Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/18

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


50
son, Jehova irányítása alatt cselekedett Isten ellenségeinek megbüntetésére. Ama tény, hogy a följegyzésben Isten nem szólott Sámson ellen, azt mutatja, hogy az Úr jóváhagyta az ő eljárását. A filiszteusok tisztességtelenül bántak Isten népével és megcsalták. Sámson "üszőjén" szántottak és csalással szereztek maguknak felvilágosítást.
46 Az újkori filiszteusok is hasonlóképpen, csalás és ámítás útján szereztek maguknak felvilágosítást Isten választott népe felől, hogy azután értesüléseiket Isten népe ellen felhasználják. Sámson megfizette a fogadását, de azáltal sem ő, sem Isten választott népe közül senki sem lett szegényebb és egyikük sem szenvedett kárt, de a filiszteusok, Isten ellenségei kárt szenvedtek az Isten népével szemben elkövetett csalások miatt. Ez mutatja, hogy Isten mindenkinek érdeme szerint fizet, aki Isten népével erőszakosan és rosszakaratúlag bánik; és ezt a maga kitűzött idejében fogja megfizetni.
47 Az illési korszak alatt gyakran volt „rostálás“ azok között, akik magukat Jézus Krisztus követőinek tartották, amire a folyóirat gyakran felhívta a figyelmet. Ez abban van példázva, hogy Sámson nyomban fogadásának kifizetése után elhagyta jegyesét és jogos haragjában a jegyese és annak népe részéről tapasztalt eljárás felett, atyai házához hazatért. Az illési korszak alatt a hűségesek hasonlóképpen elváltak a hamisaktól és hitszegőktől, akik a „filiszteusok“ befolyására gonosz útra tértek. Sámson nem békült ki a jegyesével. Habár a hűségesek az illési korszak alatt mindenkor hajlandók voltak visszafogadni az elszakadtakat, ha azok rosszaságukat megbánták és valóban érdeklődtek volna az Úr iránt, mindazáltal sohasem történt kibékülés és új egyesülés közöttük az Úr munkájában.
48 Sámson jegyesét máshoz adták: feleségül: "A Sámson felesége pedig férjhez ment az ő (Sámson) egyik társához, akit társaságába vett vala.“ (Bírák 14 • 20) Hasonlóképpen lettek a hűtlenek átengedve Sátán szervezetének az illési korszak alatt és a Sátán szervezetével egyesültek. Nem a Sámson hibájából történt, hogy a jegyesét elválasztották tőle és nem is az ő tudomásával és beleegyezésével adták máshoz feleségül. Tartsuk eszünkben, hogy a prófétai drámát Jehova gondviselte és ő jegyeztette fel azokat a jeleneteket, amelyek a jövőben fognak megvalósulni és így minden az ő akarata szerint teljesül az ő célja érdekében.
49 Sámson, Isten ellenségein, a filiszteusokon még egy másik nagyobb alkalmat is nyert. Az illési korszak alatt sikerült az ördögnek, hogy sokat eltávolítson az „igazságnak“ akkori munkájából; azok elárulták testvéreiket és a Sátán közegeinek kelepcéjébe kerültek és könnyű prédáivá lettek. Az elbukottak a Sátán szervezetéhez tértek vissza, ezeket Sámson jegyese példáz-
za, akit az édesatyja máshoz adott feleségül és így a "filiszteusok" táborában maradtak. Most Jehova a szintért az ellenséggel szemben való haragjának ujabbi kifejezésére készítette elő. Aképpen vezérelte a szereplőket a prófétai drámában, hogy azt példázzák, hogyan fogja megbüntetni azokat, akik ravaszul bánnak az ő hű népével és egyúttal az ő népét is kormányozta az illési korszak alatt. Mivel Sámson ebben a darabban csupán egy szereplő, eljárásáért nem lehet lekicsinylőleg megítélni. Jehova Sámsonra helyezte szellemét és hasonlóképpen. látta el szellemével Jézus Krisztus hű követőit, akik az illési korszak alatt végezték az ő munkáját és szorgalmasak voltak feladatuk teljesítésében. A hűségesek szorgalma és ragaszkodása ama korszak alatt a modern filiszteusokat sokszor nagy zavarba és szorongatott helyzetbe sodorta s Jehova éppen erre a célra használta fel az ő híveit Isten bosszúja, amelyet Sámson útján gyakorolt a filiszteusokon, az újkori filiszteusokon való megtorlását példázza, akik összeesküvést szőttek Jézus Krisztus azon hű követőinek megkárosítására, akik állandóan hirdették az Úr jelenlétét és az ő országának elközelítését. Ha a följegyzés kimutatja, hogy Isten támogatta Sámsont, nem azt bizonyítja ez, hogy Sámson oly tiszta szívű népet példáz, amelyet Isten kegyelmével támogat?


Kérdések
(W. T. 1935 november 15.)