Oldal:HUw1936.03 Samson 1-3.djvu/15

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


47
Sámson, az ő szülei és a leánynak a szülei: „És mikor leérkezett, beszélt a nővel, aki kedves volt Sámson szemei előtt." — Bírák 14:7
24 Ez az 1878-tól 1916-ig történő eseményeket példázza. Ezen idő alatt az illési munka dolgozói itt-ott többeket láttak, akikről szerették volna, ha a Társulathoz hozzácsatlakoztak volna a munka végzéséhez. Ezzel semmiképpen sem akarjuk kétségbe vonni akkori testvéreink őszinteségét; ők valóban a prófétai dráma egy részét töltötték be. Azok, akik az illési munka ideje alatt dolgoztak a mezőn, kiváló személyiségeket, illetve olyanokat szemeltek ki, akik szép jellemmel ékeskedtek és az igazsághoz és a maguk szervezetébe szerettek volna áthozni. Amidőn Amerikában valamelyik szőlőmunkás a politikai és a kereskedelmi életben kimagasló tisztséget viselő férfit vagy nőt talált, aki képzett és tekintélyes volt és az igazságot meghallgatta, azt nem csupán kedvező alkalomnak, de arra való alkalomnak is tekintette, hogy mindent megtegyen, hogy az illető az igazságot elfogadja. Ha az ily szívesen látott ember anyagilag és tekintélyileg is vagyonos volt, míngyárt „testvérnek“ vagy „munkatársnak“ vagy hasonlónak nevezték. Ha valahol oly országokban, ahol az emberek rangokat és címeket viselnek, közülök valaki olyannal találkozott, aki a királyság üzenetét szívesen meghallgatta, azt rendkívüli eseménynek tekintették és az ily kiváltságos munkások az ilyen személyiségekről a következőképpen szoktak beszélni: „Koldusházi báróné megvette a könyveket és nagyon érdeklődik és én oly hálás vagyok az Úrnak, hogy én találtam meg ezt a búzaszemet.“ Az ilyen személyeket pártoskodóan előnyben részesítették és erről írta az apostol „Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, amely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban. Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfi fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes (kopott) ruhában; és rátekinttek arra, akin a fényes ruha van és azt mondjátok neki: te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé: nem mondatok e ellent magatoknak és nem lettetek-e gonosz gondolkodású bírákká?" (Jakab, 2:1—4) Ama körülmény ,hogy a filiszteus leány megtetszett Sámsonnak, nagyszerűen példázza az illési munkások azon állapotát, amidőn tetszett nekik, ha az újkori filiszteusok között érdeklődést tudtak kiváltani, amint itt máris bemutattuk. Az előkelőket személyválogatással kezelték.
25 Sőt az illési munkások meg a politikai ügyekben való közreműködést is helyénvalónak tartották. Jó dolognak tekintették az alkoholtilalom bevezetését célzó mozgalmat, amelyet szerintük pártolni érdemes és nem tekintették helytelennek ha olyan, vagy hasonló mozgalomban kimagasló férfit választanak meg. A „kedves“ és az erkölcsös egyháztagokat a „nagy sokaság" tagjainak tekintették, akik iránt különösen tekintettel voltak. Azon óhajtásuk, hogy a jobb benyomású egyháztagokkal közelebbi érintkezésben kívántak kerülni, nagyszerűen van példázva Sám-
son azon törekvésében,, hogy a körülmetéletlen filiszteusok közül akart megnősülni.
26 Sámson egy fiatal nőt szeretett volna elvenni és amint látszik, ő is és a szülei is nem csupán egyszer jártak Timnátban. "Mikor pedig egynéhány nappal azután visszatért, hogy őt hazavigye, lekerült, hogy megnézze az oroszlánnak holttestét: hát íme, egy raj méh volt az oroszlánnak tetemében és méz." (Bírák 14:8) Ez nagyszerűen példázza a Sámson-osztályt, a hűségeseket, akik az illési munka végzésekor sokszor meglátogattak a gyülekezeteket, hogy onnan a finomabbakat és kedvesebbeket kihozzák, de ugyanakkor a modern filiszteusok teljes pusztulását szerették volna látni. Sámson akkor az Úr akarata szerint cselekedett; mert a drámában oly szerepet játszott, ami későbbi időben fog megismétlődni, amint tényleg meg is történt. Az oroszlánkölyök megölésétől eltelő idő, azon napig, amidőn Sámson elment a filiszteus nő után, éppen elég volt ahhoz, hogy az oroszlán holtteste kiszáradjon, vagy természetes úton megasszon. Ott a forró égöv alatt nem sok időre volt szükség evégből. Aztán egy méhraj telepedett a kiszáradt oroszlán testébe és abban mézet gyűjtött. Abban az időben Palesztina mézéről volt híres ország. (Mózes II. 3:8) Sámson útközben letért az útról, hogy megnézze az oroszlán holttestét és íme, mézet talált abban, kiszedte belőle, és elfogyasztotta. Sámson az oroszlán megölése által nem szegte meg az örökszövetséget, mert önvédelemből ölte meg a bestiát. Most pedig édes és felüdítő táplálékot talált annak az oroszlánnak testében amelyet Sátán küldött Sámson elpusztítására.
27 Sámson kiszedte az oroszlánteteméből a mézet és jó étvággyal elfogyasztotta. "És kiszedte azt markaiba és amint ment-mendegélt, eszegetett belőle és mikor hazaért atyjához és anyjához, adott abból nekik is és azok is ettek; de nem mondta meg nekik, hogy az oroszlán holttestéből vette ki a mézet.“ (Bírák 14:9) A méz elfogyasztása ugyancsak azt bizonyítja, hogy Sámson azokat példázza, akik magukat teljesen Istennek és az ő igazságának szentelték. Az Úr prófétája tudniillik így szól: „Ezért ád jelt nektek az Úr maga: íme, a szűz fogan méhében és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek. Ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni és a jót választani... És lészen, hogy a tej bősége miatt vajat eszik; mert vajat és mézet eszik, valaki csak megmaradott e földön (a maradék). (Ézsaiás 7:14, 15, 22) „Ha mézet találsz, egyél, amennyi elég neked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.“ —Példab. 21:16
28 Miután Sámson az úton ismét szüleihez csatlakozott, nem közölte velük, hol találta a mézet; de adott nekik belőle. A méz felőli titkát a kellő pillanatig meg akarta őrizni, amidőn aztán el fogja beszélni. Ez valószínűleg arra mutat, hogy a Sámson-osztály nem értette a prófécia jövendölését és így nem is közölhette a kitűzött, idő elérkezése előtt. Isten gyakran felhasználja híveit a próféciában valaminek a cselekvésére és csak később tárja fel annak értelmét.