A lap korrektúrázva van
12
Az elveszettfiú hazatérése
szabadság-érzületüket elnyomják, a népet erőszakosan uralják és a hasonmási "elveszett fiút" elküldik a "disznókat" őrizni. A disznók olyanfajta állatok, amelyeket Jézus alkalmasaknak talált arra, hogy a megszállt emberből kiűzött démonok légiója hatalmába kerítse és a szakadékból a tengerbe rohanhasson velük. (Máté 8:30-33; Márk 5:11-14) Isten Mózes által adott törvénye szerint a disznó tisztátalan s így a zsidóknak tiltva volt a disznót feláldozni vagy a húsából enni. A zsidók számára a disznópásztorság nagyon lealacsonyító, tisztátalan foglalkozás volt s a Jehova Istent nem tisztelő pogányok önző érdekeinek a szolgálatát jelentette.
4
Jézus utalva kapzsi, tisztátalan, disznókhoz hasonlítható világi emberekre, akik képtelenek volnának értékelni az isteni igazság gyönyörűségeit, mondotta a tanítványainak: "Ne adjátok az ebeknek azt, ami szent és ne hányjátok gyöngyeiteket a disznók elé, hogy a lábukkal meg ne tapossák, azután rátok fordulva szét ne tépjenek benneteket." (Máté 7:6) Ezek a "disznók" egyáltalán nem azok, akiket a nácik kegyetlenül bántalmaztak és megvetően "disznóknak" neveztek s az internáló-táborokban összezsúfoltak. A tulajdonképpeni "disznók" a lezülött emberek, akik a tisztátalan szellemek és démonok láthatatlan uralma alatt állnak és semmi magasabb érdekük nincs az életben, mint enni, inni, aludni, szaporodni és e világ tisztátalanságában dőzsölni. Még ha kísérletet teszünk is a "megmosásukra", megint visszatérnek a sárban való fetrengésre. "Mint az oktalan állatok, amelyet a természet csak azért hív létre, hogy megfogják és levágják őket, azokat káromolják, amiket nem ismernek és éppen úgy fognak elpusztulni, mint az állatok." - II. Péter 2:12,22.
5
Az "elveszett fiú" osztálya 1918 óta "annak a vidéknek" a totális érzelmű "polgárától" függött, hogy munkát és valami ennivalót kapjon. Ami pedig a foglalkozást illeti, semmi jobbat nem tesznek, mint az éhező fiú a példázatban. A "disznók" rövidesen meg lesznek semmisítve Armageddonkor, mivel lábbal tapossák az üdvösséget hozó szellemi igazságokat, amelyeket Jehova tanúi az összes emberekkel ismertetnek. Mivel a világ szórakozása nem bizonyult kielégítőnek s a világi szervezetek által beígért óhajtott jó idők nem következnek be, az "elveszett fiú" gyötrő éhsége épp elég nagy ahhoz, hogy a "disznók" eledeléhez űzze őket. Az ily egyoldalú koszt rosszultápláltsághoz, betegséghez és a halálhoz vezet. A világ egyetlen embere sem nyújt neki valami életfenntartó szellemi táplálékot, hisz a "kereszténység" hatalmas éhínségben szenved, amiképpen az ókorban hét éven keresztül súlyos éhínség uralkodott Egyiptomban. - I. Mózes 41:54-57.
6
Az "elveszett fiú" osztály állapota ezen a ponton hasonló a szellemben "szegény" Lázáréhoz a gazdagról és Lázárról szóló példázatban. "Kapuja előtt pedig egy Lázár nevű koldus feküdt, tele fekélyekkel. Ez szeretett volna jóllakni a gazdag asztaláról lehullott morzsákkal de még a kutyák is odamentek és nyalogatták sebeit." (Lukács 16:19-21). Az Ördög felelős ennek az osztálynak a nyomorult állapotáért, kihasználja ennek
tagjait, mivel önző módon gyönyörködni kívánnak mindabban, amit Isten ezen a földön adott, de nem hajlandók lekötelezni magukat az azokkal kapcsolatos felelősséggel. Amióta az Ördög levettetett a mennyből beteljesedett a Jel. 12:12: "Jaj a föld és a tenger lakóinak, mert leszállt hozzátok a nagy haraggal teli Ördög, mivel tudja, hogy kevés ideje van." Az "elveszett fiút" meg akarja tartani "disznópásztornak" és továbbra is "moslékkal" akarja táplálni. Az Ördög arra törekszik, hogy a "disznókhoz" hasonlóvá tegye, Isten ellen lázítsa, hogy megátkozza Istent, mintha Ő volna felelős az emberiség nyomorult állapotáért. Ily körülmények között a csupán a vallást elfogadók közül sokan a kétségbeesés szélére jutottak, egy szélsőséges irányzatba és hitetlenségbe esnek és megátkozzák Istent, neki tulajdonítva az emberiségre szakadt szenvedésekért a felelősséget. Mások elfogadják a papság elméletét, miszerint Isten bünteti az embereket, mivel elhanyagolták a vallást: " több vallásért" kiáltanak, abban a feltevésben, hogy erre volna szükség. Ezáltal elvetik Isten királyságát és megtagadják Istent a vallás tákolmánya "az igazságosságra és erkölcsre alapozott új világrend" miatt. (Jób. 22:1-28; 11:1-6,13-20). Épp ezt igyekszik létrehozni az Ördög, hogy bebizonyítsa az Isten előtt emelt dicsekvő állítását, miszerint minden embert Isten megátkozására kényszeríthet és mindenkit megsemmisít Armageddonban, mivel senki se bizonyul méltónak az Istentől teremtett új világba való átmentésre. (Jób 1:8-12; 2:1-7).
Sikerült Sátánnak elejteni az "elveszett fiú" osztályát s ez megátkozza Istent?
7
A példázat tovább megy: "Magába szállt hát és így szólt: Atyámnak hány bérese dúskál kenyérben, én pedig éhen pusztulok. Felkelek hát és elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Nem vagyok többé méltó arra, hogy fiadnak hívjanak; állíts engem egy sorba a béreseiddel." (Luk. 15:17-19). Miután az elveszett fiú elég sokáig disznókat őrzött ahhoz, hogy tisztába jöjjön, mennyire hiábavaló valami igazán kedveset és kielégítőt keresni a világban az atyai háztól távol, magába szállt. Tudatára ébredt ama ténynek, hogy születése révén az atyja fia. Tudomására jutott, hogy az atyja országát nem sújtotta éhínség. Atyja házában bőség van, még a béresek is több táplálékot kapnak, mint amennyit meg tudnak enni. Itt pedig ő - elszegődve a világ egyik pogány "polgárához" s tekintet nélkül a lelkiismeret-furdalásra - a röfögő, tisztátalan állatokat kellett őrizzen, nem kap eleget saját táplálására s így az éhhalálhoz közeledik. Valóban, sokkal jobb volna feladni ezt az alacsony foglalkozást oly világban, amely semmi reményt nem nyújt a jövő életre. Jobb volna hazatérni s szolgaként elszegődni atyjához, életfenntartó eledelt és tiszteletreméltó szolgálatot kapni, amit jó lelkiismerettel elvégezhetne!
8
Mi indítja tehát magábaszállásra és helyes útra a hasonmási "elveszett fiút"? nem a keserű tapasztalat, mintha a "tapasztalat volna a legjobb tanítómester", hogy őt jobban kioktassa, miszerint tudatlan világi dolgoknak hódolt. Nem, hanem Isten Igéjének az örömüzenete, melyet Jehova tanúi "a nagy nyomorúság napjai
