Az összeesküvők lakomája 1. és 2. rész

A megjelenés dátuma magyarul: 01.01.1935 A megjelenés dátuma angolul: 15.11.1934 Kötet: 55 (LV) Szám: 1

pages 1-16

Összeesküvők lakomája.

Az Istentelenségnek étkét eszik és az erőszaktételnek borát isszák.“ — Példb. 4:17.

I. RÉSZ.

^1. JEHOVA előre figyelmeztette a maradékot arra, hogy a Kígyó magva összeesküvést fog szőni ellene s mindent elkövet Jehova bizonyságtevőinek elpusztítására. Jézus Krisztus bizonyságtétele Jehova azon bizonyságtevőire van bízva, akik most élnek a földön s mivel ők feladatuk elvégzésére igyekeznek, az Ördög összes csatlósaival együtt gyűlöli őket. (Jel.12:17; 83. zsoltár 2—5.) Az összeesküvők el akarják pusztítani Jehova felkentjeit, hogy többé ne legyenek nemzet; ezt a gaz összeesküvő bandát Góg és más bukott szellemek tömegei alkotják, amelyek Éden idejében csatlakoztak Sátán lázadásához s állandóan támadják a felkenteket; valamint azon politikai, gazdasági és kultúrtényezők, amelyek Sátán, az Ördög kormányzata alatt működnek. A Kígyó Magva tehát ezekből az összeesküvőkből áll. Sátán, gőgös, felfuvalkodott és szigorú, hasonlóképp viselkednek hozzátartozói is. Az isteni törvény szerint a bukás előtt felfuvalkodás jár. (Példb. 16:18.) E törvény szerint rendezett Belsazár, Babilon uralkodója, nagy lakomát, amelyen összegyűlt vendégeivel együtt erősen megrészegedtek. Ezt a lakomát nagy dicsekvésre és fennhéjázásra használták fel, szabadjára eresztették kedvüket. Nyomban e lakoma után következett a király közmondásos bukása.

Áttekintés.

^2. A felkent maradék merítsen bátorságot a következő tényekből: A Belsazár lakomájáról szóló isteni tudósítás a maradék tanulságára lett megörökítve s őrizve mind e mai napig s mivel ez a prófétai kép most teljesül, ennek megértése nagyobb reményt támaszt s a végső győzelemhez segíti Jézus Krisztus által, aki Jehova haderejét az ellenséggel szemben vezeti. Belsazár e prófétai képben az Ördög földi magzatát, azaz, a Kígyó Magvának látható ágát példázza, amely összeesküvő társaival együtt Góg irányítása alatt szőtte az összeesküvést. A »főemberek« a Népszövetség tagjait, vagy hasonló kapcsolatokat példáznak. A lakoma alkalmával meggyalázott arany edények (melyeket a jeruzsálemi templomból raboltak), amelyekből bort ittak, Jehova bizonyságtevőit, illetve a maradékot példázzák, amely teljesen Johovának van szentelve s amelyet Sátán tömegeivel gyűlöletnek (közmegvetésnek) akar kitenni s el akar pusztítani. A fal felületén megjelent emberi kéz ujja, amely a falon írt, Jézus Krisztust példázza, akire Jehova bizonyságtevését bízta, amit Sátán szervezeté nek bukása előtt hirdetni kell. Cirusz, aki berontott a városba, Jézus Krisztust, a győzelmes hadvezért példázza, amint elpusztítja Sátán szervezetét. E prófétai kép rövidesen Armageddon előtt kezd teljesülni és Armageddonban végződik. A teljesülése immár megkezdődött s azért úgy látszik, Isten azt akarja, hogy felkent maradéka ezt a jövendölést megértse.

Belsazár és lakomája.

^3. Belsazár Nabukadnezár, babiloni király fia volt. (Dániel 5:2, 18.) Sátán szervezete »Babilonnak« van

elnevezve; azért is példázza Nabukadnezár Sátánt, Belsazár, a fia, pedig Sátán földi szülöttjét, főképp az álkereszténység tényezőit, amely politikai, felekezeti és gazdasági elemekből áll; a két utóbbi elem képezi a nyáj kiválóit. »Belsazár« »Bél fejedelmét« jelenti, azaz »Bél (pogány isten) kedvencét, azon álkereszténységet példázza tehát, amely most Babilon borától ittas és Sátán láthatatlan vezérének, Gógnak, vezetése alatt áll, aki Sátán haderejét vezeti Armageddonra. »Bél« volt Babilon főistens, minélfogva magát a Sátánt jelenti. »Megfenyítem Bélt is Egyiptomban és kivonom szájából, amit benyelt és többé nem futnak hozzá a nemzetek, Babilonnak kőfala is ledől.« (Jer. 51:44.) Dániel Belsazár uralkodásának első évében álmot látott, abban négy fenevadat látott, amelyek Sátán uralkodó hatalmait képviselik. (Dán. 7:1—3.) Dániel Belsazár uralkodásának harmadik évében az Isten szentélyének meggyalázásáról, valamint igazolásáról álmodott. (Dániel 8.)

^4. Úgy látszik, Belsazár prófétai lakomájának hasonmási teljesülése közvetlenül Armageddon előtt történik. Dániel 5-ik része erről szóló feljegyzése a következő szavakkal kezdődik: »Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivott.« (Dán. 5:1.) Ezt a lakomát a királyi palotában rendezték, valószínű azon az éjszakán, amidőn a mnédek és a perzsák Babilont elfoglalták; ez tehát Krisztus uralkodásának kezdete utáni időt példázhat, amidőnis kiküldetett az ellenség eltávolítására, amely időnek a Mindenható Isten nagy napjának csatáját kell közvetlen megelőznie. Ez végleg meghatározza a prófétai kép teljesülésének idejét 1914 után, s rövidesen Armageddon csatája előtt. Így tehát az írás, valamint a szemmel látható tények azt bizonyítják, hogy ez a jóslat most van teljesülőben.

^5. Káldeus nyelven a lakomát »lochem«-nek hívják; ami »közös étkezést« jelent. »Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat (lakomát) és a bor vidámítja meg az élőket; a pénz szerzi meg mindezeket.« (Prédikátor 10:16.) Ezeket a dáridózókat a haszon- és hatalom- vágy vezérelte a dobzódással járó dáridóra. A pénz szerelme, minden gonosz gyökere, vezérli együvé azokat a nemzeteket is; amelyek Jehova nevének gyalázását és Isten bizonyságtevőinek (szolgáinak) bántalmazását tűzték ki céljukul; most ily szövetkezést láthatunk az álkeresztény nemzetek között. Belsazár lakomájának idejében háború volt a babiloniak és a méd-perzsák között. Belsazár ezt a lakomát nyilván azért rendezte, hogy egy időre embereivel együtt megfeledkezzék arról, hogy mi dúl erődítményeinek falai alatt s hogy újabb erőszakosságok kieszelésére is alkalmat nyújtson nekik. (Példb. 4:17.) A kenyér fogyasztása (»lechem«) találóan példázza a Jehova »védencei« ellen szőtt összeesküvés kenyerének közös fogyasztását. (83. zsoltár 4.) A káldeusok (babiloniak) a város erődítményeinek védelme alatt lakmároztak, tehát titokban, s mivel titokban lakmároztak, ez tetszett nekik. (Példb. 9:17.) A lakoma-szó héber-ben oly szóból származik, amely valamiből való ét-

3

étkezést”, „fogyasztást”, átvitt értelemben pedig pusztítólag ható „viaskodást” jelent.

⁶ Az álkereszténységet mostanában félelem és rettegés hatja át; látja Armageddon csatájának közeledését. Tudja, hogy valami rémítő készülődik, de nem ismeri Isten Igéjét, nem is hisz benne s e miatt nem tudja felfogni, hogy mi is történik tulajdonképpen. Miképp a fáraó és tömege Egyiptomban a kilencedik csapás alatt nagy sötétségben volt, van ez is most nagy sötétségben. Sőt maga a római pápa is csak mostanában mondta, hogy a „szent év” (amely elrendelt volt) eredménytelenül végződött: a falban nyitott lyukat aranyozott téglákkal ismét befalaztatta s most arra hívja fel minden szövetségesét, imádkozzanak, hogy Armageddont elkerüljék. Ő sem értette meg, hogy Armageddont Jehova hadereje fogja megvívni. A hatalmasok érzik a nagy baj vagy küzdelem közeledését, annak borzalmait és vészes kimenetelét csökkenteni igyekeznek s emiatt jönnek össze és lakmároznak együtt, hogy egy ideig felejtsenek és közben fontolgatják és megtárgyalják azokat az eszközöket és módszereket, melyekkel Jehova Isten bizonyságtevőit eltávolíthatnák. Feltűnő, hogy a hatalmasok most majdnem minden országban egyformán viselkednek. Belsazár, ezer főemberét hívatta össze; ez a képmásban Sátán szervezete földi ágának teljességét jelenti. A hasonmásban most nagy lakmározás folyik, amelyre az egész álkereszténység, tartozékaival együtt hivatalos. Ezek részt vesznek a Jehova Isten és felkentjei ellen szőtt összeesküvésben, amely t.i. azok ellen irányul, akik híven szolgálnak Jehova Istennek, és akik az Ő országának örökösei. Sátán „három békáját” használja, hogy a nemzeteket háborúba döntse. (Jel. 16:13-16) Az álkereszténység magva azon hatalmasakból áll, akik uralkodójukkal, vagy legfőbb tisztviselőjükkel karöltve uralkodnak a nép fölött. Ezeknek lakomáin hordószámra folyik a bor s így merítenek új bátorságot. Aminek közeledését látják, nagyon a szívükre nehezedik, éppen, amint azt Jézus előre megmondta; azért látja jónak Sátán, hogy „borral itassa azokat, akik búsulnak.” (Példab. 31:6; Luk. 21:25, 26) Ez, az „erőszakosság bora”, amely Isten népe és ügye ellen irányul. Mivel a mennyei csatában Sátán vereséget szenvedett, hordái borra szorulnak a földön, csak így vidulnak fel; mivel ez a bajok ideje a világ részére. (Jel. 12:12) A tanácstalanság és a szorongás eláradott. Belsazár „ezer főembere” találóan példázza azon „tíz királyt” is, akik „királyokéhoz hasonló hatalmat nyertek egy órára”, amely Armageddonban végződik. „Ezeknek egy a szándékuk (Isten választottai ellen irányuló összeesküvésükben és annak megvalósításában); erejüket és hatalmukat is a fenevadnak adják. Ezek a Bárány ellen viaskodnak.” – Jel. 17:12-14.

⁷ Belsazár, a lakomán a palotában az első helyet foglalta el s valószínűleg kegyeltjei seregestől vették körül s egy csomó jól felfegyverzett detektív vigyázott rá a kulisszák mögül. Vörös bort ivott s nyílván a szemei is vörösek voltak. „Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja, a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dán. 5:2) Babilónia nehéz bora felhevítette Belsazárt, fel

fuvalkodott s most már elég erősnek és hatalmasnak érezte magát atyjának, az Ördög, akaratának végrehajtására. Ezért kezdett kíméletlenül, elvetemülten és gonoszul eljárni mások jogaival szemben. Itt ugyancsak ki kell emelnünk ama tényt, hogy az Ördög fő célja, minden alkalommal Jehova nevének gyalázására irányult, s a jelen, szóban forgó alkalommal Belsazárt használta erre. Belsazár ittasan és felhevülten elrendelte azon ezüst és arany edények előhozását, amelyeket atyja (Nabukodonozor) Jeruzsálemből rabolt s azokat vendégeinek nyújtotta oda, hogy azokból igyanak. Ezek az arany edények olyanokat példáznak, akik most szorgalmasan, teljes igyekezetükkel Jehova nevének dicsőítésére törekszenek. Mostanában a hasonmási Belsazár-kompánia erősen „borivó”, ami Sátán akaratának következő kinyilvánítása: Népszövetség, Világközi Bíróság, békepaktumok, „szent év”, nemzetközi leszerelési konferencia és más önérdekű intézmények útján. Góg, Sátán hadvezére sugall gonosz tanácsokat a „kereszténység” vezetőinek, természetesen mindez Sátán sugallása, aki a legfelső helyet foglalja el s onnan irányítja a Jehova felkentjei ellen irányuló mozdulatokat.

⁸ A jeruzsálemi templom edényei, Jehova megszentelt szolgálatára voltak fenntartva s nem volt szabad önző célok érdekében használni azokat, mert az Jehova nevének további meggyalázását jelentette volna. Ezeket az edényeket Belsazár atyja rabolta a jeruzsálemi templomból s vitte Babilonba, s most Belsazár, dáridóján akarta ezeket meggyalázni. Belsazár atyja gyalázatos bűnt követett el, amidőn ezeket az edényeket a templomból elrabolta s most ezeknek az edényeknek istentelen, részeg társaságtól való használata felhalmozta a sértéseket s újból meggyalázta Jehova nevét. Ugyanígy az álkereszténység, a „Kígyó látható magva” még inkább meggyalázza Jehova nevét Isten azon hű maradékának üldözése, megalázása és bántalmazása által, amely mint hű bizonyságtevő, bizonyságot tesz Isten országáról és nevéről, valamint Isten büntetésének napjáról, Sátán szervezetét illetőleg. A mai Babilon, illetve álkereszténység, meg akarja gyalázni az Úr ezen kiválasztott edényeit, gúnyolni akarja és dáridóin mulatni akar rajtuk. Látható, hogy az álkereszténység szócsöve, napi sajtója, nagy élvezettel gúnyolódik Jehova bizonyságtevői felett és mulatság tárgyává teszi őket. A Belsazár lakomájáról szóló feljegyzésben említett „asszonyok” (a király asszonyai), a hasonmásban azokat a farizeusokat példázza, akik összeházasodtak e világ politikai hatalmával; viszont a „király ágyasai” a mai Júdás-osztályt, illetve a „pusztulás fiát”, mert ezeket nem tekintik a politikai hatalmak asszonyainak (feleségeinek), hanem ezek bérért adják el magukat a politikai hatalmak mulatságára, hogy Jehova bizonyságtevőinek megalázásában eszközül szolgáljanak. Az összeesküvésben s az Úr felkentjei ellen irányuló nyilvános cselekedetekben a Júdás-osztály is részt vesz. Ez az osztály nem csupán az Úr munkájának megakadályozására igyekszik, hanem Isten szolgáit is bajokba és bántalmakba akarja keverni.

^9. A lakoma folyamán Cirusz (Kirosz) király hadserege benyomult Babilonba, erről jövendöltette Jehova, prófétájával: „Foglyaimat elbocsátja, nem pénzért, sem ajándékért.” (Ésa. 45:13) Ez a prófé-

4

prófécia természetesen Jézus Krisztusra vonatkozik, mivel Cirusz Őt példázza, viszont Belsazár, aki akkor a templomi edények birtokában volt, a látszatkereszténység azon vezéreit példázza, akik most kényszeríteni akarják Jehova bizonyságtevőit s meg akarják akadályozni, hogy az Istennek szentelt emberek felszentelésükhöz méltóan viselkedjenek s gyalázatos és illetlen érdekek szolgálatába akarják őket állítani. Jehova prófétája azt is kijelenti az Ördögről, aki a földi eszközei útján működik, hogy a „foglyokat nem bocsátá haza” (Ésa. 14:17), ami azon „ezüst edényekkel” azonos jelentőségű, amelyek a „számtalan sokaságot” példázzák, amely most a látszatkereszténység, illetve Babilon fogságában van. A látszatkereszténység ellenszegül Krisztus országának, a most fellépő Királynak, aki nagyobb, mint volt Cirusz, és Jehova bizonyságtevőinek sem akar teljes szabadságot nyújtani szolgálatuk gyakorlásában; ugyanakkor a „számtalan sokaságot” is láncokban tartja s nem akarja szabadon bocsátani. – Ésai. 42:7.

^10. Sátán egész szervezete Jehova felkentjei ellen van, kiket a próféciában az „arany edények” példáznak. A látszatkereszténység kegyencei a politika tényezői, a pénzfejedelmek és kultúrvezérek, viszont a nehezebb munkát, amit piszkosnak és gyalázatosnak tekintenek, alacsonyabb rendű tömegre, az „erőszak karjára” s többi csatlósokra bízzák. „Akkor előhozák az aranyedényeket, amelyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dán. 5:3) Kétségtelen, hogy ezekkel az edényekkel azok az emberek sem bántak barátságosan és kíméletesen, akik előhozták. Mostanában az „erőszak karaja” hurcolja az Úr „arany edényeit”, a hű maradékot, illetve Jehova bizonyságtevőit kíméletlenül, gorombán és káromlások között. De a hívek, Jehova kegyelméből, teljesen megőrzik Isten iránti hűségüket és szót fogadnak következő utasításának: „Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat”. (Jel. 3:18) A hű maradék mindenik tagja tiszteletre méltó edény, a Mester szolgálatára szentelt és a jó munkára megfelelő. (II. Tim. 2:20, 21) Jegyezzük meg, nem a prófétai beszámolóban említett „ezüst edényeket” hozták elő, hanem csak is az „arany edényeket”. A „számtalan sokaságot” példázó „ezüst edények” őrizet alatt maradnak a fogságban, de a kellő időben síkra kell szállniuk Jehova mellett, még életük árán is, s ez az idő közel van. (Jel. 7:9-14) Ezen arany edények elő hozatala azt jelenti, hogy a figyelem rájuk irányul és a megrészegedett tobzódók elé hurcoltatnak. Így hurcolják a hasonmásban is Jehova bizonyságtevőit, a látszatkereszténység ittas dorbézolói elé. Az összeesküvés ezen mozzanatával, a gúny és gyalázat céltábláivá akarják tenni Jehova bizonyságtevőit, gúnyosan terelve rájuk a közfigyelmet, a dorbézolók így akarják őket nevetségessé tenni. Az aranyedényekből a király, a főemberek és a király feleségei s ágyasai bort ittak, ami arra mutat, hogy jelenleg az egész kompánia nyílt gonosztetteket követ el gaz összeesküvésében. A Babilon borától részeg hajdani és mostani dorbézolók mulatságosnak tekintették, Jehova bizonyságtevőinek méltatlan kezelését. Így mutatja ki a látszatkereszténység, hogy Isten ellenségei pártján áll. Így ölti magára Baál ruháit s

ismerteti fel magát a közeli Armageddonban pusztulásra méltónak. (II. Kir. 10:18-27, Jer. 25:33-36) A látszatkereszténység nemzetei gyűlölik Jehova bizonyságtevőit, amint Jézus előre közölte, összeesküdtek, s mindent megtesznek, amit tudnak, hogy Jehova nevét, bizonyságtevőinek gyalázatos kezelése útján meggyalázzák.

¹¹ Sátán, aki az egész emberiségből kereskedelmi cikket csinált, s az egész világot megrontotta, töltötte ezen földi képviselőinek – akik az ő akaratát teljesítik, s Jehova bizonyságtevőit üldözik – poharába a bort. „Bort ivának és dícsérék az arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kő-isteneiket.” (Dán. 5:4) Jehova templomának aranyedényeiből Babilon borát itták s ez fokozta ezen uralkodók kicsapongó (duhaj) kedvét; nagyon mulatságosnak találták a dolgot s mindent dicsőítettek, csak Jehovát nem, sem azokat, akik Jehova mellett álltak. A prófécia e része, a „Kígyó magvának” duhaj dorbézolóit mutatja be, mint az Ördög és szervezetének híveit. A Nabukodonozor látomásáról, Dániel által közölt beszámolóban (Dániel 2. részében) Sátán szervezetét nagy érc szobor példázza, amelynek arany feje az Ördögöt jelképezi, a többi, egymás után következő ércek pedig a Sátán szervezete többi elemeit. Ezek a dorbézolók Belsazár lakomáján, emiatt dicsőítették az „arany-, ezüst-, érc-, vas-, fa- és kő-isteneiket” és ittak áldomást. Ezúton ismertették meg magukat, mint a sátáni szervezet elemeit, amely Jehova és királysága ellen harcol. A látszatkereszténység mostani „káldeusai” a világszervezetek hatalmasait imádják s reszkető, kétszínűen ég felé emelt kezekkel mondják a Népszövetségről: „Ez a világ egyetlen világossága!” Így csavarják el s változtassák hazugsággá Isten igazságát s inkább létesítményeket imádnak és szolgálnak, mint a Teremtőt, habár kifelé, kétszínűen Krisztus Királysága képviselőinek is vallják magukat. – Róma 1:25.

¹² 1928-ban öntetett ki a hetedik „csapás” s nyomban az utána következő évben kitört a nagy pénzügyi válság; a babilonbeliek, illetve a látszatkereszténység, mégsem hagyott fel bálványimádásával s nem tartott bűnbánatot bűnei miatt. „A többi emberek pedig, akik meg nem ölettek e csapásokkal, nem tértek meg az ő kezeik csinálmányaitól, hogy ne imádnák a gonosz lelkeket (szellemeket) és az arany és ezüst és érc és kő és fa bálványokat, amelyek nem láthatnak, sem hallhatnak, sem járhatnak; és nem tértek meg (nem tartottak bűnbánatot) az ő gyilkosságaikból, sem az ő ördöngősségeikből, sem paráználkodásaikból, sem lopásaikból.” (Jel. 9:20, 21) Az igazságnak most állandóan fokozódó hirdetése nyújt alkalmat a „kereszténység” vezetőinek, az igazság (jog) meglátására; ámde egyesek tovább folytatják Jehova valóságos és hű bizonyságtevőinek üldözését. Az a csőcselék, amely az álkereszténység szervezetében van, előszeretettel tünteti fel magát törvénytisztelőnek, békehajlamúnak és a társadalom hasznos tényezőjének, emiatt akarja a törvényhozó- és végrehajtó hatalmakat arra bírni, hogy Isten felkentjeit megvessék és megalázzák. Ezek azon hamis vágy és ürügy alatt akarják végrehajtani szándékukat, hogy azt állítják, Jehova bizonyságtevői veszélyeztetik a békét és a kormányokat. Isten Igéjének hirdetése (az igazság) napfényre hozza (felderíti) e „kereszténység” uralkodóinak

5

tanait és tetteit, akik dühükben, üzérkedésük előmozdítására oly törvényeket hoznak, amelyek útján a Biblia igazságainak hirdetését megakadályozni akarják s mindent megtesznek, amit tudnak, az igazság elfojtására. Ezek összeesküsznek a szólás-, sajtó- és más szabadságjogok ellen, amelyek útján Isten Igéjének értelmét közölni lehet, mindezt azon jogtalan állítás, illetve, ürügy hangoztatásával cselekszik, hogy mindaz amit tesznek, az ország békéjének megőrzése miatt szükséges. Gonoszságot követnek el Jehova felkent arany edényein, illetve bizonyságtevőin s megakadályozni akarják Jézus Krisztus bizonyságtételének tolmácsolását, amelyet Isten utasítására kell cselekedniük. Ezek a gonosztevők esztelenek, ha azt hiszik, legyőzik majd Jehova Istent s még jobban meggyalázzák, mint eddig. Jehova kineveti ezt az egész részeg kompániát. (2. Zsolt. 4) Most itt az idő, amidőn feltűnik a kézírás a falon a látszatkereszténység istentelen tömegei felől és közli a véget: ez az írás most feltűnik!

Kézírás.

¹³ Az emberek néha azért isznak többet a kelleténél, mivel nyomorukat és tanácstalanságukat akarják felejteni; az utóbbi néhány év folyamán nagy nyomor és tanácstalanság uralkodott a világ uralkodó elemei között. A hírtelen ijedtség azonban még a részeg embert is kijózanítja egy kicsit. Így történt Belsazárral és ez a képlet is beteljesül. Belsazár és főemberei bajba voltak a méd-perzsák elnyomása miatt; leitták magukat és tovább ittak az arany edényekből, hogy maguknak bátorságot merítsenek. Így élnek vissza most is a látszatkereszténység vezetői, illetve Sátán szervezete, Isten felkentjeivel s akarnak maguknak bátorságot meríteni, miközben erős csapás következik majd rájuk: „Abban az órában, emberi kéznek ujjai tűntek fel és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala.” – Dán. 5:5.

¹⁴ „Abban az órában”, ez a kijelentés kétségtelenül azon rövid időt jelenti, amidőn Sátán, szervezetét a végső küzdelemre felszereli. (Jel. 12:12) „A tíz szarv pedig, amelyet láttál, tíz király (Belsazár és főembereiben példázva) olyanok, akik még birodalmat nem vettek (kaptak); de hatalmat kapnak (vesznek), mint királyok egy óráig a fenevaddal (a tengerből feljövő fenevaddal, illetve Népszövetséggel).” (Jel. 17:12) Ezek együttesen Jehova felkentjei ellen fognak fellépni azon rövid idő folyamán, amely alatt Sátán, Armageddon csatájára felszereli magát. Sátán seregét, illetve szervezetét, a látható és láthatatlan részével együtt „Babilonnak” hívják. Erről van megírva: „Babilon a hatalmas város … egy órában jött el az ítélete.” (Jel. 18:10, 19) Ez amaz idő, amidőn a prófétai kép teljesüléseképpen feltetszik a kézírás a falon s a tények azt mutatják, hogy ez az idő 1926-ban kezdődött a londoni nagygyűlés alkalmával, amikor a „világ uralkodóihoz szóló bizonyságtevés” közzé tétetett.

¹⁵ Az „emberi kéz ujj”, amely a falon írt, Jehovának, Jézus Krisztus, „jobb karja”, útján gyakorolt hatalmát példázza. (Máté 12:28) Az Úr, Jézus Krisz-

tus a hű maradékot használja templomában munkájával kapcsolatban, amennyiben általa közölteti Sátán szervezetének látható ágával pusztulását, amiről az ellenség szervezetének nem látható ága is biztosan tudomást szerez. (II. Kor. 3:2, 3) Jézus maga felől mondotta: „Ha pedig Isten ujjával (hatalmával) űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Luk. 11:20) A harmadik csapásról mondták volt Fáraó varázslói (mágusai): „Az Isten ujja ez!” (II. Móz. 8:19) A törvénytáblákra „Isten ujja írta fel” a törvényeket, illetve az ő nem látható hatalma vagy szelleme. (II. Móz. 31:18) Így tétet nyomatékos bizonyságtevést Isten, Jézus Krisztus útján, az ellenség előtt, közeli pusztulásáról. Az emberi kéz ujjai a „gyertyatartóval szemben írtak a meszelt falon”, tehát a megvilágított felületre írtak, így kényszerültek a dorbézolók arra, hogy meglássák. Ez azt példázza, hogy Jehova semmit sem cselekszik titokban, hanem csak azután lép fel az ellenséggel szemben, miután alaposan figyelmeztette; emiatt közölteti Isten, bizonyságtevői útján nyíltan és őszintén gyűlölőire vonatkozó ítéletét. Az ellenségek sohasem mondhatják, nem tudtak róla és nem szándékosan hagyták figyelmen kívül azt, amit Jehova rájuk nézve közöltetett. Jehova ezt azzal példázta, hogy Belsazárt főembereivel együtt a kézírás tudomásulvételére kényszerítette. A gyertyatartó Belsazáré volt, amely palotájának falát megvilágította, így vetődött Isten igazságára most is azon világosság, amelyet a modern babiloniabeliek meggyújtottak. Így kényszerülnek tudomásul venni az igazságot, akaratukon kívül is. A hatalom egyes tényezői most elárulják, hogy bajban vannak s nem tudják mitevők legyenek (tanácstalanok), de ugyanakkor Babilon borát isszák tanácstalanságuk elrejtésére s lázasan újabb háborúra szerelik fel magukat. Miközben így tesznek, közölteti velük Jehova az igazságot, illetve viszi azt a világosság elé s ez a közlemény, mintegy a következőket közli velük: „Rövidesen döntő ütközet elé kell állanotok s ez vereségetekkel fog végződni.”

^16. 1926 májusában Londonban, a fenevad székhelyén, hangzott el a nyílt és őszinte figyelmeztetés, amit a „kereszténység” tényezői tudomásul is vettek. Ámde, kinevették, meggyalázták s e közleménytől kelteződik a „pusztító utálatosság” kezdete. A falon a kézírás Belsazárhoz és dorbézoló társaihoz szóló figyelmeztetés volt s az Egyiptomra bocsátott csapásokkal azonos jelentőségű, amelyek ugyancsak Sátán szervezetének látható uralkodóihoz szóló figyelmeztetések voltak. „A király látta a kézfejet, amely írt”, de nem látta azt a hatalmat (erőt), amely a kezet kormányozta. Így látták jelenleg is a hatalom tényezői, miképp használta Jehova, emberi képviselőit (eszközeit) a figyelmeztetés hozzájuk juttatására; a közleményről tudomást szereztek, de nem látták, sem nem érzékelték Jehova szellemét, amely e szolgákat, vagy tolmácsokat működtette. A kézírás a falon Isten hatalma folytán történt s ebből kifolyóan, nem példázhatja a mai rossz gazdasági helyzetet vagy depressziót, amelyben a világ szenved. A kézírás, Belsazár babiloni királynak és főembereinek bajt jövendölt, most pedig e képlet teljesülése előre közli Sátán szervezetével, illetve Babilonnal, amely a látszatkereszténységet is magába foglalja, pusztulását. Az

6

ítéletnek, a figyelmeztetésnek az ítélet végrehajtása előtt kell hirdettetnie, s azért szentelik most magukat Jehova bizonyságtevői Isten büntetésének bejelentésére. E figyelmeztetésnek, a próféta következő felhívásának teljesülése előtt kell bekövetkeznie: „Futár futár elé fut és hírmondó hírmondó elé, hogy megjelentse a babiloni királynak (Belsazárnak, most pedig a látszatkereszténység tényezőinek), hogy bevétetett az ő városa (egyes fordítások szerint „hírtelen”) mindenfelülről. És a révhelyek elfoglaltattak, az állótavak tűzzel kiszáríttattak és a vitézek elrettentek.” (Jer. 51:31, 32) Jehova figyelmeztető közleménye 1926-tól 1933-ig hű bizonyságtevői útján világszerte elhangzott. Így a „kereszténység” kénytelen volt tudomást venni róla, e figyelmeztetésnek Babilon teljes bukása előtt kell elhangzania.

¹⁷ Belsazár dorbézoló társaival együtt kénytelen volt figyelemre méltatni a falon feltűnt kézírást s ettől némileg kijózanult; különösen a király józanodott ki. A látszatkereszténység tényezői sem hagyhatták figyelmen kívül a Jehova bizonyságtevőitől fülük hallatára hirdetett figyelmeztetést. Kénytelenek voltak egy kis ideig gondolkodni az ügy felett s a tények mutatják, hogy így is tettek, sőt közülük egyesek komolyan fontolóra vették. Ettől egy rövid ideig kijózanodtak; de végül méginkább megkeményítették magukat szívükben. „Ekkor a király ábrázata megváltozék (Luther szerint „falfehérré lett”) és az ő gondolatai megháboríták őt és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.” (Dán. 5:6) Az Úr 1928-ban, maradéka útján közölte Jehova ítéleteit Sátánra és teljes szervezetére vonatkozólag s mindenkit figyelmeztetett, hogy aki élni szeretne, Jehova mellé kell állania. Ez a figyelmeztetés vagy közlemény az egész kereszténység között elhangzott s azzal az eredménnyel járt, hogy a látszatkereszténység tényezői bizonyos tekintetben elvesztették szilárdságukat és megremegtek térdeik. Ettől egy kis ideig ki kellett józanodniuk. Nyomban ezután következett a nagy pénzügyi bukás, amitől Babilon még inkább kezdett kijózanodni, vezetői elfehéredtek s mindenféle szín kezdett játszani az arcukon. Most pedig Jehova azt tanácsolja nekik prófétája útján, hogy ordítsanak, mivel rövid ideig tart jajgatásuk napja: „Jajgassatok, mert közel van az Úrnak napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenható. Ezért megerőtlenülnek minden kezek és elolvad minden embernek szíve; és megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket és szenvednek, mint a szülőasszony; egyik a másikon csodálkozik és arcuk lángba borul.” (Ésa. 13:6-8) Mialatt jajveszékelnek, közli rájuk vonatkozólag Jehova: 2. Zsoltár 4.

¹⁸ Ez, Jézus következő jövendölésének felel meg: „És lesznek jelek a napban, holdban és csillagokban; és a földön nemzetek szorongása a kétség miatt, mikor a tenger és a hab zúgni fog; mikor az emberek elhalnak a félelem miatt és azoknak várása miatt, amik e föld kerekségére következnek; mert az egek erősségei megrendülnek.” (Luk: 21:25, 26) Jól lehet, a hatalmak felállították a Népszövetséget, békepaktumokat létesítettek, leszerelési konferenciákat tartottak, „szent évet” hirdettek s Amerikában a nemzeti újjáépítésről törvényt hoztak, a jajveszékeléssel nem szűnnek meg. – A pápa ugyanezen idő alatt visszanyerte világi hatalmát és a kereszténység többi ágaihoz el-

küldte delegátusait. 1933-at „szent évnek” jelentette ki s miután most ennek az évnek kudarcát látják, tovább jajveszékelnek, s mindenkit arra szólítanak fel, imádkozzanak Armageddon elkerülése érdekében. Ugyanekkor (ebben az órában) Jehova maradék népe, fokozottabb buzgalommal és tevékenységgel emeli ki a fal felületén Isten közleményét, hogy olvassák el, még ha nem is értik meg.

^19. A „kéldeusok” esztendők óta a „lelki tanácsadók” szerepét játszották a látszatkereszténység uralkodó elemei között. Habár ezek különböző felekezetek tagjainak is vallották magukat, de mindnyájan egyazon vállalkozásban fizetésért dolgoztak. Természetesen, most ezeket hívják, hogy segítsenek, adjanak tanácsot és nyújtsanak vigaszt. „Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, aki elolvassa ezt az írást és annak értelmét megjelenti nekem, bíborba öltöztetik és arany lánc lesz a nyakában és mint harmadik parancsol az országban.” (Dán. 5:7) A király tanácsnokainak a jövendölésben leírt ismertetése mutatja, hogy nem csak papi személyek voltak a tanácsnokai, hanem hivatásos gazdászok, történettudósok és bölcselők is, valamint más tudósok. Babilon reklámügynökei ezeket nevezik „agytrösztökne” (Amerikában), illetve oly embereknek, akik nagyon okosak. Jehova hetedik trombitája, Sátán és az ő szervezete ellen 1928-ban harsant meg s valóban akkor kezdtek jajveszékelni – amint várni is lehetett – a babilonbeliekben példázott tényezők. 1928-ban, Párizsban világkonferenciát tartottak, a következő évben pedig Londonban, tisztára azon célból, hogy a fenyegető világhelyzet jelentőségét (értelmét) illetve a feltűnt jeleket (jelenségeket) s a hozzájuk fűzött magyarázatokat meghatározzák. Ez az égi nagy jel és csodálatos feltűnése után történt. (Jel. 15:1) Elérkezett Jehova neve igazolásának ideje, bizonyságtevői emiatt fújták meg a trombitát és tettek közzé felhívást s részben e miatt rendültek meg a földi hatalmak. Belsazár király, tanácsnokaitól kért segítséget, ugyanúgy ezek is emiatt hívták össze az „okosokat” (bölcseket), hogy a sok ember tanácsából valami okos dolog származzék s eldönthessék, mit kell hát tenniük. Természetesen, Jehova bizonyságtevői közül senkit sem hívtak meg ezekre a konferenciákra; mert ezek a konferenciák, Isten- és az Ő országa ellen irányultak. Jehova bizonyságtevőinek megjelenését azokon, nem tartják kívánatosnak s maguk, Jehova bizonyságtevői sem óhajtanak azokon jelen lenni.

²⁰ A Belsazár lakomája alkalmával előtűnt kézírás a király előtt ismeretlen, idegen nyelven szólt s ha elolvasni tudta volna is, nem ismerte az értelmét. Így a „hét angyal, akik hét csapást hoztak magukkal, utoljára jöttek”, nem emberi szervezetnek voltak küldöttei s így közleményüket sem lehetett emberileg megmagyarázni. A látszatkereszténység tényezői látták és hallottak ugyan Jehova bizonyságtevőinek működéséről; de e közlemény erejének és jelentőségének magyarázatára szorultak. Belsazár, a kézírás magyarázatát óhajtotta hallani, most pedig e „kereszténység” hatalmai a mostani események jelentőségét szeretnék megismerni azzal együtt, amit Jehova bizonyságtevői hirdetnek; emiatt fordulnak modern káldeusaikhoz és bölcseikhez. Korunk „bölcsei” (káldeusai) kétségtelenül

7

gyakran beszélnek maguk között titokban Jehova bizonyságtevőinek működéséről. (Pld. gyakran foglalkoznak ezzel Amerikában hétfő d.e., a papi tanácskozásokon anélkül, hogy megfelelő eredményre jutnának.) Amidőn azt látjuk, hogy a napi sajtó (az újságok) Jehova bizonyságtevői működésének szenteli figyelmét, erről biztosan tudhatjuk, hogy a „káldeusok” erről az ügyről beszéltek maguk között.

²¹ Belsazár rövid időre kijózanodott és magához hívatta tanácsnokait. „Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni azt az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.” (Dán. 5:8) Siralmasan nézhetett ki, amidőn ez az „agytröszt” tanácstalanul állott a király előtt és egyikük sem tudta elolvasni a kézírást s még kevésbé megmagyarázni. Így van ez most is. A látszatkereszténység „bölcsei” nem tudják elolvasni a jelenségeket, sem megmagyarázni, mivel megvetik Isten Igéjét. A hatalmak, szervezeteik „bölcseihez” fordulnak s tőlük várják az „égi jelek és csodák” magyarázatát, illetve azon bizonyságtevés és munka magyarázatát, amelyet Jehova bizonyságtevői mind untalanul a nép elé tárnak, s amely a világ bajait és tanácstalanságát ismerteti. Ámde Babilon bölcsei nem tudják elolvasni, sem megmagyarázni ezeket a jelenségeket, mivel nem ismerik azokat. Bibliájukat ezek a „bölcsek” másképp olvassák. Ez Jehova prófétájának felőlük szóló, következő kijelentését juttatja eszükbe: „És lesz minden látás néktek (látszatkereszténység) mintegy bepecsételt írás beszédei, amelyeket odaadnak egy írástudónak, mondván: Olvasd kérlek és ő szól: Nem tudom, mert bepecsételtetett.” (Ésa. 29:11) Belsazár titkos tanácsosai kétségtelenül megkísérelték a tanácsolást, de nagyon vigyáztak, ne mondjanak olyasmit, ami megijesztheti a királyt; inkább megnyugtatására törekedtek, valószínűleg azt állítva: „Minden a legjobban fog végződni; nézd csak, mily erősek és nagyok a mi erődítményfalaink!” Mivel ezek a tanácsnokok az Ördögnek szolgáltak, természetesen nem ismerhették Jehova titkait. (25. Zsolt. 14) Így tesznek a látszatkereszténység egyes „bölcsei” most is, gondosan vigyázva arra, ne mondjanak semmit, ami megijesztheti a gazdasági vagy politikai hatalmakat; ezért mondják: „Ne vegyétek számba Jehova balga bizonyságtevőit, hiszen napól-napra javul a világ helyzete! Minden jóra fog fordulni. Nézzétek, mily erősek nagy intézményeink! Mi örökké fenn fogunk állani!”

^22. Belsazárt nem tudták megnyugtatni bölcseinek állításai; így van ez most is: a látszatkereszténység bölcsei nem tudnak oly felvilágosítással szolgálni, amelytől szövetségeseik megnyugodnának. „Akkor Belsazár király igen megrettene és az ő ábrázata elváltozék rajta és az ő főemberei is megzavarodának.” (Dán. 5:9) Amiképpen Belsazár megrettent és falfehér lett és főemberei is megnyúlt ábrázattal ültek körülötte, van jelenleg: a modern „agytröszt” a káldeusokkal együtt (főképpen a fekete ága), tanácsokkal igyekszik ellátni a politikai és gazdasági elemeket, akik azonban egyáltalán nem, vagy pedig csak alig bíznak ezekben a tanácsokban. Tanácstalanságuk napról-napra fokozódik, nem tudják, hova és merre forduljanak. Ez a tanácstalanság 1929 óta nagyobb lett, erről ismertetjük a következőket: 1931. június havában az Egyesült Államok elnöke nyilatkozott s e nyilatkozatban hatá

rozottan pártolta a moratóriumot az Egyesült Államokkal szemben fennálló külhatalmak tartozásainak visszafizetését illetőleg. 1931. július havában, az Egyesült Államok és Franciaország szerződést írtak alá e tartozásokat illetőleg és a moratórium erőre emelkedett. Ezután egyik konferenciát a másik után tartották a nemzetek veszélyeztetett közös érdekei védelmére s újabb háborús veszedelem ellen. A látszatkereszténység egyes nemzetei hajlandónak mutatkoztak több hadihajójuk leszerelésére és egyéb irányban való felszerelések korlátozására is; de nyomban ezután újabb zavar és pánik tört ki közöttük s lázasan újabb és még több hadihajó építésébe kezdetek s még jobban kezdtek felszerelni, mint azelőtt. Azután hozták Amerikában a nemzet újjáépítéséről szóló törvényt s azt gondolták ez a törvény ki fogja emelni a bajból a világot, főképpen az Egyesült Államokat. Ezt a tervet más javaslatokkal együtt felsegélés céljából készítették és hajtották végre, így akarták feltartóztatni a fenyegető katasztrófát. Minden nemzet a saját eszméit propagálta a fenyegető katasztrófa feltartóztatását és a segítséget illetőleg. A „szent évet” is ezzel a gondolattal proklamálták, hogy az meg fogja hozni a békét és jólétet, de ez az év sem hozott sem békét, sem jólétet. Ezeket is azért említjük, hogy a világ uralkodóinak tanácstalanságát jellemezzük s kimutassuk, hogy a világ „bölcsei” vagy „agytrösztje” által osztogatott tanácsok nem jártak kielégítő eredménnyel.

²³ Amidőn meglátták, hogy a „bölcsek” nem tudják elolvasni a lakomán feltűnt kézírást, nyílván nem csekély zavar mutatkozott a hatalmasok között. Nagy zűrzavar uralkodott a teremben: Belsazár kifejezést adott csalódásának, szavait átvették a főemberek s az alacsonyabb rendűek is megismételték s így eljutott azokhoz is, akik a bort kezelték. Történt pedig, hogy a királyné is meghallotta az eseményeket. A királyné biztosan nem volt a lakomán, mivel csak azután jelent meg ott, miután meghallotta, mi történt és ekkor valami tanácsot akart mondani a királynak. „A királyasszony a király és az ő főemberei beszédei miatt beméne a lakoma házába és szóla a királyasszony és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid és a te ábrázatod ne változzék el.” (Dán. 5:10) Amidőn a királyné belépett a díszterembe s meglátta Belsazár feldúlt arcát, a szokások szerint, barátságosan üdvözölte, bátorította, mivel oly tanácsot hozott, amely segítséget fog nyújtani. Lehet, hogy ez az asszony nem a király felesége, hanem édesanyja volt, mert a prófétai feljegyzés szerint a király feleségei a lakomán jelen voltak a királlyal. A király anyja valószínűleg oly világiakat példáz, akik barátságban vannak az uralkodó tényezőkkel, ragaszkodnak hozzájuk, de tudni sem akarnak azon lelki tanácsadókról, akik az uralkodók szellemi tanácsnokaiképpen szerepelnek. Sok államférfiú van, aki barátságban áll a hatalmakkal, de nem bízik a lelki tanácsadókban s nem is akar azokkal barátságot ápolni. A királyné megjelent Belsazár előtt, de nem azt mondta, hogy el tudja olvasni s megmagyarázni a kézírást. Tudomást szerzett a király és a főemberek izgatottságáról s azért ment oda, hogy egy oly emberre terelje figyelmüket, aki szolgálni tud a megfelelő felvilágosítással. Ez arra mutat s bizonyos oly embereket példáz a világon, akik nem csupán ismerik a világon most

8

uralkodó állapotokat, hanem bizonyos mértékben azt is tudják, hogyan működött Jehova, hű népe és munkája útján, főképpen 1914-től 18-ig a világháború alatt. A királyné valószínűleg arra szolgált, hogy kedvezően terelje Belsazár figyelmét Dánielre s ez azt mutatja, hogy olyan embert példáz, aki az uralkodó tényezők figyelmét Jehova bizonyságtevőire tereli. Dániel ebben az időben közel száz éves volt; előzőleg Nabukodonozor szolgálatában állott, de úgy látszik, ebben az időben már visszavonult az állami szolgálatból s ezért nem állott meghitt viszonyban Belsazárral s közelebbről nem ismerték egymást. Az anyakirályné tudta ezt, s most azért jött, hogy a Király figyelmét Dánielre terelje, ismertetvén előtte, mit csinált ez az ember a múltban; egyúttal azt is meglátjuk, hogy nem Babilon bölcsei ajánlották az uralkodó figyelmébe Dániel prófétát. Ez azt jelenti, hogy ma, sem a látszatkereszténység bölcsei, sem szövetségesei, ajánlják vagy tanácsolják Jehova bizonyságtevői valamelyikének meghívását, hogy a mai állapotok jelentősége felől megkérdezzék; sőt e „bölcsek” közül még csak indítványt sem tenne egyik sem arra nézve, hogy Jehova bizonyságtevőitől kérdezzék meg, hogy a mai események valamily összefüggésben állnak e Jehova Istennel s a régi korokban feljegyzett próféciáival. Mindazáltal vannak egyes férfiak és nők, akik tudomást szereztek arról, hogyan bántak Isten híveivel a világháború alatt; ezek arra is emlékeznek (tudomást szereztek róla), hogy abban az időben csak Jézus Krisztusnak e hű követői tudták helyesen megmagyarázni – s tudják most is – a világot pusztulással fenyegető események jelentőségét. E férfiak és nők közül, többen állami szolgálatban állnak. Szeretik Jehova bizonyságtevőit s hiszik, hogy ők (Isten bizonyságtevői) az Urat képviselik. Ezek tehát őszintén igyekeznek Isten bizonyságtevőire terelni a magas uralkodók figyelmét; ajánlják őket, mint megbízható embereket és azt tanácsolják, hogy meg kell hallgatni őket. Ezeket az embereket jóindulatú embereknek nevezhetjük. Hisznek Istenben és hiszik azt is, hogy Istennek van néhány képviselője a földön s e miatt ajánlják Jehova képviselőit, miképpen az anyakirályné Dániel prófétát a király figyelmébe ajánlotta. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk a következő prófétai kijelentésre: „És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyok dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek.” (Ésa. 49:23) Az uralkodó elemek közt most szakadás van. Közülük egyes, kisebb tekintélyű és fontosságú személyek pártfogolják Jehova bizonyságtevőit és befolyásukat érvényesítették is Isten bizonyságtevői érdekében, hogy Isten bizonyságtevőinek alkalmat nyújtsanak Jehováról és az Ő országáról szóló bizonyságtevésük meghallgatására. Ennek egyik példáját ama tényben láthatjuk, hogy 1934-ben az Egyesült államok egyes kongresszus-tagjai sikeresen érvényesítették befolyásukat arra nézve, hogy Jehova bizonyságtevőinek alkalmat nyújtsanak arra, hogy személyesen megjelenhessenek a kongresszus egy bizottsága előtt, előtte bizonyságot tegyenek s azon indokokat is feltárják, miért kell szabadon, az Istentől kijelölt úton, akadálytalanul szolgálniuk Istennek. Az Úr nem fog megfeledkezni e férfiakról, akik így kifejezték

igazságérzetüket s azon óhajukat, hogy az igazságot meghallgatásra méltassák.

²⁴ Az anyakirályné belépett a lakomázó terembe s így üdvözölte az uralkodót: „Király, örökké élj!” Ez arra mutat, hogy azok a személyek, akiket a királyné példáz, most sem tekintik magukat a földi uralkodók ellenségeinek. Ezek a férfiak most oly helyzetben vannak, hogy Jehova bizonyságtevőinek helyzetén könnyíteni tudnak s így út nyílik meg előttük, hogy az uralkodókkal is közölhetik Isten üzenetét. Ezek a jóindulatú tisztviselők nem akarják eltávolítani a világ mostani uralkodóit; a szokásokhoz híven üdvözlik az uralkodó hatalmakat s befolyásukat latba vetik, hogy a hatalmak alkalmat nyújtsanak Jehova bizonyságtevőinek bizonyságtevésük feltárására. Amiképpen az anyakirályné szólott Belsazárnak, szólnak ezek az államférfiak felettes uralkodóiknak: „Ne háborítsanak meg téged a te gondolataid, hanem méltasd meghallgatásra Jehova bizonyságtevőit s lehet, hogy ők hozzásegítenek a nehézségek megoldásához.”

^25. A királyné ismerte Dániel múltját, emiatt mondta a királynak: „Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent istenek lelke (szelleme) van és a te atyád idejében értelem, tudomány és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne és akit Nabukodonozor, a te atyád, az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád a király.” (Dán. 5:11) Ekképpen ismerik egyesek most is az Úr „hű szolga-osztályának” múltját s a kereszténység uralkodóinak szíves figyelmébe ajánlják. A mai uralkodók tisztviselőkarának ezen jó indulatú és előzékeny tagjai emlékeznek rá, hogy Jehova bizonyságtevői a Szentírás bizonyságtevése alapján előre rámutattak a világháborúra s más bajokra, amelyek azóta e világra következtek s hogy jó indulatból végzik működésüket s hogy „felülről származó” s nem emberi bölcsességet nyilvánítanak ki. Ezek az állami tisztviselők látják, hogy az Úr bizonyságtevőinek magyarázatait a Szentírás támogatja s e miatt tanácsolják bizonyságtevésük meghallgatását. Már 1918 előtt voltak egyes államférfiak, akik feszült érdeklődéssel kísérték figyelemmel, hogy mit szól és tesz az Úr hű népe és gyorsan rájöttek, hogy Isten bizonyságtevői őszintébbek és sokkal inkább hisznek Istenben, mint a „farizeusok”. Sok tisztességes ember látta, hogy a „farizeusok” kegyetlen gyűlöletből üldöztetik Jézus Krisztus e hű követőit s a világháború alatt is amiatt üldözték, mivel a hűségesek kizárólag Isten Igéjének igazságait hirdették. Ezek a becsületes köztisztviselők látták, mi folyt akkor s most még jobban tudják, hogy a „farizeusok” kétszínűsködnek és képmutatóak, gonosztettekkel vádolván meg Isten bizonyságtevőit s üldözvén csak azért, mivel azok az Úr munkáját végzik.

^26. Nabukodonozor napjaiban, Dániel Isten szellemét nyilvánította ki s a királyné, aki ezt tudta, emiatt mondta: „Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hívattassék elő Dániel és ő megjelenti az értelmet.” (Dán. 5:12) Ez pontosan azok szellemét és munkáját írja le, akik Isten gyülekezetének illési korszaka alatt dolgoztak s az Úrnak templomához jövetelekor a „hű és bölcs

9

szolga” osztály tagjai lettek. Az uralkodó hatalmak tudomást szereztek ezekről az Isten iránt hű férfiakról és nőkről s arról is, amit a világháború alatt mondtak Isten országa felől s tényleg attól féltek, hogy mindezek a kijelentések igaznak fognak bizonyulni s emiatt hallgattak a „farizeusok” ellenvéleményeire s határozták el, hogy tenniük kell valamit az Úr bizonyságtevői ellen. Másrészről az anyakirálynéban példázott osztály, amely a kormányzás ügyeiben alárendeltebb szerepet tölt be, s ezért „gyengébb edénynek” nevezhető, azt is felismeri, hogy Jézus Krisztus igaz követői, akik akkor Jehova Isten hű bizonyságtevői voltak s most is hű bizonyságtevői, tényleg isteni küldetést töltenek be. Ezek a férfiak e meggyőződésükben mondják, Jehova bizonyságtevőit ajánlva, miképp a királyné Dánielt ajánlotta, a felsőbb uralkodó elemeknek: „Hívassátok el és hallgassátok meg őket.” Akik hajlandók beszéd-alkalmat nyújtani Jehova hű mara-

dékának vagy bizonyságtevőinek, abban a meggyőződésben teszik, hogyha ezek nem tudják helyesen megmagyarázni a mai világeseményeket, akkor rajtuk kívül senki sem tudja megmagyarázni azokat; meg vannak győződve, hogy a kétszínű „farizeusok” csődben vannak, nem tudnak felvilágosítással szolgálni s azért a legfőbb ideje, hogy meghallgatásra méltassák azokat, akik tényleg őszinték s az Úr szellemének birtokában vannak és tudják, mit beszélnek. Ezt a szóban forgó eseményt Jehova gondviselte s így oly képet alakított és feljegyzéseket készíttetett s őrizett meg, amely most hű maradékának segítséget és erőt nyújt. Ez a tény megvigasztalja Jehova bizonyságtevőit és a próféciák behatóbb tanulmányozására buzdítja, főképpen a király Dánielhez intézett meghívása jelentőségének és azon összefüggésnek megértése tekintetében, hogy mennyiben alkalmazható ez a fordulat Jehova bizonyságtevőinek mai tevékenységére.

II. RÉSZ.

¹ JEHOVA azért hagyta Dánielt Babilonban, hogy ott bizonyságot tegyen az Ő Nevéről. Dániel minden ember közül kimagaslott Babilonban. Jehova a világból, illetve a hasonmási Babilonból, férfiakat és nőket választott ki, akiket bizonyságtevőkül felkent és kinevezett, s ezeknek, elválasztottságuk folytán a világ minden emberei közül ki kell magaslaniuk. Itt Jehova Nevéről van szó s főképpen az Ő Nevének igazolása körül forgott a vita Dániel napjaiban is. Még most is ez a legfontosabb vitakérdés és most igazságosan s véglegesen el kell dőlnie. Ebben a kérdésben kevésbé fontosak az emberek; Jehova Neve a legfontosabb. Azért, ezen gondolatokkal kell hozzányúlnunk minden isteni próféciához, azzal a tudattal, hogy ezen prófétai képek és teljesülésük főcélja Jehova nevének igazolása, s azon szerep, amelyet emberek abban betöltenek, valamint az is, ami abból kifolyólag rájuk következik, alárendelt jelentőséggel bír.

² Dániel már évek óta Babilonban lakot s ezen idő alatt Isten Nevének hű és igaz bizonyságtevőjének minősült. Már öregember volt, de Isten még mindig igénybe akarta venni, hogy bizonyságot tegyen. Isten mintegy 1900 év alatt választotta ki gyülekezetét (egyházát) a világból, s akiket így kiválasztott, bizonyságtevőiül használta s most ebben az időben – a gyülekezet (egyház) öreg napjaiban – a hűségesek még nagyobb alkalmat nyernek a Jehova Nevéről szóló bizonyságtevésre. Azon kép, amely Dánielnek a babiloni király előtt való megjelenésével alakult, mutatja határozottan, hogy ezen utolsó napokban a maradék még nagyobb alkalmat és felelősséget fog nyerni a Felséges Nevéről szóló bizonyságtevésre, hogy a világ uralkodói előtt Jehova Nevéről és országáról bizonyságot tegyenek. Az anyakirályné befejezte a felséges uralkodóhoz intézett beszédét. A király meghallgatta és Dánielért küldött. „Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király és monda Dánielnek: te vagy-é ama Dániel, aki a júdeabeli foglyok fia közül való, akit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?” (Dán. 5:13) Ez volt az uralkodó utolsó

próbálkozása, miután a saját bölcsei felmondták a szolgálatot, hogy Dánielt maga elé rendelte. Korunk „bölcsei” az „agytröszttel” együtt, teljesen csődöt mondtak, nem tudtak oly módszert ajánlani, amely a népnek békét és jólétet nyújthat. A jövendölés most már arra mutat, hogy az Úr gyülekezetének még földön lévő maradéka még utoljára figyelmeztetést kell, hogy intézzen a teljes kudarcról, rövidesen az istentelen szervezetnek, Jehova végrehajtó tisztviselője útján való elbuktatása előtt. Jehova éppen e közleményről szóló bizonyságtevés érdekében támasztotta bizonyságtevőit. Mivel a modern káldeusok csődöt mondottak az igazság közlése tekintetében, vált szükségessé, hogy Jehova Isten a maradékot használja a világ uralkodóihoz szóló figyelmeztetésre. Isten 1925-ben tárta fel népe előtt a mennyei két nagy jel jelentőségét. (Jel. 12:1, 3) Ezek a nagy csodajelek tárták fel Isten népe előtt Sátán, az ellenség- és Jehova még nagyobb szervezetét. Ennek magyarázatát 1925-ben közöltük. 1930. szeptember havában jelent meg angolban a „Világosság” c. könyv, a Jelenések könyvének magyarázatával – a két nagy, csodálatos jelt és a hét csapást is magyarázva. Ezeket a könyveket azután széles körben terjesztették s így azok sok olyan ember kezébe is elkerültek, akik az uralkodó osztályok tagjai voltak. Azután a bizonyságtevés fontosságát hangsúlyoztuk. Isten szervezete a földön 1931-ben előre kitűzte magának, mennyi iratot akar elterjeszteni s azóta így szokott cselekedni minden esztendőben. Így tehát sokkal nagyobb bizonyságtevés hangzott el az Úr Nevéről, mint valaha is azelőtt. Ezután tisztázódott, hogy „ez Jézus Krisztus bizonyságtétele” s a maradék jobban megértette, mint azelőtt, hogy az Úr a földön felkentjeire bízta e bizonyságtevés végzését s azt a támadásokra való tekintet nélkül végezniük kell. A maradék, Jehova valóságos bizonyságtevőiből áll.

³ A hű maradék tehát nem nevezhető bibliakutatóknak (bibliaolvasóknak); mivel mindenkit „bibliakutatónak” vagy „olvasónak” tekinthetünk, aki hisz Istenben és a Bibliát Isten Igéjének tekinti.

10

Amidőn Dániel Belsazár előtt megjelent, azt kérdezte tőle a király: „A júdabeliek közül való Dániel vagy-e?” Ez a kérdés megkívánta, hogy Dániel magát, mint júdeabelit megismertesse, azaz, mint Isten azon népének tagját, amely Jehovát dicsőíti s amely abban az időben Babilonban, Sátán világában volt, de nem volt annak része. Ennek megfelelően állította Jehova, hű népét 1931-ben a világ tényezői elé, hogy bátran vallja meg kilétét, t.i., hogy ők azok, akik Jehovát dicsőítik, neki szolgálnak, tehát júdeabeliek. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ők testi zsidók, sem azt, hogy bármi közük is van az önérdeket hajszoló testi zsidókhoz, akik csak névleg zsidók, tulajdonképpen azonban az aranyat (pénzt) avatták istenükké; ez csupán azt jelenti, hogy a maradék tagjai magukat teljesen Jehova Istennek és országának szentelték. A hű maradék kongresszus-delegátusaiban képviselve, magáévá tette Jehova kegyadományát, az új nevet, s magát Jehova bizonyságtevőjének vallja. Azóta ezen a néven szerepel. Az 1931. július. 26.-án kelt határozatban utalás történik Isten gyülekezetének azon korszakára, amelyet Illés próféta példázott s azon nevekre is, amelyeken azon idő alatt az Úr Jézus hű követői ismertek voltak; ez a határozat azután kihangsúlyozta a következőket: „Jehova szolgái vagyunk, megbízott, hogy az Ő Neve mellett egy munkát végezzünk, azaz, hogy Jézus Krisztus bizonyságtételét elvigyük és megismertessük az emberekkel, hogy egyedül Jehova a mindenható, igaz Isten s ezért örömmel vesszük fel azon nevet, amelyet az Úr szája határozott meg s ezért azt kívánjuk, hogy Jehova bizonyságtevőinek nevezzenek és ismerjenek.” (Az Őrtorony 1931, 279 old. 5 paragrafus) A felkenteket azóta, mint „Jehova bizonyságtevőit” ismerik s így nevezik. Ez azt jelenti, hogy tényleg, valóban júdeabeliek (Isten dicsőítői), azaz, teljesen Jehova dicsőítésére és szolgálatára szentelték magukat.

⁴ Miután Dániel bemutatkozott, mondta neki Belsazár: „És aki felől hallottam, hogy az istenek lelke (szelleme) van benned és értelem és tudomány és kivalló bölcsesség találtatott benned?” (Dán. 5:14) Annyi bizonyos, hogy a király semmit sem hallott Dánielről a „bölcsektől”; ezek tanácsosabbnak tartották, hogy titokban tartsák Dániel nevét. Ugyanígy a világ jelenlegi uralkodói sem hallottak semmi jót sem a „bölcsektől” (s farizeus társaiktól) Jehova bizonyságtevői felől, mivel ezek a „bölcsek” jobban szeretnék, ha Jehova bizonyságtevőit teljesen megvetnék. Amit ezek Jehova bizonyságtevőiről közölnek, mindenkor ellenséges és rosszakaratú módon teszik. Sőt ezek a farizeusok annyira vetemednek, hogy az embereket is megakadályozni akarják Jehova bizonyságtevői meghallgatásában, mely törekvésükben őket a nagytőke is támogatja, amely sok rádióállomás tulajdonosa s így szándékosan megfosztja Jehova bizonyságtevőit ama lehetőségtől, hogy rádió útján is hirdesse Isten igazságát. Belsazár figyelmét az anyakirályné terelte Dánielre s most is a királyné által példázott becsületes, igazságosan gondolkodó és magasabb állású emberek világosítják fel (helyes irányba) az uralkodókat. Ezeknek a becsületes embereknek sok közük van ahhoz, hogy Jehova bizonyságtevői előtt út nyílik arra, hogy most közelebbről Washington D.C.-ben, magas államférfiak előtt kihallgatáson megjelenhettek.

⁵ A Jelenések próféciája többek között így szól: „És láték és hallék az égnek közepette egy angyalt repülni, aki ezt mondja vala nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak!” (Jel. 8:13) Az Úr az egyik jajt 1926-ban, Londonban, a másikat 1927-ben Torontóban s a harmadikat 1928-ban Detroitban hirdette ki. A farizeusok nem tudták megmagyarázni összeesküvőtársaiknak e „jaj” közlemények jelentőségét. Amidőn Dániel Belsazár előtt állott, az a következőket kérdezte tőle: „Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.” (Dán. 5:15) A király felismerte, bölcsei mily tehetetlenek a kézírás megmagyarázása tekintetében. Ezek azért voltak tehetetlenek, mivel az Ördög magzata és szolgái voltak. Azért nem szólták az igazságot, hanem hazudtak. (Ján. 8:44) Így történt akkor is, amidőn a „jaj” háromszor elhangzott – ami a Belsazár lakomázó termének falán feltűnt kézírás háromszoros „jajának” felel meg – Babilon modern „bölcsei” sem mondtak igazat a többi tényezőknek s azt állították, hogy mindaz, amit – az ő kifejezésükkel élve - „Jehova pestises bizonyságtevői” Jehova Istentől eredő jeleknek magyaráznak, semmiképpen sem Istentől származnak, hanem azok az emberek (t.i. Jehova bizonyságtevői), akik a világot bejárják s a nagy jelekről és csodákról, Isten üzenetének nevezett közleményt terjesztik, a valóságban csalók és ámítók. Sőt a modern farizeusok annyira vetemednek, hogy Jehova hű bizonyságtevőit lázítóknak, pacifistáknak, hazafiatlanoknak, államelleneseknek, szocialistáknak, kommunistáknak, a kereszténység nyakas ellenségeinek, házalóknak, utcai árusoknak s egyebeknek nevezték. Állandóan arra akarták rábeszélni a felsőbbségeket, hogy meg ne hallgassák Isten bizonyságtevőinek „fecsegéseit.” De ezeknek a „bölcseknek” vagy modern farizeusoknak nem sikerült lecsendesíteni a felsőbb uralkodók aggodalmát. Sőt Sátánnak ezek a bérencei még attól sem riadtak vissza, hogy megakadályozzák a mai világesemények valódi jelentőségéről szóló közleményeknek az uralkodó osztály füleihez való jutását, akik az igazság és jog érvényesülését óhajtják. De Isten országának és a Sátán szervezetére vonatkozó ítéletének közleménye mindazáltal nyomtatásban és rádión is eljutott a kereszténység uralkodóihoz. Isten Igéjének figyelmeztető intelme eljutott az uralkodó tényezőkhöz s világosan tudatva lett, mi következik a világ szervezetére s mit remélhetnek.

⁶ Ha a „bölcsek” felelete kielégítette volna Belsazárt, nem félt volna tovább is, amint az Írás mondja. Dánieltől várta a kielégítő felvilágosítást s ezért mondta neki: „De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nekem megmondani, bíborba öltöztetel és arany lánc lesz a nyakadon és mint harmadik uralkodol az országban.” (Dán. 5:16) Oly emberi vélemény, amelyet nem támogat autoratív bizonyíték, csupán arra jó, hogy kétséget támasszon a gondolkodó emberekben. Belsazár kételkedett a „bölcsek” beszédében s most tudni szerette volna az igazságot. Napjainkban a fa-

11

rizeusok (modern káldeusok) nagy garral hirdetik egyéni véleményüket korunk eseményeiről, nézetüket azonban nem támogatja hiteles bizonyíték s így a gondolkodó embereket nem tudják meggyőzni. Isten Igéje azonban, amelyet Jehova bizonyságtevői, a maradék, hirdetnek, nem embernek a tudománya s nem is embernek a véleménye, hanem Isten Igéjének tekintélyes (hiteles) igazsága s emiatt minden kétséget kizár a kritikus világhelyzet végső megoldása tekintetében. Aki Isten Igéjének hisz s rá támaszkodik, tudja, mi fog történni rövidesen. S amikor ilyen beszél a világ helyzetéről, az Úr meghatalmazásából beszél.

⁷ Dániel prófétával közölték, hogy nagy kitüntetésben és méltóságban fog részesülni a király birodalmában, ha őszintén és kielégítően tudja megmagyarázni a kézírás értelmét. Dániel azonban nem haszonlesésből ment el a királyhoz. Ezt tisztán látjuk a királynak adott feleletéből: „Erre Dániel felele és monda a királynak: Ajándékaid tieid legyenek és adományaidat másoknak adjad; mindazáltal az írást elolvasom a királynak és jelentését megmondom neki.” (Dán. 5:17) Most nem haszonlesésből közlik a világ uralkodóival Jehova bizonyságtevői az Ő üzeneté és Sátán szervezetére vonatkozó ítéleteit. Semmilyen kedvezményt sem kérnek a világiaktól s nem is várnak kitüntetésre. E világ uralkodói hadd részesítsék a saját embereiket kitüntetésben, amit természetesen meg is cselekszenek. Ez mindenkor kitűnik, amidőn Jehova bizonyságtevői kérdéseket intéznek az uralkodó tényezőkhöz az igazságot illetőleg. Nemrégiben egy petíciót terjesztettek az Egyesült-államok kongresszusa elé a rádióhasználatot illetőleg, amelyet nagyon sok becsületes ember írt alá. Egyesek balgán azt állították, hogy egy ilyen petíció benyújtása „Egyiptomtól való segélykéréssel” tekinthető egyértelműnek, azaz, mintha a világtól akarnánk segítséget kérni. Az ily feltevés azonban nem csupán értelmetlen, hanem teljesen merőben téves is. A petícióban senki kegyét sem kértük, hanem csupán azt, hogy Isten népének jogát tartsák tiszteletben s munkáját úgy végezhesse, hogy az Ördög szervezetének semmilyen ága se akadályozhassa. Ez a petíció benyújtás akképpen történt, ahogyan Mózes és Áron cselekedtek Egyiptomban, amidőn Isten utasításából Fáraó előtt megjelentek. Ez a világhatalmak ellen és Jehova Isten mellett szóló bizonyságtevés volt.

⁸ A szöveg e részében Dánielben példázottak, Jehova bizonyságtevői, a „király” vagy a világ tényezői előtt főképpen 1931. július. 26.-tól kezdtek beszélni. Ezt sikerrel művelték, amennyiben a királyságról szóló füzetet hozzájuk származtatták. E füzet 1931. szeptember. 14.-től világszerte terjesztésre került. Először a papságnak, azután a politikai s végül a gazdasági elemnek küldetett meg. Babilon mostani „bölcsei” tehát többé lelkiismeretesen nem nevezhetik „házalóknak” vagy „utcai árusoknak” (vagy más egyébnek) Jehova bizonyságtevőit. Főképp a „káldeusok” nem nevezhetik többé azoknak, mivel (fenti irat) nekik is megküldetett ingyenesen; közülük azonban többen dühösen széttépték (a füzetet), kikézbesítőjét leszidták és megsértették. Jehova bizonyságtevői, nem mint házalók, vagy utcai árusok működnek, amidőn Jehova közleményét tolmácsolják. A káldeusok nagyon jól tudják ezt és azt is, hogy hamis váddal illetik Jehova

bizonyságtevőit, amidőn házalóknak vagy utcai árusoknak s egyebeknek nevezik őket. Jehova bizonyságtevői, Isten parancsának szót fogadva teljesítik munkájukat. Amidőn Dániel próféta a király előtt állott, megértette, hogy Jehova éppen evégett támasztotta őt. Azért megragadta az alkalmat és közölte Jehova ítéletét önérdek, félelem, pártoskodás és minden jutalom várása nélkül.

⁹ Napjainkban egyedül csak Jehova bizonyságtevői tudják bebizonyítani a (bibliai) „felsőbb hatalmak” kilétét. Tudják és a nyilvánosság előtt is tudatják, hogy ezek a „felsőbb hatalmak”, Jehova Isten és az Úr Jézus Krisztus. Rámutatnak Jehova felsőbbségére és állításukat történelmi tényekkel és Isten ihletett Igéjével is bizonyítani tudják. Ha valaki azt állítja, hogy valamely csoport vagy szervezet, vagy ember képezi az apostol által a Róma 13:1-ben említett „felsőbb hatalmak”-at, ezzel elárulja, hogy Isten Igéjét nem érti, sem nem méltányolja. A felkent hű maradék jól tudja, hogy Jehova a legfelsőbb és legfelségesebb s hogy e miatt nem embert illet meg a tisztelet vagy dicsőség. Miképpen Dániel, úgy a hívek most is a legfelségesebbnek adóznak minden tiszteletükkel és hálaadásukkal.

¹⁰ Dániel néhány szóval az emberiség történetének nagy részét elbeszélte Édentől kezdve: „Te, ó király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak.” (Dán. 5:18) Nabukodonozor itt Lucifert példázta, aki édeni lázadása előtt nyerte a föld feletti felügyelőséget. Isten ennek a Lucifernek adta a föld feletti fennhatóságot. Törvényszegése óta azonban a „régi Kígyó”, az „Ördög”, a „hazugságok atyja” lett, hajtásai (szülöttei) pedig a „Kígyó magva”-képpen neveztettek. A Kígyó e magvát, most Belsazár főemberei, bölcsei és többi tisztviselői képviselték. Jehova, Sátánnak és magvának, lázadása után semmit sem adott; a fent idézett 18. vers tehát főképpen az édeni lázadás előtti időre utal. Egy korábbi alkalommal Dániel közölte Nabukodonozorral: „Te vagy az, ó, király, aki naggyá és erőssé lettél, akinek nagysága megnövekedék és fölér az égig (mint valami nagy fa) és hatalmad a föld végéig.” (Dán. 4:19) Ezenkívül Dániel még a következőket is közölte Nabukodonozorral: „Te, ó, király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; és valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lokoznak, a te kezedbe adta azokat és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany fej.” (Dán. 2:37, 38) Így beszélt Dániel Luciferről s leírta, milyen volt lázadása előtt és annak kezdetén. Lucifer, aki most már Sátán, szervezetét is megrontotta s a prófécia e részében Belsazárral és lakomájával kapcsolatban, Belsazár király a „Kígyó magvát” példázza.

¹¹ Lucifer a halál hatalmával is fel volt ruházva, amely hatalmát természetesen Isten akaratával egyetértésben a szándékos gonosztevők ellen kellett volna használnia. (Zsid. 2:14) E hatalmát azonban Lucifer nem használta meghatalmazása szerint. Így Nabukodonozor, Lucifer jelképe is visszaélt hatalmával: „És a méltóság miatt, amelyet ada néki (Nabukodonozornak), a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, akit akart és életben tartott, akit akart; felemelt, akit akart és megalázott, akit

12

akart.” (Dán. 5:19) Sátán soha sem volt arra felhatalmazva, hogy hatalmát zsarnoki módon használja és senki emberfia sem nyert soha arra meghatalmazást, hogy zsarnokká legyen. Sokan remegnek most a leleplezett Lucifer, illetve Sátán előtt s ezek az emberek félelemből imádják az Ördögöt. Viszont Jehova bizonyságtevői nem félnek az Ördögtől, hanem Jehova Istent félik és imádják. Isten nem engedi, hogy az Ördög, tetszése szerint bánjon a Jehovához hű emberekkel. Ezt mutatja Jób története. (Jób 1:12; 2:4-6; János 19:10, 11) Sátán azon törekvésében, hogy a Legfelségesebbhez akart hasonló lenni s az embereket elfordítani igyekezett Tőle, hatalmával önkényesen és zsarnok módon visszaélt. Igaz, hogy Nabukodonozor elpusztította Jeruzsálemet; ezt mindazáltal csak Jehova megtűréséből cselekedte s Jehova eszközének bizonyult, igazságos ítéletének e lázadó népen való végrehajtására. (Jer. 25:8, 9) A felfuvalkodás jóléttel párosulva, bajba visz. Ez történt Nabukodonozor esetében is. Azért mondta felőle Dániel: „De mikor a szíve felfuvalkodott és a lelke megkeményedett megátalkodottan; levetteték az ő birodalmának királyi székéből és dicsőségét elvevék tőle.” (Dán. 5:20) Nabukodonozor addig folytatta önző és gőgös terveit, míg végül azt gondolta, ő az ura a saját sorsának s cselekedeteiben teljesen független Jehova ítéleteitől. Éppen ilyen szellemet fejezett ki Lucifer is s ez okozta vesztét. A felfuvalkodottság és jólét egy másik példája Uziás, Izráel egyik királyának esete, aki ugyancsak rossz végre került. (II. Krón. 26:11-23) Nabukodonozor önmaga okozta magának gonosz tetteivel állati őrültségét. Nabukodonozor őrültségéért semmiképpen sem volt Isten felelős, miképpen a mai őrültségekért sem Isten a felelős. (Dán. 4:25-34; Luk. 21:24) Amint Dániel feljegyzéseiből látjuk, Jehova nem azt mondta, hogy Ő ad „állati szívet” Nabukodonozornak, hanem: „baromnak szíve adassék neki” (tehát valaki más által). (Dán. 4:12) Isten kétségtelenül engedte, hogy a gonosz szellemek disznócsordába települjenek. (II. Krón 18:18-22; Máté 8:28-32) Ugyancsak azt is Isten engedte meg, hogy Sátán hordájának ezen elvetemült szellemei ejtsék fogságba a Nóé idejében vétkező „Isten fiait”. Nabukodonozor, bukása miatt sivár, őrült állapotba jutott. Amikor szívében felfuvalkodott s elméjében a végsőkig elvakult, Isten megfosztotta trónjától.

¹² Nabukodonozor olyan lett, mint valami vadállat. Dániel ezt Belsazár eszébe juttatta: „És az emberek fiai közül kivetteték és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakozása és fűvel etették őt, mint az ökröket és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán és azt helyezteti arra, akit akar.” (Dán. 5:21) Nabukodonozor az említett hét év után belátta, hogy Jehova a legfelségesebb Isten, az uralkodó. Belsazár, Nabukodonozor fia nem tanulta meg a nagy igazságot. Dániel emiatt sorolta fel ezeket előtte. A nemzetek „hét ideje” 1914-ben végződött. Miképpen Belsazár, az akkori uralkodók sem tanulták meg azt az életbevágó igazságot, hogy Jehova a legfelségesebb Isten, habár ez minduntalan hangoztatva volt előttük. Ha ezt a nagy, rendkívül fontos igazságot megtanulták volna, nem rendeznének,

mint hajdan Belsazár, lakomát. A mostani dorbézolást Belsazár lakomája példázza. Most sem látják be, hogy Jehova Isten felmagasztal, akit akar, s aki szembeszáll akaratával, a maga idejében megalázza. Ezeket nem Isten ülteti székükbe. Isten azt ülteti székébe, aki a „legalázatosabb”, t.i. Krisztust, aki megalázkodott és Isten felmagasztalta őt, mint a próféta útján előre bejelentette. (Ezék. 21:26, 27; Dán. 4:14) Isten 1931-ben terelte a világi tényezők figyelmét, bizonyságtevői útján e nagy igazságra (tényre); de nem méltatták figyelemre, hogy tanultak volna belőle.

¹³ A gőgösek nem figyeltek az intésre, nem akartak megalázkodni Isten hatalmas keze alatt, miképp Belsazár sem méltatta figyelemre az intelmet és nem hajolt meg Isten előtt. Emiatt mondta Dániel: „És te, Belsazár, az ő fia (t.i. Nabukodonozor fia), nem aláztad meg szívedet, noha mindezt tudtad.” (Dán. 5:22) A világháború kitörésekor közölve volt az akkori uralkodókkal, hogy a világháború, a prófécia teljesüléseképpen ütött ki, hogy Sátán hatalmának vége eljött, hogy ez a hatalmak végét jellemzi és Isten országa is elérkezett; de mindezt nem méltatták figyelemre. 1918 óta hangzik minduntalan Jehova azon elhatározásának közlése, hogy Ő a gonosz világ szervezetének véget vet. Senki sem mentegetőzhetik tehát azzal, hogy nem hallott Jehova Isten királyáról és országáról. Isten „hetedik haragpoharának” kiöntésekor, – amely 1928-ban kezdődött – a látszatkereszténység értesítve lett, hogy „megméretett és könnyűnek találtatott” s rövidesen megszűnik. Ez a falon feltűnő kézírás. A hatalmak, habár tudomást nyernek erről, nem térnek meg (Istenhez) s nem hagynak fel Jehova bizonyságtevőinek akadályozásával (Isten) igazságának közlését illetőleg. Azzal fejezik ki nyakasságukat és Isten Igéjének megvetését, hogy szembeszállnak Isten bizonyságtevői bizonyságtevésének terjesztésével. Mindez csak nemrég került az Egyesült-Államok kongresszusa elé. E vizsgálaton jelen voltak a politika, papság és nagytőke képviselői. De Isten üzenetének meghallgatása és Jehova, a legfelsőbb Isten elismerése helyett ezek is, mint Belsazár, a saját „bölcseikhez” fordultak, Jehova bizonyságtevőit és igazságát megvetik s cselekedeteikkel így kigúnyolják Jehova, a legfelségesebb nevét. Értesültek az igazságról, minden alkalmuk megvolt, hogy megismerjék, milyen úton kellene járniuk; de mint Belsazár, az igazságot megvetik.

¹⁴ Az Úr Jézus a templomban mint Jehova legfőbb végrehajtó tisztviselője, minduntalan figyelmeztette a kereszténységet. Itt mint e figyelmeztetések bizonyítékára, az 1931-ben hozott „Figyelmeztető határozatra”, a „Királyság”- és a „Krisztus”- s több más, azóta megjelent füzetekre mutatunk rá. De ahelyett, hogy ezeket a figyelmeztetéseket megfogadták volna, a Belsazárban példázottak kinevették, gyalázták, üldözték és közmegvetésnek tették ki Jehova bizonyságtevőit. Így emelkedtek fel, mint Belsazár Jehova ellen. Dániel mondta: „Sőt felemelkedtél az Egek Ura ellen és az ő házának edényeit elődbe hozták és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, érc-, vas-, fa- és kő isteneket dicséréd, akik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, akinek kezében van a te lelked és előtte minden te

13

utad, nem dicsőítetted.” (Dán. 5:23) Azok elvetemültsége, akik Jehova bizonyságtevőit üldözik, tényleg az „Egek Ura” ellen irányul; mivel az Ő bizonyságtevői nem a saját tudományukat, hanem az (Úr) Isten Igéjét tolmácsolják. Mindez idézve van a fent megnevezett iratokban és a 3 kötetes angol Vindication-ban s világosan a világi tényezők elé van tárva. De ezek Isten kijelentésének megfogadása helyett inkább tovább fogyasztották Babilon borát, megittasultak és szemtelenül mulattak Jehova bizonyságtevői felett.

¹⁵ Belsazár palotájának falára a Mindenható kézujja – t.i. szeretett fia, Jézus Krisztus – írta a jeleket: „Azért küldetett ő általa ez a kéz és jegyeztetett fel ez az írás.” (Dán. 5:24) Amióta Jehova kitöltötte szellemét bizonyságtevőire, őket küldte és használta, hogy igazságát a tobzódó látszatkereszténység falára írják. De a tényezők nem méltatták figyelmükre a felhívást, hanem megvetették és annak tolmácsolóit gonoszul üldözték.

¹⁶ Belsazár nem szüntette be a lakomát, az italozást és dorbézolást a kézírás feltűnésekor. Ellenkezőleg, tovább folytatták a templom aranyedényeivel való visszaélést. A látszatkereszténység tékozlása sem szűnt meg, amidőn 1926-29-ig a világra következtek a hasonmási csapások, sőt fokozódott a tékozlók gyűlölete és gonoszsága Jehova bizonyságtevői iránt. A hű maradék az utóbbi években Jehova legfőbb tisztviselőjének vezetése alatt nyíltan, félelem nélkül és világosan közölte a „kereszténységgel”, hogy a világ szervezete az Ördögtől való. E közlemény reakcióját, amely a „kereszténység” között támadt, Dániel azon kijelentésével jellemezhetjük, melyet Belsazárhoz intézett a lakomán: „És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!” (Dán. 5:25) Alább közöljük egy, orientalista kéziratokban elismert szaktekintély szavait: „Ezek a titokzatos szavak arám nyelven szólnak. Az angol revideált Biblia széljegyzete a következőképp ismerteti: »megszámláltattál, megmérettél és elosztattál«. (Az elberfeldi német Biblia-ford. széljegyzete is ezt mondja.) A »farszin« a »peresz« szó többes száma; »mene« az igeszó rendes passzív részesülő felkiáltó módja s ugyancsak a »tekel«-szót is passzív igerészesülőnek tekintik, mégpedig a »tekil«-szó hagyományos »tekel« változatában, a »mene« hangzásának megfelelően. Ezek, a falon feltűnt betűk nem voltak hangzósítva s különbözőképpen lehetett volna kiejteni. De még ha a különböző változatok (lehetőségek) szerint valamelyik »bölcs« rá is jött volna a helyes kiejtésükre, semmilyen eszköz sem állott volna rendelkezésére, amellyel olvasási módjának vagy a szavak értelmének helyességét megállapítani tudta volna.” – Davis: „Dictionary of the Bible”, 491. old.; ezen kívül lást McClintock és Strongs „Cyclopaedia” VI. köt. 89. oldalát.

¹⁷ A király, mulató társaival együtt látta ezt a ritka, idegen nyelvű kézírást a falon, most pedig a magyarázatát szerette volna hallani. Ha ezek józanok lettek volna, talán el is tudták volna olvasni a szavakat, még ha nem is értették volna meg. Isten aztán Dánielt küldte, aki az Ő bizonyságtevőit példázza, hogy azokat az idegen szavakat elolvassa és meg is magyarázza. Hasonlóképpen látta meg a látszatkereszténység Isten országáról és Sátán szervezetének a közeli Ar-

mageddonkor való pusztulásáról szóló szavakat és minduntalan hallotta azokat. Ha józan állapotban lett volna, „bölcsei” értelmesen el tudták volna olvasni azokat. De mivel Babilon borától ittas, sem helyesen elolvasni, sem megérteni nem tudja. Isten mindazáltal azt akarja, hogy a „kézírás” szavai és értelme tudatára adassék a látszatkereszténységnek. Ez a tudtuladás főképp 1926-tól 29-ig történt, amidőn e szavak teljesüléseképpen a bizonyságtevés a kereszténységgel közöltetett. Az 1929-től 30-ig eltelő idő, gondolkodási idő volt, hogy a tényezők a dolgot megvizsgálják, tudomást szerezzenek róla s eldöntsék, miképpen fognak viselkedni Istennel-, népével- és földön folyó munkájával szemben. Az 1927-ben megjelent, a „Nép szabadsága” című füzetben a „nagykereskedelem, a lelkiismeretlen politikusok és álszenteskedők” ... voltak ismertetve. Ez, többek között a következőket tartalmazza: „Isten Igéje és a közismert tények mutatják, hogy a látszatkereszténység, vagy »szervezett kereszténység« kudarcot vallott, »megmérettetett és könnyűnek találtatott«.” Erről a közleményről, amely a kézírás teljesüléseképp hangzott el, a metropolisz sajtója is tudomást szerzett s Jehova bizonyságtevőit a látszatkereszténység hajlíthatatlan ellenségeinek nevezte. Hét évvel később, 1934-ben, a látszatkereszténység egyik képviselője a washingtoni kongresszus bizottsága elé terjesztette ezt a figyelmeztetést tartalmazó füzetet s ezzel akarta megindokolni, hogy Jehova bizonyságtevőit eltiltsák a rádió használatától, illetve, hogy Isten Igéjének igazságait rádió útján többé ne tolmácsolhassák. Ezzel beismerik a látszatkereszténység képviselői, hogy tudomást szereztek a falon feltűnt „kézírásról”, mégpedig 1927-ben. Ezek tehát sohasem mondhatják azt, hogy nem látták a „kézírást”. Elismerik, hogy látták. De mi ennek a magyarázata?

¹⁸ Dánielt, a titokzatos szavak magyarázatára Isten kegyelme képesítette és ő így szólott: „Ez pedig e szavak értelme” (Dán 5:26), vagyis, a király és mulatótársai látták a közleményt, de ittasságuk és elvakultságuk miatt nem értették meg. Így a Sátán szervezetének borától ittasak szeme zavaros, szívük kegyetlen és nehézfelfogású. A szavakat elolvassák, de nem értik. 1918-ban a nagy bíró, Jézus Krisztus, megjelent templomában és ítélkezni kezdett. Most találóan jellemzi a látszatkereszténység oktatóit és szövetséges társait Jézusnak a prófétától vett következő kijelentése: „Azért nem hihetnek vala mert ismét monda Ésaiás: Megvakította az ő szemeiket (Jehova) és megkeményítette az ő szívüket, hogy szemeikkel ne lássanak és szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket. Ezeket mondá Ésaiás, amikor látta az ő (Jehova) dicsőségét (a templomban) és beszéle ő felőle.” (Ján. 12:39-41; Ésa. 6:9, 10) A magyarázat teljesülni kezdett a látszatkereszténységen s ez a magyarázat 1931. júl. 26.-tól kezdett közöltetni, amidőn a „Királyság” című füzet és a „Figyelmeztető határozat” rádió útján széles körben elhangzott s azután nyomtatásban a világ tényezőinek megküldetett és széles körben elterjedt. Akkor közöltetett első ízben azon új név, amelyen Jehova, népét, mint bizonyságtevőjét elnevezte s most „Jehova bizonyságtevőinek” nevezi őket a látszatkereszténység is, tényezőivel együtt.

14

13

Kit példázott Dániel?

¹⁹ Dániel magyarázattal szolgált s ez Jehova mostani közleményének magyarázatát példázza. „Mene”, annyit jelent: »megszámláltattál«. Ennek, amint a szöveg mutatja, ismétlése a falon, kétszeres megszámolásra mutat. Dániel tudta, hogy Isten megszámlálta Babilon világbirodalmát, amit Jeremiás próféciájából tudott, s amire rá is mutatott. (Dán. 9:1, 2; Jer. 25:11-13) Jehova nem csupán a jelképi Babilont számolta meg, hanem Sátán szervezetét is, amely a Sátán társában példázott nagyobb Babilon. Az I. Mózes 3:15-ben olvassuk azon isteni magyarázatot, hogy Jehova akkor egy bizonyos időt tűzött ki, amely alatt nem akadályozza meg Sátánt azon törekvésében, mellyel az embert elfordítani akarja az igaz Istentől, hanem megvárja a maga kitűzött idejét, egy „magot” fog támasztani és azáltal fogja Sátánt szervezetestől együtt elpusztítani. A falon feltűnt, és Dániel által megmagyarázott szavak két, tisztán különböző megszámlálásra mutatnak: az első „mene”, a babiloni birodalom megszámlálása a „nemzetek idejének végét”, illetve a „végidő kezdetét” jellemzi Babilonra nézve. Ez 1914. A hét jelképi, 360 évből álló idő, Kr.e. 606-ban kezdődött, amidőn Babilon elpusztította Jeruzsálemet, szükségképpen tehát 2520 évvel később, Kr.u. 1914-ben kellet végződnie, amely időben Jézus Krisztus jövendölése teljesülni kezdett. – III. Móz. 26:18, 21, 24; Dán. 12:4; Máté 24:3-8.

²⁰ A második „mene” valószínűleg Sátán szervezetének végére szól: „Isten ... véget vet neki.” Ez a teljes vég Armageddonkor következik, de előzőleg a bizonyságtevésnek kell befejeződnie. (Máté 24:14, 21, 22; Jel. 18:10, 17, 19) A Columbus, Ohió-ban 1931. júl. 26.-án közölt felhívás, amely később a „Királyság” füzetben megjelent, intő figyelmeztetés volt a látszatkereszténység tényezőihez. Ez Dánielnek Belsazárhoz intézett magyarázatnának megfelelője.

²¹ A „tekel” szó annyit jelent: „megmérettél”. Azon szóval rokon, amely Jóbnál fordul elő és ugyancsak „megméretést” jelent: „Az Ő igazságának mérlegével mérjen meg engem és megismeri Isten az én ártatlanságomat. Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt.” (Jób 31:6, 7) Jehova prófétája, Dániel, kimutatta Belsazár király előtt, hogy uralkodásának vége elérkezett, aminek okát a következőkben meg is nevezte: „Tekel – azaz megmérettél a mérlegen és könnyűnek találtattál.” (Dán. 5:27) A nagy Babilon, Sátán szervezetének egyfolytában tartó uralkodása 1914-ben végéhez érkezett. Ezután mérlegre került és teljesen könnyűnek találtatott. A méréshez idő kell s ez akkor kezdődött, amidőn a nagy mérlegmester, Jézus Krisztus, Jehova templomában megjelent s Ő mindaddig folytatja a mérést, amíg a második „mene” is megtörténik. Amidőn ez is befejeződik, akkor a záró véghez érkeztünk. Ez akkor lesz, amidőn a Királyság evangéliumának hirdetése befejeződik. Akkor következik a teljes elvégződés a nagy nyomorban. „Az ő (Babilon) bűnei az égig hatoltak és Isten megemlékezett gonoszságairól.” (Jel. 18:5) Prófétája útján mondja Jehova: „Gyógyítottuk Babilont (mialatt megmérése folyt), de nem gyógyult meg. Hagyjátok

el őt és menjünk, kiki a maga földére, mert az égig hatolt az ő ítélete és felemelkedett a felhőkig.” (Jer. 51:9) Megméretett az isteni mértéken, amely pártatlan, megbízható és egészen pontos. „Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.” (Példb. 16:11) „Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a főemberek fiai: ha mérőserpenyőbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.” (62. Zsolt. 10) Mialatt az Úr Jézus Krisztus Babilont megméri, a Belsazárban, feleségeiben, ágyasaiban és főembereiben példázottak magukra öltik azon öltözeteket, amelyekről megismerhetők lesznek mint Isten és országának ellenségei és az Ördög hívei, mint akik megértek az armageddoni pusztulásra, miképpen Jéhu annak idején az Ördög jelképi táborát elpusztította. – II. Kir. 10:18-26.

²² A mérés ideje alatt Jehova bizonyságtevői, parancsát követve, végig vonulnak a látszatkereszténység között s megjelölik azokat, akiket Isten meg akar tartani. (Ezék. 9:3-10) Jehova erről a kereszténységről (t.i. a látszatkereszténységről, amelynek csak a neve keresztény, őmaga azonban nem az) mondja, hogy „könnyűnek találtatott”. Az igazság közleménye, amelyet Jehova bizonyságtevői tolmácsolnak, Jehova közleménye. Ő gondviseli fogalmazásukat és szerkesztésüket, valamint a terjesztés eszközeiről is Ő gondoskodik. Erre rádióállomásokat, beszélőgépeket és hű hívő férfiak s nők kis táborát használja, akik azt nyomtatásban is szétviszik. Az Úr üzenete mondja a látszatkereszténységről, hogy megméretett a mérlegen és könnyűnek találtatott. A közleményt főképpen a „Krízis”, „Amerika vége” s más hasonló, angolban megjelent füzetek tartalmazzák, amelyek úgy a „keresztény”, mint a ”pogány” nevezetű országokban, ahol csak kevés keresztény él, elterjedtek. A mai Babilonnal tudatva lett: „A világ halálosan beteg és az utolsó vonaglások közt van.” A látszatkereszténység tényezőiben nincs istenfélelem, ami ama tényből látszik, hogy Isten igazságának közleményét megvetik, „edényeit”, illetve bizonyságtevőit tovább is gyalázzák. A látszatkereszténységben nincs Isten- és az Ő országa iránti szeretet, ami Isten bizonyságtevőinek üldözéséből látszik s ezzel kifejezi, hogy Góg, Sátán főtisztviselőjének vezetése alatt áll. (Ezék. 38:1, 2) Ez a látszatkereszténység, amely Babilon, vagy Sátán szervezetének egy része, megszentségtelenítette Jehova nevét és templomát; emiatt van megírva: „... Babilon ellen van az Ő (Jehova) gondolata, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az Ő templomáért való bosszúállása.” – Jer. 51:11.

²³ A világ fennhatóságától Sátán Armageddonban lesz megfosztva, azt Jézus Krisztus veszi át. Ezt példázva folytatja Dániel a magyarázatot: „Peresz, - azaz, elosztatott a te országod és adatott a médeknek és a perzsáknak.” (Dán. 5:28) A 25. versben a „farszin” vagy „ufarszin” szó fordul elő. Ez a „peresz” vagy a „perasz” szó többes száma és „szétosztást”, „kiosztást” vagy „megtörést” és „szétszakítást” jelent. (Ésa. 58:7; III. Móz. 11:3, 4) A 25. versben többes számban álló „farszin” szó tehát kétszeri elosztásra vagy kiosztásra mutat, azaz, Babilon Krisztusnak való kiosztására 1914-ben, amidőn az Ördög seregeivel a mennyből kivettetett és a második kiosztásra az Ar-

15

mageddoni ütközetkor, amidőn Sátán szervezete elpusztul és a világ fennhatóságát teljesen Jézus Krisztus veszi át. Ama körülmény, hogy Dániel a 28. versben „peresz”-t egyes számban alkalmazza, valószínűleg az Armageddonbani végső elosztásra vonatkozik.

²⁴ Sátán, most összes földi haderejét, szervezetében vonja össze. Ez a kijelentés tehát: „a te országod elosztatott”, nem azt mutatja, hogy Sátán szervezete belső meghasonlása miatt bukik el. Itt nem a Jelenések 16:17-19-ben említett szétosztásról van szó. A világ fennhatóságát Sátántól Jézus Krisztus, mint győztes, Armageddonkor erőszakosan fogja elragadni s erről írta Dániel a következő látomását, amit Belsazár uralkodásának első esztendejében látott: „Látám éjszakai látásokban és ímé az égnek felhőiben mint valami Ember Fia jöve és méne az öreg korúhoz és eleibe vivék őt. És ada néki hatalmat és dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökké való hatalom, amely el nem múlik és az ő országa meg nem rontatik. Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága adatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország és minden hatalmasság neki szolgál és engedelmeskedik.” – Dán. 7:13, 14, 27

²⁵ Amint a feljegyzés mutatja, a Babilontól elvett hatalom a „médeknek és a perzsáknak” adatott. Az ország elosztása azon következtetést támogatja, hogy a győztes hatalom a hasonmásban két részből, a látható és a nem látható részből fog állani. E két részből álló győztes sereget a prófétától említett „kétszarvú kos” példázza: „Az a kétszarvú kos, amelyet láttál, Médiának és Perzsiának királya.” (Dán. 8:20) Az Írás mindig a médeket említi elsőnek. Régi népnek, Jáfet gyermekeinek vannak nevezve. Lehet, hogy a hasonmásban a médek Isten (az Úr) láthatatlan szervezetét jelképezik. E szervezethez tartoznak a kérubok, szeráfok és angyalok. Az Írás a perzsák által Jézus Krisztust jelképezi. Ezért a Dániel jövendölésében említett perzsa uralkodók Jehova felkentjeit, Krisztus testének tagjait, a maradékot jelképezik a földön. – Ésa. 45:1-3.

²⁶ Sátán szervezetét Jehova hadserege fogja elpusztítani, amelyet Jézus Krisztus vezényel. „Jövendölés Babilon ellen, melyet látott Ésaiás, Ámós fia. Ímé, én feltámasztom ellenük a médiabelieket, akik ezüsttel nem gondolnak és aranyban nem gyönyörködnek. Kézíveik szétzúznak ifjakat és nem könyörülnek a méh gyümölcsén, a fiaknak nem irgalmaz szemük. És olyan lesz Babilon, a királyságok ékessége, a káldeusok dicsekedésének dísze, mintahogyan elpusztítá Isten Sodomát és Gomorát.” (Ésa. 13:1, 17-19) „Élesítsétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket, felindította az Úr a médiabeli királyok lelkét, mert Babilon ellen van az Ő gondolata, hogy elveszesse azt, mert az Úr bosszúállása ez, az Ő templomáért való bosszúállása ... Hiábavalóságok ezek, nevetségre való művek, az ő megfenyíttetése idején elvesznek.” (Jer. 51:11-18) Jehova ítéletének Sátán szervezetén való végrehajtásában Isten összes kegyesei részt vesznek. (149. Zsolt. 6-9) Ama rész, amelyet Isten seregének földi ága fog végrehajtani, Isten büntetésének (bosszúállásának) kihirdetéséből, a figyelemnek a „kéz-

írásra” való tereléséből és Jehova azon akaratának közléséből áll, hogy Sátán hatalmát elpusztítja és a világ fennhatóságát Jézus Krisztusnak adja át. 1926 óta a maradék éppen e bizonyságtevéssel foglalkozik. A „kézírás” megmagyaráztatott a tényezők előtt, most pedig a maradék a jóindulatú emberek előtt ismerteti, mi áll küszöbön és őket az Úr útjaira oktatja. Jehova bizonyságtevői jelenleg azzal foglalkoznak, hogy „Az emberiség szétválasztásáról” szóló üzenetet világszerte szétviszik, hogy a jóindulatú emberek megismerjék a helyes utat s követésére alkalmuk nyíljék, hogy a fenyegető legnagyobb válságban Isten oltalmát és kegyelmét élvezhessék.

²⁷ Belsazár szavát adta, hogy gazdagon megjutalmazza azt, aki neki a kézírás értelmét megmagyarázza. (Dán. 5:7) Nyílván, Belsazár nem örvendett azon isteni közlemény felett, amelyet Dániel bőven eléje tárt; de mivel a király szavát adta, be is akarta váltani. „Akkor szóla Belsazár és öltöztették Dánielt bíborba és aranyláncot vetének nyakába és kikiálták felőle, hogy ő parancsol mint harmadik az országban.” (Dán. 5:29) Habár a király valóban elrendelte, hogy „Dániel, mint harmadik uralkodik az országban”, Belsazár uralkodása alatt mindazáltal Dániel nem foglalta el e tisztséget; mert Belsazárt még ugyanazon az éjszakán megölték. Dániel kielégítő módon felelt a kézírásra, Belsazártól nyert kitüntetése biztosan nem csekély haraggal töltötte el Babilon bölcseit. Ez valószínűleg azzal egyezik, amint Hámán azon ló vezetésére kényszerült, amelyen Márdokeus bejárta a város utcáit, s kiáltania kellett a nép füle hallatára, hogy a király Márdokeust kitüntette. (Eszt. 6:4-12) Most csak sejteni lehet, mire mutat a prófécia e része Jehova bizonyságtevőivel kapcsolatban a jövőt illetőleg, emiatt tehát tanácsosabb nem bocsátkozni bele találgatásokba.

²⁸ Azon a napon, amelyen Babilon elbukott, a méd Dáriusz lett a világ nemzeteinek uralkodója. Az Írás mutatja, hogy Dáriusz a legfelségesebb uralkodót példázza. Dáriusz végrehajtotta Belsazár rendeletét és Dánielt a birodalom harmadrendű uralkodójává emelte. A sorrend a következő volt: Az első (legfőbb) uralkodó Dáriusz, a második Cirusz, és a harmadik Dániel volt. (Dán. 6:1-3) Ennek megfelelően Babilon, illetve Sátán szervezete elbukása után (mely a látszatkereszténységet is magába foglalja), a következő lesz a rang sorrendje: első helyen fog állani a legfelsőbb uralkodó, Jehova (Isten); második helyen Jézus Krisztus és a harmadik helyen Krisztus testének tagjai, tehát a „hű és bölcs szolga-osztály”, melyet Dániel példázott. – I. Kor. 11:3.

²⁹ A kézírás azon idő alatt jelent meg a falon, amely idő alatt Belsazár asztalnál ült, s rövidesen azután Belsazár mulatótársaival együtt elpusztult. A kézírás immár a látszatkereszténység falán is megjelent, megszűnése megpecsételtetett. Bizonyos: Sátán magva ... el fog pusztulni. „Ugyanazon az éjszakán megöleték Belsazár, a káldeusok Királya.” (Dán. 5:30) A Biblia nem számol be arról, hogy ki ölte meg. A világtörténelem erről szóló beszámolása nem vehető számba. Mindenesetre Jehova eszköze volt, aki Belsazárt megölte; emiatt példázza ez Jehova ítéletvégrehajtójá-

16

nak mdnkáját, aki a Sátán szervezetére vonatkozó előre megírott isteni ítéletet végre fogja hajtani. Armageddonban mindazok megszűnnek, akik régtől fogva gonoszul elnyomták az emberiséget és Isten szent nevét és országát meggyalázták. A gonosztevők elpusztítását (megszüntetését) Jézus Krisztus fogja végezni.

³⁰ Babilon a világtörténelem ezen időpontjában megszűnt világhatalom lenni, amennyiben a prófécia érinti és a méd-perzsák világhatalma kezdődött: »És a méd Dáriusz foglaló el az országot mintegy hatvankétesztendős korában.« (Dán. 5:31.) »Dáriusz« neve »kényszerítőt« (»győzőt«) és »megtartót« is jelent. Dáriusz tényleg teljesen legyőzte Babilont és megtartotta Dánielt, Jehova hű prófétáját és szolgáját. Amint mondják, Dáriusz a perzsa Cirusz rokona, illetve nagybátyja volt valószínűleg Cirusz örökölte a méd Dáriusz trónját. Mintha ez arra mutatna, hogy Dáriusz a legfelsőbb hatalmat, Jehova Istent példázza. Dáriusz Babilon bukásakor kezdte meg uralkodását mint világhatalom. Babilon bukása Sátán szervezetének bukását mutatja s Dáriusz itt Jehovát példázza, aki természetesen a világegyetem legfőbb és legelső uralkodója. Cirusz, a második uralkodó Jézus Krisztust, Jehova, illetve »mindenek örökösét« példázza, akinek Jehova (Isten) adta át az országot és a világ minden nemzeteit. (2. zsoltár 8.) Ő az, akivel karöltve Jehova szétzúzza a sátáni szervezetet. Ama körülmény, hogy az írás feljegyzi, hogy Dáriusz hatvankétéves korában lett a világbirodalom első uralkodója, ugyancsak arra mutat, hogy Jehovát, »az öregkorút« példázza. (Dán. 7:9.)

³¹ Babilon elfoglalásakor a méd Dáriusz magaslik ki s nem a perzsa Cirusz, ami valószínűleg arra mutat, ..hogy az armageddoni ütközetben Jehovát, a legfelsőbb és legnagyobb uralkodót minden élő teremtmény megismeri és teljesen igazolódni fog az ő neve: valamint azt is meglátják, hogy mindenkinél, még saját, szeretett fiánál, Jézus Krisztusnál, a világ királyánál is dicsőségesebb. A világi történetírók nehézségekbe ütköznek, amidőn a méd. Dáriusz személyazonosságát megállapítani akarják s őt nem nevezik meg, hanem a perzsa Ciruszt helyezik előtérbe. A Biblia azonban Dáriuszt nevén említi s ez ama további ténynek felel meg, hogy e világ tényezői nem ismerik Jehova Istent s csak fitymálólag említik nevét, egyúttal azonban Jézus Krisztus nevét előtérbe helyezik, mégha önző indítóokokból is. Armageddon után azonban mindenki ismerni fogja Jehova Istent.

³² Jehova azáltal, hogy a jelen időben megajándékozza népét a prófécia bizonyos megértésével, szeretetét fejezi ki felkentjei iránt s ezáltal felfrissíti és megerősíti őket; teljesen úgy, amint Igéjében megígérte. (Róma 15:4.) Ama körülmény, hogy Dániel átélte Babilon bukását, sőt a perzsa Cirusz uralkodásának harmadik esztendejéig élt. (Dán. 10:1.), valószínűleg arra mutat, hogy a Dáriusznál nagyobb, Jehova, a megtartó, a maradék (Isten hű népe) egy részét , az armageddoni ütközet alatt is életben fogja tartani s azután bizonyos teendőt jelöl ki részére a földön, amit Jehova nevének dicsőségére és tiszteletére el fog végezni. Nagy az Úr (Jehova) és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az ő szentséges

hegyén. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felő, a nagy királynak városa. Isten van az ő palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.« (48. zsoltár 2—4.)

Kérdések.

1 Magyarázd meg, miért volt Dániel Babilonban abban az időben, amelyről ez a feljegyzés szól! Mutasd ki, hogy az ő őszinteségéről és tapasztalatairól szóló feljegyzés prófécia!

2-3 Magyarázd meg Dánielnek a királytól való meghívásának prófétai jelentőségét s azon kérdést, amelyet a király Dániel személyazonosságának megállapítására nézve feltett!

4 Miről értesült a király Dániel felől s hogyan? Mit példáz ez?

5-6 Sorold el azon tényeket, amelyek megmutatják, hogy, a 15. és 16. vers teljesülése a mai »bölcseknek és varázslóknak« is alkalmat nyújtott a kézírás elolvasására és megmagyarázására, de képtelenek voltak reá. Magyarázd meg a képtelenségüket s azon módszereket, amelyeket hiányos bölcseségük elfödésére használnak!

7-8 Mily benyomással volt Dánielre a király azon ajálkozása, hogy kitünteti őt? Mi történt, ami mutatja, hogy Dániel Jehova mostani bizonyságtevőit példázta?

9-10 Mikor s hogyan teljesül a 18. vers? Mutass rá Dániel más magyarázataira, amelyek támogatják ezt a feltevést!

11-15 Kikről beszélt Dániel a 18—21. versekben? Hasonlítsd össze Lucifert Nabukadnezárral a feljegyzés alapján, mégpedig állásfoglalásuk, tekintélyük eredete, cselekedetük módja és eredménye tekintetében! Miért terelte Dániel Belsazár figyelmét ezen, Nabukadnezárral kapcsolatos tényekre s a többiekre, amelyek a 22. és a 23. versekben vannak feljegyezve? Mutasd ki, hogy a látszatkereszténység tényezőihez elhangzott a figyelmeztetés, de nem éltek kiváltságukkal, nem teljesítették felelősségüket, amire nézve figyelmeztetve voltak!

16-18 Mi mutatja a prófétai kép teljesülésében, hogy a kézírás feltűnése után is tovább folytatták dorbézolásukat (tékozlásukat)? Helyesen vagy helytelenül cselekedtek-e arra való tekintettel, hogy a kézírást sem elolvasni, sem megmagyarázni nem tudták? Miről szólt ez a kézírás és magyarázata azon kijelentés értelmében, amelyben Dánielt Isten részesítette s amit ő a királynak megmagyarázott? Mily tények mutatják, hogy a látszatkor, és tényezői tudomást szereztek a »kézírásról«, és magyarázatáról s mily további tények mutatják tisztán, miért nem hasznosították ezt a maguk részére?

19-25 Magyarázd meg vonatkozó szövegek alapján az akkori és prófétai szavak és jelentőségük vonatkozását: a) a »mene«-szó és ismétlődése, b) a »tekel«-szó és c) a »farszin« (28. vers) vagy az egyes számban álló »peresz«-szó tekintetében!

26 Kit jelképezett Dániel, amint itt világosan kitűnik s mire történt előre rámutatás a kézírás olvasása s Jehovának azzal kapcsolatos értelmezésének ismertetése által?

29 Mily más esemény történt ugyanazon éjszaka? Ki által? s mit példázott?