Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/11

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


188
ki titeket az Úr hatalmas kézzel {Egyiptomból] és sza­badított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből.“. (Mózes V. 7:7,8) Jehova most a föld feletti uralmat Krisztús Jézusnak, a valódi magnak adta, és az Ördög többé sohasem nem nyeri el az uralmat, hanem Jehova örök barátja, Krisz­tus Jézus mindörökre uralkodni fog, Sátán pedig és az ő követői örökre meg lesznek semmisítve.
13 Jósafát tovább folytatta az imát és mondá: „És la­kának [az Ábrahám magva] azon és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot.“ (Krón. II. 20:8) A jö­vendölésnek ez a része szószerint igaz és 1919 óta tel­jesedett be. Abban az évben történt, hogy Jehova most földön élő maradéka ki lett szabadítva az Ördög fog­ságából, mire megint tevékenységhez látott az Úr szol­gálatában, félelem nélkül hirdetvén a Királyt és Király­ságát, s ezek a maradéktagok most az Úr Királyságá­ban laknak. A Jehova előtt való útegyengetés befeje­zése után az Úr Jézus egyenesen el jött a templomához mint „a szövetség követe“ és felépítette Siont, Isten lakóhelyét. Ezt Krisztus Jézus önmagára, az alapkőre építette, mire a hűeket feltámasztotta a halálból s azu­tán a még földön tartózkodó kipróbáltakat megítélte és a templomba hozta, ahol az összes tagok élő kövek Is­ten templomában. „Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegeletkő maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület szép renddel rakattatván nevekedik szent templommá az Úrban, akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a szellem által.“ — Efézus 2:20—22.
14 Ezt Jehova Isten Krisztus Jézus által Jehova neve számára cselekedte. Jehova 1919 előtt negyven évén keresztül a nemzetek közül kiválasztott „egy népet a maga neve számára“, amely hűségesek élőkővekként helyeztetnek be az ő szentélyébe. (Csel. 15:14) Jehova neve e szentély vagy e templomsereg felett van kikiált­va, ami azt bizonyítja, hogy a most földön tartózkodó maradéktagoknak Jehova nevét ismertetni kell, mert ők az ő éppen e célra kiválasztott tanúi: „És így szolo­tok ama napon: Dicsőítsétek Jehovát, kiáltsátok ki a nevét, ismertessétek a népek között a cselekedeteit, hirdessétek, hogy az ő neve nagyon fennséges!“ (Ésaiás 12:4; Elberfeldi ford.) Ésaiásnak ez a jövendölése 1919 ben kezdett beteljesedni, amely idő különösen a Cedar Pointban megtartott nagygyűlés által volt jelezve.
15 Az a „kijelentés“, amelyet Jósafát akkor megismé­telt. Salamon királynak a templom Kr. e. 1028-ban tör­tént felszentelésénél használt kijelentése volt. (Kir. I. 8:33—40) Salamon király az imájában „az idegent“ említette: s a Kr. e. 1028. év a Kr. utánni 1925. évnek felel meg vagy abban találja párhuzamát, amidőn „A nemzet születése“ Örtorony-cikk ki lett adva. Ugyaneb­ben az évben lett kiadva és nyilvánosan proklamálva „A reménység üzenete“ is, amely üzenet „Minden jó­ akaratú emberhez“ lett intézve, illetve az „idegenekhez“ vagy az Úr „más juhaihoz“, akiket ő összegyűjt s akik a „nagysokaságot“ alkotják. Jósafát akkor a Salamon szavait idézte: „A mikor veszedelem jövend mireánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e ház­ban előtted — mert a te neved e házban van — és amikor kiáltunk hozzád a nyomorúságunkban: hallgass meg és szabadíts meg minket“ (Krón. II. 20:9) így a király megbízott Isten ígéretében, amelyet Salamon ki­rály imája által juttatott kifejezésre: ’Ha hozzád kiál­tunk nyomorúságunkban, akkor meghallgatsz és meg­szabadíts bennünket.‘ Jósafát helyzete, amely a földi maradék mostani helyzetének felel meg, oly időből szár­mazott, amidőn az ellenség az országba nyomult, ami „szerencsétlenséget“ jelentett, mivel másnak kárt oko­zott. Ez a helyzet ma is, amidőn az ellenség a maradék földjére nyomul, amely betörés nem a maradék tag­jainak Istennel szembeni valamely hanyagságára vagy mulasztására vezethető vissza, hanem a ténynek tud­ható be, hogy szorgalmat és mozgékonyságot mutattak, amennyiben Istennek hűen szolgáltak, ismertetvén az ő ítéleteit, neve igazolását, Sátán szervezetének a meg­semmisítését és az áldásokat, amelyek a Krisztus Jézus
országa által következnek be. A maradék Isten népét alkotja, és mivel Isten keze felette van, Jehova irányít­ja az egészet, hogy a népe ártatlanságát napfényre hozza s a nemzetek elseprésének és kiűzésének, valamint Sátán egész szervezete megsemmisítésének az okát megmutassa. Jehova ily módon ismerteti, hogy ő a leg­felsőbb hatalom, amint azt már a régi korokban megí­gérte. — Mózes II. 9:16.
16 Amiképpen Jósafát Jehova Isten háza előtt állt, ahova Jehova a nevét helyezte, úgy állanak most az összegyűlt maradéktagok Krisztus Jézussal a templom­ban Jehova Isten előtt, ismertetik az ellenség által rájuk zúdított nyomorúságot és felhívják a figyelmet azon ígéretre, hogy Jehova meghallgassa és megszabadítja őket. Igy mondotta meg Jehova előre, hogy az ellen­ségnek a népe elleni támadása a maradékot a ’nyomorú­ságából való kiáltásra‘ fogja indítani; és ők éppen ezt teszik most napjainkban. A maradék az ellenséget nem tekinti kicsinynek és megvetendőnek, hanem helyesen mérlegeli az ellenség erejét, és az Ellenségek című könyvben erre van felhiva a figyelem. A maradék tag­jai elismerik a maguk erötelenségét és tehetetlenségét, és beismerik, hogy Jehova és Krisztus Jézus, a felső hatalmasságok az egyedüli oltalmuk, erősségük és me­nedékük. Noha a kiáltásuk fájdalmas s nagy kint és lelkigyötrelmet szenvednek, teljesen megbíznak Jehovában, el vannak tökélve, az iránta való ragaszkodásuk megőrzésére. Az elnyomottak e kiáltása különösen 1933 ban vette kezdetét és mindezideig tart a fanatikusok üldözése miatt, akik magukat vallásoskodóknak állít­ják, és különösen azok részéről, akik Németországban a fanatikus Hitler alatt működnek s akiket különösen a Vatikánban ülők látnak el tanácsokkal, támogatnak és sarkalnak. Isten népét megrabolták és a vagyonát elkobozták; közülük ezrek piszkos helyen be vannak zárva és sokat, meg is öltek, s mindez a Jehova Isten és felkent Királya iránti hű ragaszkodásukért történik. Ez az üldözés Németországban kegyetlenség és gonosz­ság tekintetében példátlanul áll. De megkezdődött Je­hova tanúinak az üldözése Japánban, Olaszországban, Délafrikában és a világ más részein is. az Egyesült Ál­lamokat is beleértve; és a maradék Istenhez kiált nyo­morúságában és a segedelméért fohászkodik. Amikép­pen az egyesült ellenség felnyomult Jeruzsálem ellen, úgy menetel most is a Jehova népe ellen küzdő egyesült ellenség Istennek földön lévő maradéka felé. 1933 ápri­lisában — ezt az évet a pápa „szent évnek“ kiáltotta ki — „A szent év hatása a békére és jólétre“ címmel egy nyilvános előadás lett tartva, amely rádió segítségével az egész Egyesült Államokban ki lett sugározva. Az abban Isten Igéjéből előadott és nyilvánosan kihir­detett igazságok az egyesült ellenséges haderőket nagy haragra gerjesztette, és a római kat. hierarchia, felbuj­tására elkezdődött Jehova tanúi üldözése Amerika sok államában. Azután ugyanezen év július 20-án konkor­dátum lett kötve Németország kormánya és a pápa kö­zött, miáltal nyíltan beigazolást nyert, hogy a gazdasá­gi, politikai és vallásos elemek megállapodtak Jehova tanúi üldözésének módja felől s hogy az ellenjelképes Moábiták, Ammoniták és a Seir-hegy lakói elindultak Jehova tanúi ellen. Röviddel azután New Jersey-ben Jehova tanúi közül nagyon sokat letartóztattak a Ki­rályság evangéliumának a hirdetése miatt. Amidőn a New Jersey-i állam Plainfield nevű várossában egy nyilvános előadás lett tartva „Miért gyakorolják a val­lásos türelmetlenséget“, témával, az ellenség demonstrált és nyíltan fenyegtődzött felfegyverzett emberekkel, hogy szét lövi Jehova tanúit, akik ott békésen összejöttek azon egyetlen célból, hogy ismertessék az Isten Igéjé­ben tartalmazott dolgokat. Azután jelent meg a Watch Tower 1933 novemberi (Őrtorony 1934 januári) számában a „Ne féljetek“ (Máté 10:28) cikk, s így bátorí­totta az Úr a földi eszközei által népét, hogy tartsanak össze a Királyság érdekében, akármi is történjen azután.
17 Miért adatott egy ígéret ebben a prófétai képben az ő népe azon kiáltására vonatkozólag, hogy ’meghall­gassa és megszabadítja‘? Mert Isten feddhetetlen és