A lap korrektúrázva van
8
uralkodó állapotokat, hanem bizonyos mértékben azt is tudják, hogyan működött Jehova, hű népe és munkája útján, főképpen 1914-től 18-ig a világháború alatt. A királyné valószínűleg arra szolgált, hogy kedvezően terelje Belsazár figyelmét Dánielre s ez azt mutatja, hogy olyan embert példáz, aki az uralkodó tényezők figyelmét Jehova bizonyságtevőire tereli. Dániel ebben az időben közel száz éves volt; előzőleg Nabukodonozor szolgálatában állott, de úgy látszik, ebben az időben már visszavonult az állami szolgálatból s ezért nem állott meghitt viszonyban Belsazárral s közelebbről nem ismerték egymást. Az anyakirályné tudta ezt, s most azért jött, hogy a Király figyelmét Dánielre terelje, ismertetvén előtte, mit csinált ez az ember a múltban; egyúttal azt is meglátjuk, hogy nem Babilon bölcsei ajánlották az uralkodó figyelmébe Dániel prófétát. Ez azt jelenti, hogy ma, sem a látszatkereszténység bölcsei, sem szövetségesei, ajánlják vagy tanácsolják Jehova bizonyságtevői valamelyikének meghívását, hogy a mai állapotok jelentősége felől megkérdezzék; sőt e „bölcsek” közül még csak indítványt sem tenne egyik sem arra nézve, hogy Jehova bizonyságtevőitől kérdezzék meg, hogy a mai események valamily összefüggésben állnak e Jehova Istennel s a régi korokban feljegyzett próféciáival. Mindazáltal vannak egyes férfiak és nők, akik tudomást szereztek arról, hogyan bántak Isten híveivel a világháború alatt; ezek arra is emlékeznek (tudomást szereztek róla), hogy abban az időben csak Jézus Krisztusnak e hű követői tudták helyesen megmagyarázni – s tudják most is – a világot pusztulással fenyegető események jelentőségét. E férfiak és nők közül, többen állami szolgálatban állnak. Szeretik Jehova bizonyságtevőit s hiszik, hogy ők (Isten bizonyságtevői) az Urat képviselik. Ezek tehát őszintén igyekeznek Isten bizonyságtevőire terelni a magas uralkodók figyelmét; ajánlják őket, mint megbízható embereket és azt tanácsolják, hogy meg kell hallgatni őket. Ezeket az embereket jóindulatú embereknek nevezhetjük. Hisznek Istenben és hiszik azt is, hogy Istennek van néhány képviselője a földön s e miatt ajánlják Jehova képviselőit, miképpen az anyakirályné Dániel prófétát a király figyelmébe ajánlotta. Ezzel kapcsolatban emlékezzünk a következő prófétai kijelentésre: „És királyok lesznek dajkálóid, fejedelmi asszonyok dajkáid, arccal a földre borulnak előtted és lábaid porát nyalják; és megtudod, hogy én vagyok az Úr, kit akik várnak, meg nem szégyenülnek.” (Ésa. 49:23) Az uralkodó elemek közt most szakadás van. Közülük egyes, kisebb tekintélyű és fontosságú személyek pártfogolják Jehova bizonyságtevőit és befolyásukat érvényesítették is Isten bizonyságtevői érdekében, hogy Isten bizonyságtevőinek alkalmat nyújtsanak Jehováról és az Ő országáról szóló bizonyságtevésük meghallgatására. Ennek egyik példáját ama tényben láthatjuk, hogy 1934-ben az Egyesült államok egyes kongresszus-tagjai sikeresen érvényesítették befolyásukat arra nézve, hogy Jehova bizonyságtevőinek alkalmat nyújtsanak arra, hogy személyesen megjelenhessenek a kongresszus egy bizottsága előtt, előtte bizonyságot tegyenek s azon indokokat is feltárják, miért kell szabadon, az Istentől kijelölt úton, akadálytalanul szolgálniuk Istennek. Az Úr nem fog megfeledkezni e férfiakról, akik így kifejezték
igazságérzetüket s azon óhajukat, hogy az igazságot meghallgatásra méltassák.
24 Az anyakirályné belépett a lakomázó terembe s így üdvözölte az uralkodót: „Király, örökké élj!” Ez arra mutat, hogy azok a személyek, akiket a királyné példáz, most sem tekintik magukat a földi uralkodók ellenségeinek. Ezek a férfiak most oly helyzetben vannak, hogy Jehova bizonyságtevőinek helyzetén könnyíteni tudnak s így út nyílik meg előttük, hogy az uralkodókkal is közölhetik Isten üzenetét. Ezek a jóindulatú tisztviselők nem akarják eltávolítani a világ mostani uralkodóit; a szokásokhoz híven üdvözlik az uralkodó hatalmakat s befolyásukat latba vetik, hogy a hatalmak alkalmat nyújtsanak Jehova bizonyságtevőinek bizonyságtevésük feltárására. Amiképpen az anyakirályné szólott Belsazárnak, szólnak ezek az államférfiak felettes uralkodóiknak: „Ne háborítsanak meg téged a te gondolataid, hanem méltasd meghallgatásra Jehova bizonyságtevőit s lehet, hogy ők hozzásegítenek a nehézségek megoldásához.”
25. A királyné ismerte Dániel múltját, emiatt mondta a királynak: „Van egy férfiú a te országodban, akiben a szent istenek lelke (szelleme) van és a te atyád idejében értelem, tudomány és az istenek bölcsességéhez hasonló bölcsesség találtaték benne és akit Nabukodonozor, a te atyád, az írástudók, varázslók, káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád a király.” (Dán. 5:11) Ekképpen ismerik egyesek most is az Úr „hű szolga-osztályának” múltját s a kereszténység uralkodóinak szíves figyelmébe ajánlják. A mai uralkodók tisztviselőkarának ezen jó indulatú és előzékeny tagjai emlékeznek rá, hogy Jehova bizonyságtevői a Szentírás bizonyságtevése alapján előre rámutattak a világháborúra s más bajokra, amelyek azóta e világra következtek s hogy jó indulatból végzik működésüket s hogy „felülről származó” s nem emberi bölcsességet nyilvánítanak ki. Ezek az állami tisztviselők látják, hogy az Úr bizonyságtevőinek magyarázatait a Szentírás támogatja s e miatt tanácsolják bizonyságtevésük meghallgatását. Már 1918 előtt voltak egyes államférfiak, akik feszült érdeklődéssel kísérték figyelemmel, hogy mit szól és tesz az Úr hű népe és gyorsan rájöttek, hogy Isten bizonyságtevői őszintébbek és sokkal inkább hisznek Istenben, mint a „farizeusok”. Sok tisztességes ember látta, hogy a „farizeusok” kegyetlen gyűlöletből üldöztetik Jézus Krisztus e hű követőit s a világháború alatt is amiatt üldözték, mivel a hűségesek kizárólag Isten Igéjének igazságait hirdették. Ezek a becsületes köztisztviselők látták, mi folyt akkor s most még jobban tudják, hogy a „farizeusok” kétszínűsködnek és képmutatóak, gonosztettekkel vádolván meg Isten bizonyságtevőit s üldözvén csak azért, mivel azok az Úr munkáját végzik.
26. Nabukodonozor napjaiban, Dániel Isten szellemét nyilvánította ki s a királyné, aki ezt tudta, emiatt mondta: „Mivelhogy Dánielben, akit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hívattassék elő Dániel és ő megjelenti az értelmet.” (Dán. 5:12) Ez pontosan azok szellemét és munkáját írja le, akik Isten gyülekezetének illési korszaka alatt dolgoztak s az Úrnak templomához jövetelekor a „hű és bölcs
