A lap korrektúrázva van
8
Egységben és egyetértésben egy új világért
'
szolgáltatni annak, akinek a szolgálatát választották, míg végül a testük megsemmisittetett. Maga a gyülekezet jóléte s az általuk végzett bizonyságtevő munka megkövetelte a csoporttól, hogy ezt a teokratikus intézkedést kövessék.
31 Mindezekből tehát világosan kitűnik, hogy a gyülekezet nem cselekedett önállóan az ügyben. Pál ellenben, mint az Úr teokratikus meghatalmazott képviselője, kezébe vette a dolgot. Felvilágosította a csoportot, hogyan járjon el helyesen, hogy megőrizze az Úr szellemét a maga körében. Utasítást adott a vétkes kizárására a következő szavakkal: Hanem olyan értelemben írtam azt akkor, hogy kerüljétek az érintkezést ha valaki testvér nevet visel és mégis parázna, fösvény, bálványimádó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se étkezzetek. Mert mit tartozik rám, hogy a (gyülekezeten) kívül levők felett ítélkezzem? Vagy nem a belül levők felett itélkezzetek-e ti? A kivüllevőket pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!" I. Kor. 5:11-13. Később, mikor észlelték, hogy a kizárt vétkes kellő megbánást tanúsított, nem a csoport vagy a gyülekezet döntött afelett, hogy a megtérőt ismét felvegyék a gyülekezet közösségébe, hanem a II. Kor. 2:6-11 és 7:8-12 szerint Pál apostol rendelte el, hogy megint vegyék fel őt a közösségükbe. A teokratikus képviselő egész eljárása arra irányult, (amint maga írta): "Hogy kinyilatkoztassam nektek az Isten előtt érdeketekben tett gondoskodásomat." A gyülekezet bölcsességet tanúsított azáltal, hogy a nyert utasításokkal összhangban cselekedett. "Foganatosabb a dorgálás az eszesnél (Allioli: bölcsnél), mintha megvernéd a bolondot százszor is". Példabeszédek 17:10.
32 Az apostol ezt írja az I. Tim. 5:19-21-ben: "Vén ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanúra. A vétkeseket mindenki jelenlétében fedd meg, hogy a többiek is féljenek. Kérve-kérlek téged az Istenre, a Krisztus Jézusra és a választott angyalokra: "tartsd meg mindezt előítélet nélkül és semmit ne tégy részrehajlásból (Allioli: pártoskodásból)". Ez nem jelent általános előírást az egész gyülekezet számára, amely felhatalmazna valakit a gyülekezetből, hogy panaszokat meghallgasson, másokat szemrehányásokkal illessen s így magát szellemi dolgokban a gyülekezet rendőrévé feltolja. Tartsuk figyelemben, hogy az apostol a testvérek egy különlegesen kinevezett szolgájának, ügyeik és érdekeik felvigyázójának, Timotheusnak írta ezeket. Ez a fiatal ember az apostolokhoz való viszonyában az Úr által felhasznált mostani látható szervezetet, a keresztény "Társulatot" szemléltette, mégpedig a Krisztus Jézushoz, a "hitvallásunk apostolához és főpapjához" való viszonyában. I. Tim. 3:1. Az apostol utasította a gyülekezetek fölé helyezett felvigyázót, hogy a gyülekezetekben szolgáló vének ellen ugyan fogadjon el vádat, de csak megfelelő számú tanú előtt s azt is megparancsolta neki, hogy a vétkest a gyülekezet más tagjaira gyakorlandó gyógyító hatás végett nyilvánosan dorgálja meg. A csoportnak mint olyannak nem adott hasonló felhatalmazást. Az apostol
minden esetben alkalmazkodott Isten látható szervezete teokratikus szabályaihoz s ezek szerint intézkedett.
33 Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és Lukács 17:3-ban feljegyzett szavai tehát azt jelentik, hogy a sértett az ellene vétkezőt maga intse meg. Ez összhangban van a Példab. 25:8-12-ben mondottakkal: "Ne indulj fel viszályra hirtelen, mert mit teszel azután, ha felebarátod megszégyenít? Ügyedet végezd el felebarátoddal, de más titkát ne áruld el, hogy ne gyalázzon téged, aki hallja és rossz híred soha meg ne szűnjék. Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige. Mint az aranygyűrű és színarany dísz, olyan a bölcs intő a szófogadó fülnek."
34 Ha a vétkező értelmes, nagyon értékeli, ha egyedül figyelmeztetik az általa elkövetett jogtalanságra s nem hordják tovább suttogva és pletykálkodva s bocsánatot kér. Példab. 17:10. Ha azonban nem hajlik meg a közvetlen, személyes figyelmeztetésre, akkor a sértett testvér ismét csak arra törekedjék, hogy az ügyben lehetőleg kibékülést szerezzen. Ez alkalommal azonban vigyen magával két vagy három tanút, akik nem szükséges, hogy a csoport szolgái legyenek. Ezek legyenek tanúi annak, hogy a testvér megkísérelte a vétkezővel való kibékülést; és támogathatják őt szavaiban, hogy a vétkezőt megtérésre és az elkövetett jogtalanság helyrehozására indítsák. Amint írva van: "Testvéreim, ha közületek valaki eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg tévelygése útjáról, halálból menti meg annak lelket és a bűnök tömegét fedezi el." Jakab 5:19, 20.
35 Ha azután a vétkes e második úgyszólván megerősített figyelmeztetés után is vonakodik alkalmazkodni, akkor a sértett a "gyülekezet" elé viheti az ügyet. De a teokratikus rendtartás szerint ez nem jelenti, hogy az egész összegyülekezett csoport elé, hanem azok elé, akikre bízták a gyülekezet védelmét s akik a csoportot különböző szolgálati tisztségekben képviselik. Ha pedig az illető vonakodik a gyülekezetre hallgatni, illetve nem hallgat a gyülekezetet képviselő testvérekre, mi történjen akkor? Azt mondja az Úr, hogy a gyülekezet vagy csoport a vétkezőt zárja ki? Nem, a gyülekezet feje így szól a sértetthez, akinek a kibékülésre irányuló törekvései nem sikerültek: "Legyen rád (nem a gyülekezetre) nézve olyan, mint a pogány vagy a vámszedő". A sértett megszakíthat vele minden közösséget mindaddig, míg lépéseket nem tesz a kibékülésre. Csak ha az egész csoport békéjét és egyetértését veszélyeztetik s az Úr bizonyságtevő munkáját zavarják és akadályozzák, lép közbe a teokratikus szervezet. Pál apostol szavai és cselekedetei szerint ez a csoport javára történik.
36 Pál apostol az Úr Jézusnak a Máté 18:15-17-ben feljegyzett szavainak elhangzása után tette a fenti intézkedéseit. Tehát miután Jézus személyes dolgokban beszélt. Pál apostol megmutatta a helyes eljárást az egész csoportra vonatkozó ügyekben. Eszerint tehát megszívlelendő, hogy a testvérek egymás között igyekezzenek elintézni magánügyeiket s ne veszélyeztessék a Jehova
