A lap korrektúrázva van
147
gasztaltat jelent, illetve Jehovától kinevezettet. Hilkiás pap fia volt. Jeremiás Júdában Jósiás
uralkodásának 13-ik évétől kezdve Jeruzsálem pusztulásáig jövendölt. (Jeremiás 1:2, 3) Sédékiás, Jósiás fia, volt Jeruzsálem utolsó királya. Nabukodonozor, Babilónia királya Joákin királyt fogságba hurcolta Babilóniába és helyében Sedékiást emelte Júda Királyává. Ez 11 évvel történt Jeruzsálem pusztulása előtt. Jeremiás ezen idő alatt prófétált. — Kir. II. 24:10—18
3 Sedékiás törvényszegő király volt. Ünnepélyesen fogadott hűséget Nabukodonozor babiloni királynak. (Krónika II. 36:11—13; Ezékiel 17:12—19) De azután nemsokára megszegte esküjét és az egyiptomi Faraóval szövetkezett Nabukodonozor elleni harcra. (Ezékiel 17:15—17) Nabukodonozor ebben a prófétai drámában Jehova képviselőjeképpen, viszont Faraó az ördög helyett szerepel. Jehova 1914-ben hasonlóképpen Jézus Krisztust ültette a trónra. A prófétai dráma e részében Jézus Krisztust Nabukodonozor király példázza. 1914-ben és az előző időkben a kereszténység uralkodó eleme kereszténynek vallotta magát s azt állította, hogy Krisztus helyett uralkodik a világ felett, minekfolytán a „felsőbbség“ tisztségét igényelte magának. Ez a nyilatkozat vagy állítás azonban abból folyó és az Úr Jézusnak esküvel megerősített szövetsége következtében Jehova iránt alattvalói hűségre kötelezte. Esküjét tehát megtartani lett volna köteles.
4 Amidőn Jézus Krisztus trónját elfoglalta, az álkereszténység tényezői Isten ellen lázadtak, miként Sedékiás Nabukodonozor ellen. Mindketten, Sedékiás és a „kereszténység" tényezői is esküszegést követtek el. Az álkereszténység a hasonmási Egyiptomhoz, illetve Sátán szervezetéhez fordult és a világháborúba keveredett. Akkor immár Krisztus volt a király: ez a „kereszténység" azonban megvetette királyát és az ellenséggel szövetkezett, miképpen annak idején Sedékiás. Sátán elhitette a „kereszténység" tényezőivel, hogyha a hasonmási Egyiptomhoz csatlakoznak, megszabadulhatnak a világ jogos uralkodójának, Krisztusnak kényszerű fennhatósága alól. Sedékiás ettől kezdve oly úton járt, ami a „kereszténység" pályáját példázza.
5 Sedékiás egy papot küldött Jeremiás prófétához a következő üzenettel: „Kérlek, könyörögj miérettünk az Úrnak, a mi Istenünknek!" (Jeremiás 37:3) A világháború alatt nagyon rossz volt a helyzet; mert a „kereszténység" papjai akik az Úr papjainak vallották magukat, teljes befolyásukkal a politikai tényezők pártjára keltek, megszentelték a háborút, azt hirdették, hogy „piros vér folyik ereikben", azt tanácsolták az államférfiaknak, hogy háborúzzanak és a hadseregeik győzelméért imádkoztak. Az egymással szemben álló táborokban papok imádkoztak nemzeteik győzelméért a nagy háborúban. Nyomást igyekeztek gyakorolni Isten hű küldötteire is, hogy hozzájuk csatlakozzanak s együtt imádkozzanak a háború sikeréért és a győzelmes békéért. Az Egyesült-Államok éppen abban az időben mérlegelték, hogy beleavatkozzanak a háborúba. Az Egyesült-Államok elnöke nyilván a papok felhívására egy bizonyos napot tűzött ki, amelyen „minden kereszténynek imádkoznia kellett Euró-
pa békéjéért". Ez az Egyesült-Államoknak a háborúba való beleavatkozása előtt történt. De máris elő volt készítve a terep, hogy az Egyesült-Állámok beleavatkozzanak a háborúba. Akkor, a WT-társulat akkori elnöke egy nyilvános előadáson a következő kijelentést tette: „Ebben az ügyben nem tudok egyetérteni nagyrabecsült elnökünkkel. Isten nem fogja meghallgatni azon milliók imáját, akik a németek sikeréért imádkoznak, de azon milliók imáit sem fogja meghallgatni, akik az antant sikeréért könyörögnek." (1914 évi f. okt. 15. sz.) A WT-társulat elnökének e kijelentése fejezte ki az összes, valóban Istennek szenteltek nézetét, akik akkor a földön éltek és nem akartak imádkozni a világháború sikeréért sem az egyik, sem a másik fél érdekében.
6 Jeremiás annak idején a jeruzsálemi hatóság felügyelete alatt állott mivel prófétálása nem tetszett az uralkodótényezőknek. „Jeremiás, pedig be és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala őt a tömlöcbe." (Jeremiás 37:1) 1918 tavaszán, főkép Amerikában, Jézus Krisztus igazi követőit is felügyelet alá helyezték és 1918 tavaszán, miután az Egyesült-Államok beleavatkoztak a háborúba, az igazságot tartalmazó sajtótermékekét sok helyen elkobozták. A fentemlített időben a káldeusok ostromolták Jeruzsálemet. S amidőn azok értesültek, hogy Faraó hadserege közeledik Egyiptomból, elvonultak Jeruzsálem alól. „A Faraó serege pedig kijött Egyiptomból és a káldeusok, akik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt őfelőlük és elhagyták Jeruzsálemet." — Jeremiás 37:5
7 Akkor Sedékiás, Izrael királya Faraó hadseregétől remélt segítséget és arra támaszkodott. 1914-ben az álkereszténység is hasonlóképpen nem Jehovában és a seregében bízott, hanem az ördögre és földi seregére, a hasonmási Egyiptomra támaszkodott. A nagytőke a hadviselő feleket ellátta a szükséges pénzzel, más nemzetek is azon a ponton állottak, hogy beleavatkozzanak a háborúba, a nagytőke pedig azt remélte, hogy a háború után nagy kamatokkal együtt fogja visszakapni a pénzét. Amerika politikai ügyeit úgy kormányozták, hogy végül az Egyesült-Államok is beleavatkoztak a háborúba, az Úr pedig semmit sem tett az Egyesült-Államoknak vagy más „keresztény" nemzetek megakadályozására, hogy a háborúba bele ne avatkozzanak. Abban az időben folyt a mennyei háború is és Sátán kivettetett a mennyből. Azután jött el az Úr az ő templomához. Azon idő körül szüntette meg az Úr a világháborút a választottakért a Sátán seregei ellen intézett támadásának szüneteltetésével. Ezt példázza a káldeusoknak az ostromlott Jeruzsálem alól való elvonulása.
8 Mivel Jeremiás, Isten prófétája volt, Istentől nyerte utasításait: „És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván: Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, aki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdezzetek engem: Imé a Faraó serege, amely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Egyiptom földébe." (Jeremiás 37:6, 7) Ez a prófétai kijelentés mintegy a következőket jelenti: Sátán világi seregei nem tudják felidézni Armageddont, az arra kitűzött idő előtt és az álkereszténység pusztulá-
