„Az ő háborúja (4. rész)” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf" from=1 to= header=0 /> </div> <pages index="Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf" from=7 to=16 header=0 /> </div>”)
(Nincs különbség)

A lap 2024. február 15., 15:04-kori változata

Hiba: numerikus értéket vártam

199


199
31
Jósafát király volt a Jeruzsálem felvonuló népe fe­lett. Egy Lévita, az Úr szolgája elmondotta a prófétai üzenetet. Jósafát nem próbálta önmagát felmagasztalni, hanem éppen ellenkezőleg, mint egy így szólott: ,Bíz­zatok Isten prófétájában', abban a Lévitában, aki hozzá­tok szólott! Esetleg lehettek egyes beképzelt „bölcsek" a seregben, akik beszélni akartak: de nem hittek ben­nük. Csak Jehova prófétájának hittek. Isten népének ma szintén hinnie kell Jehova prófétáiban, akik régen írtak Isten szelleme ihletése szerint s akik Isten most földön elő és benne bízó népe érdekében írtak. Az Úr a templomban most feltárja népe előtt e jövendöléseket és ezek jelentőségét, s ezt az összekötő csatornája által teszi. Ha az Úr népe között egyes prófétálni próbáló „bölcsek" vannak, csak szellőztessék magukat; az Is­tennek szentelt nép azonban ne adjon hitelt az ilyenek­nek. Az igazi imádók Jehova üzenetében kell bízzanak. Isten most nem ad újabb jövendöléseket ihletés által, hanem Krisztus Jézus által beteljesíti a „régen feljegy­zett" jövendöléseket és feltárja azok értelmét mások előtt, akik az ő tanúi a templomban. Isten ma nem támaszt prófétákat; s ha valaki magát most prófétának állítja, mindenki tudhatja, hogy az ilyen egy balga ember és hamis próféta, ahogy azt Jézus előre megmondot­ta. (Máté 24:24) Istennek mindazáltal van egy össze­kötő csatornája, amely által világosan ismerteti, hogyan teljesednek a régi próféták ihletett szavai, s a templom­sereg vagy a maradéknak hinnie kell ebben az összekötő csatornában mint a nagy próféta, Krisztus Jézus által használt eszközben, hinnie kell a feltárt jövendöléseket s ezekkel az Úr által feltárt jövendölésekkel összhangban kell eljárniuk. Ez a „vég ideje" és Istennek a jövendö­lései feltárására rendelt ideje, és a maradék számára ennek tanulmányozására, és az ily jövendölések helyes értelmének a megszerzésére s azután az Isten parancsai­nak tevékeny követése által e jövendölésekbe vetett hitét vagy meggyőződését gyakorolja. — Dán. 12:4-9.
32 Nyilván vannak olyanok, akik magukat az igazság­ban és a templomban lévőknem állítják, de nem tanul­mányozzák gondosan a jövendöléseket és az azok meg­magyarázására kiadottakat Ezek azon feltevésből indul­nak ki, hogy az igazságot ismerik s ezért nincs szüksé­gük a tanulmányozásra, sem arra, hogy figyelembe ve­gyék azt, amit most az Úr kegyelmesen feltár. Az ily viselkedés nagyon helytelen részükről s egy romlást hozó tévedéshez vezet, amelyben akik kitartanak, teljes pusz­tulásba jutnak. Amit az Úr e napokban kihirdetés végett népének ajándékoz, szellemi eledelt képez az elme szá­mára, hogy Isten népe fel legyen szerelve a Szentírásban adott és az Úr Jézus Krisztus által kijelentett uta­sítások végrehajtására. A Szentírás figyelmeztetése így hangzik: „Tanulmányozz, hogy magadat Isten előtt be­csületesként mutasd be.“ (Tim. II. 2:15; angol Biblia') Az emberek elismerésének semmi jelentősége és értéke nincsen, de az Úr elismerése mindennél fontosabb; s ezt az elismerést csak Istennek a népe számára lefektetett akarata megismerése s annak szorgalmas cselekvése ál­tal lehet megszerezni.
33
,Az ő prófétáiban' és az általuk feljegyzett Igében ,bízni' jólétet hoz magával. Jehova természetesen győ­zelmet arathatott volna az ellenség felett tekintet nélkül, hogy a Júdabeliek hittek vagy sem; de a hitük hiánya számukra nagy vesztességet jelentett volna a jólét és siker helyett. Hinni és e hit szerint cselekedni Isten di­csőítését jelentette, s ez számukra védelmet, oltalmat és szabadulást kellett hozzon és részt kellett vegyenek a diadalmas győzelmének a zsákmányában vagy gyümöl­cseiben. Figyeljük meg a siker és áldások példáját, amely azoknak jutott osztályrészül, akik Babilonból visszatértek és a templomot felépítették. „És a zsidók vé­nei építették [a templomot] és jó szerencsések voltak Aggeus próféta és Zakariás, Íddó fia prófétálása [amely­ben hittek] folytán, és megépítették és elvégezték Izráel Istenének akaratából, és Círus, Dárius és Artaxerxes per­zsa királyok parancsolatjából." — Ezsdrás 6:14.
34
A Jehovát dicsőítő Júdabeliek, a maradéknép most a szövetkezett ellenség, illetve a megsemmisítésükre összeesküvő kereskedelmi, politikai és vallási csoportok elleni felvonulásukon úgy kell imádkozniuk, amint ar­ra az Úr utalt, a következő imát szemük elé tárván és szájukba adván: „Oh Jehova, segíts most; Oh Jehova, adj most jó előmenetelt!" — 118. zsoltár 25.
35 Arra való tekintet nélkül, hogy mit cselekszenek más teremtmények a földön, megsemmisíti az ellenséget a szent neve igazolására. De kizárólag azoknak lesz si­kerük vagy részesülnek jólétben, akik teljes hitbéli engedelmességet tanúsítanak Istennek a jövendölésekben feljegyzett Igéjével szemben s ezek részesülnek diadalmas győzelmének a gyümölcseiben. Mialatt a felkentek a végütközet felé menetelnek, mindannyian teljesen zárt egységben kell legyenek, mivel az Úr ezt megparancsolta. Ezek részt kell vegyenek a régen feljegyzett jöven­dölések teljesülésében, mégpedig mialatt ezek beteljesednek, hinniük kell Isten Igéjében és azzal összhang­ban kell viselkedjenek, ha jólétben akarnak részesülni.
36
Miután Jósafát utasítást és tanácsot adott a nép­nek, néhányat kiválasztott egy rendkívüli szolgálatra „Tanácsot tartván pedig a néppel, előállította az Úr éne­keseit (És miután a népnek tanácsot adott, rendelt oly­anokat, akik Jehovának kellett énekeljenek; angol Rotherham), hogy dicsérjék a szentség ékesséségét, a se­reg előtt menvén és mondják: Tiszteljétek Jehovát, mert örökkévaló az ő irgalmassága!" — Krón. II. 20:21.
37 Kétségkívül Jaháziel is ez énekesekhez tartozott, aki egyike volt Asáf fiainak (Krón. II. 35:15), és más Léviták is, akik bizonyára mindannyian kívülről tudták a temploménekeket és semmilyen éneket, nem szoktak énekelni az Ördög tiszteletére. Az ebben a szövegben használt „énekesek" szó magában foglalja a vándorze­nészek gondolatát, akik helységről helységre járnak. (Krón. I. 25:6, 7) Az énekeseknek „a szentség ékessé­gét kellett dicsérni", ami Jehova Isten dicsőítését jelenti, aki valóban a „szentség ékessége". Jehova a szent­sége és szépsége miatt elseper minden szentségtelen dolgot és berendezést, mint pl. a Jehova szervezete elleni ördögi vezéreket. Azok az énekesek világosan a felkent maradékot, az ellenjelképes Lévitákat szemléltetik, akik a templomban megtisztíttattak és most igazságban visz­nek áldozatokat Jehovának, amely áldozatok abból ál­lanak, hogy éneklik a szentségének az ékességét. (Mal. 3:3; Zsidók 13:15; 110. zsoltár 3; 29:2, 3) Azok az éneklő Léviták nyilván templomi ruhájukba voltak öl­tözve, „szent ékességben", ami a templomosztály tag­jait illusztrálja, akik magukat most teljesen az Isten­nek és Királyának szenteltekként ismertetik. Ezek nem azért vonulnak ki, hogy az emberek megcsodálják, ha­nem az Úr örömére, s hogy a szemlélők láthassák, hogy nekik Isten és Krisztus szolgálatában telik örömük és örömmel magukra veszik a gyalázatot,- amely az Úrra esik." — Róma 15:4.
38
Kétségkívül voltak néhányan fel fegyverzett férfiak is e Júdabeli sereg között, mivel meg van írva, hogy az énekesek a „felszerelt sereg előtt mentek". Ezáltal az Isten temploma és a szolgák az ő templomában, akik az ő nevét magasztalják, a hadifelszerelés elé lett hely­ezve, ami azt mutatta, hogy a nép a hitét Jehovára és nem önmagára vagy valamely földi hatalomra alapozta. Az énekesek teljesen összhangban, harmonikusan kellett énekeljenek, mivel be voltak gyakorolva és meg volt nekik parancsolva ezt mondani: „Dicsérjétek Jehovát!" Ahelyett, hogy mindenik a saját énekét vagy kompozícióját énekelte volna, teljes összhang és egység mutat­kozott a cselekedetben. Nekik énekelni kellett: „Adja­tok hálát Jehovának!" (Az Elberfeldi B. széljegyzete és a Parallelbiblia szerint.) Így hálát, adtak Jehovának előre az ellenség feletti győzelmére és a szabadulásukra vár­ván s ezáltal kimutatták, hogy hittek és megbíztak Je­hovában és prófétáiban. Ezt is énekelték: „Mert örök­kévaló az ő kegyelme"; s ez azt mutatja, hogy Isten kegyelme sohasem hagyja cserben azokat, akik Istennek engedelmeskednek. Isten népének akkor nagyon nagy

200


Az ő háborúja
IV. rész
„Ne féljetek... a harc Istené!" — Krónika II. 20:15.
1 JEHOVA ISTEN Jósafáttal, a többi Júdabeliekkel és ellenségeikkel egy prófétai képet alkotott, amely pontosan szemlélteti azt, ami a földön most lejászódik, amidőn Isten felkent szolgái az áruló, a romlásukat előidézni megkísérelő ellenségükkel való találko­zásra kivonulnak. Az a kép most oly felvilágosítással szolgál, amely az összes felszenteltek számára felbecsülhetetlen értékkel bír. Isten szövetséges népe, a Júdabeliek a prófétai képben katonai rendben, vonultak ki Jeruzsálem kapuin, felvonultak, hogy szembekerüljenek az ellenséggel és meglássák szabadításukat a mindenható Isten keze által. Az élen meneteltek az éneke­sek és énekelték Jehova dicsőségét. Az énekesek után következett a tarka sereg vagy a népsokaság, amely az ellenség erejével összehasonlítva valószínűleg nagyon je­lentéktelen volt. Az a júdabeli-tömeg férfiakból, asszonyokból és gyermekekből tevődött össze, és voltak közöttük idegenek is, akik nem voltak Júdabeliek. Az ezt a nyomorúságosnak látszó kis sereget irányító bölcsesség és hatalom emberi szemek előtt láthatatlan volt; de Jósafát és a vele lévő nép teljesen hitt és megbízott a legfelsőbb hatalomban és örömmel követték a vezetést. Egy másik alkalommal Jehova Elizeust és szolgájá látomásban részesítette az őket oltalmazó hatalmas mennyei sereget illetőleg. Most pedig, az Elizeusmunka záró napjaiban Jehova szellemi látomásban részesíti felkent maradékát és annak társait a mennyei hadseregre vonatkozólag, amely megvédelmezi és megoltalmazza őket s Jehova Isten dicsőségére győzelmet arat. Jehova Isten most Krisztus Jézus és a mennyei szent angyalok által kéviselve a régi korokhoz hasonlóan járja körül földi seregeit és minden lépését irányítja azoknak, akik az Urat szeretik és neki szolgálnak.
2 A gyakorlott énekesek, akik az élen haladtak és tudták, hogy a győzelem biztos, adott jelre biztosan rázendítettek egy a Legfelségesebbet magasztaló énekre, s énekeiket kétségkívül teljes áhitattal és Jehova magasztalására énekelték: „És amint elkezdték az éneklést és a dicséretet: Jehova ellenséget szerzett az Ammon fiai és a Moábiták és Seir hegyén lakozók ellen, akik Júdára jöttek, és megverettek.“ (Krónika II. 20:22) Annak tudata, hogy az Úr Isten ellenséget szer­zett az ellenség ellen, az lelkesítő, és hasznos lesz meg­szemlélni a kísérő körülményeket, valamint az ellenség szerzésének útját módját és annak eredményét. Ez a kora reggeli órákban történt, s abban a könnyű levegőben az énekesek énekei messze el kellett szálljanak Júda hegyei felett s az ellenség füleit elérték, mielőtt még az ellenséges haderőt láthatták volna. Az egyesült ellenséget irányító katonai sztratégáknak rendkívül szokatlannak kellett tűnjön, hogy a Júdabeliek énekelve merészkedtek eléjük vonulni, s így az ellenség a Júdahelieket és társaikat nyilván fanatikusoknak gondolta. Az ellenség csendben még nevetett is felette nyilván, hogy mennyire könnyű dolga lesz megsemmisíteni őket közeledtüknél. A mai események nagyon találó beteljesedését képezik annak a prófétai képnek. Isten népe most az Úr Jézus Krisztus — kinek oldalán a harcoló angyalok seregei állanak — parancsnoksága és vezeté­se alatt kivonul, hogy szembeszálljon az ellenséggel. Az ellenségek fenyegetődzései, hatalmuk kinyilatkoztatása, dicsekvésük és büszkélkedésük nem rettenti vissza a hű­ségeseket a felvonulásuktól. Ezek a hű szolgák Jehovába és nagy hadvezérébe vetik bizodalmukat, s tudják, hogy a győzelem biztos, mivel az a mindenható Isten csatája. Azért nem tarthatják vissza az éneklést, mivel megparancsoltatott nekik, hogy a Jehova neve tanúbi­zonyságai legyenek. Ez az ellenjelképes Júdabeli sereg, Jehova hű tanúi és társaik hangosan énekelnek és Je­hova „szépségének ékességéről" beszélnek, dicsőséges
Királyáról, királyságáról s mindazokról az áldásokról, melyek az engedelmes embereknek osztályrészül jutnak. Isten parancsaival összhangban beszélnek Jehovának a vallásoskodók és az ördög vallás feletti bosszújáról, valamint a mindenható Isten igazi imádatáról, amely a vallásnak pont az ellentéte. A szövetkezett ellenségek, az ellenjelkékes Ammoniták, Moábiták és a Seir hegyén lakozók tudomást szereznek az Istennek szentelt nép énekéről, s gunyolódnak, a markukban nevetnek s egymás között így szólnak: „Milyen fanatikus, bolond társaság ez, hogy beképzelik maguknak, hogy szembe szálhatnak velünk!" Jehova tanuinak, az ellenjelképes Júdabelieknek az eljárása, üzenete és éneke a hitetlenek egész világa előtt nagyon szokatlannak tűnik. Az űzenetnek házról-házra való hordása és az emberek előtt énekekkel való magasztalása a hűségesek kivételével mindenki előtt nagyon szokatlan munkának tűnik. Ez Jehova munkája, és ez valóban „szokatlan munka".
3 Az énekesek által vezetett Júdabeliek Jehovát magasztalták, s a mostani ellenjelképes Júdabeliek is Jehovát magasztalják, aki 'beszédét szájukba adta és hatalmas kezével fedte be őket' s az énekeik Jehova nevének a dicsőségét hirdetik, a haderői győzelmét és a legfelségesebb nevének a teljes igazolását. Az előképes nép annakidején a csatatérre menetelt s éppen úgy menetel most az ellenjelképes nép a csatatérre, s hogy minden egyes mozzanat az ő akarata szerint történjen, Jehova megállapítja az időt szolgái minden lépése számára. Ő kényszeríti mindkét felet az állásába. Amidőn az Ammoniták és szövetségeseik tudomást szereztek a közeledő Júdabeliek énekéről, tanácsosnak tartották felkészülni fogadtatásukra, meglepjék és tőrbe ejtsék őket. Tény és valóság azonban, hogy Jehova Isten az ügyet elejétől vofogva irányította. Mozdulataikat irányítva, Isten a tőrt az ellenség és segéd csapatai ellen rakta le. A feljegyzés így szól: „Jehova leselkedőket állított fel." ( angol Rotherham; Parallelbiblia szélj.) Az ellenség szövetkezett hatalmai azt gondolták, megtették a kellő intézkedést, hogy egészen váratlanul a Júdabeliekre törhessenek és megsemmisítsék őket, mielőtt felismerhetnék helyzetüket. De elszámították magukat. Ezek a leselkedők főképpen az Ammoniták és Moábiták közül kellett álljanak; hiszen nyilván ezek akarták megszerezni maguknak a Júdabaliek és társaik megsemmisítésének a tisztségét, s ez a szándékuk világosan kitűnik a prófétai kép 23. versében feljegyzett szavakból: Amint annakidején volt, úgy áll a helyzet ma is: a földi haderő nagy hadvezére mindent a nép javára irányított. A próféta a következő szavakkal írja le az ellenség eljárását: „Mert imé lelkem ellen leselkednek, egybe gyűltek ellenem az erősek; anélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Jehova! Bűnöm nélkül egybe gyűlnek és készülnek ellenem; serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket! Te, oh Jehova, Seregeknek Istene, serkenj fel! Bűntesd meg mind a nemzeteket [a Moábitákat és szövetségeseiket], ne könyörülj senkin, aki hamisságot cselekszik. Szela. Estenden [ha a sötétség bekövetkezik, ami az ellenjelképben 1919-ben történt, miáltal az ellenség elrejtőzni remélt] megjelennek [az ellenségek], ordítanak, mint az eb [dörmögnek, morognak és ordítanak; jajveszékelnek, mint azt a vén 'parázna' teszi], körüljárják a várost." (59. zsoltár 4-7) „Étel után barangolnak, s ha nem laknak jól jajveszékelnek." — 59. zsoltár 16; Schlachter
4 Mint az akkor volt, most is Sátán képviselői azok, akik alattomos gyűlölettel eltelve lesbe állanak, hogy jogtalanul előnyt szerezzenek az igazakon. Sátán helyezte ezt a gyilkos szellemet az ellenjelképes Ammoniták, Moábiták és mások szívébe, hogy tanuit meg-

201


200
szüksége volt Isten kegyelmére, ő az irgalmasság Istene, "aki irgalmat cselekszik ezeriziglen, azokkal, akik szeretik és parancsait megtartják" (Mózes II. 20:6) A kegyelemre vagy irgalmasságra nem csak a templomseregnek van szüksége, hanem a „más juhok" ezreinek is, a nagysokaságnak, s ezek is részesülnek benne az Úrtól. Ez a kegyelem azt is megígéri, hogy Isten megszabadítja népét az ellenség elnyomó hatalmából, keresztül viszi a nagy nap csatáján, és életben tartja.
39
Már Jósafát uralma előtt ezer évvel megkísérelte az ördög Izráel megsemmisítését. Hogy Jehova ezt a népet állandóan védelmezte és megszabadította, hogy szolgái legyenek, csakis a kegyelmének tudható be, amely az Ábrahámnak tett ígéret szerint — az Igéjéért és nevéért mindörökre fennmarad. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hűséget mutatsz a Jákobnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben." — Mikeás 7:18, 20.
40
Jehova most földön tartózkodó népe felismeri és értékeli Jehova irgalmasságát, aki ezt a népet elismeri és szolgálatára megtartja, hogy része legyen neve iga­zolásában. A Watch Tower 1928 december 15-i (Az Őrtorony 1929 februári) száma által az Úr kezdte feltárni az övéinek a földön, hogy egy néhányat közülük keresz­tülvisz Armageddonon. Ezután kezdett Isten népe világosabb értelmet szerezni, s így kezdték énekelni Je­hova kegyelmét, irgalmasságát és jóságát, amely a Sionban összegyűjtött népét megoltalmazza, s ide helyez­te Isten a maga nevét. Azonkívül tudtul adta az Úr, hogy ezeket névének az armageddoni csata előtti igazolására használja s ebben alatta és utánna is részt nyer­nek. Ez igazságnak előttük való kinyilatkoztatása nagy kegyelem volt számukra. Isten kegyelmét és jóságát az igazságának kinyilatkoztatása kíséri. Miután Isten a jó­ságát éreztette 1918-ban és 1919-ben, őket kiszabadít­ván, hogy a tanúi lehessenek, a hozzá ragaszkodók előtt az igazságának bő kinyilatkoztatását ajándékozta, miál­tal feltárta előttük feltett szándékát; s most a felszenteltjei igazságban éneklik: „Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön. Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igaz­ság és békesség csókolgatják egymást." — 85. zsoltár 10,11.
41
Szintén tetszett Istennek most, hogy jobban meg­szervezze népét a szolgálatra, s a szervezete szolgáit vagy felvigyázóit békességre és igazságosságra helyezi be. (Ésaiás 60:17) Krisztus Jézus, a templom feje által tárja fel most Jehova a népe tagjainak az igazságot, s ez oly nagy mértékben eltölti őket örömmel, hogy nem tudják visszatartani az éneklést a „szentség ékesség" magasztalására. A Szentírás biztosan és világosan bi­zonyítja — s ezt az Úr oldalán állók előtt jólismert té­nyek teljesen alátámasszák és igazolják —, hogy a mindenható Isten nagy napjának a csatája közel érke­zett; valamint hogy a szövetkezet ellenség ellenük vonul azzal a gonosz elhatározással, hogy mindenkit el­pusztít, aki az Úr oldalán áll; Jehova pedig teljesen fel­világosítja a hozzá ragaszkodókat, hogy a most előttünk álló csata nem az ő ügyük, hanem Isten harca s hogy ő teljesen győzni fog; hogy most énekeseit a menet élére állította és Krisztus Jézus által rájuk bízta a királyság bizonyságtételét, s hogy ezek — az ellenség­gel szemük előtt — bátran kivonulnak és Jehova dicső­ségét éneklik. Mi lesz a végső kimenetel?


T A N U L M Á N Y K É R D É S E K
(Angol W. 1938 augusztus 1)

202


202
lepjék és megsemmisítsék. A zsoltáros a következő sza­vakkal írja le ezt: „Leselkedik a rejtekhelyen, leselke­dik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragad­ja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt." (10. zsoltár 9) Az ellenség azt reméli, hogy Jehova tanúit csapdába ejthetik, s ők felállítanak ily csapdákat, mint azt például a zászlótisztelgési kény­szer és hasonló dolgok mutatják. Ha tanulmányozták volna Isten Igéjét, tudnák, hogy mit mond nekik Isten az ily leselkedésre vonatkozólag. A vallásoskodóknak, különösen a vezéreknek nincs mentségük a tudatlansá­gukért; hiszen nekik birtokukban volt a Biblia. Az ily­enekről mondja az Úr: „Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! Mert ha hétszer elesik is az igaz [az ellenség elnyomása alatt, mint 1918-ban], ugyan felkél [miként éppen most, amidőn a nácik által félrevezetett németek az igazakat üldözik]; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek [illetve a saját csapdájukba esnek, ami vesz­tüket okozza].“ — Példabeszédek 24:15, 16.
5 A Moábiták és szövetségeseik el szándékoztak pusz­títani a Júdabelieket. Az ellenjelképben ugyanazok az ellenségek szándékoznak megsemmisíteni Jehova tanúit. Annakidején Jehova állította fel a cselt, az ellenséget a mozdulatai közben abba kényszerítette és arra indítot­ta, hogy egy oly állást foglaljon el, amely saját vesztét okozza. Az ellenségek Isten népe számára ássák a ver­met, de maguk esnek bele: „Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, amit csinált." (7. zsoltár 16;) „Besülyedtek a nemzetek a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábuk. Megismertetett Jehova, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el... Seolba jutnak a gonoszok [ahe­lyett, hogy Isten hű szolgáit a pokolba juttathatnák], oda minden nép, amely elfeledkezett Istenről [a vallá­sos „kereszténység" megfeledkezett Istenről, amennyi­ben Isten hű szolgái ellen támadásokat intéz]." (9. zsol­tár 16—18) Mindezek, a jövendölések Isten népe javára jegyeztettek fel, és leírják a helyzetet Armageddonban. „És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik (Elberfeldi széljegyzet szerint: menekül) mindenki, aki őket látja. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hir­detni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét." — 64. zsoltár 9, 10.
6 Ez megint csak azt mutatja, hogy Isten az ellenséget egy bizonyos helyzetbe kényszeríti, hogy a feltett szán­dékát keresztül vigye, s ennek az lesz a következménye, hogy az ezt látók mindannyian tudni fogják, hogy a nagy Jehova Isten a csatát a népéért vivja meg. Isten szájába adja népének azt az imát, amelyet most imádkozik: „Ne add meg Jehova, amit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! A körül­tem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. Ele­ven szenek hulljanak reájuk! Tűzbe vesse őket, örvény­ekbe, fel ne keljenek! A [gonosz] nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszede­lem, míg nyaka szakad! Tudom, hogy felfogja Jehova a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt lakoznak az igazságosak." (140. zsoltár 9—14) Az a körülmény, hogy Isten ezt az imát népe szájába helyezte, mutatja, hogy ő ezt a kérést teljesíti és az ellenséget romlással látogatja meg.
7 Az Ammoniták és Moábiták elbújtak, természetesen a Seir hegyén lakozók tudtával és beleegyezésével. Most kitűnik, hogy az ellenjelképes Ammoniták és Moábiták, a fanatikus politikusok és pénzemberek, a vallásoskodók indítására előkészületeket tesznek Isten népének a megsemmisítésére. Az éneklő Júdabeliek előre menetel­tek minden akadály nélkül, s egyszer csak hirtelen megkezdődött a harc. Az Úr az ellenség elleni harcot össze­foglalva a következő rövid szavakban írja le: „És [az ellenségek] megverettettek," A Júdabeliek egyáltalán nem vettek részt a harcban. A harc úgy játszódott le, amint nekik Isten megmondotta, vagyis: „Nem ti harcol­tok velük, hanem Isten." Látszólag egy helytelen in­-
tézkedés történt, de a valóságban nem úgy volt. Az eredmény „Isten közvetlen aktusa" volt, mely előre be­jelentette Isten „hallatlan munkáját, amelyet az armageddoni csatában az ellenség felett megvív. Korunkban a Jehova tanúi ellen szövetkezett ellenség együtt tanács­kozik és arra az elhatározásra jut, hogy Jehova tanúit meg kell semmisíteni; mindazáltal ezt oly könnyű, nyu­godt és látszólag törvényes módon akarják megtenni, hogy eljárásaikat mások helyeseljék. Tanácsuk azonban megsemmisül: „Jehova elforgatja a nemzetek [az Isten és királyság ellenes tömeg] tanácsát, meghiúsítja a né­pek gondolatait [akik Isten ellen vannak].“ (33. zsoltár 10) Ma a „nagy parázna" a „fenevad" hátán lovagol; ragaszkodik Isten hű maradéka elpusztításához, és el­várja, hogy ezt az elpusztítást a pénzügyi és politikai társaság hajtsa végre. Jehova azonban tudtára adja népének, hogy akár mennyire „szokatlannak" is hang­zik ez a vallásoskodóknak, a „tíz szarv" és a „fene­vad" a most nyeregben ülő vén szajhát vagy paráznát meggyűlölik és kifosztják, szétszaggatják és tűzzel meg­égetik. (Jelenések 17:16, 17) Ezt szemléltette Isten az­zal a csatával, amely annakidején végbement és azok­nak az ellenségeknek a megsemmisítésével végződött, akik a Jósafát uralma alatt álló Júda népe ellen felvo­nultak.
8 A csata világos nappal, tehát jó kilátásnál zajlott le, s az a tény, hogy a Júdabeliek hangosan énekeltek, azt mutatja, hogy ők nyíltan becsületesen léptek fel. Az ellenségnek elejétől kezdve a Júdabeliek megsemmisí­tése állott szándékában. De nézzük csak, mi történt a valóságban: „Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadtak, hogy őket levágják és elvesszék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő." — Krónika II. 20:23.
9 Tartsuk figyelemben, hogy Jehova a most földön időző népe rendkívüli kioktatására egy prófétai képet alkotott, miáltal arról oktatja ki, ami a mindenható Isten nagy napja csatájának a megnyitásakor kell történjen. Elhibáztak valamint az Ammoniták és a Moábiták, miáltal a Seir hegyén lakozók elpusztultak? Akárhogyan is történt, mindenesetre a kép világosan feltárja a mos­tani állapotokat és azt mutatja, hogy itt nincs szó téve­désről. Isten irányította akkor a harcolókat és Armageddonkor is ő fogja irányítani.
10 Ma a pénzügyi elemek képezik a Moábiták ellenképét, s ehhez a pénzügyi elemhez tartozik a katonai klikk is, amely el van határozva a vérontásra, mialatt Ammon a mostani politikai társaságot szemléltette, mely a pénzügyi és vallásos elem parancsait hajtja végre. Ha most a politikai elemet elképzeljük, különösen a fiatal embereket, akik valóban kíméletlenek és féktelenek s akik fellett az idősebbek, akik eddig a vallásos társaságot, különösen a római katolikus elemet „kesztyűs kézzel“ kezeltek, elveszítették a hatalmat, látni fogjuk a gyors változást a vallásoskodók elleni állásfoglalásban. A fiatalabb, kíméletlenebb elem a politikai szárnyban, amely most — különösen a Náci-Németországban — a nyereg­ben ül, semmi tiszteletet nem mutat mindazzal szemben, aminek Istenhez valami köze van. Ezek tudják hogy a vallásoskodók, s különösen a római kat, társaság, hiszékenykeritők, akik a legpusztítóbb hiszékenykerítést vagy csalást űzik. Az Úr „szokatlan munkájának", amelyben Jehova tanúi tevékenykednek, nyilván volt valami köze ennek az ismeretnek másokhoz való eljuttatásához, amennyiben ismertették a tényeket, hogy a vallásosko­dók haszontalan bojtorjánok, akik a politikai és pénz­ügyi elemek hátán lovagolnak. Az utóbbiak elvesztik a tiszteletet a vallásoskodók előtt, s elvárható, hogy ez a közeljövőben még nagyobb mértékben fog történni. Az emberek általában, különösen a kommunisták és a fa­siszták nem sokat adnak a vallásoskodókra vagy olyas­valamire, ami Isten nevét viseli. A kommunisták most a hierárchia ellen vannak; de ezek éppolyan mértékben vagy még sokkal inkább ellene vannak Jehova tanúi­nak, mivel Jehova tanúi Jehovát igazságosságban szol

203


203
gálják. A Szentírás kimutatja, hogy, a pénzügyi és politikai elemek, a kommunistákat is beleértve, nem sokára észlelni fogják, hogy amit a vallásba fektettek be, a legcsekélyebb mértékben sem fizette ki magát. Ezek az elemek — azok által szemléltetve, akik tulajdonképpen azért bújtak el, hogy a Júdabelieket elpusztítsák, de azután hirtelen felkeltek és a Seir hegyén lakozókat veszítették el — most az ellenképben előkészületet tesznek az ellenjelképes Júdabeliek vagy Jehova tanui megsemmisítésére; azonban mivel az Úr őket egy bizonyos állásba kényszeríti, ez a politikai, pénzügyi és kommunista falka felkél ,a Seir hegyén lakozók [illetve a vallásoskodók] ellen és megveri.' Hogy az előképben a Júdabeliek elvesztésére szerzett terv nem sikerült, az „Isten közvetlen aktusának" a következménye volt. Hasonló­képpen folyamatban van most Jehova „szokatlan munkája“ és sok embernek felnyitja a szemét a vallásoskodók romlottságára vonatkozólag, és meghatározott ide­jében Isten „hallatlan dolga" végrehajtja a vallásos elem megsemmisítését a politikai, pénzügyi és kommu­nista elem emberei által. Ezt a következtetést alátá­masztja az Abdiás 6 és 7 jövendölése: „Mennyire kifosztották Ézsaut [Ézsau Edom, illetve a vallásos elem]; felkutatták rejtett kincseit! A határig űznek ki összes frigytársaid [a pénzügyi, politikai és kommunista]; meg­csalnak, levernek szövetségeseid, akik kenyeredet ették; tört vetnek alád. Nincsen benne okosság!" Azon a napon, azt mondja Jehova; nem vesztem-é ki a bölcse­ket Edomból, és az értelmet az Ézsau hegyéről? És megrémülnek a te vitézeid, oh Témán! hogy kiirtassék mindenki az Ézsau hegyéről az öldöklés által. A Jákob öcséd ellen elkövetett erőszakért szégyen borul reád, és kivágatól mindörökre!" — Abdiás 6—10.
11 Éppen most hagyják el a vallásoskodók Istent és Igéjét egészen és helyezik az államot vagy a politikai hatalmat a dolgok fölé, amelyek összefüggésben vannak az úgynevezett „istentiszteletükkel". Amidőn most a vallásoskodók azt kívánják, hogy a politikai és pénzügyi elem ellenségesen lépjen fel Jehova tanúi ellen, így szólnak a papság vezetése alatt: „Nekünk nincs királyunk, csak a császár [az állam]." (János 19:15) A Jehova tanúi megfogásában való további kísérletükben a vallásoskodók helyeslik a zavaros zászlótisztelgés-ceremoniát és hasonló kiállított dolgokat, amelyek a szabadság szerető emberek előtt mindig idegenek voltak; ezt pedig azért teszi, hogy Jehova tanúit kényszerítse „a császárnak [illetve az államnak] mindent megadni, amit az állam elbizakodottan megkövetel. A vallásoskodók, különösen a római kat. hierárchia, magukat a többi elemek tanácsadóinak képzelik be, s ezért helyezik az államot Isten fölé és az állam közvetlen képviselőit arra késztetik, hogy mindenkit kényszerítsenek elismerni, hogy az állam Jehova felett áll. Amiképpen a szövetséges érdekcsoport az Izraeliták babiloni fogsága idején a három hű zsídóifjúnak csapdát állítottak fel (Dániel, harmadik rész), így állítanak fel most a vallásoskodók Jehova hű szolgáinak egy csapdát és ásnak nekik vermet. De a Szentírás kimutatása szerint, ezek az összeesküvők a saját vermükbe esnek bele. Ezek meg fog­ják tudni, hogy igen messze mentek, amidőn a „császárt", illetve az államot Isten fölé helyezték és magukat a radikális politikai elemek alárendeltjeié engedték tenni; most pedig kell viseljék a következményeket. Elhatározva, hogy minden dologban a saját feje szerint csele­kedjen, kemény, elnyomó kézzel uralja a radikális, a náci-fasiszta elem a földet és népet és a legvégsőkig fog elmenni. Ez világosan elő van árnyékolva az itt megvizsgált képben. Ammon és Moáb teljesen megsemmisítették az előbbi szövetséges társukat, a Seir hegyén lakozókat és senkit, sem hagytak életben. A prófétai kép tehát azt mutatja, hogy a most a vallásoskodókkal és a vallásos hiszékenykerítéssel szövetségben álló politikai és kereskedelmi radikális elemek ellenük fordulnak a vallá­sos szövetséges társaiknak és véget vetnek nekik. E magyarázat és a fentemlített jövendölés támogatására figyeljük meg még Ezékiel 23:11—30 verseit, amelyek
12 Annyi tehát bizonyos, hogy Armageddon kezdete­kor Sátán szervezete megint meghasonlik önmagával. (Máté 12:25) Akkor majd a pápa új kisérletet tesz, hogy álruhában megszökjön, hasonlóan ahhoz amint 1948-ban történt, mikor a pápa Rómából megszökött és Gaetába menekült. Az álruhának akkor ugyan eredménye volt, de semmit sem fog használni, ha az Úr az ügyet a végütközetben a kezében veszi. Jehova nevének az igazolása van a játszmában, s az Úr Jézus, Jehova fő hadvezére nem engedi becsapni magát semmiféle majmolás által, amelyekben a vallásoskodók rejtőzködnek; még a munkás ruhák vagy a dagadt kezek sem lesznek képesek elleplezni. Az Úr a jelenben — miként a multban is — az ellenség haderőit egy oly helyzetbe kényszeríti, ahol a megsemmisülés éri utol őket. Ez világosan kitűnik az itt megvizsgált prófétai képből s különösen a következő szavakból: „És mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat [a vallásoskodókat], azután egymás elpusztítását segítették elő." Úgy fog lezajlani, mint egy kutyaharcnál, ahol egyik kutya a másikat széttépi. Az előképben megbolondultak, a őrültségükben elvakultak, egymás között felmorzsolták Ammon és Moáb embereit. A képnek ez a része bejelenti, mi fog történni Armageddonkor, s az ördög nem lesz képes megakadályozni, még ha meg is próbálná. Akkor majd a vallásoskodók elpusztulnak, akikhez a többiek tartottak, a politikai és pénzügyi elemek vakon és eszeveszetten egymásnak esnek öldöklő fegyvereikkel. Ezt Jehova más jövendölései teljesen igazolják. Az Ördög szelleme az egész szervezetét uralni fogja, s ha az Ördög látni fogja, hogy az uralkodásra való kilátás elveszett, az egyedüli lehetőség marad csak számára, hogy az embereket kiirtja. Ebből következtetni lehet, hogy ő szívesen látná milliók pusztulását. A pénzváltók azok ellen fordulnak, akik a kormányzatok gyeplőjét tartják kezükben, és minden pénzügyi segítséget megvonnak tőlük, mialatt a politikusok megkísérelik a pénzemberek pénzének az elértéktelenítését. Gonoszság és gyűlölet fogja uralni mindkét részt, és hozzálátnak egymás elpusztításához. Ez be fogja bizonyítani, hogy az Ördög többé nem képes összetartani a tömegeit, akkármennyire törekszik is erre. Az Úr gondoskodni fog róla, hogy az Ördög csatlósai felmorzsolják egymást. Jehova Isten mondja: „És felforgatom az országok királyi székeit és elfogyasztom a pogány országok [a nemzetek királyságai; Elberfeldi szerint, mindazok, akik Isten s azért Isten királysága ellen vannak] erejét; és felforgatom a szekereket [a politikai és pénzügyi szervezeteket, a munkásegyesületeket és kommunistákat] és a benne ülőket [ a szervezetek vezetőit], és lehullanak a lovak [a hadifelszerelések és a kegyetlen uralom más eszközei] és a rajtuk ülők [a parancsnokaik]: kiki az ő atyjafiának fegyvere által."(Aggeus 2:22) Hasonló képet nyujt az ellenség teljes megsemmisítéséről a Bírák 7:22.
13 Mindezeket a dolgokat Jehova feljegyeztette a multban s most ismerteti szövetséges népével, hogy mit jelentenek azok és miért jegyeztettek fel, s ezt azért cselekszi, hogy hű népe a mostani nagy veszedelem idején megerősödjön a reménységben. A Jósafát és mások által előállított és itt megvizsgálásra kerülő képet sok más Iráshely támogatja, amelyek a mi tanulságunkra jegyeztettek fel. Mindezek azt mutatják, hogy a felkentek és társaik, mialatt magukat a „szokatlan munkának" szentelik, melyet Jehova a népe által végeztet, sok nyomorúságot és üldöztetést kell elszenvedjenek s tényleg el is szenvednek; valamint, hogy táplálniuk kell elméjüket az Isten Igéje feljegyzéséből, amely erősítésükre és vigasztalásukra jegyeztetett fel, mialatt ily próbateljes állapotokat elszenvednek. A templomsereg egyetlen felkent tagja sem képes most megállani egyedül és a saját erejéből. A templomsereg tagjai most mind

204


204
annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek is csak akkor képesek megérteni ezeket az erősítésükre feljegyzett dolgokat, ha tanulmányoznak, hogy magukat elfogadhatókká tegyék Isten előtt, illetve tanulmányoz­zák Isten Igéjét és annak kinyilatkoztatásait, amelye­ket most nyújt az őt szeretők és szolgálók megvilágosítására és erősítésére. Az itt a csatáról — vagyis Isten csatájáról — feljegyzett prófétai kép mostan nagyon megvigasztalja Isten népét, megerősíti s a reménységét megeleveníti.
14 Jehova így felelt Jósafát imájára, midőn szolgája, Jaháziel által a néphez szólott „Álljatok veszteg és lássátok Jehova szabadítását rajtatok!" Jehova minden te­kintetben megtartotta a nekik adott ígéretét. Most tehát ott állottak és szemlélték, hogyan morzsolja fel egymást az ellenség. A prófétai képnek e része arra figyelmezte­ti Isten felkent népét, amely most szemben találja ma­gát az egyesült ellenséggel, hogy 'ne féljen, se meg ne rettenjen az ellenség nagy tömegétől', amely az Ördög szellemétől van eltelve és minden oldalról Isten népe ellen nyomul. Isten népének minden tagja tartsa elmé­jében, hogy a közeledő ,harc nem a tiétek, hanem Is­tené'... „Nem kell néktek harcolnotok [ebben a harc­ban], ... álljatok ellent, és lássátok Jehova szabadítását rajtatok." Jehova e szavai most teljes bizalmat és bátorságot nyújt a templomsereg minden tagjának és társaiknak, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak Is­ten szervezetén belül. Ne énekelje tehát hangosan min­den ilyen még a győzelem előtt Jehova dicsőségét?
15 A csatának vége volt, és a Júdabeliek hozzá láttak a hatás megállapításához. Elmentek azért az őrtorony­hoz a pusztába, amelyből jobb áttekintést nyerhettek: „A Júda népe pedig elment Mispába a puszta felé [a pusztában lévő őrtoronyhoz; angol Biblia], és mikor a soka­ság felé fordultak: ímé csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg." — Krón. II. 20:24.
16 Ez egy további biztosíték a felkenteknek, hogy kö­zülük egyesek átvitetnek Armageddonon s azután élet­ben maradnak a földön. Miután a vallásoskodók teljes megsemmisítését előidéző e nagy csata megkezdődött, az az Ördög egész szervezetének a pusztulását fogja vég­rehajtani. A Júdabeliek felmentek az „őrtoronyhoz" — kétségkívül a Jéruel pusztájában lévő toronyhoz — s ott meglátták a csata eredményét, illetve a „hallatlan dolog" következményét, melyet Jehova az ő védelmükre és szabadításukra, valamint a nagy, neve igazolására okozott. Az „őrtoronyra" való hivatkozás nem tereli a figyelmet az Őrtorony-Társulatra, sem az ezt a nevet viselő folyóiratra, hanem azt a tényt hangsúlyozza, hogy az életben maradó hátramaradottak és társaik Armageddonkor látni fogják Jehova nagy és csodálatos aktusát, amelyet Kirsztus Jézus által hajt végre, s ak­kor végig kell nézzék, hogyan semmisítik meg egymást az ellenségek. Mivel ők az „őrtoronyban" vannak, illet­ve Isten kegyelmének a felemelt állapotában és a kár elleni biztonságban, végig nézik az Úr teljes győzelmét az ő neve igazolására. Mindazáltal már most is igaz, hogy Az őrtorony és Társulat hasonló iratai Jehova né­pének hitáltal bepillantást nyújtanak az eljövendő harc­ba és annak kimenetelébe.
17 A Júdabeliek útban voltak és útközben énekeltek; most pedig elérték a hadszíntért, és csendben szemlélték az Isten által szerzett szabadulásukat. A csata véget ért és a megsemmisítő munka teljeségre jutott. Kétségte­lenül hallották a csata zaját, most pedig megszűnt az, mivel az öldöklés befejezést nyert. Feltehető, hogy Jósafát őrállókat küldött előre, hogy az ellenség mozdula­tait megfigyeljék, s ezek az őrállók nyilván látták a csata előmenetelét és jelentették annak egyes részleteit parancsnokuknak, Jósafátnak. Jehova vezette a harcot; hiszen a harc Istené; és a prófétája szavaival meghívja a népét, hogy nézze végig a végzett pusztítást. Figyel­jük meg a következő, Armageddonra vonatkozó szava­kat: „Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, aki pusztaságo­kat szerez a földön! Hadakat némít el a föld széléig; ívet
tőn, kopját [a Moáb, Ammon és a Seir hegyén lakozó­két] ront, hadi szekereket [Sátán egész szervezetét, vagyis a régen feljegyzett bírói ítélettel elítélt egész, szervezetet] éget el tűzben." Ezért mondja Jehova az egész teremtett világnak „Csendesedjetek és ismerjé­tek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön." És Isten népe így felel: „A Seregek Jehovája velünk van, Jákob Istene a mi várunk." (46. zsoltár 9—12) Ily módon je­lenti be Jehova előre, hogy mit látnak hűségesei Armageddonkor, ha annak vége lesz: „ítéletet tart a nemze­tek között; telve lesz holttestekkel; összezús messze föl­dön minden főt. „Akkor" néped biztosan teljes kész­séggel lesz a hatalmad napján, a szentség szépségében." {angol Biblia) Ha a hűségesek meglátják a nagy csata eredményét, örömmel fogják dicsőíteni Jehovát és Királyát. Amiképpen Jehova a Júda ellen felvonuló egyesült haderő megsemmisítését felidézte, úgy fogja felidézni Armageddonban Sátán bandáinak a megsemmisí­tését is. Erről mondja: „És azon a napon Jehovától le­vágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végé­ig; nem sirattatnak meg, össze sem hordatnak és el sem temettetnek, olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj."— Jeremiás 25:33.
18 Isten megparancsolta szövetséges népének szolgája, Jaháziel által, hogy csendben maradjon és lássa az Úr szabadítását, és csendben állottak az őrtoronynál és végig nézték az Úr által rendezett vérfürdőt, amely a népe megszabadításának a következménye volt. Jehova harcolt érdekükben s ők megmenekültek. Éppen úgy­ fog Jehova Armageddonban népéért harcolni, népét meg­szabadítja és biztonságba helyezi.
19 A fenti jövendölés előképe annak, ami a mindenha­tó Isten nagy napjának a csatájában lejátszódik. Bemu­tatja, hogy mily rettenetes látványt nyújt a túlélők sze­meinek, akiket Isten a rettenetes csatán keresztül viszi, illetve a maradéknak és a nagysokaságnak, s ezek között kétségkívül sokan lesznek a hű próféták közül, akik ezeket a dolgokat feljegyezték. Az ellenség számára nem lesz menekülés, mintahogy a Moábiták és Ammoniták sem menekülhettek meg, amint írva van: „Nem volt menekülés." (Krónika II. 20:24; az angol B. széljegyzete szerint.) összhangban azzal a prófétai képpel, Armageddon eredménye a következő szavakkal van leírva: „És nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek [vagyis a fejbolintó Jánosoknak, poli­tikusoknak, kereskedelmi óriásoknak és hasonló mások­nak]." — Jeremiás 25:35.
20 A mindenható Isten nagy napja csatájának az elő­menetelét tovább vázolván, mondja az Úr: „És megfo­gatott a fenevad [most már lovas nélkül, mivel a vén szajha, a vallásos társaság lerakatott] és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, s akik imádták annak képét; ők ketten elevenem a kénkővel égő tüzes tóba vettettek: A többiek pedig [az em­berek, beleértve a nácikat, fasisztákat, kommunistákat és hasonlókat] megölettek a lovon ülő [Krisztus Jézus, az ítéletvégrehajtó és Jehova igazolója] kardjával, amely az ő szájából jő ki; és a madarak mind megelé­gedtek azoknak húsával." (Jelenések 19:20, 21) Ezután következik magának az Ördögnek a pusztulása, miután a szervezete ott megsemmisíttetett a ,belsejéből szárma­zó tűzzel, a mi egész szervezetét 'megemészti'. — Ezék. 28:18.
21 Júda ellenségei fosztokatók voltak. Ezek betörtek az ígéret földjére, hogy kifosszák Jehova népét; Jeho­va azonban visszafordította a lándzsát és elvette tőlük a zsákmányt: „Akkor elment Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találtak ná­luk temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette igen sok volt." — Krónika II. 20:25.
22 Sátán és cinkostársai most a legvégsőkig ragaszkodnak Jehova népének a megsemmisítéséhez; azonban

205


205
vége az ellenség megsemmisítése lesz, s ebben most Isten népe bizonyos lehet. Ez a prófétai kép bizonyítéka ennek. Jehova az ő népének további biztosítékokat és bátorításokat nyújt a prófétája szavai által, amelyekben előre bejelenteti; hogy mi következik Sátán tömegeire: „Így szól Jehova Isten: És lészen abban az időben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot és mondasz: Felmegyek a nyílt földre [a kerítés nélküli városba, ahol Jehova népe minden emberei védelem nél­kül, nincs körülvéve bástyákkal], jövök azokra, kik nyu­galomban vannak [az Istenben való teljes hitük miatt] s [az Úrban] bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kőfal-kerítés nélkül, sem zárjuk, sem kapujuk [semmi rendőri hatalmuk vagy hasonló védelmük] nincs nékik; hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a (Jehova tanúitól megint] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, amely a nemzetek közül gyűjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot [királyságérdekeket] szerez s lakozik a földnek köldökén. Séba és Dédán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mond­ják néked; Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe, hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot és gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess? Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mond ezt Gógnak: Igy szól Jehova Is­ten: Avagy abban az időben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg? És eljössz helyedről, a messze északról, te és sok nép veled, lovon ülök mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban." — Ezékiel 38:10—15, 18.
23 A Júdabeliek a halott ellenségek között „temérdek gazdagságot" találtak, ami előre bejelentette, mily nagy gazdagságokat gyűjtenek össze Sátán haderői az utolsó napokban (Jakob 5:1—3), a szegény és védtelen népet Isten nevében kirabolják és Krisztus nevében a ravasz hiszékenykerítésüket űzik. Ezáltal bizonyára a római kat. hierárchia van leírva, amely nagy anyagi gazdag­sággal rendelkezik. Az Ördög látható haderői Jehova népének esnek zsákmányul; illetve amit a vallásoskodók elvesztenek, azt hűsége folytán megnyeri Isten népe: „Az igazért váltságdíj [egy ár] az istentelen, és az iga­zok helyett a hitetlen büntettetik meg.“ (Példab. 21:18) Más szavakkal, az istentelen vallásoskodók mindent elveszítenek istentelenségük miatt, s ez az igazok javára szolgál, mert az igazak mindent megnyernek Jeho­va kezéből.
24 Jehova Isten Krisztus Jézus által kifossza Sátán lát­ható haderőit: „Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. Kifosztattak a bátor szívűek, ál­mukat alusszák, és minden hőz kezének ereje veszett. A te dorgálásodtól, oh Jákob Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.“ — 76. zsoltár 5—7; Zakariás 2:8—10.
25 Az ellenségtől elvett zsákmány nagyon meggazdagította a Júdabelieket. Ez nem azt jelenti, hogy a hű ma­radék és a nagysokaság el fogja tulajdonítani a Sátán tömegétől visszamaradt anyagi gazdagságot, hanem ez a kép előre bejelenti, hogy Jehovának az ellenség felet­ti győzelme és az Isten népe hű tagjainak ajándéko­zott kiváltság, hogy láthatják Jehova nevének az iga­zolását s az abban résztvevőkként ismertetnek el, vala­mint az ő hatalma által és neve dicsőségére megoltalmaztatnak további szolgálatra, maradandó és állandó gazdag­ság lesz, illetve soha el nem múló mennyei kincsek. Ezek a hűségesek első kézből világosíttatnak fel, hogy a Mindenható, kinek neve egyedül Jehova, Isten, s ez egy nagyon nagy zsákmány, amellyel a halottaktól elvett zsákmány nem hasonlítható össze. A Júdabeliek által csinált zsákmány oly „nagy" volt, hogy a begyűjtésé­hez három napra, volt szükség. Ez az egész zsákmány nekik lett hagyva, mert Isten érettük harcolt és szerzett győzelmet.
26 Most Jehova Krisztus Jézus által az ő „szokatlan munkáját" végezteti, hirdettetvén az igazságot a vallá­soskodók felől, akik Isten nevét, bemocskolták és ne­-
vében a csalárd hiszékénykerítésüket űzték. Amennyi­ben a hűségesek Jehova Isten legfelsőbb voltát, az ő munkáit és régen megígért királyságának az áldásait ismertetik, kincseket gyűjtenek maguknak. Isten most földön lévő népének a nagy kiváltsága abban áll, hogy részt vehet ebben a szokatlan munkában. (68. zsoltár 12,13) Jehova Isten készíti elő az igazság üzenetét, s ez nem valamely ember vagy emberi csoportnak az üzene­te. Azért Jehova Isten az, aki felkél és megteszi „szo­katlan munkáját". Jehova most a templomában van a képviselője, Krisztus Jézus személyében s most igazsá­gának szavait mint égi harmatot, hullatja a Krisztus Jé­zus által vezetett népére. Azért mondja Isten prófétája: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat." — 68. zsoltár 12, 13.
27 Egy „nagy" sereg az, akik nagy kegyelemben ré­szesültek, illetve azt a nagy kiváltságot, hogy az Isten­től származó igazság üzenetét nyilvánosságra hozhas­sák, s az ilyenek részt vesznek az ő „szokatlan munkájában." Ez a munka most folyamatban van, s ez meg­rettenti az ellenséget, s az ellenségek menekülnek, siet­ve összetömörülnek és elhatározó támadást készítenek elő az Isten üzenete hirdetői ellen. Most a háború idején élünk, és Isten az összes hűségeseinek megparancsolta, hogy keljenek fel hadra ellene, a vén szajha ellen. (Abdiás 1) A hűségesek az ellenjelképes Jeruzsálemben vannak, a Sion hegyén, s kezdenek kivonulni az ellenség ellen. A háború a tetőfokát a mindenható Isten, nagy napjának a csatájában éri el. Abban a döntő, ütközet­ben Isten maradékának nem lesz része s azért nem hasz­nálhatnak testi fegyvereket.
28 Akik a neve igazolásában részt vesznek, azok mind annyian részt nyernek a zsákmányból is. Az ellenség ki­fosztása és az Armageddonkor rája jövő gyalázat azál­tal van szemléltetve, hogy a madarak és vadak fallják fel a levágottak holttesteit. (Ezékiel 39:17—21; Jel. 19:17—21) A Sátán elvetemült helytartói az egész föl­det kincseivel együtt hatalmukba kerítették; s ha az ellenségtől minden ily gazdagságok elvétetnek, akkor azoknak lesznek kiosztva a föld áldásai, akik Istent szolgálják. Akkor a „más juhok" vagy a nagysokaság eleget tesz az Úr meghívásának: „Jertek Atyámnak áldottai; örököljétek az országot [a földi áldásokat], amely számotokra készíttetett, a világ megalapítása óta." — Máté 25:34.
29 Hogy a Sátán egész szervezetének a megsemmisíté­sét nagy áldások fogják követni, az a továbbiakban a Krónika II. 20:26-ban van szemléltetve. Miután a Júdabeliek megnyerték a zsákmányt, összegyűltek a hálaadás völgyébe, ami „áldásokat" (Allioli) jelent, mire „jólét" következik. Ez kétségkívül az a völgy vagy hegykatlan volt, amelyen a szövetkezett ellenségek tá­madásra felvonultak s ahol Isten szembeszállott velük. Ez volt tehát először a „Jósafát völgye", amelynek je­lentése „Jehova ítélkezett"; mert ott mondta ki Jehova bűnösnek az ellenséget; s ez előárnyékolta, hogy Jeho­va a Sátán látható szervezetét alkotó nemzeteket közvet­lenül Armageddon előtt bűnösöknek jelenti ki, amit az önmaga igazolására cselekszik. Azután ez a „döntés völ­gye" is [ami „levágást" vagy „cséplést" jelent]; hiszen Krisztus Jézus, nagy hadakozó tábornoka által vágja darabokra Jehova az ellenség haderőit; s azután ez az „áldások vagy dicséret völgyévé" lesz. Sátán látható szervezete tele van gyilkossági szándékkal, s Jehova most irányítja a mozdulataikat, mialatt a népe ellen felvonulnak s a nemzetek az ellenjelképes „Jósafát völ­gyébe" lépnek, ahol Isten megítéli és alaposan „megcsé­peli" őket. Ezt a próféta egy másik helyen a követke­zőképpen írja le: „Siessetek és jöjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Jehova a te hőseidet! Serkenjenek fel és jöjjenek fel a népek a Jósafát völgyébe; mert ott ülők törvényt, hogy meg­ítéljek minden népeket. Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő

206


206
gonoszságuk! — Sürgés-forgás, sürgés-forgás a döntés völgyében; mert közel van Jehova napja a döntés völgyében." — Jóel 3:11—14; Elberfeldi ford.
30 A tetőfokot a Jehova nagy csatájában éri el: „Jehova pedig megharsan a Sionról és megzendül Jeruzsá­lemből, és megrendülnek az egek és a föld; de Jehova az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!" (Jóel 3:16) Ezután áldások következnek, mégpedig az áldások völgyében: „És megtudjátok, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lesz Jeruzsálem, és idege­nek nem vonulnak át többé rajta. És majd azon a napon a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez; és forrás fakad Jehova házából és megnötözi a Sittim völgyét" — Jóel 3:17,18.
31 A Júdabeliek a hálaadás völgyében gyülekeztek; ,mert ott adtak hálát Jehovának', neve dicséretét tovább folytatván. Miután Armageddon befejezést nyer, kétség­kívül sok szolgálat lesz Jehova nevének, a magasztalására, s az összes életben maradottak, úgy a maradék, mint a régi hű férfiak, a próféták, valamint a nagysoka­ság, csatlakoznak erre a szolgálatra. Igy volt ez akkor is, midőn Isten szövetséges népét a Verestengernél megszabadította s ezek dicsőítő énekekre zendítettek, s ez a kép szintén előre bejelenti, ami népének a mindenható Isten nagy napjának a csatájában való megszabadítása után történik. (Mózes II. 15:1—21) Ez az áldások és öröm oly csodálatos ideje lesz, hogy em­beri nyelvek erre sem szavakat nem találnak, sem ki­mondani nem képesek, hogy Jehova nevét méltóan ma­gasztalják. Ezek Jehovát és nagy igazolóját, Krisztus Jézust fogják magasztalni. Ez a kezdete lesz annak, amidőn Isten akarata történik a földön, miként a menny­ben is. Észszerű feltételezni, hogy Jósafát, Júda királya abban az időben fel lesz támasztva s e nagyszerű alkalommal a többiekkel együtt rázendít Jehova dicsőítésére. Ez alkalomról van megírva: „örülj ő rajta [Sátánnak Babilon által szemléltetett szervezetén] menny és ti szentek és ti apostolok és próféták; mert Isten megbosszúlt benneteket ő rajta!" — Jelenések 18:20; Schlachter.
32 A Krónikák második könyve a héber Bibliában utolsó helyen áll, s ennek a szövege arra mutat, hogy ez a zsidók babiloni fogsága után egy bizonyos idővel íra­tott. A 26. versben előforduló „mind a mai napig' szavak nyilván a maradék visszavezetésének az idejéig jelentik és különösen Istennek most földön lévő népére vonatkozhatnak. A mindenható Isten nagy napjának a csatája után a föld mindörökre az ellenjelképes „áldások"- vagy „dicsőítések" völgye marad; hiszen ez az a csatamező, ahol Jehova a maga nevét minden ellenségein megbosszulja, s az emberek, akik azután örökre a földön fognak lakni, örökre magasztalják majd a Leg­felségesebb nevét. — 150. zsoltár 1—6.
33 A Júdabeliek és társaik azután elhagyták a csata­teret s mindannyian visszatértek Jeruzsálembe. „Meg­tért azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal az ő fejedelmükkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy, örömmel; mert Jehova megvigasztalta őket ellenségeik felett." (Krónika II. 20:27) Az életben maradottak az armageddoni csata után hasonlóképpen megszűnnek a mi Istenünk bosszúállását hirdetni s te­vékenyen részt vesznek majd az Úr felépítő munkájá­ban. A nagy Király, Krisztus Jézus fog uralkodni, s valóban ő a békefejedelem, kinek vállán az uralom nyugszik, és békéjének és jólétének soha nem lesz vége. Mi­dőn a hű maradék teljesen bemegy a Király dicsőségé­be. vele együtt részük lesz mindazokban az áldásokban, amelyek Jehova Isten dicsőségére másoknak kiosztatnak. Midőn a Júdabeliek vígan visszatértek Jeruzsálembe, teljes örömmel voltak, mivel Isten teljesen igazolta nevét és Igéjét. Éppenígy lesz ez Armageddon után is, ha az életben maradottak visszatérnek és Jehovát magasz­talják, miután az eredményt Armageddonban végignéz­ték: „És legeltetem szememet az ellenségeimen, és az el­-
lenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem." — 92. zsoltár 12.
34 A Júdabeliek kivonultak, hogy szembeszálljanak az ellenséggel, s hazatérőben hangosabban énekelték Jehova dicséretét mint valaha. Erre utal a zsoltáros. (68. zsoltár 26, 27) Igy előre be van jelenve, hogy az Armageddont túlélők Jehova templomszervezetéhez csatlakoznak és örökre magasztalni fogják az ő nevét. "És Jehova lesz az egész föld királya; azon a napon Jehova egy lesz és a neve is egy." — Zakariás 14:9.
35 A jelenkor az igazolás napja vagy ideje, s Jehova neve örökre fel kell magasztaltassék és dicsőitve kell legyen. Ha aztán a háborúnak vége lesz és a vita elmult, Jehova neve soha többé nem lesz gyalázva: "És ezek után hallám mintegy nagy sokaságnak szavát az égben, amely ezt mondja: Alleluja! az üdvösség [az igazolás] és a dicsőség és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén." (Jel. 19:1, 2) Nyilván megkezdődik ezen a ponton Krisztus, a nagy békefejedelem ezeréves uralma.
26 A prófétai kép azután az igazi bölcsesség útjáról beszél, amelyre minden élőknek lépnie kell: "És bementek Jeruzsálembe, lantokkal, citerákkal és trombitákkal Jehova házához. És az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy Jehova hadakozott az Izráel ellenségei ellen." — Krónika II. 20:28, 29.
27 Az Ördög és helytartói évszázadokon keresztül hatalmukba tartották a földet. Armageddon után többé nem uralkodhatnak, hanem az egész föld Krisztus Jézus, a béke fejedelem uralma alatt fog állani, s a látható uralkodók a hű férfiak lesznek , akik a mult évszázadokban bebizonyították Jehovába vetett hitüket, ezek feltámasztatnak s az egész földön fejedelmekké lesznek beiktatva. (45. zsoltár 17; Ésaiás 32:1) Ezek a hű férfiak félték Jehovát s eszerint a bölcsesség emberei voltak, s egész életükön keresztül ezt a bölcs utat követték. Éppen így kell félje minden élő ember Istent és hasonló úton kell járjanak. Az itt megvizsgált prófétai képben a Jonadábok vagy a jóakaratú emberek csak közvetve vagy következtetések alapján vannak megemlítve; ezen a helyen azonban az "országok minden királyságaiban" vannak, amelyek Istent Armageddon előtt és után állandóan félik. A jóakaratú emberek vagy Jonadábok a minden országból jövőkként vannak mutatva. (Krónika I. 14:16, 17) Az Úr Jézus Krisztus, a királyok Királya félelme minden élő népre és nemzetre ki fog terjedni, s ezek aztán mind a bölcsesség útjára lépnek.
28 A prófétai kép a szépség és béke következő szavaival zárul: "Megnyugodott azért a Jósafát országa, és békességet szerzett néki az ő Istene minden felől. (Krónika II. 20:30) A Jósafátnál nagyobb Krisztus Jézus, aki azután Jehova képviselője és igazolójaként uralkodik, országában béke, nyugalom és öröm lesz. Örökre ennek a nagy békefejedelemnek a vállán nyugszik majd a béke és igazságosság uralma, s ennek soha nem lesz vége. Krisztus Jézus a dicsőségét és gazdagságát megossza majd a testületének 144000 tagjaival, akikről meg van írva: "Boldog és szent, akinek része van a első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig." — Jelenések 20:6.


LEGYETEK NAGYON BÁTRAK!
29 Hogy e fenyegető veszedelem és nagy nyomorúság idején a fenti prófétai kép Isten népe tekintete előtt

207


207
feltárul, e nép tagjaira a legnagyobb jelentőséggel bír. A maradék és társaik imateljesen tanulmányozzák azt s amellett örömmel emeljék gondolataikat Istenhez és Krisztus Jézushoz. Isten népe egy idő óta a vallásoskodók és szövetségeseik részéről mindenféle kegyetlen ül­dözésnek ki voltak téve. A legutóbbi hónapokban a po­litikai és pénzügyi elemek nyíltan összeállottak a klé­russal, hogy egyesült erővel megsemmisítsék Jehova ta­núit és munkájukat. Németországban az Úr tanúinak az üldözése minden képzeleten felül rettenetes és kegyetlen volt és az még ma is. A Brit világbirodalomban összefoglalt nemzetek területén, különösen a legtávolabb eső vidékein üldözik Jehova tanúit és akadályozzák őket szolgálatukban, s ez nyilvánosan a politikai és pénzügyi hatalmi csoportok által történik. A kereskedelmi érdekcsoportok indítására és segítségével, a papság gyámolitásával, valamint a kommunisták és az összes radi­kális csoportok támogatásával Amerikában a politikai elemek közreműködnek Jehova tanúi üldözésében. Ezeket a tényeket nem lehet elvitatni. Miért enged meg Is­ten ily támadásokat népe ellen? Az itt megvizsgált pró­fétai kép megfelel erre a kérdésre és feltárja, hogy mi lesz a végeredmény. Azért kell most a hűségesek az ily nyomatékosan szemük elé tárt képeket más jövendölé­sek világánál megvizsgáljanak, s azokat, akik szövetséget kötöttek Jehova akaratának a cselekvésére, bá­torítsák és a reménységüket erősítsék. Minden időben gondoljon arra minden egyes, hogy mindezek a próféfai képek a most földön élők és a szilárdan Jehova és királysága oldalán állók javára táratnak fel és jegyez­tettek fel hajdanában.
40 A jelen pillanatban Jehova tanúi szellemben látják, amint az Ördög egész szervezetét alkotó politikai, keres­kedelmi, vallási és más radikális elemek serényen a Jehova szolgái és munkája megsemmisítésére irányuló támadásuk keresztülvitelére készülnek. Tudjuk, hogy úgy az összeesküvést, mint az annak keresztülvitelére irá­nyuló nyilt cselekedeteket az Ördög tervezi. A politi­kai és kereskedelmi férfiaknak nincs vádalapjuk Jeho­va tanúi ellen; mert Jehova tanúi semmit nem ártottak nekik és nem konkurálnak velük. De Sátán szervezetének ez elemei összeállottak a klérussal, mert az Ördög a maga szellemét az ő elméjükbe adta, hogy így csele­kedjenek. Az ellenség egyesült haderői azért felvonul­nak Jehova tanúi ellen, és Sátán gyűlöletet, rosszakara­tot és gonoszságot csepegtetett elméjükbe és szerveze­tének minden részét annak elhivésére vezette, hogy kötelességük mindent és mindenkit megsemmisíteni, ami és aki a mindenható Isten királyságát támogatja. Mivel a maradék és társai Jehova és Királya mellett lépnek fel, kivonul az ellenség a megsemmisítésükre. Jehova hűségesen az övéi mellé áll s az ellenséges erőket oly helyzetbe kényszeríti, ahol tudhatják, hogy Jehova ha­talma idézi elő pusztulásukat, s abban az időben teljes védelmet nyújt népének.


ÖRDÖGTISZTELET
41 A legutóbbi hónapokban az ellenség szervezetének politikai szárnyában lévő magas államhivatalnokok be­jelentették, hogy a népnek az általa óhajtott állapot megteremtéséhez több vallásosságra van szüksége. A kereskedelem egyetértenek az ily kijelentésekkel, s a papság jámbor ábrázattal, de kegyetlen szívvel felemeli tisztátalan kezét és álszenten mondja: „Nézzétek, mi hozzáláttunk, hogy egy jobb világot teremtsünk." A papság most támogatja a politikai szövetséges társakat s annak hazafias érzéséhez apellál, hogy mégis előmozdítják a vallást a ravasz ördögimádó-gyakorlat által, a mi mellett többek között kellene zászlókat tisztelni, férfiaknak üdvösséget tulajdonítani s embereket tisztelni és magasztalni. E sátáni kultusz előmozdításá­ra a népiskolákban és máshol kényszerrel, keresztülviszik a zászlótisztelgést. Amerika népe több mint százötven esztendőn keresztül támogatta őszintén és igazi hazafiassággal az államot, anélkül, hogy valamilyen külö­-
nös ceremóniára lett volna kényszerítve. Egy hirtelen fordulat állott be, s aki Isten Igéjét tanulmányozza, tud­ja, hogy ez a fordulat arra irányul, hogy az Ördög mind­azok megsemmisítésére, törekszik, akik nem mellette álla­nak. A kényszerített zászlótisztelgés sohasem fog jobb, ha­nem végül rosszabb polgárokat csinálni és elmélyíti gyűlö­letüket mindazzal szemben, aki Isten és Krisztus nevét említi. Az 1933. év kezdetén az Egyesült Államok kon­gresszusán, amely mégis csak a nép békéjére és jólétére kellene szolgáljon, egy törvénytervezet lett benyújtva a következő címmel: „A zászló tiszteletéről szóló előírások szabályozása és szisztématizálása." Ez a törvénytervezet előírásokat tartalmaz egy a legaprólékosabban előírt vallásos ceremóniáról, azt a módszert illetőleg, amint a zászlót használni, hordani és tisztelni kell, és meghatározza, hogy a zászló szándékos megvetése pénzbír­sággal vagy börtönnel büntetendő, mialatt a pénzbün­tetés magasságának vagy a börtönbüntetés tartalmának a megszabását arra a bíróra kell bízni, kinek a kerüle­tében az eset előfordul. A törvénytervezet azt is megha­tározza, hogy a „zászló kitűzésének a ceremóniája alatt, vagy mialatt a zászló egy parádén körül hordozzák vagy egy szemle alkalmával arcával mindenki a zászló felé fordulni, csendben állani és tisztelegni tartozik." E cse­lekedet elmulasztása vagy megtagadása határozottan a „zászlónak való 'tisztelet adás hiányának" magyarázha­tó s a tiszteletadás megbüntetését vonná magaután, amely büntetés mindig a bíró akarata vagy az előítélete foka szerint történne, aki elé elő van vezetve a kihágó. Gondolta volna valaki huszévvel ezelőtt, hogy Ameri­kában ilyesmi lehetséges volna?
42 Figyelmesen olvassa el most Dániel jövendölésének harmadik fejezetét mindenki, aki hiszi, hogy a Biblia az Isten Igéje, az igazság és hasonlítsa össze azt a fenti zászlótisztelgési ceremóniával, ami most a kongresszus­ban függőben lévő törvénytervezetben ajánlva lett. Tart­suk figyelemben, hogy a Dániel jövendölésének a fel­jegyzése szerint mindenkitől meg lett követelve, hogy a hangszerek felhangzásakor bizonyos gesztust vagy cere­móniát gyakoroljon s így egy állóképet imádjon. Három hű Izráelita, akik teljesen hittek és megbíztak a minden­ható Istenben, elhatározta, hogy engedelmeskedik a Mó­zes II. 20:1—3-ben feljegyzett parancsainak. Amidőn felismerték, hogy a ceremónia az Ördög imádására szolgáló manőver volt, megtagadták az annak való tisztel­gést s meg lettek büntetve a bíró akarata szerint, aki elé vitettek, s a büntetés abban állott, hogy összekötözve és erőszakkal egy hétszerte befutott tüzes kemencébe vettettek. De az Istenbe vetett hitük és engedelmessé­gük miatt Jehova sértetlenül megint kiszabadította őket. Isten ezt a feljegyzést különösen azok javára és vezetésére jegyeztette fel, aki őt ma szeretik és neki en­gedelmeskednek, s az ő bátorításukra a fanatikus zászlótisztelgés és ördögimádás mostani órájában biztosítja Isten a hűségeseket, hogy megoltalmazza őket, ha meg­őrzik hűségüket iránta. Krisztus Jézus minden igaz kö­vetője Istennek s nem embereknek vagy törvényeknek engedelmeskedik, melyeket fanatikus emberek állitottak fel s a mindenható Isten nevét gyalázzák. A Krisztus Jézus igaz követőinek a Jehova iránti engedelmességükre vonatkozó elhatározássa a szövetkezett összeesküvőket nagyobb sietségre készteti a Jehova tanui elleni nyilt cselekedeteik végrehajtásában. Figyeljetek és legyetek elkészülve egy az Ördög szervezete kereskedelmi, politikai, vallási és más radikális elemeitől jövő és a Jehova tanui és társaik megsemmisítésére irányúló megbeszélt eljárásra! Ha ez a veszedelem folyamatban lesz, minden hűséges emlékezzen a Jehova által mondott következő szavakra: "nem a tietek a harc, hanem Istené!" Gondoljatok arra, hogy ő a multba mindig megoltalmazta hű népét, amely az ő nevéért és ügyéért sikraszált! Legyetek biztosítva, hogy a mindenható Isten az ereje megnyilatkozik azok érdekében, akik neki engedelmeskednek, amint írva van: "Mert Jehova szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokon, akik ő hozzá teljes szívvel ragaszkodnak.

208


208
(Krónika. II. 16:9) Isten népe teljes oltalma, megmen­tése és szabadítása Istentől kell jöjjön, s ő így szól né­péhez: „Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!" — Mózes V. 38:27.
43 Az Isten igéjében feljegyzett különböző prófétai ké­pek — beleértve a Krónikák II. könyvének 20. fejeze­tét is — feltárulása azt bizonyítja, hogy a szabadulás napja közel van. A Sátán egyesült haderői elindíttatnak döntő támadásra Istennek az Úr Jézus Krisztushoz összegyűjtött népe ellen; s mivel a mindenható Isten az ő népét és annak szabadítását teljesen figyelemben tart­ja, így szól a hűségesekhez: „Ne féljetek és ne rettegje­tek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten!" Jehova Isten az ő népével van. Azért legyetek nagyon bátrak és álljatok szilárdan, s mi szem­lélni fogjuk a hűségeseknek a Legfelségesebb keze ál­tal, való megmentését és szabadítását.


TANULMÁNYKÉRDÉSEK
(Angol W. 1938 augusztus 15




E folyóiratot az amerikaiak megrendelhetik a következő címen:
WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY, 117 Adams Street, Brooklyn, New York, U. S. A.
Évi előfizetési ára 1.- Dollár.

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vyscéany, Podvini 184. — R. Brezina Praha, nyomása.