Akik armageddont túlélni fogják
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, August 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
15-16 szám
1936 augusztus hó
TARTALOM
Ünnepek
138
Akik Armageddont túlélni fogják
146
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
146
férjen egymással s egy akarattal kell hirdetnie a királyság örömüzenetét. Ezt a közleményt az Úr kegyelméből a ,,Gazdagságban” tárta fel s annak tartalmát mindenki gondosan el kellene hogy sajátítsa magának s eljuttatni mindazokhoz, akik nyitva tartják füleiket, hogy azok is részt vehessenek Jehova örömünnepén, dicsőítvén és tisztelvén az ő nevét.
48 Mindenkit meghívunk, csatlakozzon a következő nyilatkozathoz, aki ezen a földön szereti Jehovát:
„Eszünkben tartjuk, hogy a harc az ellenség teljes felmorzsolódásáig fog folyni, s ez most az ördögnek, a Rómában székelő hierarchiának és szövetségeseinek tudomására lesz hozva;
Hogy nem fogjuk magunkat nevetségessé tenni azáltal, hogy az ellenség követelményeivel szemben engedékenységet tanúsítanánk.
Teljesen Jehovában és az ő királyában bízunk és nem fogjuk senki másnak sem tulajdonítani az üdvösséget.
Kiváltságunknak és kötelességünknek tartjuk, hogy Jehovának szolgáljunk az ő hű és igaz tanúbizonyságának kormányzása alatt, s erre el is határozzuk magunkat az ő kegyelme által. Mégha meg is ölne hűségünkért az ellenség, hadd öljön meg! De ha életben maradunk, csak mint a felséges Isten lojális alattvalói kívánunk élni.
Jehova igazolója legyőzhetetlen s az ő kegyelme által szövetségünk teljesítése által a halál torkába is követni fogjuk Őt, teljesen Istenben bízva, hogy meg tudja őrizni az örök életünket.
Az Ő házát jellemző buzgósággal fogunk tovább is előrevonulni a harci dalt énekelve:
Az Úrnak (Jehovának) és az ő dicső királyának a kardja!
Tanulmánykérdések
Akik Armageddont túlélni fogják
„Bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el fegyver miatt és a lelked zsákmányul lesz neked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az Úr.” — Jeremiás 39:18
1 JEHOVA felkent bizonyságtevőinek világosan szeme elé tárja, hogy kötelezettségeket ruházott rájuk, minélfogva ezen kötelezettségek hű teljesítéséért felelősséggel tartoznak neki. Egyúttal feltárja azt is, hogy az Úr „más juhai” a nagysokaság Armageddon előtt kell értesüljön az ország üzenetéről; viszont az Úr azokra is kötelességeket rótt, akik arról értesülni fognak és felelősek is azoknak végrehajtásáért. Amit itt közlünk, azt van hivatva kimutatni, hogy most a királyság üzenetét Jehova bizonyságtevői tartoznak a jóindulatú emberekhez juttatni; ezek vannak a „más juhoknak” nevezve és alkotják a
nagysokaságot. Ezek az emberek, akik örömmel fogadják az Úr utasításait és parancsait és teljesen engedelmeskednek neki, valószínűleg túl fogják élni a mindenható Isten nagy napját. A felkent maradék és az Úr „más juhai” közt fennálló meghitt összeköttetés folytán szükséges megvizsgálni néhány erről szóló jövendölést s azoknak egymáshoz való viszonyát.
2 Jeremiás prófétát az Úr olyasmik jövendölésére használta, amelyek megértésének most jött el az ideje. Jeremiás fiatalember korában választatott ki Jehova prófétájává és bizonyságtevőjévé. (Jeremiás 1:4—7) Jeremiás neve felma-
147
gasztaltat jelent, illetve Jehovától kinevezettet. Hilkiás pap fia volt. Jeremiás Júdában Jósiás
uralkodásának 13-ik évétől kezdve Jeruzsálem pusztulásáig jövendölt. (Jeremiás 1:2, 3) Sédékiás, Jósiás fia, volt Jeruzsálem utolsó királya. Nabukodonozor, Babilónia királya Joákin királyt fogságba hurcolta Babilóniába és helyében Sedékiást emelte Júda Királyává. Ez 11 évvel történt Jeruzsálem pusztulása előtt. Jeremiás ezen idő alatt prófétált. — Kir. II. 24:10—18
3 Sedékiás törvényszegő király volt. Ünnepélyesen fogadott hűséget Nabukodonozor babiloni királynak. (Krónika II. 36:11—13; Ezékiel 17:12—19) De azután nemsokára megszegte esküjét és az egyiptomi Faraóval szövetkezett Nabukodonozor elleni harcra. (Ezékiel 17:15—17) Nabukodonozor ebben a prófétai drámában Jehova képviselőjeképpen, viszont Faraó az ördög helyett szerepel. Jehova 1914-ben hasonlóképpen Jézus Krisztust ültette a trónra. A prófétai dráma e részében Jézus Krisztust Nabukodonozor király példázza. 1914-ben és az előző időkben a kereszténység uralkodó eleme kereszténynek vallotta magát s azt állította, hogy Krisztus helyett uralkodik a világ felett, minekfolytán a „felsőbbség“ tisztségét igényelte magának. Ez a nyilatkozat vagy állítás azonban abból folyó és az Úr Jézusnak esküvel megerősített szövetsége következtében Jehova iránt alattvalói hűségre kötelezte. Esküjét tehát megtartani lett volna köteles.
4 Amidőn Jézus Krisztus trónját elfoglalta, az álkereszténység tényezői Isten ellen lázadtak, miként Sedékiás Nabukodonozor ellen. Mindketten, Sedékiás és a „kereszténység" tényezői is esküszegést követtek el. Az álkereszténység a hasonmási Egyiptomhoz, illetve Sátán szervezetéhez fordult és a világháborúba keveredett. Akkor immár Krisztus volt a király: ez a „kereszténység" azonban megvetette királyát és az ellenséggel szövetkezett, miképpen annak idején Sedékiás. Sátán elhitette a „kereszténység" tényezőivel, hogyha a hasonmási Egyiptomhoz csatlakoznak, megszabadulhatnak a világ jogos uralkodójának, Krisztusnak kényszerű fennhatósága alól. Sedékiás ettől kezdve oly úton járt, ami a „kereszténység" pályáját példázza.
5 Sedékiás egy papot küldött Jeremiás prófétához a következő üzenettel: „Kérlek, könyörögj miérettünk az Úrnak, a mi Istenünknek!" (Jeremiás 37:3) A világháború alatt nagyon rossz volt a helyzet; mert a „kereszténység" papjai akik az Úr papjainak vallották magukat, teljes befolyásukkal a politikai tényezők pártjára keltek, megszentelték a háborút, azt hirdették, hogy „piros vér folyik ereikben", azt tanácsolták az államférfiaknak, hogy háborúzzanak és a hadseregeik győzelméért imádkoztak. Az egymással szemben álló táborokban papok imádkoztak nemzeteik győzelméért a nagy háborúban. Nyomást igyekeztek gyakorolni Isten hű küldötteire is, hogy hozzájuk csatlakozzanak s együtt imádkozzanak a háború sikeréért és a győzelmes békéért. Az Egyesült-Államok éppen abban az időben mérlegelték, hogy beleavatkozzanak a háborúba. Az Egyesült-Államok elnöke nyilván a papok felhívására egy bizonyos napot tűzött ki, amelyen „minden kereszténynek imádkoznia kellett Euró-
pa békéjéért". Ez az Egyesült-Államoknak a háborúba való beleavatkozása előtt történt. De máris elő volt készítve a terep, hogy az Egyesült-Állámok beleavatkozzanak a háborúba. Akkor, a WT-társulat akkori elnöke egy nyilvános előadáson a következő kijelentést tette: „Ebben az ügyben nem tudok egyetérteni nagyrabecsült elnökünkkel. Isten nem fogja meghallgatni azon milliók imáját, akik a németek sikeréért imádkoznak, de azon milliók imáit sem fogja meghallgatni, akik az antant sikeréért könyörögnek." (1914 évi f. okt. 15. sz.) A WT-társulat elnökének e kijelentése fejezte ki az összes, valóban Istennek szenteltek nézetét, akik akkor a földön éltek és nem akartak imádkozni a világháború sikeréért sem az egyik, sem a másik fél érdekében.
6 Jeremiás annak idején a jeruzsálemi hatóság felügyelete alatt állott mivel prófétálása nem tetszett az uralkodótényezőknek. „Jeremiás, pedig be és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala őt a tömlöcbe." (Jeremiás 37:1) 1918 tavaszán, főkép Amerikában, Jézus Krisztus igazi követőit is felügyelet alá helyezték és 1918 tavaszán, miután az Egyesült-Államok beleavatkoztak a háborúba, az igazságot tartalmazó sajtótermékekét sok helyen elkobozták. A fentemlített időben a káldeusok ostromolták Jeruzsálemet. S amidőn azok értesültek, hogy Faraó hadserege közeledik Egyiptomból, elvonultak Jeruzsálem alól. „A Faraó serege pedig kijött Egyiptomból és a káldeusok, akik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt őfelőlük és elhagyták Jeruzsálemet." — Jeremiás 37:5
7 Akkor Sedékiás, Izrael királya Faraó hadseregétől remélt segítséget és arra támaszkodott. 1914-ben az álkereszténység is hasonlóképpen nem Jehovában és a seregében bízott, hanem az ördögre és földi seregére, a hasonmási Egyiptomra támaszkodott. A nagytőke a hadviselő feleket ellátta a szükséges pénzzel, más nemzetek is azon a ponton állottak, hogy beleavatkozzanak a háborúba, a nagytőke pedig azt remélte, hogy a háború után nagy kamatokkal együtt fogja visszakapni a pénzét. Amerika politikai ügyeit úgy kormányozták, hogy végül az Egyesült-Államok is beleavatkoztak a háborúba, az Úr pedig semmit sem tett az Egyesült-Államoknak vagy más „keresztény" nemzetek megakadályozására, hogy a háborúba bele ne avatkozzanak. Abban az időben folyt a mennyei háború is és Sátán kivettetett a mennyből. Azután jött el az Úr az ő templomához. Azon idő körül szüntette meg az Úr a világháborút a választottakért a Sátán seregei ellen intézett támadásának szüneteltetésével. Ezt példázza a káldeusoknak az ostromlott Jeruzsálem alól való elvonulása.
8 Mivel Jeremiás, Isten prófétája volt, Istentől nyerte utasításait: „És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, aki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdezzetek engem: Imé a Faraó serege, amely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Egyiptom földébe." (Jeremiás 37:6, 7) Ez a prófétai kijelentés mintegy a következőket jelenti: Sátán világi seregei nem tudják felidézni Armageddont, az arra kitűzött idő előtt és az álkereszténység pusztulá-
148
sát (amit Jeruzsálem példázott) Isten arra kiszabott idejekor nem tudják megakadályozni. A világháború 1918-ban hirtelen megszűnt s így Jehova az ő választottaiért megrövidítette a nyomor napjait. A világi hadseregek további harca meg lett gátolva. Jehova ezt azért mívelte, hogy bizonyságtevői elmehessenek és hirdethessék az
ország üzenetét. — Máté 24:14—21
9 Jeremiás prófétát tovább oktatva, Jehova a következőkép folytatta: „És visszatérnek a káldeusok és ostromolják e várost és beveszik azt és megégetik tűzzel." (Jeremiás 37:8) Ezáltal az Úr előre közölte, hogy a bizonyságtevés (amely 1918-ban kezdődött) végén vitézei ismét fellépnek az ördög szervezetével szemben. Jehova menynyei seregei akik 1918-ban vissza lettek vonva, a kitűzött időben vissza fognak térni és tüzes pusztulást szórnak az álkereszténységre, ugyanúgy ismét fellépnek a világháború és az Armageddon közti időben az Úr bizonyságtevői is és erélyes tevékenységet fognak kifejteni a királyság bizonyságtevésének hirdetésében.
10 Jehova bizonyságtevői a világháború megszűnése óta utasítására elmentek és közzétették a figyelmeztetést Armageddon napjának közeledését illetőleg. Az álkereszténység klérusa szövetségeseivel, a politikai és gazdasági tényezőkkel e figyelmeztetéssel szemben így szóltak az emberekhez: „Amennyiben rólunk lesz szó, Armageddon nem lesz, mert hiszen Népszövetségben egyesültünk, békepaktumokat kötöttünk, amelyek kezeskednek a béke és biztonság mellett; a mi a könnyen hívő népet elámítottuk és a hazugságok tömkelege mögé rejtőztünk; a pusztító áradat nem férhet hozzánk." (Ésaiás 28:15) Erre való válaszképpen az Úr Jeremiás próféta által jövendöltette: „Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyosan elmennek mirólunk a káldeusok; mert nem mennek el." — 37:9
11 Isten a nyílt harcot megszüntette s így a nyomor napjait megrövidítette, hogy bizonyságtevői figyelmeztetést intézzenek a néphez s a jóindulatú emberek megtalálhassák a menekülés útját. Sátán világának végétől, mely 1914-ben
kezdődött az armageddoni csatáig „a készület napja" tart. — Náhum 2:3
12 Azok, akik az Urat a földön képviselik, magukban erőtlenek, de Jehovának azon seregei, amelyek a tulajdonképpeni munkát végzik, az ő mennyei haderejét képezik Jézus Krisztus parancsnoksága alatt. Emiatt jövendöltette Jehova Jeremiás próféta útján: „Mert ha a káldeusoknak egész seregét megveritek is, akik ostromolnak titeket és közülük csak néhány megsebesült marad is; valamennyi felkél az ő sátorából és megégetik e várost tűzzel." — Jeremiás 37:10
13 Ez a jövendölés mutatja, hogy Jehovát semmi sem akadályozhatja meg Sátán szervezetével szemben, amidőn arra kitűzött ideje eljön. A „kereszténység" hadai nem tehettek kárt Krisztus mennyei seregeiben; de az ő képviselőit a földön majdnem elpusztították. A hű felszenteltek majdnem teljesen tétlenségre voltak kárhoztatva és nem dolgozhattak. Amidőn a világháború megszűnt, halottaknak tetszettek Jehova hívei, akikről a Jelenések mint „két tanúbizonyságról" beszél. (Jelenések 11.) De az Úr kijelentette, hogy
ismét talpra fognak állani s tényleg talpra is állottak. (Jelenések 11:8—12) Azóta Isten hívei tüzes ítéleteket zúdítottak a városra, illetve az álkereszténységre s bejelentették e kárhozatos szervezet elmúlását. (Ezékiel 10:2—7) Amidőn Jehova bizonyságtevőinek ez a munkája befejeződik, az Úr láthatatlan seregei, a mennyei seregek végre fogják hajtani Armageddonban a tulajdonképpeni megsemmisítő munkát.
14 Amidőn Jeremiást Jehova utasította, hogy a városból kimenjen és munkához kezdjen: „Jeremiás ki is indula Jeruzsálemből, menvén a Benjámin földére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között." (Jeremiás 37:12) Az Úr népe 1918 tavaszáig, akit Jeremiás példáz, még talpon állott, mégha szigorú felügyelet alatt is. Akkor kiment, hogy a világtól elkülönítve legyen, a nép közé menvén az ország üzenetével; de az ellenség a sarkában volt. Ezt a tényt Jeremiás prófétai drámája is példázza. „Mikor pedig ő Benjámin kapujához ére és ott vala egy őr, akinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, aki Hannaniásnak fia vala, megfogá az Jeremiás prófétát és monda: Te a káldeusokhoz szököl!" (Jeremiás 37:13) Ez az őr a hasonmásban egy kémet, állítólagos hazafit és egyházfit példáz, aki mindig nyitva tartotta szemeit és füleit, hogy Isten igazi népe ellen hamis vádat kovácsoljon, főkép oly vádakat, amelyeket a hitszegő és álszent papság támasztott Isten hű bizonyságtevői ellen. A hasonmási őr, vagy kém mintegy így szólt Jehova tanúbizonyságaihoz: „Ti az ellenséghez akartok pártolni; a németeket pártoljátok és az antant kormányai ellen dolgoztok, azt hirdetvén, hogy a „kereszténység" el fog merülni s ez a prédikációtok bizonyítja, hogy ti a kormányhatalom ellenségei vagytok". Ennek eredményeképpen Isten népét 1918 tavaszán Kanadában letartóztatták, s rövidesen azután az Egyesült-Államokban is. A letartóztatások napról napra folytak azon év május haváig, amidőn a Társulat tisztviselőit is megfosztották szabadságuktól.
15 Amidőn az őr, Jeremiást feltartóztatta, a próféta erélyesen visszautasította a vádat: „És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a káldeusokhoz; de (az őr) nem hallgata reá. És Jériás megfogá Jeremiást és vivé őt a fejedelmekhez." (Jeremiás 37:14) A próféta heves tiltakozását akkor nem méltatták figyelemre, hasonlóképpen nem vették figyelembe Isten népének a tiltakozásait sem 1918-ban, hanem többjüket börtönbe zárták. Az álszentek, Jeremiás —, miképpen 1918 idejében is, — nagyon dühösek voltak Jehova hű népének magatartása és az ország bizonyságtevése miatt, „És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra és megvereték őt és veték a fogságba az írástudó Jonatán házába; mert azt rendelték vala fogháznak." (Jeremiás 37:15) 1918-ban Isten népét mozgási szabadságában korlátozták vagy fogságra vetették; szolgai házba, oly helyre vetették, amely a fejezet 20. verse értelmében halálveszélyes volt. Az „írástudó házából" csináltak fogházat; ez az írástudó nyilván álszent volt s a mostani papságot példázza. Tulajdonképpen ez idézte elő Isten mostani népének fogságravetését. Az Úr hívei fogsába kerülvén, a „halál fiai" lettek, mivel az ellenség, főképpen a klérus szö-
149
vétségeivel halálra szánta őket. (79. zsoltár 11; 102:20) Az ellenség azt gondolta, hogy most megszabadul Jehova népétől, munkáját megállítva és a bizonyságtevőket börtönbe vetvén; Isten gondoskodott azonban a szabadonbocsátásukról, hogy a kellő időben ismét megjelenjenek a színtéren.
16 Jeremiást verembe (földalatti üregbe) zárták több napon át. „Mikor Jeremiás a tömlöcbe és a börtönbe juta és sok napig vala ott Jeremiás." (Jeremiás 37:16) Hasonló helyzetben voltak a világháború alatt többen Isten népe közül. Sedékiás gyáva volt, miképpen mindazok, akik az ördögnek szolgálnak, s ebből az okból keresett magának valamily biztos helyet: „Akkor elkülde Sedékiás király és előhozatá őt és megkérdező a király a maga házánál titkon és monda: van-é kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És azt is monda: A babiloni király kezébe adatol." (Jeremiás 37:17) Jeremiástól kérdezősködött, azt gondolván, hogy kifürkészi a veszélyt, hogy nehogy Isten képviselőjének kezébe kerüljön. Hasonló megpróbáltatás következett a hasonmásban a Jeremiás osztályra annak megállapítása miatt, hogy megalkusznak-e a világi tényezőkkel. Több állami tisztviselő önző célokból akkor beletekintett a Társulat irodalmába a tartalom megismerése s annak megállapítása végett, hogy mit tudnának belőle a saját önző érdekeik számára felhasználni. Az amerikai kormány akkor eltiltotta a Társulat könyveit s nyilván azt remélte, hogy az Úr hű népe, a Társulat képviselői, mostmár meg fognak alkudni s olyasmiket fognak mondani, ami a földi tényezőknek tetszeni fog és félelmüket megenyhíti. A hibásak mindig félnek. A világi tényezők azonban nem kaptak kiegyezésre irányuló választ Isten népétől, hanem ellenkezőleg, tudomásukra adatott, hogy Isten ki fogja irtani az álkereszténységet a maga idejében. Ezt példázza az, amit Jeremiás Sedékiásnak válaszolt, t. i., hogy Sedékiás a babiloni király kezébe fog kerülni, aki Jehova ítéletvégrehajtóját példázza.
17 Jeremiás azután megkérdezte a királytól: „Mit vétettem ellened és a te szolgáid (tisztviselőid) ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?” (Jeremiás 37:18) Hasonlóképpen kérdezték 1918-ban Isten szervezetének képviselői is, hogy tulajdonképpen mit vétettek? Tiltakoztak és kijelentették, hogy semmilyen tekintetben sem hibáztak és a törvények értelmében ártatlanok. Az amerikai kormány vallás-tanácsadói a, világháború előtt azt mondották, hogy a WT-társulat közleményeiben jelzett világnyomor és Armageddon közelségéről szóló tudósítás teljesen esztelenség. Sőt a világi papok azzal kérkedtek, hogy egy világháború teljesen képtelenség. Jeremiás így szólt a királyhoz: „És hol vannak a ti prófétáitok? Akik prófétáltak nektek, mondván: Nem jő el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?!” (Jeremiás 37:19) Hasonlóképpen nyíltan közölte Isten hű népe is a világhatalmakkal és megkérdezte tőlük: „Hol vannak a ti papjaitok, akik azt állították, hogy nem lesz világháború és nem következik világnyomor?” „Kit igazolnak most a tények”? Ez a kijelentés felbőszítette a klérust és szövetségeseit még jobban, mint
azelőtt, mert hiszen azt remélték, hogy meg fogják törni Jehova hívő népének a bátorságát.
18 Jeremiás aztán arra kérte felügyelőit, hogy ne vessék vissza a verembe, hogy „ott meg ne haljon". (Jeremiás 37:20) A világháború utolsó részében és a háború megszűnésekor a VVT-társulat a politikai és bírói tényezőkhöz fellebbezett, hogy ne tartsák őket tovább is fogságban. Nem a saját érdekükben, hanem amiatt tették, hogy az Úr nevében végzet munkát tovább folytathassák. Jeremiás is hasonló kéréssel fordult a királyhoz. Parancsolta azért Sedékiás, hogy vessék Jeremiást a tömlöc pitvarába és adjanak neki naponként egy-egy darab kegyeret a sütök utcájából, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában." — Jeremiás 37:21
19 A bíróság a Jeremiásban példázott Jehova népe iránt nem táplált magában gyülölséget, két római katolikus vallású bírón kívül. Az volt a kérdés: Mit tegyenek mostmár velük? A papság nyájai előkelőségeivel minden befolyását Jehova
bizonyságtevői ellen vetette latba, s habár szabadon is bocsátották, de nagyon silány eledelre szorították; ezt példázza a kenyér és a víz. (Ezékiel 4:9—15) A „tömlöc pitvara" azon korlátozottságot példázza, amelyben a bizonyságtevőket felügyelet alatt tartották.
20 A fejedelmek, a hasonmásban a papság, tudomást szereztek arról, amiről Isten népe beszélt és széles körben terjesztett (38:1) Jeremiás az Úr utasítására a következőket prófétála: „Azt mondja az Úr: Aki megmarad e városban meghal fegyver miatt, éhség miatt és döghalál (járvány) miatt, aki pedig kimegy a káldeusokhoz, él és az ő élete nyereség lesz neki és él." (Jeremiás 38:2) Hasonló közlemény jelent meg tulajdonképpen a WT-társulat irataiban is, ami arra figyelmeztette az embereket, hogy azok, akik a világban és Jézus Krisztus, a király ellen létesített szövetkezésben kitartanak, el fognak pusztulni; a többiek pedig, akik az Úr Jézushoz fordulnak élni fognak. A nép értesíttetett hogy a „kereszténység" közt mindazok, akik elszakadnak Sátántól s Jehova és az ő igazolója mellé állanak, élni fognak. Jehova bizonyságtevői ezt a kijelentést azóta mind e mai napig megismételték a világi emberek füle hallatára.
21 Azután az Úr a következőkre utasította Jeremiást: „Bizonnyal a babiloni király seregének kezébe adatik e város és beveszi azt." (Jeremiás 38:3) Ezt az ostromot és pusztítást a hasonmásban Jehovának az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága alatt álló láthatatlan seregei fogják elvégezni. Mivel Jehova bizonyságtevői az igazság hirdetését híven folytatták, a klérus és nyájának kiválóságai nagyon megharagudtak és hasonló szavakkal fordultak a politikai tényezőkhöz, mint előképeik annak idején: „És mondának a fejedelmek a királynak: Kérünk, ölettesd meg ezt az embert, mert megerőtleníti a vitézek kezeit, akik megmaradtak a városban és az egész nép kezeit, hogy efféle szókat szól nekik, mert ez az ember nem a nép megmaradására igyekszik, hanem veszedelmére." (Jeremiás 37:4[38:4]) A világháború alatt hasonló gyilkos szándékot táplált magában a papság is és ugyanily szellemet fejezett ki azon
150
majombíróság elnöke is, amely a Társulat képviselőit elítélte.
22 Sedékiás tudta, hogy Jeremiás teljesen ártatlan; de a királynak nem volt bátorsága, hogy igazságosan cselekedjen. Az álkereszténység politikai és bírósági tényezői ugyancsak tudták Amerikában, hogy az Úr földi képviselői ártatlanok; de nem volt bátorságuk hogy őszintén és pártatlanul járjanak el, s így majdnem ugyanazt mondták az álszenteknek amit Sedékiás a Jeremiás ügyében: „Ám a ti kezetekben van, mert a király semmit sem tehet ellenetekre. Azért elvivék Jeremiást, hogy bevessék Melkiásnak a Hammélek fiának vermébe, amely a tömlöc pitvarában vala; és lebocsáták Jeremiást köteleken; a veremben pedig nem víz vala, hanem sár és beesék Jeremiás a sárba." (Jeremiás 38:5, 6) Hasonló volt a helyzet állása 1918-ban a tárgyalás alkalmával. Akkor az Úr népének képviselőit a „kémkedési törvény" megszegésével vádolták — egyetlen bűnük az volt, hogy Isten országának az evangéliumát hirdették — 80 évi börtönre ítélték el, ami természetesen lassú halálukat jelentette volna, s a papság gonosztevő-társaival együtt azt is hitte, hogy a foglyok mindhalálig börtönben fognak maradni. Az Úr azonban kegyelme által megoltalmazza az övéit.
Egy barátságos rabszolga szerepe
23 Jehova nagyon csodálatosan és szépen példáztatta azokat, akik ő benne és nempedig világi hatalmakban bíznak. Sedékiás király udvarában volt egy etióp, akit Ebed-Meleknek hívtak. Neve azt jelenti, hogy „a király szolgája", vagy „rabszolga". (Jeremiás 38:7) Nem volt izraelita, ami abból is kitűnik, hogy sterilizált eunuch volt, ami Izrael törvényébe ütközött. Tulajdonképpen a hitszegő Jeruzsálem foglya volt. Megbízható, jámbor ember volt és ki-bejárt a király palotájába, mint annak szolgája. Semmiképpen sem rokonszenvezett a jeruzsálemi uralkodóház erőszakos cselekedeteivel s így a „kereszténységnek" alárendelt oly osztályt példáz, amely semmiképpen sem helyesli az álkereszténység kegyetlen módszereit. Mivel ez az etióp rabszolga volt, Jeremiás tanácsára nem menekülhetett el a káldeusokhoz. Látta a prófétán elkövetett nagy sérelmet. Hitt Jeremiás Istenében, tehát azon „más juhokat" példázza, akiket az Úr Jézus előhív, tehát ugyanazt az osztályt, amelyet Jonadáb. (Kir. II. 10:15—23) Mint etióp, született bűnöst példáz, aki megismerni szeretné az Istent. Jeremiás hirdetéséből értesült Isten szándékáról. Ez egyezik a zsoltáros következő szavaival: „Szerecsenország (Etiópia) hamar kinyújtja kezét Istenhez." (68. zsoltár 32) Amidőn a király Benjámin kapujában ült, ahol nyilván bíráskodott, az etióp Ebed-Meleknek alkalma nyílott, hogy nyilvánosan a király elé járuljon és beszéljen vele. Az etióp itt azokat példázta, akik a lelki izraelitákon kívül Jehova mellé állanak és Jehova bizonyságtevői érdekében beszélnek. Ennek megfelelően 1919-ben, amidőn az Úr szervezetének képviselői fogságban voltak, Isten és az ő népe iránt több ezer jóakaratú ember a kormányhoz intézett petíciót írt alá a Társulat szolgáinak meghallgatása és szabadonbocsátása érdekében. Ezeket példázzák a
babiloni foglyok is, ezek különböznek a felkentektől, ezek is megismertetik magukat és kifejezik, hogy Jehova szolgáival rokonszenveznek. — Ésaiás 49:9
24 Ebed-Melek, az etióp, a király elé járult és monda: „Uram,király! gonoszul cselekedtek azok az emberek mindazzal, amit Jeremiás prófétával cselekedtek, akik őt a verembe vetették; mert meghal ott éhen, mert (nem) lesz ezután semmi kenyér a városban." (Jeremiás 38:9) A király meghallgatta és megparancsolta az etióp szolgának, hogy vegyen maga mellé harminc embert s azoknak segítségével vonják ki a veremből. (38:10) Ez megfelel Isten népe kiszabadításának, amely akkor a tömlöcben volt. Az etióp a többiekkel együtt azonnal előkészületeket tett Jeremiás felvonására, mégpedig oly kíméletesen, hogy a prófétában semmi kár se essen. (38:11, 12) A hasonmásban ez arra mutat hogy Jézus Krisztus bezárt hű követőit a jóakaratú emberek meglátogatták, akiket az Úr a következő szavakkal dicsér: „Börtönben voltam és meglátogattatok!" (Máté 25:36) Az etióp nagy jóságot tanúsított Jeremiás iránt, amennyiben öreg ruhadarabokat bocsátott le a verembe, hogy azokat Jeremiás a hóna alá tegye, mielőtt felvonják. A papság ezzel éppen ellenkezőleg cselekedett, amidőn Jehova szolgáit börtönbe vetette. Amidőn az etióp ily barátságosan bánt Jehova szolgájával, nyilván a 142. zsoltár 102. és 69. verseire gondolt. A jóindulatúak kivonták az Úr szolgáit a börtönökből s így oldotta fel Jehova a megbilincselteket. — 146. zsoltár 7
25 Sem az álszentek, sem a politikusok nem hozták ki az Úr szolgáit a veremből. Egyáltalán nem is tettek ily irányú kísérletet, amíg a jóakaratú emberek nem nyújtottak be sürgős petíciót a kormánytényezőkhöz. A jonadábok vagy a „más juhok" ezeket az igazságos gondolkodású embereket példázzák, akik rokonszenveztek Isten szolgáival és érdekükben eljártak, amidőn az Úr őket 1919-ben a börtönből kiszabadította. Ez a szabadulás mindazokra kiterjedt, akik hívek voltak, s egy részük tényleg is börtönben volt, mások viszont korlátozott állapotban voltak. „Kivonák azért Jeremiást köteleken és kihozák őt a veremből és lakék Jeremiás a tömlöc pitvarában." (Jeremiás 38:13) Jehova bizonyságtevői elbocsátásuk óta is a papság bujtogatására az uralkodó tényezők ellenőrzése alatt álltak, mert a papság törekszik mindinkább arra, hogy Jehova hű szolgáinak mozgási szabadságát korlátozza. Isten tanúbizonyságai azonban ezen ellenőrzés és korlátozás dacára is előrevonulnak. Jeremiás Jeruzsálem elfoglalásáig a börtön pitvarában tartózkodott; ez az Isten mostani népének ellenőrzését példázza. Felhagyott-e az Úr nevének bizonyságtevésével? Semmiképpen!
Azonnal bizonyságot tenni ment
26 Az előképhez visszatérve: Sedékiás Jeremiást az Úr házába hívatta ahol kérdést akart intézni hozzá. „Elkülde pedig Sedékiás király és magához hozatá Jeremiás prófétát a harmadik ajtóig, mely vala az Úrnak házában és monda a király Jeremiásnak: Téged valamiről kérdezlek, semmi tagadást benne ne tégy! " (Jeremiás 38:14) Akkor ezáltal a próféta előtt egy út nyí-
151
lott meg, hogy bizonyságot tegyen a király előtt. Ez nyilván annak a megfelelője, amit az Úr mondott a maradéknak: „Ismét prófétálnod kell neked sok népek és nemzetek és nyelvek és királyok felől." (Jelenések 10:11) A hasonmási Jeremiás-osztály éppen ezt cselekedte, amidőn egy határozatot terjesztett Washingtonban, D. C. a nemzetközi leszerelési konferencia elé és figyelmeztető felhívást intézett a „kereszténységhez" arra nézve, hogy Isten elhatározta Sátán szervezetének elpusztítását. Ezt még nyomatékosabban hangsúlyozta a Cedar Pointban hozott „Kihívás" című, s több, azóta közölt határozat. A tényezők tudni szerették volna, hogy mit fognak most közölni velük a szabadonbocsátott foglyok s látni kívánták, hogy mostmár hajlandóbbak lesznek-e a megegyezésre s kedvezőbb dolgokat fognak kijelenteni.
27 Jeremiás természetesen tudta, hogyha nyíltan beszél az igazságról, ez az életébe kerülhet. Hasonlóképpen tudták Jehova bizonyságtevői is, hogy Isten országának további hirdetése sok ellenkezést fog kiváltani, sőt életükbe is kerülhet. Jeremiás tehát nyíltan megkérdezte a királytól: „Ha megjelentem neked, avagy nem bizonyosan megölsz-e ?És ha tanácsot adok, nem hallgatsz reám?" (Jeremiás 37:15) Jehova tanúbizonyságai természetesen szabadonbocsátásuk után — s ezt most is tudják — tudták, hogy a világ vallástényezői nem fognak az ország üzenetére ügyelni, hanem a hívek elpusztítására fognak összeesküdni. Mindazáltal elhatározták, hogy az Úrnak fognak engedelmeskedni és tovább fogják hirdetni az igazságot, akár fognak- vagy nem fognak hallgatni arra. 1929 előtt ismeretlen volt Jehova bizonyságtevői előtt, hogy a maradék egy része túl fogja élni Armageddont; s amidőn arról értesültek, ez őket az igazság további hirdetésére sarkalta. Jeremiás kérdésére Sedékiás esküvel fogadta, hogy nem fogja megöletni Jeremiást s nem is szolgáltatja ki azoknak kezébe, akik az ő életére törnek. (Jeremiás 38:16) A király ezáltal kétszeresen is meggyőződést szerzett magának arról, hogy Jeremiás híven és nyiltan fog neki válaszolni. Ez nem azt jelenti, hogy Jeremiás félt az igazság közlésétől, ha a király nem tett volna esküvel erősített fogadalmat; ez csupán arra mutat, hogy Jeremiás oly bölcsen cselekedett, mint a kígyó, s azért igyekezett a király szavát venni, hogy a király még kíváncsibb legyen a válaszra és alkalmasabb szavainak meghallgatására. Ez további, arra vonatkozó utalás, hogy a hasonmási Jeremiás-osztályból egyesek túl fogják élni Armageddont.
28 Figyeljük meg, Jeremiás nem a saját felmagasztalására törekedett, mint nagyon sokan mások, hanem csupán őszintén közölte Jehova üzenetét. „Akkor monda Jeremiás Sedékiásnak: Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene; az Izrael Istene: Ha kimégy a babiloni király fejedelmeihez, él a te lelked és e város nem égettetik meg tűzzel, hanem élsz te és a te házad népe." (Jeremiás 38:17) Azt tanácsolta tehát Sedékiás királynak, hogy menjen ki a babiloni királyhoz; így életben maradhatott volna és a várost sem rombolták volna le. Hasonlóképpen figyelmeztették Jehova bizonyságtevői a „kereszténység" ténye-
zőit és fejedelmeit, mondván: „Csókolgassátok a Fiút, hogy meg ne haragudjon és elveszítsen benneteket az úton." (2.zsoltár 12) Valamint a köznépet is figyelmeztették, hogy álljon Jehova és az ő királya (Krisztus) mellé, ha éltben kíván maradni. Az igazság ezen őszinte hirdetésének hatása alatt Sátán főképviselője, a római kat. hierarchia egyéb felekezeti szövetségeseível feldühödött.
29 Jehova bizonyságtevői nem hallgathatják el Isten szándékának közlését; azért ők is úgy szólanak, mint Jeremiás szólott Sedékíishoz: „Ha pedig nem mégy ki a babiloni király fejedelmeihez, akkor e város a káldeusok kezébe adatik, felégetik ezt tűzzel s te sem szaladsz el kezökből." (Jeremiás 38:18) Ez a következőket jelenti: Aki nem távozik az emberek földi intézményeiből s nem „menekül a hegyekre", illetve Isten országához mely Jézus Krisztus alatt fog felépülni, el fog pusztulni. (Máté 24:15, 16) Ez egyezik Sofóniás 2:2, 3. szabályával. Sedékiás ismét gyávának bizonyult: „Monda Sedékiás király Jeremiásnak: Félek én a júdabeliektől, akik átszöktek a káldeusokhoz, hátha azok kezébe adnak engem és csúfoskodnak rajtam." (Jer. 38:19) A zsidóktól, Isten állítólagos tisztelőitől félt, akik csak szájukkal közelednek Istenhez, szívük azonban távol áll tőle, az „istentisztelet formájával bírnak, de erejét tagadják." — Timótheus II. 3:5; Esaiás 29:13
30 Az egyházakban elölülő gazdasági és politikai tényezők a papság tanácsára hallgatnak, amely azt állítja magáról hogy ismeri Isten igéjét, de rosszakaratúlag azt mondja nekik, hogy hazaárulást követnek el és a csőcselék uralkodásának fogják kiszolgáltatni az országot, ha Jehova tanúbizonyságaira hallgatnak. A római katolikus bíró egy amerikai tárgyaláson éppen ezen szavakkal nyilatkozott a Társulat sajtótermékei
felől a „Quebec versus Brodie"-i tárgyaláson hozott ítélet indoklásában, s Jehovának más bizonyságtevői ellen is, akiket lázító szövetkezéssel vádoltak. Ez a bíró ezzel kifejezte, hogy közvetlenül a római kat. hierarchia befolyása alatt állott.
31 Jeremiás rámutatott Sedékiás vallástanácsadóinak hibáira és tanácsainak értéktelenségere. (Jeremiás 38:20) Hasonlóképpen mutatják most ki Jehova bizonyságtevői a „kereszténység" előtt, hogy mily értéktelen volt a római kat. hierarchia
és más papok tanácsaira hallgatnia. Ha az emberek az Úrban bíztak volna, nem kellene félniök a gonosztevőktől, mivel Jehova gondviselné az eredményeket. 1926-ban egy határozatot „az uralkodókhoz szóló bizonyságtevés" címen a határozatot kiegészítő magyarázattal küldöttünk a „kereszténység" tényezőihez, hogy népeikkel együtt forduljanak Isten igéjéhez, azáltal kormányoztassák magukat, hogy megmenekülhessenek. Egyedül csak Jehova tanácsa, amelyet bizonyságtevői útján ismételten közölt, bölcs tanács, mivel élethez vezet.
32 Habár Jeremiást ellenőrzés alatt tartották, tovább prófétált és figyelmeztetett. Bejelentette a királynak, hogy mindent el fog veszíteni, ha nem megy ki Jehova képviselőjéhez. (Jeremiás 38:21—23) Sedékiás király nyilván megrendült,
152
amidőn ezekről értesült; de nem rendelkezett sem hittel, sem bátorsággal hogy cselekedni tudott volna, habár tudta, hogy csak Jeremiás adott neki józan tanácsot. Újból felmerült a gyávasága és emberektől való félelme, amidőn így szólt Jeremiáshoz: „Senki se tudjon (senkinek se beszéld el) e szókról és nem halsz meg." (Jeremiás 38:24) Az uralkodótényezők nyilván az emberektől való félelem miatt kerülnek az ördög kelepcéjébe. Több kormánytisztséget viselő ember rokonszenvezik Jehova Isten szervezetével és szívesen is venne részt áldásaiban, de félelmük következtében az Isten ellenségei oldalán maradnak. Armageddonkor mitsem használ az eltitkolt rokonszenv vagy barátságos érzelem. Csak úgy lehet az Úr védelmében részesülni, ha Jehova mellé állunk.
33 A papság és a vezető politikusok mindenkire irigykednek, aki valamily befolyást tud, vagy látszik gyakorolni az uralkodókra. Ha ezek az uralkodók Jehova bizonyságtevőit valamily pártfogásban részesítik, azzal a kisebb tényezők szembeszállnak. Erről Sedékiásnak is tudomása volt, s emberektől való félelmében így szólt Jeremiáshoz: „Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszéltem veled és eljőnek hozzád és ezt mondják neked: Mondd meg csak nekünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tőlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király? — Ezt mondd nekik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, hogy meg ne haljak ott." (Jeremiás 38:25, 26) Így igyekeznek eltitkolni ma is az emberektől félő uralkodók, hogy komolyan figyelmükre méltatták Jehova bizonyságtevőinek közleményeit; tényleg és valóban azonban „remegnek a világra következő események láttán". — Lukács 21:26
34 Jeremiás napjaiban az álszentek tényleg hozzámentek és megkérdezték tőle, hogy mit beszélt a királlyal: „És a fejedelmek mind elmenének Jeremiáshoz és megkérdék őt és egészen úgy felele nekik, amint a király parancsolta vala; és hallgatással elmenének tőle, mert nem hallották vala a beszédet. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában mind a napig, amelyen bevevék Jeruzsálemet és ott vala, mikor bevevék Jeruzsálemet." (Jeremiás 38:27, 28) Jehova bizonyságtevői sem tartoznak mindent elbeszélni az ellenség előtt, amiről tudomásuk van, s nem kötelesek újabb alkalmat nyújtani az ellenségnek arra, hogy Isten országának érdekeiben kárt tehessen. Jeremiás válaszát tehát nem kell hazugságnak tekintenünk, miképpen Jehova bizonyságtevőinek a válaszát sem. Mert hiszen az ellenségnek semilyen tekintetben sem állott jogában tudomást szerezni arról, amiről ők egymással beszéltek és semmi káruk sem származott nekik abból, hogy Jeremiás nem közölte velük. Jeremiást tovább is a tömlöc pitvarában hagyták, illetve egészen Jeruzsálem elfoglalásáig hatósági ellenőrzés alatt maradt. Hasonlóképpen folytatják Jehova bizonyságtevőinek gyűlölését az álkereszténység nemzetei, mivel Jehova nevét hirdetik. Ezek a hatalmak újabb korlátok közé szorítják Jehova bizonyságtevőinek tevékenységét, s egészen Armageddon viadaláig így fogják folytatni. Sámsont is a börtönben tartották még azután is, miután
a haja újból megnőtt, ami ugyancsak erre mutat. — Bírák 16:22, 25
35 Nabukodonozor, Babilónia királya újból ostrom alá fogta Jeruzsálemet, s Jeremiás még akkor is a városban tartózkodott. (Jeremiás 39:11, 12) Ez előre mutatja, amit Jehova, Jézus Krisztus útján angyalainak rendelt hogyan oltalmazzák a maradékot és mit tegyenek vele Armageddon után. Ez nyilván arra mutat, hogy Jehova, Jézus Krisztus útján rendeli a maradék megőrzősét Armageddon alatt, s azután újabb igénybevételét a szolgálatban. Nabukodonozor nyilván értesült Jeremiásnak azon jövendöléséről, hogy a babiloni király győzni fog s arról is, hogy azt tanácsolta Sedékiás királynak, hogy tartsa meg a babiloni királynak tett fogadalmát. Ez mindenesetre arra mutat, hogy Jeremiás hűsége Jehova tetszésével és az ő megbízottjának is a tetszésével találkozott. Az Úr Jézus, Jehova legfőbb tisztviselője természetesen mindenről tudomással bír a hasonmási Jeremiás-osztály munkája felől, s hogy valóban híven és igazán képviseli-e az Urat s ez a tényállás újabbi bátorítást jelent a maradék számára hogy örömmel tovább hirdesse az ország evangéliumát; hiszen ezek immár régen a maradék bátorítására és reménységének fokozására jegyeztettek fel, s most ugyanezen okból nyilatkoztattak ki.
36 Jeremiás 39:4 szerint Sedékiás ebben az időben elmenekült Jeruzsálemből, viszont Jeremiást korlátozott helyzetben hagyta. Mire aztán Nabukodonozor seregeinek fővezére bizonyos embereket és babiloni fejedelmeket küldött Jeremiáshoz, hogy a tömlöcből elhozzák és Gedáliásnak adatta át, hogy vigye magával haza és lakjon a saját népe között. (Jeremiás 39:13, 14) Az álkereszténység tényezői soha senkit sem bocsátottak szabadon az Úréi közül, akiket fogságra vetettek. Ezeket a foglyokat Jehova megbízottai szabadítják ki. Nabukodonozor király tisztviselője — Jehova tisztviselőjét példázván — Jeremiáshoz ment, közölte vele, hogy Isten Jeruzsálem pusztulását és megbüntetését elhatározta, mivel a város az Úr ellen vétkezett. Azután szabadonbocsátotta Jeremiást s közölte vele, hogy kedve szerint Babilonba mehet, vagy odahaza maradhat. (40:3—5) „És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikármnak fiához Mispába és ott lakék vele a nép között, akik megmaradtak a földön (Palesztinában) (Jeremiás 46:6). „Gedáliás" „Jehova által felmagasztaltat" jelent s ez a név nyilván bizonyos teremtményekre mutat, akik híven szolgálnak az Úrnak és kedvesek előtte. Az Armageddont túlélő maradék e prófétai dráma szerint azután Jehova részéről újabb szolgálati alkalommal lesz megtisztelve.
A barát ismét jelentkezik
37 Tartsuk eszünkben, hogy a Bibliában megörökített prófétai drámák, s köztük a vizsgálódásunk tárgyát képező sem a jonadábok vagy más emberek érdekében jegyeztetett fel. Sem pedig valamely személyek vagy személy dicsőítésére és tiszteletére, akiknek kiváltságukban állott az igazsághoz való hűségükért börtönben szenvedniük. Az isteni tudósítást az írás csupán a következők miatt jegyzi fel: „Mert amelyek régen meg-
153
írattak, a mi tanulságunkra írattak meg, hogy békességes tűrés által és az írásoknak vigasztalása által reménységünk legyen." (Róma 15:4) Ez a feljegyzés a jelen számára Íratott és őriztetett meg Jehova felszentelt, szellemtől született és hű népének erősítésére és reményének fokozására. A jelen napokban, amidőn az ellenség rosszakarata fokozódik és a maradék állandóan gyalázatos bánásmódnak van kitéve, valóban erős buzdítást jelent számára Isten gondviselésének meglátása és a számára kijelölt feladat meglátása is, meglátván Istennel és mindazokkal való kapcsolatát, akik híven elviszik embertársaikhoz a királyság evangéliumát s végül teljesen részeivé lesznek az Úr nyájának. Aki a szolgálatot önző szempontból tekinti, sohasem fogja felfogni ennek, sem más jövendöléseknek a valódi jelentőségét. Csak úgy lehet valóban értékelni Isten cselekedeteit népe érdekében, ha az ország érdekein kívül egyéb iránt vakok maradunk. (Ésaiás 42:19) Ha valaki azzal akarja kifejezni a saját bölcseségét, hogy mindent megkritizál, ami a f-iratban megjelenik, és a saját véleményét akarja a f-irat fölé helyezni, hogy az emberek neki hízelegjenek, meg lehet győződve róla, hogy nem érti az Úr próféciáit az Úr szolgájának a Felségessel való kapcsolata tekintetében.
38 Aki önzést táplál szívében, könnyen az ördög csapdájába kerül. Tisztátlan, önző szívvel nem lehet a világosságban járni, sempedig közösséget ápolni azokkal, akik az Úréi. (János I. 1:7) Úgylátszik még mindig vannak, akik választás útján való vénség szellemét ápolják s fejezik ki és a felkentek közé elegyednek. Ezek az emberek részéről kívánnak elismerést, hogy őket nagyratartsák. Egyesek mintegy a következőkép szólanak: „A f-irat az Úrnál is többet akar tudni. De csupán egy embernek a nézetét közli. Armageddon még távol van, s arra sincsen bizonyíték, hogy a nagysokaság most fog kialakulni; ez csak Armageddon első részének elmúlása után fog teljesülni; most semmit sem érhetünk el. Amire most szükségünk van, az, hogy értelemre tegyünk szert s később aztán majd csak tehetünk valamit." Akik így nyilatkoznak, abból származik a nehézségük, hogy az írások megértését illetőleg tudatlanok. Mily hatással jár az ily beszéd azokra, akik elhiszik és arra támaszkodnak? Ez arra alkalmas, hogy őket befolyásolja, s kezeik ellankadjanak, elálmosodjanak, közömbösekké legyenek és semmit se tegyenek, s így teljesen az ördög kezére dolgoznak. Ki akarja az embert ily beszédre rábírni? Biztosan nem az Isten, sem Jézus Krisztus, mert az ily beszéd ellenkezik az Isten igéjével. Az egyedüli helyes felelet szerint az ily beszédet Sátán sugalmazza s ezzel akarja tévútra vezetni az Úrnak felszentelteket, hogy hanyagokká váljanak s végül az Úrtól megparancsolt kötelességük teljesítését teljesen felhagyják. Cselekedje tehát mindenki az Isten akaratát, aki szövetségre lépett, figyelmeztetjük, őrizkedjen az ily álokoskodásoktól: Aki a fenti szavak értelmében beszél és zúgolódik a f-irat ellen s azt mondja: „Mivel a múltban sem teljesültek a feltevéseink, hogyan lehetünk biztosak afelől, hogy a közeljövőben teljesülni fognak"? Jehova szándékát csak Krisztus templomához érkezése után
értettük meg, s most is csak azok értik, akik valóban hívek az Úrhoz. A múltban megkísérelték a próféciák magyarázását s embereket tekintettek tanítóknak. De akik most valóban felszentelték magukat Istennek, Jehovát és az Úr Jézus Krisztust tekintik tanítóiknak s tudják, hogy az Úr maga fogja kinyilatkoztatni a próféciákat. Egyetlen prófécia sem magyarázható személyileg, s csakis az Úr arra kitűzött idejében érthető meg, miután az Úr szemmel látható események útján teljesíti a próféciát.
39 Isten népe most nagy válságban él és rendkívül fontos időben, s ha megengedjük, hogy önzés merüljön fel szívünkben, bizonyosak lehetünk felőle, hogy nem fogjuk megérteni Jehova parancsainak tulajdonképpeni horderejét. A felkent
templomi sereg az Úrtól bizonyos parancsban részesült és teljesítenie kell a „nagysokasággal" kapcsolatos parancsot. Most az evangéliumot el kell juttatni a jóindulatú emberekhez. Amidőn az álkereszténység Armageddonkor elbukik, Jehova bizonyságtevői felszabadulnak minden korlátozottság alól. Mostpedig jegyezzük meg Jehovának Jeremiáshoz intézett szavait, mialatt a tömlöc pitvarában és ellenségeinek felügyelete alatt, tehát kotlátok között volt: „Menj el és beszélj Ebed-Melekkel, a szerecsennel, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ímé, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet, és azon a napon szemeid előtt lesznek azok (illetve meg fogod látni)." — Jeremiás 39:16
40 Hasonlóképpen részesítette most felvilágosításban Jehova bizonyságtevőit a templomban Jézus Krisztus és arra utasította, hogy menjenek el és közöljék másokkal is, amit hallottak s ne várjanak azzal valamily elkövetkező ideig. Az Úr így szól hozzájuk: „Amit fülbe súgva hallottok, a házfedelekről hirdessétek!" (Máté 10:27) Azon tény, hogy ezeket az igazságokat az Úr feltárta népe előtt s előttük a „nagysokaság" valódi jelentőségére rámutatott, valamint a „kicsinyseregnek" ahhoz; illetve a „más juhokhoz" való kapcsolatát is, kétségtelenül arra mutat, hogy most Jehova bizonyságtevőinek másokkal is szorgalmasan közölniük kell a királyság üzenetét. A jonadáb-osztály az Úrtól a jelenleg földön levő maradék, illetve Jehova bizonyságtevői útján részesül felvilágosításban, mégpedig mialatt a maradék a „tömlöc pitvarában", azaz a világi hatóságok felügyelete alatt, sőt üldöztetések alatt áll. Ennek folytán tehát ezt a közleményt még Armageddon kitörése előtt közölni kell, hogy a többi juhok tudomást szerezzenek róla, engedelmeskedhessenek és Armageddon alatt megoltalmaztassanak. Ennek most kell megtörténnie, hogy a nagysokaság megoltalmazását Isten cselekedeteképpen felismerjék s az bebizonyuljon úgy, amint azt előre közölte volt. A nagysokaság, ezirányú
felvilágosítása a harc kitörése után késő volna. A figyelmeztetésnek a harc kitörése előtt, s nem azután kell megtétetnie.
41 Vajjon arra utasította-e Jeremiás prófétát Jehova, hogy üljön le és várjon egy alkalmasabb időre s akkor hirdesse az igazságot a városban? Arra utasította-e ebben az időben az Úr az ő népét, hogy közömbösen megvárja Sátán, képmutatóinak Armageddonban való elbukását, s csak
154
azután figyelmeztesse és gyűjtse össze a nagysokaságot? Ellenkezőleg! Jehova akkor szólt prófétájához, amidőn az a börtönben volt: „Menj el és szólj Ebed-Melekkel, a szerecsennel, mondván: Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Imé, én beteljesítem e város kárára és nem javára mondott beszédeimet és azon a napon szemed láttára teljesülnek be azok. És azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az Úr, és nem adatol amaz emberek kezébe, akiktől félsz." — Jeremiás 39:16,17
42 Jeremiás nem várta meg, hogy a szerecsen Ebed-Melek keresse fel őt, hanem ő maga ment el a nagysokaságot példázó Ebed-Melekhez s gondoskodott arról, hogy az Úr üzenetéről értesüljön a próféta korlátozottsága és üldöztetése dacára is. A római kat. hierarchia, Jehova bizonyságtevőinek főellensége és a Sátán képviselője mindenütt arra befolyásolja a hatóságokat, hogy akadályozzák meg a bizonyságtevés munkáját; a hasonmási Jeremiásnak, a maradéknak mindazáltal tevékenyen tovább kell folytatnia a munkát és az igazság üzenetét határozottan kell terjesztenie, amíg arra az Úr alkalmat nyújt. Jehova bizonyságtevői főképpen 1932, a jonadábok figyelmeztetése óta végzik ezt és 1935 óta még nagyobb igyekezettel, amidőn Isten feltárta előttük, hogy a Jonadáb-osztály, a „más juhok" a „nagysokasággal" azonos osztály. Jehova bizonyságtevőinek lakásaikon kell meglátogatniok az embereket, nem a saját mondanivalóikkal, hanem az Úr üzenetével. Ezt bátran, de durva kifejezések és udvariatlanság alkalmazása nélkül. A bátorság félelemnélküliséget jelent az Úr igazságának hű hirdetésében. Figyeljük meg az Úr megparancsolta a prófétának: „Azt mondja a Seregeknek Ura", illetve a „csata Istene", ami a nagy küzdelem közelségét jelenti. A jóindulatú emberekhez szóló figyelmeztetés tulajdonképpen azt jelenti, hogy „Jehova így szól: Beteljesítem beszédemet e városon (az álkereszténységen) és megszüntetem azt s így igazolni fogom nevemet". Ez a figyelmeztetés a jóakaratúakhoz szól, meg is hallgatják és az Úrhoz sietnek, s ezek fogják a nagysokaságot alkotni.
43 Mivel Ebed-Melek neve a „király szolgáját" jelenti s az általa példázott osztály Krisztus, a király mellett foglalt állást, arra mutat, hogy Krisztus szolgái vagy rabszolgái lettek, akik örömmel végzik a szolgálatukat. Ruháikat a Bárány vérében mosták tisztára, mivel benne és Jehovában hittek; Jehova mellett foglaltak állást és kezeikben pálmaágakkal hódolnak a „szentek királyának", Jehovának, s az ő dicsőséges felkent királyának, Jézus Krisztusnak. Jehovának és Krisztusnak adóznak tiszteletükkel s neki tulajdonítanak minden védelmet és üdvösséget. Nem embereknek hódolnak és nem lengetnek zászlót, tehát nem embernek vagy emberi alkotásnak tulajdonítják üdvösségüket. Jehova az ő engedelmességük és hitük végett mondja nekik ugyanazt, amit Ebed-Meleknek mondatott: „Azon a napon megszabadítlak téged, azt mondja az Úr s nem adatol amaz emberek kezébe, akiktől félsz!" — Jeremiás 39:17
44 Az Úrnak ez a biztosító ígérete erősen megvigasztalja a Jonadáb-osztályt, vagy nagysokasá-
got, s mostmár nem fél az álkereszténység elkövetkező pusztulásától, hanem bízik abban, hogy Jehova megmenti és megoltalmazza őt; hiszen jót cselekedett Krisztus kicsiny testvéreivel s ezáltal az Úr iránti szeretetét juttatta kifejezésre. (Máté 25:40) Jehova ítéletvégrehajtója kezébe, sem az ellenség uralkodói kezébe sem lesz kiszolgáltatva.
45 Az Úr kezeivel megőrzi és megoltalmazza [őket]. Ez teljesen egyezik Isten utasításával, amelyet az ítéletvégrehajtóhoz intézett: „Akiken a jegy van, azokhoz ne közelítsetek!" (Ezékiel 9:6) Mivel a jonadábok, a „más juhok", illetve a nagysokaság a menedékvárosba, Jehova szervezetéhez menekült, nem lesz kiszolgáltatva az ítéletvégrehajtó kezébe. — Mózes IV. 35:9—34
46 Abban az időben háború, ínség és járvány dúlt Jeruzsálemben és az Úr arra utasította Jeremiást, hogy még a következőket is közölje Ebed-Melekkel: „Bizonyára megszabadítlak téged, nem esel el a fegyver miatt és a lelked zsákmányul lesz neked, mert reménységed volt bennem, azt mondja az Úr". (Jeremiás 39:18) Az itt említett kard Armageddonkor Jehova ítéletvégrehajtójának fegyverét példázza, amely a hasonmási Jeruzsálemet, a hitehagyott kereszténységet lekaszabolja. Ha a nagysokaság többsége csak az armageddoni viadal után értesülne a bizonyságtevésről, mi célja volna egyáltalán az ő figyelmeztetésének? Hallgassunk-e beképzelt emberek okosságára, vagypedig az Úr parancsát kövessük? Ebed-Melek és Jeremiás is túlélték Jeruzsálem pusztulását, mivel mindketten az Úr, Jehova mellett foglaltak állást. Isten törvénye a menedékvárosok felől mondja: „Izrael fiainak és a jövevénynek és az ö közöttük lakozónak menedékül legyen az a hat város, hogy odaszaladjon az, aki történetből (véletlenül) öl meg valakit." — Mózes IV. 35:15
47 Azokat tehát, akikből a „nagysokaság" fog állani, akiket az Úr „más juhaimnak" nevez, a törvényben „jövevényeknek" és „ő közöttük lakozóknak" vannak nevezve. Ezalatt nyilván Jonadáb fiait, a rekábitákat értve, akik Jeremiással és a szerecsen Ebed-Melekkel egyidőben tartózkodtak Jeruzsálemben. Ezek a rekábiták már azelőtt is a városban tartózkodtak s Jehova megparancsolta Jeremiásnak, beszéljen Jonadáb fiaival és vigye őket a házba. (Jeremiás 35:2) A rekábiták abban az időben sátorokban laktak, ami arra mutat, hogy a világi uralomnál valami jobb után áhítoztak: „Lakozzunk sátorokban. ... Hallgattunk azért (szót fogadtunk) és aszerint cselekedtünk, amint nekünk Jonadáb, a mi atyánk megparancsolta vala. Mikor pedig feljőve Nabukodonozor, a babiloni király a földre (Palesztinába, a prófétáknál említett „föld" alatt mindig Palesztina értendő), akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg előtt és a siriabeli sereg előtt; és Jeruzsálemben lakoztunk". (Jeremiás 35:10, 11) A rekábiták tehát Jehova mellé állottak és megszabadultak. Ez ugyancsak a „nagysokaságot" példázza.
48 A szerecsen Ebed-Melek mint szolga tartózkodott a palotában, tehát nem menekülhetett el; mindazáltal pártfogolta Jeremiást, Isten prófétáját; emiatt közölte vele Isten Jeremiás prf. útján: „Lelked zsákmányul lesz neked, mivel bíztál ben-
155
nem, azt mondja az Úr". Jehova megígérte a szerecsennek, hogy életben marad, mintha Isten kijelölt útján kereste volna az életet; ugyanazt mondja az Úr, hogy a „más juhok" osztálya is, amelyet Ebed-Melek példáz, örökélethez fog jutni. Ennek megfelelően hangzik az Úr szava is Jonadábhoz: „Azért ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Nem fogyatkozik el Jonadábnak, a Rékáb fiának maradéka, aki előttem álljon mindenkor”. — Jeremiás 35:19
49 A szerecsen oltalomban részesült, mivel eunuch, (sterilizált) illetve önként az Úrnak, Jehovának volt szentelve. Jehova megoltalmazta az életét és zsákmányul ajándékozta neki. Miért? Mivel a szerecsen Jehovába vetette bizalmát. Az általa példázott osztály nem földi kormányokba, emberekbe vagy dolgokba helyezte bizalmát, amit zászlók vagy képek képviselnek. Nem emberi intézményeknek tulajdonítják az üdvösségüket, mikép az álszenteskedők teszik, s akik másokat is ugyanarra akarnak kényszeríteni. Az eunuch nem bízott az álszentek hamis prófétáiban; a hasonmási osztály sem bízik az álszentek hamis prófétáiban, sem semilyen földi tényezőben vagy hatalomban. A szerecsen tehát nyilván azokat példázza, akikhez az Úr következő szavait intézte: „Keressétek 1.) az Urat (bízzatok benne) mindnyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek (akik teljesítettétek az ő utasításait, segítettétek és támogattátok a Jeremiás-osztályt); keressétek 2.) az igazságot, keressétek 3.) az alázatosságot; talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján"? (Sof. 2:3) Ámde az álkereszténység, miképpen Sedékiás, Egyiptomban, Sátán világhatalmában és szervezetében bízott s ezzel megszegte Jehovának, a királynak tett fogadalmát. „Jaj a pártos fiaknak, így szól az Úr, akik tervet visznek véghez nélkülem és szövetséget kötnek, de nem lelkem által, hogy bűnre bűnt halmozzanak. Akik Egyiptomba szállanak alá és
számat (engem) nem kérdezik meg, hogy meneküljenek-e a Faraónak oltalmába és Egyiptom árnyékába rejtőzködjenek-e; És lesz nektek a Fáraó oltalma szégyenetekre és az elrejtőzködés Egyiptom árnyékában gyalázatotokra." (Ésaiás 30:1—3) „Jaj nekik, akik Egyiptomba mennek segítségért, lovakra támaszkodnak és a hadiszekerek sokaságában bíznak és a nagyon erős lovagokban; és nem néznek Izraelnek Szentjére és az Urat nem keresik." — Ésaiás 31:1
50 Egyesek, akik az igazságban levőknek vélték magukat, most megerőtlenültek és a hasonmási Egyiptom kegyeit keresték. Viszont mások most fel akarják tartóztatni a maradékot és tévutakra akarják vezetni, hogy várjon jobb időkre a királyság üzenetének a nagysokasághoz való vitelével. Az Úr kegyelme által feltárta a templomban levő önzetlenek előtt, hogy meghitt kapcsolat áll fenn köztük és azon „más juhok" között, akiket nyájába akar fogadni. Most bizonyságtevőit, a maradékot küldi és nekik parancsolja, miképpen egykor Jeremiás prófétának: „Menj el és mondd meg!" a jóakaratú embereknek, hogy vegyék tudomásul az igazságot és tudják meg, mielőtt Jehova haragja Sátán szervezetére zúdul. Akik most azzal mentik ki magukat, hogy megvárják a jobb napokat, nyilván elveszítik Jehova tetszését. De
akik teljesen hívek lesznek Jehova és az ő országa iránt, haladéktalanul sietni fognak és teljesíteni fogják az ö parancsait. A hívek előtt egyáltalán nem fontos, hogy Armageddonig még egy, vagy több év fog eltelni. Az ő kiváltságuk abban áll, hogy most engedelmeskedhetnek Isten parancsának s tudatában vannak annak, hogy maguktól semmit sem tehetnek, de Isten kegyelme által, amiben, Jézus Krisztus útján részesültek, híven fogják teljes erejükből tenni, ami kezük ügyébe akad, teljesen bízva az Úrban, hogy a maga módján és idejében mindent jó eredményekhez fog vezetni. Miképpen Pál mondotta a korinthusiaknak, akik emberektől várták az irányítást, mondják most a hűségesek testvéreiknek: „Én plántáltam, Apollós öntözött, de az Isten adja vala a nevekedést. Azért sem, aki plántál, nem valami, sem, aki öntöz; hanem a nevekedést adó Isten!" (Korinthus I. 3:6, 7) Nem tartozik mireánk annak a megállapítása, hogy mikor fog kitömi Armageddon; a mi kötelességünk és ünnepi feladatunk abból áll, hogy legyünk szorgalmasak s örömteljes engedelmességgel vigyük el a királyság hírét az emberekhez, hogy mindenki, aki kívánja, Jehova szervezetében keressen magának
menedéket.
Tanulmánykérdések
156
(1936 május 1.)
További füzet magyar nyelven
Örömmel tudatjuk, hogy Rutherford testvér további füzete AMIRE SZÜKSÉGED VAN ma már magyar nyelven is megjelent. Jelenleg nagyobb mennyiségű magyar nyelven kiadott Irodalommal rendelkezünk, úgyhogy a testvérek jól fel lesznek szerelve Jehova munkájának
végzésére. A felkentek tegyenek meg tehát mindent ami kezük ügyébe akad. (Ez az értesítés egyelőre csupán Európában érvényes.)
„Jehova"
Mély hálával eltelve Jehovával, mint a saját nevének nagy kinyilatkoztatójával szemben, az „Őrtorony" ismét egyy újabb s magyar nyelven kiadott könyv megjelenésére utal. Bizonyára nagy örömmel fogja eltölteni Isten hűséges bizonyságtevőinek és a jonadáboknak szívét, ha értesülnek a könyv címe felől, mely a „Jehova" nevet viseli, amely tartalmával a Felséges nevét, továbbá csodálatos munkáját a múltat, jelent és a jövőt, valamint változatlan törvényszövetségét illetőleg, szellemi felüdülés terén, az eddigieknél mindent sokkal behatóbban kiemel.
A könyvet pompás dombornyomatú fedéllap ékesíti; 384 oldal terjedelemben, színes ábrákkal és teljes tartalomjegyzékkel.
A könyv készenlétben áll és 5. Kc költségmegtérítés ellenében beszerezhető. Ez az összeg a jelentékeny előállítási költségek fedezésére szolgál.
Jehova bizonyságtevői és az igaz Jonadábok nem fogják elmulasztani ennek a könyvnek áttanulmányozását, hogy azáltal az Úr kegyelméből felkészüljenek és a könyvnek világszerte való terjesztésében segédkezzenek. Ha valaki egy-egy példányt már most szándékszik beszerezni, közölje szándékát az illetékes munkavezetővel, illetve előőrssel. Ha az illető a csoportokkal összeköttetésben nem áll, rendelje meg közvetlenül a Társulatnál. Az eddig befutott megrendeléseket előjegyeztük. (Európára vonatkozik)
Döntés
A GAZDAGSÁG című új könyvet méltóan kíséri az újonnan megjelent DÖNTÉS című fűzet. Oly üzenetet tartalmaz, melyet minden jóhiszemű ember olvasni és tanulmányozni óhajt; magábafoglalja a közelmúltban rádió útján sugárzott „A nemzetek szétválása" című előadást, továbbá „Az ön választása" címet viselő világos
értekezést, amely arra utal, hogy ma mindenkinek a gazdagság és romlás között választania kell. Átolvasása a terjesztés ideje utáni vággyal tölt el. (Egyelőre csupán Európában lesz terjesztve.) Költséghozzájárulás 0.50 Kc.
Csehszlovákiában felelős: K. J. Kopecky, Praha-Smichov, U Nikolajky 15.
Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.
