A lap korrektúrázva van
Egységben és egyetértésben egy új világért
7
gyülekezet az Úr tulajdonát képezi. Ha egyik testvér a másik ellen vétkezett s az utóbbi az ügyet végül a gyülekezet elé viszi s ez előtt beszél a dologról, a csoportban a teokratikus szabály szerint kell eljárni.
26 A tisztázandó ügyet nem kell az egész gyülekezet előtt megbeszélni, hogy az ítéletet mondjon s nem is kell minden egyes idejét és értelmét igénybe venni. Az ügyet minden feltűnés nélkül a gyülekezet azon tagjai elé kell vinni, akik a gyülekezetet képviselik s az a hivatásuk, hogy a testvérek szellemi jólétéért hordozzák a felelősséget s az Úr előtt vezessék a szolgálatukat. Az V. Mózes 21:18-21-ben feljegyzett eset megvilágítja ezt a rendes, teokratikus eljárást: Olvassuk: "Ha valakinek megátalkodott és engedetlen gyermeke van, aki nem hallgat atyja és anyja szavára, bár fenyítik őt, mégsem engedelmeskedik nekik, az ilyet fogja az ő atyja és anyja, vigyék őt el városa véneihez, az ő helységének kapujába, adják elő a város véneinek: Ez a mi fiunk megátalkodott és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dőzsölő és iszákos! Erre kövezzék agyon városának összes lakói, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, hogy az egész Izráel meghallja és féljen." E módszer szerint járjanak el tehát a gyülekezetet vagy csoportot képviselő testvérek, akiket a "város vénei" szemléltetnek (nem a vallásos szervezetekben szokásos választott vének, hanem olyanok, akik a keresztény ismeretük, növekedésük és tapasztalataik alapján lettek vének); ezek a testvérek tehát hallgassák meg az esetet és döntsenek a teendőket illetőleg. A határozatuk mindenkor összhangban kell legyen a teokratikus törvénnyel. Miután az ügyben határozatot hoztak, a csoport elé lehet tárni a tényállást s ismertetni lehet a határozattal való egyetértésüket és az üggyel kapcsolatban hozott szükséges intézkedéseket.
Rendes, illő eljárás
27 Ez eljárásnak a helyességét igazolja János és Pál apostolok eljárása, akik amellett Jehova teokratikus intézkedéseit méltóképpen figyelembe vették. A III. János 9-11-ben áll megírva egy békebontóról, aki tündökölni s a többi felett urat igyekezett játszani: "Írtam a gyülekezetnek, de az elsőségre törő Diotrefés nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, szóvá teszem az ő dolgait, amiket cselekszik, gonosz szavakkal fecsegve ellenünk. De még ezzel nem éri be, hanem maga sem fogadja be a testvéreket és azokat is akadályozza és kiveti az egyházból (gyülekezetből), akik erre hajlandók volnának. Kedvesem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van", János ezt mint a nagy Teokrata képviselője s a gyülekezet tizenkét alapjának egyike cselekedte, akik Krisztus Jézusra, a Kősziklára vannak építve. (Jel. 21:14) Az általa elintézés végett átvett eset abban állott, hogy valaki a testvérei ellen vétkezett s azáltal az egész csoport vagy gyülekezet békéjét, egységét és szellemi egészségét veszélyeztette. A csoportot nem hívták össze az ügyben s nem is szavaztatták le a
teendőket illetőleg. Az Úr szervezete egyik legfelelősebb képviselőjének a figyelme - talán az egyedülinek, aki akkor még élt a tizenkét apostol közül - az ügy komoly állására volt irányítva s ez megmondotta, hogyan számít eljárni a gyülekezet javára.
28 A teokratikus szervezet egy másik felelős szolgája, Judás írja a szakadásokat előidézőkről: "Ezek azok, akik szakadásokat idéznek elő, érzékiek és nincs szellemük." Az Elberfeldi fordítás így adja vissza: "Ezek azok akik pártoskodásokat csinálnak, természetes emberek (Weymouth: világi emberek), akiknek nincs szelleme. Ti ellenben maradjatok meg az Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát örökéletre. Könyörüljetek a kételkedőkön, másokat meg félelemmel mentsetek meg, a tűzből kiragadva s még a testtől megfertőzött ruhát is utálva. Judás 19-23. Judás, Jézus Krisztus szolgája egyáltalán nem ad utasításokat levelében gyülekezet összehívására és demokratikus leszavaztatására vonatkozólag.
29 Pál apostol az I. Kor. 5:l-7-ben egy korinthusi csoport tagjai közötti bűnözésről beszél, ami már annyira nyilvánvalóvá lett, hogy a gyülekezet is tudomást szerzett róla. A gyülekezet mindazonáltal nem a Jézus által a Máté 18:15-17-ben megjelölt módon kezelte az ügyet. A bűn egy anya és fia között történt s az anya nem vitte a gyülekezet elé az ügyet. Ebben az esetben az anya és fia az egész csoport ellen vétkezett. Az erről szóló feljegyzés így hangzik: "Széltében hallatszik, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan paráznaság amilyenről még a pogányok között sem beszélnek; hogy valaki az ő apja feleségét vette nőül. És ti fel vagytok hivalkodva, nemhogy inkább gyászt öltve, kivetettétek volna magatok közül, aki ezt elkövette. Mert én, bár testileg távol, szellemileg azonban jelen lévén, már mint jelenlévő, ítéltem afelett, aki így cselekedett: hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól nyert hatalomnál fogva, adjuk át az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézus ama napján. Nem helyes a ti dicsekvéstek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, aminthogy ti kovásztalanok vagytok". Itt alkalmasan elrendezte Pál apostol azt, amit "az én naponként való zaklatásom: az Összes gyülekezetek gondja" II. Kor. 11:28.
30 Pál apostol mint az Úr teokratikus szervezetének képviselője, természetesen úgy rendelkezett, hogy a csoport összegyülekezzen, de nem azért, hogy az ügyben kézfelemeléssel leszavazzon s ezáltal kinyilatkoztassa ittlétét és efölötti döntését. Ellenkezőleg, azért utasította őket összegyülekezésre, hogy tudomásul vegyék az Úr apostola már meghozott ítéletét és ahhoz alkalmazkodjon. Az egy anya és fia közötti paráznaság által közéjük jött kovász kiseprésével az Úr szellemét kellett megőrizni a keresztények gyülekezeten belül, hogy meg legyen mentve az Úr Jézus Krisztus napján. Akik erkölcstelenségükkel a Sátán útját választották s ezáltal gyalázatot hoztak az egész gyülekezetre, azokat ki kellett
