Az elveszett fiu hazatérése
Egységben és egyetértésben egy új világért
11
Az elveszett fiú hazatérése
"Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el." - Lukács 15:20.
1
JEHOVÁNAK megesik a szíve a megtérőkön. Aki a magaválasztotta úton járt, de azután megbánja és visszafordul vagy a balga, önző útjáról megtér és Isten ábrázatát keresi, így szól: "Jehova kegyelme az, hogy még nincs végünk, és nem fogy el az ő irgalma. Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged!" (Jer. siralmai 3:22,23) Jehova nagy kegyelmet tanúsított az emberiséggel, midőn királyságát a mennyben felépítette, Kr. u. 1914-ben Fiát trónra emelve s az ő királyának hatalmat adott Sátánnak és démonainak a mennyből való kivetésre, mivel lejárt az idejük. Jehova megszakításnélkül a végsőkig folytathatta volna a harcot, míg az ügyet mindjárt teljesen elintézi a földre levetett Sátánt és démonseregeit, valamint Sátán látható szervezetét is a földön teljesen megsemmisíti. Ha Isten ezt tette volna, akkor "egyetlen test sem marad életben".
2
A nagy "irgalmasság Atyja" megrövidítette a Sátán szervezetére szakadó nyomorúságot, a Királynak 1918-ban történt templomhoz jövetelekor megszakítva azt. Szünetet tartott az ezen elítélt szervezet elleni harci tevékenységében, hogy egy közbeeső időt biztosítson, amely alatt az emberek figyelmeztetve legyenek s nekik Jehova Krisztus Jézus vezetése alatt álló teokratikus kormányzatát mint egyedüli reménységet hirdetni lehessen. Ha azután a megfelelő figyelmeztetés elhangzott, tovább folytatja az akcióját és véglegesen végrehajtja az
ítéletet Sátán egész szervezetén, úgy a látható, mint a láthatatlan részén is. (Máté 24:21, 22) Ily módon kegyelemből "testeket" ment meg Armageddon világraszóló megsemmisítéséből. "Mert azt mondja Mózesnek: Könyörülök majd, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok". (Róma 9:15; II. Mózes 33:19) Tetszett az Atyának a mennyek országát a "kicsiny nyáj" maradékának adni, és így irgalmasságot tanúsított vele. Kinek volna joga vagy oka a maradékból vagy másvalakinek, hogy tiltakozzon és Isten akaratát vagy eljárását kritizálja, ha Istennek abban telik öröme, hogy az "elveszett fiúval" irgalmasságot tanúsítson?
3
Krisztus Jézus a vallásos érzületű zsidó vezetők képmutató kritikájára való tekintet nélkül magához fogadta a megtérő vámszedőket és bűnösöket. Megesett rajtuk a szíve. A tisztátalan disznókat legeltető elveszett fiú, akit az éhség annyira megalázott, hogy a hasát a disznók eledelét képező szentjánoskenyérhüvellyel kívánta megtölteni, irgalomban részesülhetett, ha legalább is a balga útját megbánta és elhagyott atyját szolgálni igyekezett. Ameddig csak az "elveszett fiú" osztályának a tagjai vonakodnak figyelembe venni a királyságról szóló üzenetet, amit Isten tanúi ebben a közbeeső időben hirdetnek, mindig érzik ezt az éhínséget. Az "elveszett fiú" osztály által szolgált "ama vidék polgára" alatt az uralkodó elemeket kell érteni, akik az emberek lelkiismeretét és a
12
Az elveszettfiú hazatérése
szabadság-érzületüket elnyomják, a népet erőszakosan uralják és a hasonmási "elveszett fiút" elküldik a "disznókat" őrizni. A disznók olyanfajta állatok, amelyeket Jézus alkalmasaknak talált arra, hogy a megszállt emberből kiűzött démonok légiója hatalmába kerítse és a szakadékból a tengerbe rohanhasson velük. (Máté 8:30-33; Márk 5:11-14) Isten Mózes által adott törvénye szerint a disznó tisztátalan s így a zsidóknak tiltva volt a disznót feláldozni vagy a húsából enni. A zsidók számára a disznópásztorság nagyon lealacsonyító, tisztátalan foglalkozás volt s a Jehova Istent nem tisztelő pogányok önző érdekeinek a szolgálatát jelentette.
4
Jézus utalva kapzsi, tisztátalan, disznókhoz hasonlítható világi emberekre, akik képtelenek volnának értékelni az isteni igazság gyönyörűségeit, mondotta a tanítványainak: "Ne adjátok az ebeknek azt, ami szent és ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé, hogy a lábukkal meg ne tapossák, azután rátok fordulva szét ne tépjenek benneteket." (Máté 7:6) Ezek a "disznók" egyáltalán nem azok, akiket a nácik kegyetlenül bántalmaztak és megvetően "disznóknak" neveztek s az internáló-táborokban összezsúfoltak. A tulajdonképpeni "disznók" a lezülött emberek, akik a tisztátalan szellemek és démonok láthatatlan uralma alatt állnak és semmi magasabb érdekük nincs az életben, mint enni, inni, aludni, szaporodni és e világ tisztátalanságában dőzsölni. Még ha kísérletet teszünk is a "megmosásukra", megint visszatérnek a sárban való fetrengésre. "Mint az oktalan állatok, amelyet a természet csak azért hív létre, hogy megfogják és levágják őket, azokat káromolják, amiket nem ismernek és éppen úgy fognak elpusztulni, mint az állatok." - II. Péter 2:12,22.
5
Az "elveszett fiú" osztálya 1918 óta "annak a vidéknek" a totális érzelmű "polgárától" függött, hogy munkát és valami ennivalót kapjon. Ami pedig a foglalkozást illeti, semmi jobbat nem tesznek, mint az éhező fiú a példázatban. A "disznók" rövidesen meg lesznek semmisítve Armageddonkor, mivel lábbal tapossák az üdvösséget hozó szellemi igazságokat, amelyeket Jehova tanúi az összes emberekkel ismertetnek. Mivel a világ szórakozása nem bizonyult kielégítőnek s a világi szervezetek által beígért óhajtott jó idők nem következnek be, az "elveszett fiú" gyötrő éhsége épp elég nagy ahhoz, hogy a "disznók" eledeléhez űzze őket. Az ily egyoldalú koszt rosszultápláltsághoz, betegséghez és a halálhoz vezet. A világ egyetlen embere sem nyújt neki valami életfenntartó szellemi táplálékot, hisz a "kereszténység" hatalmas éhínségben szenved, amiképpen az ókorban hét éven keresztül súlyos éhínség uralkodott Egyiptomban. - I. Mózes 41:54-57.
6
Az "elveszett fiú" osztály állapota ezen a ponton hasonló a szellemben "szegény" Lázáréhoz a gazdagról és Lázárról szóló példázatban. "Kapuja előtt pedig egy Lázár nevű koldus feküdt, tele fekélyekkel. Ez szeretett volna jóllakni a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal de még a kutyák is odamentek és nyalogatták sebeit." (Lukács 16:19-21). Az Ördög felelős ennek az osztálynak a nyomorult állapotáért, kihasználja ennek
tagjait, mivel önző módon gyönyörködni kívánnak mindabban, amit Isten ezen a földön adott, de nem hajlandók lekötelezni magukat az azokkal kapcsolatos felelősséggel. Amióta az Ördög levettetett a mennyből beteljesedett a Jel. 12:12: "Jaj a föld és a tenger lakóinak, mert leszállt hozzátok a nagy haraggal teli Ördög, mivel tudja, hogy kevés ideje van." Az "elveszett fiút" meg akarja tartani "disznópásztornak" és továbbra is "moslékkal" akarja táplálni. Az Ördög arra törekszik, hogy a "disznókhoz" hasonlóvá tegye, Isten ellen lázítsa, hogy megátkozza Istent, mintha Ő volna felelős az emberiség nyomorult állapotáért. Ily körülmények között a csupán a vallást elfogadók közül sokan a kétségbeesés szélére jutottak, egy szélsőséges irányzatba és hitetlenségbe esnek és megátkozzák Istent, neki tulajdonítva az emberiségre szakadt szenvedésekért a felelősséget. Mások elfogadják a papság elméletét, miszerint Isten bünteti az embereket, mivel elhanyagolták a vallást: " több vallásért" kiáltanak, abban a feltevésben, hogy erre volna szükség. Ezáltal elvetik Isten királyságát és megtagadják Istent a vallás tákolmánya "az igazságosságra és erkölcsre alapozott új világrend" miatt. (Jób. 22:1-28; 11:1-6,13-20). Épp ezt igyekszik létrehozni az Ördög, hogy bebizonyítsa az Isten előtt emelt dicsekvő állítását, miszerint minden embert Isten megátkozására kényszeríthet és mindenkit megsemmisít Armageddonban, mivel senki se bizonyul méltónak az Istentől teremtett új világba való átmentésre. (Jób 1:8-12; 2:1-7).
Sikerült Sátánnak elejteni az "elveszett fiú" osztályát s ez megátkozza Istent?
7
A példázat tovább megy: "Magába szállt hát és így szólt: Atyámnak hány bérese dúskál kenyérben, én pedig éhen pusztulok. Felkelek hát és elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak hívjanak; állíts engem egy sorba a béreseiddel." (Luk. 15:17-19). Miután az elveszett fiú elég sokáig disznókat őrzött ahhoz, hogy tisztába jöjjön, mennyire hiábavaló valami igazán kedveset és kielégítőt keresni a világban az atyai háztól távol, magába szállt. Tudatára ébredt ama ténynek, hogy születése révén az atyja fia. Tudomására jutott, hogy az atyja országát nem sújtotta éhínség. Atyja házában bőség van, még a béresek is több táplálékot kapnak, mint amennyit meg tudnak enni. Itt pedig ő - elszegődve a világ egyik pogány "polgárához" s tekintet nélkül a lelkiismeret-furdalásra - a röfögő, tisztátalan állatokat kellett őrizzen, nem kap eleget saját táplálására s így az éhhalálhoz közeledik. Valóban, sokkal jobb volna feladni ezt az alacsony foglalkozást oly világban, amely semmi reményt nem nyújt a jövő életre. Jobb volna hazatérni s szolgaként elszegődni atyjához, életfenntartó eledelt és tiszteletreméltó szolgálatot kapni, amit jó lelkiismerettel elvégezhetne!
8
Mi indítja tehát magábaszállásra és helyes útra a hasonmási "elveszett fiút"? nem a keserű tapasztalat, mintha a "tapasztalat volna a legjobb tanítómester", hogy őt jobban kioktassa, miszerint tudatlan világi dolgoknak hódolt. Nem, hanem Isten Igéjének az örömüzenete, melyet Jehova tanúi "a nagy nyomorúság napjai
Az elveszettfiú hazatérése
13
megrövidítésére" ez idején hirdetnek: Az üzenet a nagy életadó Jehova házában uralkodó életfenntartó szellem bőségéről beszél. Bemutatja, hogy az őt szolgálók mennyire boldogok s jól el vannak látva a végnélküli új világban való élettel béke és jólét iránti dicsőséges reménységgel. Az uralkodó "polgár" elnyomása alatt álló pusztulásra szánt világ rövidesen elpusztul Armageddonban: de az új világ az Atya mennyei országa s a szeretett Fia, Krisztus Jézus vezetése alatt örökké áldott lesz. A Krisztus Jézussal a királyságot öröklő "kicsiny nyájon" kívül Isten most összegyűjti a "más juhait", a "jóakaratú embereket". Amennyiben ezek most menedéket keresnek a jó pásztor alatt, Jehova bosszúállása napján Armageddonkor oltalomban részesülnek és élve túljutnak ezen a nagy nyomorúságon, hogy mindörökre az új világ szépségeinek örvendezhessenek. Most új érdeklődéssel szemlélik ezt az üzenetet, amit hanyagságból, közönbősségből és világi gondok miatt oly sok ideig figyelmen kívül hagytak. Az örömüzenet felnyitja a szemüket, hogy felismerhessék a különbséget azok között, akik most az ó világért élnek és azok között, akik az életadó Jehova Istent az ő új-világa érdekében szolgálják.
A halálból felserkenve!
9
Az "elveszett fiú" osztály most elhatározta, hogy felemelkedik a Sátán és hivatalos képviselői szolgálatában levő alacsony, haldokló állapotából s az Életadóhoz fordul aki megparancsolja az embernek, hogy keresse az igazságot és alázatosságot, hogy az eljövendő világban a Fia, Krisztus Jézus által életet nyerhessen. Mivel az elveszett fiú egy osztályt szemléltet, a felkelésre és az Atyához való fordulásra irányuló ez elhatározás bizonyos időszakot ölel fel, hisz ez az osztály sok egyes személyből tevődik össze. Ezek elismerik, hogy bűnös életet folytattak, midőn a régi világnak s az abban való szórakozásnak adták át magukat. Az ilyenekről áll megírva: "A kicsapongó életű (Kistemaker: a gyönyörnek vagy kedvtelésnek élő) viszont élve is halott." (I. Tim. 5:6). Ezek halottak voltak a "vétekben és bűnben" s a "széles úton" haladtak s még most is azok. Beismerik, hogy méltatlanok az Isten fiaikénti elfogadásra, különösen mint "Isten örökösei és Krisztus társörökösei". Nem törekednek valamilyen mennyei állásra, hanem őszinte szívvel részt kívánnak venni Isten szolgálatában, közreműködni a mennyei Atya érdekében, hogy az ő kegyelmét, elismerését és az ő áldott házában levő bőséget élvezhessék. Tudatára ébrednek, hogy Isten fiához méltatlan viselkedéssel gyalázatot hoztak az ő nevére s hogy az ellenség szervezetével erkölcsi engedményeket és támogatást tanúsítottak, jóllehet az igazságot már rég felfoghatták és Istent szolgálhatták volna. Most elfoglalhatnak valamilyen szolgálati állást az ő házával vagy templomával kapcsolatban, hogy az igazságos neve igazolására szolgálhassanak. Ahelyett, hogy kikérnének egy részt a "vagyonból" mint az egyik fiúnak kijáró örökséget, kiváltságot kérnek az ő szolgálatában Efézus 2:2; Máté 7:13.
10
Itt igazi megbánás és Istennek megfelelő gyász nyilatkozik meg, ami nem megvetendő. Ez nem önző megbánás, sem személyes veszteség feletti töprengés, amilyet Ézsau, Hámán vagy Judás érzett, akik elkívánták kerülni a balga törvénytelen cselekedetük következményét. Ez oly szomorúság, amely igazi megtéréshez vagy az addig követett igazságtalan úttól való visszaforduláshoz vezet, mivel megutálták azt, - tehát, Isten szerinti szomorúság. Ezért kedves Isten előtt. "Mert az Isten szerint való szomorúság soha meg nem bánható megtérést terem az üdvösségre; a világ szerint való szomorúság (mint amilyen a Júdásé volt) ellenben halált terem". (II. Kor. 7:9, 10). A világi embereknek saját szándékos gonosz cselekedetükkel önmagukra szerzett szomorúsága megsemmisítésüket idézi elő Isten akaratvégrehajtója által. Miért? Mivel lehetetlen ismét megtérni annak, aki eléggé megvilágosíttatott, figyelmeztetésben és oktatásban részesült s azután szándékosan elesik vagy gondtalanságot nyilatkoztat s így keménnyakú ellensége lesz Istennek és az ő szervezetének. Zsidók 6:4-6; 12:16, 17.
11
Ézsau az atyjához Izsákhoz sietett, hogy testvérétől Jákobtól elrabolja az őt megillető elsőszülöttségi jogot. Egészen más indítóokkal siet atyjához az elveszett fiú. "Felkelt és visszatért atyjához. Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el.” (Luk. 15:20). Az elszegényedett, megtérésre kész elveszett fiú felkelt a disznók mellől a pocsolyából s az ezek önzésére irányuló hiú, haszontalan vállalkozásból. Útrakelt hazafelé. Az út hosszú, nehéz és fárasztó lehetett e bepiszkolt, rosszulöltözött, félig éhenhalt fiatalember számára, kinek egyetlen fillérje sem volt az utazásra. De az elhatározása, őszinte megbánása s az előtte levő jó kilátás megerősítette a továbbmenésre, míg megérkezik s az atyai házat megpillantja. Ekkor felemeli szemeit s ime? Az atyja siet elébe! Igenis, az atyja körültekintett, már távolról felismerte, megesett rajta atyai szíve, elejébe szaladt, átölelte és megcsókolta a fiút az úttól besszennyeződött rongyaiban! Micsoda viszontlátás, anélkül, hogy a fiútól először megalázó gyónást követelt volna! A hazatérése mindent megmagyaráz.
12
Most pedig térjünk a jelenre: A megtérő "elveszett fiú" osztály felemelkedik a porból, a világért végzett tisztátalan szolgálata lealacsonyodottságából s igazi megtéréssel az Életadóhoz fordul. El van határozva, "hogy többé nem emberi kívánságok, hanem az Isten akarata szerint éljék le a testben hátralevő időt. Mert elég nekünk, hogy az élet eddig lefolyt idejét a pogány kívánságok szerint éltük át, feslettségekben, bűnös vágyakban, részegeskedésben, tobzódásokban, ivásokban és bűnös bálványimádásokban forgolódva. Ezért oly idegenek nekik, hogy nem futtok velük együtt a kicsapongások ugyanazon árjába, Istent káromolva" az igazsághoz való megtérésetekért. -1. Péter 4:2-4.
13
Az "elveszett fiú" osztály megérti, hogy többé nincs ideje a régi eljárásra. Meghallgatja és követi a közömbössé, tétlenné lett keresztényekhez intézett figyelmeztetést: "kelj fel, aki alszol és támadj fel a halál-
14
Az elveszettfiú hazatérése
ból, és fel fog ragyogni neked a Krisztus! Vigyázzatok tehát gondosan, miképpen jártok nem mint oktalanok, hanem mint bölcsek. Áron is vegyétek meg az alkalmat, mivel a napok gonoszak. Ezért ne legyetek oktalanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. És ne részegedjetek meg a bortól, amiben csapongás van, hanem teljesedjetek meg szellemmel", (Efézus 5:14-18). A "vég idejére" való tekintettel, amely folyamán a Messiás fejedelem még soha nem létezett nyomorúság korszaka közepette uralkodik, lett megírva régen: "És sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felébrednek, némelyek az örök életre." (Dániel 12:1,2" Az arról szóló üzenet elhangzásánál, hogyan nyerhetnek örök életet a földön mint Isten fiai az Isten országa alatt felemelkednek a kopár, haszontalan, nem tápláló világi dolgok porából s lépteiket az élet útjára irányítják. Megbánással fordulnak a nagy Életadóhoz, akinek a nevét tanúul az egész földön hirdetik s akinek a "hegye" vagy királysága az egész világmindenség feletti legfőbb állásba magasztaltatott fel.
14
Az összes nemzetekben levő jóakaratú emberekből álló "elveszett fiú" osztályának a közeledése a megbízható jövendölés teljesülése: "És leszen az utolsó napokon, hogy az Úr házának hegye a hegyek tetején fog állani, felemelkedvén a halmokon; és ahhoz gyűlnek a népek. És sok nemzet fog odasietni, mondván: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és Jákob Istene házához; s ő megtanít minket utaira és ösvényein fogunk járni; mert Sionból megyen ki a törvény és az Úr Igéje Jeruzsálemből" (Mik.4:l, 2 Káldi). Megtalálják az Atyát, amint őrködik és várja, hogy szívélyesen fogadja.
15
Az Atya "mesziről" meglátta őket. Már régen feljegyeztette a visszatérésükre vonatkozó jövendöléseket. Abban az időben, midőn beteljesednek a jövendölések - belleértve Jézusnak az elveszett fiúról szóló példázatát is - Jehova az Atya körülnéz és bíztatja őket a jövetelre, előkészületeket téve erre. Az 1918-ból származó "Most élő milliók sohasem halnak meg" üzenet rövid szünet után ismét felhangzott sok ezer előadáson és 1920-ban füzet alakjában is ki lett adva sok millió példányban. Azonkívül Jehova meghatározott időben, midőn az "elveszett fiú" osztály tömegesen kezdett közeledni, az igazság más kinyilatkoztatásait is kihirdette. 1923-ban először jelent meg az Őrtoronyban a "juhokról és kecskékről" szóló példázat tényeken alapuló magyarázata, amely példázat a világ végén teljesedik. Ebben lett először kimutatva, hogy a most a "kecskéktől" elválasztott "juhok" egy jóakaratú emberekből álló földi osztályt alkotnak, akik jót tesznek Krisztus testvérei maradékával, ellentétben a "kecskékkel", akik keménnyakúan ellenállának az Isten országa ezen hírnökeinek. Ezek a "juhok" a Király jobbjára állnak és bevezetik őket a királyságban rájuk váró örök életre s az azzal kapcsolatos áldásokba.
16
Az Atya 1931-ben az "Őrtorony" által kinyilatkoztatta Ezékiel jövendölése kilencedik fejezetének az értelmét. Ez világosan feltárta, hogy a "kereszténység" közepette történő vallás-utálatosságok miatt, síró és bánkódó emberek egy földi osztályt alkotnak, akik vigyáznak Isten igazságosságára és a neve igazolására s a
vallás ellen vannak. Ezek isten szolga-osztálya útján, jelt kapnak a homlokukra, mégpedig az igazság megismerése és megvallása alapján. Isten ítéletvégrehajtója megkíméli őket az armaggedoni csatában és túljuthatnak rajta az igazságosság új világába. Az ezt követő 1932 évben a mennyei Atya kinyilatkoztatta az "Őrtoronyban", hogy kiket szemléltetett Jonadáb, az a férfi, aki Jéhu királyhoz csatlakozott ennek szekerére és végignézte, hogyan semmisítette meg a vallásoskodókat. Az Őrtorony kimutatta, hogy Jonadáb egy földi osztályt szemléltet, amely állást foglal Isten Királya és királysága mellett. Ez felszáll az ő szervezete "szekerébe", most részt vesz Isten szolgálatában és Armageddonkor végignézi az összes vallásoskodók megsemmisítését. Ez utóbbi kinyilatkoztatás világosan feltárta, miszerint a "Jonadábok" vagy jóakaratú emberek ez osztályának nyitva állt az ajtó, hogy az Isten felkent tanúi mardékával teljes egyetérésben a nagyobb Jéhu, Krisztus Jézus vezetése alatt belépjenek Isten szolgálatába. Ezeket a kinyilatkoztatott igazságokat még további Őrtorony-közlemények is feltárták.
17
A jóakaratú emberek nyíltan állást foglaltak a királyság mellett és Jehova hű maradékával összekapcsolódtak a szolgálatban; az ilyenek számbelileg különösen 1931 óta nagyon megszaporodtak. Felismertük őket, mint "más juhokat" s a jó Pásztor kijelentése szerint ezek össze kell gyűjtessenek Isten nagy nyájába mindazokkal együtt, akik a jó Pásztor halála által életet nyernek. A királyság-osztállyal együtt "egy nyájat" alkotnak. (János 10:11 ,15, 16) Isten Ésaiás által mondott jövendölésében a haza repülő galambok nagy fellegéhez hasonlítja őket, akik Armageddon fenyegető vihara bekövetkezése előtt gyorsan hajlékot keresnek: "Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felleg (nagy tömegben) és mint a galambok, dúcaikhoz?" (Ésaiás 60:8). Még ha a galambok nem is képviselnek nagykereskedelmi értéket, mégis nagy szeretettel és gyengédséggel szemlélik őket. Mindezek a prófétai kinyilatkoztatások Jehova, az Atya kegyelmének nagy bőségéből erednek, amit kinyilatkoztatott az éveken keresztül, midőn az "elveszett fiú" osztályát közeledni látta.
18
Az Atya most siet kegyelmet és szeretetet tanúsítani az "elveszett fiú" osztályával. 1918-ban elküldte királyát, Krisztus Jézust a templomba. Általa megrövidítette a nyomorúság napjait, hogy a nemzeteket megítélje s mint "juhokat" s "kecskéket" elválassza egymástól, mielőtt megkezdődne a nagy nyomorúság utolsó nagy befejező aktusa Armageddonkor. E célból küldte ki tanúi maradékát is. Nem várja meg, míg az emberek eljönnek az ő "házába", hogy tudomást szerezzenek királysága életadó üzenetéről, hanem megparancsolta tanúinak és az igazság hordozóinak, menjenek el a néphez, még pedig házról-házra és városról-városra, hogy megtalálják az összes "más juhokat" és megmutassák nekik az Atyához vezető utat. A "kecskék" a házanként járó hírnököket olyan emberekként tüntetik felé, akik mindent és mindenkit gyűlölnek. Ezek a tanuk azonban a türelmes nevelő munkájukkal a "juhokkal" szemben kinyilatkoztatták az Atya kegyelmét, jóságát és fogadtatá-
Az elveszettfiú hazatérése
15
sokra irányuló készségét. Ez a házankénti munka még mindig tovább folyik és gyarapodik. Ez a munka a "más juhok" érdekében 1933 óta még hatékonyabb lett, amenynyiben bevezettük az utólátogató munkát, illetve ismételten meglátogatjuk mindazokat, akik a "juhok" tulajdonságát nyilvánítják és házi bibliatanulmányozást lehet bevezetni náluk.
19
Most pedig térjünk vissza a példázathoz: "Erre a fiú így szólt: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó, hogy fiadnak hívjanak; (kezelj engem, mint napszámosaid egyikét!)" (Lukács 15:21; Stage). A fiú ez utolsó szavai a zárójelben meg vannak a két legrégibb görög szövegben, a vatikáni 1209 számú kéziratban és a sinai kéziratban, de hiányzanak a többi görög kéziratokban. (Lásd a Luk.l5:21, Diaglott széljegyzetét és a Konkordánti fordítást! A kisebb fiú vallomása, hogy "nem vagyok méltó, hogy fiadnak hívjanak", azon kívánságát fejezi ki, hogy az atyja fogadja el őt egy napszámos minőségében. Kijelenti, hogy Isten és képviselője, az atyja ellen vétkezett s most az atyja közbenjárásával szövetséges viszonyba kíván kerülni Istennel. Az Isten és Izráel között fennálló szövetséggel összhangban kinyilatkoztatja az Isten iránt való felszentelődés szellemét.
20
Az "elveszett fiú" osztályt illetőleg a fenti megbánásteljes vallomás ábrázolja a képben, hogy a bűnét beismeri, a Krisztus áldozata érdeme alapján bocsánatot kér s magát teljesen Jehovának, az Atyának szenteli. Különösen 1934 óta világosan ki lett mutatva, miszerint teljesen helyes és indokolt, hogy így felszentelje magát s az Isten iránti felszentelődését a vízkeresztség által szimbolizálja. ("Őrtorony" 1934 szeptember 15, 34,35. bekezdés). A mennyei Atya iránti felszentelődési aktust az ó-egyiptomi éhínséggel sújtott nép kérése is szemlélteti, abban az időben, midőn József, isten hű tanúja Fáraó alatt első volt a kormányzásban. Mint az az I.Mózes 47:18-20-ban írva van: "Az esztendő elmúltával elmentek hozzá a második esztendőben és így szóltak neki: Nem titkolhatjuk urunk előtt, hogy miután a pénz elfogyott és a baromnyájak mind uramnál vannak, hiszen uram is látja, mert nem maradt semmi más, csak testünk és földünk. Miért vesszünk el szemed láttára földünkkel együtt? Vásárolj meg minket és földünket kenyéren és mi a földünkkel együtt rabszolgái leszünk a fáraónak. Csak adj gabonát, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg s a föld el ne pusztúljon. József tehát megvásárolta az egész Egyiptom földjét fáraó részére, mert az egyiptomiak mind eladták a földjüket: annyira úrrá lett felettük az éhség. Így a föld a fáraóé lett."
21
Az "elveszett fiú" osztályának a felszentelődése nem Istennel való szerződés az Isten szellemi fiai mennyei örökségében való részesülésre, hanem egy ünnepélyes megállapodás arra, hogy örökké Isten akaratát cselekszi és az Atya által engedi meghatározni, hogy hol akarja felhasználni a felszenteltet a szolgálatban.
22
Az elveszett fiú nem azt kérte, hogy mint fiút vegyék fel és állítsák szolgálatba, hanem csak egy napszámos munkakörét kérte magának. "Az atyja azonban így szólt a szolgáinak (a szolgálattevőknek): Hozzátok ki a
legszebb ruhát és adjátok rá; húzzatok gyűrűt a kezére és sarut (Luther: cipőt) a lábára. Azután vezessétek ki a hizlalt tinót és vágjátok le: együnk és vigadjunk. Mert az én fiam halott volt és most újra él, elveszett volt és újra megkerült. És elkezdtek vigadni." (Lukács 15:22-24). Az atyján vonakodott megvonni tőle a fiúságot vagy őt csak napszámosként alkalmazni. Így az atyja elhozatta a legszebb (Zürcher B.: legelőkellőbb) ruhát "gyorsan a legjobb ruhát" (Schlachter) vagy a "legjobb köppenyt vagy palástot" (Schmoller). A felfogadott szolgák, hogy szorgalmasan dolgozhassanak, nem hordanak ily hosszú köpenyruhát, mivel ilyeneket csak ünnepi alkalmakkor hordanak. Az atyja gyűrűt hozatott, hogy kimutassa, hogy az elveszett fiú tekintéllyel van felruházva a szolgák felett. A szolgák mezítláb jártak, azonban az atyja megparancsolta nekik, hogy a fiúnak hozzanak "cipőt a lábára" annak kimutatása végett, hogy az ő atyja házában szabad ember s hogy a szolgálatot önként és mint a család egyik tagja végzi. Egy szolga leszegődtetéséhez nem volt szükség ily nagyszerű ünnepségre; az atyja azonban megparancsolta, hogy vágják le a búzával etetett, fényesre hizlalt tinót és készítsenek ünnepséget, hogy vigadjanak az újra megtalált s az "én fiamnak" nevezett felett. Az atyja ünnepi asztalt terít a fia és a szolgái számára s ezáltal nyíltan és leplezetlenül elismeri, hogy a fia hazatért.
23
A visszatért fiú ily nyilvános megjelölése olyasvalamire utal, ami csak nemrég történt. Még 1918 után is éveken keresztül nem voltunk tisztában azzal, hogy kik alkotják a Jel. 7:9-17-ben leírt nagysokaságot és sokáig tanakodtunk rajta. Sokáig azt gondoltuk, hogy ez egy Istennek szentelt s az ő szelleme által mennyei életre fogantatott osztály, amely azonban félelemből s a megfelelő buzgalom és odaadás hiányában nem tett előmenetelt a Krisztussal való királyság megnyerésére. Ennek következtében ennek az osztálynak a tagjai végül a nagy nyomorúsággal hűségre lesznek kényszerítve, hogy egyáltalán megmeneküljenek, azután pedig alárendelt állást kapnak a "kicsiny nyáj" alatt a mennyei királyságban. Meghatározott időben, ugyanis 1935 májusában azután az Őrtorony-Társulat elnöke Jehova tanúi, Washington D.C. (USA) tartott kongresszusán a Szentírás és a tények alapján kijelentette, hogy ezt a "nagysokaságot" az 1918 óta az Úrhoz csatlakozó emberek egy földi osztálya alkotja - az Úr "más juhai", a Jonadábok. E fontos gyülekezet alkalmával a résztvevők fel voltak szólítva, hogy akik a "más juhokhoz" tartoznak és felismerik, hogy személyesen mint a "nagysokaság" tagjai számításba jönnek, álljanak fel. Erre a gyülekezet nagy része felemelkedett! E megnyilatkozás felett nagy öröm uralkodott. Hasonlóképpen nyilatkoztatták ki magukat később még gyülekezeteken olyan emberek, akik a "nagysokaság" egy helyére készen állottak.
24
Így Jehova nyilvánosan kinyilatkoztatta szervezete útján, hogy az "elveszett fiú" osztály visszatért hozzá, a felszentelődését elismerte s ennek a tagjait Krisztus Jézus által mint eljövendő fiait elfogadta. Ez egy ünnepélyes esemény volt, nem az az időpont, midőn az "elveszett fiú" osztályát a régebbi viselkedése, a kései jövetele vagy az Istentől ajándékozott javaknak a világi
16
Az elveszettfiú hazatérése
szórakozás keresésénél való elpazarlása végett korholni kellett volna. Mennyire találó tehát a tiszta, hosszú öltözet, amelyre méltó az Isten fia s amely őt mint olyant jellemzi! Azt is tartsuk figyelemben, hogy ez az osztály az Istenhez való imádkozás kiváltságát bírja s Őt megszólíthassa: "Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben!" A gyűrű Isten előtt gazdagokként jellemzi őket, mint akik tekintéllyel rendelkeznek, hogy Jehovát az ő házában vagy templomában fiaként önkéntesen szolgálhassák s a neve tiszteletére és magasztalására képviseljék (Jakab 2:2; I.Mózes 41:42). A cipők betakarták az egykor sárral beszennyezett tisztátalan lábat és kedvesnek tüntették fel mint olyanokat, amelyeket az Isten fiúságának igazságos ösvényén vándorolnak. Ezek a lábak most "fel vannak saruzva a béke evangéliumának készségével" az örömüzenet széthordására, miszerint a békesség Istene Sátánt rövidesen széttapossa a Krisztus lábai alatt s így a jóakaratú embereknek örökkétartó békét hoz. (Efézus 6:15; Róma 16:20). Ezek Isten "szabadosai" s többé nem a világ "polgára" alatt álló elnyomott "disznópásztorok". Mostantól fogva, mint az ő fiai szolgálják Istent az ő templomában.
25
A "nagysokaságra" vonatkozólag feltett kérdésekre: "Ezek a fehér ruhába öltözöttek kicsodák és honnan jöttek?" felelve mondja a Jel. 7:13-16: "Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek és ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány (Krisztus Jézus) vérében. Ezért vannak az Isten trónja előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a trónon ülő fölöttük fog sátorozni. Ezek többé nem éheznek meg és nem szomjaznak meg, sem a nap nem tűz rájuk, sem semmiféle hőség, mert a trón közepén levő bárány legelteti őket és elvezeti a vizek élő forrásához és az Isten letöröl majd a szemükről minden könnyet."
26
A tékozló fiú megbánása, az atyja házába és szolgálatába való visszatérése ünnepséget kívánt meg s főéteknek a hizlalt tinót vágták le. Ez nem Krisztus Jézus váltságáldozatát szemlélteti. Ez a vidám ünnepség a szellemi ünnepségget szemlélteti, amelyet az Ur Isten most a "vég idején" az "elveszett fiú" osztály számára rendez: erős ételekből, nem csupán "az Ige tejéből" álló ünnepséget. A megerőltető munka és a megpróbáltatásokban gazdag idő, olyan táplálékot követelnek, amely táplálóbb, erősítőbb és időszerűbb, mint a könnyen emészthető folyékony az olyanok számára, akik még kisdedek az Igében. (I. Péter 2:2; Zsidók 5:13,14). A királyság-táplálékkor szükség van s az Isten neve igazolására és a világuralom hosszú időn keresztül vitatott ősvitakérdés elintézésére vonatkozik. Ez az Esaiás 25:6-ban megjövendölt örömlakoma vagy bankett: "És szerez a Seregek Jehovája minden népnek e hegyen lakomát kövér ételekből, lakomát erős borból; zsíros ételekből, megtisztult erős borból." Micsoda különbség e lakoma s a "kereszténységben" dúló éhínség között!
27
E víg lakomát az atya a következő szavakkal indokolta meg: "Mert az én fiam halott volt és most újra él, elveszett volt és újra megkerült." Az "elveszett fiú" osztály tagjai mélyén e világ porában, mint "halottak a
vétekben és bűnben" feküdtek; és örvendetes alkalom az, ha a világ örömeiben elmerülök meghallják Isten üzenetét, hirtelen "magukba szállnak" és felélednek az ő szolgálatára, ismét megtalálják önmagukat s azután a jó Pásztor kikeresi és az Úr nyájába hozza őket. A Sion gyermekei maradéka nemrégen hasonló tapasztalatban részesült, miután az Úr a templomához jött. Erről van megírva: "Kelj fel, kelj fel, öltözd fel erődet, Sion, öltözzél fel díszöltözetedbe. Jeruzsálem, szent város, mert nem lép beléd többé körülmetéletlen tisztátalan! Rázd le magadról a port, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldozd ki magadat nyakbilincseidből, Sion, fogoly leánya!" "Serkenjetek fel és énekeljetek, akik porban laktok, mert harmatod az élet (Kaldi: világosság) harmata!" (Ésaiás 52:1,2; 26:19) A maradék 1919-ben helyreállíttatott. Az "elveszett fiú" osztályának évekkel később történt helyreállítása feletti vígság a hű maradék számára újabb ok volt az örvendezésre.
28
Ez a vígság különösen akkor kezdődött, midőn a "nagysokaság" 1935-ben ismertetve lett. Ez az öröm 1938-ban elérte a tetőpontját Jehova tanúi egyik világraszóló kongresszusa alkalmával egy "kövér eledelekből álló lakomán" történt kinyilatkoztatás által, amidőn telefonvonalak és rádió útján 47 naggyűlést kapcsoltak össze Londonnal Angliából, Kanadából, Ausztráliából és az Egyesült Államokból, úgyhogy egyszerre mind ugyanazt az előadást hallgathatták. Ennek különös érdekessége a "Töltsétek be a földet" előadás volt, amelynek keretében először lett ismertetve, hogy az Armageddont túlélők "nagysokasága" abban a kiváltságban részesül, hogy igazságos utódokat hozzon létre a földnek Krisztus ezeréves uralma alatt betöltésére. - Lásd az Őrtorony 1938 november 15-i és december 1-i számát!
29
A példázatban az atya és a hűséges szolgák vigadtak, akik előhozták a legszebb ruhát, a gyűrűt és cipőt a fiú feldíszítésére és levágták a hizlalt tinót a lakomára, a magába szálló, visszatért "elveszett fiú" megvendégelésére. Jézus röviddel e példázat előtt mondotta: "Mondom nektek, ugyanígy lesz az öröm az Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön." Valamint: "Mondom nektek, hogy a mennyben ugyanígy nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szüksége megtérésre." (Luk. 15:10, 7). A lakomát tehát Jehova Isten kellett rendezze Krisztus Jézus, az 1918 óta a templomban jelen levő király által képviselve; úgyszintén az összes szent angyalai, akik vele vannak, midőn a templomában a trónján ül (Máté 25:31); továbbá a Krisztus-királyság teste feltámadott tagjai, akik a templomhoz jövetele útján fel lettek ébresztve a halálból való alvásból. (I. Tessz.4:14-16), s ehhez még az ő hű maradék-testtagjai. Ezek ugyan még a földön vannak, de Isten megelevenítette őket, "vele együtt feltámasztotta és vele együtt ültette le a mennyekben, a Krisztus Jézusban". (Efézus 2:4-6). Ez a maradék alkotja a földön a "hű és bölcs szolgát" a Feje, Krisztus Jézus alatt; s ez az Őrtorony, Biblia és Traktátus Társulatot használja fel mint törvényes szolgáját vagy képviselőjét a bizonyságtevő munka teokratikus irányvonalak szerinti vezetésére és végrehajtására. - Máté 24:45-47. (Folytatjuk).
12
Az elveszettfiú hazatérése
Az elveszett fiú hazatérése
"Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el." - Lukács 15:20.
(Folytatás)
Kicsoda tiltakozhatna ez ellen?
30
Hogyan lehetne valamely felszentelt ellene annak, ha Isten irgalmat tanúsít az elveszett fiú iránt? És vannak akik ellenvetést tesznek! "Idősebb fia pedig a mezőn volt és amint hazajövet a házhoz közeledett, hallotta a zenét és a táncot. Erre előszólítva az egyik szolgát megtudakolta, hogy mi ez. Az pedig így felelt neki: Megjött az öcséd és atyád levágatta a hizlalt tinót, mivel egészségben nyerte őt vissza." (Luk. 15:25-27). Az idősebb fiú fellép itt a példázatban, hogy a farizeusoknak és írástudóknak vagy hasonló személyeknek való válaszra késztessen, de nem azért, hogy ezeket szemléltesse. Ő az atyja örököse volt s a birtokból megmaradott rész mind neki kellett jusson, mert a kisebb fiú eltékozolta az előre megkapott részét. Az idősebb fiú nem volt naplopó, hanem szorgalmasan szolgálta atyját a mezőn. Miután pedig a kisebbik fiú nem volt látható, mint a megmaradt atyai vagyon egyedüli örököse, hajlamos volt igen sokat gondolni az örökségére. Erre kétségkívül igyekezett is méltónak bizonyulni. Tékozló testvérére egyáltalán nem gondolt, nem tekintette olyasvalakinek, akivel most törődnie kellene. Aligha számított viszontlátni öccsét az atyja halála s az öröksége birtokbavétele előtt.
31
A kisebb fiú visszatérése meglepetésszerűen érte az idősebbiket. Az atyja visszafogadta a tékozlót és fogadóünnepet rendezett neki az ő tudta nélkül, a szolgákat pedig magával ragadta az uruk ünnepi szelleme s énekelve és táncolva résztvettek az ünnepségen. Az idősebb fiú a mezei szolgálatból jövet észrevette a nagy vígságot, megkérdezte atyja egyik szolgáját, hogy mit jelentsen mindez. A szolga felismerte és megértette az ünnepség igazi okát és meg is magyarázta.
32
Épp ez történt az Úrnak 1918-ban történt templomhoz jövetele óta. A mennyek országa örökségére készek növekvő szorgalommal végezték a harcmezőn a mennyei Atya szolgálatát a királyságérdekek javára. Amint fentebb kimutattuk, annak idején még nem értették meg világosan a minden nemzetből való jóakaratú emberek földi osztályának mostani, Armageddont megelőző összegyűjtését és felszentelődését. Elgondolásuk szerint Jehova felszentelt népének a fő feladata abban áll, hogy összegyújtsék a Krisztus teste maradékának a tagjait, valamint a feltételezésük szerinti alacsonyabbrendú osztály "nagysokasága" tagjait is. Ez volt a felfogásuk különösen 1931-ig. Ebben az évben lett kimutatva először az írásból, hogy akiket Isten szolgaosztálya (a gyolcsba öltözött és írószerszámmal felszerelt férfi) által kikeresett és a homlokukon
megjelölni kötelesek, hogy Armaggedon pusztulásától megkíméltessenek, egy földi osztályt, az Úr >>más juhait<< alkotják. (Ezékiel 9). A vallásszervezetekből várakozásuk szerint - rövidesen kiszabaduló, kevésbé hű szellemtől fogantattak nagysokasága feletti téves gondolat meglehetősen nagy nyugtalanságot szerzett. Hamis feltevéseket ébresztett, helytelen út követésére csábított s részben elfedte szemünk és értelmünk előtt azt, amit valóban tenni kellett és aminek a tevése most folyamatban van.
33
Így voltak személyek, akik hosszú időn keresztül Isten szolgálatában állottak és igen erősen kitartottak amellett, hogy a működésünk most kizárólag azt a célt szolgálja, hogy összegyűjtsük, vigasztaljuk és támogassuk a mennyei örökségben reménykedő felszentelteket. A "más juhok" földi osztálya oktatásának és begyűjtésének a gondolata tisztázatlan volt előtük s visszautasították, mint ami csak Armageddon után lesz esedékes, miután a szellemi osztály túljutott a mennyei kapukon a mennyei örökségébe. Jehova Isten azonban hozzálátott előkészíteni egy "kövér eledelekből álló lakomát" minden népek számára, nem törődve azzal, hogy egyes felszenteltek csak lassan fogták fel és értették meg ezt a pontot. Istennek nem szükség először megkérdezni felszentelt szolgáit, kioktatni vagy az ellenvetéseiket meghallgatni, mielőtt hozzá látna kegyelemteljes elhatározásai végrehajtásához. Ő a saját akarata szerint cselekszik.
34
Így tehát Jehova Isten 1935-ben nyilvánosan elismerte a "nagysokaságot" mint földi fiait, kinyilatkoztatva, hogy ez az Armaggedont túlélő sokaság egy földi osztály lesz, a mennyei királyság alatt itt a földön nyer életet. Az Úr azonkívül kinyilatkoztatta, hogy ezek most, a nagy nyomorúság megrövidítése által előálló kegyelmi idő folyamán kijönnek Sátán szervezetből és Istent most éjjen és nappal szolgálni tartoznak az ő házában, a templomban. Ekkor megkezdődött az örvendezés és vígság az "elveszett fiút" illetőleg s ettől kezdve erre a földi osztályra vonatkozólag több minden ki lett nyilatkoztatva a Bibliából, mint akármilyen másokra, akik itt a földön örök életet nyernek. Az "idősebb fiú" osztály azon tagjai, akik nehezen tudtak szabadulni a régi, helytelen gondolatoktól, kénytelenek voltak érdeklődni Isten víg szolgáitól, különösen az "Őrtorony"-iratoktól, hogy az Atya hű maradéka miért örvendezik annyira.
35
A példázat a továbbiakban így szól az idősebb fiúról: "Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Az atyja ment hát ki és kérlelte őt. De ő így felelt az atyjának: íme, én évek óta szolgálok neked és parancsodat soha meg nem szegtem és te mégsem adtál nekem soha egy gödölyét sem, hogy barátaimmal mulathassak. De
Az elveszettfiú hazatérése
13
amikor megjött ez a fiad, aki feslett nőkkel pazarolta el vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tinót." (Luk. 15:28-30). Az idősebb fiú feljogosítva érezte magát a haragra, hogy ne menjen be, csatlakozni a vigadókhoz. Midőn atyja kijött és kérlelte, hogy menjen be és vegyen részt az örömében, igazolni igyekezett haragját és azt, hogy vonakodott bemenni. Arra emlékeztette atyját, hogy ő sok évek szolgálata ellenére még egy gödölyét sem kapott, nem is beszélve hizlalt tinóról, hogy levágassa, elkészíttesse és víg lakomán elfogyaszthassa - nem e világ tisztátalan, feslett nőivel, hanem a barátaival. Most pedig megjött az öccse - "ez a fiad", amint mondta nem az "én testvérem" - mint látogató egy pogány országból, ahol elherdálta atyja vagyonát feslett nőkkel s úgy ünneplik, amilyen ünnepséget a nehezen dolgozó, otthon maradt hű fiú sohasem tapasztalt. Nem tudta megérteni atyja álláspontját és ily eljárását.
36
Így gondolkoztak a mennyei királyi örökségre számításba jövő egyes szellemtől fogantak. Ezek túl nagy gondot fordítanak önmagukra vagy a szellemi osztályra, amellyel együttműködtek s amelett figyelmen kívül hagyják a mennyei Atya mostani kegyelmes elhatározásának más vonásait. Nem ismerik fel, hogy az "elveszett fiú" osztály megjövetelének az örömünnepe nem ez osztály felmagasztalására és dicsőítésére van szánva, mintha ezek Isten szellemtől fogant fiai felett állanának, vagy ezeknél fontosabbak lennének: hanem Jehova szeretetteljes irgalmát van hivatva dicsőíteni. Ez az örömünnep Jehova neve igazolására szolgál, mivel a "más juhok" előhozása azt bizonyítja, hogy Isten prófétai Igéje igaz. Ez az ördögöt hazugnak bélyegzi, aki azzal kérkedett, hogy minden embert elcsábít Istentől s megakadályozza, hogy valaki Istent keresse, mellette foglaljon állást és megmaradjon a tisztaságában különösen olyan időben, midőn az Ördög szenvedést és bajt hoz a földre. Isten melyik felszentelt fia tehetne mást mint örvendeni az ilyen ünnep felett, még ha nem is szellemtől fogant, hanem földi reménységgel tápláló osztály áll a középpontjában?
37
Az idősebb fiú a példázat e kritikus pontján Jóbhoz hasonlít, akit az Úr megdorgált, mivel túl sokat foglalkozott saját szenvedésével és igazolásával s nem törődött kellőképpen Jehova neve igazolásával. (Jób 32:13; 38:1,2; 40:1-8; 42:1-3). Hogy Isten a bibliában oly sokat feljegyeztetett a "más juhokra" vonatkozólag és most (nem pedig Armageddon után) engedi beteljesedni mindezeket, egyáltalán nem mutat az "elveszett fiú" osztály főbrebecsülésére vagy azoknak az elhanyagolására, akik Istent mindezideig sok éven keresztül hűségesen szolgálták. Az "idősebb fiú", a szellemtől fogantak osztálya szintén együtt örvendezhet az ünnepségen s így megszabadulhat mindenféle önzéstől vagy a kizárólag saját személyét illető érdekektől. Arra kell gondolniok, hogy ők nem az egyedüliek, akiket Isten szeret vagy akikkel irgalmasságot tanúsíthat, nem egyedül ők vesznek részt az ő szolgálatábn és az ő neve igazolásában. Ez az Atya ünnepe s az "idősebb fiúnak"
az a kiváltsága, hogy sok éves szolgálatának a jutalma egy részenként együtt örvendezhet ezen az ünnepen. Az a tény, hogy az Abrahám megígért magvának az áldásai - amely magban a föld minden nemzetségei meg kell áldassanak - a "más juhokra" is kezdenek kiterjedni, újabb ok az örömre, az olyan örömre, amely a jóság és irgalom önzetlen kifejezése.
38
Így az Atya unszolta a fiút a dolog helyes felfogására és a helyes cselekedetre. "Ő erre így szólt neki: Fiam (van Ess: kedves fiam), te mindig velem vagy és mindenem a tied. Vigadnod kellene hát és örülnöd azon, hogy ez a te testvéred, aki halott volt, újra él s elveszett létére újra megkerült." (Luk. 15:31, 32). Jézus itt az atya ezen felhívásával egyszerűen megszakította a példázatot annak kimutatása nélkül, hogy az idősebb fiú engedett a rendreutasításnak és bement atyjával az ünnepségre vagy sem? Miért? Hogy az atya erőteljes indokolása és kérése vagy magyarázata emlékezetben maradjon és megfelelő benyomást hagyjon hátra az olyanoknál, kiknek ma nehezükre esik helyes álláspontra helyezkedni az Úr "más juhai" begyűjtésénél. Jézus ezzel befejezte a példázatot és minden egyesre rábízta, hogy saját maga határozza meg, mit kíván cslekedni. Vagy eleget tesz az atya felhívásának és bemegy, vagy pedig vonakodik örvendezni az igazságnak és az asztalt közben a "más juhoknak" is felkínálni s így Krisztus alatt résztvenni ezeknek a "juhoknak" a begyűjtésében.
39
A tékozló fiú atyja nem cselekedett jogtalanul az idősebb fiúval, hanem csak a saját jogát gyakorolta olyan dologban, ami az övé s amivel elvitathatatlanul rendelkezhetett. Jézus ezt nagyon jól megmagyarázta a szőlőmunkásokról szóló példázatban. Ez a példázat különösen a Ruth- és Észter-osztálynak, az Isten maradéka új és fiatalabb részének a begyűjtését szemlélteti, amely l922 óta hivatott el az Úr szolgálatába, hogy a királyság gyümölcseit hordozza. Akik már régebben az ő szolgálatában állottak, esetleg igazságtalan eljárásnak találhatták az Úr vagy a látható szervezete részéről, midőn a "dénárt" vagy az "új nevet" minden munkás megkapta a szőlőhegyen az addigi munka teljesítésre való tekintet nélkül, még azok is, akik csak az utolsó órában vagy az "új név" kinyilatkoztatása előtti utolsó évben léptek be a bizonyságtevő munkába. Egyesek tiltakoztak az ellen, hogy a fiatalabbakat és régebbieket mind egyazon megállapítás szerint kezeljék, egyformán állásokat kaphassanak a további szolgálatban, anélkül, hogy az "időbeni fog" meghatározó szerepet játszana, hanem elsősorban a hűség, ügyesség és őszinte odaadás legyen döntő ennél. A példázatban tiltakozóknak mondotta a házigazda: "Barátom, nem bánok én veled igazságtalanul! Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? Vedd a magadét és menj, én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. Hát nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy azon akadsz fel, hogy jó vagyok?" - Máté 20:13-15.
40
Akik egy óránál többet dolgoztak, kétségkívül "az egész nap terhét és hevét szenvedték". Ezek azonban
14
Az elveszettfiú hazatérése
megkapták a megegyezés szerinti dénárt; amit pedig a házigazda azok kárpótlására tett, akik mint utolsók léptek be a szőlőhegy szolgálatába, tisztán kegyelemből történt, ebben nekik semmi határozni valójuk sincs. Ha egyes zúgolódók továbbra is bosszankodtak a dénár átvételén és sztrájkoltak, nem akarva szolgálni az ily munkaadónak, ezáltal önmaguk zárták ki magukat a szőlőhegy szolgálatából. Ha azonban a házigazda dorgálása folytán megváltoztatták nézetüket, értékelték a mások iránti kegyelmét és örvendtek annak, hogy további munkások álltak szolgálatba hozzájuk hasonló megállapodás alapján, helyes értelemben és szellemben használják dénárjukat s örömmel megmaradnak a házigazda kegyelemteljes szolgálatában. A példázat a napjainkban való beteljesedésében mindenkinek engedi, hogy az Úr Igéjét ebben a dologban saját tetszése szerint fogja fel s azután azt az utat válassza, amelyiket akarja.
41
Helytelen volna azt állítani, hogy az elveszett fiúról szóló példázat örökre kívül hagyja az "idősebb fiút", tehát sohasem ment be az ünnepségre. Mégha Jézus a példázatot annakidején mintegy a zúgolódó írástudók és farizeusok rendreutasítására is mondta, mégis legfőképpen a mi napjainkra szólt és lett feljegyezve. Egyes farizeusok mint Társusi Saulus valamint írástudók és mások, akik átmenetileg tilatakoztak, később az addig megvetett vémszedőkkel és bűnösökkel együtt Jézus mellé állotta. (Csel. 6:7; János 12:42; Csel. 26:4, 9-10). Emlékezzünk arra is, hogy az idősebb fiú még mindig az egyedüli örököse volt az atyja vagyonának. Mégha a kisebb fiú ismét atyjánál időzött is mégsem igényelhetett semmit fivére örökségéből, sem nem vehetett birtokába semmit abból. Az atyja kegyét mindazáltal még mindig élvezhette mint fiú s szolgálhatta őt fivérével összhangban.
42
Ha valaki "haragos" és magát az idősebb fiúhoz hasonlóan elhanyagoltnak és lekicsinyeltnek vagy háttérbe szorítottnak érzi, most komolyan vizsgálja meg és gondolja meg a mennyei Atya felhívását, jöjjön be és vegyen részt az ünnepségen, amint azt az Úr készséges szolgái teszik. (Jel. 7:11, 12). Viselkedjenek hasonlóan ahhoz, ahogyan József viselkedett a megtérő féltestvéreivel! (I. Mózes 45:1-15). Legyenek hasonlók Jézushoz, aki így szólt: "Aki engem látott, látta az Atyát (János 14:9) és örvendett, hogy a megtérésre kész vámszedőket és bűnösöket magához fogadhatta s velük legelhetett a mennyei igazságokon és ígéreteken. Jehova Isten, az Atya mondotta: "Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában, - ezt mondja Jehova Isten. Térjetek meg azért és éljetek!" Az Úr nem gyönyörködik a "más juhok" Armageddonban való halálában. Azért akarja, hogy a jó pásztor most, e pusztító végnyomorúság előtt begyűjtse őket a biztonság és oltalom kamrájába. (Ezékiel 18:32). A szellemi maradék mennyei örökségére vonatkozó ígéretek - mégha most nincsenek is kizárólagosan tárgyalva - szilárdak és mozdíthatatlanok maradnak, azon kegyelem és jóság ellenére, amelyben a "más juhok" napjainkban részesülnek az ő üdvösségükre.
A körülmények Istenéhez hasonló irgalmat követelnek azok részéről, akik maguk is az Atya kegyelmében részesültek (Máté 5:7); megkövetelik a "más juhokkal" szembeni nagylelkűséget, testvéri szeretetet és az olyan örömet, amely által a Jehova neve és Igéje igazolásánál megfeledkezünk önmagunkról. "A Jehovában való öröm a ti erősségetek." Nehémiás 8:10.
43
Helyes és Istennek tetsző, ha örvendezünk az isteni elhatározás részleteinek a megvalósításán, még a szétszórt "más juhokat" és az "elveszett fiú" osztályát illetőleg is. Az ebből az osztályból valók még nem tértek vissza mindannyian az Atyához, a Krisztus Jézus által közvetített örök élet forrásához. Egyesek még disznókat őriznek, de a háború utáni időben ezek is "magukba szállnak". Akkor ezek is felkelnek s az Atyához mennek, neki szentelve magukat mielőtt a nagy szellemi éhínség a "kereszténység" Armageddonban való pusztulásakor végetérne. Aki a legfelségesebb Istent önzetlenül szolgálja és irgalmasan átengedi neki az Őt keresők megítélését, az Istent és az ő Fiát, Jézus Krisztus utánozza s örömmel üdvözli a megtérő tékozlók osztályát. Ezek kiszaladnak Isten üdvözítő üzenetével az ilyen hazatérők elejébe! Vígan résztvesznek az ünnepségen, melyet Isten az ily közeledő "más juhok" számára készített és örvendenek, hogy ezek az Atya házában vannak, még mielőtt Armageddon hirtelen bekövetkezne. A maradék és a visszatért "más juhok" együtt gyönyörködnek Isten jóságában az ő templomában. A Dávid és Jonathán között fennálló változhatatlan szeretettel szolgálják vállvetve a mennyei Atyát és a királyt Jézus Krisztust, a királyság ez evangéiumát minden nemzetnek bizonyságul hirdetve a végleges vég eljöveteléig.
Kérdések
Az elveszettfiú hazatérése
15
