A lap nincsen korrektúrázva
49
résére. Sámson a filiszteus nővel való eljegyzése folytán a filiszteusok közeli rokona lett és majdnem úgy látszott, hogy kötelezettségeket vállal magára menyasszonyának népével szemben. A filiszteusok voltak abban az időben „az urak“. Isten hű népe a gyülekezet illési korszaka alatt a világi tisztviselőket tekintette a „felsőbb hatalmaknak"; (Róma 13:1) ezeket a „hatalmakat“ a "protestáns" papság támogatta és hívek bizonyos tekintetben úgy érezték, hogy tekintettel kell lenniök azon „felsőbb hatalmak" iránt. Ami abban jutott kifejezésre, hogy vonakodtak közölni a teljes igazságot a kereskedelmi ás politikai tényező csoportok felől és nem merték közölni. hogy azok Sátán szervezetének tartozékai,amelyeket a klérus támogat és előnyben részesít. Őket az "asszony", illetve a felekezeti rendszerek indították erre az állásfoglalásra, amelyekkel oly sok időn keresztül el voltak jegyezve. Az illési korszak munkásai a hűtlen filiszteusokban példázottakkal való érintkezésük útján megfertőzték magukat. Abban az időben Isten népe vagy gyülekezete között nagyon sok volt a „konkoly“. (Máté 13:25, 38) A konkoly azt állította, hogy az igazságban van, holott a valóságban ellenség volt. A konkoly, illetve a hűtlenek Isten népe között az illési korszak alatt időről időre szakadást igyekeztek előidézni az Úr munkájában, amennyiben a világiak részéről származó dicsőítést többre becsülték, mint az Istenhez való hűséget és a hű cselekedetek által a gyalázatban való részesülést, ami mindenkor a hűségesekre következett, el akarták kerülni.
39 A gyülekezet illési korszaka alatt Jézus Krisztus hű követői közül többen, akikből később a „hű szolgaosztály" alakult, bátran megmondották az igazságot a magukat „keresztényeknek“ nevezők és a politikai elemek közt ápolt törvénytelen viszonyról, akik jóllehet azt állították, hogy Istennek szolgálnak, de a valóságban az ördögnek szolgáltak. A filiszteusokban példázott osztály ezeket a hűségeseket kritizálta. Abban az időben nem volt szokatlan dolog, hogy sokan, akik „testvérnek“ vagy "nőtestvérnek" mutatták magukat, így szólottak: „Szerintem többet kellene beszélnünk a szeretetről és nem kellene mások kritizálásával foglalkoznunk." Az ilyenek attól való félelmükben sírtak, hogy gyalázat származhatik reájuk a hűségesek által előadott kritikából. Ezt példázza Sámson jegyese: „És sírt a Sámson felesége őelőtte és monda: bizony, te gyűlölsz engem és nem szeretsz. Egy találós mesét vetettél az én népem fiai elé és nekem sem fejtetted meg. Ő monda neki: íme, még atyámnak és anyámnak sem mondtam meg, hát neked mondanám meg?" — Bírák 14:16
40 Kétszínűen gyöngédséget és szeretetet színlelt s így akarta megakadályozni Jehova ellenségeinek kifosztását. Ama körülmény, hogy Sámson jövendőbeli felesége előtt sem árulta el a titkát, arra mutat, hogy Jézus Krisztus igazi követői
mindeneknél elsőbbnek tekintik Jehovát és az ő szervezetét; Sámsonnak jegyese előtt tett megjegyzés tehát azt példázza, hogyan tűnnek ki a hűségesek azzal, ami az Úr szemei előtt kedves.
41 A filiszteus nő ravasz tolakodása a találós mese feladása után a 4. napon kezdődött és egészen a 7. napig állandóan gyötörte Sámsont: „Az pedig 7 napon ét sírdogált előtte, ameddig a lakodalom tartott. Végre a 7. napon megmondá neki, mert folyvást zaklatta őt. Ő pedig aztán megfejté a találós mesét népe fiainak." (Bírák 4:17) Így példázza az illési korszak álszenteskedő, jámboroskodó hitszegőit, akik a hűségeseket megakadályozni törekedtek az igazság őszinte hirdetésében. Sámson tehát végül engedett az asszony csábító befolyásának és elbeszélte a találós kérdés értelmét. Sámsont emiatt nem kell kritizálnunk, mert csupán egy szerepet játszott a drámában, ami jövendő eseményeket példázott. Így az illési korszak alatt is a hűtlenek befolyása és a hűségesekre gyakorolt állandó nyomás következtében a hívek ereje meg volt bénítva és előrehaladásuk akadályozva volt a királyság üzenetének hirdetésében.
42 Sámson hűtlen jegyese a kérdés megfejtését elárulta az ellenségnek, a filiszteusoknak. Éppen így az illési korszak alatt a hű szolgaosztály hitszegő társai titkokat árultak el az ellenség előtt. „És mondának neki (Sámsonnak) a város férfiai a 7. napon, mielőtt még a nap lement volna: mi édesebb, mint a méz, és mi erősebb, mint az oroszlán? Ki monda nekik: ha nem az én üszőmön szántottatok volna, mesém soha ki nem találtátok volna." — Birák 14:18
43 A filiszteusok akkor kétségtelenül diadalittasan és ravasz örömmel mondották: most megaláztuk az izraelitákat és Isten választott szolgáját Hasonlóképpen az illési korszak végén, főképpen a hitszegő „vének" és a gonosz szolgaosztály közül mások is, akik a római katolikus hierarchia, a mai filiszteusok gyámsága alatt állottak, titokban árulók voltak; ez az ellenség pedig gúnyos örömmel azt gondolta, most már kétségtelenül kezébekerítette Jehova hű szolgaosztályát és most meg fogja alázni. De a filiszteus nő árulásából nem származott hasznuk a filiszteusoknak és éppen így a gonosz szolga árulása az illési korszak folyamán semmi hasznot sem szerzett az ellenségnek.
44 Sámson látván, hogy rászedték és elárulták jogosult haraggal járt el Isten nevének gyalázóival és Isten népének üldözőivel szemben: „Ekkor felindítá őt (Sámsont) az Úrnak lelke és elment Askelonba és megölt közülök 30 férfiút és elvette
ruhájukat és azoknak adta ez öltöző ruhákat, akik a találós mesét megoldották. És felgerjedt haragjában elment az ő atyjának házához." — Bírák 14:19
45 Sémson Askelonba a filiszteusok 5 szövetséges városának egyikébe ment, amely népet a (filiszteusokat) Jehova Palesztinában életben hagyott az izraeliták kiprbálása végett. (Bírák 3:3; Józsuée 13:3) Askelon, Filisztea déli részén kikötő város volt, és azt jelenti, hogy Sámson abban az időben hosszú utakat tett meg. Odament, hogy beszerezze az anyagot elveszített fogadásának kifizetésére és ott 30 embert megbölt,
levetkőztetett és a zsákmányt magához vette. Ezt nem lehet gyilkosságnak nevezni, mivel Sám-
