A lap korrektúrázva van
138
az Úr Jézus a nagy sokaságot alkotó „más juhokat" összegyűjti; s a szellemi értelem most állandóan gyarapszik, mert az Úrnak a templomhoz való jövetelével az elenjelképes pünkösd megkezdődött és Kr. u. 1922-ben elérte a tetőfokot, abban az időben, amidőn az Úr népe jobban megértette a királysághoz való viszonyát mint valaha, és felismerte, mit kell tennie, hogy Jehováról, Királyáról és királyságáról bizonyságot tegyen.
23
Van-e Irásbizonyíték arra, hogy a szellemi megkülömböztetés ideje elérkezett s hogy a szellemi vagy királyi fiak elfogadása körül-belül elmúlt vagy nem sokáig lesz az Úr általános munkája? Igen, mégpedig az a tény hogy’ a nagy sokaságra, a más juhokra, a Jonadákokra vonatkozó előképeket és jövendöléseket az Úr az ő népe előtt feltárja s ezek megértik. A maradék megérti most a jövendöléseket, mégpedig azon ismert és kipróbált szabály alapján, amely szerint Jehova a jövendöléseit feltárja, s ez a szabály abban áll, hogy a jövendölést vagy előképet addig nem lehet megérteni, amig az be nem teljesedett, beteljesedni nem kezdett vagy a beteljesedés stádiumában nincsen. A jövendölések" beteljesedésének és jelentőségének feltárulása tehát azt bizonyítja, hogy a szellemi vagy királyi fiak elfogadásának az ideje körül-belül lejárt s többé nem képezi az Úr általános munkáját. 1918-ban, az Úrnak a templomhoz jövetelekor ki lett hirdetve: „Most élő milliók sohase fognak meghalni", s a szellemi fiak akkor nem értették meg, hogy ez a „nagy sokaság" osztályára vonatkozik. Akkor a nagy sokaság alatt egy szellemi osztályt értettek, de e következtetéssel nem volt igazuk. Amidőn a Jonadábokról vagy nagy sokaságról, 'az Isten iránt jóakaratú emberekről' való értelmük megnyílt, azt az időt kell megjelölje, amikor a „más juhok összegyűjtése megkezdődött vagy kezdődik. Az "új név" adományozása s annak kinyilatkoztatása jelenti a szellemi „dénárok" kiosztását, ami az Úr szőlőmunkásai, a szellemi osztály számára fontos, s ami jövendölés szerint a munka befejezésének a napjaiban történik. (Lásd Az őrtorony 1934 februári és áprilisi számát.) Az Úr 1931-ben nyilatkoztatta ki szellemi fiai előtt, hogy a földön körül kell járjanak s az igazságosság és a királyság után vágyó, illetve a földi osztályhoz tartozó embereket homlokukon megjelöljék. (Az őtorony 1931 november 15-i száma.) 1935-ben feltárta az Úr az ő népe előtt, hogy melyik az így megjelölt osztály: a nagy sokaság. (Lásd Az őrtorony 1935 novemberi számát.) Ez azt bizonyítja, hogy az Úr megkezdte egy a szellemi osztálytól különböző osztály vagy sereg összegyűjtését, amely földi osztály a szellem bizonyságát nem bírta és nem is bírhatta. (Róma 8:16, 17) Keresztelő János utolsó volt a próféták között s a szellemtől való születés előtt lett kiválasztva. Krisztus testének a tágjairól szólva, jelentette be: „Annak [Krisztusnak vagy a szellemi osztálynak} növekednie kell, nékem [a földi hű osztálynak, amelyhez János tartozott] pedig alább szállanom." (János 3:30) Amidőn azonban a szellemi osztály kiválasztása véget ér és a nagy sokaság kiválasztása megkezdődik, ez a bejelentett szabály éppen fordítva alkalmaztatik. Ebből tehát ésszerűen következtethetjük, hogy azoknak a többsége, akiket az Úr 1931 s különösen 1935 óta gyűjtött magához, a földi osztályhoz vagy a nagy sokasághoz kell tartozzanak és tartóznak is, amely „más juhok" nem bírnak a szellemi fiaknak osztályrészül jutott bizonyságával a szent szellemnek. Ez nem kell azt jelentse szükségszerűen, hogy ettől az időtől senkise születhetett a szent szellemtől. Ha hűtlenné lesz és elesik vagy kitétetik (Máté 13:41, 42) valaki, aki egykor a királyság várományosa volt, az Úr bizonyára másvalakit hoz a Krisztus testében megüresedett helyre. (Máté 22:1-14) Ezzel a következtetéssel összhangban mondotta az Úr: "Tarsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat." (Jel. 3:11) Ebből következik, hogy aki behelyeztetik a megüresedett hely betöltésére, a szellem bizonyságával bír, s a szellem e bizonysága képesíti őt annak felismerésére és értékelésére, hogy ő Isten szellemi fia.
24
Hogyan ismerheti fel tehát 'a szellem bizonyságát' egy olyan, aki előhozatott egy megüresedett hely betöltésére? Abból nem ismerheti fel, amit egy más személy mond naki, hanem a szellem bizonyságából kell maga felismerje. Hogy mikor hallotta és fogadta el az igazságot, az nem bír döntő erővel. Hogy ez 1931 előtt vagy után történt, nem képez döntő bizonyítékot. A következő azonban fontos, vagyis: Mikor szentelte magát feltétel nélkül az Úrnak és mit ismert fel azután Isten szellemének a vezetése alatt a számára szabadon lévő helyként? Ha a mennyei dolgokat s azt a nagy kiváltságot ismerte fel és értékeli, hogy Krisztus Jézussal meghaljon és azután Krisztus Jézussal örökké éljen, szellemi alapon s a feltételeknek megfelelően örömmel részt vesz a szolgálatban, akkor ez a bizonyságot képezi. Szívét a mennyei és nem a földi dolgokra irányította. Az ember nem lehet közömbös a kilátásba helyezett jutalommal szembe, s ha azt látja, hogy a jutalom a Krisztussal való mennyei együtlétből áll s azután azt örömmel értékeli és az Úr vezetését mindenben követi, az ilyen, ha a magas elhívásban részesül, ezt védelmezi és értékeli s azért a szellem bizonyságát bírja, hogy ő Krisztus Jézus előrelátható társörököse.
25
Feltűnő példákat találunk errevonatkozólag Mózes és Pál tapasztalataiban. Mózes látta, hogy a neki az Úrtól kilátásba helyezett jutalom földi volt, amint meg van írva: " A megjutalmazásra tekintett." (Zsidók 11:24, 26) Pál viszont azt látta, hogy Isten az ő eljövendő jutalmát Jézus Krisztussal a mennyben állapította meg, s hogy az Urat csak ezen a helyen szolgálhatja örökké, s azért irányította szívét teljesen a királyságra. Krisztus Jézust követő társaihoz a következő fontos szavakat írta: "Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent, az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt; akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek , hogy a Krisztust megnyerjem, és találtassam őbenne, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: hogy megismerjem őt, és feltámadásának erejét és szenvedéseiben való részesülésemet, hasonlóvá lévén az ő halálához; ha valami módon eljuthatnék a halottak feltámadására. Nem mondom, hogy már elértem vagy, hogy már tökéletes volnék; hanem igyekszem, hogy el is érjem , amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én magamról nem gondolom, hogy már elértem volna; de egyet cselekszem: azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azokat pedig, amelyek előttem vannak , néki dőlvén, célegyenest igyekszem Istennek a Krisztus Jézusban onnan felülről való elhívása jutalmára," (Filippi 3:8-14) Azután pedig int az apostol másokat, akik szívüket és reménységüket a királyságra irányítják, hogy hasonló értelműek legyenek: "Valakik annakokáér tökéletesek (Albrecht szerint: szellemben érettek; angol Weymontk: érett hitűek) vagyunk, ilyen értelemben legyünk; és ha valamiben másképpen értetek, Isten azt is ki fogja jelenteni néktek" - Filippi 3:15.
26 Nyilván senkinek az állapotáról vagy helyéről szóló bizonysága nem függ valamely ember, szervezet vagy társaság véleményétől. Ez a szellemtől származik és mindenki maga kell felismerje, hogy a szellemtől van vagy sem, erről meg kell legyen győződve s cselekedeteivel bizonyítania kell. Egyetlen valódi Jonadáb sem igyekszik a mennyei elhívás jutalmára, sem nem vár arra, amint azt Pál apostol tette, mivel Isten az ő szelleme által nem ültetett ily indulatot vagy reménységet a szívében. Jehova Isten az elhívó és Jehova helyezi el a tagokat a testben, amint neki tetszik. (Kor. I. 12:18; Tessz. I. 2:12; 5:24; II. 2:14) Az apostol a szellemtől szülöttekhez fordulván, akik a szellem bizonyságát bírják s az Úr által felkenettek, mondván: "És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok [ismeritek a kimenetelt és Jehova feltett szándékát és az iránta való viszonyotokat]. Nem azért írtam néktek, mivel nem ismeritek az igazságot, hanem mivel ismeritek azt, és mivel semmi sincsen az igazságból, ami hazugság." (Já-
