Az Ő nyája (2. rész)

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Katomozes (vitalap | szerkesztései) 2023. november 18., 16:36-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „<pages index="Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf" from=1 to=1 header=1 /> </div> <pages index="Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
 

Borító


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11


The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Vychazi mesfene v Praze IX.,
Podvini 184.
Monthly, September 1938
Havi folyoirat
25. evfolyam
17/18
1938 szeptember 15
TARTALOM
Az ő nyája, I. rész
130
Az ő nyája, II. rész
135
Gyermekek, I. rész
142
Gyermekek, II. rész
148
Egység a cselekedetben
155
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933.
Made in Czechoslovakia

“Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf”

135

135
bizonyultak és a templomba gyűjtöttek, ezek bizalmas viszonyban vannak az Úr Jézus Krisztussal. Most tehát többé nem szükséges, hogy a közbenjáró, a szent szellem bizonyságot tegyen nekik; hanem maga az Úr Jézus az erősségük és vezérük, mivel Ő most velük van. A tem­plomban összegyűjtöttek részévé tétetnek 'Isten válasz­tott szolgájának', és az Úr Jézus Krisztus angyalai, akik néki a templomban szolgálnak, szolgálják a templom­sereget: „És elküldé angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik választottait! a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig." (Máté 24:31 „Mert an­gyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek minden utadban." (91. zsoltár 11, 12) Csak a „kicsiny nyáj" van a templomba gyűjtve, és e „kicsiny nyáj" tagjai­nak 'tesz bizonyságot a szellem', hogy Isten fiai. Mikor kezdődött a szellem e bizonysága? és hogyan adatik ez a bizonyság, miáltal megállapíthatjuk a Krisztus Jézus­sal való királyságra szóló el hivatásunkat és választá­sunkat?


Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 március 15)


Az ő nyája
II. rész
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet és engemet is ismernek az enyéim, amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor." — János 10:14—16.


1
HEH0VA feltámasztotta Jézust a halálból, maga után a legmagasabb tisztségre emelte és teljes hatalommal és tekintéllyel ruházta fel a „kicsiny nyáj" és később a más juhok" összegyűjtésére. Röviddel Krisz­tus Jézus felmagasztalása után s amidőn a tanítványok Jeruzsálemben ígérete beteljesedésére vártak — amely ígéret szerint Jézus Jehovát kérni fogja, hogy egy másik ügykezelőt vagy vigasztalót küldjön nekik — rájuk szállott Isten szellemének a hatalma. Akkor és ott kezdett a „szellem maga" bizonyságot tenni, amint azt az apostol feljegyzi. A szent szellemnek a hű apostolokon, körülöttük, általuk és érettük való megnyilatkozása és működése által tett bizonyságot a szellem, hogy ők Is­ten fiai és Krisztus Jézus társörökösei voltak. Isten elküldötte nekik a „segítőt" és „vigasztalót", amint azt Jézus megígérte, s a „bizonyság" megkezdődött nekik és azután mindazokhoz eljutott, akik meghívattak a ki­rályságban való résztvételre úgy ahogy Jézus már földönlétekor meghívta hű tanítványait, hogy vegyenek részt vele a királyságban.
2
Pünkösdtől kezdve Krisztus Jézusnak 1918-ban történt templomhoz jöveteléig oktatta a szent szellem az Úr igaz követőit: „Az ügykezelő [vigasztaló] pedig, a szent szellem, amelyet az én nevemben küld az Atya az mindenre megtanít benneteket és mindenre emlékeztet, amiket mondottam néktek." (János 14:26; Elber-
feldi ford.)A szellem az apostoloknak bizonyságot tett Jézusról, amint megmondotta nekik: "Mikor pedig eljő majd a vigasztaló, akit [helyesebben:amelyet] én küldök néktek az Atyától, az igazságnak szelleme, amely az Atyától származik, az tesz majd rólam bizonyságot." (János 15:26) A szellem rávezette őket az igazságra és meg mutatta nekik az eljövendő dolgokat: "De amikor eljő amaz, az igazság szelleme, minden igazságra elvezérel titeket. Mert nem ő magától szól néktek, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőit majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém: azért mondottam, hogy az enyémből vesz és megjelenti néktek." - János 16:13-15.
3
A szent szellem nem úgy hatott a tanítványokra, hogy őket mintegy autómataként működtesse, hanem a Szentírás szerint a tanítványok sokat tanulmányoztak, kutatták és megvitatták a dolgot, s mivel Isten akaratát igyekeztek cselekedni, a szellem a helyes uton vezette őket. Ők nem tanultak sok nyelvet; a szellem azonban képesítette őket arra, hogy az Úr üzenetét értelemmel sok nyelven prédikálják. (Csel. 2:4) A felszenteltek csoportjai között sok tanító volt; mindazáltal a "szent szellem" Barnabást és Saulust [Pált] választotta ki, hogy az Úr nevében úttörő szolgálatot végezzenek. „Mikor azért azok az Úrnak szolgáltak és bőj-

136

136
töltek, monda a szent szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam ... Ők annakokáért, miután kiküldettek a szent szellemtől, lementek Szeluciába; és onnan eleveztek Cíprusba." — Csel. 13:2, 4,
4
Amidőn az, apostolok összegyűltek Jeruzsálemben, hogy megvitassák az Úr áltál rájuk bízott munkát, a "szellem" őket Isten akaratának a helyes megértésére, vezette. Erre választott férfiakat küldtek ki a munka végzésére és ellátták őket útmutatással, amint többek között olvassuk: ".. Mert tetszett a szent szellemnek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reá­tok ezeken a szükséges dolgokon kívül." — Csel. 15:23—28. vers.
5
Pálnak és Barnabásnak a „szellem" megtiltotta,, hogy bizonyos vidékekre menjenek: „Eljárván pedig Frigiát és Galícia tartományát, mivelhogy eltiltatának a szent szellemtől, hogy az Igét Ázsiában hirdessék. Misia felé menvén, igyekeztek Bithiniába jutni; de nem engedte őket a szellem." — Csel. 16:6, 7.
6
Bizonyos érettkorú, Istenhez ragaszkodó férfiak az Efézusi gyülekezetben vénekké vagy felvigyázókká tétettek; mindazáltal nem a csoport vagy gyülekezet tag­jai által történt választás útján, hanem a szellem" „tette őket felvigyázókká". „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem titeket, felvigyázzókká tett, Isten gyülekezetének védelmezésére, amelyet a sajátja vérén szerzett magának." — Csel. 20:17—28; Elebrfeldi ford.
7
Amidőn Pál körül járt és az evangéliumot prédi­kálta. 'a szent szellem bizonyságot tett neki városonként, hogy fogság és nyomorúság várt reá.'(Csel 20 vers 23) „A szellem" egy bizonyos Agabus nevű férfiú által tudtára adta Pálnak a bekövetkezendő üldöztetést. (Csel. 21:10, 11) „A szellem" Péter és János apostolok által más felszenteltekre és megkereszteltekre is ki lett töltve. (Csel. 8:14—18) Pál által hasonlóképpen hatott ki „a szellem" más felszenteltekre és megkereszteltekre Korintusban. s a szellem működése által azután 'nyel­veken szóltak és jövendöltek'.(Csel. 19:1—6) Ugyan­ez áll más Galatabeli és Tesszalonikabeli felszenteltekre is. (Gál. 3:5; Tessz. I. 1:5, 6) Meg van írva, hogy Jézus előbb az örömüzenetet a reá hallgató tanítványok­nak kezdte hirdetni, „velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel és a szent szellem közlésével az ő akarata szerint." — Zsidók 2:3, 4.
8
„A szellem" különbözőképpen nyilatkozott meg, de mindig ugyanaz a szellem volt. „A kegyelmi ajándékok­ban pedig különbség van, de ugyanaz a szellem. Min­denkinek azonban haszonra adatik a szellem kijelen­tése." (Kor. I. 12:4, 7) A szellem azért adatik, hogy bizonyságot tegyen mindenkinek, aki fel van szentelve és Krisztus testébe van keresztelve. „Mert hiszen egy szellem által mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy szellemmel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok." — Kor. I. 12:13, 14.
9
Szellemi ajándék és a szellem bizonysága csak „a Krisztusban" lévőknek adatik, mivel ezek az ő halá­lába keresztelkedtek s ezért előrelátható tagjai a „ki­csiny nyájnak", és ezeket Isten úgy helyezi el a test­ben, ahogy neki tetszik. (Kor. I. 12:18, 28, 31) Mind­ azok, akik a szent szellem ajándékát kapták és annak bizonyságával bírnak, az ily szellemi ajándékokat szere­tettel, illetve Isten iránti önzetlen odaadással kell hasz­náljanak (Kor. I. 13:1, 2) Valaki magát Isten akara­tának a cselekvésére szentelheti s a szent szellem még­se működne egy ily személy által, "ha" cselekedetének nem a szeretet vagy az Isten iránti önzetlen odaadás volna az indító oka. Ha valaki önmagát akarja felmagasztalni, az az Isten szellemével ellentétben van. Így tehát a Krisztusban megkereszteltekhez és az önzetlen­ségtől vezetettekhez vannak intézve a köv. szavak: „Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, min­den beszédben és minden értelemben, amint megerősit-
tetett ti bennetek a Krisztus felöl való bizonyságtétel, úgy hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűköl­ködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését." — Kor. I. 1:5—7.
10
Krisztus Jézus visszajöveteléig „a szellem" kutatja Isten dolgainak minden mélységét, és a szellem megta­nítja a Krisztus Jézusban lévőket mindazon dolgokra, amelyeket Isten az ilyeneknek ajándékozott. "Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő szelleme által, mert a szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységét is. Mi pedig nem a világ szellemét vettük, hanem az Istenből való szellemet, hogy megismerjük azokat, ami­ket Isten ajándékozott, nekünk. Ezeket, prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, amelyekre emberi bölcseség tanít, hanem amelyekre a szent szellem tanít: szellemiekhez szellemieket szabván (Elberfeldi ford. szerint: szellemi dolgokat szellemi eszközökkel közölve)." (Kor. I. 2:10, 12, 13) Krisztus Jézusnak a templomhoz jövetele óta minden ily tanítás és oktatás az ő vezetése alatt áll, és ő oktatja a templomsereg tagjait.
11 Krisztus Jézusnak a mennybemenetele és a szent szellem kitöltetése előtt az apostolok nem ismerték és nem értették Isten titkait: de a szent szellem bizonysága és működése által a meghatározott időben feltárult előt­tük ez a titok. (Kol, 1:26, 27; Efézus 3:4, 5) „A szent szellem" bizonyságot, tett az apostoloknak és más szen­teknek a Szentírás által, amit Isten a hű próféták által jegyeztetett fel. (Zsidók 3:7— 10) A sátor intézmény és az előképes áldozás tisztázva lett az apostolok előtt, s erről bizonyságot tett Pál apostol is, amint írva van „Bizonyságot tesz pedig erről minekünk a szent szellem is, mert minekutánna előre megmondotta [Jeremiás pró­féta által (31:33, 34)]; 'Ez az a szövetség, melyet kö­tök velük ama napok után, monda az Úr: Adom törvé­nyemet szíveikbe, és elméjükbe írom be azokat'." — Zsidók 10:15, 16.
12
János, az Úr ihletett tanúja, a Krisztus Jézusban lévőknek a következőket irta: „A szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a szellem az igazság." (János I. 5:6) A „vigasztaló", „ügykezelő" vagy „segítő " a szent szellem. (János 14:16, 17) „A szellem" az, amely az egyháznak — nem pedig a világnak — bizonyságot tesz. „És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala: írd meg: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva! Bizony, azt mondja a szellem, mert megnyugosznak fáradságuktól, és az ő cselekede­teik követik őket." — Jel. 14:13; 2:7, 11, 17, 29.
13 „A szellem" működött az apostolok által, miután szellemtől születtek és teljesen alárendelték magukat Istennek: „Nem az igazság cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket [Isten] az újjászületésnek fürdője és a szent szellem megújítása által, melyet kitöltött, reánk bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által." (Titus 3:5, 6) „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek Istentől szeretett testvéreim, hogy Isten titeket mint az üdvösség első zsengéit kivá­lasztott a szellem szentelésében [a szent szellem megújí­tásában] és az igazság hitében." (Tessz. II. 2:13: Allioli) A szellemtől való születés és a szent szellem bizonysá­gának tapasztalatában a Jonadáhok nem részesünek; ily tapasztalatokon csak a szellemtől szülöttek és a magas meghívásban részesültek mennek keresztül.


„A mi szellemünk"
14
Az apostol önmagáról és a "kicsiny nyájhoz" tarto­zó s 'vele hasonló drága hitben' lévőkhöz írja: ’A szellem egyidejűleg bizonyságot tesz a mi szellemünknek.' (Parkhursts Greek and English Lexicon) Ez nem azt jelenti, hogy Isten szelleme a mi szellemünkkel együtt működik annak bizonyítására, hogy mi az ő gyermekei vagyunk, mintha Istennek szüksége volna a mi szelle­münkre az ő bizonyságának az igazolásához vagy támo­gatásához, hanem hogy Isten szelleme „a mi" szelle­münknek bizonyságot tesz, vagyis a fiúság szellemének, amelyet Isten a mi szíveinkbe küldött s amely ott kiált: „Abbá Atya!" (Róma 8:15) S így Isten szelleme egyi-

137

137
dejüleg bizonyságot tesz a mi szellemünknek azoknak, akik Krisztusban vannak], hogy mi oly viszonyban állunk Istennel, amely feljogosít bennünket, hogy őt „Atyának" szólítsuk, mert mi az ő szellemtől szülött fiai vagyunk. A szellemtől szülötteken kívül senki se bír ezzel a bizonysággal.
15 Mi „a mi szellemünk"? Ez az a láthatatlan indító vagy mozgató erő mibennünk, amely bennünk lakozik és működik, amióta Jehova Istentől mint szellemi gyermekek vagy fiak születtünk. Ez a szellem nincs bennünk természetünknél fogva, illetve azt nem örököltük Adám­tól, hanem Jehova helyezi ezt a szellemet a szellemtől szülött fiaiba, s ez a szellem igénybe veszi minden erőnket, képességünket és tehetségünket Isten mennyei Atyánk akaratának a keresztül vitelénél, és arra indít bennünket, hogy önzetlenül működjünk, és bizonyítsuk be Isten iránti ragaszkodásunkat. Ez a „mi szellemünk" illetve az a szellem, amely Krisztus teste minden tagjának adatot s amellyel mindenik bír, és Krisztus teste minden tagjának bírnia kell vele.
16
Krisztus testének a szelleme „megtartatik" Isten hű maradékának és mindazok megőrzik, akik teljesen ragaszkodnak Istenhez és királyságához Jézus Krisztusnak Isten templomában való jelenléte napjáig és alatta is. (Kor. I. 5:5) „Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és egész szelleme­tek és lelketek és testetek őriztessék meg feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor." (Tessz. I. 5:23; Elberfebli ford.) A következő figyelmeztetés azokhoz van intézve, akik „az adopció szellemét" nyerték el Krisztus testében: 'Dicsőítsétek Istent a ti szellemetekben, amely az övéi (Kor. I. 6:20; Luther) "Szent legyen mind testében, mind szellemében!" (Kor. I. 7:34) ’A hitnek szelleme van mi bennünk.' (Kor. II. 4:13) 'Istent szellemben imádják." (János 4:23, 24) 'Szellemben imádkozzatok!" (Efézus 6:18) „Szellemben való szeretet." (Kol. 1:8) „Ujíts meg bensőmben egy szilárd szellemet." (51. zsoltár 12; Elberfeldi f.) 'Légy hűséges szellemű.' (Példab. 11:13) 'Legyen szellemben való közösségtek!' (Filippi 2:1) 'Légy példa a szellemben!' (Tim. I. 4:12) „Szellemben buzgók legyetek!" (Róma 12:11; Csel. 18:25) „A szellemtől kényszerítve" Isten szolgálatára. (Csel. 20:22) 'Istennek szolgálni szellem szerint vagy szellemben. (Róma 1:9; 7:6) 'Szellemben felindulva a bizonyságtevésre.' (Csel, 17:16) 'A szellem szorongatta Pált a bizonyságtevésre.' (Csel. 18:5) 'Szellemben szilárdak legyetek!' (Filippi 1:27) 'Legyetek szellemben körülmetélve — belsőképpen!' (Róma 2:29) 'Szellemem örvendez Istenben.(Luk. 1:47) A józanságnak ezt a szellemét adja Isten a szellemtől szülötteknek, akik hűségesek. (Tim. II. 1:7) Mindezek távol vannak a természetes emberektől: "Az embernek szelleme, amely ő benne van. — Kor. I. 2:11.
17 A szent szellem bizonysága és működése a szellemtől szülöttek érdekében, amint az a fenti Irásszövegeben fel van tárva, képezi a megjelölés bélyegét vagy "pecsétjét s azért az azzal bíróknak ez a királyságban kilátásban helyezett szellemi testben való eljövendő örökségük előbizonyítéka vagy "záloga". (Kor. II. 1:22; 5:5; Efézus 1:13, 14; 4:30) Csak a „kicsiny nyájat"alkotó szellemtől született fiak bírnak ily pecséttel vagy bizonyítékkal. Akik a „nagy sokaságot" fogják alkotni s most mint „Jonadábok ismeretesek, nem bírják a szent szellem e pecsétjét; mert ők nem lesznek egy szellemi örökségre átmentve s nem is tekintenek ily örökség elé.


„Isten örökösei
18
„A szellem" ugyanakkor bizonyságot tesz a mi fiúsági szellemünknek, „hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig, gyermekek, akkor örökösök is — örökösei Istennek és örököstársai Krisztus [Jézusnak]." Az Úr juhainak szellemtől született, felkent kicsiny nyája bír ily bizonysággal. De hogyan bírják ennek tagjai a szellem e bizonyságát ma, amidőn az Úr a nagy sokaságot összegyűjti, mégpedig oly módon, amint azt a Jonadábok nem bírják? Hogyan állapíthatják meg a Jonadá-
bok, hogy ők nem bírnak a szellem ily bizonyságával s ennek következtében nem várományosai a szellemi királyságnak? Ha nincsenek a királyság szövetségében, akkor ne vegyenek részt a Krisztus Jézus halálára emlékeztető úrvacsorán; s hogyan ismerhetik fel azért a Jonadábok ezt a fontos tényt? Fontos, hogy képesek legyenek eldönteni a kérdést, s hogyan döntenek?
19 Amint az a fent megvizsgált Irásbizonyitékokból kitűnik, a szellem bizonyságának egy meghatározott kezdete volt, s ezt a meghatározott időt pünkösd jelezte. Az Úr apostolának abban az időben tett bizonysága bizonyítja ezt, s akkor sokan csodálkoztak azon, ami történt s amiről ezt az apostolt beszélni hallották. A szent szellem e kitöltésénél teljesedett be először a Jóel próféta (2:28, 29) által régen feljegyzett jövendölés. Ez az idő vagy a szent szellem e működése előre el lett rendelve vagy határozva. "A szerint, amint magának kiválasztott minket ő benne a világ teremtáse előtt, hogy legyünk szentek és fedhetetlenek ő előtte szeretet által, eleve elhatározván [az időt is előre meghatározta], hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az ő akaratának jó kedve szerint ... A kiben vettük is az örökséget, eleve elrendeltetvén annak eleve elvégzése szerint, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik." - Efézus 1:4, 5, 11.
20 Ez azt bizonyítja, hogy a szent prófétákat nem fogadta fiaivá s azok sohase bírtak a szellem bizonyságával. Isten előre meghatározta a fiúsági állapotban való fogadás idejének kezdetét, mi Krisztus Jézus, Isten szeretett fia által történik, aki első volt és feje a fiak házának Még Keresztelő János sem lett fiúvá fogadva és nincs mennyei öröksége, aki az utolsó próféta és Krisztus Jézus előhirnöke volt s őt követte mindaddig, amíg Heródes keze által mártírhalált halt. (Máté 11:11) Keresztelő János nem tanította tanítványait így imádkozni: "Mi Atyánk." - Lukács 11:1, 2.
21 Ha Isten a szellem bizonyság idejének kezdetén előre, meghatározta és megjelölte, elvárhatjuk, hogy Isten azt az időt is megjelöli,amidőn az Úr földi seregének vagy "más juhainak" a kiválasztása megkezdődik, valmint azt az időt is, amidőn a szellem bizonyságának a "vigasztaló" által való adása megszűnik? Továbbá az Isten szellemének olyképpen való megnyilatkozása, s amint azt a szent próféták a multban bírták és megnyilvánították, s amint azt ma a Jonadábok is bírhatják, bizonyítaná, hogy valaki Isten családjába felvétetett és így Krisztus Jézus társörököse? Vagy szükség van további bizonyítékokra annak kimutatására, hogy valaki készen áll a királyságra? Ezeket a kérdéseket egy további elmélkedésnél kell helyesen mérlegelni és rájuk helyes feleletet adni.
Az idő
22
Jehova a maga feltett szándékát pontosan az általa előre meghatározott időben hajtja végre, s miután egy esemény bekövetkezett, ismerteti az Úr annak a különleges időnek a fontosságát, amidőn az esemény lejátszódott. A Kr.utánni 33. év jelentette a szellemi fiúságra való elfogadás idejének kezdetét. A Kr. u. 1918. év jelentette azt az időt, amidőn Krisztus Jézus a Jehova előtti utkészítés munkáját befejezte és egyenesen a templomhoz jött. (Lálsd Az Őrtorony 1926 októberi számát.) 1922 jelezte a szent szellemnek Jóel által mejövendölt második kitöltését. (Őrtorony 1926. jan. 1) 1931 jelezte azt az időt, amidőn Jehova a felkentek előtt a nekik adott új nevet ismertette. (Őrtorony 1931 dec. 1) 1935 pedig az az idő volt, amidőn Jehova az ő népe előtt a "nagy sokaság" vagy a "más juhok" kilétét feltárta. (Lásd Az Őrtorony 1935 novemberi számát) Azért mindezek a dátumok fontosak. Mivel a szent szellemnek pünkösdkor, Kr.u. 33-ban, való kitöltése a szellemi fiúságra való elfogadás kezdete volt, akkor kezdték megérteni a szellemi dolgokat,s azért ekkor kezdődött "a szellem bizonyságtevése" a szellemtől szülötteknek s ez jelezte a szellemi osztálynak a " természetes emberek" osztályától való elválasztását. (Kor. I. 2:13-15) Most felismerjük az Írásbizonyítékokat, hogy

138

138
az Úr Jézus a nagy sokaságot alkotó „más juhokat" összegyűjti; s a szellemi értelem most állandóan gyarapszik, mert az Úrnak a templomhoz való jövetelével az elenjelképes pünkösd megkezdődött és Kr. u. 1922-ben elérte a tetőfokot, abban az időben, amidőn az Úr népe jobban megértette a királysághoz való viszonyát mint valaha, és felismerte, mit kell tennie, hogy Jehováról, Királyáról és királyságáról bizonyságot tegyen.
23
Van-e Irásbizonyíték arra, hogy a szellemi megkülömböztetés ideje elérkezett s hogy a szellemi vagy királyi fiak elfogadása körül-belül elmúlt vagy nem sokáig lesz az Úr általános munkája? Igen, mégpedig az a tény hogy’ a nagy sokaságra, a más juhokra, a Jonadákokra vonatkozó előképeket és jövendöléseket az Úr az ő népe előtt feltárja s ezek megértik. A maradék megérti most a jövendöléseket, mégpedig azon ismert és kipróbált szabály alapján, amely szerint Jehova a jövendöléseit feltárja, s ez a szabály abban áll, hogy a jövendölést vagy előképet addig nem lehet megérteni, amig az be nem teljesedett, beteljesedni nem kezdett vagy a beteljesedés stádiumában nincsen. A jövendölések" beteljesedésének és jelentőségének feltárulása tehát azt bizonyítja, hogy a szellemi vagy királyi fiak elfogadásának az ideje körül-belül lejárt s többé nem képezi az Úr általános munkáját. 1918-ban, az Úrnak a templomhoz jövetelekor ki lett hirdetve: „Most élő milliók sohase fognak meghalni", s a szellemi fiak akkor nem értették meg, hogy ez a „nagy sokaság" osztályára vonatkozik. Akkor a nagy sokaság alatt egy szellemi osztályt értettek, de e következtetéssel nem volt igazuk. Amidőn a Jonadábokról vagy nagy sokaságról, 'az Isten iránt jóakaratú emberekről' való értelmük megnyílt, azt az időt kell megjelölje, amikor a „más juhok összegyűjtése megkezdődött vagy kezdődik. Az "új név" adományozása s annak kinyilatkoztatása jelenti a szellemi „dénárok" kiosztását, ami az Úr szőlőmunkásai, a szellemi osztály számára fontos, s ami jövendölés szerint a munka befejezésének a napjaiban történik. (Lásd Az őrtorony 1934 februári és áprilisi számát.) Az Úr 1931-ben nyilatkoztatta ki szellemi fiai előtt, hogy a földön körül kell járjanak s az igazságosság és a királyság után vágyó, illetve a földi osztályhoz tartozó embereket homlokukon megjelöljék. (Az őtorony 1931 november 15-i száma.) 1935-ben feltárta az Úr az ő népe előtt, hogy melyik az így megjelölt osztály: a nagy sokaság. (Lásd Az őrtorony 1935 novem­beri számát.) Ez azt bizonyítja, hogy az Úr megkezdte egy a szellemi osztálytól különböző osztály vagy sereg összegyűjtését, amely földi osztály a szellem bizonyságát nem bírta és nem is bírhatta. (Róma 8:16, 17) Keresztelő János utolsó volt a próféták között s a szellemtől való születés előtt lett kiválasztva. Krisztus testének a tágjairól szólva, jelentette be: „Annak [Krisztusnak vagy a szellemi osztálynak} növekednie kell, nékem [a földi hű osztálynak, amelyhez János tartozott] pedig alább szállanom." (János 3:30) Amidőn azonban a szellemi osztály kiválasztása véget ér és a nagy soka­ság kiválasztása megkezdődik, ez a bejelentett szabály éppen fordítva alkalmaztatik. Ebből tehát ésszerűen következtethetjük, hogy azoknak a többsége, akiket az Úr 1931 s különösen 1935 óta gyűjtött magához, a földi osztályhoz vagy a nagy sokasághoz kell tartozzanak és tartóznak is, amely „más juhok" nem bírnak a szellemi fiaknak osztályrészül jutott bizonyságával a szent szellemnek. Ez nem kell azt jelentse szükségszerűen, hogy ettől az időtől senkise születhetett a szent szellemtől. Ha hűtlenné lesz és elesik vagy kitétetik (Máté 13:41, 42) valaki, aki egykor a királyság várományosa volt, az Úr bizonyára másvalakit hoz a Krisztus testében megüresedett helyre. (Máté 22:1-14) Ezzel a következtetéssel összhangban mondotta az Úr: "Tarsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat." (Jel. 3:11) Ebből következik, hogy aki behelyeztetik a megüresedett hely betöltésére, a szellem bizonyságával bír, s a szellem e bizonysága képesíti őt annak felismerésére és értékelésére, hogy ő Isten szellemi fia.
24
Hogyan ismerheti fel tehát 'a szellem bizonyságát' egy olyan, aki előhozatott egy megüresedett hely betöltésére? Abból nem ismerheti fel, amit egy más személy mond naki, hanem a szellem bizonyságából kell maga felismerje. Hogy mikor hallotta és fogadta el az igazságot, az nem bír döntő erővel. Hogy ez 1931 előtt vagy után történt, nem képez döntő bizonyítékot. A következő azonban fontos, vagyis: Mikor szentelte magát feltétel nélkül az Úrnak és mit ismert fel azután Isten szellemének a vezetése alatt a számára szabadon lévő helyként? Ha a mennyei dolgokat s azt a nagy kiváltságot ismerte fel és értékeli, hogy Krisztus Jézussal meghaljon és azután Krisztus Jézussal örökké éljen, szellemi alapon s a feltételeknek megfelelően örömmel részt vesz a szolgálatban, akkor ez a bizonyságot képezi. Szívét a mennyei és nem a földi dolgokra irányította. Az ember nem lehet közömbös a kilátásba helyezett jutalommal szembe, s ha azt látja, hogy a jutalom a Krisztussal való mennyei együtlétből áll s azután azt örömmel értékeli és az Úr vezetését mindenben követi, az ilyen, ha a magas elhívásban részesül, ezt védelmezi és értékeli s azért a szellem bizonyságát bírja, hogy ő Krisztus Jézus előrelátható társörököse.
25
Feltűnő példákat találunk errevonatkozólag Mózes és Pál tapasztalataiban. Mózes látta, hogy a neki az Úrtól kilátásba helyezett jutalom földi volt, amint meg van írva: " A megjutalmazásra tekintett." (Zsidók 11:24, 26) Pál viszont azt látta, hogy Isten az ő eljövendő jutalmát Jézus Krisztussal a mennyben állapította meg, s hogy az Urat csak ezen a helyen szolgálhatja örökké, s azért irányította szívét teljesen a királyságra. Krisztus Jézust követő társaihoz a következő fontos szavakat írta: "Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent, az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt; akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek , hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam őbenne, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: hogy megismerjem őt, és feltámadásának erejét és szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem vagy, hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem , amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna; de egyet cselekszem: azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azokat pedig, amelyek előttem vannak , néki dőlvén, célegyenest igyekszem Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívása jutalmára," (Filippi 3:8-14) Azután pedig int az apostol másokat, akik szívüket és reménységüket a királyságra irányítják, hogy hasonló értelműek legyenek: "Valakik annakokáér tökéletesek (Albrecht szerint: szellemben érettek; angol Weymontk: érett hitűek) vagyunk, ilyen értelemben legyünk; és ha valamiben másképpen értetek, Isten azt is ki fogja jelenteni néktek" - Filippi 3:15.
26 Nyilván senkinek az állapotáról vagy helyéről szóló bizonysága nem függ valamely ember, szervezet vagy társaság véleményétől. Ez a szellemtől származik és mindenki maga kell felismerje, hogy a szellemtől van vagy sem, erről meg kell legyen győződve s cselekedeteivel bizonyítania kell. Egyetlen valódi Jonadáb sem igyekszik a mennyei elhívás jutalmára, sem nem vár arra, amint azt Pál apostol tette, mivel Isten az ő szelleme által nem ültetett ily indulatot vagy reménységet a szívében. Jehova Isten az elhívó és Jehova helyezi el a tagokat a testben, amint neki tetszik. (Kor. I. 12:18; Tessz. I. 2:12; 5:24; II. 2:14) Az apostol a szellemtől szülöttekhez fordulván, akik a szellem bizonyságát bírják s az Úr által felkenettek, mondván: "És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok [ismeritek a kimenetelt és Jehova feltett szándékát és az iránta való viszonyotokat]. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, ami hazugság." (Já-

139

139
nos I. 2:20, 21) Ha valaki nem bír a szellem bizonyságával, már az önmagában erős és meggyőző bizonyíték, hogy nem a szellemi, hanem a földi osztályhoz tartozik, amennyiben Istennek szentelte magát.
27
Az életnek a Jonadábok vagy "más juhok" érdekében való megnyitása nem lehet egyetlen felszentelt személy számára sem ok arra, hogy a saját sorsa kimenetele tekintetében közönbös legyen. Az összes felszenteltek és szellemtől szülöttek értelmes emberek kell legyenek, illetve tisztában kell jöjjenek azzal, hogy magas elhívásban részesültek, s azért értékelik a Jehovához és Krisztus Jézushoz való viszonyukat. Jehova Krisztus Jézus által feltárta a "jóakaratú emberekről", illetve a "Jonadábokról" vagy a "más juhokról" szóló prófétai képek értelmét, s ezt tette különösen 1931 óta. Egy ily felszentelt és valódi Jonadáb látni és értékelni tudja az Úr rá vonatkozó intézkedését és az Úrnak a "más juhai" összegyűjtését illető szablyait, s amennyiben ezt teszi, összhangban jön azzal és örömmel hozzá igazodik az Úr intézkedéseihez. Az apostol mondja: "Próbáljátok meg magatokat, vajjon a hitben vagytok-é? vizsgáljátok meg magatokat", vajjon Krisztus bennetek és ti Krisztusban vagytok-é, vagypedig az Úr "más juhaihoz" tartoztok? (Kor. II. 13:5; Elberfeldi f.) Ebből kitűnik, hogy magát mindenki a szentírás világánál a jólismert tények figyelembevételével megvizsgálni és megállapítani köteles, vajjon szellem bizonyságával bír vagy sem, vajjon szellemtől született és felkenetett s azért a Krisztus Jézus, a mindenek örököse mennyei országának egy helyére készen áll; s amennyiben nem bír ezzel a szellemmel, Istent azonban szereti és szolgálja, vajjon készen áll egy helyre az Úr juhainak a másik seregében, illetve a nagy sokaságban.
28 Az Úr szőlőhegyének a munkásai közül egyesek az utolsó "óra" kezdetén, illetve 1930 és 1931-ben lettek felvéve. (Lásd Az Őrtorony 1934 februári és áprilisi számát.) Ha valaki magát akkor teljesen és feltétel nélkül Isten akaratának a cselekvésére szentelte, s ha az Úr elfogadta ezt a felszentelődést, s az Úr azután megfelelően cselekedett, úgy ésszerüen és a szentírás világánál szemlélve, csak "egy reménység" vagy elhívatás lehet egy ily felszentelt számára, mégpedig "a fentről jövő elhívatás". Szavait csak a hivatalosokhoz, a szellemtől szülöttekhez intézve, mondja az ige ihletett írója: "Egy a test és egy a szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájunkban." - Efézus 4:4-6.
29 Ez az egy reménység, amelyben mind az ilyenek elhivattunk, az a reménység, hogy Krisztus Jézus örököstársai leszünk egy mennyei örökségben. Egy ilyen reménység azt jelenti, hogy a felszenteltek nagy römmel tekintenek a jövő elé és várják, hogy Isten alkalmas idejében egy mennyei helyet nyerjenek Krisztus Jézussal, a Királlyal. Amiképpen földön létekor Krisztus Jézus, Jehova választott szolgája az Atyának a királyságra vonatkozó akaratának a cselekvésén kívül mindennel szemben vak volt, úgy mindazok is, akik vele a királyságban lenni reménykednek, vakok kell legyenek minden másra nézve és semmivel nem szabad megalkudjanak az ördög szervezete vagy a világ valamely intézményével és nem szabad engedniük,hogy valami feltartóztassa azon kötelességek és megbízatások teljesítésében, amelyeket az Úr azokra bízott, akik a magas elhívatás jutalmáért futnak.
30 Ha valaki a felülről jövő elhívatás reménységét bírja és arra vár, hogy örökké Krisztus Jézussal legyen a menyben, minden földi dologra nézve halott kell legyen, amint írva van: "Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel: mert meghaltatok és életetek el van rejtve együtt Krisztussal Istenben." (Kolossé 3:2, 3) "Ha Krisztussal meghaltatok a világ elemeire nézve, miért vetitek alá magatokat rendeléseknek, mintha még a világba élnétek?" (Kol. 2:20) Ez a reménysége a "kicsiny nyájnak"; azonban a Jonadáboknak vagy a "más juhoknak" nem ez a reménysége. A Jona-
dábok nem számítanak meghalni; az ő reménységük az, hogy Isten haragjának Armageddonban való megnyilatkozása idején oltalomban részesülnek és örökké a földön élhetnek, s ez azt jelenti, hogy Isten igéjén erőszakot követnének el, és magukat nagy veszélyben sodornák, ha részt vennének az emlékvacsora jelképeiben. A kicsiny nyáj tagjai a földi dogokat csak ideigvalónak tekintik, s a mennyei dolgokat örökkévalónak, s az utóbbiakra van irányítva szívük és értelmüket. Tudják, hogy Krisztus Jézussal meg kell haljanak, hogy vele élhessenek s ezért kötelesek élvezni az emlékünnep szinboliumát. Így tehát világosan meg van különböztetve az Úr juhainak két csoportja.
31
Úgy a kicsiny nyáj mint a nagy sokaság tagjai kifejezésre juttatták a vízkeresztség által, hogy teljesen Isten akaratának a cselekvésére szentelték magukat. A kicsiny nyáj tagjai még sokkal tovább mennek. Mindazok, akik Krisztus Jézussal az ő királyságában élni fognak, meg kell keresztelkedjenek Krisztus halálában, s csakis a kicsiny nyáj tagjai teszik ezt. "Avagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusban az ő halálában keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. - Róma 6:3-5.
32
Aki szent szellemtől született, a Krisztus testében való fiúság állapotában felvétetett és a szellem bizonyságát bírja, hogy Isten fia, Istennel ki van békülve és most egy új teremtmény, még mialatt testi szervezetben időzik. "Azért ha valaki Krisztusban van , új teremtés az; a régiek elmúltak imé újjá lett minden. Mindaz pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát." - Kor. II. 5:17, 18.
33 A Jonadábok vagy "más juhok" egy más állapotban vannak. A Jonadábok az Úrhoz menekültek és ott menedéket találtak. Még mindég emberi teremtmények, még csak igazolva sincsenek; mert az örök élet elnyerése az Isten szervezetén belül való hű engedelmességtől és attól függ, hogy ott hűségesen kitartanak, amíg Isten haragja Armageddonban el nem múlik. Ebből következik, hogy egy Jonadáb a szellem bizonyságát , hogy Isten fia, nem bírhatja. A Jonadéb kifejezésre kell juttassa Isten jóságának az értékelését az Úr parancsainak a teljesítése által, továbbra is igazságosságot keresvén és örömmel várván az időt, amidőn teljesen felvétetik az Úr nyájában és örök életet nyer a földön.
34
A felszentelt, szellemtől született kicsiny nyájjal Isten mint egy testülettel jár el. Mint osztály vagy sereg állandóan növekvő ismeretet és értelmet nyernek, s mint csoportra reá van bizva az Úr királyságérdekei a földön. (Máté 24:47) Egyesek a kicsiny nyáj tagjai közül testi gyengeség vagy hasonló akadály miatt, akadályozva vagy korlátozva lehetnek a szolgálatban; de mindenik hű kell legyen az Úrhoz, minden tőle telhetőt megtevén szövetsége teljesítésére. Nem szabad megengedni, hogy testi gyengeség, betegség vagy a szervezet hiányossága hatalmába kerítse vagy vissza tartsa a szolgálatban, hanem az Úrba vetett bizalommal ki kell tartson és továbbra is örülnie kell azon reménységben, hogy örökre az Úrral lehet s ebben mindvégig ki kell tartson. "Krisztus ellenben a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk." (Zsidók 3:6) Minden eljárásában a szellem bizonysága által kell vezéreltesse magát, nem pedig a pillanat szenvedélye vagy érzései által. Reménysége a hiten alapul, nem az érzésen. Az ilyen új teremtmények nem csak az igazságból valók (a víz által szimbolizálva), hanem a szellemtől is születtek, "Felele Jézus: Bizony mondom néked : Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami szellemtől született, szellem az." - János 3:5, 6.

140

140
35
A szellemtől szülöttek s akik új teremtményekként Krisztusba felvétettek azok, akik a fiúság szellemét nyerik, miáltal Istenhez kiáltanak és őt „Abba, Atya"- ként szólítják, mégpedig csak azok, akik a szellem bizonyságát bírják, hogy Isten fiai és Krisztus Jézus örökös társai.
36 Akik elnyerték a fiúság szellemét, rendelkeznek az Isten iránti szeretet szellemével; mert csak akik Isten iránti benső és őszinte szeretettel vannak, eltelve, hívják őszintén segítségül Istent s szólítják Atyjuknak. (Tim. II. 1:7, 8) A kicsiny nyáj tagjai 'az ő fiainak fenyíté­se' idején az alázatosság szellemével alá vannak ren­delve a szellemek Atyjának. (Zsidók 12:9) Ezeket Je­hova „az ő akarata szerint szülte ... az igazság igéje által" s nem valamely ember akarata szerint, s azért az ily szellemtől született fiak az igazság szellemével bírnak. (Jak. 1:18) Ha értelmi szemeik nyitva vannak, mentesek a vallástól és a szellem bizonyságát bírják e szabadságról. (Gal. 4:9, 10) A_kicsiny nyáj tagjai értékelik nagy kiváltságukat, hogy Krisztus Jézussal áldozati halált halhatnak, mivel tudják és felfogják, hogy ez előkészület az életbe és didőségbe való bejutásukra. „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is; ha tűrünk (Elberfeldi: kitartunk), vele együtt fogunk uralkodni is; ha megtagadjuk, ő is megtagad minket." (Tim. II. 2:11, 12) A Szentírás világosan különbséget tesz a kicsiny nyáj" tagjai között, akik, a szellem bizonyságát bírják, és a "más juhok" vagy a „nagysokaság" tagjai között, akik a szellem bizonyságával nem rendelkeznek. Mindazáltal ez a különbség egyáltalán nem jogosítja fel a „kicsiny nyáj" maradékát, hogy önfejűek és szigorúak legyenek s a „más juhok" tagjain uralkodjanak. „Azért senki se dicsekedjék emberekkel", még ön magával se. (Kor. I. 3:21) Mind balga az, aki önmagát dicséri vagy mások felett uralkodni akar, a maga állásával nagyra lévén. Krisztus Jézusnak a szellem bizonyságával bíró igaz követői az Úrban dicsekszenek: „Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék. Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl." — Kor. II. 10:17 és 18.


Társak
37
A „más juhokhoz" tartozók társai a kicsiny nyáj juhainak, s mindkét nyáj juhainak szeretniük kell egy­mást és békében és örömmel kell együtt lakozzanak. (122. zsoltár) Aki a kicsiny nyájhoz tartozik s így a szellem bizonyságát birja, Isten szelleme vezérli és nem vágyik arra, hogy most a mások feletti felsőbbségével nagyra legyen vagy hogy másokat a „más juhok" közül megfélemlítsen. A felkent maradék tagjai a szolgálatban vegyék át a vezetést s a Jonadábok örömmel szolgáljanak velük; mindazáltal mindeniket az Isten és a királyság iránti önzetlen odaadás kell ösztönözze" vagy indítsa. Az Úr gyűjti össze juhait, s az ő tökéletes böl­csessége szerint ítéli meg őket. Az összes juhok szelídek kell legyenek, s mindenik jót kell tegyen másokkal, amint arra alkalom kínálkozik, de különösen azokkal, akik Istent és az ő Királyát szolgálják. Krisztus Jézus szereti a maga juhait, akiket a maga nyájába gyűjtött, s az összes testtagok szintén kell szeressék; mert „aki­ben ... nincs a Krisztus szelleme, az nem az övé". (Róma 8:9) A felkent maradéktagok igyekszenek segítsé­gükre lenni a „más juhoknak", mégpedig önzetlenül, a „más juhok" vagy Jonadábok pedig örömmel közre­ működnek a maradékkal, s mindannyian összhangban igyekszenek részt venni a királyság bizonyságtevésében. Az Úr meghatározott idejében aztán az összes tagok egy örömteljes nyájjá olvadnak.
Megdicsőülve
38
A testagok Krisztus Jézussal megdicsőülnek; mert így hangzik Jehova ígérete. Mindazáltal az egyes személyeknek, akik e dicsőséget elnyerik, a dicsőségbe való bemenetel előtt teljesíteniük kell a rájuk rótt feltételeket. Milyen feltételek mellett tesz továbbra is bizonyságot a szellem a szellemtől szülötteknek? A Szent-
írás erre így felel: "Ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg." Egy másik fordítás szerint ez a szöveg következőkép hangzik: "Ha legalább együtt szenvedünk, hogy együtt is dicsőülhessünk meg" (Angol Rotherham) Ez azt jelenti, hogy Jehova, Krisztus Jézus és a testtagok egyaránt ki vannak téve az ellenség gyalázatának. Az ördög állandóan gyalázta Istent: s az Úr Jézus így szólt: "A te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám." (69. zsoltár 10) Az apostol ugyanezeket a szavakat alkalmazza a test tagjaira, akiknek a szellem bizonyságot tesz. (Róma 15:3; Tim. II. 2:11; Kol. 1:24) Szükségképpen a királyi ház összes tagjai be kell bizonyítsák Jehova iránti ragaszkodásukat és részt kell venniük nevének igazolásában; ezért szükségképpen Sátántól és eszközeitől üldöztetést szenvednek. "Mert illendő volt, hogy akiért minden és aki által minden [van], sok fiakat vezéreljen dicsőségre, idvességük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé." - Zsidók 2:10.
39 A kicsiny nyáj tagjai nem lehetnek tökéletessé anélkül, hogy Krisztussal szenvednének, s az ily szenvedésekben való résztvétel egy részét képezi a szellem bizonyságának. Ezért mondotta az apostol: Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részéről betöltöm ami híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az ő testéért, ami az egyház." (Kol. 1:24) Az Isten iránti tökéletes hűsége miatt szenvedett az apostol az ellenségtől, s önmagáról és Krisztus más követőiről szólván, mondotta, "hogy sok háborúságon által kell nekünk az Isten országában bemennünk". (Csel. 14:22) Akik mint Krisztus jó vitézei szenvednek és tűrnek kellemetlenséget s mindhalálig hűen kitartanak, mennek be az ő dicsőségébe. - Jel. 2:10.
40
Nem szenvednek a Jonadábok is gyalázatot? s ez nem bizonyíték számukra, hogy Isten gyermekei? Ők valóban gyalázatot szenvednek az igazság hirdetésében tanúsított hűségükért,s az ilyen szenvedések bizonyítékai annak, hogy társaik Isten felkent fiainak s így Isten szervezetében szolgálnak. Isten hű emberei, Ábeltől kezdve az utolsó prófétáig , mind nagy gyalázatot szenvedtek, Isten iránti ragaszkodásuk miatt; mindazáltal az ily szenvedések nem tették őket Isten mennyei fiaivá. Isten minden bárányára szenvedések szakadnak, mert az ördög ellenük áll. Krisztus Jézus az üdvösség szerzője az összes néki engedelmeskedőknek, s ezek közül egyesek a földön, mások pedig a mennyben lesznek tökéletesekké téve; de mindezek mindannyian üldöztetést kell szenvedjenek az ellenség részéről. (Zsidók 5:8, 9; 11:1-40; 10:33) Isten előre meghatározta az utat, amelyen a szellemi fiainak haladni kell, s Krisztus Jézus elkészítette és megjelölte ezt az utat követői számára. (Róma 8:29, 30) A Jonadábok nem lesznek Krisztus Jázus ábrázatára formálva. Ők nem tartoznak 'Ábrahám ígéret szerinti magvához', mivel ők nem lettek hit által igazolva és nem keresztelkedtek Krisztus halálába.(Mal. 3:7-20) A Jonadábok az igazságosságért szenvedett dolgok által engedelmességet kell tanuljanak,mert ezt más módon nem tanulhatják meg. Ez a rájuk rótt feltétel, tehát Isten iránti hűség szenvedések között.
41
Az Isten iránti jóakaratú és vele szemben odaadással viseltető emberek, többé nem Sátán szervezetének a 'természetes emberei': hiszen ők az Úr mellé állottak az élet útján haladnak. Éppenezért az ilyenek számára Isten igéjének a prédikálása nem jelent bolondságot, hanem bölcsességet és örömet nyújt nekik. (Kor. I. 2:11, 12) Ők nem hasonlók más emberi teremtményekhez; mert Isten igéje számukra életet jelent és megmutatja nekik az örök élet útját. - Kor. I. 1:21, 25; János 17:3.
42 Krisztus Jézus és testületének tagjai szellemiek. A Jonadábok vagy "máa juhok" ellenben földiek, azért nem lehetnek a Jonadábok soha Krisztus Jézus örököstársai, s ezek a Jonadábok nem bírják a "szellem zsengéjét". (Róma 8:23) Mialatt megszüntek keseregni a Sátán világában lejátszódó utálatosságok miatt, türe-

141

141
lemmel várnak a szolgaságból való megszabadulásukra és az emberi fiak szabadságába való teljes bevezetésükre. (Luk. 3:38) Ennek a viszonynak majd akkor örvendhetnek, ha mindenek egy akolba gyűjtetnek. A nagy sokaság mint az Úr juhainak egy serege lett előre meghatározva, nem pedig egy bizonyos szám. Ennek tagjai nincsenek a fiak királyi házának tagjaiként elhíva és elpecsételve (Jel. 7:3—8), de 'jelt kapnak homlokukra', megértvén Jehova rájuk vonatkozó feltett szándékát, s ők megismertetik magukat, amennyiben az Úr szervezetének felkentjei mellett foglalnak állást. Noha igaz az, hogy a Jel. 22:17 szerint a Jonadábnak meg van parancsolva, hogy mondja „Jöjj!", hogy az ezt hallók is Jonadábokká legyenek, mindazáltal nem ez képezi a homlokok megjelölését. Isten felkent szer­vezete meg van bízva az üzenet hirdetésével s az üzenet az, amely a megjelölést végzi, és ez az üzenet vagy a királyságnak ez az érdeke a felkent szolgára van bízva.
43
A Jonadábok keresztsége a vízkeresztség és azt jelenti, hogy átadták magukat Istennek és szervezetének, azokhoz hasonlóan, akik a János keresztségében részesültek. (Csel. 8:14-18; 10:1-3) A kicsiny nyáj juhai szövetségben állanak Krisztus Jézussal a királyságért, amelyet az ő Atyja ad neki. A Jonadábok nincsenek ebben a szövetségben. Amidőn Krisztus Jézus bevezette a halálára emlékeztető úrvacsorát, meghívta tanítványait, hogy lépjenek vele szövetségre a királyságért, s megparancsolta, hogy a halála emlékünnepét tartsák meg s azzal bizonyítsák, hogy vele szövetségben állanak a vele való meghalásra, s ha hűségesek lesznek , vele fognak megdicsőülni. Csakis a szellemtől szülöttek, akik a királyságban való szövetségben állanak s azért Krisztus Jézussal halottak, vehetnek részt joggal az ő halála emlékvacsoráján. Csakis az ilyenekre alkalmazhatók a következő szavak: 'Ha nem esztek a testemből és nem isztok az én véremből, nincs élet bennetek.' Csakis az ilyeneknek lett halhatatlanság vagy 'önmagukban való élet' ígérve. Csakis ezek részesei Krisztus szenvedéseinek és azután az ő dicsőségének. A nagy sokaságot alkotó "más juhokat" vagy Jonadábokat az Úr az ő szervezetében gyüjti s ott kell maradjanak a' főpap haláláig', illetve a királyi papság teljességére jutásáig, mire továbbra is feltétlen engedelmességet kell tanusítsanak, s azután igazolva lesznek az életre és Krisztus Jézus, Isten felkent Fia által életet nyernek.
44
Most tehát látjuk, hogy az Úr Jézus pünkösdkor megkezdte a kicsiny nyáj összegyűjtését, amely nyáj a világból van kiválasztva és Krisztus Jézussal felken­ve, hogy Jehova nevének és királyságának a tanúja legyen. Ez a munka az Úrnak a templomához való jöveteléig és a kicsiny nyájnak a templomhoz való gyűjté­séig tart. Azután megkezdi a nagy sokaságot alkotó „más juhok" kiválasztását; s ha ez a nyáj össze lesz gyűjtve és teljességre jut, a juhok „kicsiny nyája" örök­re az Úrral lesz, az ő trónján, amint azt megígérte, a nagy sokaság tagjai vagy a „más juhok" pedig a trón előtt szolgálnak. Szívük soha meg nem szűnő örömmel lesz tele, s az Úr drága vérén megváltottak és köréje gyűjtöttek mindnyájan az ő tulajdonaként Krisztus Jé­zus, a jó Pásztor vezetése alatt egy aklot fognak al­kotni; s mindannyian Jehova Istennek, a nagy Pásztor­nak lesznek alárendelve. Az összes összegyűltek bizo­nyítani fogják, hogy Sátán hazugság, Isten ellenben igazság és igazságosság, s mindannyiuknak részűk lesz Jehova nevének az igazolásában.


Tanulmánykérdések
(Angol W. 1938 április 1)
A lap eredeti címe: „https://hu.jwunited.org/index.php?title=Az_Ő_nyája_(2._rész)&oldid=5905”