Az ő háborúja (1. rész)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2024. február 8., 09:11-kor történt szerkesztése után volt.
Jump to navigation Jump to search

Az ő háborúja

185


185
dőléseket, mert az események kétségkívül mutatják, hogy az ellenség hogyan nyomul fel Isten népe ellen s ezt a népet az a kívánság heviti hogy a végleges ki­menetelt megismerje s meg is kell ismerje.
Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 július 1.)
Az ő háborúja
II. rész
„Ne féljetek ... a harc az Istené" — Krónika II. 20:15.
1 JEHOVA felépittette Jeruzsálem Városát,.-a templo­

mot ott felállít.tatta és abba'helyeztette .nevét...(Kin ' I. 9 :3) „Hanem azt a helyet; amelyet kiválaszt Je­ hova, a ti Istenetek minden törzsetek'közüli hogy az ő nevét oda helyezze és ott lakozzék, azt;; gyakoroljátok és oda menjetek.** (Mózes V. 12 : 5)-Hasonlóképpen kük döfte el Jehova Krisztus Jézust az ő szervezete, Jeru­ zsálem vagy-Sion felépítésére, s a templom fel van ál­ lítva, amely Krisztus- Jézusból és teste híi tagjaiból . áll. A prófétai képBcrt Jehova temploma az imátság he­ lyt; volt, és Isten királyi háza a beteljesülésben szin­ tén az a hely, ahol a Leghűségesebb ábrázatát keresik. Ezzel összhangban gyűjtötte össze Jósafát a-népet az imádkozás és fohászkodás helyére,- amidőn az üzenetet megkapta. (Krónika II. 20:4) Nagy veszedelmet sejt­ vén és annak szükségességét, hogy az Űr ábrázatát ke­ ressék, elhagyták kényelmes lakásaikat Júda népei és siettek Isten házába, hogy ott ismeretet keressenek és megtudják, hogy mit kell tenniük. Az Úrért való egye­ sült szolgálat világraszóló megszervezésére Jehova tanul egy hasonló összejövetele kezdődött 1925-ben, amidőn az általános szolgálati munka kezdetét vélte, amely 1927 óta a vasárnapi házanként! bizonyságtevő munka egységes keresztülvitele céljából- az egész főidőn nyo­ matékosabban figyelembe lett véve és. Végeztetett. 1932ben Isten ellenjelképes temploma, Isten felkenT'nepe kerületi összejövetelekkel Kapcsolatos tömegakciókat szervezett a szolgálatra és végre is-hajtotta, s ez a mun­ ka azóta is folyamatban van. -E munka végzésének az érdekében Isten híí népének a tagjai —r az úttörők kiilölösen — elhagyták kényelmes -lakásaikat, a gyüle­ kező helyre siettek és a hadszíntér valamely helyére vo­ nultak, amely nekik ki utaltatott a királyság üzeneté­

nek a hirdetése céljából, ez pedig történt, mintán, az
Űrtói á szervezete útján kioktattattak a teendőket és kötcless'egckct illetőleg.
2 Jósafát és a nép a jeruzsálemí templomba mentek,

'hogy az Urat megkeressék*. (Angol Rotherham szerint) Itt volt az ideje, hogy felvilágosítást vagy ismeretet, keressenek az Úrnál a templomban, ahova a népnek az Ö lütrancsai sz-erint ily alkalmakkor fordulni kellett. Az. ízráelitáknak ez az. összejövetele egy előkép volt, s az erről szóló beszámoló Istennek most földön élő népe érdekéhen jegyeztetett fel. A mondottak igazolására a tényekre hivatkozunk. 1918 előtt Isten népo abban á té­ vedésben vagy tévhitben volt, hogy a „felső hatalmnss:ígok“ e világ kormányainak a hivatalnokaiból álla­ nak, amelyeknek mindenki alá kell rendelje magát, még ha ez az alárendeltség ellentétben volna is Isten törvé­ nyével. Az a tényállás, hogy abban az időben c világ kormányainak a hivatalnokai Jehova tanúit akadályoz­ ták a királyság üzenetének a hirdetésében, arra indította Jehova tanúit, hogy a dolgot alaposan megvizsgálják és az Űrtől c dologban fel világosítóit kérjenek; s miu­ tán Isten népe az Urat megkérdezte s az Igéjét megvizs gálta, meggyőződött arról, hogy a „felső hatalmakat*' Jehova Isten és Krisz.tus Jézus alkotják, senki más. (jióma 13:1) Amidőn aztán tovább keresték az. Űr ábrázatát, 1928 vége felé'kinyilatkoztatta népe előtt a’z őrtorony által, hogy a szellemi Izráel hű maradéka közül egyesek megoltalmaztatnak és Armageddont túl­ élik, S hogy csak akkor lehetnek hűségesek, ha telje­ sen alárendelik magukat Istennek és Krisztus Jézus­ nak, a tényleges „felső hatalmasságoknak** s nekik en­ gedelmeskednek. A Watch Toircr 1929 júniusi (/íz Őrto­ rony 1929 aug.) számában Jehova a népe előtt világosan

és félreérthetetlenül feltárta, hogy a „felső hatalmasságok*.1 Isten és Krisztus Jézus, s hogy ha emberek vagy

186


186
valamely emberek által felállított kormány oly törvé­nyeket adna ki, amelyek ellentétben vannak Isten törvényével, Isten szövetséges népe ily esetben Isten parancsainak kell engedelmeskedjék és nem emberekének. Ez felelet volt Jehova népe kérdezősködésére, amely az előképes Izráeliták kérdezősködéséhez hasonló volt. Az utóbb említett cikkben nyomatékosan fel lett tárva, hogy a felkentek Istennek és Krisztus Jézusnak kell engedelmeskedjenek es nem alkalmazkodhatnak a Sátán szervezete előírásaihoz vagy törvényeihez ha Sátán szervezetének egy ily előírás, vagy törvénye ellentétben van Isten kifejezett parancsaival. A felkentek abban felismerték mint soha azelőtt, hogy a királyság ezen evangéliumát szorgalmasan hirdetniük kell a világi kormányzatok minden ellenállására való tekintet nélkül. Isten népének üldözése ezután szaporodni kezdett, és az Isten szövetséges népe elleni ezen üldözések és támadások még szorosabban összefüzte őket a szervezetben, az ő templomában. Miként az előképes Izráelitáknál „Felgyülekeztek Júda minden városából Jeruzsálembe“, Isten szervezetébe, hogy az ő ábrázatát keressék. 1929 óta világosan felismerték Isten szövetséges népének a csoportjai az egész világon a Jehova és felkent Királya iránti kötelességeiket, és magukat Jehova szervezetének egy részeként nyilatkoztatták ki. Az Úr Jézus Krisztus közvetlen parancsnoksága alatt állván, csoportok­ba szervezkedtek a szisztematikus szolgálatra és egyértelemmel müködtek együtt Isten dicsőítésére. Más szavakkal kifejezve: a földön minden néven nevezett állítólagos kereszténytől világosan megkülönböztetett néppé lettek. Az ily cselekedet szükségességét mélyen átérezve, azután Jehova tanúi készségesen előjöttek különböző vidékekről, elhagyván kényelmes lakásaikat és egymáshoz csatlakoztak a bizonyságteves szolgálatában, mialatt szemelőtt tartották azt a nagy kiváltságot, hogy részt vehetnek Jehova nevének az igazolásában. Arra a figyelmeztetésre gondoltak és gondolnak továbbra is, amely Jehova népének az ő prófétája által állatott: „Szeressétek Jehovát mind ti ő kedveltjei! A hűségeseket megőrzi Jehova és bőven megfizet a kevélyen cselekvőknek. Legyetek erősek és bátorodjék a­ ti szivetek mindnyájan, akik várjátok Jehovát!“ — 31.zsoltár 24, 25.
3 Az Isten népét fenyegető veszély egyesítette ezt, s komolyan és szorgalommal kezdett hozzá ‘az Úr ábrázatát keresni‘. Azután felismerték a hűségesek, hogy Jehova az ő templomszervezetében lakik s hogy az ő szelleme a templomseregen nyugszik. Az ellenség fenyegető tartása őket, teljes tudatára ébrésztette annak a ténynek, hogy minden oltalmuk és üdvösségük Jehovától származik Krisztus Jézus által s hogy minden bizodalmukat egyedül az Úrba kell vessék. Szilárdan és komolyan egyesültek a templomba imádkozásra és áldozásra. Á hűségesek látták, hogyan voltak teljesen el­ szakadva a Sátán világától és semmilyen részét nem alkották e világnak és a bizodalmukat nem hadseregekbe vagy hősökbe vagy hadi szekerekbe vagy testi fegy­verekbe vetették, hanem kizárólag az Úrba. E hűségesek számára nem létezett vagy, létezik lemmeni Egyiptomba, hogy ott védelmet és üdvösséget keressenek. (Ésaiás 31:1). Ezek el voltak és vannak határozva, hogy minden dolgot eltávolítanak maguktól, amely nincs összhangban Istennel és törvényével s ettől kezdve egyedül Istenre és a számukra tett, intézkedéseire támaszkod­nak. Akkor alkalmas idő volt — és most is van — arra, hogy az egykori Salamon királyhoz hasonlóan imád­kozzanak: „Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg ka­puit; vagy más csapás és nyavalya jön reájuk: Aki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást és kiterjeszti kezeit e ház felé: Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és légy kegyel­mes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő utai szerint, amint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek a szívét; hogy féljenek téged mind holtig, míg e földnek színén lakoznak,
amelyet adtál a mi atyáinknak.“ „ha a te néped hadba megy ki az ellensége ellen, az úton, amelyen te küldöd, és imátkozik Jehovához, az úton a város felé fordulván, amelyet magadnak választottál és e ház felé, amelyet építettem a te nevednek: Hallgasd meg a mennyekből az imádságukat és könyörgésüket, és szerezz nékik igaz­ságot.“ — Kir. I. 8:37—40, 44, 45.
4 A hűségesek az Úrhoz imádkoznak a templomban és benne bíznak, hogy vezetni fogja őket az eljárásukban és minden veszedelem idején. Tudják jól, hogy az Úr mindenható. Szeretik az Urat, benne biznak, s szilárdán elhatározták az akarata cselekvését, s azért arra az ígéretre támaszkodnak, hogy minden javukra szolgál, ami történik. — Róma 8:28.
5 Miképpen az Izráeliták Salamon király alatt Jehova Istenhez imádkoztak, úgy imádkoznak most is Jehova tanúi Jehovához. Ugyanakkor pedig tanulmányozzák a törvényeit és bizonyságait, hogy kipuhatolják, melyik a számukra előirt cselekvési szabály, amelyekkel ve­zettetniük kell magukat a Királyság ellenségeivel való eljárásukban, hogy az ellenséggel semmiféle megalku­vást ne tegyenek. Látják, hogy távol kell tartsák ma­gukat az ellenség szervezetétől. Amidőn a templomsereg tagjai felismerték az Istenhez és az ő Királyságához va­ló viszonyukat, elhatározták, hogy minden körülmények között engedelmeskednek az Urnák. Azután elhatároz­ták, hogy az evangélium hirdetéséért nem fizetnek bün­tetést, hanem inkább a böntönbe mennek abban az esetben, ha a Sátán bírósága bűnösnek mondja ki az evangélium prédikálásáért s mivel kitartottak amellett, hogy Istennek az evangélium prédikálására vonatkozó törvényére hallgatnak. Abban az időben minden üzletszerű jelzés vagy kifejezés meg lett szüntetve, amely­nek ily látszata volt. Ha Jehova tanúit letartóztatták és „házalással“ vádolták meg, mert házról-házra jártak és az evangéliumot prédikálták, amennyiben azt nyomtatott formában nyújtották át, inkább félreérthetetlenül feltárták a bíróság előtt a vitakérdést, minthogy formai okokra támaszkodtak volna, és hangsúlyozták, hogy engedelmeskedniük kell Istennek az evangélium hirde­tésére vonatkozó parancsának. Elfogadtak egy „tör­vényszéki eljárási rendet“, amelyet azután pontosan be is tartottak, hogy a törvényszékek láthassák, hogy ők valóban Jehova tanúi s az ő nevéért és királyságáért, tanúskodnak. Az egyeseknek a Királyság evangéliumá­nak a hirdetése miatti elítéltetésére való tekintettel és annak ellenére is tömeges akciókban vonultak ki Jehova tanúi, hogy Jehova nevéről és Királyságáról tanúskod­janak. Tömegesen kivonultak a községekben, bizony­ságot tettek s az Isten nevéről és Királyságáról bizonyságtevést folytatták, nem törődve az üldözésekkel. Erre a célra felhasználtak és ma is használnak Jehova tanúi elektromos beszélőgépeket, gramofonokat és előadáslemezeket s a ezekkel is hirdetik a világ előtt a Király­ság evangéliumát, amint nekik az Úr megparancsolta. — Máté 24:14.
6 Az előképes Izráeliták esetében az egyesült ellen­ség Jeruzsálem ellen vonult, s a veszély rendkívül fe­nyegető volt: „És megállott Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezeteiben, Jehova házában az új pitvar előtt.“ (Krónika II. 20:5) Amidőn itt Jósafát az Úr házában vagy az ő templomában állott, Krisztus Jézust árnyé­kolta elő, ahogy ő a hű maradéka közepette áll, amelyet összegyűjtött a valóságos templomába. A világ minden részéből jőve, a templomban összegyűlve állanak most a hűségesek mint, teljesen egyesült és egyértelmű sereg és mint az ő, vagyis Krisztus Jézus „lábai“. Mindanynyian Jehovához tekintenek fel és hozzá imádkoznak otalomért, vezetésért és áldásért. Ott a templomban volt alkalmas hely az Izráeliták számára az imádkozásra, és így áll a helyzet a valóságos templomosztállyal is, amint azt Jézus megmondotta: „Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik.“ (Máté 21:13) „És megállott- Jósafát ... Jehova házában az új pitvar előtt.“ Az „új pitvar [Elberfeldi szerint: új előudvar] szavak azt jelentik, hogy Jósafát, ezt az új pitvart vagy előudvart a Júda feletti uralkodásának tizennyolc észten-






­ 

187


187
deje alatt építette, Ő nem az egész templomot építette, hanem kimutatta Isten háza iránti szeretetét azáltal, hogy egy új pitvart épített hozzá. Észszerűen elmond­hatjuk, hogy ez az új előudvar vagy pitvar a „nagy sokaságot“ árnyékolta elő, amely Isten királyi széke előtt áll, amint azt a Jelenések 7:9—15 vázolja, s amely azért gyülekezett ott össze, hogy közreműköd­jön Jehova dicsőítésének az éneklésében és részt ve­gyen a sátoros ünnepeken. Ez az új előudvar a na­gyobb helyiséget szemléltette, amelyre az újonnan ér­kezettek, a Jonadábok számára van szükség, s igy az Úr kimutatja, hogy a maradék és a társaik összegyűl­nek az ő magasztalására. Most láthatjuk, hogyan gyüle­kezik össze a nagy sokaság az Úr háza előtt és zendít rá Jehova és Királya dicsőítésére.
7 Salamon imádsága kétségkívül a nagy sokaságot alkotó jóakaratú emberek felgyülekezésére vonatkozott, igy szólván: „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljő messzeföldröl a te nevedért; (mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), eljön és imádkozik e házban: Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, amiért hozzád könyörög, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképpen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem.“ — Királyok I. 8:41—43.
8 A képnek ezzel a részével találóan összhangban van az a megjegyzésre méltó tény, hogy a Watch Tower 1932 augusztusi (Örtorony 1932 októberi) számában a jóakaratú emberek először lettek Jonadáboknak nevez­ve, akik végül a nagy sokaságot alkotják; azután pedig a Társulat akkor Bulletinnek nevezett szolgálati lapja 1933 májusban [angolban] egy meghívást intézett a Jonadábokhoz, hogy vegyenek részt Isten Krisztus alatti Királysága ismertetésének a bizonyságtevésében. Ettől kezdve részt vesznek ezek a „más juhok“ a bizonyság­tevésben s ezt azok az Izráeliták szemléltették, akik az új előudvarban állottak, akik előtt Jósafát király állott és imádkozott.
9 Jósafát imájának a bevezető szavai az Izráelitákat az előképes ígéret szerinti magként igazolta, amelyet Jehova Ábrahámnak ígért. „És monda: Oh Jehova, mi atyánk Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a menny­ben, aki uralkodol a pogányok minden országain? A te kezedben van erő és hatalom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna.“ (Krón. II. 20:6) Krisztus Jézus, a Jósafátnál nagyobb a tulajdonképpeni vagy valódi „magja Ábrahámnak“, és most elismeri a földi mara­dékot, Isten felkent népét a „Krisztus teste láb“-tagjaiként s Így örökbefogadás által az Ábrahám magva egy részeként. Jehova a nagyobb Ábrahám, és a mara­dék tagjai az ő gyermekei vagy az ő magva, s ők Jehova Istent atyjuknak szólítják, s a nagyobb Jósafátot Krisztus Jézusnak; így a kép vagy előkép kimu­tatta, hogyan szóllitják Istent mint a Mindenhatót, Őt, a nagy örökkéválóság Királyát. (Jeremiás 10:10) 1914 óta Krisztus Jézus, Jehova felkent Királya mint a vi­lág jogszerinti Királya jelenik meg, ott áll „az ellensé­gei között“ (110. zsoltár 1, 2) és megkezdi uralkodását. Itt a maradék nyomatékosan arra van emlékeztetve, hogy Jehova a Legfelségesebb, hogy ő és Krisztus Jézus alkotják a „felső hatalmasságokat“, s hogy az Isten szer­vezetében minden hatalom Istentől rendeltetett, nem valamely földi teremtménytől. (Róma 13:1—4) 1914 ben e világ királyságai „a mi Urunkéi [Jehováé] és az ő Krisztusáéi“ lettek. (Jel. 11:15—18) Jósafát szavai­nak a szemlélésénél: „A te kezedben van az erő és hata­lom, és senki nincsen, aki ellened megállhatna“, a most a templomban tartózkodó maradék arra van emlékez­tetve, hogy Jehova a Mindenható, az Ellenállhatatlan, hogy ő a szeretett Fiát, Krisztus Jézust minden hata­lommal felruházta mennyen és földön, s hogy a Minden­hatónak és felkent Királyának semilyen hatalom nem képes eredménnyel ellentállani. 1926 után kezdte az Úr az ő népét a különböző címei és nevei jelentőségére
figyelmeztetni. (Lásd The Watch Tower 1927 augusztus 1-i; Őrtorony 1927 novemberi) számát. Ez az ismeret segített a felkenteknek, hogy az ellenségeiket a helyes szemszögből lássák, és tudják, hogy semmi nem hason­lítható össze Jehovával, a mindenható Istennel. Jobban felismerték mint valaha a kötelességüket és kiváltsá­gukat, hogy neki engedelmeskedjenek, tekintet nélkül arra, amit valamely teremtmény a nap alatt gondolhatna vagy mondhatna.
10 Józsué látható vezetése alatt, aki annakidején az Úr Jézus Krisztust ábrázolta, kiűzte Isten a Kanaánitákat, Sátán képviselőit. Jósafát itt a Jehovához inté­zett imájában megemlékezett arról, hogyan biztosított ő a népének oltalmat és gondoskodást és hogyan üzte ki az ellenséget, és az országot Isten barátja, Ábráhám magvának adta örökre. „Oh mi Istenünk! nem te űz­ted ki e földnek lakóit a te néped az Izrael előtt, és nem te adtad azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mind­örökké? (Krón. II. 20:7) Hasonlóképpen kezdő­dött meg a nemzetek idejének a végén, 1914-ben a „há­ború az égben“, aminek az lett az eredménye, hogy Sá­tán és szellemi hordái a mennyből kiűzettek és a föld­re vettettek, s hogy minden eddigi tulajdonuk Ábrahám valóságos magvának lett átadva. Mivel a ’nemzetek hét ideje’ akkor lejártak, a világ véget ért, ami itt Sátán elvitathatatlan uralmát jelenti, s attól az időtől az öszszes nemzeteknek fel kell tenni a kérdést, hogy el akarják fogadni Krisztus Jézust Királyként, vagy pedig Sátán alatt akarnak maradni s vele elpusztulni? (Luk. 21:24; Mózes III. 26:18—28) Ezzel összhangban mond­ja Isten prófétája: „Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyá­ink beszélték el nekünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket [saját népedet] pedig beplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverükkel szereztek [szövetséges néped] földet, s nem az ő karjuk segített nekik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert ked­velted őket. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákobnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támodóinkat.“ (44. zsoltár 2—6) Ez a jövendölés a jelenben Isten szö­vetséges népére vonatkozik a földön.
11 Jósafát így imádkozott: „És te adtad azt Ábra­hámnak, a te barátod magvának mindörökké“, és az imának ez a része 1914-ben azáltal teljesedett be, hogy a Király, Krisztus Jézus a trónra emeltetett és kikülde­tett, hogy uralkodjék a földön. Ez beteljesedése volt a Zsoltáros által ismertetett jövendölésnek is: „Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Jehova mondá nékem: En fiam vagy te; én ma nemzettelek [előhoztalak, elismertelek és mint jogszerinti királyt ismertettelek] téged.“ Ezt az Úr a „fiú-magzat“, illetve a Királyság létrehozásával cselekedte. „Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait. Össze­töröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket mint a cserép­edényt.“ — 2. zsoltár 6—9.
12 Jákob a magot, Isten felkenteit szemléltette s így a maradék tagjait képviseli a templomban: „De te Izra­el [Izráel nemzete], én szolgám, Jákob [a felkent mag], akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva.“ (Ésaiás 41:8) „És megjelent Jehova Ábrahám­nak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet.“ (Mózes I. 12:7) „Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom és a te magodnak örökre.“ (Mózes 13:15) Az itt megjövendölt mag Krisztus Jézus. (Galata 3:16) „Barát“ olyasvalakit jelent, aki minden idő­ben szeret. Jehova szerette Ábrámot vagy Ábrahámot, és szereti Ábrahám magvát is. Következetesen szereti Krisztust, az igazi magot, és az ő teste tagjaiként elfo­gadottakat. akik mindörökre Jehova barátai maradnak. „Nem azért szeretett titeket Jehova, sem nem azért vá­lasztott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mi­vel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott

188


188
ki titeket az Úr hatalmas kézzel {Egyiptomból] és sza­badított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből.“. (Mózes V. 7:7,8) Jehova most a föld feletti uralmat Krisztús Jézusnak, a valódi magnak adta, és az Ördög többé sohasem nem nyeri el az uralmat, hanem Jehova örök barátja, Krisz­tus Jézus mindörökre uralkodni fog, Sátán pedig és az ő követői örökre meg lesznek semmisítve.
13 Jósafát tovább folytatta az imát és mondá: „És la­kának [az Ábrahám magva] azon és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot.“ (Krón. II. 20:8) A jö­vendölésnek ez a része szószerint igaz és 1919 óta tel­jesedett be. Abban az évben történt, hogy Jehova most földön élő maradéka ki lett szabadítva az Ördög fog­ságából, mire megint tevékenységhez látott az Úr szol­gálatában, félelem nélkül hirdetvén a Királyt és Király­ságát, s ezek a maradéktagok most az Úr Királyságá­ban laknak. A Jehova előtt való útegyengetés befeje­zése után az Úr Jézus egyenesen el jött a templomához mint „a szövetség követe“ és felépítette Siont, Isten lakóhelyét. Ezt Krisztus Jézus önmagára, az alapkőre építette, mire a hűeket feltámasztotta a halálból s azu­tán a még földön tartózkodó kipróbáltakat megítélte és a templomba hozta, ahol az összes tagok élő kövek Is­ten templomában. „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván nevekedik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által.“ — Efézus 2:20—22.
14 Ezt Jehova Isten Krisztus Jézus által Jehova neve számára cselekedte. Jehova 1919 előtt negyven évén keresztül a nemzetek közül kiválasztott „egy népet a maga neve számára“, amely hűségesek élőkővekként helyeztetnek be az ő szentélyébe. (Csel. 15:14) Jehova neve e szentély vagy e templomsereg felett van kikiált­va, ami azt bizonyítja, hogy a most földön tartózkodó maradéktagoknak Jehova nevét ismertetni kell, mert ők az ő éppen e célra kiválasztott tanúi: „És így szolo­tok ama napon: Dicsőítsétek Jehovát, kiáltsátok ki a nevét, ismertessétek a népek között a cselekedeteit, hirdessétek, hogy az ő neve nagyon fennséges!“ (Ésaiás 12:4; Elberfeldi ford.) Ésaiásnak ez a jövendölése 1919 ben kezdett beteljesedni, amely idő különösen a Cedar Pointban megtartott nagygyűlés által volt jelezve.
15 Az a „kijelentés“, amelyet Jósafát akkor megismé­telt. Salamon királynak a templom Kr. e. 1028-ban tör­tént felszentelésénél használt kijelentése volt. (Kir. I. 8:33—40) Salamon király az imájában „az idegent“ említette: s a Kr. e. 1028. év a Kr. utánni 1925. évnek felel meg vagy abban találja párhuzamát, amidőn „A nemzet születése“ Örtorony-cikk ki lett adva. Ugyaneb­ben az évben lett kiadva és nyilvánosan proklamálva „A reménység üzenete“ is, amely üzenet „Minden jó­ akaratú emberhez“ lett intézve, illetve az „idegenekhez“ vagy az Úr „más juhaihoz“, akiket ő összegyűjt s akik a „nagysokaságot“ alkotják. Jósafát akkor a Salamon szavait idézte: „A mikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e ház­ban előtted — mert a te neved e házban van — és amikor kiáltunk hozzád a nyomorúságunkban: hallgass meg és szabadíts meg minket“ (Krón. II. 20:9) így a király megbízott Isten ígéretében, amelyet Salamon ki­rály imája által juttatott kifejezésre: ’Ha hozzád kiál­tunk nyomorúságunkban, akkor meghallgatsz és meg­szabadíts bennünket.‘ Jósafát helyzete, amely a földi maradék mostani helyzetének felel meg, oly időből szár­mazott, amidőn az ellenség az országba nyomult, ami „szerencsétlenséget“ jelentett, mivel másnak kárt oko­zott. Ez a helyzet ma is, amidőn az ellenség a maradék földjére nyomul, amely betörés nem a maradék tag­jainak Istennel szembeni valamely hanyagságára vagy mulasztására vezethető vissza, hanem a ténynek tud­ható be, hogy szorgalmat és mozgékonyságot mutattak, amennyiben Istennek hűen szolgáltak, ismertetvén az ő ítéleteit, neve igazolását, Sátán szervezetének a meg­semmisítését és az áldásokat, amelyek a Krisztus Jézus
országa által következnek be. A maradék Isten népét alkotja, és mivel Isten keze felette van, Jehova irányít­ja az egészet, hogy a népe ártatlanságát napfényre hozza s a nemzetek elseprésének és kiűzésének, valamint Sátán egész szervezete megsemmisítésének az okát megmutassa. Jehova ily módon ismerteti, hogy ő a leg­felsőbb hatalom, amint azt már a régi korokban megí­gérte. — Mózes II. 9:16.
16 Amiképpen Jósafát Jehova Isten háza előtt állt, ahova Jehova a nevét helyezte, úgy állanak most az összegyűlt maradéktagok Krisztus Jézussal a templom­ban Jehova Isten előtt, ismertetik az ellenség által rájuk zúdított nyomorúságot és felhívják a figyelmet azon ígéretre, hogy Jehova meghallgassa és megszabadítja őket. Igy mondotta meg Jehova előre, hogy az ellen­ségnek a népe elleni támadása a maradékot a ’nyomorú­ságából való kiáltásra‘ fogja indítani; és ők éppen ezt teszik most napjainkban. A maradék az ellenséget nem tekinti kicsinynek és megvetendőnek, hanem helyesen mérlegeli az ellenség erejét, és az Ellenségek című könyvben erre van felhiva a figyelem. A maradék tag­jai elismerik a maguk erötelenségét és tehetetlenségét, és beismerik, hogy Jehova és Krisztus Jézus, a felső hatalmasságok az egyedüli oltalmuk, erősségük és me­nedékük. Noha a kiáltásuk fájdalmas s nagy kint és lelkigyötrelmet szenvednek, teljesen megbíznak Jehovában, el vannak tökélve, az iránta való ragaszkodásuk megőrzésére. Az elnyomottak e kiáltása különösen 1933 ban vette kezdetét és mindezideig tart a fanatikusok üldözése miatt, akik magukat vallásoskodóknak állít­ják, és különösen azok részéről, akik Németországban a fanatikus Hitler alatt működnek s akiket különösen a Vatikánban ülők látnak el tanácsokkal, támogatnak és sarkalnak. Isten népét megrabolták és a vagyonát elkobozták; közülük ezrek piszkos helyen be vannak zárva és sokat, meg is öltek, s mindez a Jehova Isten és felkent Királya iránti hű ragaszkodásukért történik. Ez az üldözés Németországban kegyetlenség és gonosz­ság tekintetében példátlanul áll. De megkezdődött Je­hova tanúinak az üldözése Japánban, Olaszországban, Délafrikában és a világ más részein is. az Egyesült Ál­lamokat is beleértve; és a maradék Istenhez kiált nyo­morúságában és a segedelméért fohászkodik. Amikép­pen az egyesült ellenség felnyomult Jeruzsálem ellen, úgy menetel most is a Jehova népe ellen küzdő egyesült ellenség Istennek földön lévő maradéka felé. 1933 ápri­lisában — ezt az évet a pápa „szent évnek“ kiáltotta ki — „A szent év hatása a békére és jólétre“ címmel egy nyilvános előadás lett tartva, amely rádió segítségével az egész Egyesült Államokban ki lett sugározva. Az abban Isten Igéjéből előadott és nyilvánosan kihir­detett igazságok az egyesült ellenséges haderőket nagy haragra gerjesztette, és a római kat. hierarchia, felbuj­tására elkezdődött Jehova tanúi üldözése Amerika sok államában. Azután ugyanezen év július 20-án konkor­dátum lett kötve Németország kormánya és a pápa kö­zött, miáltal nyíltan beigazolást nyert, hogy a gazdasá­gi, politikai és vallásos elemek megállapodtak Jehova tanúi üldözésének módja felől s hogy az ellenjelképes Moábiták, Ammoniták és a Seir-hegy lakói elindultak Jehova tanúi ellen. Röviddel azután New Jersey-ben Jehova tanúi közül nagyon sokat letartóztattak a Ki­rályság evangéliumának a hirdetése miatt. Amidőn a New Jersey-i állam Plainfield nevű várossában egy nyilvános előadás lett tartva „Miért gyakorolják a val­lásos türelmetlenséget“, témával, az ellenség demonstrált és nyíltan fenyegtődzött felfegyverzett emberekkel, hogy szét lövi Jehova tanúit, akik ott békésen összejöttek azon egyetlen célból, hogy ismertessék az Isten Igéjé­ben tartalmazott dolgokat. Azután jelent meg a Watch Tower 1933 novemberi (Őrtorony 1934 januári) számában a „Ne féljetek“ (Máté 10:28) cikk, s így bátorí­totta az Úr a földi eszközei által népét, hogy tartsanak össze a Királyság érdekében, akármi is történjen azután.
17 Miért adatott egy ígéret ebben a prófétai képben az ő népe azon kiáltására vonatkozólag, hogy ’meghall­gassa és megszabadítja‘? Mert Isten feddhetetlen és

189


189
szent neve az ő templomán nyugszik és a tanúival össze van kötve, s mivel a nevének most igazoltatnia kell, és a szövetkezett ellenség meg kell legyen bosszúlva Jehova Isten hosszútürő az ellenségeivel, s ő megengedi, hogy a népét szorongassa, hogy a felkenteknek alkal­muk legyen kimutatni egyenességüket és ezáltal bebi­zonyítsák, hogy Sátán hazug. Isten a maga meghatá­rozott idejében bosszút áll a kiválasztott szolgáiért, amint azt megígérte: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútürő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljö, avagy találé hitet [ezt a hitet (Diaglott); illetve azt a hitet, hogy Isten megbosszúlja a szolgáit] e földön?“ (Luk. 18:7,8) A ti hitetek szerint történjen. Azért ma­radjanak hűek a hűségesek és legyenek állhatatósak azon elhatározásukban, hogy Istent és Királyát szolgál­ják, tudván, hogy a szabadulásuk biztosan bekövetkezik, mégpedig hamar.
18 Jósafát megemlékezett először Isten ismertetett akaratára vagy az ily esetekben való szabályára és ki­mutatta, hogy bizik az ígéretekben. Azután pedig hoz­zálátott, hogy feltárja Jehova előtt a rendkívüli esetet vagy Júda népének a helyzetét, valamint annak segítsé­gért való kiáltást amely segítségre oly nagyon vágy­tak. A közeledő ellenségre mutatva, mondotta: „És most íme az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akartad, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Egyiptom földéből kijöttek, hanem mellettük mentek el és nem pusztították el őket.“ — Krón. II. 20:10.
19 Jósafát utalt Moábra, Ammonra és a Seir hegyére s azáltal véglegesen azt az egyesült kereskedelmi, politi­kai és vallásos elemet állapította meg, amely most be­tör arra a területre, ahol Isten maradéknépe jogszerint illetékes. Megfigyelendő, a prófétai kép e része betel­jesedéseképpen, hogyan intézett az ellenség 1933-ban egyesült támadást Isten népe ellen, s hogy azóta tovább nyomulnak az ő területén. Most 1938-ban pedig Isten népe világosan látja, hogyan nyomulnak elő támadásra Sátán összeesküdt, egyesült haderői, illetve a pénzügyi, politikai és vallásos hatalmi csoportok azzal a kijelen­tett szándékkal, hogy Jehova tanúit megsemmisítsék. A nácik, fasiszták, hurrápatrioták, a politikai és kereske­delmi diktátorok, nagy-vallásoskodók, kommunisták és az összes istentelenek összeállotak az Úr és felkentjei ellen. Ezek ellene vannak mindennek és mindenkinek, ami és aki összeköttetésben van Jehova nevével. Ezek különösen ellene vannak a nagy igazságoknak, amelyek Isten népére vannak bízva s amelyeknek hirdetése nekik megparancsoltatott. Ezek mindannyian szeretik a pénzt és különösen a „kereszténység nyáj-vezéreit“ szemléltetik. Sok politikus részt vesz a politikai színjá­tékokon a nyeresség kedvéért, amit a kereskedelmi és vallásos társaságtól huzhatnak, s ezért vannak bele fog­lalva ebbe a gyűrűbe s különösen a modern moábitákban vannak képviselve. Mivel a vallásvezetők szintén szeretik a pénzt, kinyújtják a kezüket, s a pénzváltók megfizetik a vallásvezetőket, hogy megnyugtassák a sa­ját lelkiismeretüket, feltételezvén, hogy ők ki tudják húzni a nyomorúság napját, mialatt folytathatják igaz­ságtalan üzérkedésüket. Attól félvén, hogy a vallásvezérek bojkotot vezetnek ellenük, valamint az egyház­ból való kitagadás fenyegetésétől, továbbra is támogat­ják a vallásvezéreket A politikusok pedig velük tarta­nak a szentségtelen eljárásukban. Bosszankodnak Isten igazságának a hirdetésén, amely a vallásos hiszékeny­kerítést és a vallásos zsarolókról lerántja a leplet, aki­ket megfizetnek, hogy a saját lelkiismeretüket megnyugtassák és gaztetteiket megszenteljék. Ily módon az ördö­gi szervezet összes elemei szimpatizálnak egymással, amint azt a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye tet­ték. Mindannyian egyetértenek a pápa úgynevezett „szociális igazságosság“-ról szóló véleményével, mivel az ő eszméi sem az önző kapitalista rendszert, sem pe­dig a sokaknak a szívtelen kevesek által való kizsákmányolását nem helyteleníti. Ők valóban mindannyi­-
an szeretik a pénzt és a nyereségért cselekszenek. Az úgynevezett „szociális igazságosságról“ szóló eszméket a XIII. Leó pápának a munkásnak a munkaadóval va­ló viszonyáról szóló enniklikája tartalmazza, amivel a katolikus papok oly hangosan dicsekedtek s amit Frank­lin D. utánnozni próbált az NRA- [Nemzeti újjáépites törvény] tervével, amely 1933-ban lett kihirdetve.
20 Az Isten és Királysága elleni fentemlített összeeskü­vők szövetségében a Jósafát által prófétailag „Seir hegyeként“ említettek is képviselve vannak, a mai Meuniták, illetve az Ördög szervezetének a római katolikus tekintély-hierarchia vezetése és uraló befolyása alatt álló vallásos elem, amely emberek a „Seir hegyén“ lakozókhoz hasonlóan magasra építik fészküket, mint a Seir hegyén fészkelő tisztátalan madarak. A Jósafát által emlitett szövetséges ellenségek voltak azok, akik­nek a megtámadását az Úr megtiltotta Izraelnek, mikor ez kivonult Egyiptomból Izráel negyven évig tartózkodott a pusztában. Az „Illés munka“ negyven éve alatt Isten nem engedte meg népének az Ördög szervezete ke­reskedelmi, politikai és vallásos csoportjainak a meg­támadását. Ennek megtevését az Úr nem engedte meg a „felszerelés napja“ előtt, amely 1918-ban kezdődött, sem a nemzeteknek ugyanebben az évben kezdődő meg­ítélésének a kezdete előtt, amidőn Krisztus Jézus mint bíró a templomhoz jött. Jehova bosszújának a napja nem volt szabad ez időpont előtt bekövetkezzen; ezért az Úr Jézusnak a templomhoz jövetele előtt nem volt itt az ideje, hogy a szellemi Izráel, Isten maradék népe kihirdesse a bosszúállás napját. Az Illés korszak negyven éve folyamán Jézus előkészítette az ’utat Jehova előtt‘ (Mai. 3:1). hogy „az ő neve számára kiválasztott nép“ megszabadulyon Babilonból és tevékeny tanújává le­gyen Jehovának. Tehát az esedékes idő bekövetkezése után kezdett hozzá Krisztus Jézus mint Jehova akara­tának a végrehajtója a most közeledő végharcra való felkészüléshez. Attól kezdve elfoglalják állásaikat az ellenséges haderők a csatarendben és felkészülnek a végesatára.
21 A Kanaánba való vonulásuknál kitértek az Izraeli­ták a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye elől, mivel

Jehova ezt megparancsolta nekik. (Mózes V. 2:1—19:IV. 20:14—21) Az egyház Illéskorszaka alatt a felszenteltek hasonló utasításokat kaptak, amelyek Isten­nek a testi Izraelhez intézett utasításaival párhuzamo­saknak látszanak. E pontra vonatkozólag lásd az írás­ tanulmányok 6. kötetének 563/564. oldalát [angolban]. Ézsau a modern vallásoskodókat szemléltette. Az Illés­ korszak folyamán nem történt támadás a vallásoskodók ellen, hanem a vallásoskodókkal igyekeztek úgy bánni, mintha azok keresztények lennének, és a nagy pénzem­berekről és pénzváltókról mint „Fellerstone testvérről“

beszéltek. A mi Istenünk hosszúállásának a hirdetésére az alkalmas idő Krisztus Jézusnak a templomhoz való jövetele után és miután az ítélet megkezdődött a nem­zeteken, volt itt, s ez ebben a prófétai képben világo­san megjövendöltetett. A nemzetek előbb el kellett ves­sék Krisztus Jézust mint Királyt s így benne mint „a kőbén.“ meg kellett ütközzenek, ami 1918-ban történt, azon időben, midőn ő mint főszegeletkö Sionba helyez­tetett. Ez okból fordult el Isten népe a vallásoskodtól az Illéskorszak folyamán, nyugodtan hagyta őket és minden idejét a Bibliában feltárt alapigazságok hir­detésére szentelte, amely alapigazságokat Isten kegyel­me folytán megint megismerhettek.
22 Mindazáltal el kellett jöjjön Isten meghatározott ideje „a mi Istenünk hosszúálíásának a Sátán szervezete minden része ellen való bejelentésére és az el is jött. (Ésaiás 61:2) 1918 óta a leleplezett „gonosz szolga“ tagjai továbbra is igyekeztek a modern Moábiták, Am­moniták és a Seir hegye mellett pártoskodni és ezen eljárásukat az Irástanulmányok hatodik kötete fenntidézett magyarázatával próbálták igazolni. Még Krisz­tus Jézusnak, Jehova akarata végrehajtójának sem volt szabad megsemmisíteni az ellenséget a meghatározott idő előtt. (110. zsoltár 1,2) Most azonban elérkezett az idő, amidőn Jehova megkezdte szokatlan munkáját a szövet­-

190


190
séges ellenségei ellen, s ezáltal elsepri azok hazugság menedékét. A megbízatás, melyet Jehova a népének adott, a 149. zsoltár 6—9. verseiben van feljegyezve s a végrehajtás stádiumában van, de csak 1918 után vet­te kezdetét, s azért nem volt Isten megsemmisítő ítélete, ez idő előtt tanúi által ismertetve.
23 Jósafát a templomban mondott Imájában utalt Je­hova Izráelnek adott azon utasítására, hogy a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye lakói mellett elvonuljanak, amely utasításokat követtek is, s igy Moáb és szövetsé­ges társai meg voltak kímélve a támadástól. Azután így szólt Jósafát: „Imé ezért azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, me­lyet örökségül adtál nekünk.“ (Krón. II. 20:11) Jehova tanúi a földön most betöltik a jövendölés e részét oly értelemben, hogy ők az Úrtól sohasem kaptak megbíza­tást azok betüszerinti megsemmisítésére, akik Sátán szervezetének látható részét alkotják Nekik világosan fel volt tárva, hogy a bosszú Jehováé és ő fog megfizet­ni; következetesen az ő munkájuk nem testi fegyverek­kel történik. Jehova tanúi azért a lázadásokat sem nem helyeselték, sem nem vettek részt ilyenekben vagy más, a világi berendezések megdöntésére irányuló kísérletek­ben. Azonkívül soha senkit nem bátorítottak ilyesmire. Egyedüli kötelességük és megbízatásuk abból áll, hogy a nép előtt ismertessék Isten feltett szándékát, miszerint megfizet Sátánnak és támogatóinak, s ezáltal a jóa­karatú emberek figyelmeztetve vannak, hogy a bizton­ság helyére Isten szervezetébe menekülhessenek. Jeho­va tanúi sohasem kísérelték meg igénybe venni a poli­tikát vagy hasonló eszközöket vagy a törvényhozó tes­tületeket vagy a bíróságokat, hogy ily módon elrabol­ják valakinek a gondolati szabadságát vagy a szerve­zetük szabad tevékenységét vagy őket megakadályoz­zák véleményük vagy meggyőződésük kinyilvánításá­ban, mivel ők világosan látják, hogy Jehova a világ szentségtelen berendezéseit megtűrte, míg eljön megha­tározott ideje a hatalmának az ellenségen való kinyil­vánítására. Ezért most az a megbízatása és kötelessége tanúinak, hogy az embereknek Jehova feltett szándéká­ról beszéljenek. Jehova tanúi pontosan ahhoz az alap­elvhez tartják magukat, hogy a szólás- és hitszabad­ság, valamint a szabad véleménynyilvánítás akadály nélkül fenn kell maradjon. Az Ördög szervezete azon­ban, amelyet a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye szemléltette, megkíséreli elrabolni az istentiszteletben való gondolat-, szólás- és cselekvési-szabadságot. A Sá­tán szervezetének ezek a világi képviselői kegyetlen eszközöket vesznek igénybe Jehova tanúi ellen, hogy megakadályozzák őket az igazságnak mások előtt való ismertetésében, aminek a megtevését Isten nekik meg­parancsolta, s megkísérelik azoknak a hű férfiaknak és asszonyoknak a megsemmisítését, akik Isten parancsai­nak engedelmeskedve, hirdetik az igazságot. Igy a jót a gonosz cselekedeteikkel fizetik.
24 A lefektetett prófétai képben az ellenségről azt mondja a feljegyzés, hogy ez azért jött, „hogy kiűzze­nek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nekünk“. A prófétai kép e részének a beteljesedésénél azt látjuk, hogy Jehova Isten Krisztus Jézus által a maradéknak adta a Királyság földi érdekeiből álló minden jószágát vagy egész örökségét és megparancsolta neki, hogy a Királyság evangéliumának a földön minden nép előtt bizonyságul való prédikálása által mozdítsa elő a Ki­rályság érdekeit. (Máté 24:14) A mai Ammoniták, Mo­ábiták és a Seir hegye lakói most ki szeretnék űzni Je­hova tanúit, illetve az Úr „hű és bölcs szolgáját“, annak tagjait meg akarnák akadályozni az Úr parancsai keresz­tülvitelében, s ily módon szeretnék őket megsemmisíteni és kiűzni abból az örökségből, amelyet Isten ajándéko­zott nekik. Éppen ebből a célból esküdött össze most az ellenség és e támadás keresztülviteléhez nyilt tevékeny­séghez látott, hogy megakadályozza, hogy Isten szövet­séges népe részévé legyen a Krisztus uralma alatti nem­zetnek. (83. zsoltár 3. 4) Isten a Krisztus Jézus hű követőinek örökségképpen ajándékozta az ily jószágokat, s neki mondja Jézus: „Boldogok a szelídek: mert ők örök­-
ségül bírják a földet“ (Máté 5:5). mialatt az Isten királysága földi érdekei értendő. A hűségesek társörökősök lesznek Krisztus Jézus örökségében. A „kecskék“ átal szemléltetett egyesült ellenség most megkíséreli a szelideknek az örökségükből való kiűzését es ama ki­váltságuk elrablását, hogy Krisztus követei legyenek s őt és Királyságát képviseljék a földön. Ebből kitűnik, hogy a mostani események a régi időben világosan szem­léltetve lettek és feljegyeztettek azok javára, akik az Úrnak engedelmeskedni törekszenek.
25 Jósafát folytatta a fohászkodást és Jehova Istent arrakérni, hogy a népe érdekében cselekedjen: „Oh mi Istenünk, nem ítéled meg őket? Mert nincsen mi ben­nünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néz­nek a mi szemeink.“ (Krón. II. 20:12) A szöveg e ré­szében az „ítéled“ szó a héber schapat szónak a fordítá­sa, amelynek a jelentése: bírói döntés s azután az ítélet végrehajtása. Ezért az ima, hogy Isten Krisztus Jézus

átlal bíróilag döntsön, kicsodák a „kecskék“, s hogy azután a megírott ítélete szerint elpusztítsa. Van vala­mi mentségük a modern Moábitáknak, Ammonitáknak és a Seir hegyén lakozóknak a Jehova tanúi ellen inté­zett támadásukért? Igazolni tudják magukat valami­képpen Sátán szervezetének ez elemei, hogy ily támadá­sokat intéztek Jehova szövetséges népe ellen? E kérdé­sekét Krisztus Jézus, Jehova nagy bírói hivatalnoka döntheti el, és ezt cselekszi most. Ő tisztán és világosan kijelenti, hogy az igazságtalan cselekedetük teljesen igazolatlan, s hogy ő ítéletet gyakorol s az összes ily

ellenségeket a teljes pusztulásba küldi. (Máté 25:31—46) Az Úr megparancsolta népének, hogy szolgálnia kell Istent az örökölt „földön“ [a kiváltságokban], szor­galmasan hirdetvén Királyságát és az ellenségei elleni bosszúját, s hogy most csak ezt kell tegye és sem a po­litikával nem foglalkozhatik, sem pedig a kereskedelem és vallás módszereit nem használhatja a munkájánál. Népének a tagjai teljesen el kell legyenek különítve a világtól és szeplőtlenül kell tartsák magukat a világtól. (Jakab 1:27) Ez nem történne meg e keresztényeknél, ha a római kát. hierarchiához hasonlóan vallást gyakorolnának és az Úr nevét ürügyül használnák fel, hogy annak oltalma alatt, politikát, folytassanak, azt használják és arra törekedjenek, hogy hatalmat, nyerjenek e világ hivatalai felett s ezt, valamint a „törvény erős karját“ a céljaik elérésére használják. Az a tény, hogy a római kát. hierarchia ily módszereket használ, azt mutatja, hogy ők ellenségei Istennek és Királyságának.— Jakab 4:4.
26 Jósafát segítségért kiáltott Izráel érdekében, mivel kijelentése szerint „nincsen mi bennünk erő e nagy so­kasággal szemben, mely ellenünk jön“. Az akkor mon­dott e szavak most Jehova tanui vigasztalására szolgálnak. Ők tudják, hogy önmagukban erőtelenek az ellenséggel való szembeszálásra s a visszavágásra, hanem teljesen és egyedül Jehova Istenre és Krisztus Jézusra kell támaszkodjanak, s ezt is cselekszik. Jósafát erőtelenségének az ellenség sokaságával való összehasonlí­tása megfelel annak a ténynek, hogy Jehova tanúi nem használhatnak emberi hatalmat a maguk megvédésére. Jehova előre megjövendölte, hogyan nyomulnak fel né­pe ellen az ellenség haderői, s az ő jövendölései által látja a népe, az ellenség hogyan „jön fel ellenünk“, amely ellenséges haderőket Góg, az Ördög hadvezére ve­zeti. „És eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovon ülők mindnyájan, nagy sokaság és ha­talmas sereg. És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet; az utolsó időben lé­szen ez, hogy felhozlak téged az én földem ellen, hogy a nemzetek megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad, Góg az ő szemük láttára!“ (Ezékiel 38:15,16; Elberfeldi ford.) A pápa által 1933-ban kikiál­tott „szent év“ fiaskója és annak leleplezése a hierar­chia alatomosait és a hiszékenykeritőket kifüstölte üre­geikből, s ezek a tisztátalan szellemek nagy lármát kezdtek és mozgalmat indítottak Jehova tanúinak a ki­ pusztítására. „Mert ördögi szellemek azok, akik jele-

191


191
ket tesznek; akik elmennek a föld és az egész, világ ki­rályaihoz, hogy egybe gyűjtsék azokat a mindenható Isten ama nagy napjának a viadalára... Egybegyűjtötték azért őkét a helyre, amelyet héberül Armageddonnak neveznek.“ (Jel. 16:14,16) Elhatározva Jehova hű­ségeseinek a kipusztítását, menetelnek most a szövet­kezett ellenségek Armageddonhoz,, ahol az Úr össze­gyűjtötte seregeit. „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és azok seregei egybegyültek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül és az ő serege ellen.“ — Jel. 19:19.
27 Midőn Jósafát Így Istenhez imádkozott, a templom udvarán állott a Sion hegyén. Ma Jehova maradéka „Armageddonnál“ áll, amely „a seregek gyülekezésének hegyét“ jelenti. Ennek egyenlő jelentősége van Sion hegyével, ahol Krisztus Jézus összegyűjtötte testének tagjait, a maradékot a templomban. (Jel. 14:1; 16:14—16) Midőn Jósafát az ellenséges haderőket az Izráeliták ellen felvonulni látta, mondotta az Úrnak: „Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek szemeink.“ Ez pontosan leírja Jehova népének a jelen helyzetét és állapotát. Ez a kétségbeesett helyzet volt Isten népé­nek az állapota 1933-ban, mikor megkezdődött üldözé­sük a nácik, fasiszták és a római kat. hierárchia által. Ezek Németországban és más vidékeken mindenféle faj­tájú üldözést megindítottak. Abban az időben kétség és bizonytalanság uralkodott sokak gondolatiban Isten né­pe közül, míg tetszett az Úrnak megjelentetni a Watch Tower 1933 novemberi (Őrtorony 1934 januári) számá­ban a „Ne féljetek“ című cikket. Akkor kezdték felis­merni a kiváltságukat, hogy szilárdan elleneálljanak a felvonuló ellenségnek. A Jehova Isten iránt odaadók szemüket felé és legfelsőbb meghatalmazottja, Krisztus Jézus felé irányították, s mintegy a következő imát re­begték Istenhez: „Szemeimet a hegyekre [a magasabb helyekre, a ’felső hatalmasságokhoz‘, Jehovához és Krisztus Jézushoz] emelem, onnan jön az én segítsé­gem. Az én segítségem Jehovától van, aki teremtette az eget és földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon; nem szunnyad el a te őriződ. Imé, nem szunnyad és nem al­szik az Izráel őrizőjel“ (121. zsoltár 1—4) „Imé, mint a szolgák szemei uruk kezére, mint a szolgalány sze­mei asszonya kezére: úgy néznek szemeink Jehovára, ami Istenünkre, mígnem megkönyörül rajtunk! Könyö­rülj rajtunk, Jehova, könyörülj rajtunk! Mert igen eltel­tünk gyalázattal. (123. zsoltár 2.3) „Szemeim mindenha Jehovára néznek; mert ő húzza ki lábamat a tőrből.“ — 25. zsoltár 15.
28 Népe bátorítására mondja neki Jehova: „Térjetek én hozzám, hogy megtartassatok, földnek minden határai, mert én vagyok az Isten, és nincs több! Magamra esküdtem és igazság jött ki számból, egy szó, mely vissza nem tér: hogy minden térd nékem hajol meg, rám esküszik minden nyelv! Csak Jehovában van, így szól­nak felőlem, minden igazság és erő. Ő hozzá mennek, és megszégyenülnek mindazok, akik reá haragusznak. Jehovában igazul meg és dicsekszik Izráelnek egész mag­va!“ — Ésaiás 45:22—25.
29 Tehát Isten egész népének az a tanács és figyel­meztetés van adva, hogy a nyomorúság és bizonytalan­ság órájában Jehova Igéjére figyeljen, amelyet most ő feltár azok segítségére, bátorítására és erősítésére, akik ragaszkodnak hozzá.
Aggodalom
30 A prófétai kép vagy dráma e részén a helyzet nagyon feszült volt, és nagy aggodalom fogta el az egész ott összegyűlt népet. Jósafát befejezte az imáját. „És a Júdabeliek mindnyájan Jehova előtt állottak, gyerme­keikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.“ (Krón.II. 20:13) Vajjon kapnak feleletet, amely az egész ott összegyűlt népnek bátorságot nyújt? Jósafát imája egy egységes fohász volt Jehovához. Várakozásteljesen ál­lott a nép, a templom keleti részén, az udvaron a szen­tek szentélye arany kapuje előtt, és minden szem a szen­tek szentélye felé volt irányítva, ahol Jehova lakott,
amennyiben ‘te reád [Jehova] néznek szemeink‘. Aggo­dalommal vártak, hogy meglássák, mit válaszol nekik az Úr. Ez valóban nagy szívszorongás ideje volt min­denkire nézve. Hasonló képet nyújtott Márdokeus: Amidőn „mindent megtudott, ami történt“ a gonosztevő Hámán, Ézsau vagy Edom leszármazottja által, „Márdokeus“ megszaggatta ruháit, zsákba és hamuba öltözött;... és kiálta nagy és keserves kiáltással és eljött a király kapuja elé. Ez egy aggodalmas óra volt számára. (Lásd Eszter 4:1,2) Márdokeus ez állapotában mondott imájának az értelmét Isten világo­san feltárta népe előtt 1931-ben. Ezek a képek a mara­dék javára lettek szerezve.
31 Visszatérve a Júdabeliek által szerzett prófétai képre: Ott állottak a templom előtt, tehát Jehova előtt „gyermekeikkel“ [a legkisebbekkel] a férfiak „a felesé­geikkel és fiaikkal egyetemben“, tehát a csecsemőikkel a karjaikon és a nagyobb gyermekeikkel. Ez egy magá­val tehetetlen sereg volt. „A feleségeik“ gyengébbek voltak, mint a harcképes férfiak, és nagy aggodalommal figyeltek és vártak az Úrra. Ezek nem az egyház női tagjait szemléltették, hanem az olyanokat, akik gyen­gébbek az Úrban, mint mások, azonban mégis a Király­ság előrelátható örököseihez tartoznak. (Péter I. 3:7) „És fiaikkal“: ezek (botűszerint) a család „fenntartói“, a fiatalabbak, akik még kiskorúak voltak, akikre az atyák Izráelben támaszkodtak, hogy Izráel nevét fenntartsák. A Júdabeliek e megfé­lemlített serege tudta, hogy az összeesküvő ellenség az ő megsemmisítésükre való elhatározással vonult fel, hogy többé ne emlegessék Izrael nevét. (83. zsoltár 5) A hivő jóakaratú emberek, akik most a földön tartoz­kodnak és a felkentek mellett foglaltak állást, a való­ságban „fenntartók“ vagy építők, akik — Isten kegyel­me folytán az armageddoní nagy csatán keresztülvitet­nek — Jehova Isten és Királya nevét a földön fenntart­ják. Ezek az „idegenek“ s mégis azok társai, akik a templomsereghez tartoznak s most az Úr előtt állanak, s akik ellen most felvonul az egyesült ellenség, a keres­kedelmi, politikai és vallásos elem, hogy pusztulásukat előidézzék.
32 A prófétai kép e ponton világosan vázolja Isten népének mostani helyzetét és állapotát a földön. A Jó­safát áltól elöárnyékolt Krisztus Jézussal, a nagyobb Jósafáttól most a felkentek összegyülekeztek a Sion hegyén. A „más juhokat“ az Úr most az ő aklyába gyűj­ti, s ezek a maradék vagy a szellemi Izráeliták látják most ebben az aggasztó órában, hogyan nyomul fel ellenük a szövetkezett ellenség. Az 1938. év tanú­bizonysága az ellenség felvonulásának, amely azzal az istentelen gonosz kívánsággal nyomul fel, hogy telje­sen megrontsa azokat, akik Istent és Királyát szeretik és nekik szolgálnak Akik az Úr oldalán összegyűltek és neki szentelték magukat, mindannyian látják az ördögi hadsereg felvonulását. Tisztában lévén azzal, hogy ön­magukban képtelenek volnának feltartoztatni egy ily egyesült horda ellenséget, az Úr e hű szolgái Jehovához és Krisztus Jézushoz kiáltanak. A templomsereghez tar­tozók biztosan mindannyian felismerik e nagy veszedelem idejét és a fenyegető helyzetet és azért megértik, hogy ez az az idő, midőn mindannyian szilárdan kell álljanak az Úrban és az igazságosság ügyében mindanynyian teljes egységben kell legyenek. Mindenkinek a szeme Jehova és Királya felé van fordítva, s mindanynyian vállvetve és szilárd elhatározással mennek Isten szolgálatára, tudván, hogy egyedül és kizárólag Jehová­tól és Királyától függnek. Bizonyára a most templomhoz tartozók mindannyian el kellett ismerjék, hogy e sereg­ből valaki, aki a templomsereg egy más tagját megsér­teni vagy megkárosítani próbálja, közvetlenül az Úr haragját vonná a saját fejére. A templomsereg egyetlen tagjának sincs oka vagy mentsége arra, hogy a tem­plomban lévő testvérei valamelyikével ellenséges vi­szonyban éljen. Erre nincs semmi, ok, mert senki sem igazolható, ha a Krisztusban lévő testvérének kárt akar okozni, sem nem lehet ezt tudatlansággal kimenteni,

192


192
mivel az Úr most minden ilyennek világosan feltárta Igéjét, hogy a templom minden egyes tagja „egy legyen a Krisztusban“, s hogy a szeretet összetartsa őket, il­letve az önzetlen elhatározás, hogy minden emberrel jót tegyenek, kiválképpen pedig Isten háztartásával. Hogy most összetarthassanak és az ellenség támadásá­nak ellene állhassanak, Isten népének minden tagját a Krisztus és a királysága iránti szeretet kell összekös­se. Senkise inogjon meg mostan a Királyság és a temp­lomi munkatársak iránti ragaszkodásában!
33 Az ellenség leírhatatlan álnoksággal és gonoszság­gal eltelt felnyomuló seregei most elhomályosítják a vi­lág egét. Ez a felvonuló horda most mindenkit rette­géssel tölt el, aki bizodalmát nem az Úrba veti. A hű­ségesek teljes bizalommal küldték fohászkodó kérésü­ket Jehova trónjához Ez egy aggodalmas pillanat szá­mukra, s szemük és szivük Jehovához van irányítva, mialatt irgalmasságot várnak tőle es arra várakoznak. Mi lesz a felelet a Legfelségesebb trónjától? Feltárja most Jehova Isten népe előtt, hogy mit felel a felnyo­muló falka elleni segítségért és oltalomért való kiáltá­sukra?
(Folytatása következik)


Tanulmánykérdések

1,2. Magyarázd meg, hogy miért lett építve Jeruzsálem és miért emeltetett ott a templom! Mutasd ki, hogy ezál­tal Isten egy prófétai képet szerzett, valamint azál­tal is, hogy Jósafát a Júda népét a kifejezett cél ér­dekében összegyűjtötte!

3. Mi volt a képben és mi a teljesülésben a) ’a templomban lévő Úr ábrázatának a keresése‘? b) az ott szerzett kérdozösködésnek a módja? c) e kérdezösködésnek és az ígéretben való bizalomteljes kitartás eredménye?

4.5. Ki kérdezi meg most az Urat a templomban? s hogyan és miért történik ez? Mit bizonyít az, hogy Jehova kioktatta népét, hogy hogyan kell eljárnia az ellen­séggel szemben?

6. Alkalmazd a prófétai képnek azt a részét, ahol „Jó­safát a Júda és Jeruzsálem gyülekezetében Jebova házában az új pitvar [vagy előudvar] előtt állt!“

7,8. Sorolj fel tényeket, amelyek találóan összhangban van­nak. Salamonnak a Kír. I. 8:41—43-ban feljegyzett imájávall

9. Alkalmazd Jósafátnak a 6. versben feljegyzett szavait!

10,11. Mutasd ki, mily összefüggés van a Krón. II. 20:7;44. zsoltár 1—5 és 2:6—9 között a jövendölés betel­jesedésével kapcsolatban!

12. Mit jelentenek Jehova szavai az Ésaiás 41:8-ban, Mózes I. 12:7-ben és 13:15-ben? Beteljesedett az ígéret?

13,14. Hogyan teljesedett a prófétai kijelentés a Krón. II.20:8-ban?

15,16. Hasonlítsd össze a Júdára jövő „veszedelmet“ a je­lenben Isten népére jövő veszedelemmell Indokold meg, hogy Jehova akkor miért engedett ily veszedel­met a hű népére, és miért engedi meg ezt mostan! Sorolj fel bizonyos tényeket, amelyek megmutatják, hogy az ellenség elemei szövetkeztek s most felvonul­nak Jehova népe ellen a földön!

17. Mily biztosítékunk van arranézve, hogy Isten feleletet ad népének az imájára „hallgass meg és szabadíts meg“?

18—21. Hogyan terjesztette Jehova elé Jósafát az esetét a továbbiakban? Mutasd ki, hogy kit szemléltetnek a prófétai kép beteljesedésében Moáb, Ammon és a Seir hegye és indokold meg, hogy miért szövetkeztek és támadták meg Isten népét egyesült, erővel! Mikor és hogyan nem engedte meg Isten a 10. versben említett prófétai helyzet beteljesedésében, hogy Izráel betörjön Moáb, Ammon és Seir hegyére, amidőn izráel kivonult Egyiptomból?

22,23. Mutasd ki, hogy miként a prófétai kép szerzésének az idején, Moáb, Ammon és a Seir hegye lakói a jót gonosszal fizették!

24. Hogyan jöttek fel a beteljesedésnél Moáb, Ammon és a Seir hegye, hogy „kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk“?

25. Menthető vagy igazolható az ellenséges haderőknek Isten szövetséges népe elleni támadása? Miért?

26. Utalj Iráshelyek idézésével a „nagy tömegre, amely el­lenünk jön“! Mily vigasztalást találunk annak megin­dokolásában, hogy Jósafát a nép érdekében segítsé­gért kiáltott? Indokold meg a nyílt és meggyarapo­dott ellenállást jelenben az igazság üzenete ellen!

27. Mely prófétai jelentősége van annak a körülménynek, hogy Jósafát a templom udvarában a Sión hegyen ál­lott, amikor imádkozott? Mutasd ki, hogy Jósafát ki­jelentése: „Nem tudjuk mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink“ pontosan vázolja Je­hova népének mostani helyzetét és állapotát!

28,29. Hogyan szolgálnak Jehovának az Ésaiás 45:22—25-ben feljegyzett szavai népe bátorítására? Minek a cselekvésére van tehát most Isten népe utasítva és figyelmeztetve?

30,31. Ird le Júda helyzetét, amint azt a feljegyzés 13. ver­se mutatja!

32,33. Mutasd ki, hogy a prófétai kép ezen a ponton világosan Isten most földön lévő népének a helyzetét és állapotát írja le! Van valami oka vagy mentsége a templomsereg valamelyik tagjának, hogy a templom­ban lévő valamely testvérével ellenséges viszonyban éljen? Miért? (Angol W. 1938 július 15)

E folyóiratot az amerikaiak megrendelhetik a következő címen: WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY, 117 Adams Street, Brooklyn, New York, U.S.A. Évi-előfizetési ára 1.— Dollár. iiiiwiiiiiifflimiiiffliiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii

Felelős J. J. Detrich ml., Praha-Vysoiany, Podvini 184. — R. Bfezina Praha, nyomása.