki Jéhu királyhoz csatlakozott ennek szekerére és végignézte, hogyan semmisítette meg a vallásoskodókat. Az Őrtorony kimutatta, hogy Jonadáb egy földi osztályt szemléltet, amely állást foglal Isten Királya és királysága mellett. Ez felszáll az ő szervezete "szekerébe", most részt vesz Isten szolgálatában és Armageddonkor végignézi az összes vallásoskodók megsemmisítését. Ez utóbbi kinyilatkoztatás világosan feltárta, miszerint a "Jonadábok" vagy jóakaratú emberek ez osztályának nyitva állt az ajtó, hogy az Isten felkent tanúi mardékával teljes egyetérésben a nagyobb Jéhu, Krisztus Jézus vezetése alatt belépjenek Isten szolgálatába. Ezeket a kinyilatkoztatott igazságokat még további Őrtorony-közlemények is feltárták.

¹⁷

A jóakaratú emberek nyíltan állást foglaltak a királyság mellett és Jehova hű maradékával összekapcsolódtak a szolgálatban; az ilyenek számbelileg különösen 1931 óta nagyon megszaporodtak. Felismertük őket, mint "más juhokat" s a jó Pásztor kijelentése szerint ezek össze kell gyűjtessenek Isten nagy nyájába mindazokkal együtt, akik a jó Pásztor halála által életet nyernek. A királyság-osztállyal együtt "egy nyájat" alkotnak. (János 10:11 ,15, 16) Isten Ésaiás által mondott jövendölésében a haza repülő galambok nagy fellegéhez hasonlítja őket, akik Armageddon fenyegető vihara bekövetkezése előtt gyorsan hajlékot keresnek: "Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felleg (nagy tömegben) és mint a galambok, dúcaikhoz?" (Ésaiás 60:8). Még ha a galambok nem is képviselnek nagykereskedelmi értéket, mégis nagy szeretettel és gyengédséggel szemlélik őket. Mindezek a prófétai kinyilatkoztatások Jehova, az Atya kegyelmének nagy bőségéből erednek, amit kinyilatkoztatott az éveken keresztül, midőn az "elveszett fiú" osztályát közeledni látta.

¹⁸

Az Atya most siet kegyelmet és szeretetet tanúsítani az "elveszett fiú" osztályával. 1918-ban elküldte királyát, Krisztus Jézust a templomba. Általa megrövidítette a nyomorúság napjait, hogy a nemzeteket megítélje s mint "juhokat" s "kecskéket" elválassza egymástól, mielőtt megkezdődne a nagy nyomorúság utolsó nagy befejező aktusa Armageddonkor. E célból küldte ki tanúi maradékát is. Nem várja meg, míg az emberek eljönnek az ő "házába", hogy tudomást szerezzenek királysága életadó üzenetéről, hanem megparancsolta tanúinak és az igazság hordozóinak, menjenek el a néphez, még pedig házról-házra és városról-városra, hogy megtalálják az összes "más juhokat" és megmutassák nekik az Atyához vezető utat. A "kecskék" a házanként járó hírnököket olyan emberekként tüntetik felé, akik mindent és mindenkit gyűlölnek. Ezek a tanuk azonban a türelmes nevelő munkájukkal a "juhokkal" szemben kinyilatkoztatták az Atya kegyelmét, jóságát és fogadtatá-

15

Az elveszettfiú hazatérése

15

sokra irányuló készségét. Ez a házankénti munka még mindig tovább folyik és gyarapodik. Ez a munka a "más juhok" érdekében 1933 óta még hatékonyabb lett, amenynyiben bevezettük az utólátogató munkát, illetve ismételten meglátogatjuk mindazokat, akik a "juhok" tulajdonságát nyilvánítják és házi bibliatanulmányozást lehet bevezetni náluk.

¹⁹

Most pedig térjünk vissza a példázathoz: "Erre a fiú így szólt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó, hogy fiadnak hívjanak; (kezelj engem, mint napszámosaid egyikét!)" (Lukács 15:21; Stage). A fiú ez utolsó szavai a zárójelben meg vannak a két legrégibb görög szövegben, a vatikáni 1209 számú kéziratban és a sinai kéziratban, de hiányzanak a többi görög kéziratokban. (Lásd a Luk.l5:21, Diaglott széljegyzetét és a Konkordánti fordítást! A kisebb fiú vallomása, hogy "nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívjanak", azon kívánságát fejezi ki, hogy az atyja fogadja el őt egy napszámos minőségében. Kijelenti, hogy Isten és képviselője, az atyja ellen vétkezett s most az atyja közbenjárásával szövetséges viszonyba kíván kerülni Istennel. Az Isten és Izráel között fennálló szövetséggel összhangban kinyilatkoztatja az Isten iránt való felszentelődés szellemét.

²⁰

Az "elveszett fiú" osztályt illetőleg a fenti megbánásteljes vallomás ábrázolja a képben, hogy a bűnét beismeri, a Krisztus áldozata érdeme alapján bocsánatot kér s magát teljesen Jehovának, az Atyának szenteli. Különösen 1934 óta világosan ki lett mutatva, miszerint teljesen helyes és indokolt, hogy így felszentelje magát s az Isten iránti felszentelődését a vízkeresztség által szimbolizálja. ("Őrtorony" 1934 szeptember 15, 34,35. bekezdés). A mennyei Atya iránti felszentelődési aktust az ó-egyiptomi éhínséggel sújtott nép kérése is szemlélteti, abban az időben, midőn József, isten hű tanúja Fáraó alatt első volt a kormányzásban. Mint az az I.Mózes 47:18-20-ban írva van: "Az esztendő elmúltával elmentek hozzá a második esztendőben és így szóltak neki: Nem titkolhatjuk urunk előtt, hogy miután a pénz elfogyott és a baromnyájak mind uramnál vannak, hiszen uram is látja, mert nem maradt semmi más, csak testünk és földünk. Miért vesszünk el szemed láttára földünkkel együtt? Vásárolj meg minket és földünket kenyéren és mi a földünkkel együtt rabszolgái leszünk a fáraónak. Csak adj gabonát, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg s a föld el ne pusztúljon. József tehát megvásárolta az egész Egyiptom földjét fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket: annyira úrrá lett felettük az éhség. Így a föld a fáraóé lett."

²¹

Az "elveszett fiú" osztályának a felszentelődése nem Istennel való szerződés az Isten szellemi fiai mennyei örökségében való részesülésre, hanem egy ünnepélyes megállapodás arra, hogy örökké Isten akaratát cselekszi és az Atya által engedi meghatározni, hogy hol akarja felhasználni a felszenteltet a szolgálatban.

²²

Az elveszett fiú nem azt kérte, hogy mint fiút vegyék fel és állítsák szolgálatba, hanem csak egy napszámos munkakörét kérte magának. "Az atyja azonban így szólt a szolgáinak (a szolgálattevőknek): Hozzátok ki a

legszebb ruhát és adjátok rá; húzzatok gyűrűt a kezére és sarut (Luther: cipőt) a lábára. Azután vezessétek ki a hizlalt tinót és vágjátok le: együnk és vigadjunk. Mert az én fiam halott volt és most újra él, elveszett volt és újra megkerült. És elkezdtek vigadni." (Lukács 15:22-24). Az atyján vonakodott megvonni tőle a fiúságot vagy őt csak napszámosként alkalmazni. Így az atyja elhozatta a legszebb (Zürcher B.: legelőkellőbb) ruhát "gyorsan a legjobb ruhát" (Schlachter) vagy a "legjobb köppenyt vagy palástot" (Schmoller). A felfogadott szolgák, hogy szorgalmasan dolgozhassanak, nem hordanak ily hosszú köpenyruhát, mivel ilyeneket csak ünnepi alkalmakkor hordanak. Az atyja gyűrűt hozatott, hogy kimutassa, hogy az elveszett fiú tekintéllyel van felruházva a szolgák felett. A szolgák mezítláb jártak, azonban az atyja megparancsolta nekik, hogy a fiúnak hozzanak "cipőt a lábára" annak kimutatása végett, hogy az ő atyja házában szabad ember s hogy a szolgálatot önként és mint a család egyik tagja végzi. Egy szolga leszegődtetéséhez nem volt szükség ily nagyszerű ünnepségre; az atyja azonban megparancsolta, hogy vágják le a búzával etetett, fényesre hizlalt tinót és készítsenek ünnepséget, hogy vigadjanak az újra megtalált s az "én fiamnak" nevezett felett. Az atyja ünnepi asztalt terít a fia és a szolgái számára s ezáltal nyíltan és leplezetlenül elismeri, hogy a fia hazatért.

²³

A visszatért fiú ily nyilvános megjelölése olyasvalamire utal, ami csak nemrég történt. Még 1918 után is éveken keresztül nem voltunk tisztában azzal, hogy kik alkotják a Jel. 7:9-17-ben leírt nagysokaságot és sokáig tanakodtunk rajta. Sokáig azt gondoltuk, hogy ez egy Istennek szentelt s az ő szelleme által mennyei életre fogantatott osztály, amely azonban félelemből s a megfelelő buzgalom és odaadás hiányában nem tett előmenetelt a Krisztussal való királyság megnyerésére. Ennek következtében ennek az osztálynak a tagjai végül a nagy nyomorúsággal hűségre lesznek kényszerítve, hogy egyáltalán megmeneküljenek, azután pedig alárendelt állást kapnak a "kicsiny nyáj" alatt a mennyei királyságban. Meghatározott időben, ugyanis 1935 májusában azután az Őrtorony-Társulat elnöke Jehova tanúi, Washington D.C. (USA) tartott kongresszusán a Szentírás és a tények alapján kijelentette, hogy ezt a "nagysokaságot" az 1918 óta az Úrhoz csatlakozó emberek egy földi osztálya alkotja - az Úr "más juhai", a Jonadábok. E fontos gyülekezet alkalmával a résztvevők fel voltak szólítva, hogy akik a "más juhokhoz" tartoznak és felismerik, hogy személyesen mint a "nagysokaság" tagjai számításba jönnek, álljanak fel. Erre a gyülekezet nagy része felemelkedett! E megnyilatkozás felett nagy öröm uralkodott. Hasonlóképpen nyilatkoztatták ki magukat később még gyülekezeteken olyan emberek, akik a "nagysokaság" egy helyére készen állottak.

²⁴

Így Jehova nyilvánosan kinyilatkoztatta szervezete útján, hogy az "elveszett fiú" osztály visszatért hozzá, a felszentelődését elismerte s ennek a tagjait Krisztus Jézus által mint eljövendő fiait elfogadta. Ez egy ünnepélyes esemény volt, nem az az időpont, midőn az "elveszett fiú" osztályát a régebbi viselkedése, a kései jövetele vagy az Istentől ajándékozott javaknak a világi

16

Az elveszettfiú hazatérése

szórakozás keresésénél való elpazarlása végett korholni kellett volna. Mennyire találó tehát a tiszta, hosszú öltözet, amelyre méltó az Isten fia s amely őt mint olyant jellemzi! Azt is tartsuk figyelemben, hogy ez az osztály az Istenhez való imádkozás kiváltságát bírja s Őt megszólíthassa: "Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben!" A gyűrű Isten előtt gazdagokként jellemzi őket, mint akik tekintéllyel rendelkeznek, hogy Jehovát az ő házában vagy templomában fiaként önkéntesen szolgálhassák s a neve tiszteletére és magasztalására képviseljék (Jakab 2:2; I.Mózes 41:42). A cipők betakarták az egykor sárral beszennyezett tisztátalan lábat és kedvesnek tüntették fel mint olyanokat, amelyeket az Isten fiúságának igazságos ösvényén vándorolnak. Ezek a lábak most "fel vannak saruzva a béke evangéliumának készségével" az örömüzenet széthordására, miszerint a békesség Istene Sátánt rövidesen széttapossa a Krisztus lábai alatt s így a jóakaratú embereknek örökkétartó békét hoz. (Efézus 6:15; Róma 16:20). Ezek Isten "szabadosai" s többé nem a világ "polgára" alatt álló elnyomott "disznópásztorok". Mostantól fogva, mint az ő fiai szolgálják Istent az ő templomában.

²⁵

A "nagysokaságra" vonatkozólag feltett kérdésekre: "Ezek a fehér ruhába öltözöttek kicsodák és honnan jöttek?" felelve mondja a Jel. 7:13-16: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek és ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány (Krisztus Jézus) vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a trónon ülő fölöttük fog sátorozni. Ezek többé nem éheznek meg és nem szomjaznak meg, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmiféle hőség, mert a trón közepén levő bárány legelteti őket és elvezeti a vizek élő forrásához és az Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet."

²⁶

A tékozló fiú megbánása, az atyja házába és szolgálatába való visszatérése ünnepséget kívánt meg s főéteknek a hizlalt tinót vágták le. Ez nem Krisztus Jézus váltságáldozatát szemlélteti. Ez a vidám ünnepség a szellemi ünnepségget szemlélteti, amelyet az Ur Isten most a "vég idején" az "elveszett fiú" osztály számára rendez: erős ételekből, nem csupán "az Ige tejéből" álló ünnepséget. A megerőltető munka és a megpróbáltatásokban gazdag idő, olyan táplálékot követelnek, amely táplálóbb, erősítőbb és időszerűbb, mint a könnyen emészthető folyékony az olyanok számára, akik még kisdedek az Igében. (I. Péter 2:2; Zsidók 5:13,14). A királyság-táplálékkor szükség van s az Isten neve igazolására és a világuralom hosszú időn keresztül vitatott ősvitakérdés elintézésére vonatkozik. Ez az Esaiás 25:6-ban megjövendölt örömlakoma vagy bankett: "És szerez a Seregek Jehovája minden népnek e hegyen lakomát kövér ételekből, lakomát erős borból; zsíros ételekből, megtisztult erős borból." Micsoda különbség e lakoma s a "kereszténységben" dúló éhínség között!

²⁷

E víg lakomát az atya a következő szavakkal indokolta meg: "Mert az én fiam halott volt és most újra él, elveszett volt és újra megkerült." Az "elveszett fiú" osztály tagjai mélyén e világ porában, mint "halottak a

vétekben és bűnben" feküdtek; és örvendetes alkalom az, ha a világ örömeiben elmerülök meghallják Isten üzenetét, hirtelen "magukba szállnak" és felélednek az ő szolgálatára, ismét megtalálják önmagukat s azután a jó Pásztor kikeresi és az Úr nyájába hozza őket. A Sion gyermekei maradéka nemrégen hasonló tapasztalatban részesült, miután az Úr a templomához jött. Erről van megírva: "Kelj fel, kelj fel, öltözd fel erődet, Sion, öltözzél fel díszöltözetedbe. Jeruzsálem, szent város, mert nem lép beléd többé körülmetéletlen tisztátalan! Rázd le magadról a port, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldozd ki magadat nyakbilincseidből, Sion, fogoly leánya!" "Serkenjetek fel és énekeljetek, akik porban laktok, mert harmatod az élet (Kaldi: világosság) harmata!" (Ésaiás 52:1,2; 26:19) A maradék 1919-ben helyreállíttatott. Az "elveszett fiú" osztályának évekkel később történt helyreállítása feletti vígság a hű maradék számára újabb ok volt az örvendezésre.

²⁸

Ez a vígság különösen akkor kezdődött, midőn a "nagysokaság" 1935-ben ismertetve lett. Ez az öröm 1938-ban elérte a tetőpontját Jehova tanúi egyik világraszóló kongresszusa alkalmával egy "kövér eledelekből álló lakomán" történt kinyilatkoztatás által, amidőn telefonvonalak és rádió útján 47 naggyűlést kapcsoltak össze Londonnal Angliából, Kanadából, Ausztráliából és az Egyesült Államokból, úgyhogy egyszerre mind ugyanazt az előadást hallgathatták. Ennek különös érdekessége a "Töltsétek be a földet" előadás volt, amelynek keretében először lett ismertetve, hogy az Armageddont túlélők "nagysokasága" abban a kiváltságban részesül, hogy igazságos utódokat hozzon létre a földnek Krisztus ezeréves uralma alatt betöltésére. - Lásd az Őrtorony 1938 november 15-i és december 1-i számát!

²⁹

A példázatban az atya és a hűséges szolgák vigadtak, akik előhozták a legszebb ruhát, a gyűrűt és cipőt a fiú feldíszítésére és levágták a hizlalt tinót a lakomára, a magába szálló, visszatért "elveszett fiú" megvendégelésére. Jézus röviddel e példázat előtt mondotta: "Mondom nektek, ugyanígy lesz az öröm az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön." Valamint: "Mondom nektek, hogy a mennyben ugyanígy nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szüksége megtérésre." (Luk. 15:10, 7). A lakomát tehát Jehova Isten kellett rendezze Krisztus Jézus, az 1918 óta a templomban jelen levő király által képviselve; úgyszintén az összes szent angyalai, akik vele vannak, midőn a templomában a trónján ül (Máté 25:31); továbbá a Krisztus-királyság teste feltámadott tagjai, akik a templomhoz jövetele útján fel lettek ébresztve a halálból való alvásból. (I. Tessz.4:14-16), s ehhez még az ő hű maradék-testtagjai. Ezek ugyan még a földön vannak, de Isten megelevenítette őket, "vele együtt feltámasztotta és vele együtt ültette le a mennyekben, a Krisztus Jézusban". (Efézus 2:4-6). Ez a maradék alkotja a földön a "hű és bölcs szolgát" a Feje, Krisztus Jézus alatt; s ez az Őrtorony, Biblia és Traktátus Társulatot használja fel mint törvényes szolgáját vagy képviselőjét a bizonyságtevő munka teokratikus irányvonalak szerinti vezetésére és végrehajtására. - Máté 24:45-47. (Folytatjuk).