A lap korrektúrázva van
139
nos I. 2:20, 21) Ha valaki nem bír a szellem bizonyságával, már az önmagában erős és meggyőző bizonyíték, hogy nem a szellemi, hanem a földi osztályhoz tartozik, amennyiben Istennek szentelte magát.
27
Az életnek a Jonadábok vagy "más juhok" érdekében való megnyitása nem lehet egyetlen felszentelt személy számára sem ok arra, hogy a saját sorsa kimenetele tekintetében közönbös legyen. Az összes felszenteltek és szellemtől szülöttek értelmes emberek kell legyenek, illetve tisztában kell jöjjenek azzal, hogy magas elhívásban részesültek, s azért értékelik a Jehovához és Krisztus Jézushoz való viszonyukat. Jehova Krisztus Jézus által feltárta a "jóakaratú emberekről", illetve a "Jonadábokról" vagy a "más juhokról" szóló prófétai képek értelmét, s ezt tette különösen 1931 óta. Egy ily felszentelt és valódi Jonadáb látni és értékelni tudja az Úr rá vonatkozó intézkedését és az Úrnak a "más juhai" összegyűjtését illető szablyait, s amennyiben ezt teszi, összhangban jön azzal és örömmel hozzá igazodik az Úr intézkedéseihez. Az apostol mondja: "Próbáljátok meg magatokat, vajjon a hitben vagytok-é? vizsgáljátok meg magatokat", vajjon Krisztus bennetek és ti Krisztusban vagytok-é, vagypedig az Úr "más juhaihoz" tartoztok? (Kor. II. 13:5; Elberfeldi f.) Ebből kitűnik, hogy magát mindenki a szentírás világánál a jólismert tények figyelembevételével megvizsgálni és megállapítani köteles, vajjon szellem bizonyságával bír vagy sem, vajjon szellemtől született és felkenetett s azért a Krisztus Jézus, a mindenek örököse mennyei országának egy helyére készen áll; s amennyiben nem bír ezzel a szellemmel, Istent azonban szereti és szolgálja, vajjon készen áll egy helyre az Úr juhainak a másik seregében, illetve a nagy sokaságban.
28 Az Úr szőlőhegyének a munkásai közül egyesek az utolsó "óra" kezdetén, illetve 1930 és 1931-ben lettek felvéve. (Lásd Az Őrtorony 1934 februári és áprilisi számát.) Ha valaki magát akkor teljesen és feltétel nélkül Isten akaratának a cselekvésére szentelte, s ha az Úr elfogadta ezt a felszentelődést, s az Úr azután megfelelően cselekedett, úgy ésszerüen és a szentírás világánál szemlélve, csak "egy reménység" vagy elhívatás lehet egy ily felszentelt számára, mégpedig "a fentről jövő elhívatás". Szavait csak a hivatalosokhoz, a szellemtől szülöttekhez intézve, mondja az ige ihletett írója: "Egy a test és egy a szellem, miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy az Isten és mindeneknek Atyja, aki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájunkban." - Efézus 4:4-6.
29 Ez az egy reménység, amelyben mind az ilyenek elhivattunk, az a reménység, hogy Krisztus Jézus örököstársai leszünk egy mennyei örökségben. Egy ilyen reménység azt jelenti, hogy a felszenteltek nagy römmel tekintenek a jövő elé és várják, hogy Isten alkalmas idejében egy mennyei helyet nyerjenek Krisztus Jézussal, a Királlyal. Amiképpen földön létekor Krisztus Jézus, Jehova választott szolgája az Atyának a királyságra vonatkozó akaratának a cselekvésén kívül mindennel szemben vak volt, úgy mindazok is, akik vele a királyságban lenni reménykednek, vakok kell legyenek minden másra nézve és semmivel nem szabad megalkudjanak az ördög szervezete vagy a világ valamely intézményével és nem szabad engedniük,hogy valami feltartóztassa azon kötelességek és megbízatások teljesítésében, amelyeket az Úr azokra bízott, akik a magas elhívatás jutalmáért futnak.
30 Ha valaki a felülről jövő elhívatás reménységét bírja és arra vár, hogy örökké Krisztus Jézussal legyen a menyben, minden földi dologra nézve halott kell legyen, amint írva van: "Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel: mert meghaltatok és életetek el van rejtve együtt Krisztussal Istenben." (Kolossé 3:2, 3) "Ha Krisztussal meghaltatok a világ elemeire nézve, miért vetitek alá magatokat rendeléseknek, mintha még a világba élnétek?" (Kol. 2:20) Ez a reménysége a "kicsiny nyájnak"; azonban a Jonadáboknak vagy a "más juhoknak" nem ez a reménysége. A Jona-
dábok nem számítanak meghalni; az ő reménységük az, hogy Isten haragjának Armageddonban való megnyilatkozása idején oltalomban részesülnek és örökké a földön élhetnek, s ez azt jelenti, hogy Isten igéjén erőszakot követnének el, és magukat nagy veszélyben sodornák, ha részt vennének az emlékvacsora jelképeiben. A kicsiny nyáj tagjai a földi dogokat csak ideigvalónak tekintik, s a mennyei dolgokat örökkévalónak, s az utóbbiakra van irányítva szívük és értelmüket. Tudják, hogy Krisztus Jézussal meg kell haljanak, hogy vele élhessenek s ezért kötelesek élvezni az emlékünnep szinboliumát. Így tehát világosan meg van különböztetve az Úr juhainak két csoportja.
31
Úgy a kicsiny nyáj mint a nagy sokaság tagjai kifejezésre juttatták a vízkeresztség által, hogy teljesen Isten akaratának a cselekvésére szentelték magukat. A kicsiny nyáj tagjai még sokkal tovább mennek. Mindazok, akik Krisztus Jézussal az ő királyságában élni fognak, meg kell keresztelkedjenek Krisztus halálában, s csakis a kicsiny nyáj tagjai teszik ezt. "Avagy nem tudjátok, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusban az ő halálában keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba, hogy amiképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atya dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele eggyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. - Róma 6:3-5.
32
Aki szent szellemtől született, a Krisztus testében való fiúság állapotában felvétetett és a szellem bizonyságát bírja, hogy Isten fia, Istennel ki van békülve és most egy új teremtmény, még mialatt testi szervezetben időzik. "Azért ha valaki Krisztusban van , új teremtés az; a régiek elmúltak imé újjá lett minden. Mindaz pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát." - Kor. II. 5:17, 18.
33 A Jonadábok vagy "más juhok" egy más állapotban vannak. A Jonadábok az Úrhoz menekültek és ott menedéket találtak. Még mindég emberi teremtmények, még csak igazolva sincsenek; mert az örök élet elnyerése az Isten szervezetén belül való hű engedelmességtől és attól függ, hogy ott hűségesen kitartanak, amíg Isten haragja Armageddonban el nem múlik. Ebből következik, hogy egy Jonadáb a szellem bizonyságát , hogy Isten fia, nem bírhatja. A Jonadéb kifejezésre kell juttassa Isten jóságának az értékelését az Úr parancsainak a teljesítése által, továbbra is igazságosságot keresvén és örömmel várván az időt, amidőn teljesen felvétetik az Úr nyájában és örök életet nyer a földön.
34
A felszentelt, szellemtől született kicsiny nyájjal Isten mint egy testülettel jár el. Mint osztály vagy sereg állandóan növekvő ismeretet és értelmet nyernek, s mint csoportra reá van bizva az Úr királyságérdekei a földön. (Máté 24:47) Egyesek a kicsiny nyáj tagjai közül testi gyengeség vagy hasonló akadály miatt, akadályozva vagy korlátozva lehetnek a szolgálatban; de mindenik hű kell legyen az Úrhoz, minden tőle telhetőt megtevén szövetsége teljesítésére. Nem szabad megengedni, hogy testi gyengeség, betegség vagy a szervezet hiányossága hatalmába kerítse vagy vissza tartsa a szolgálatban, hanem az Úrba vetett bizalommal ki kell tartson és továbbra is örülnie kell azon reménységben, hogy örökre az Úrral lehet s ebben mindvégig ki kell tartson. "Krisztus ellenben a maga háza felett, akinek háza mi vagyunk, ha bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mindvégig erősen megtartjuk." (Zsidók 3:6) Minden eljárásában a szellem bizonysága által kell vezéreltesse magát, nem pedig a pillanat szenvedélye vagy érzései által. Reménysége a hiten alapul, nem az érzésen. Az ilyen új teremtmények nem csak az igazságból valók (a víz által szimbolizálva), hanem a szellemtől is születtek, "Felele Jézus: Bizony mondom néked : Ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be az Isten országába. Ami testtől született, test az; és ami szellemtől született, szellem az." - János 3:5, 6.
