Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/12

204

annyian együtt kell álljanak az Úr Jézus Krisztusban és egymást teljesen támogatniuk kell. Még a felkentek is csak akkor képesek megérteni ezeket az erősítésükre feljegyzett dolgokat, ha tanulmányoznak, hogy magukat elfogadhatókká tegyék Isten előtt, illetve tanulmányoz­zák Isten Igéjét és annak kinyilatkoztatásait, amelye­ket most nyújt az őt szeretők és szolgálók megvilágosítására és erősítésére. Az itt a csatáról — vagyis Isten csatájáról — feljegyzett prófétai kép mostan nagyon megvigasztalja Isten népét, megerősíti s a reménységét megeleveníti.

¹⁴ Jehova így felelt Jósafát imájára, midőn szolgája, Jaháziel által a néphez szólott „Álljatok veszteg és lássátok Jehova szabadítását rajtatok!" Jehova minden te­kintetben megtartotta a nekik adott ígéretét. Most tehát ott állottak és szemlélték, hogyan morzsolja fel egymást az ellenség. A prófétai képnek e része arra figyelmezte­ti Isten felkent népét, amely most szemben találja ma­gát az egyesült ellenséggel, hogy 'ne féljen, se meg ne rettenjen az ellenség nagy tömegétől', amely az Ördög szellemétől van eltelve és minden oldalról Isten népe ellen nyomul. Isten népének minden tagja tartsa elmé­jében, hogy a közeledő ,harc nem a tiétek, hanem Is­tené'... „Nem kell néktek harcolnotok [ebben a harc­ban], ... álljatok ellent, és lássátok Jehova szabadítását rajtatok." Jehova e szavai most teljes bizalmat és bátorságot nyújt a templomsereg minden tagjának és társaiknak, akik hűségesen és állhatatosan kitartanak Is­ten szervezetén belül. Ne énekelje tehát hangosan min­den ilyen még a győzelem előtt Jehova dicsőségét?

¹⁵ A csatának vége volt, és a Júdabeliek hozzá láttak a hatás megállapításához. Elmentek azért az őrtorony­hoz a pusztába, amelyből jobb áttekintést nyerhettek: „A Júda népe pedig elment Mispába a puszta felé [a pusztában lévő őrtoronyhoz; angol Biblia], és mikor a soka­ság felé fordultak: ímé csak elesett holttestek voltak a földön, és senki sem menekült meg." — Krón. II. 20:24.

¹⁶ Ez egy további biztosíték a felkenteknek, hogy kö­zülük egyesek átvitetnek Armageddonon s azután élet­ben maradnak a földön. Miután a vallásoskodók teljes megsemmisítését előidéző e nagy csata megkezdődött, az az Ördög egész szervezetének a pusztulását fogja vég­rehajtani. A Júdabeliek felmentek az „őrtoronyhoz" — kétségkívül a Jéruel pusztájában lévő toronyhoz — s ott meglátták a csata eredményét, illetve a „hallatlan dolog" következményét, melyet Jehova az ő védelmükre és szabadításukra, valamint a nagy, neve igazolására okozott. Az „őrtoronyra" való hivatkozás nem tereli a figyelmet az Őrtorony-Társulatra, sem az ezt a nevet viselő folyóiratra, hanem azt a tényt hangsúlyozza, hogy az életben maradó hátramaradottak és társaik Armageddonkor látni fogják Jehova nagy és csodálatos aktusát, amelyet Kirsztus Jézus által hajt végre, s ak­kor végig kell nézzék, hogyan semmisítik meg egymást az ellenségek. Mivel ők az „őrtoronyban" vannak, illet­ve Isten kegyelmének a felemelt állapotában és a kár elleni biztonságban, végig nézik az Úr teljes győzelmét az ő neve igazolására. Mindazáltal már most is igaz, hogy Az őrtorony és Társulat hasonló iratai Jehova né­pének hitáltal bepillantást nyújtanak az eljövendő harc­ba és annak kimenetelébe.

¹⁷ A Júdabeliek útban voltak és útközben énekeltek; most pedig elérték a hadszíntért, és csendben szemlélték az Isten által szerzett szabadulásukat. A csata véget ért és a megsemmisítő munka teljeségre jutott. Kétségte­lenül hallották a csata zaját, most pedig megszűnt az, mivel az öldöklés befejezést nyert. Feltehető, hogy Jósafát őrállókat küldött előre, hogy az ellenség mozdula­tait megfigyeljék, s ezek az őrállók nyilván látták a csata előmenetelét és jelentették annak egyes részleteit parancsnokuknak, Jósafátnak. Jehova vezette a harcot; hiszen a harc Istené; és a prófétája szavaival meghívja a népét, hogy nézze végig a végzett pusztítást. Figyel­jük meg a következő, Armageddonra vonatkozó szava­kat: „Jöjjetek, lássátok Jehova tetteit, aki pusztaságo­kat szerez a földön! Hadakat némít el a föld széléig; ívet

tőn, kopját [a Moáb, Ammon és a Seir hegyén lakozó­két] ront, hadi szekereket [Sátán egész szervezetét, vagyis a régen feljegyzett bírói ítélettel elítélt egész, szervezetet] éget el tűzben." Ezért mondja Jehova az egész teremtett világnak „Csendesedjetek és ismerjé­tek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön." És Isten népe így felel: „A Seregek Jehovája velünk van, Jákob Istene a mi várunk." (46. zsoltár 9—12) Ily módon je­lenti be Jehova előre, hogy mit látnak hűségesei Armageddonkor, ha annak vége lesz: „ítéletet tart a nemze­tek között; telve lesz holttestekkel; összezús messze föl­dön minden főt. „Akkor" néped biztosan teljes kész­séggel lesz a hatalmad napján, a szentség szépségében." {angol Biblia) Ha a hűségesek meglátják a nagy csata eredményét, örömmel fogják dicsőíteni Jehovát és Királyát. Amiképpen Jehova a Júda ellen felvonuló egyesült haderő megsemmisítését felidézte, úgy fogja felidézni Armageddonban Sátán bandáinak a megsemmisí­tését is. Erről mondja: „És azon a napon Jehovától le­vágatnak a föld egyik végétől fogva a föld másik végé­ig; nem sirattatnak meg, össze sem hordatnak és el sem temettetnek, olyanok lesznek a föld színén, mint a ganéj."— Jeremiás 25:33.

¹⁸ Isten megparancsolta szövetséges népének szolgája, Jaháziel által, hogy csendben maradjon és lássa az Úr szabadítását, és csendben állottak az őrtoronynál és végig nézték az Úr által rendezett vérfürdőt, amely a népe megszabadításának a következménye volt. Jehova harcolt érdekükben s ők megmenekültek. Éppen úgy­ fog Jehova Armageddonban népéért harcolni, népét meg­szabadítja és biztonságba helyezi.

¹⁹ A fenti jövendölés előképe annak, ami a mindenha­tó Isten nagy napjának a csatájában lejátszódik. Bemu­tatja, hogy mily rettenetes látványt nyújt a túlélők sze­meinek, akiket Isten a rettenetes csatán keresztül viszi, illetve a maradéknak és a nagysokaságnak, s ezek között kétségkívül sokan lesznek a hű próféták közül, akik ezeket a dolgokat feljegyezték. Az ellenség számára nem lesz menekülés, mintahogy a Moábiták és Ammoniták sem menekülhettek meg, amint írva van: „Nem volt menekülés." (Krónika II. 20:24; az angol B. széljegyzete szerint.) összhangban azzal a prófétai képpel, Armageddon eredménye a következő szavakkal van leírva: „És nincs hová futniuk a pásztoroknak és menekülniük a nyáj vezéreinek [vagyis a fejbolintó Jánosoknak, poli­tikusoknak, kereskedelmi óriásoknak és hasonló mások­nak]." — Jeremiás 25:35.

²⁰ A mindenható Isten nagy napja csatájának az elő­menetelét tovább vázolván, mondja az Úr: „És megfo­gatott a fenevad [most már lovas nélkül, mivel a vén szajha, a vallásos társaság lerakatott] és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, s akik imádták annak képét; ők ketten elevenem a kénkővel égő tüzes tóba vettettek: A többiek pedig [az em­berek, beleértve a nácikat, fasisztákat, kommunistákat és hasonlókat] megölettek a lovon ülő [Krisztus Jézus, az ítéletvégrehajtó és Jehova igazolója] kardjával, amely az ő szájából jő ki; és a madarak mind megelé­gedtek azoknak húsával." (Jelenések 19:20, 21) Ezután következik magának az Ördögnek a pusztulása, miután a szervezete ott megsemmisíttetett a ,belsejéből szárma­zó tűzzel, a mi egész szervezetét 'megemészti'. — Ezék. 28:18.

²¹ Júda ellenségei fosztokatók voltak. Ezek betörtek az ígéret földjére, hogy kifosszák Jehova népét; Jeho­va azonban visszafordította a lándzsát és elvette tőlük a zsákmányt: „Akkor elment Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találtak ná­luk temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztottak róluk, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette igen sok volt." — Krónika II. 20:25.

²² Sátán és cinkostársai most a legvégsőkig ragaszkodnak Jehova népének a megsemmisítéséhez; azonban