Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/10

202

lepjék és megsemmisítsék. A zsoltáros a következő sza­vakkal írja le ezt: „Leselkedik a rejtekhelyen, leselke­dik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragad­ja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt." (10. zsoltár 9) Az ellenség azt reméli, hogy Jehova tanúit csapdába ejthetik, s ők felállítanak ily csapdákat, mint azt például a zászlótisztelgési kény­szer és hasonló dolgok mutatják. Ha tanulmányozták volna Isten Igéjét, tudnák, hogy mit mond nekik Isten az ily leselkedésre vonatkozólag. A vallásoskodóknak, különösen a vezéreknek nincs mentségük a tudatlansá­gukért; hiszen nekik birtokukban volt a Biblia. Az ily­enekről mondja az Úr: „Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát! Mert ha hétszer elesik is az igaz [az ellenség elnyomása alatt, mint 1918-ban], ugyan felkél [miként éppen most, amidőn a nácik által félrevezetett németek az igazakat üldözik]; az istentelenek pedig csak egy nyavalyával is elvesznek [illetve a saját csapdájukba esnek, ami vesz­tüket okozza].“ — Példabeszédek 24:15, 16.

⁵ A Moábiták és szövetségeseik el szándékoztak pusz­títani a Júdabelieket. Az ellenjelképben ugyanazok az ellenségek szándékoznak megsemmisíteni Jehova tanúit. Annakidején Jehova állította fel a cselt, az ellenséget a mozdulatai közben abba kényszerítette és arra indítot­ta, hogy egy oly állást foglaljon el, amely saját vesztét okozza. Az ellenségek Isten népe számára ássák a ver­met, de maguk esnek bele: „Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, amit csinált." (7. zsoltár 16;) „Besülyedtek a nemzetek a verembe, amelyet ástak; a hálóban, amelyet elrejtettek, megakadt a lábuk. Megismertetett Jehova, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el... Seolba jutnak a gonoszok [ahe­lyett, hogy Isten hű szolgáit a pokolba juttathatnák], oda minden nép, amely elfeledkezett Istenről [a vallá­sos „kereszténység" megfeledkezett Istenről, amennyi­ben Isten hű szolgái ellen támadásokat intéz]." (9. zsol­tár 16—18) Mindezek, a jövendölések Isten népe javára jegyeztettek fel, és leírják a helyzetet Armageddonban. „És megejtik őket, a nyelvük lesz ellenük; iszonyodik (Elberfeldi széljegyzet szerint: menekül) mindenki, aki őket látja. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hir­detni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét." — 64. zsoltár 9, 10.

⁶ Ez megint csak azt mutatja, hogy Isten az ellenséget egy bizonyos helyzetbe kényszeríti, hogy a feltett szán­dékát keresztül vigye, s ennek az lesz a következménye, hogy az ezt látók mindannyian tudni fogják, hogy a nagy Jehova Isten a csatát a népéért vivja meg. Isten szájába adja népének azt az imát, amelyet most imádkozik: „Ne add meg Jehova, amit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elő, mert felfuvalkodik! A körül­tem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka. Ele­ven szenek hulljanak reájuk! Tűzbe vesse őket, örvény­ekbe, fel ne keljenek! A [gonosz] nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert űzze a veszede­lem, míg nyaka szakad! Tudom, hogy felfogja Jehova a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát. Csak az igazak magasztalják a te nevedet, s orcád előtt lakoznak az igazságosak." (140. zsoltár 9—14) Az a körülmény, hogy Isten ezt az imát népe szájába helyezte, mutatja, hogy ő ezt a kérést teljesíti és az ellenséget romlással látogatja meg.

⁷ Az Ammoniták és Moábiták elbújtak, természetesen a Seir hegyén lakozók tudtával és beleegyezésével. Most kitűnik, hogy az ellenjelképes Ammoniták és Moábiták, a fanatikus politikusok és pénzemberek, a vallásoskodók indítására előkészületeket tesznek Isten népének a megsemmisítésére. Az éneklő Júdabeliek előre menetel­tek minden akadály nélkül, s egyszer csak hirtelen megkezdődött a harc. Az Úr az ellenség elleni harcot össze­foglalva a következő rövid szavakban írja le: „És [az ellenségek] megverettettek," A Júdabeliek egyáltalán nem vettek részt a harcban. A harc úgy játszódott le, amint nekik Isten megmondotta, vagyis: „Nem ti harcol­tok velük, hanem Isten." Látszólag egy helytelen in­-

tézkedés történt, de a valóságban nem úgy volt. Az eredmény „Isten közvetlen aktusa" volt, mely előre be­jelentette Isten „hallatlan munkáját, amelyet az armageddoni csatában az ellenség felett megvív. Korunkban a Jehova tanúi ellen szövetkezett ellenség együtt tanács­kozik és arra az elhatározásra jut, hogy Jehova tanúit meg kell semmisíteni; mindazáltal ezt oly könnyű, nyu­godt és látszólag törvényes módon akarják megtenni, hogy eljárásaikat mások helyeseljék. Tanácsuk azonban megsemmisül: „Jehova elforgatja a nemzetek [az Isten és királyság ellenes tömeg] tanácsát, meghiúsítja a né­pek gondolatait [akik Isten ellen vannak].“ (33. zsoltár 10) Ma a „nagy parázna" a „fenevad" hátán lovagol; ragaszkodik Isten hű maradéka elpusztításához, és el­várja, hogy ezt az elpusztítást a pénzügyi és politikai társaság hajtsa végre. Jehova azonban tudtára adja népének, hogy akár mennyire „szokatlannak" is hang­zik ez a vallásoskodóknak, a „tíz szarv" és a „fene­vad" a most nyeregben ülő vén szajhát vagy paráznát meggyűlölik és kifosztják, szétszaggatják és tűzzel meg­égetik. (Jelenések 17:16, 17) Ezt szemléltette Isten az­zal a csatával, amely annakidején végbement és azok­nak az ellenségeknek a megsemmisítésével végződött, akik a Jósafát uralma alatt álló Júda népe ellen felvo­nultak.

⁸ A csata világos nappal, tehát jó kilátásnál zajlott le, s az a tény, hogy a Júdabeliek hangosan énekeltek, azt mutatja, hogy ők nyíltan becsületesen léptek fel. Az ellenségnek elejétől kezdve a Júdabeliek megsemmisí­tése állott szándékában. De nézzük csak, mi történt a valóságban: „Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadtak, hogy őket levágják és elvesszék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő." — Krónika II. 20:23.

⁹ Tartsuk figyelemben, hogy Jehova a most földön időző népe rendkívüli kioktatására egy prófétai képet alkotott, miáltal arról oktatja ki, ami a mindenható Isten nagy napja csatájának a megnyitásakor kell történjen. Elhibáztak valamint az Ammoniták és a Moábiták, miáltal a Seir hegyén lakozók elpusztultak? Akárhogyan is történt, mindenesetre a kép világosan feltárja a mos­tani állapotokat és azt mutatja, hogy itt nincs szó téve­désről. Isten irányította akkor a harcolókat és Armageddonkor is ő fogja irányítani.

¹⁰ Ma a pénzügyi elemek képezik a Moábiták ellenképét, s ehhez a pénzügyi elemhez tartozik a katonai klikk is, amely el van határozva a vérontásra, mialatt Ammon a mostani politikai társaságot szemléltette, mely a pénzügyi és vallásos elem parancsait hajtja végre. Ha most a politikai elemet elképzeljük, különösen a fiatal embereket, akik valóban kíméletlenek és féktelenek s akik fellett az idősebbek, akik eddig a vallásos társaságot, különösen a római katolikus elemet „kesztyűs kézzel“ kezeltek, elveszítették a hatalmat, látni fogjuk a gyors változást a vallásoskodók elleni állásfoglalásban. A fiatalabb, kíméletlenebb elem a politikai szárnyban, amely most — különösen a Náci-Németországban — a nyereg­ben ül, semmi tiszteletet nem mutat mindazzal szemben, aminek Istenhez valami köze van. Ezek tudják hogy a vallásoskodók, s különösen a római kat, társaság, hiszékenykeritők, akik a legpusztítóbb hiszékenykerítést vagy csalást űzik. Az Úr „szokatlan munkájának", amelyben Jehova tanúi tevékenykednek, nyilván volt valami köze ennek az ismeretnek másokhoz való eljuttatásához, amennyiben ismertették a tényeket, hogy a vallásosko­dók haszontalan bojtorjánok, akik a politikai és pénz­ügyi elemek hátán lovagolnak. Az utóbbiak elvesztik a tiszteletet a vallásoskodók előtt, s elvárható, hogy ez a közeljövőben még nagyobb mértékben fog történni. Az emberek általában, különösen a kommunisták és a fa­siszták nem sokat adnak a vallásoskodókra vagy olyas­valamire, ami Isten nevét viseli. A kommunisták most a hierárchia ellen vannak; de ezek éppolyan mértékben vagy még sokkal inkább ellene vannak Jehova tanúi­nak, mivel Jehova tanúi Jehovát igazságosságban szol