Vak szolga (Sámson 5. rész) - (eredeti magyar nyelvű kiadás)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katofzsolt (vitalap | szerkesztései) 2020. május 16., 17:19-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search
 

Borító


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, March 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
5-6 szám
1936 március hó
TARTALOM
A filiszteusok megfenyítése. Sámson, I. rész
35
A filiszteusok megfenyítése. Sámson, II. rész
42
A filiszteusok megfenyítése. Sámson, III. rész
51

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“HUw1936.03 Samson 1-3.djvu”

46

46
protestálna a katolikus hierarchia ellen. A protestantizmus meghalt és vezető egyéniségei tényleg a hatalmas katolikus hierarchia szervezetének a részévé lettek. Napjainkban a protestánsoknak nevezettek karöltve haladnak a római katolikusokkal és ezek ellenőrzése alatt áll Amerikában úgyszólván minden hivatal. Különösképpen a katolikus hierarchia hatalma nőtt nagyra.
17 Miképpen a filiszteusok megszállva tartották azt az országot, amelyet Isten a Júda törzsének utalt ki, aképpen a modem filiszteusok is sok időn keresztül illetéktelenül foglalták el azokat a helyeket, amelyek Jézus Krisztus igazi követőit illetik meg. A római katolikus hierarchia szülőatyjához hasonlóan arra a gondolatra jutott, hogy a protestáns papságot az igazság őszinte bajnokaival eszmei harcba keverje és azalatt a római katolikusok a közhivatalokba betolakodjanak és a politikai zsákmányt magukhoz ragadják. A XX. század kezdetén a "protestánsnak“ nevezett papság goromba és aljas szavakkal és cselekedetekkel támadott reá az igazság védelmezőire. De az "Őrtorony" akkori kiadói, hű barátaikkal, akiket a fiatal Sámson példázott, az Úr zászlaja alatt bátran előre nyomultak és bejelentették az emberiségnek az Úr Jézus Krisztus útján való megszabadítását. Jézus Krisztusnak ezen hű követői által hirdetett tanítások a római katolikus hierarchia és a protestáns papság tévedéseit és hamisságait feltárta. Amidőn Sámson a Timnátbeli szőlőhegyek közelébe érkezett, az Úr hű szolgáit példázta, akik amint fentebb közöltük, az igazság közleményét hirdették; az oroszlánkölyök, amely akkor ott megjelent és Sámsonra ordított, a protestáns klérust példázza, amely 1910 körül jelent meg a színtéren és ordítozott erősen az Úr Jézus hű követői ellen. A papság nagy és erős ordításba kezdett az igazság védelmezőivel szemben és arra szólította fel papjait, hogy semilyen iratot se olvassanak és fogadjanak el a „Hajnal hírnökeitől". A papság azt tanácsolta, hogy ezeket az iratokat égessék el és tényleg több helyeken az ő híveik el is égették azokat. Hitvitákba kezdtek az "Őrtorony" akkori kiadójával és hű barátaival, de azokban a hitvitákban mindenkor a papság szenvedett nagy vereséget
18 Ezeket a megcáfolhatatlan eseményeket szem előtt tartva, most a prófétai drámát vegyük szemügyre: „És felindítá őt az Úrnak lelke és úgy kettészakasztotta azt (az oroszlánkölyköt), mint ahogyan kettészakasztatik a gödölye; pedig semmi sem volt kezében. De atyjának és anyjának nem mondta el, amit cselekedett." — Bírák 14:6
19 Amiképpen Sámson az oroszlánkölyköt puszta kezével megölte, hasonlóképpen a Sámsonban példázott, az ,,Őrtorony“ akkori kiadója által vezetett kicsiny hű bizonyságtevő csoport puszta kézzel agyoncsapta az újkori "oroszlánkölyköt", nevezetesen a "protestáns" papságot. Jehova akkori hű bizonyságtevői nem testi fegyverekkel, hanem az Úr szellemével bírtak, amelyet bőségesen reájuk árasztott Jézus Krisztus útján. Mindenkor „a Lélek kardját, Isten igéjét" használták és azzal csapták agyon az "oroszlánkölyköt". (Korintus II. 10;4) „Az oroszlánkölyök" halála
nem következett be nyomban a hitviták kezdetén. A hasonmásban tudniillik a klérus tovább ordítozott az igazság védelmezői ellen és ez a vita egészen a világháború kitöréséig tartott. Akkor mult ki egészen a protestáns "oroszlán", még pedig abban az értelemben, hogy testestől-lelkestől az ördög táborához szegődött és "filiszteussá" lett, illetve oly papsággá, amely az Úr nevében hamisan lépett föl s az Isten és az ő felkentjei ellen dolgozott. A világháború óta tényleg nem létezik többé a klérustól vezetett protestáns szervezet.
20 Sámson eltitkolta, hogy az oroszlánkölyköt megölte. Nem beszélt róla szülei előtt és nem dicsekedett senki előtt sem, hogy ezt a hőstettet a saját erejéből cselekedte. Eképpen Jézus Krisztus hű követői sem dicsekedtek azzal az illési munka alatt, hogy a protestáns papságot agyoncsapták; mert tudatában voltak annak, hogy amit cselekedtek, nem a saját erejükből, hanem az Úr szelleme által cselekedték. A ravasz katolikus hierarchia buzdította a protestáns „oroszlánkölyköt" harca az Isten igéjének, az igazságnak védelmezőivel szemben; a protestáns vezetők tehát nem tehettek mást, csupán annyit, hogy a katolikus táborban kerestek maguknak fedezéket; ebből következik jelképesen szólva, hogy megszűntek mint protestánsok létezni.
21 A protestantizmus 1917 óta teljesen halott. A "protestánsok" mindent elvetettek, ami összefügg az Úr visszatérésével és az ő országának felépítésével és az öreg „oroszlán"-anyával szövetkeztek, azt támogatják és most azzal együtt támadják Istent és az ő országát és az ország igazságának hirdetőit. A római katolikus hierarchia, főképpen annak kémszervezete, a jezsuiták és az állítólagos "protestáns" papság s az általuk sötétségben tartottak cselszövést szőttek Jehovának most földön élő bizonyságtevői ellen és teljesen ki akarják pusztítani, ezt a cselszövést az Úr a következő szavakkal közölte előre: „Mert íme, háborognak ellenségeid, s gyűlölőid fejüket emelik. Néped ellen álnok tanácsot gondolnak s védenceid ellen terveket szőnek. Ezt mondjak: "Jertek, veszítsük el őket, hogy ne legyenek nemzet, hogy ne emlegessék többé Izrael nevét. Mert tanácskoztak együtt, egy szívvel: szövetséget kötöttek ellened." — 83. zsoltár 3—5
22 Istennek és az ő országának, illetve Krisztus uralkodásának összes ellenségei szövetséget kötöttek az Úr védencei (bizonyságtevői) ellen. A filiszteusok e ponttól kezdve a prófétai drámában a római katolikus hierarchiát és mindazokat példázzák, akik ezen ördögi szervezet vezetése alatt dolgoznak és terveket szőnek az Úr felkentjei ellen. Ebből lehet meglátni, hogy az oroszlánkölyöknek Sámson által történt szétszakítása fontos pontot illusztrál Isten népének történetében.


Illési korszak
23 Most a dráma egy korábbi időpontra nyúlik vissza és magában foglalja azon korszak nagyobb részét, amelyet Isten gyülekezete illési korszakaképpen ismerünk. Sámson azt a nőt egy korábbi alkalommal látta; most azonban a dráma bemutatja, hogyan fontolgatják a házassági ügyet

47

47
Sámson, az ő szülei és a leánynak a szülei: „És mikor leérkezett, beszélt a nővel, aki kedves volt Sámson szemei előtt." — Bírák 14:7
24 Ez az 1878-tól 1916-ig történő eseményeket példázza. Ezen idő alatt az illési munka dolgozói itt-ott többeket láttak, akikről szerették volna, ha a Társulathoz hozzácsatlakoztak volna a munka végzéséhez. Ezzel semmiképpen sem akarjuk kétségbe vonni akkori testvéreink őszinteségét; ők valóban a prófétai dráma egy részét töltötték be. Azok, akik az illési munka ideje alatt dolgoztak a mezőn, kiváló személyiségeket, illetve olyanokat szemeltek ki, akik szép jellemmel ékeskedtek és az igazsághoz és a maguk szervezetébe szerettek volna áthozni. Amidőn Amerikában valamelyik szőlőmunkás a politikai és a kereskedelmi életben kimagasló tisztséget viselő férfit vagy nőt talált, aki képzett és tekintélyes volt és az igazságot meghallgatta, azt nem csupán kedvező alkalomnak, de arra való alkalomnak is tekintette, hogy mindent megtegyen, hogy az illető az igazságot elfogadja. Ha az ily szívesen látott ember anyagilag és tekintélyileg is vagyonos volt, míngyárt „testvérnek“ vagy „munkatársnak“ vagy hasonlónak nevezték. Ha valahol oly országokban, ahol az emberek rangokat és címeket viselnek, közülök valaki olyannal találkozott, aki a királyság üzenetét szívesen meghallgatta, azt rendkívüli eseménynek tekintették és az ily kiváltságos munkások az ilyen személyiségekről a következőképpen szoktak beszélni: „Koldusházi báróné megvette a könyveket és nagyon érdeklődik és én oly hálás vagyok az Úrnak, hogy én találtam meg ezt a búzaszemet.“ Az ilyen személyeket pártoskodóan előnyben részesítették és erről írta az apostol „Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes (kopott) ruhában; és rátekinttek arra, akin a fényes ruha van és azt mondjátok neki: te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: nem mondatok e ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkodású bírákká?" (Jakab, 2:1—4) Ama körülmény ,hogy a filiszteus leány megtetszett Sámsonnak, nagyszerűen példázza az illési munkások azon állapotát, amidőn tetszett nekik, ha az újkori filiszteusok között érdeklődést tudtak kiváltani, amint itt máris bemutattuk. Az előkelőket személyválogatással kezelték.
25 Sőt az illési munkások meg a politikai ügyekben való közreműködést is helyénvalónak tartották. Jó dolognak tekintették az alkoholtilalom bevezetését célzó mozgalmat, amelyet szerintük pártolni érdemes és nem tekintették helytelennek ha olyan, vagy hasonló mozgalomban kimagasló férfit választanak meg. A „kedves“ és az erkölcsös egyháztagokat a „nagy sokaság" tagjainak tekintették, akik iránt különösen tekintettel voltak. Azon óhajtásuk, hogy a jobb benyomású egyháztagokkal közelebbi érintkezésben kívántak kerülni, nagyszerűen van példázva Sám-
son azon törekvésében,, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akart megnősülni.
26 Sámson egy fiatal nőt szeretett volna elvenni és amint látszik, ő is és a szülei is nem csupán egyszer jártak Timnátban. "Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme, egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében és méz." (Bírák 14:8) Ez nagyszerűen példázza a Sámson-osztályt, a hűségeseket, akik az illési munka végzésekor sokszor meglátogattak a gyülekezeteket, hogy onnan a finomabbakat és kedvesebbeket kihozzák, de ugyanakkor a modern filiszteusok teljes pusztulását szerették volna látni. Sámson akkor az Úr akarata szerint cselekedett; mert a drámában oly szerepet játszott, ami későbbi időben fog megismétlődni, amint tényleg meg is történt. Az oroszlánkölyök megölésétől eltelő idő, azon napig, amidőn Sámson elment a filiszteus nő után, éppen elég volt ahhoz, hogy az oroszlán holtteste kiszáradjon, vagy természetes úton megasszon. Ott a forró égöv alatt nem sok időre volt szükség evégből. Aztán egy méhraj telepedett a kiszáradt oroszlán testébe és abban mézet gyűjtött. Abban az időben Palesztina mézéről volt híres ország. (Mózes II. 3:8) Sámson útközben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán holttestét és íme, mézet talált abban, kiszedte belőle, és elfogyasztotta. Sámson az oroszlán megölése által nem szegte meg az örökszövetséget, mert önvédelemből ölte meg a bestiát. Most pedig édes és felüdítő táplálékot talált annak az oroszlánnak testében amelyet Sátán küldött Sámson elpusztítására.
27 Sámson kiszedte az oroszlánteteméből a mézet és jó étvággyal elfogyasztotta. "És kiszedte azt markaiba és amint ment-mendegélt, eszegetett belőle és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nekik is és azok is ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán holttestéből vette ki a mézet.“ (Bírák 14:9) A méz elfogyasztása ugyancsak azt bizonyítja, hogy Sámson azokat példázza, akik magukat teljesen Istennek és az ő igazságának szentelték. Az Úr prófétája tudniillik így szól: „Ezért ád jelt nektek az Úr maga: íme, a szűz fogan méhében és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek. Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni és a jót választani... És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön (a maradék). (Ézsaiás 7:14, 15, 22) „Ha mézet találsz, egyél, amennyi elég neked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.“ —Példab. 21:16
28 Miután Sámson az úton ismét szüleihez csatlakozott, nem közölte velük, hol találta a mézet; de adott nekik belőle. A méz feléli titkát a kellő pillanatig meg akarta őrizni, amidőn aztán el fogja beszélni. Ez valószínűleg arra mutat, hogy a Sámson-osztály nem értette a prófécia jövendölését és így nem is közölhette a kitűzött, idő elérkezése előtt. Isten gyakran felhasználja híveit a próféciában valaminek a cselekvésére és csak később tárja fel annak értelmét.

48

48
29 Az akkori szokás szerint azután lakomát készítettek: „És azután lement az ő atyja ahhoz a nőhöz és Sámson lakodalmat tartott ott, mert úgy szoktak cselekedni az ifjak." (Bírák 14:10) Ez mutatja, hogy Sámson felserdült fiatalember volt; akkor mint nazireus kétségtelenül hosszú haja és szakálla volt és ez szokatlan külsőt kölcsönzött neki más fiatalemberekhez hasonlítva. A följegyzés nem beszéli el, hogy Sámsonon és szülein kívül még más izraeliták is lettek volna ottan. „Mikor pedig meglátták őt a filiszteusok, 30 társat adtak melléje, hogy legyenek ővele." — Bírák 14:11
30 A 30 filiszteus megjelenése a lakomán nyilván elővigyázatból történt, Sámson rendkívüli kinézése miatt. A filiszteusok nem voltak harcias nép és nyilván a 30 férfiúnál többen voltak a közelben, hogy szükség esetén segítségül tudjanak sietni. Ama körülmény, hogy Sámsonnal nem mentek az izraeliták is, arra mutat, hogy Krisztus állitólagos követői közül sokan félnek hozzácsatlakozni a buzgókhoz a mostani filiszteusoktól való félelmükben.
31 Most eljött az alkalom, hogy Sámson népének ellenségei közül néhányat kifosszon és erre való tekintettel egy találós kérdést tett fel a filiszteusoknak: ,,És monda nekik Sámson: hadd vessek előtökbe egy találós mesét, ha azt megfejtitek nekem a lakodalom hét napja alatt és kitaláljátok, adok nektek 30 inget és 30 öltöző ruhát; de ha nem tudjátok megfejteni, ti adtok nekem 30 inget és 30 öltöző ruhát. Azok pedig mondának neki: add elő találós mesédet, hadd halljuk" — Bírák 14:12—13
32 A filiszteusok az izraeliták rovására anyagi haszonra áhítoztak és emiatt felszólították Sámsont, adja elő találós kérdését és így is történt. Sámson nem vágyakozott önző haszonra, hanem eljátszotta Istentől kijelölt szerepét, hogy így alkalmat szerezzen Izrael pusztítóinak megbüntetésére és a nagyobb, a jövőbeli modern filiszteusok példázására. A modern filiszteusok sokáig támadták Istent és az ő népét, de Isten rendelt idejében vereséget kell szenvedniök. Sámson bízott abban, hogy a filiszteusok vereséget szenvednek, s hogy ez az ügy csak az ő javára dőlhet el.
33 Sámson ekkor előadta találós kérdését a kapzsi filiszteusoknak: „Ő pedig monda nekik: az evőből étek jött ki, s az erősből édes jött ki. De nem tudták a találós mesét megfejteni 3 egész napon át." (Bírák 14:14) Ennek a találós mesének prófétai értelme most kezd kivilágosodni. Az ördög, ordító erős oroszlánhoz van hasonlítva és az ő gonosz céljait végrehajtó elámítottjai is erősek. Gyakran hallhatjuk, amidőn a papság által vezetett és a papságot csodáló emberek így szólnak: „Ki tudna megmérkőzni a mi nagy prédikátorainkkal? Senki sem tudna megállani velük szemben valamely vitában." Így beszélnek sokan az ördög szervezetéhez tartozók közül: „Kicsoda hasonló a fenevadhoz? És ki tudna megküzdeni vele?" — Jelenések 13:4
34 A kitűzött időben Jézus Krisztus megveri Sátánt, illetve teljesen elpusztítja egész szervezetével együtt és ez édes étek lesz az ő részére.
Az Úr mondotta: „Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, aki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem." (János 4:34) Jézus Krisztus hű követői, akik az illési munkát végezték és arra a „Lélek kardját" használták, Isten igéjének igazságát hirdetvén, agyoncsapták Baál, oroszlánhoz hasonló klérusát, a „protestáns“ szervezetet. Ez a hűségesek és mások részére is édes eledel volt; mert a mindenható Istennek volt az akarata. A hűségesek Armageddon viadalában, illetve a mindenható Isten nagy csatájában lakomán vesznek részt Sátánnak és szervezetének levágatásakor. (Jelenések 19:17—21; Ezékiel 39:17—22) „Az evőből étek jött ki", illetve Isten hű szolgáinak eledelét képezte azoknak agyoncsapása, akik őket szét akarták szaggatni.
35 Sámson találós kérdésének ez a része tehát a hűségeseket példázza, akik az illési munkát végezték, aminek következtében az ellenkező papság agyoncsapása történt, amennyiben azok átpártoltak a kat. hierarchiához és így a protestantizmus megszünt.
36 Az édesség nem tulajdonsága az erősnek; a találós kérdés szerint mindazáltal „az erősből édes jött ki". Az oroszlánhoz hasonlók csordájának, akik a védteleneket fosztogatták, elpusztítása mézédes Jézus Krisztus hű követői számára, mivel ez Jehova nevének igazolását jelenti. Az illési munkában közreműködők részére mézédes annak tudata, hogy a „protestánsnak“ nevezett papság többé nem ámíthatja el azon becsületes embereket, akik „a nagy sokaságot" (Jelenések 7:9—14) alkotni fogják és az Urat szeretik. Isten igéjének ezen mélyértelmű jövendöléseit, vagy találós kérdéseit, Sátán egyetlen „oroszlánja", vagy szolgája sem tudja megmagyarázni, bármennyi idő is álljon erre nézve rendelkezésére; amit az példáz, hogy a filiszteusok még 3 nap múlva sem tudták kitalálni a találós kérdést. A „protestánsok“ egykor hatalmas szervezetet alkottak a római katolikus papi uralom elleni harcban, de az ördög őket félrevezette, hogy Jézus Krisztus igazi követőire támadjanak. Most pedig miután megszűntek, mint protestánsok létezni, holttetemükből édesség jött ki Jézus Krisztus igazi követői részére, mivel az igazság, amely ezáltal még hatásosabb lett, Jehova nevét igazolta és édes örömet szerzett azoknak, akik ebben az igazoló munkában közreműködtek.
37 Sámson 7 napot adott a filiszteusoknak a találós mese megfejtésére; de azok nagy zavarban voltak és 3 napi fejtörés után beláttak, hogy valami cselhez kell folyamodniok a kérdés megfejtése érdekében: De nem tudták a találós mesét megfejteni 3 egész napon át. Lőn annak okáért a 4. napon, mondának Sámson feleségének: vedd reá férjedet, hogy fejtse meg nekünk a találós mesét, hogy valamiképpen meg ne égessünk téged és a te atyádnak házát tűzzel; vagy azért hívtatok ide minket, hogy koldussá tegyetek bennünket, vagy nem?" — Bírák 14:14—15
38 Rotherham és Menge fordításai szerint a filiszteusok a „4. napon" tervet kezdtek készíteni arra, hogyan tudnák kelepcébe csalni Sámsont és így jutottak arra a gondolatra, hogy az ő szívének kedvencét fogják felhasználni céljuk elé-

49

49
résére. Sámson a filiszteus nővel való eljegyzése folytán a filiszteusok közeli rokona lett és majdnem úgy látszott, hogy kötelezettségeket vállal magára menyasszonyának népével szemben. A filiszteusok voltak abban az időben „az urak“. Isten hű népe a gyülekezet illési korszaka alatt a világi tisztviselőket tekintette a „felsőbb hatalmaknak"; (Róma 13:1) ezeket a „hatalmakat“ a "protestáns" papság támogatta és hívek bizonyos tekintetben úgy érezték, hogy tekintettel kell lenniök azon „felsőbb hatalmak" iránt. Ami abban jutott kifejezésre, hogy vonakodtak közölni a teljes igazságot a kereskedelmi ás politikai tényező csoportok felől és nem merték közölni. hogy azok Sátán szervezetének tartozékai,amelyeket a klérus támogat és előnyben részesít. Őket az "asszony", illetve a felekezeti rendszerek indították erre az állásfoglalásra, amelyekkel oly sok időn keresztül el voltak jegyezve. Az illési korszak munkásai a hűtlen filiszteusokban példázottakkal való érintkezésük útján megfertőzték magukat. Abban az időben Isten népe vagy gyülekezete között nagyon sok volt a „konkoly“. (Máté 13:25, 38) A konkoly azt állította, hogy az igazságban van, holott a valóságban ellenség volt. A konkoly, illetve a hűtlenek Isten népe között az illési korszak alatt időről időre szakadást igyekeztek előidézni az Úr munkájában, amennyiben a világiak részéről származó dicsőítést többre becsülték, mint az Istenhez való hűséget és a hű cselekedetek által a gyalázatban való részesülést, ami mindenkor a hűségesekre következett, el akarták kerülni.
39 A gyülekezet illési korszaka alatt Jézus Krisztus hű követői közül többen, akikből később a „hű szolgaosztály" alakult, bátran megmondották az igazságot a magukat „keresztényeknek“ nevezők és a politikai elemek közt ápolt törvénytelen viszonyról, akik jóllehet azt állították, hogy Istennek szolgálnak, de a valóságban az ördögnek szolgáltak. A filiszteusokban példázott osztály ezeket a hűségeseket kritizálta. Abban az időben nem volt szokatlan dolog, hogy sokan, akik „testvérnek“ vagy "nőtestvérnek" mutatták magukat, így szólottak: „Szerintem többet kellene beszélnünk a szeretetről és nem kellene mások kritizálásával foglalkoznunk." Az ilyenek attól való félelmükben sírtak, hogy gyalázat származhatik reájuk a hűségesek által előadott kritikából. Ezt példázza Sámson jegyese: „És sírt a Sámson felesége őelőtte és monda: bizony, te gyűlölsz engem és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nekem sem fejtetted meg. Ő monda neki: íme, még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát neked mondanám meg?" — Bírák 14:16
40 Kétszínűen gyöngédséget és szeretetet színlelt s így akarta megakadályozni Jehova ellenségeinek kifosztását. Ama körülmény, hogy Sámson jövendőbeli felesége előtt sem árulta el a titkát, arra mutat, hogy Jézus Krisztus igazi követői mindeneknél elsőbbnek tekintik Jehovát és az ő szervezetét; Sámsonnak jegyese előtt tett megjegyzés tehát azt példázza, hogyan tűnnek ki a hűségesek azzal, ami az Úr szemei előtt kedves.
41 A filiszteus nő ravasz tolakodása a találós mese feladása után a 4. napon kezdődött és egészen a 7. napig állandóan gyötörte Sámsont: „Az pedig 7 napon ét sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végre a 7. napon megmondá neki, mert folyvást zaklatta őt. Ő pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak." (Bírák 4:17) Így példázza az illési korszak álszenteskedő, jámboroskodó hitszegőit, akik a hűségeseket megakadályozni törekedtek az igazság őszinte hirdetésében. Sámson tehát végül engedett az asszony csábító befolyásának és elbeszélte a találós kérdés értelmét. Sámsont emiatt nem kell kritizálnunk, mert csupán egy szerepet játszott a drámában, ami jövendő eseményeket példázott. Így az illési korszak alatt is a hűtlenek befolyása és a hűségesekre gyakorolt állandó nyomás következtében a hívek ereje meg volt bénítva és előrehaladásuk akadályozva volt a királyság üzenetének hirdetésében.
42 Sámson hűtlen jegyese a kérdés megfejtését elárulta az ellenségnek, a filiszteusoknak. Éppen így az illési korszak alatt a hű szolgaosztály hitszegő társai titkokat árultak el az ellenség előtt. „És mondának neki (Sámsonnak) a város férfiai a 7. napon, mielőtt még a nap lement volna: mi édesebb, mint a méz, és mi erősebb, mint az oroszlán? Ki monda nekik: ha nem az én üszőmön szántottatok volna, mesém soha ki nem találtátok volna." — Birák 14:18
43 A filiszteusok akkor kétségtelenül diadalittasan és ravasz örömmel mondották: most megaláztuk az izraelitákat és Isten választott szolgáját Hasonlóképpen az illési korszak végén, főképpen a hitszegő „vének" és a gonosz szolgaosztály közül mások is, akik a római katolikus hierarchia, a mai filiszteusok gyámsága alatt állottak, titokban árulók voltak; ez az ellenség pedig gúnyos örömmel azt gondolta, most már kétségtelenül kezébekerítette Jehova hű szolgaosztályát és most meg fogja alázni. De a filiszteus nő árulásából nem származott hasznuk a filiszteusoknak és éppen így a gonosz szolga árulása az illési korszak folyamán semmi hasznot sem szerzett az ellenségnek.
44 Sámson látván, hogy rászedték és elárulták jogosult haraggal járt el Isten nevének gyalázóival és Isten népének üldözőivel szemben: „Ekkor felindítá őt (Sámsont) az Úrnak lelke és elment Askelonba és megölt közülök 30 férfiút és elvette ruhájukat és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedt haragjában elment az ő atyjának házához." — Bírák 14:19
45 Sémson Askelonba a filiszteusok 5 szövetséges városának egyikébe ment, amely népet a (filiszteusokat) Jehova Palesztinában életben hagyott az izraeliták kiprbálása végett. (Bírák 3:3; Józsuée 13:3) Askelon, Filisztea déli részén kikötő város volt, és azt jelenti, hogy Sámson abban az időben hosszú utakat tett meg. Odament, hogy beszerezze az anyagot elveszített fogadásának kifizetésére és ott 30 embert megbölt, levetkőztetett és a zsákmányt magához vette. Ezt nem lehet gyilkosságnak nevezni, mivel Sám-

50

50
son, Jehova irányítása alatt cselekedett Isten ellenségeinek megbüntetésére. Ama tény, hogy a följegyzésben Isten nem szólott Sámson ellen, azt mutatja, hogy az Úr jóváhagyta az ő eljárását. A filiszteusok tisztességtelenül bántak Isten népével és megcsalták. Sámson "üszőjén" szántottak és csalással szereztek maguknak felvilágosítást.
46 Az újkori filiszteusok is hasonlóképpen, csalás és ámítás útján szereztek maguknak felvilágosítást Isten választott népe felől, hogy azután értesüléseiket Isten népe ellen felhasználják. Sámson megfizette a fogadását, de azáltal sem ő, sem Isten választott népe közül senki sem lett szegényebb és egyikük sem szenvedett kárt, de a filiszteusok, Isten ellenségei kárt szenvedtek az Isten népével szemben elkövetett csalások miatt. Ez mutatja, hogy Isten mindenkinek érdeme szerint fizet, aki Isten népével erőszakosan és rosszakaratúlag bánik; és ezt a maga kitűzött idejében fogja megfizetni.
47 Az illési korszak alatt gyakran volt „rostálás“ azok között, akik magukat Jézus Krisztus követőinek tartották, amire a folyóirat gyakran felhívta a figyelmet. Ez abban van példázva, hogy Sámson nyomban fogadásának kifizetése után elhagyta jegyesét és jogos haragjában a jegyese és annak népe részéről tapasztalt eljárás felett, atyai házához hazatért. Az illési korszak alatt a hűségesek hasonlóképpen elváltak a hamisaktól és hitszegőktől, akik a „filiszteusok“ befolyására gonosz útra tértek. Sámson nem békült ki a jegyesével. Habár a hűségesek az illési korszak alatt mindenkor hajlandók voltak visszafogadni az elszakadtakat, ha azok rosszaságukat megbánták és valóban érdeklődtek volna az Úr iránt, mindazáltal sohasem történt kibékülés és új egyesülés közöttük az Úr munkájában.
48 Sámson jegyesét máshoz adták: feleségül: "A Sámson felesége pedig férjhez ment az ő (Sámson) egyik társához, akit társaságába vett vala.“ (Bírák 14 • 20) Hasonlóképpen lettek a hűtlenek átengedve Sátán szervezetének az illési korszak alatt és a Sátán szervezetével egyesültek. Nem a Sámson hibájából történt, hogy a jegyesét elválasztották tőle és nem is az ő tudomásával és beleegyezésével adták máshoz feleségül. Tartsuk eszünkben, hogy a prófétai drámát Jehova gondviselte és ő jegyeztette fel azokat a jeleneteket, amelyek a jövőben fognak megvalósulni és így minden az ő akarata szerint teljesül az ő célja érdekében.
49 Sámson, Isten ellenségein, a filiszteusokon még egy másik nagyobb alkalmat is nyert. Az illési korszak alatt sikerült az ördögnek, hogy sokat eltávolítson az „igazságnak“ akkori munkájából; azok elárulták testvéreiket és a Sátán közegeinek kelepcéjébe kerültek és könnyű prédáivá lettek. Az elbukottak a Sátán szervezetéhez tértek vissza, ezeket Sámson jegyese példáz-
za, akit az édesatyja máshoz adott feleségül és így a "filiszteusok" táborában maradtak. Most Jehova a szintért az ellenséggel szemben való haragjának ujabbi kifejezésére készítette elő. Aképpen vezérelte a szereplőket a prófétai drámában, hogy azt példázzák, hogyan fogja megbüntetni azokat, akik ravaszul bánnak az ő hű népével és egyúttal az ő népét is kormányozta az illési korszak alatt. Mivel Sámson ebben a darabban csupán egy szereplő, eljárásáért nem lehet lekicsinylőleg megítélni. Jehova Sámsonra helyezte szellemét és hasonlóképpen. látta el szellemével Jézus Krisztus hű követőit, akik az illési korszak alatt végezték az ő munkáját és szorgalmasak voltak feladatuk teljesítésében. A hűségesek szorgalma és ragaszkodása ama korszak alatt a modern filiszteusokat sokszor nagy zavarba és szorongatott helyzetbe sodorta s Jehova éppen erre a célra használta fel az ő híveit Isten bosszúja, amelyet Sámson útján gyakorolt a filiszteusokon, az újkori filiszteusokon való megtorlását példázza, akik összeesküvést szőttek Jézus Krisztus azon hű követőinek megkárosítására, akik állandóan hirdették az Úr jelenlétét és az ő országának elközelítését. Ha a följegyzés kimutatja, hogy Isten támogatta Sámsont, nem azt bizonyítja ez, hogy Sámson oly tiszta szívű népet példáz, amelyet Isten kegyelmével támogat?


Kérdések
(W. T. 1935 november 15.)

51

Szolgájának megőrzése

„Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az álcsontban volt és víz fakadt abból, ő pedig ivott, ereje megtért és megéledett. Azért neveztetik a „segítségülhívás forrásának" e hely Lehiben mind e napig." — Bírák 15:19

(Sámson III. rész)
1 JEHOVA megőrzi szolgáját, aki hűséges és ra gaszkodik hozzá. Az öröklött bűn folytán minden ember erőtelen; de amidőn valaki Isten szolgája lesz és tiszta szívvel megőrzi hűségét Isten iránt, bizonyos lehet arról, hogy a válságos időkben megöriztetik. „Mert az Úr szemei forog­nak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak.” (Krónika II. 16:9) Ez Jehova szilárd és változatlan jogelve. Az ember szíve az ő ragasz­ kodását és cselekedeteinek indító okát jelenti. Ha teljesen Istennek szentelte magát és indító oka tiszta és jogos Isten előtt, akkor az inség idejében határozottan tapasztalni fogja Isten támogató kegyelmét. Minden ember hibázik és senki sem cselekedhetik önmagától tökéletesen. Ha tu­datában van hibáinak és terhét az Úrra helyezi, teljesen méltányolva, hogy ereje csak Jehovától származhatik és Isten kegyelméből elhatározza, hogy híven ki fog tartani és szorgalmasan teljesíti szövetségét, még pedig önzetlen indító okból, meg lehet győződve aról, hogy Isten támogatni fogja. „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor inga­dozzék az igaz.” — 55. zsoltár 23
2 A tiszta szív nem csupán azt jelenti, hogy va­lakinek jók a szándékai; nem önző haszonvágy­ból kell cselekedetre sarkaltatnia, hanem Isten akaratának cselekvése kell hogy indítsa. Ekkor tisztaszívű és írva van: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Máté 5:8) Az ember akkor Jehovának a szolgája, ha neki szolgál önzetlenül vagy tiszta szívből. (Róma 6:16) Isten szolgáit az emberek általában tévesen bí­rálták, mivel az emberek a testi szemeikkel látható külsőre vigyáznak. De Isten szolgáinak a szívét vagy indító okát látja és igazságosan ítéli meg. (János 7:24) Egyes magyarázók szigorúan megkritizálták Sámsont, még pedig alap­talanul és jogtalanul. Kritikájukkal azonban nem változtattak a dolgon.
3 Sámson, Isten szolgája volt és senkinek sem áll jogában Isten szolgáját megítélni. „Te kicso­ da vagy, hogy kárhoztatod (megítéled) a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” (Róma 14:4) Isten is így őrizte meg Sámsont az ő akaratának végrehajtására és ké­sőbb följegyeztette Sámson felől szóló elismeré­ sét. (Zsidók 11:32) Ez magában véve is bizonyít­ja, hogy Sámson Isten irányítása alatt járt el és Istennek azon hű szolgáit példázta, akik a világ végén fognak a földön élni.
4 A filiszteusok nyilván tudtak Sámsonnak fe­leségétől (jegyesétől) való elidegenedéséről, mert máskülönben Sámson őket a szokott módon kereste volna fel. „Lön pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson
az ő feleségét (jegyesét) egy kecskegödölyét vívén neki és monda: bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá öt bemenni az ő Atyja.” — Bírák 15:1
5 Sámson megvárta Isten kellő idejét, amidőn újból Timnátba ment. Ez éppen alkalmas idő volt a filiszteusok megkárosítására vetésük elpusztí­tása útján. Sámson éppen emiatt vett magának filiszteus feleséget; „Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő al­ kalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett." (Bírák 14:4) Sámson testi rokonai, az izraeliták nem siettek támogatására, mivel Sám­sont nem tekintették az Úr kiválasztottjának Izrael megszabadításának megkezdésére. Sámson­nak egyedül kellett elmennie, s a dráma e részé­ben a hű szolgaosztályt példázza. Rokonai azokat a hitszegőket példázzák, akik Isten szolgáinak nevezik magukat, de az emberektől félnek. Jehova nem lépett közbe, amidőn a Sámsonnak eljegyzett asszonyt másnak adták, holott Isten kétség­ telenül közbelépett volna, ha az eljegyzett asszony az Úr szolgáló leányai közé tartozott volna. — Mózes I. 20:1—18
6 Isten ezzel nyilván azt akarta, hogy Sámson újból megalázza a filíszteusokat. „És monda annak atyja: azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlö­löd őt, azért odaadtam én a te társadnak; de hát vájjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen ő he­lyette most a tied.” (Bírák 15:2) A leány atyja azt mondotta Sámsonnak, hogy azt gondolta, „hogy gyűlölve gyűlöli őt" és emiatt fiatalabbik leányát ajánlotta feleségül Sámsonnak. Arra kell gondolnunk, hogy Sámson nem feleség, hanem oly alkalom keresésére indult, amely útján Isten gyalázóit megbüntetheti. Ez bizonyítja, hogy Isten nem választ magának csupán oly szolgákat, akik csak magukkal törődnek, hogy mások azt kénytelenek mondani felőlük: „nézd csak, mennyire jó ember!” Isten, az Úr előtt az olyan szol­ga kedves, aki híven teljesíti az ő parancsolatait és mindenkor megőrzi tisztaságát. Amidőn az ördög látja, hogy valaki híven szolgál Istennek, határozottan számolni kell azzal, hogy az ördög az illetőről valamily botrányos hazugságot fog elterjeszeteni, hogy az emberek így szóljanak: „Isten nyilván nem fog ily embert használni, akit ily dolgokkal vádolnak; ez bizonyítja, hogy az illető nem Isten szolgá ja.” Jusson azonban eszünkbe, hogy maga az Isten ítéli meg a maga szolgáit és éppen ezért a szolgáknak nem kell törődniük tökéletlen emberek ítélkezéseivel. Aki embereknek kivárt tetszeni, Isten előtt útálatos. De aki szorgalmasan Jehova elismerésére és tetszésére törekszik, a Felséges hű szolgája.
7 Miután Sámson elhatározta magát útjának követésére, tudta, hogy a filiszteusok hibáztatni

52

52


fogják; de a maga ártatlanságáról meg volt győződve és arról is, hogy ő az Isten akaratát telje­síti: „És monda neki Sámson: teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik.” — Bírák 15:3
8 Sámsonnak az volt a küldetése, hogy bajt vagy kárt hozzon a filiszteusokra és ezért volt ő ártatlan mind abban, amiket a filiszteusokkal cselekedett. Hasonlóképpen az Isten szolgái által vég­zett munka az illési korszak alatt az igazság hirdetése által a modern filiszteusok megkárosítását célozta; mert Isten beszéde, az igazság a kétélű kardnál is élesebb. Ennek a kardnak suhogtatása bántja a képmutatók társaságának felekezeti érzékenységét és „elpusztítja legelőiket.” — Ezékiel 34:1—8; Jeremiás 25:34—38
9 Az igazság közleménye a modem filiszteusokat sokféleképpen megbüntette. Isten szolgái ennek a munkának végzésében ártatlanok, miképpen Sámson ártatlan volt Isten előtt: „És elment Sámson és összefogdosott 300 rókát és csóvákat vevén, a rókák farkait egymáshoz kötözte és egy egy csóvát tett minden két rókának farka közé." — Bírák 15:4
10 Ott az oroszlán a sakálók csoportosan járnak; de nem úgy ám a rókák. A feljegyzésből nem tűnik ki, hogy Sámson valakit is igénybe vett volna a rókák összefogdosására és farkaik összekötésére, nyilvánvaló tehát, hogy ebben az ügyes munkájában az Úr támogatásában volt része. Sámson ezzel nem cselekedett tréfa dolgot, hanem egy jól átgondolt és ügyesen végrehajtott munkát végzett Isten nevének gyalázóival és Isten népének elnyomóival szemben. ez nagyszerűen kieszelt terv volt az ellenség megbüntetésére. Sámson ezáltal világosan Istennek az illési korszak alatt dolgozó hű szolgáit példázza. Azon tény, hogy sakálokat (rókákat) kellett használnia munkájára, arra mutat, hogy testvérei közül senki sem segített neki a filiszteusok megbüntetésében. Hasonlóképpen az illési korszak alatt sem segített senki sem az állszenteskedők közül a hűségeseknek, hanem inkább érzelgősségükkel és jámborságukkal hivalkodtak. Akkor ezek a gyávák így szólottak: "Tekintettel kell lennünk a papságra, nem szabad őket nevetségessé tenni és hibáikat sem szabad emlegetnünk, hanem inkább szeretettel kell beszélnünk róluk." Hogyan lehetne valaki Isten hű szolgája, ha egyúttal jámbor és érzelgős módón beszél arról, amit akkor a "szeretet" alatt értettek? Az Isten iránt való szeretet az ő parancsainak örömteljes megtartását jelenti. (1 János 5:3; János 14-15) Az illési korszak alatt Isten ezen állítólagos szolgái, akik a maguk tetszése szerint cselekedtek a gyalázat elkerülése, nem a szeretettől voltak indítva, tehát nem is voltak tiszta szívüek. Aki tisztaszívü, szorgalmasan fog törekedni Isten akaratának parancsa szerint való teljesítésére, arra való tekintet nélkül, hogy mit fognak róla gondolni vagy beszélni az emberek; Isten az inség idejében az ily hűségesek iránt fogja megmutatni az erejét.
11 Amidőn Sámson a rókákat (más fordítások szerint "sakálokat") készenlétben helyezte, meggyújtotta a farkaik közé helyezett csóvát:
azok elszakadtak a vetés közé és az és az olajfás kertekbe, egyszóval szaladtak, amerre tudtak és mindenfelé veszedelmet vittek magukkal: "És meggyujtá tűzzel a csóvákat és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába és felgyújtá a gabona kalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket." (Bírák 15:5) A gabona alatt búzát, rozsot, árpát, zabot, kölest és hasonló terményeket kell értenünk. Nyilván nagy pusztítást okoztak a 150 tüzes csóvát magukkal vívő sakálok vagy rókák a mezőn és az olajfa keretekben és a tűz oly gyorsan terjedt, hogy a filiszteusok nem tudták eloltani, amíg magától le nem lohadott. Ez nyilván éhséget idézett elő a filiszteusok között. A gabonájuk már meg volt érve s így könyen meggyulladott, a filiszteusok pedig tehetetlenek voltak és végig kellett nézniük a pusztulást.
12 Isten hű szolgáinak illési munkája hasonlóképpen pusztító hatású volt a modern filiszteusokon. "A szervezett kereszténység" templomlátogatói között nagyon sok traktátus, könyv és füzet került forgalomba. A tüzes igazságokat tertalmazó közlemény fölperzselte a papság mezőit, amely teremtményével a klérus a népet táplálta és amiből hasznot húzott. A munka illési korszakában a klérus beteg lett és gyakran eképpen jajgatott: "Ezek a reggel-hírnökök feldúlják a mi egyházainkat." A tény az, hogy Isten azokat valóban a nyáj állszenteskedő pásztorainak illetve legelőiknek felperszelésére használta.
13 A filiszteusok e csapás hatása alatt nagyon felbőszűltek. Összeszaladtak és kérdezni kezdték: "Ki csinálta ezt? És mondák: Sámson, Timneus veje, mert elvette tőle az ő feleségét (jegyesét) és adta azt az ő társának. Felmenének annakokáért a filiszteusok és megégették az asszonyt és annak atyját tűzzel". - Bírák 15:6
14 Más valaki világosíthatta fel őket, mert a szöveg így szól: "És mondák." Kik mondák? Nyilván a hitszegő izraeliták, akik a filiszteusokkaé egy gyékényen árultak és az illési korszak hitszegőit példázták, akikből később a "gonosz szolga" osztálya alakult. Itt egyúttal rá van mutatva arra is, hogy mi fog történni az áruló "gonosz szolgáival". A Sámson hitszegő jegyesére következett sors találóan példájzza a "gonosz szolga" sorsát.
15 Sámson nem volt bősz amiatt, hogy a filiszteusok az ő hűtlen jegyesét elégették. De nem érte be ennyivel. A filiszteusok megbüntetésére kül­detett és nem akart nyugodni addig, amíg el nem végzi, amire Isten utasította: „Sámson pedig monda nekik: bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok." — Bírák 15:7
16 Sámson szavaiból kitűnik, hogy a filiszteusok helyesen cselekedtek, amidőn érette bosszút állottak az asszony és az asszony atyjának elége­tésével; mert így szólott: „Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, amíg boszszút nem állok rajtatok". Sámsonnak nazireus létére híven meg kellett tartania Istennel kötött szövetségét, amit csak Isten utasításának teljesítése által tarthatott meg. Kijelentése azt jelenti, hogy csak akkor szűnik meg pusztítani közöttük, amidőn Isten bosszúállása rajtuk beteljese­ dett. Ez azt példázza, hogy Isten hű szolgái mind-

53

53
végig teljesíteni fogják Isten utasítását és nem szűnnek meg addig, amíg Isten nem parancsol nekik megállást. Jehova ügye nem ismer vereséget és az ő haragjának kifejezése mindaddig fog folyni, amíg teljesen kifejezésre fog jutni.
17 Úgy látszik a filiszteusok az ország minden részeiből Timnátba siettek, hogy az asszonyt és annak atyját a házassági szerződés megszegésé­ért kivégezzék. Sámsonnak jó alkalmat nyújtott az asszonynak és atyjának elégetése arra, hogy a filiszteusokra támadjon és így tényleg ütközet fejlődött ki közöttük: „És megverte őket keményen válluktól tomporukig és lement és lakott Ethámban, a sziklabarlangban.” (Bírák 15:8) Nincsen megírva, hogy hányán pusztultak el ab­ban a verekedésben; de nyilván sokan lehettek, mert írva van, hogy „keményen megverte őket" (angol fordítás szerint „nagy mészárlást végzett közöttük”).
18 Sámsonnak a filiszteusokkal folytatott csatározása nyilván nem jelent időrendileg egymásu­tán következő eseményeket a modern filiszteusokkal kapcsolatban; csupán a modem filiszteusoknak, Sátán szervezete papságának Isten gyü­lekezetének illési korszakában való többszörös vereségét példázza. Ez által a filiszteusoknak az illési korszak után és a gyülekezetnek elizeusi korszakában előforduló vereségeik is találóan ábrázolva vannak. Sámson a filiszteusok nagy veresége után eltávozott és Ethám sziklabarlang­ jaiban lakott. „Ethám” „ragadozó madarak fész­ két”, illetve saskeselyűk és vércsék fészkét jelen­ ti. Sámson inkább ott lakott, mintsem testvérei között; így akarta kimutatni, hogy teljesen Jehova Isten védelmében bízik és semilyen segítsé­get sem vár testvéreitől, a gyáva és hitszegő izraelitáktól. Jehova hű szolgái is hasonlóképpen „az örök kószálhoz,” Jehovához menekültek és nála keresnek vigaszt, s nem pedig a hitszegő és remegő embereknél. (Ézsaiás 26:4) Isten népe, habár Sátán vérengző és fenevad szervezete veszi is körül, az örök kószálnál talált védelmet és segítséget.
19 Nincs közölve, hogy Sámson meddig lakott Ethámban, de nyilván egészen következő hőstettéig lakhatott ott. Júda területe a Dánéval volt határos; most a filiszteusok a közöttük rendezett vérengzés megbosszúlására háborút indítottak Júda és más izraeliták ellen: „A filiszteusok pedig fel­ mentek és megszállották Júdát és Lehiben teleped­tek le." (Bírák 15:9) A filiszteusok hadbaszállása és az izraeliták ellen irányuló küszöbönálló támadása nyilván hitpróbát jelentett a júdabeliek részére. Kérdéses volt: szembe fognak-e szállani a filiszteusok támadásával, vagy kiegyeznek velük, a maguk bőrét féltvén? „Akkor mondának a Júda férfiai, miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mivelünk." Bírák 15:10
20 A júdabeliek szavaiból kitűnik, hogy gyávák voltak és hajlandók voltak a kiegyezésre, így akarták Sámsont magára kiszolgáltatni és kitenni a harcnak és büntetésnek, hogy a maguk bőrét megmentsék. A filiszteusok jónak látták, hogy egy egész hadsereggel vonuljanak Sámson ellen,
akire Isten az ő erejét ráhelyezte. Nyilván azt gondolták, hogy Sámsont Júda földjére csalhat­ják, ott az izraelitákat háborúba keverhetik és így Sámsont és az izraelitákat is megverhetik. Ed­dig az ideig a filiszteusok istene, Dágon kisebb csapatokat nem tudott megoltalmazni Sámson kezével szemben és emiatt vonultak most egész hadsereggel ellene. De a filiszteusok istene, Dágon semmiben sem mérkőzhetett Sámson Istené­vel. „Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik.” — Mózes V. 32:31
21 A filiszteusok most arra akarták kényszeríteni a júdabelieket, hogy segítsenek nekik Sámson foglyulejtésében, mert máskülönben reájuk támadnak. Mily nagyszerűen illusztrálja ez az illési korszak végén történt eseményeket! A júdabeliek a drámának ezen részében a hitszegők nagy tömegét példázzák, akik a modem filiszteusokkal összeállottak a hűségesek és jgazak osztálya ellen. A Sámson napjaiban élő júdabeliek hitszegők let­tek és törvényszegők Istennel szemben és emiatt voltak hajlandók a kiegyezésre. Nem hallgattak Jehova tanácsára: „Mert tanácsvesztett nép ez és nincs benne értelem. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük! Miképpen kergethetne egy, ezret és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha az ő Kősziklájuk el nem adja őket és ha az Úr kézbe nem adja őket." — Mózes V. 32:28—30
22 Sátán a világháború végén ehhez hasonlóan zúdított megpróbáltatást mindazokra, akik Jehovával szövetségét kötöttek. Sátán, szolgáival Isten népének elpusztítására törekedett és a nagy világháborút akarták gonosz szándékuk végrehaj­ tására ürügyül használni. A háborúba keveredett nemzetek között a papság ellensége volt Jehova szövetséges népének és főképpen azokra haragudott, akik kitartóan szolgáltak Istennek, az ő országának hirdetése által. A modern filiszteusok, a világháború papsága hozzálátott Isten népének meggyilkolásához. Minden országban bele akarták kényszeríteni a háborúba Isten hű szolgáit. Az országokban a hadkötelességi törvények leple alatt a papság Isten azon hű szolgáinak elpusztítására törekedett, akik lelkiismereti okokból nem akartak részt venni a háborúban. A hitszegő csoport amelyből később a „gonosz szolga” osztálya kialakult, a modern filiszteusokkal egy gyékényen árult. „Ekkor 3 ezer ember ment le Júdából Ethamba a sziklabarlanghoz és monda Sámson­nak: nem tudod-é, hogy a filiszteusok uralkodnak mirajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ö pedig monda; nekik: amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük.” — Bírák 15:11
23 Ez á júdabeli sereg a modern, gyáva és hitszegő keresztényeket példázza, Isten állítólagos szolgáit, akik Isten szövetségének megszegésére akarták rávenni a hűségeseket, hogy magukat a gazdasági, politikai és felekezeti hatalmaknak alávessék. A hitszegők mintegy így szóltak azokhoz, akik szilárdan kitartottak az Úr mellett: „Nem tudjátok-e, hogy „a felsőbb hatalmak" a világ mostani uralkodói és engedelmeskedni tartozunk nekik? Miért akartok mindnyájunkat bajba keverni és érdekeinket veszélybe dönteni, azt ál-
­­

54

54
litván, hogy nem egyezik meg a ti meggyőződésetekkel a háború ?_Hiszen ezek a „felsőbb hatal­mak Istentől rendeltette”. — így érveltek, Róma 13:1—3-ra támaszkodván. Ez a társaság akart mindenáron békét és kiegyezni is hajlandó lett volna, de nem sikerülvén a hűségesek elcsábítá, áruló összeesküvésre vetemedett a mostani filiszteusokkal szövetkezve.
24 A 11. vers szerint a 3 ezer júdabeli hasonló szemrehányásokat tett Sámsonnak. Mire Sámson így válaszolt: „Ahogyan velem cselekedtek, én is úgy cselekedtem ővelük.” A filiszteusok megkáromolták Sámson Istenének nevét, amennyiben Jehova választott népét gonoszul támadták és a hűséges Sámson nem akarta figyelmen kívül hagyni ayokat a k'roml'sokat. Hasonlóképpen szólott a „hű szolga” osztály is a papsághoz és hitszegő testvéreihez, az egész látszatkereszténységhez: „Ti meggyaláztátok Isten szent nevét, amennyi­ben Isten hű népével gonoszul bántatok; mi nem fogunk kiegyezni veletek, nem is hajlunk meg előttetek, hanem Istennek fogunk engedelmeskedni és azt fogjuk cselekedni, amit ő parancsolt nekünk.”
25 Amidőn a zsidók nem tudták megnyerni Sám­sont, kötelekkel igyekeztek hatalmukba keríteni őt: „És mondának néki: azért jöttünk le, hogy megkötözzünk és hogy a filiszteusok kezébe ad­junk téged. Sámson pedig monda nekik: esküdjetek meg nekem, hogy ti nem rohantok reám." (Bí­rák 15:12) Ezáltal a zsidók kifejezésre juttatták önzésüket és azt is, hogy inkább emberektől fél­nek, mint az Istentől. Így fejezték ki a hitszegők is az illési korszak alatt rendkívüli önzésüket és emberektől való félelmüket, ahelyett, hogy Istent félték és neki engedelmeskedtek volna. A kártól és á bajtól meg akarták magukat óvni. Nem kívántak Istenben bízni, hogy ő oltalmazza meg őket, mivel hitszegö szolgák voltak. Sámson nem félt attól, hogy nam tudja megvédeni magát hűtlen testvéreivel szemben; de annak tudatában volt, hogy nem az a küldetése, hogy vérrokonaival kezdjen élethalál harcot. Azért eskettette meg őket, hogy nem fognak rá támadni. Kétségtelenül mind a 3 ezret le tudta volna verni; de nem erre irá­ nyult az ő harca.
26 A 3 ezer képviselője Sámson közelébe ment és közölte vele szándékukat: „És azok felelének neki, mondván: nem! Csak megkötözvén megkö­tözünk és kezükbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel és felvezették őt a kősziklából.” (Bírák 11:13) Ezek az izraeliták tehát Sámsont, Isten hű szolgáját, készek voltak kiszolgáltatni arra való tekintet nélkül, hogy mily büntetést fognak reá kiszabni, mert azt remélték, hogy így elkerülhetik a háborút. Az illési korszak alatt hasonló önző okokból a hitszegők készek lettek volna testvéreiket a mostani filiszteusoknak kiszolgáltatni. A magukat Isten szolgáinak nevező hitszegők közül egyesek a világiakhoz mentek, az állítólagos „felsőbb hatalmakhoz” és mintegy így szólották: „Mi haj­landók vagyunk mindenre, amit a ti törvényeitek követelnek; csak ezek a többiek (a hű szolgaosztály) ellenségeitek, de mi hajlandók vagyunk ki­ szolgáltatni őket tinéktek.” — Így ismertették meg az ellenséggel a hűségeseket és az ellenség
így tudta elfogni a hűségeseket. Az ellenséggel szövetséget kötöttek, miképpen Júdás Jézus Krisztus elárulása alkalmával. Jézus az ilyenek felől a kővetkezőképpen fejezte ki Isten törvényét: „Nem volna hatalmad ellenem, ha onnan felülröl nem adatott volna; azért bűnösebb az, aki en­gem kiszolgáltatott neked.” (János 19:11) Nem csoda tehát, hogy az Úr megmondotta az ily hitszegőknek, hogy „részüket a képmutatókkal adja ki”, illetve a mostani filiszteusokkal. — Máté 24:51
27 A gonosz izraeliták erős kötelekkel kötözték meg Sámsont és az Ethámi sziklabarlangból kihozták és Lehibe vitték: „És mikor Lehi felé közeledett és a filiszteusok már ujjongtak elébe: felinditá öt az Úrnak lelke és olyanok lettek a karján lévő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemálottak a kötések kezeiről.” — Bírák 15:14
28 A filiszteusok nyilván nagyon örvendezhettek, amidőn meglátták Sámsont megkötözve feléjük közeledni. Az ellenség mindig nagy zajt csap, amidőn azt hiszi, hogy Isten hű szolgáit hatalmába kerítette. A világháború kitörésével sok helyen sorozó irodákat nyitottak Amerikában. Ez által oly eszközre tett szert az ellenség, hogy a hűségeseket meg tudta kötözni; a hitszegök a modem filiszteusokkal vagy papsággal karöltve örvendeztek és veregették egymás vállát, látván, hogy az Úr mellett síkraszálló hű férfiakat koncentrációs táborokba vagy börtönbe viszik.
29 Sámson döntés előtt állott. Az volt a kérdés, hogy támogatni fogja-e az Isten az ő hű szolgáját. Ha támogatni fogja, ezzel fogja bizonyítani, hogy Sámson az Isten tetszését élvezi. Akkor Jehova szelleme Sámsonra szállott és a bilincsek, amelyekkel megkötözték, lehullottak a kezeiről. Sámson ekkor gyorsan szétnézett, hogy rendelt-e ay Isten valamilyen fegyvert a kezeügyébe és akkor egy döglött szamárállcsontot talált. „És egy nyers szamárállcsontot talála és kinyújtván kezét, fel­ véve azt és agyonvert vele ezer embert.” — Bírák 15:15
30 Jehova azáltal, hogy Sámsonnal egy szamár­ állcsontot vétetett igénybe, arra mutat, hogy az ő hű szolgájának szabadulása nem függött nyíl, kard, dárda, ló vagy valamely emberi harci eszköztől, hanem a mindenható Isten lelke vágy láthatatlan ereje szerzett neki szabadulást. „Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik.” (147. zsoltár 10) „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz (felkarol) engem.” (27. zsoltár 10) „Mert nem az ívben bízom és kardom sem védelmez meg engem.” (44. zsoltár 7) Sámson Jehovában bízott és Jehova meg is védelmezte szolgáját. Így őrizte meg az Isten az illési korszak alatt is azokat, akik Jehova Istenben bíztak és nem féltek az emberektől, hanem hűségüket megőrizték Jehova iránt.
31 A szamár oly állat, amelyet nem szoktak fel­ használni a csatára. Csak isteni csoda útján le­hetett az a szamárállcsont oly erős, hogy ezer ember fejének a beverése után sem tört össze. Mialatt Sámson ezt a dolgot Jehova nevében véghezvitte, a 3 ezer júdabeli tétlenül állott és nem

55

55
sietett az ő segítségére. Sámson, a hű szolga egyedül harcolt, illetve emberi segítség nélkül, de mindazáltal az Úr erejével. Így történt a gyülekezet illési korszaka alatt is, hogy egy néhány hű­séges, szorgalmas és bátor férfi és nő híven végezte a munkát, mialatt többen csak tétlenül nézték és semmit sem tettek Jehova dicsőségére. Akik állandóan szolgáltak Jehovának, olyanokból állottak, akik engedelmesek és alázatosak voltak, mint a szamár és állcsontjukat Jehova és Jézus Krisztus hirdetésére vagy bizonyságtevésére hasz­ nálták és folytatták a munkát, hogy a modern filiszteusokat Isten szavával megverjék. A küzdelem tovább folyt és az igazak fellobogtatták az Úr zászlaját.
32 Sámson, miután a szamárállcsonttal a filiszteusokat megverte, egy dalt énekelt Jehova di­csőségére; „És monda Sámson: szamár állcsont­jával seregeket seregre, szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.” (Bírák 15:16) Ebben a dal­ban nem hivalkodott a saját erejével, hanem Jehova Istennek adott hálát, aki ama borzasztó baj­ban támogatója volt. Sámson nem őrizte meg a szamárállcsontot és nem is akasztotta szegre a sátorában mint ereklyét, hogy azt csodálják vagy imádják, ahogyan egyes emberek cselekedni szoktak, akik az illési korszak alatt büszkén szoktak rámutatni vívmányaikra. Istenben és nem abban az eszközben bízott, amelyet a kezében tartott. Miután a szamárállcsont rendeltetését teljesítette, nem volt reá szüksége többé. „És mikor ezt el­ mondotta, elvetette kezéből az állcsontot és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.” — Bírák 15:17
33 Sámson a csata helyét illő névvel ruházta fel. „Lehi" „állcsontot" jelent és azt a helyet Sámson nevezte így, miután az ellene támadott filiszteusokat megverte. Sámson „Ramath-Lehinek" nevezte ezt a helyet, ami az „állcsont felemelését" jelenti, illetve, hogy azt akkor ott az ellenség le­verése által Jehova nevének igazolására használta. Így tette emlékezetessé a győzelem helyét Jehova nevének igazolására; ez mutatja, hogy a hű szolgák jól teszik, ha mindenkor Istennek adják a dicsőséget az ő megtartó kegyelméért és erejé­ért és nem embereket imádnak.
34 Ez a verekedés, ahol Sámson ezer filiszteust agyonvert, nagy megpróbáltatást jelentett Sámsonra nézve és utána nagyon ki volt merülve és nagyon megszomjazott. „Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet és most szomjan kell meghalnom és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.” — Bírák 15:18
35 Akkor volt a legmelegebb nyár; és Sámson szünet nélkül verekedett szomjasan, még ha lett volna valami a közelben, amivel szomját olthatta volna. A győzelmet nem magának tulajdonította, hanem Jehovát dicsőítette érte; magát Isten szolgájának nevezte és teljes hittel az Úrtól kért segítséget, hogy meg ne haljon. Ez mutatja, hogy todatában volt Jehovától való függésének és annak is, hogy a győzelem Isten győzelme volt és nem az övé. Sámsonnak e helyzetben tanúsított viselkedése hangsúlyozza, hogy ő hívő ember volt és Isten őt az ő hitéért és hűségéért említi a
hűségesek között. (Zsidók 11:32) Tisztában volt azzal, hogy habár a filiszteusokat megfutamította és közülök ezret agyonvert, de a körülmetéletlenek kezébe esett volna, mivel nagyon ki volt merülve. Tudta, hogy a körülmetéletlen filiszteusok ebben az esetben gyalázni fogják Sámson Istenét és még inkább fogják gúnyolni, mondván: „az ő Istene nem tudta megszabadítani őt a szomjanhalástól a vadonban, ahol a szamárállcsontot találta.” Azért könyörgött Sámson, Istenhez, hogy adjon neki friss vizet, hogy életben maradhasson és tovább tudjon harcolni. Ezzel példázta az illési korszak hűségeseit, akik gyakran voltak bájok között és szorultak segítségre és felüdülésre, hogy életben maradhassanak és Jehova nevéről és dicsőségéről és az ő királyáról tovább is bizonyságot tehessenek. Sámson hűsége és kitartása követendő példa Krisztus hű kővetői előtt és hasonló cselekedetre vannak buzdítva. (Zsidók 12:1) Szomjan engedi halni szolgáját Jehova a vadonban? Nem; mert Isten mindenkor megőrzi azokat, akik hívek őhozzá. Sámson Lehiben annak a helynek a közelében volt, ahol a szamárállcsontot találta, Isten ott akarta őt felüdíteni és tovább is életben tartani. „Akkor meghasitá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt és víz fakadt ki abból, ő pedig ivott, ereje megtért és megelégedett. Azért neveztetik a „segítségülhívás forrásának" e hely Lehiben mind e mai napig.” — Bírák 15:19
36 Ez nem azt jelenti, hogy Isten, Sámson zápfogából vagy a szamárállcsont zápfogából fakasz­tott vizet, hanem a víz a földből fakadt azon a helyen, amelyet Sámson Lehinek (állcsontnak) vagy Ramath Lehinek nevezett, ami egy talált eszköz helyét jelenti Jehova nevének igazolására. Nincs föl jegyezve, hogy Isten földrengés vagy egy­szerű repedés útján buzogtatta föl a vizet. Elég az hozzá, hogy Jehova Isten ott felüdítette és életben tartotta hű szolgáját. Az Úr nyilván ezzel mindazon hívekre rámutat, akik minden körülmények között bíznak benne, amidőn Ézsaiás prófétával megiratta: „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt; én, az Úr meghallgatom őket, én, Izrael Istene nem hagyom el őket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá." (Ézsaiás 41:17—18) Ez a prófétai kép világosan előre mutatja, hogy Isten hű osztálya híven megbízhatik Jehovában, hogy az ínség minden idejében meg fogja tartani és sosem fogja elhagyni azokat, akik mindvégig teljesítik az ő akaratának cselekvésére kötött, szövetségüket.
37 Miután Sámson felfrissült az Úrtól szerzett értékes víztől, megerősödött és nem félt. Így volt az illési korszak alatt is, amidőn a hűségeseket a küzdelem kemény próbára állította és elcsüggedtek, elfáradtak és az Úr felüdítő ígéretére szomjaztak, Isten felüdítette őket; azután tovább folytatták munkájukat, minden erejükből megtették, amit meg tudtak tenni és tovább örvendeztek. Ez teljesen megegyezik Isten ígéretével, amelyet a hűségeseknek tett. (Ézsaiás 40:29—31) Amit

56

56
Isten valamelyik hű szolgájával tesz, azt mindazokkal megteszi, akik hűségesek hozzá.
38 Miután Sámson felüdült, azt a helyet hálájának kifejezéseképpen „segítségülhívás forrásának.” (En-Hakore), ajándékul kapott forrásnak nevezete, amelyet akkor kapott, amidőn az Úrhoz kiáltott. Azt a helyet a Bírák könyvének írása idejében is úgy nevezték. Az a forrás, amelyet Isten a maga nevéért fakasztott, az ő hatalmának és hűségének azok előtt való emléke lett, akik őt lélekben és igazságban szolgálták és hívták segítségül. Mennyire alkalmas eszköz a folyóirat és a többi iratok, Isten felüdítő igazságának szolgáihoz való juttatására, mint eszköz, vagy csatorna! Ezt az eszközt Isten és nem az ember rendelte. Így a gyülekezet illési korszaka alatt is a folyóirat juttatta el Isten hű népéhez az éltető friss igazságokat. Isten mind e mai napig használja azokat az igazság felüditő vizének eljuttatására, az ő hű népének megtartására. Az Úr hű szolgái ígéretet kaptak, hogy Isten híven teljesíteni fogja megtartó ígéretét; emiatt, amidőn munkába mennek, teljes meggyőződéssel énekelhetik: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében, mivel tebenned bízik. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök kőszálunk van.” — Ézsaiás 26:2—4
39 Sámson hozzákezdett, hogy Izraelt a körülmetéletlen filiszteusoktól megszabadítsa és tovább ítélkezett Izraelben: „És itélé Sámson Izraelt a filiszteusok idejében 20 esztendeig” (Bírák 15:20) Sámsonnak, mint Izrael bírájának folytatólagos szolgálata bizonyítja Jehovában való hitét és az ő szolgájaképpen való hűségét, ami egyúttal amellett szóló bizonyíték, hogy Isten hű népét példázza és követendő példa a hűségesek előtt, akik Isten szolgálatára szentelték magukat. — Zsidók 11:32; 12:1
Gáza
40 Sámsont Jehova azután Gázába küldötte. A tudósítás erről nem számol be világosan; mindazáltal arra kell gondolnunk, hogy Sámson, mint Jehova szolgája a Felséges vezetése alatt szerepelt: „És elment Sámson Gázába és meglátott ott egy parázna asszonyt és bement hozzá.” (Bírák 16:1) „Gáza” „erődítményt”, „erőset” jelent. Ez a név „kecskét” is jelent; s amint a következő történet mutatja, ez a név nagyon jellemző volt. Gáza öreg város volt, immár Mózes 1. könyv. 10:19-ben is említve van. A filiszteus szövetség 5 városa közül ez volt az egyik főváros. (Józsué 13:3) Habár a város egy kis távolságra feküdt a tengertől, kikötője is volt a tengeri kereskedelemmel is foglalkozott. Gáza lakosai ördögimádók voltak és Dágon, a halisten volt az istenük. Erődít-
ményük abban az időben nagyon erősnek számított, Palesztina kulcsvárosa volt és a déli határon épült. Az Egyiptomba vezető úton, északon is kulcsváros volt. Be van bizonyulva, hogy az Egyiptomból bevándorolt Káftoreusok a filiszteusok, akik Gáza őslakóit betörésük alkalmával kiirtották és helyükben letelepedtek. (5Mózes 2:23; Ámos 9:7) A filiszteusok által elfoglalt terület az Ígéret földjének egy része volt, s amint máris mondottuk, Júda törzsének volt kiosztva; de a legtöbb időn keresztül a filiszteusok tartották megszállva.
41 A filiszteusok története feltűnően egyezik a római katolikus hierarchia történetével. A római katolikus szervezet a pogány Rómából, illetve Sátán szervezetéből keletkezett, amit a hajdankori Egyiptom példáz. A római katolikus rendszer már történelmének kezdetén Isten népének vallotta magát, amit a Júda országa illetve Isten dicsőítése példáz. Köztudomás szerint ez a hierarchia üzletpolitikai szervezet és vallás név alatt működik, de a fő célja a meggazdagodás és a földön való uralkodás. Ez a szervezet volt mindenkor Jehova igazi híveinek az ellensége. A mai Gáza lakosaival együtt az Úrtól pusztulásra van szánva és amint látszik, a pusztulás, Armaghedon első részében, illetve a nagy csata kezdetén fog lezajlani. (Jeremiás 21:20; 47:5) Ez a gonosz szervezet napjainkig sok bűntényt követett el, gyalázatos dolgainak egyike Isten népének a világháború alatt az illési munka végződésekor való megalázása és foglyulejtése volt 1917-19-ig. Jehova az ő népén elkövetett sok sérelemért kijelentette, hogy „tüzet fog bocsátani Gázára és palotáit felperzseli; a filiszteusok elpusztulnak, mondotta az Úr Isten.” (Ámos 1:6-8) Amidőn Jehova haragjának hevét kifejezi a mai filiszteusokkal szemben, azok gyökerestől kipusztulnak és így megnyílik az út, hogy mindenki dicsőíteni tudja Istent, aki neki szenteli magát és alázatosságra és igazságosságra törekszik. „Mert elhagyottá lett Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el és Ekron kiirtatik. Jaj a tenger vidékén lakóknak, a kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel. És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen. És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük és visszahozza az ő foglyaikat… Ez esik meg rajtuk az ő kevélységükért, amiért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.” – Sofóniás 2:4-7, 10.
(folytatasa kovetkezik)
Lorem Ipsum is simply dummy text of the printing and typesetting industry.
Lorem Ipsum has been the industry's standard dummy
Lorem: 2.-Lorem
A lap eredeti címe: „https://hu.jwunited.org/index.php?title=Vak_szolga_(Sámson_5._rész)_-_(eredeti_magyar_nyelvű_kiadás)&oldid=941”