Oldal:Az-ő-háboruja-3-4-rész-1938.pdf/13

205

vége az ellenség megsemmisítése lesz, s ebben most Isten népe bizonyos lehet. Ez a prófétai kép bizonyítéka ennek. Jehova az ő népének további biztosítékokat és bátorításokat nyújt a prófétája szavai által, amelyekben előre bejelenteti; hogy mi következik Sátán tömegeire: „Így szól Jehova Isten: És lészen abban az időben, hogy tanácsok támadnak szívedben, és gondolsz gondolatot és mondasz: Felmegyek a nyílt földre [a kerítés nélküli városba, ahol Jehova népe minden emberei védelem nél­kül, nincs körülvéve bástyákkal], jövök azokra, kik nyu­galomban vannak [az Istenben való teljes hitük miatt] s [az Úrban] bátorságosan laknak; kik laknak mindnyájan kőfal-kerítés nélkül, sem zárjuk, sem kapujuk [semmi rendőri hatalmuk vagy hasonló védelmük] nincs nékik; hogy zsákmányt vess és prédát prédálj, hogy fordítsd kezedet a (Jehova tanúitól megint] népes pusztaságok ellen s a nép ellen, amely a nemzetek közül gyűjtetett egybe, mely jószágot és gazdagságot [királyságérdekeket] szerez s lakozik a földnek köldökén. Séba és Dédán és Társis kalmárai és minden fiatal oroszlánja ezt mond­ják néked; Nemde te zsákmányt vetni jöttél? Nemde prédát prédálni gyűjtötted egybe, hogy elvigy ezüstöt és aranyat, magadhoz végy jószágot és gazdagságot, hogy nagy zsákmányt vess? Annakokáért prófétálj, embernek fia, és mond ezt Gógnak: Igy szól Jehova Is­ten: Avagy abban az időben, mikor az én népem, Izráel bátorságosan lakik, nem tudod-é meg? És eljössz helyedről, a messze északról, te és sok nép veled, lovon ülök mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban." — Ezékiel 38:10—15, 18.

²³ A Júdabeliek a halott ellenségek között „temérdek gazdagságot" találtak, ami előre bejelentette, mily nagy gazdagságokat gyűjtenek össze Sátán haderői az utolsó napokban (Jakob 5:1—3), a szegény és védtelen népet Isten nevében kirabolják és Krisztus nevében a ravasz hiszékenykerítésüket űzik. Ezáltal bizonyára a római kat. hierárchia van leírva, amely nagy anyagi gazdag­sággal rendelkezik. Az Ördög látható haderői Jehova népének esnek zsákmányul; illetve amit a vallásoskodók elvesztenek, azt hűsége folytán megnyeri Isten népe: „Az igazért váltságdíj [egy ár] az istentelen, és az iga­zok helyett a hitetlen büntettetik meg.“ (Példab. 21:18) Más szavakkal, az istentelen vallásoskodók mindent elveszítenek istentelenségük miatt, s ez az igazok javára szolgál, mert az igazak mindent megnyernek Jeho­va kezéből.

²⁴ Jehova Isten Krisztus Jézus által kifossza Sátán lát­ható haderőit: „Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek. Kifosztattak a bátor szívűek, ál­mukat alusszák, és minden hőz kezének ereje veszett. A te dorgálásodtól, oh Jákob Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.“ — 76. zsoltár 5—7; Zakariás 2:8—10.

²⁵ Az ellenségtől elvett zsákmány nagyon meggazdagította a Júdabelieket. Ez nem azt jelenti, hogy a hű ma­radék és a nagysokaság el fogja tulajdonítani a Sátán tömegétől visszamaradt anyagi gazdagságot, hanem ez a kép előre bejelenti, hogy Jehovának az ellenség felet­ti győzelme és az Isten népe hű tagjainak ajándéko­zott kiváltság, hogy láthatják Jehova nevének az iga­zolását s az abban résztvevőkként ismertetnek el, vala­mint az ő hatalma által és neve dicsőségére megoltalmaztatnak további szolgálatra, maradandó és állandó gazdag­ság lesz, illetve soha el nem múló mennyei kincsek. Ezek a hűségesek első kézből világosíttatnak fel, hogy a Mindenható, kinek neve egyedül Jehova, Isten, s ez egy nagyon nagy zsákmány, amellyel a halottaktól elvett zsákmány nem hasonlítható össze. A Júdabeliek által csinált zsákmány oly „nagy" volt, hogy a begyűjtésé­hez három napra, volt szükség. Ez az egész zsákmány nekik lett hagyva, mert Isten érettük harcolt és szerzett győzelmet.

²⁶ Most Jehova Krisztus Jézus által az ő „szokatlan munkáját" végezteti, hirdettetvén az igazságot a vallá­soskodók felől, akik Isten nevét, bemocskolták és ne­-

vében a csalárd hiszékénykerítésüket űzték. Amennyi­ben a hűségesek Jehova Isten legfelsőbb voltát, az ő munkáit és régen megígért királyságának az áldásait ismertetik, kincseket gyűjtenek maguknak. Isten most földön lévő népének a nagy kiváltsága abban áll, hogy részt vehet ebben a szokatlan munkában. (68. zsoltár 12,13) Jehova Isten készíti elő az igazság üzenetét, s ez nem valamely ember vagy emberi csoportnak az üzene­te. Azért Jehova Isten az, aki felkél és megteszi „szo­katlan munkáját". Jehova most a templomában van a képviselője, Krisztus Jézus személyében s most igazsá­gának szavait mint égi harmatot, hullatja a Krisztus Jé­zus által vezetett népére. Azért mondja Isten prófétája: „Az Úr ad vala szólniuk az örömhírt vivő asszonyok nagy csapatának. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat." — 68. zsoltár 12, 13.

²⁷ Egy „nagy" sereg az, akik nagy kegyelemben ré­szesültek, illetve azt a nagy kiváltságot, hogy az Isten­től származó igazság üzenetét nyilvánosságra hozhas­sák, s az ilyenek részt vesznek az ő „szokatlan munkájában." Ez a munka most folyamatban van, s ez meg­rettenti az ellenséget, s az ellenségek menekülnek, siet­ve összetömörülnek és elhatározó támadást készítenek elő az Isten üzenete hirdetői ellen. Most a háború idején élünk, és Isten az összes hűségeseinek megparancsolta, hogy keljenek fel hadra ellene, a vén szajha ellen. (Abdiás 1) A hűségesek az ellenjelképes Jeruzsálemben vannak, a Sion hegyén, s kezdenek kivonulni az ellenség ellen. A háború a tetőfokát a mindenható Isten, nagy napjának a csatájában éri el. Abban a döntő, ütközet­ben Isten maradékának nem lesz része s azért nem hasz­nálhatnak testi fegyvereket.

²⁸ Akik a neve igazolásában részt vesznek, azok mind annyian részt nyernek a zsákmányból is. Az ellenség ki­fosztása és az Armageddonkor rája jövő gyalázat azál­tal van szemléltetve, hogy a madarak és vadak fallják fel a levágottak holttesteit. (Ezékiel 39:17—21; Jel. 19:17—21) A Sátán elvetemült helytartói az egész föl­det kincseivel együtt hatalmukba kerítették; s ha az ellenségtől minden ily gazdagságok elvétetnek, akkor azoknak lesznek kiosztva a föld áldásai, akik Istent szolgálják. Akkor a „más juhok" vagy a nagysokaság eleget tesz az Úr meghívásának: „Jertek Atyámnak áldottai; örököljétek az országot [a földi áldásokat], amely számotokra készíttetett, a világ megalapítása óta." — Máté 25:34.

²⁹ Hogy a Sátán egész szervezetének a megsemmisíté­sét nagy áldások fogják követni, az a továbbiakban a Krónika II. 20:26-ban van szemléltetve. Miután a Júdabeliek megnyerték a zsákmányt, összegyűltek a hálaadás völgyébe, ami „áldásokat" (Allioli) jelent, mire „jólét" következik. Ez kétségkívül az a völgy vagy hegykatlan volt, amelyen a szövetkezett ellenségek tá­madásra felvonultak s ahol Isten szembeszállott velük. Ez volt tehát először a „Jósafát völgye", amelynek je­lentése „Jehova ítélkezett"; mert ott mondta ki Jehova bűnösnek az ellenséget; s ez előárnyékolta, hogy Jeho­va a Sátán látható szervezetét alkotó nemzeteket közvet­lenül Armageddon előtt bűnösöknek jelenti ki, amit az önmaga igazolására cselekszik. Azután ez a „döntés völ­gye" is [ami „levágást" vagy „cséplést" jelent]; hiszen Krisztus Jézus, nagy hadakozó tábornoka által vágja darabokra Jehova az ellenség haderőit; s azután ez az „áldások vagy dicséret völgyévé" lesz. Sátán látható szervezete tele van gyilkossági szándékkal, s Jehova most irányítja a mozdulataikat, mialatt a népe ellen felvonulnak s a nemzetek az ellenjelképes „Jósafát völ­gyébe" lépnek, ahol Isten megítéli és alaposan „megcsé­peli" őket. Ezt a próféta egy másik helyen a követke­zőképpen írja le: „Siessetek és jöjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Jehova a te hőseidet! Serkenjenek fel és jöjjenek fel a népek a Jósafát völgyébe; mert ott ülők törvényt, hogy meg­ítéljek minden népeket. Eresszétek néki a sarlót, mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő