A lap korrektúrázva van
Az elveszettfiú hazatérése
15
sokra irányuló készségét. Ez a házankénti munka még mindig tovább folyik és gyarapodik. Ez a munka a "más juhok" érdekében 1933 óta még hatékonyabb lett, amenynyiben bevezettük az utólátogató munkát, illetve ismételten meglátogatjuk mindazokat, akik a "juhok" tulajdonságát nyilvánítják és házi bibliatanulmányozást lehet bevezetni náluk.
19
Most pedig térjünk vissza a példázathoz: "Erre a fiú így szólt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó, hogy fiadnak hívjanak; (kezelj engem, mint napszámosaid egyikét!)" (Lukács 15:21; Stage). A fiú ez utolsó szavai a zárójelben meg vannak a két legrégibb görög szövegben, a vatikáni 1209 számú kéziratban és a sinai kéziratban, de hiányzanak a többi görög kéziratokban. (Lásd a Luk.l5:21, Diaglott széljegyzetét és a Konkordánti fordítást! A kisebb fiú vallomása, hogy "nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívjanak", azon kívánságát fejezi ki, hogy az atyja fogadja el őt egy napszámos minőségében. Kijelenti, hogy Isten és képviselője, az atyja ellen vétkezett s most az atyja közbenjárásával szövetséges viszonyba kíván kerülni Istennel. Az Isten és Izráel között fennálló szövetséggel összhangban kinyilatkoztatja az Isten iránt való felszentelődés szellemét.
20
Az "elveszett fiú" osztályt illetőleg a fenti megbánásteljes vallomás ábrázolja a képben, hogy a bűnét beismeri, a Krisztus áldozata érdeme alapján bocsánatot kér s magát teljesen Jehovának, az Atyának szenteli. Különösen 1934 óta világosan ki lett mutatva, miszerint teljesen helyes és indokolt, hogy így felszentelje magát s az Isten iránti felszentelődését a vízkeresztség által szimbolizálja. ("Őrtorony" 1934 szeptember 15, 34,35. bekezdés). A mennyei Atya iránti felszentelődési aktust az ó-egyiptomi éhínséggel sújtott nép kérése is szemlélteti, abban az időben, midőn József, isten hű tanúja Fáraó alatt első volt a kormányzásban. Mint az az I.Mózes 47:18-20-ban írva van: "Az esztendő elmúltával elmentek hozzá a második esztendőben és így szóltak neki: Nem titkolhatjuk urunk előtt, hogy miután a pénz elfogyott és a baromnyájak mind uramnál vannak, hiszen uram is látja, mert nem maradt semmi más, csak testünk és földünk. Miért vesszünk el szemed láttára földünkkel együtt? Vásárolj meg minket és földünket kenyéren és mi a földünkkel együtt rabszolgái leszünk a fáraónak. Csak adj gabonát, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg s a föld el ne pusztúljon. József tehát megvásárolta az egész Egyiptom földjét fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket: annyira úrrá lett felettük az éhség. Így a föld a fáraóé lett."
21
Az "elveszett fiú" osztályának a felszentelődése nem Istennel való szerződés az Isten szellemi fiai mennyei örökségében való részesülésre, hanem egy ünnepélyes megállapodás arra, hogy örökké Isten akaratát cselekszi és az Atya által engedi meghatározni, hogy hol akarja felhasználni a felszenteltet a szolgálatban.
22
Az elveszett fiú nem azt kérte, hogy mint fiút vegyék fel és állítsák szolgálatba, hanem csak egy napszámos munkakörét kérte magának. "Az atyja azonban így szólt a szolgáinak (a szolgálattevőknek): Hozzátok ki a
legszebb ruhát és adjátok rá; húzzatok gyűrűt a kezére és sarut (Luther: cipőt) a lábára. Azután vezessétek ki a hizlalt tinót és vágjátok le: együnk és vigadjunk. Mert az én fiam halott volt és most újra él, elveszett volt és újra megkerült. És elkezdtek vigadni." (Lukács 15:22-24). Az atyján vonakodott megvonni tőle a fiúságot vagy őt csak napszámosként alkalmazni. Így az atyja elhozatta a legszebb (Zürcher B.: legelőkellőbb) ruhát "gyorsan a legjobb ruhát" (Schlachter) vagy a "legjobb köppenyt vagy palástot" (Schmoller). A felfogadott szolgák, hogy szorgalmasan dolgozhassanak, nem hordanak ily hosszú köpenyruhát, mivel ilyeneket csak ünnepi alkalmakkor hordanak. Az atyja gyűrűt hozatott, hogy kimutassa, hogy az elveszett fiú tekintéllyel van felruházva a szolgák felett. A szolgák mezítláb jártak, azonban az atyja megparancsolta nekik, hogy a fiúnak hozzanak "cipőt a lábára" annak kimutatása végett, hogy az ő atyja házában szabad ember s hogy a szolgálatot önként és mint a család egyik tagja végzi. Egy szolga leszegődtetéséhez nem volt szükség ily nagyszerű ünnepségre; az atyja azonban megparancsolta, hogy vágják le a búzával etetett, fényesre hizlalt tinót és készítsenek ünnepséget, hogy vigadjanak az újra megtalált s az "én fiamnak" nevezett felett. Az atyja ünnepi asztalt terít a fia és a szolgái számára s ezáltal nyíltan és leplezetlenül elismeri, hogy a fia hazatért.
23
A visszatért fiú ily nyilvános megjelölése olyasvalamire utal, ami csak nemrég történt. Még 1918 után is éveken keresztül nem voltunk tisztában azzal, hogy kik alkotják a Jel. 7:9-17-ben leírt nagysokaságot és sokáig tanakodtunk rajta. Sokáig azt gondoltuk, hogy ez egy Istennek szentelt s az ő szelleme által mennyei életre fogantatott osztály, amely azonban félelemből s a megfelelő buzgalom és odaadás hiányában nem tett előmenetelt a Krisztussal való királyság megnyerésére. Ennek következtében ennek az osztálynak a tagjai végül a nagy nyomorúsággal hűségre lesznek kényszerítve, hogy egyáltalán megmeneküljenek, azután pedig alárendelt állást kapnak a "kicsiny nyáj" alatt a mennyei királyságban. Meghatározott időben, ugyanis 1935 májusában azután az Őrtorony-Társulat elnöke Jehova tanúi, Washington D.C. (USA) tartott kongresszusán a Szentírás és a tények alapján kijelentette, hogy ezt a "nagysokaságot" az 1918 óta az Úrhoz csatlakozó emberek egy földi osztálya alkotja - az Úr "más juhai", a Jonadábok. E fontos gyülekezet alkalmával a résztvevők fel voltak szólítva, hogy akik a "más juhokhoz" tartoznak és felismerik, hogy személyesen mint a "nagysokaság" tagjai számításba jönnek, álljanak fel. Erre a gyülekezet nagy része felemelkedett! E megnyilatkozás felett nagy öröm uralkodott. Hasonlóképpen nyilatkoztatták ki magukat később még gyülekezeteken olyan emberek, akik a "nagysokaság" egy helyére készen állottak.
24
Így Jehova nyilvánosan kinyilatkoztatta szervezete útján, hogy az "elveszett fiú" osztály visszatért hozzá, a felszentelődését elismerte s ennek a tagjait Krisztus Jézus által mint eljövendő fiait elfogadta. Ez egy ünnepélyes esemény volt, nem az az időpont, midőn az "elveszett fiú" osztályát a régebbi viselkedése, a kései jövetele vagy az Istentől ajándékozott javaknak a világi
