A lap korrektúrázva van
200
szüksége volt Isten kegyelmére, ő az irgalmasság Istene, "aki irgalmat cselekszik ezeriziglen, azokkal, akik szeretik és parancsait megtartják" (Mózes II. 20:6) A kegyelemre vagy irgalmasságra nem csak a templomseregnek van szüksége, hanem a „más juhok" ezreinek is, a nagysokaságnak, s ezek is részesülnek benne az Úrtól. Ez a kegyelem azt is megígéri, hogy Isten megszabadítja népét az ellenség elnyomó hatalmából, keresztül viszi a nagy nap csatáján, és életben tartja.
39
Már Jósafát uralma előtt ezer évvel megkísérelte az ördög Izráel megsemmisítését. Hogy Jehova ezt a népet állandóan védelmezte és megszabadította, hogy szolgái legyenek, csakis a kegyelmének tudható be, amely az Ábrahámnak tett ígéret szerint — az Igéjéért és nevéért mindörökre fennmarad. „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hűséget mutatsz a Jákobnak, irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben." — Mikeás 7:18, 20.
40
Jehova most földön tartózkodó népe felismeri és értékeli Jehova irgalmasságát, aki ezt a népet elismeri és szolgálatára megtartja, hogy része legyen neve igazolásában. A Watch Tower 1928 december 15-i (Az Őrtorony 1929 februári) száma által az Úr kezdte feltárni az övéinek a földön, hogy egy néhányat közülük keresztülvisz Armageddonon. Ezután kezdett Isten népe világosabb értelmet szerezni, s így kezdték énekelni Jehova kegyelmét, irgalmasságát és jóságát, amely a Sionban összegyűjtött népét megoltalmazza, s ide helyezte Isten a maga nevét. Azonkívül tudtul adta az Úr, hogy ezeket névének az armageddoni csata előtti igazolására használja s ebben alatta és utánna is részt nyernek. Ez igazságnak előttük való kinyilatkoztatása nagy kegyelem volt számukra. Isten kegyelmét és jóságát az igazságának kinyilatkoztatása kíséri. Miután Isten a jóságát éreztette 1918-ban és 1919-ben, őket kiszabadítván, hogy a tanúi lehessenek, a hozzá ragaszkodók előtt az igazságának bő kinyilatkoztatását ajándékozta, miáltal feltárta előttük feltett szándékát; s most a felszenteltjei igazságban éneklik: „Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz, hogy dicsőség lakozzék a mi földünkön. Irgalmasság és hűség összetalálkoznak, igazság és békesség csókolgatják egymást." — 85. zsoltár 10,11.
41
Szintén tetszett Istennek most, hogy jobban megszervezze népét a szolgálatra, s a szervezete szolgáit vagy felvigyázóit békességre és igazságosságra helyezi be. (Ésaiás 60:17) Krisztus Jézus, a templom feje által tárja fel most Jehova a népe tagjainak az igazságot, s ez oly nagy mértékben eltölti őket örömmel, hogy nem tudják visszatartani az éneklést a „szentség ékesség" magasztalására. A Szentírás biztosan és világosan bizonyítja — s ezt az Úr oldalán állók előtt jólismert tények teljesen alátámasszák és igazolják —, hogy a mindenható Isten nagy napjának a csatája közel érkezett; valamint hogy a szövetkezet ellenség ellenük vonul azzal a gonosz elhatározással, hogy mindenkit elpusztít, aki az Úr oldalán áll; Jehova pedig teljesen felvilágosítja a hozzá ragaszkodókat, hogy a most előttünk álló csata nem az ő ügyük, hanem Isten harca s hogy ő teljesen győzni fog; hogy most énekeseit a menet élére állította és Krisztus Jézus által rájuk bízta a királyság bizonyságtételét, s hogy ezek — az ellenséggel szemük előtt — bátran kivonulnak és Jehova dicsőségét éneklik. Mi lesz a végső kimenetel?
T A N U L M Á N Y K É R D É S E K
(Angol W. 1938 augusztus 1)
