Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/12

189

szent neve az ő templomán nyugszik és a tanúival össze van kötve, s mivel a nevének most igazoltatnia kell, és a szövetkezett ellenség meg kell legyen bosszúlva Jehova Isten hosszútürő az ellenségeivel, s ő megengedi, hogy a népét szorongassa, hogy a felkenteknek alkal­muk legyen kimutatni egyenességüket és ezáltal bebi­zonyítsák, hogy Sátán hazug. Isten a maga meghatá­rozott idejében bosszút áll a kiválasztott szolgáiért, amint azt megígérte: „Hát az Isten nem áll-é bosszút az ő választottaiért, kik ő hozzá kiáltanak éjjel és nappal, ha hosszútürő is irántuk? Mondom néktek, hogy bosszút áll értük hamar. Mindazáltal az embernek Fia mikor eljö, avagy találé hitet [ezt a hitet (Diaglott); illetve azt a hitet, hogy Isten megbosszúlja a szolgáit] e földön?“ (Luk. 18:7,8) A ti hitetek szerint történjen. Azért ma­radjanak hűek a hűségesek és legyenek állhatatósak azon elhatározásukban, hogy Istent és Királyát szolgál­ják, tudván, hogy a szabadulásuk biztosan bekövetkezik, mégpedig hamar.

¹⁸ Jósafát megemlékezett először Isten ismertetett akaratára vagy az ily esetekben való szabályára és ki­mutatta, hogy bizik az ígéretekben. Azután pedig hoz­zálátott, hogy feltárja Jehova előtt a rendkívüli esetet vagy Júda népének a helyzetét, valamint annak segítsé­gért való kiáltást amely segítségre oly nagyon vágy­tak. A közeledő ellenségre mutatva, mondotta: „És most íme az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, akiknek földjén nem akartad, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Egyiptom földéből kijöttek, hanem mellettük mentek el és nem pusztították el őket.“ — Krón. II. 20:10.

¹⁹ Jósafát utalt Moábra, Ammonra és a Seir hegyére s azáltal véglegesen azt az egyesült kereskedelmi, politi­kai és vallásos elemet állapította meg, amely most be­tör arra a területre, ahol Isten maradéknépe jogszerint illetékes. Megfigyelendő, a prófétai kép e része betel­jesedéseképpen, hogyan intézett az ellenség 1933-ban egyesült támadást Isten népe ellen, s hogy azóta tovább nyomulnak az ő területén. Most 1938-ban pedig Isten népe világosan látja, hogyan nyomulnak elő támadásra Sátán összeesküdt, egyesült haderői, illetve a pénzügyi, politikai és vallásos hatalmi csoportok azzal a kijelen­tett szándékkal, hogy Jehova tanúit megsemmisítsék. A nácik, fasiszták, hurrápatrioták, a politikai és kereske­delmi diktátorok, nagy-vallásoskodók, kommunisták és az összes istentelenek összeállotak az Úr és felkentjei ellen. Ezek ellene vannak mindennek és mindenkinek, ami és aki összeköttetésben van Jehova nevével. Ezek különösen ellene vannak a nagy igazságoknak, amelyek Isten népére vannak bízva s amelyeknek hirdetése nekik megparancsoltatott. Ezek mindannyian szeretik a pénzt és különösen a „kereszténység nyáj-vezéreit“ szemléltetik. Sok politikus részt vesz a politikai színjá­tékokon a nyeresség kedvéért, amit a kereskedelmi és vallásos társaságtól huzhatnak, s ezért vannak bele fog­lalva ebbe a gyűrűbe s különösen a modern moábitákban vannak képviselve. Mivel a vallásvezetők szintén szeretik a pénzt, kinyújtják a kezüket, s a pénzváltók megfizetik a vallásvezetőket, hogy megnyugtassák a sa­ját lelkiismeretüket, feltételezvén, hogy ők ki tudják húzni a nyomorúság napját, mialatt folytathatják igaz­ságtalan üzérkedésüket. Attól félvén, hogy a vallásvezérek bojkotot vezetnek ellenük, valamint az egyház­ból való kitagadás fenyegetésétől, továbbra is támogat­ják a vallásvezéreket A politikusok pedig velük tarta­nak a szentségtelen eljárásukban. Bosszankodnak Isten igazságának a hirdetésén, amely a vallásos hiszékeny­kerítést és a vallásos zsarolókról lerántja a leplet, aki­ket megfizetnek, hogy a saját lelkiismeretüket megnyugtassák és gaztetteiket megszenteljék. Ily módon az ördö­gi szervezet összes elemei szimpatizálnak egymással, amint azt a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye tet­ték. Mindannyian egyetértenek a pápa úgynevezett „szociális igazságosság“-ról szóló véleményével, mivel az ő eszméi sem az önző kapitalista rendszert, sem pe­dig a sokaknak a szívtelen kevesek által való kizsákmányolását nem helyteleníti. Ők valóban mindannyi­-

an szeretik a pénzt és a nyereségért cselekszenek. Az úgynevezett „szociális igazságosságról“ szóló eszméket a XIII. Leó pápának a munkásnak a munkaadóval va­ló viszonyáról szóló enniklikája tartalmazza, amivel a katolikus papok oly hangosan dicsekedtek s amit Frank­lin D. utánnozni próbált az NRA- [Nemzeti újjáépites törvény] tervével, amely 1933-ban lett kihirdetve.

²⁰ Az Isten és Királysága elleni fentemlített összeeskü­vők szövetségében a Jósafát által prófétailag „Seir hegyeként“ említettek is képviselve vannak, a mai Meuniták, illetve az Ördög szervezetének a római katolikus tekintély-hierarchia vezetése és uraló befolyása alatt álló vallásos elem, amely emberek a „Seir hegyén“ lakozókhoz hasonlóan magasra építik fészküket, mint a Seir hegyén fészkelő tisztátalan madarak. A Jósafát által emlitett szövetséges ellenségek voltak azok, akik­nek a megtámadását az Úr megtiltotta Izraelnek, mikor ez kivonult Egyiptomból Izráel negyven évig tartózkodott a pusztában. Az „Illés munka“ negyven éve alatt Isten nem engedte meg népének az Ördög szervezete ke­reskedelmi, politikai és vallásos csoportjainak a meg­támadását. Ennek megtevését az Úr nem engedte meg a „felszerelés napja“ előtt, amely 1918-ban kezdődött, sem a nemzeteknek ugyanebben az évben kezdődő meg­ítélésének a kezdete előtt, amidőn Krisztus Jézus mint bíró a templomhoz jött. Jehova bosszújának a napja nem volt szabad ez időpont előtt bekövetkezzen; ezért az Úr Jézusnak a templomhoz jövetele előtt nem volt itt az ideje, hogy a szellemi Izráel, Isten maradék népe kihirdesse a bosszúállás napját. Az Illés korszak negyven éve folyamán Jézus előkészítette az ’utat Jehova előtt‘ (Mai. 3:1). hogy „az ő neve számára kiválasztott nép“ megszabadulyon Babilonból és tevékeny tanújává le­gyen Jehovának. Tehát az esedékes idő bekövetkezése után kezdett hozzá Krisztus Jézus mint Jehova akara­tának a végrehajtója a most közeledő végharcra való felkészüléshez. Attól kezdve elfoglalják állásaikat az ellenséges haderők a csatarendben és felkészülnek a végesatára.

²¹ A Kanaánba való vonulásuknál kitértek az Izraeli­ták a Moábiták, Ammoniták és a Seir hegye elől, mivel

Jehova ezt megparancsolta nekik. (Mózes V. 2:1—19:IV. 20:14—21) Az egyház Illéskorszaka alatt a felszenteltek hasonló utasításokat kaptak, amelyek Isten­nek a testi Izraelhez intézett utasításaival párhuzamo­saknak látszanak. E pontra vonatkozólag lásd az írás­ tanulmányok 6. kötetének 563/564. oldalát [angolban]. Ézsau a modern vallásoskodókat szemléltette. Az Illés­ korszak folyamán nem történt támadás a vallásoskodók ellen, hanem a vallásoskodókkal igyekeztek úgy bánni, mintha azok keresztények lennének, és a nagy pénzem­berekről és pénzváltókról mint „Fellerstone testvérről“

beszéltek. A mi Istenünk hosszúállásának a hirdetésére az alkalmas idő Krisztus Jézusnak a templomhoz való jövetele után és miután az ítélet megkezdődött a nem­zeteken, volt itt, s ez ebben a prófétai képben világo­san megjövendöltetett. A nemzetek előbb el kellett ves­sék Krisztus Jézust mint Királyt s így benne mint „a kőbén.“ meg kellett ütközzenek, ami 1918-ban történt, azon időben, midőn ő mint főszegeletkö Sionba helyez­tetett. Ez okból fordult el Isten népe a vallásoskodtól az Illéskorszak folyamán, nyugodtan hagyta őket és minden idejét a Bibliában feltárt alapigazságok hir­detésére szentelte, amely alapigazságokat Isten kegyel­me folytán megint megismerhettek.

²² Mindazáltal el kellett jöjjön Isten meghatározott ideje „a mi Istenünk hosszúálíásának a Sátán szervezete minden része ellen való bejelentésére és az el is jött. (Ésaiás 61:2) 1918 óta a leleplezett „gonosz szolga“ tagjai továbbra is igyekeztek a modern Moábiták, Am­moniták és a Seir hegye mellett pártoskodni és ezen eljárásukat az Irástanulmányok hatodik kötete fenntidézett magyarázatával próbálták igazolni. Még Krisz­tus Jézusnak, Jehova akarata végrehajtójának sem volt szabad megsemmisíteni az ellenséget a meghatározott idő előtt. (110. zsoltár 1,2) Most azonban elérkezett az idő, amidőn Jehova megkezdte szokatlan munkáját a szövet­-