Egységben és egyetértésben az új világért

Borító

---

Oldal:Egységben-és-egyetértésben-az-új-világért-Az-elveszett-fiu-hazatérése-1946.pdf/1

2

---

Írta N. H. KNORR

a Watch Tower Bibie és Tract Society elnöke 124 Columbia Heights Brooklyn, - N.Y. U.S.A. "THE WATCH TOWER", Hungarian. - Made in Rumania Kiadja: Asociația "Martorii lui Jehova" din România, Persoană Juridică

București 2 - Str. Basarabia 38

Újra kiadja 1996-ban az "IGAZHITŰ JEHOVA TANÚI" Egyesülete, Kolozsvár, Horea utca 22 szám.

---

---

Egységben és egyetértésben az új világért

"Íme, milyen jó és milyen kedves, amikor a testvérek egyetértésben együtt laknak." 133.zsoltár 1. Elberfeldi fordítás.

¹ Jehova elhatározta, hogy egy egyesült világot hoz létre. Az idő ennek a megtevésére elérkezett vagy "hozzánk" jutott. Ez a világ egy (egyedülálló) új világ lesz. Ehhez az ég és föld összhangban kell legyen egymás­sal; hisz mindkét rész ugyanazon világhoz tartozik. Egy férfi, aki nagyobb körültekintéssel és mélyebb belátással rendelkezik mint a jelen "építők" - mondotta a Jehova elhatározását megértőknek: "De mi új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyekben az igazság lakik". Mit követel ez, az ilyen kilátásra való tekintettel? Bi­zonyára azt, amit a következő szavak kifejeznek: "Azért hát szeretteim, mivel mi ezeket várjuk, igyekezzetek, hogy majdan szeplőtelennek és hibátlanoknak találjon titeket békességben." Most itt az ideje, hogy szilárdan kiálljunk azért a viliágért, amely az Istentől meghatározott minta szerint s az ő céljára teremtetett. "Ti tehát sze­retteim, mivel ezt előre tudjátok, őrizkedjetek, hogy az istentelenek tévelygésétől elragadtatva tulajdon erősségetekből ki ne essetek. Sőt inkább növekedjetek a kegyelemben és a megváltó Jézus Krisztus ismeretében, Övé a dicsőség mind most, mind az örökkévalóság napján! Ámen". II. Péter 3:13, 14, 17, 18.

² Hogy ez valóban egy egyesült világ legyen, az az egész emberiség felett csak egyetlen uralkodó kell uralkodjon, ez pedig teljesen összhangban kell legyen Jehova Istennel, az új világ nagy Építőmesterével. A Te­remtő útján az oszthatatlan világ irányításával kiszemelt és feltámasztott uralkodó az ő engedelmes, hű Fia, Krisz­tus Jézus, aki az Atyjával való egységet és egylételt megőrizte s amellett a golgotai fatörzsön való mártír­haláláig kitartott. Ennek az ismerete rendkívül fontos számunkra. Most új időket élünk, amelyek hosszú ideig várattak magukra, most azonban elérkeztek; s ezeket az időket Jehova határozta meg, akinek a neve a népével való elhatározására utal. Az emberek és ezek szervezetei igyekeznek megváltoztatni az időket és időpontokat; ezek azonban szilárdan meg vannak határozva és vál-

tozhatatlanok, ugyanis: a vég ideje a gonosz, szétzüllött világ számára de az ő uralmának az ideje - az általa ren­delt Uralkodó útján - a jóakaratú embereket békével, jólét­tel s az életben való bővelkedéssel áldja meg. Más szavakkal: Elértük az "idők teljességét". Azért tehát elérkezett az idő az emberek ügyeinek a "közi­gazgatására" s ez a "közigazgatás" az új világ királyának a kezében van. Az ezt előidéző egyesítő erőt az apostol előre bejelentette az Efézus l:9-10-ben: "Megismertetve velünk az ő akarat titkát az ő jótetszése szerint, amelyet előre feltett magában a korszakok teljességére jutásának rendjére nézve." (Elberfeldi: az idők teljessége közi­gazgatásáért), hogy mint főben egyesítsen a maga számára mindent a Krisztusban, mind a mennyei, mindn a földi dolgokat."

³ A fentebb mondottak szerint ez az összegyűjtés magával Isten felszentelt népével kezdődik, azokkal, akik Jézus testben való földön léte óta a Krisztus követői voltak az ő példája őszinte követésére törekvő mostani igaz követőkig. Krisztus e követőinek a nagy többsége az elmúlt 1900 év folyamán elhunyt; ez azonban Isten el­határozására nézve nem jelent akadályt. Hogy Krisztus­ban mindenek egységre hozassanak, a "Krisztus testéhez" tartozó elhunytakat is beleértve, Jehova beteljesítette ígéretét s a Krisztusban elhunytakat először feltámasz­totta, még pedig mivel elérkezett az idők teljessége e cso­da végbemenetelére. A beteljesedő bibliai jövendölések szerint ez történik Kr.u. 1918 óta. "Ha van természetes test, van szellemi test is", mondja Pál apostol az I. Kor. 15:54 Elberfeldi fordítása szerint; s mivel a Krisztusban elhunytak "szellemi testtel" támasztattak fel, korunk anya­gias emberi neme ezt a szellemi feltámadást sem nem látta, sem fel nem ismerte.

⁴ Mivel a "Krisztus teste" legtöbb tagja már egységre gyűjtetett az új világ mennyei Uralkodójával, a földön már csak egy "maradéka" van a "test" tagjainak. Ez a "maradék" a feje, Jézus Krisztus alatt szintén

3

---

Egységben és egyetértésben egy új világért

3

---

egységre kell gyűjtessék. Ezek a földön mindenhol össze is gyűjtettek, nem fizikai együttlétre, hanem célban és törekvésben való egységre szervezetben, cselekedetben s az élét nagy tankönyve, a Biblia megértésében való egységre. Ezért nem engedik magukat szétforgácsolni vagy szétzülleszteni sem a vallásos szekták vagy szer­vezetek véleménykülönbségei, sem pedig a nemzetek politikai civódásai és vitatkozásai által. Ezek elismerik a Bibliának a "Krisztus testére" vonatkozó alapelvét és szi­lárdan kitartanak emellett: "Nincs többé zsidó, semn görög, nincs rabszolga sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban". Galata 3:28.

⁵ "Krisztus teste" e tagjai testi vagy természetes származásukra nézve sok különböző nemzetből szár­maznak; de ők többé nem test szerint élnek. Ha még test szerint élnének, nem lehetne egységre hozni őket, különösen nem ebben az időben, amikor nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen támad." Az igaz keresz­tények "maradéka" az egymáshoz való vonatkozásban a II. Kor. 5:16-18-ban feljegyzett egyesítő szabály szerint élnek: "Így tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. Sőt ha Krisztust ismertük is test szerint, töb­bé őt sem ismerjük így. Ennélfogva ha valaki Krisztus­ban van, új teremtmény az. A régiek elmúltak; imé minden újjá lett! Mindez pedig az Istentől van, aki min­ket kiengesztelt önmagával a Krisztus (Jézus) által".

⁶ Itt fel van állítva az alapelv, melyet a háború utánra szánt úgynevezett "Atlantik-Charta" szerzői nem vettek számításba, sem az egy "szebb és jobb világ" tervezgetésénél nem gondoltak rá. Akik a béke fenntartására irányuló nemzetközi szervezetet terveznek, melyet meg­felelő rendőrhatalom kell támogasson, minden hatalommal nemzetközi együttműködésre törekszenek, mindazáltal elfelejtik amellett, hogy a nemzeti különb­ségeket hogyan hidalják át és győzzék le. Egyes nemzetek önállósága ahogy a népeknek önrendelkezési joguk le­gyen. Így az "új-rend"-re vonatkozó indítványok meg­szövegezői engednek az olyan erőknek és hajlandóságoknak, amelyek elválasztó falakat és szétágazásokat akarnak felállítani; tehát soha sem fog létrejönni egy (egyedülálló) világ, amely tartós időn keresztül összetarthatna.

⁷ Szerencsére a földön ma van sok nemzetből való olyan ember, akik nem arra várnak, aminek a háború utá­ni felépítésével világi politikusok dicsekszenek, hanem máris egymással való törhetetlen egységben való együttélést kezdtek. Ezek a fentnevezett "maradék" barátai és társai. Ezek nem arra számítanak, hogy a "maradékkal" együtt felvétetnek a mennybe s az Uralkodó Krisztus Jézussal a királyságban az új világ felett egyesülnek. Reménységük és várakozásuk arra irányul, hogy itt a földön maradnak s a mennyei királyság alatt testvéri egyetértésben és együttműködésben örökké élnek. Sok évszázaddal ezelőtt ki lett nyilatkoztatva, hogy napjaink­ban a most uralkodó s mindent felölelő háború ellenére az emberek egy ily osztálya lesz az összes népek között.

A következő szavakkal van leírva: "Ezután (miután az apostol a Krisztus teste 144 ezer tagját látta, akik a királyságban vele uralkodnak) látomásom volt s ime min­den nemzetből, törzsből, népből és nyelvből való nagysokaság, amelyet senki sem tudott megszámlálni, ott állt a trón előtt és a Bárány előtt fehér ruhába öltözve, kezük­ben pálmaágakkal és nagy hangon ezt kiáltották: Az üd­vösség a mi Istenünké, aki a trónon ül és a Bárányé! Ezért vannak az Isten trónja előtt és szolgálnak neki éjjel és nappal az ő templomában és a trónon ülő fölöttük fog sátorozni. (Rösch: velük lakozik). Ezek többé nem éheznek meg és nem szomjaznak meg". Jelenések 7:9, 10, 15, 16.

⁸ Ezek látják és elismerik Isten trónját, illetve az ő országát. Egyetértésben szolgálnak az ő templomában, amely "imádságnak háza az összes nemzeteknek". Jehova Istennek és a Báránynak, nagy Békefejedelemnek tu­lajdonítják az üdvösséget, a hatalmat és megmentést, nem pedig a világi kormányzóknak, ezek szimbólumainak és felségjeleiknek. Ebből tehát kitűnik, hogy ezek nem en­gedik magukat szétforgácsolni és széthúzáshoz vezetni azon körülmény által, hogy minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből" jönnek. Az egyesítő erő életükben az isteni trónhoz, Isten országához való ragaszkodásuk. Szilárdan kitartanak a keresztény szabályokban ismertetett alapelv mellett: Többé nincs görög és zsidó, körül­metélés és kötülmetéletlenség, barbár és szittya, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus... Szenvedjétek el egymást, bocsássa meg egyik a másiknak, ha valakinek panasza van a másik ellen; ahogy Krisztus megbocsátott nektek, ti is úgy tegyetek. Mindezek fölé pedig öltözzétek fel a szeretetet, ami a tökéletesség össze­foglalása". Kolossé: 3:11, 13, 14). Ezek a földi reménység­gel rendelkező emberek, mint a "maradék" társai és barátai, "maradékhoz" hasonlóan törekszenek az új, igazságos világnak élni. Belátják, hogyha abban reménykednek, hogy ebben az új világban egyetértésben fognak élni, be is kell bizonyítaniuk, hogy most egység­ben és egyetértésben tudnak élni.

⁹ Most itt van az ideje, hogy minden őszintén éle­tre törekvő egységre jusson mindazokkal, akik előkészületet tesznek az igazságos új világba való életre. Jehova Isten és a mostani gonosz és tökéletlen világ között nincs egység. Isten és ez a világ nincsenek egységben s teljesen különböznek egymástól; ez az oka annak, hogy az armaggedoni csatában meg lesz semmisítve, amely csatához most az összes nemzetek mind jobban közeled­nek. Ez okot szolgáltat a nyugtalanságra és megdöbbenésre, jóllehet ez nem azt jelenti, hogy a mindenható Isten az egész földgömbünket megsemmisíti. Csak kik most méltónak igyekeznek bizonyulni az új világban való életre, bírják az Ige biztosítékát, hogy élve általvitetnek ezen a csatán és bejuthatnak a végtelen béke új világába. A "föld mindörökké megmarad". A Prédiká­tor 1:4-ben feljegyzett e kijelentése igaz volta bebizonyo­sodik az armaggedoni csatában. Miért semmisítené meg a Teremtő azt, amit már megteremtett, mint a plánétánkat,

4

---

4

Egységben és egyetértésben egy új világért

---

a földet? Nem a föld a gonosz. A Teremtő az elvetemült, elkorcsosult emberi nem elintézése végett nincs rákénysze­rülve, hogy megsemmisítse a földet. Amikor ezt a föl­det az ember lakóhelyéül megteremtette, a keze munkáját és "imé az nagyon jó volt". A földet megszentségtelenítették az emberi nem tagjai, akik eltértek a Teremtő teokratikus törvényétől. A "nagyon jónak" teremtett föld megsemmisítése helyett Jehovának az a könnyen megért­hető és ésszerű elhatározása, hogy "megrontja azokat, akik földet megrontották". Jel. 11:18. Miután ez megtörtént a régi világ végleges végén az armaggedoni csata által, az egész föld paradicsommá lesz átváltoztat­va, mindazok kedves otthonává, akik méltóknak bi­zonyulnak a végnélküli új világba való életre.

¹⁰ Isten megtisztítja a földet, hogy ezek az emberek tiszta életet élhessenek. A föld éppen megfelelő az em­ber számára, hogy Isten nagy világegyetemében éljen. Isten maga kimutatja ezt az igéjében, ezt mondván: "Én alkottam a földet és embert rajta én megteremtettem; én terjesztettem ki kezeimmel az egeket és minden seregöket én állítottam elő... Mert így szól Jehova, aki az egeket teremtette, Ő az Isten, aki a földet alkotta; megteremtette és megerősítette azt; nem hiába teremtette azt, hanem lakásául alkotta: Én vagyok Jehova és több nincsen!" Ésaiás 45:12, 18. Az armaggedoni csatát túlélők "nagysokaságához" nem tartozik azok közül senki, akik ma a "földet megrontják". Az isteni megbízás: "szaporod­jatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok ural­matok alá", újból ki lesz adva. Ezt a megbízatást a kegyelt nagysokaság örömmel teljesíti, amennyiben alárendeli magát az Isten szeretett Fia s a "teste" hű követői és munkatársai által gyakorolt "új ég"-nek, illetve a királyságuralomnak. A mennyei királyt képviselő látható kormányzó szervezetet azok a hűségesek fogják alkotni, akik Krisztus előtt az ókorban éltek; ezek hittek Je­hovának az új világra vonatkozó ígéretében, ennek a felépítésére vártak s vendégeknek és idegeneknek [tartották] magukat a jelenvaló gonosz világban. Ezek az ókori próféták és Jehova Isten igaz tanúi fogják alkotni az "új földet". Ez teljesen összhangban lesz az "új éggel" és hűségesen képviseli azt. Ily módon lesz "egy új világ".

¹¹ Jehova énekese nem erre az eljövendő dicsősé­ges időre, hanem Istennek most a totális háború közepette élő odaadó népére vonatkozólag mondja: "Imé, milyen jó és milyen kedves, mikor a testvérek egyetértésben együtt lakoznak!" Zolt. 133:1. Az ilyen együttlakozás feltűnő ellentétben áll a világon uralkodó mostani viszo­nyokkal s így az ezen állapoton való jó és kedves, mint valami csodálatraméltó tűnik elő. Ha ez az Úr szellemével rendelkező zsoltáros előtt jónak is tetszett, nem így tűnik ez Isten ellenségének, az ördögnek és Sátánnak, sem pedig az ellenkező szellemével rendelkezőnek. Ez a gonosz ellene van annak, hogy Isten mennyen és földön mindeneket egységbe összehozzon. Ez a világ a maga felfogása szerint totális világ s az ily totális világra fölháborító akadály az, ha Jehova népe egységbe tömörül. Az ördög zavarni igyekszik az Isten népe közötti

egységet, hogy azáltal gyengítse és könnyen legyőzze őket. Amellett az ördög oly támadó módszerekkel próbálkozik, mint azt a totális haderők "ötödik hadosz­lopával" oly csodálatraméltó hatással alkalmazta; ugyan­is az "osszál és uralkodjál" módszert. Vagyis: Osszál és uralkodj ellenfeleiden benső egyenetlenség előidézésév­el; szigeteld el ezeket az elszakított részeket, készítsd elő a végüket és pusztítsd el őket, egyiket a másik után, fölényes hatalom és erő által.

¹² Ha Jehova "maradéka" s ezek társai engednek ennek a rendezett békés egyetértő együttlakásuk elleni támadásnak, akkor ez a teokratikus szervezetük feloszlatását és a Jehova szolgálatában való egységes tevékenységükhöz szükséges erejük gyengítését jelentené. Az elvetemült közös ellenségük helyett egymás ellen harcolnának s értelmüket és figyelmüket teljesen igénybe vennék a személyes nézeteltérések, egyenetlenkedések és viszálykodások. A hű felvigyázó Pál óva intett ettől s keresztény egységre buzdított a következő szavakkal: "Csak a Krisztus evangéliumához méltón éljetek, hogy akár odamegyek és látlak titeket, akár távol lévén, csak hallok felőletek, azt tudjam, hogy szilárdan állva egy szellemben és egy értelemben vállvetve harcoltok az evangélumi hitért. Soha még egy pillanatig se rettegjetek az ellenségeitek előtt! A ti félelemnélküliségetek számukra a fenyegető megsemmisítés biztos jele lesz, szá­motokra ellenben a menekülés biztos jele - oly jel, amely Istentől jön." Filippi 1:27, 28. Weymouth fordítás.

¹³ Pál, a római fogsága idején a szabadon lévő testvéreit állandóan az elválaszthatatlan egységre és egy­etértésre figyelmeztette: "Intelek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért, hogy éljetek és cselekedjetek méltóan a nyert elhivatásotokhoz, teljes alázatossággal és szelídséggel, türelemmel, egymást szeretettel elszenvedvén és komolyan törekedvén, hogy megőrizzétek a szellem adta egységet a békesség egyesítő kötelékében. Csak egy a test, csak egy a szellem, amint­ hogy az elhivatásotokkor is egy és ugyanazon reménységet nyertétek. Csak egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség, egy Isten és mindeneknek Atyja, aki mindenek felett uralkodik, mindenek által cselekszik és mindeneken la­kik." Efézus 4:1-6. Weymouth.

A szétforgácsolódás

és szakadás oka

¹⁴ Miáltal zavarják meg a testvérek közötti egységet és egyetértést? Nyilvánvalóan azáltal, hogy val­aki elmulasztja kinyilatkoztatni az Úr szellemét, amely szellemnek összhangban kell lennie Isten megírott Igéjé­vel. Isten gyűlöli mindazokat, akik zavarják a teokratikus szervezeten belüli testvérek közötti békét és egységet s ezeknek a zavartkeltőknek a törekvése utálatos az ő szemében: "E hat dolgot gyűlöli Jehova és hét dolog utála­tos lelke előtt: a kevély szemek, hazug nyelv és az ártat­lan vért ontó kezek; az álnok gondolatokat forraló elme,

5

---

Egységben és egyetértésben egy új világért

5

---

a gonoszra sietve futó lábak, a hazugság lehelő hamis tanú, s aki viszályt támaszt a testvérek között." Példab. 6:16-19. Ha valaki kevély s amellett azt véli, hogy ő jobb a csoport többi tagjainál, az ilyet gyűlöli az Úr. A helyes az, ha az ember magát a csoport egész egyszerű normá­lis tagjának tekinti és semmi másnak. Soha se kíséreld meg magadat kiemelni és a (saját elképzelésed szerint) testvéreid fölé emelni, hogy azután a saját beképzelt állás­pontod szerint kezeld őket. Az Úr Isten gyűlöli a hazug nyelvet is; hisz Isten az igazság atyja. Ezért teljes valójával gyűlöli a hazugságot. Ellentétben azzal, ami a hazugság atyjára, Sátánra vonatkozik, "lehetetlen az Istennek hazudnia" s ezért az Isten Igéje változhatatlan és meg­bízható. Zsidók 6:18; Titus 1:2.

¹⁵ A nagy Életadó gyűlöli az ártatlan vért ontó kezeket is. Az ilyeneket Isten sohasem teremtette arra, hogy végrehajtsák az ő jogait vagy a bosszúállást. De meg lehet ölni valakit testi sértés nélkül is, amennyiben gya­lázatnak teszik ki, hamis megvilágításban tüntetik fel s így gyűlöletet szítnak ellene másik szívében. "Aki gyűlö­li a testvérét, mind embergyilkos az és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna őbenne." I. Ján. 3:15. Egy további dolog, amit Isten az ár­tatlan vérrel bemocskolt kezekkel együtt említ, az álnok gondolatokat forraló elme. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a másik ellen kártevő, gonosz támadást forralnak és elindítanak, hanem az ilyen elméjében beképzelt vádakat is kieszel ellene. Aki pedig az ilyen beképzeléseknek engedi át magát, nemcsak az idejét pazarolja, hanem közvetlenül kárt idéz elő magának. Ha valaki nem is­meri az ő ügye teljes tényállását, ha nincs egészen tisztában, hogy tulajdonképpen hogy is áll a dolog, miért képzel be magának dolgokat, amelyek a testvérére nézve gonosz vagy rossz jel volnának? Ahelyett, hogy a saját károdra kiható beképzelésnek engednél, inkább foglal­kozzál fontos és szükséges dolgokkal. Akkor áldásban részesülsz.

¹⁶ Egy további, Isten szemében utálatos dolog a gonoszra sietve futó lábak. Az itt használt "gonosz" kife­jezés nem jelent ártatlan tréfát vagy csintalanságot, hanem ez valami valóban gonoszra, romlásra vagy kártevésre vonatkozik s nem csak olyasmire, ami botránkozást vagy megütközést idézhetne elő. Az Istennek szentelt felüle­tesen szemlélhet valamely dolgot s azt hiheti, hogy nem siet a gonoszra, ha így van amúgy cselekszik; mindazonáltal jól teszi, ha mindent figyelmesen átgondol, vaj­jon a lábai nem sietnek olyasvalami után, ami végül gonoszt vagy kárt hoz rája. Esetleg szívesen eljár olyan helyre, amelyről a testvéreinek nem kívánatos tudni; vagy esetleg szeret résztvenni szórakozásokon és e jazz-korszak mámorában. A lehető leggyorsabban elintézi az Isten szolgálatában vállalt lehető legkisebb kötelezettséget, hogy azután a többi idejét gyorsan az önző szórakozásra hajlamos kívánságai kielégítésére használja. Esetleg hatvan órát is jelent havonta mint az örömüzenet hírnöke vagy esetleg csak tizenöt órát. Akár sok időt dolgozik a "jelentés kedvéért", akár keveset, úgy véli, hogy ennek

elintézése után azonnal szabad kell lennie a "szórakozás­ra" - olyan emberekkel, akik nem törekszenek az új világ­ban való életre, vagy hozzá hasonlókkal. Lábai a neki nagy kárt okozó vég felé rohannak, még ha a dolgokat felületesen szemlélve azt is gondolja, hogy mint kereszténynek, neki semmi jogtalanság sincs a dologban. Elfe­lejti, hogy Pál az I. Kor. 9:27-ben megmondotta: "Hanem megsanyargatom a testemet és szolgaságba hajtom, hogy míg másoknak prédikálok, magam méltatlannak ne bizonyuljak."

¹⁷ Az ilyen lábak nem kedvesek Jehova Isten előtt. Lehetetlen a hű testvérekkel egyesülve az Úr szer­vezetének tetszeni s magunkat ugyanakkor az ördög szervezete társává tenni vagy oly utat követni, amely egyazon irányba halad. Ez a két dolog egyáltalán nem fér össze. "Aki csak lábával siet, hibázik" (Angol B. "az vétkezik".) Példab. 19:2. Ha valaki hajlamos oly irányba haladni, ahol gonoszt vagy kárt idéznek elő a világban; ha ilyen hely­re viteti magát lábaival, mivel kellemes számára, "egy kevés időre megszabadulni s valami mást tenni" s ha ezt bizonytalan körülmények között megkockáztatja, egy napon nyilvánvalóan arra ébred, hogy elveszítette a játszmát. Aki nem alkalmazkodik az Úr tanácsaihoz, hanem a világ alattomos, álnok módszereit utánozza, nem számíthat az Úr szerető oltalmára.

¹⁸ A Példab. 6:19-ben az Isten előtt gyűlöletes dolgok közül a hatodik a következő: "A hazugságlehelő hamis tanú". Ha egy testvért megvádolnak s valaki tanúként lép fel hazug beállításokkal, hogy a vádlottat bajba hozza, ahelyett, hogy az igazat mondaná meg a dologban, az ilyen hazugot gyűlöli Isten. A hamis tanúzás által esetleg megszerezheti a kérdéseket feltevő kegyét, azonban határozottan eljátssza az Úr kegyét. Aki az Úr tetszését óhajtja élvezni, mindenben az igazságról tanúskodjon. Ha a testvérét vádolják valamely dologban s tőle nyílt és közvetlen beszédet követelnek, akkor mond­ja meg az igazságot testvéreiről. Mégha valamilyen üldözés vagy rendreutasítás fenyegetné is a világiasan gondolkozók részéről, akkor is mindig becsületesen az igazat mondja. Az Úr előtt nem lehet tetsző a hazug, aki­nek a tanúvallomása megvásárolható valamilyen önző nyereséggel vagy megvesztegetéssel.

¹⁹ Mint hetediket és utolsót utálja az Úr azt, aki viszályt támaszt a testvérek között. Ez nagyon könnyen megtörténik azáltal, ha valaki fecseg vagy traccsol, híreszteléseket indít el, vagy hibákat keres. Megtörténhetik, hogy valaki magas tisztséget tölt be az Úr szervezetében s az állását elsősorban arra igyekszik felhasználni, hogy mások jóvéleményét vívja ki a maga számára. Ugyan­akkor igyekszik testvéreit lekicsinyelni, vagy mások­ban rossz véleményt ébreszteni róluk, kritizálható dolgokat keresvén azzal a céllal, hogy viszályt támasszon a testvérek között. Nagyon találó példa erre a "gonosz szolga", amelyről az Úr megjövendölte, hogy a világ végén előáll, a testvéreit veri s világ részegeseivel eszik és iszik. Máté 14:48-51. "A gonosz (felforgató) ember

6

---

6

Egységben és egyetértésben egy új világért

---

viszályt idéz elő és a pletykálkodó elválasztja a jó bará­tokat." Példab. 16:28. A testvérekről való susogást és sut­togást okvetlenül kerüljük. Előfordulhat, hogy valaki a véleményed szerint jogtalanságot követett el, mielőtt te­hát valakivel beszélnél a dologról, menj oda közvetlenül a hibáshoz (hibázóhoz) s ne indíts pletyka hadjáratot! "A pletykálkodó beszédei hízelkedők." Luther: ütések s azok a szív belsejét áthatják. Példab. 18:8. Világosan kifejezve ez a figyelmeztetés azt akarja mondani, hogy mindenki törődjön a saját dolgával s mindenben az Úr Igéjével összhangban járjon el. Akkor nem történnek zavarok vagy kellemetlenségek, amelyek mindig a hízelkedésre és a fecsegő nyelvre vezethetők vissza. I. Péter 4:15.

²⁰ Akármilyen probléma merüljön fel az Isten szer­vezetéhez tartozók között, az Úr Igéjében mindig megtalálható a követendő helyes út. Amíg ezzel összhangban járunk el, addig egység és egyetértés van közöttünk s nem következik be szakadás. Aki szakadásokat igyekszik előidézni, azt az Úr meghatározott időben kiteszi szervezetéből angyalai által, mégpedig miután nyilvánvalókká lettek azok, akik a megpróbáltatásokon megbízhatóknak találtattak. I. Korinthus 11:9.

Kizárás a gyülekezeti

közösségből

²¹ Ezzel elérkeztünk a kérdéshez: Beszél valamit a biblia a testvéreknek a gyülekezeti közösségből való kizárásáról s kinyilatkoztatja, vajjon a csoport leszavazhat arról vagy sem? Vagy a Róma 16:17-ben és a II. Thess. 3:4-ben feljegyzett intések kinyilatkoztatnak mindent a teendőket illetőleg, tudniillik, hogy vonuljunk vissza azoktól, akik szakadásokat idéznek elő és ne érintkez­zünk velük? Ez a kérdés szükségessé teszi megvizsgálnunk Krisztus Jézus, a gyülekezet feje tanítványaihoz intézett szavait. "Ha vétkezik ellened a te atyádfia, menj és fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyer­ted a te atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú igazoljon minden szót. Ha azokra sem hallgat, jelentsd a gyülekezetnek. És ha a gyülekezet szavát sem fogadja, legyen rád nézve olyan, mint a pogány vagy vámszedő." Máté 18:15-17 Jézusnak egy másik, ezzel összhangban levő kijelentése a Lukács 17:3, 4-ben van feljegyezve: "Vi­gyázzatok magatokra! Ha testvéred vétkezik ellened, dorgáld meg, de ha megtér, bocsáss meg neki. Ha egy nap hétszer is vét ellened s fordul hozzád ezzel a szóval: Bánom! - bocsáss meg neki."

²² A nagy Békebíró által itt megjelölt követendő út azt célozza, hogy őrizzük meg a testvérek közötti békét és egységet s a fecsegéssel és pletykálkodással ne idézzünk elő egyenetlenséget. Az Úrnak ezen szavait a múltban úgy magyarázták, hogy ahol valaki a csoport­ban egy másik tag ellen vét, az ügyet - miután minden szükséges kísérlet megtétetett a kibékítésre - egyik gyüle­kezet alkalmával az egész csoport elé kell vinni. Ott be­-

széljék meg és tárgyalják meg a dolgot. Azután pedig a csoport minden egyes tagja demokratikus módszer sze­rint kézfelemeléssel szavazzon le. A csoport így juttassa kifejezésre a döntést, hogy mi történjen a hibásnak találttal.

²³ Azonban az Úr szavainak ilyen értelmezése a múltban több civakodást idézett elő a csoportokban, mint majdnem minden más együttvéve. A véleménykülönb­ségek méltánytalanul felhevítették a kedélyeket s nagyon sok időt és figyelmet elvontak az Úr munkájától, a királyság örömüzenete hirdetésétől. Könnyen megérthető, hogy az Úr a fenti előírás kiadásával nem ilyesmit akart elérni. Ha bizonyos eljárás balsikert eredményez, akkor okos és ésszerű, hogy az eddig alkalmazott eljárást ala­posan megvizsgáljuk, hogy vajjon Irásszerű-e vagy sem.

²⁴ Mindenkor világosan kell álljon előttünk, mi­szerint Isten szervezete teokratikus és nem demokratikus. Isten szervezetének a törvényei magától a nagy Teokratától, a mindenek felett felséges Jehovától jönnek. Ezek a törvények nem azáltal jutnak erőre és érvényre, hogy a gyülekezetek megszavazzák vagy határozatokat hoznak s nem azáltal nyernek alkalmazást, hogy az általa vezéreltettek beleegyezésüket adják ezekhez az előírá­sokhoz. "Mert Jehova a mi bíránk, Jehova a mi vezérünk. (Elberfeldi: törvényhozónk), Jehova a mi királyunk: Ő tart meg minket". Ésaiás 33:22. Azt mondhatjuk, hogy a teokratikus szervezet felülről (a legfelségesebb Istentől) lefelé és nem alulról (a gyülekezet tagjaitól) fölfelé van irányítva. A gyülekezet Feje ugyan megemlítette, hogy aki ellen egy másik vétkezett s akinek nem sikerült meg­nyerni testvérét, azt ügyet utoljára vigye a gyülekezet vagy csoport elé. Jézus azonban nem mondotta, hogy az egész csoport a legfelsőbb bírósághoz hasonlóan ülésez­zen, az ügyet alaposan megbeszéljék s azután demokratikus módszer szerint leszavazzanak az ügyben, miután minden részletet megismertek s alaposan megvitattak. Jézusnak a Máté 18:15-17-ben feljegyzett fenti szavai rész­letesebbek, mint a Lukács 17:3-4-ben leírtak és itt idézett szavak. Az ebben a két írásszövegben feltárt szavai összhangban vannak a III. Mózes 19:17, 18-ban feljegyzett törvénnyel: "Ne táplálj gyűlöletet szívedben a te atyád­fia ellen; fedd meg a te felebarátodat nyíltan, hogy ne viseld az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebará­todat, mint magadat. Én vagyok Jehova."

²⁵ Pál apostol az I. Kor. 6:l-6-ban kiemeli, hogy a testvérek közötti viszályokat nem vihetjük világi törvényszékek elé s azt mondja, hogy a szentek a világot s az angyalokat is megítélik, így tehát képesek kell len­niük a saját körükben felmerülő dolgokban is ítélkezni. De ez nem azt jelenti, hogy az egész gyülekezet vagy csoport mint törvényszék van kiküldve s az esetet, illetve az egyik testvérnek a másik elleni kihágását végleges elintézés végett elé kellene terjeszteni. Pál nem azt mond­ja, hogy az egész gyülekezet fordítsa idejét, figyelmét s az idegeit az ilyen esetek megvizsgálására s azáltal a fi­gyelmet a bűnre és annak kijáró büntetésre irányítsa. A

7

---

Egységben és egyetértésben egy új világért

7

---

gyülekezet az Úr tulajdonát képezi. Ha egyik testvér a másik ellen vétkezett s az utóbbi az ügyet végül a gyüle­kezet elé viszi s ez előtt beszél a dologról, a csoportban a teokratikus szabály szerint kell eljárni.

²⁶ A tisztázandó ügyet nem kell az egész gyüle­kezet előtt megbeszélni, hogy az ítéletet mondjon s nem is kell minden egyes idejét és értelmét igénybe venni. Az ügyet minden feltűnés nélkül a gyülekezet azon tagjai elé kell vinni, akik a gyülekezetet képviselik s az a hi­vatásuk, hogy a testvérek szellemi jólétéért hordozzák a felelősséget s az Úr előtt vezessék a szolgálatukat. Az V. Mózes 21:18-21-ben feljegyzett eset megvilágítja ezt a rendes, teokratikus eljárást: Olvassuk: "Ha valakinek megátalkodott és engedetlen gyermeke van, aki nem hall­gat atyja és anyja szavára, bár fenyítik őt, mégsem en­gedelmeskedik nekik, az ilyet fogja az ő atyja és anyja, vigyék őt el városa véneihez, az ő helységének kapujá­ba, adják elő a város véneinek: Ez a mi fiunk megátalkodott és engedetlen, nem hallgat a szavunkra, dőzsölő és iszákos! Erre kövezzék agyon városának összes lakói, hogy meghaljon. Így tisztítsd ki közüled a gonoszt, hogy az egész Izráel meghallja és féljen." E módszer sz­erint járjanak el tehát a gyülekezetet vagy csoportot képviselő testvérek, akiket a "város vénei" szemléltetnek (nem a vallásos szervezetekben szokásos választott vének, hanem olyanok, akik a keresztény ismeretük, növekedésük és tapasztalataik alapján lettek vének); ezek a testvérek tehát hallgassák meg az esetet és döntsenek a teendőket illetőleg. A határozatuk mindenkor összhang­ban kell legyen a teokratikus törvénnyel. Miután az ügy­ben határozatot hoztak, a csoport elé lehet tárni a tényállást s ismertetni lehet a határozattal való egy­etértésüket és az üggyel kapcsolatban hozott szükséges intézkedéseket.

Rendes, illő eljárás

²⁷ Ez eljárásnak a helyességét igazolja János és Pál apostolok eljárása, akik amellett Jehova teokratikus in­tézkedéseit méltóképpen figyelembe vették. A III. János 9-11-ben áll megírva egy békebontóról, aki tündökölni s a többi felett urat igyekezett játszani: "Írtam a gyülekezet­nek, de az elsőségre törő Diotrefés nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, szóvá teszem az ő dolgait, amiket cselekszik, gonosz szavakkal fecsegve ellenünk. De még ezzel nem éri be, hanem maga sem fogadja be a testvéreket és azokat is akadályozza és kiveti az egy­házból (gyülekezetből), akik erre hajlandók volnának. Kedvesem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van", János ezt mint a nagy Teokrata képviselője s a gyülekezet tizenkét alapjának egyike cselekedte, akik Krisztus Jézusra, a Kősziklára vannak építve. (Jel. 21:14) Az általa elintézés végett átvett eset abban állott, hogy valaki a testvérei ellen vétkezett s azál­tal az egész csoport vagy gyülekezet békéjét, egységét és szellemi egészségét veszélyeztette. A csoportot nem hívták össze az ügyben s nem is szavaztatták le a

teendőket illetőleg. Az Úr szervezete egyik legfelelősebb képviselőjének a figyelme - talán az egyedülinek, aki akkor még élt a tizenkét apostol közül - az ügy komoly állására volt irányítva s ez megmondotta, hogyan számít eljárni a gyülekezet javára.

²⁸ A teokratikus szervezet egy másik felelős szolgája, Judás írja a szakadásokat előidézőkről: "Ezek azok, akik szakadásokat idéznek elő, érzékiek és nincs szellemük." Az Elberfeldi fordítás így adja vissza: "Ezek azok akik pártoskodásokat csinálnak, természetes em­berek (Weymouth: világi emberek), akiknek nincs szelleme. Ti ellenben maradjatok meg az Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztus irgalmát örökéletre. Könyörüljetek a kételkedőkön, másokat meg félelemmel mentsetek meg, a tűzből kiragadva s még a testtől megfertőzött ruhát is utálva. Judás 19-23. Judás, Jézus Krisztus szolgája egyáltalán nem ad utasításokat levelében gyülekezet összehívására és demokratikus leszavaztatására vonatkozólag.

²⁹ Pál apostol az I. Kor. 5:l-7-ben egy korinthusi csoport tagjai közötti bűnözésről beszél, ami már annyira nyilvánvalóvá lett, hogy a gyülekezet is tudomást szer­zett róla. A gyülekezet mindazonáltal nem a Jézus által a Máté 18:15-17-ben megjelölt módon kezelte az ügyet. A bűn egy anya és fia között történt s az anya nem vitte a gyülekezet elé az ügyet. Ebben az esetben az anya és fia az egész csoport ellen vétkezett. Az erről szóló feljegyzés így hangzik: "Széltében hallatszik, hogy paráznaság van köztetek, mégpedig olyan paráznaság amilyenről még a pogányok között sem beszélnek; hogy valaki az ő apja feleségét vette nőül. És ti fel vagytok hivalkodva, nemhogy inkább gyászt öltve, kivetettétek volna magatok közül, aki ezt elkövette. Mert én, bár tes­tileg távol, szellemileg azonban jelen lévén, már mint je­lenlévő, ítéltem afelett, aki így cselekedett: hogy a mi Urunk Jézus Krisztustól nyert hatalomnál fogva, adjuk át az ilyet a Sátánnak a test pusztulására, hogy a szellem megtartassék az Úr Jézus ama napján. Nem helyes a ti dicsekvéstek. Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek, aminthogy ti kovásztalanok vagytok". Itt alkalmasan elrendezte Pál apostol azt, amit "az én naponként való zaklatásom: az Összes gyülekezetek gondja" II. Kor. 11:28.

³⁰ Pál apostol mint az Úr teokratikus szer­vezetének képviselője, természetesen úgy rendelkezett, hogy a csoport összegyülekezzen, de nem azért, hogy az ügyben kézfelemeléssel leszavazzon s ezáltal kinyilatkoz­tassa ittlétét és efölötti döntését. Ellenkezőleg, azért utasí­totta őket összegyülekezésre, hogy tudomásul vegyék az Úr apostola már meghozott ítéletét és ahhoz alkalmaz­kodjon. Az egy anya és fia közötti paráznaság által közéjük jött kovász kiseprésével az Úr szellemét kellett megőrizni a keresztények gyülekezeten belül, hogy meg legyen mentve az Úr Jézus Krisztus napján. Akik erkölcstelenségükkel a Sátán útját választották s ezáltal gyalázatot hoztak az egész gyülekezetre, azokat ki kellett

8

---

8

Egységben és egyetértésben egy új világért

'

---

szolgáltatni annak, akinek a szolgálatát választották, míg végül a testük megsemmisittetett. Maga a gyülekezet jóléte s az általuk végzett bizonyságtevő munka megkövetelte a csoporttól, hogy ezt a teokratikus intéz­kedést kövessék.

³¹ Mindezekből tehát világosan kitűnik, hogy a gyülekezet nem cselekedett önállóan az ügyben. Pál el­lenben, mint az Úr teokratikus meghatalmazott képviselője, kezébe vette a dolgot. Felvilágosította a cso­portot, hogyan járjon el helyesen, hogy megőrizze az Úr szellemét a maga körében. Utasítást adott a vétkes kizárására a következő szavakkal: Hanem olyan értelem­ben írtam azt akkor, hogy kerüljétek az érintkezést ha valaki testvér nevet visel és mégis parázna, fösvény, bálványimádó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se étkezzetek. Mert mit tartozik rám, hogy a (gyülekezeten) kívül levők felett ítélkezzem? Vagy nem a belül levők felett itélkezzetek-e ti? A kivüllevőket pedig az Isten ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!" I. Kor. 5:11-13. Később, mikor észlelték, hogy a kizárt vét­kes kellő megbánást tanúsított, nem a csoport vagy a gyülekezet döntött afelett, hogy a megtérőt ismét felve­gyék a gyülekezet közösségébe, hanem a II. Kor. 2:6-11 és 7:8-12 szerint Pál apostol rendelte el, hogy megint vegyék fel őt a közösségükbe. A teokratikus képviselő egész eljárása arra irányult, (amint maga írta): "Hogy kinyilatkoztassam nektek az Isten előtt érdeketekben tett gondoskodásomat." A gyülekezet bölcsességet tanúsított azáltal, hogy a nyert utasításokkal összhangban cseleke­dett. "Foganatosabb a dorgálás az eszesnél (Allioli: bölcs­nél), mintha megvernéd a bolondot százszor is". Példabeszédek 17:10.

³² Az apostol ezt írja az I. Tim. 5:19-21-ben: "Vén ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanúra. A vétkeseket mindenki jelenlétében fedd meg, hogy a töb­biek is féljenek. Kérve-kérlek téged az Istenre, a Krisztus Jézusra és a választott angyalokra: "tartsd meg mindezt előítélet nélkül és semmit ne tégy részrehajlásból (Allio­li: pártoskodásból)". Ez nem jelent általános előírást az egész gyülekezet számára, amely felhatalmazna valakit a gyülekezetből, hogy panaszokat meghallgasson, má­sokat szemrehányásokkal illessen s így magát szellemi dolgokban a gyülekezet rendőrévé feltolja. Tartsuk fi­gyelemben, hogy az apostol a testvérek egy különlegesen kinevezett szolgájának, ügyeik és érdekeik felvigyázójának, Timotheusnak írta ezeket. Ez a fiatal­ ember az apostolokhoz való viszonyában az Úr által fel­használt mostani látható szervezetet, a keresztény "Társulatot" szemléltette, mégpedig a Krisztus Jézushoz, a "hitvallásunk apostolához és főpapjához" való viszo­nyában. I. Tim. 3:1. Az apostol utasította a gyülekezetek fölé helyezett felvigyázót, hogy a gyülekezetekben szolgáló vének ellen ugyan fogadjon el vádat, de csak megfelelő számú tanú előtt s azt is megparancsolta neki, hogy a vétkest a gyülekezet más tagjaira gyakorlandó gyógyító hatás végett nyilvánosan dorgálja meg. A csoportnak mint olyannak nem adott hasonló felhatalmazást. Az apostol

minden esetben alkalmazkodott Isten látható szervezete teokratikus szabályaihoz s ezek szerint intézkedett.

³³ Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és Lukács 17:3-ban feljegyzett szavai tehát azt jelentik, hogy a sértett az el­lene vétkezőt maga intse meg. Ez összhangban van a Példab. 25:8-12-ben mondottakkal: "Ne indulj fel viszá­lyra hirtelen, mert mit teszel azután, ha felebarátod meg­szégyenít? Ügyedet végezd el felebarátoddal, de más titkát ne áruld el, hogy ne gyalázzon téged, aki hallja és rossz híred soha meg ne szűnjék. Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige. Mint az aranygyűrű és színarany dísz, olyan a bölcs intő a szófogadó fülnek."

³⁴ Ha a vétkező értelmes, nagyon értékeli, ha egyedül figyelmeztetik az általa elkövetett jogtalanságra s nem hordják tovább suttogva és pletykálkodva s bocsána­tot kér. Példab. 17:10. Ha azonban nem hajlik meg a közvetlen, személyes figyelmeztetésre, akkor a sértett testvér ismét csak arra törekedjék, hogy az ügyben lehetőleg kibékülést szerezzen. Ez alkalommal azonban vigyen magával két vagy három tanút, akik nem szükséges, hogy a csoport szolgái legyenek. Ezek legyenek tanúi annak, hogy a testvér megkísérelte a vétkezővel való kibékülést; és támogathatják őt szavaiban, hogy a vétkezőt megtérésre és az elkövetett jogtalanság helyrehozására indítsák. Amint írva van: "Testvéreim, ha közületek val­aki eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tud­ja meg, hogy aki bűnöst térít meg tévelygése útjáról, halálból menti meg annak lelket és a bűnök tömegét fe­dezi el." Jakab 5:19, 20.

³⁵ Ha azután a vétkes e második úgyszólván megerősített figyelmeztetés után is vonakodik alkalmaz­kodni, akkor a sértett a "gyülekezet" elé viheti az ügyet. De a teokratikus rendtartás szerint ez nem jelenti, hogy az egész összegyülekezett csoport elé, hanem azok elé, akikre bízták a gyülekezet védelmét s akik a csoportot különböző szolgálati tisztségekben képviselik. Ha pedig az illető vonakodik a gyülekezetre hallgatni, illetve nem hallgat a gyülekezetet képviselő testvérekre, mi történ­jen akkor? Azt mondja az Úr, hogy a gyülekezet vagy csoport a vétkezőt zárja ki? Nem, a gyülekezet feje így szól a sértetthez, akinek a kibékülésre irányuló törekvései nem sikerültek: "Legyen rád (nem a gyülekezetre) nézve olyan, mint a pogány vagy a vámszedő". A sértett meg­szakíthat vele minden közösséget mindaddig, míg lépéseket nem tesz a kibékülésre. Csak ha az egész cso­port békéjét és egyetértését veszélyeztetik s az Úr bi­zonyságtevő munkáját zavarják és akadályozzák, lép közbe a teokratikus szervezet. Pál apostol szavai és csele­kedetei szerint ez a csoport javára történik.

³⁶ Pál apostol az Úr Jézusnak a Máté 18:15-17-ben feljegyzett szavainak elhangzása után tette a fenti intéz­kedéseit. Tehát miután Jézus személyes dolgokban be­szélt. Pál apostol megmutatta a helyes eljárást az egész csoportra vonatkozó ügyekben. Eszerint tehát megszív­lelendő, hogy a testvérek egymás között igyekezzenek elintézni magánügyeiket s ne veszélyeztessék a Jehova

9

---

Egységben és egyetértésben egy új világért

9

---

munkája keresztülvitelével foglalkozó csoport jó rendjét, összhangját és egyesült tevékenységét.

³⁷ Az apostoli időből származó minden feljegyzett esetben az Úr adott utasítást a teokratikus szervezete külön kijelölt képviselője útján a különböző szolgáknak vagy csoportoknak a teendőket illetőleg. Titusnak, az egyik külön kinevezett szolgának írja Pál: "A szektáskodó embert utasítsd el egy-két rendreutasítás után annak tudatában, hogy az ilyen ember hamis és vétkezik, önmagát ítéli el." Más szóval: "Egy szakadásokat előidéző embert kerülj egy-két intés után; te tudod, hogy az ilyen ember helytelen útra tért és vétkezik s önmagát ítéli meg." Titus 3:10,11. A teokratikus szervezet megbízásából intéz­kedő szolga semmiféle megbízást ne adjon az egység megzavarására törekvő ily embernek. A tessalonikai gyülekezetnek írja Pál: "Ha pedig valaki nem enged a mi levélbeli szavunknak, az ilyet jelöljétek meg; ne érint­kezzetek vele, hogy magába térjen (Elberfeldi: megszégyenüljön). De azért mégse tekintsétek ellenségnek, hanem úgy tekintsétek (Elberfeldi: úgy utasítsátok rendre), mint testvért". II. Thess. 3:14, 15. A csoport más tagjai ne kövessék és ne utánozzák a szervezeti utasítások - Pál levelei pedig épp ilyen utasításokat tartalmaznak - iránt engedetleneket, hanem legyenek segítségére, hogy lássa be az útja téves voltát. Ha pedig szakadásokat és pártoskodásokat igyekszik előidézni a csoportban, lépjen közbe a teokratikus szervezet a meghatalmazott szolgá­ja útján.

A szolga maradjon a

rábízott munkánál

³⁸ Aki valamilyen szolgálati tisztséget vállalt Is­ten szervezetében, maradjon meg e szolgálatban, míg az Úr változtat a dolgon. Ha valaki saját feje után megy s azt gondolja, hogy neki olyasmit kell tennie, ami őt el­vonja a számára kijelölt munkától s azután lépéseket tesz a dolgok megváltoztatására, ezáltal egy ideig széthúzá­sokat idézhet elő a szervezetben. Ez ügy megvilágítására a "Márknak is nevezett János" példájára gondolunk. Csel. 12:12,25. És otthon hagyta anyját Jeruzsálemben Pállal és Barnabással kiküldetett idegen országba. Ezek együtt a mai különleges úttörőkhöz hasonló tisztséget töltöttek be a prédikálás szolgálatában; "János is ott volt velük segítségül." Csel.l3:l-5. A testvérek a római pámfusi tar­tományba érve, János felhagyott a különleges úttörő szolgálattal s elhagyta Pált és Barnabást, úgy, hogy töb­bé nem dolgozhattak vele az idegen országban nekik kiutalt szolgálatban. Márk-János számára ennek kedvezőtlen következménye lett az azutáni szolgálati kiváltságok tekintetében s egy alkalommal szakadást idézett elő bizonyos ideig az úttörők között. Az erről szóló feljegyzést a Csel. 15:36-41-ben a következőképpen hangzik:

³⁹ "Néhány nap múlva azonban Pál mondta Barn­abásnak: Forduljunk vissza és látogassuk meg a

testvéreket azokban a városokban, amelyekben hirdettük az Úr Igéjét, hogyan vannak. Barnabás azt javasolta, ve­gyék maguk mellé a Márknak nevezett Jánost is. Pál azonban nem tartotta méltónak arra, hogy magukkal vi­gyék, mivel Pámfiliában elvált tőlük és nem ment velük a munkára. Ez annyira kiéleződött köztük, hogy elvál­tak egymástól és Barnabás maga mellé véve Márkot, Ci­prusba hajózott. Pál pedig Silást választotta ki maga mellé és elment, miután a testvérek isten kegyelmébe ajánlot­ták őt. És átment Syirián és Sicilián, erősítve a gyüle­kezeteket." Márk-János ezáltal elveszítette kiváltságot, hogy Pált elkísérhesse, mivel előzőleg nem vált be a kötelesség teljesítésében, elhagyva a neki kiutalt szolgálati tisztséget. Az ő helyében a hű Silás nyerte el a szolgálati kiváltságot.

⁴⁰ Csak miután Márk hosszú időn keresztül bebi­zonyította hűségét, hidalták át a keletkezett szakadékot és Pál ismét bizalmába fogadta. Ekkor ismét egyesült Pállal. Római fogsága alatt írja Pál: "Köszönt titeket Aristarkus, fogolytársam, valamint Márk, Barnabás un­okaöccse." I.Péter 5:13; II.Tim. 4:11. Ha mindent figyelem­be veszünk, felismerhetjük jobb nem kockáztatni Márkhoz hasonlóan egy ily az Úr szervezetével összefüg­gő terhelő próbát. Az egység és béke kedvéért a hűség­ben következetes szolga a neki kiutalt tisztségben marad s végrehajtja a rábízott szolgálatot, hogy a bizonyságtevés fennakadás nélkül tovább folyhasson.

Összehasonlítás

⁴¹ A zsoltáros az áldásos hatások leírására ihle­tett, amelyek abból fakadnak, hogy most egység és egy­etértés uralkodik az új világban való élet és igazságosság érdekében. Gyönyörű poétikus szavakkal énekli: "Íme milyen jó és milyen kedves, amikor a testvérek egyetértés­ben együtt lakoznak! Olyan ez, mint a drága olaj a főn, amely lefoly a szakállon, Áron szakállán, amely lefoly köntöse szegélyére. Olyan, mint Hermon harmata, mely leszáll Sion hegyére. Bizony oda rendel Jehova áldást és életet örökre." 33. zsolt. 1-3. Így laktak együtt egységben és egyetértésben teokratikus területen, különösen a Sion hegyén az egész nép ünnepelve, amikor Izráelnek mind a tizenkét törzse és a kapuikban tartózkodó idegenek összegyülekeztek Jeruzsálemben, ahova Jehova a nevét helyezte s a templom állott. 122. zsoltár 1-9.

⁴² Áron mint Izrael első főpapja, Krisztus Jézus előképe volt. Áronhoz hasonlóan Krisztussá vagy felkentté lett valaki, ha olajat öntöttek a fejére. Így az Úr Jé­zus Krisztusává lett, mivel őt a mennyei Atyja a szent szellemmel felkente. Ezt a szellemet ő teljességben el­nyerte: "Isten a szellemet mértéknélküli teljességben adta neki." János 3:34. Az Áron felkenéséhez használt olajat különös előírás szerint készítették el tiszta mirhából, fűsz­eres fahéjból, a legfinomabb kálmosból, cassia és oliv-olajból s az rendkívül jóillatú volt. Mivel Áront gazdagon felkenték vele, a papi szolgálata végzése alatt kellemes, kedves illat áradt ki belőle, amelynek megnyugtató,

10

---

10

Egységben és egyetértésben egy új világért

---

jótékony hatása volt, Isten előtt kedves volt s a testvéreit is kellemesen érintette. Krisztus Jézus, az Isten szellemé­vel eltelt főpap minden időben olyan befolyást gyakorolt, amely békességet és egyetértést szerzett a testvérei, il­letve a tanítványai között és komolyan azért imádkozott, hogy őbenne elnyerjék és tökéletesítsék az egységet, különösen most, a világ végén. János 17:20-23. Az ily il­latos felkenés, illetve a Krisztus hasonlatosság egyenlő azzal, hogy a testvérei és ezek társai az elhatározás, törekvés és szolgálat egységében és egyetértésében ma­radnak a teokratikus szervezettel.

⁴³ Az egyesítő együttlakozásuk egyébként olyan felfrissítő és felüdítő, mint a palesztinai 6 hónapos szárazság alatt a Hermon hegyére hulló erős harmat. Ez a harmat oly bőséges volt, hogy a hatása a Hermon he­gyétől a nép fővárosa által körülvett Sion-hegyéig elhatott, "amelynek Jehova az Istene". Sion vagy Jeruzsálem így Jehova főszervezetét szemléltette annak királya és Főpapja, isten felkent fia alatt. Onnan, a tulajdonképpe­ni Sionból, a fővárosból kínál fel az örökkévaló életadó állandó áldásokat, az "örökkévaló élet" áldásait. Ez az élet, az Isten adománya lakozik a főpapjában, a Király­ban. A földön senki nem nyerhet más úton életet, mint főszervezétben s annak királya, Krisztus Jézuson keresz­tül. Az ókori Sion hegyén a harmat életreható volt. A mi megemésztő száraz korszakunkban, a "világ végén" úgy hatnak az élet áldásai az igazságos új világban, mint a harmat azokra, akik azáltal testvéri egységben és egy­etértésben együtt lakoznak, hogy a nagyobb Sion, Jehova dicsőséges főszervezete által gyakorolt teokratikus kormányzatnak alárendelik magukat.

Kérdések.

1 Isten az ő elhatározása szerint mit szándékszik teremteni s hogyan viseltessünk ezzel a kilátással gondolat­ban?

2 Mi a legfontosabb előfeltétel egy egységes új világhoz és miért fontos tudni ezt nekünk, akik ebben az időben élünk?

3 Kikkel vette kezdetét az új világhoz tartozók össze­gyűjtése és a Krisztusban mindenek egységbehoza­tala végett mi történt 1918-ban?

4 Mily értelemben hozatott egységre Krisztusban a földi maradék?

5 Bár a "Krisztus teste" tagjai sok különböző nem­zetségből vannak összegyűjtve, hogyan lehet, hogy mégis teljes egység és egyetértés uralkodik közöttük?

6 Mit hagytak figyelmen kívül a világbéke megszövege­zői és miért nem sikerült az erre irányuló tervük?

7 A maradékon kívül melyik nép jutott el még erre az egységre és ezeknek mi a reménységük? Mit jövendöltetett meg rájuk nézve?

8 Kitől várják ezek az üdvösséget s különösen mi tartja

össze őket? Milyen tanácsokkal látja el őket Pál apostol ezt illetőleg?

9 Mi az örök élet elnyerésének egyik előfeltétele; mire készülnek most az összes nemzetek; mi lesz az ered­ménye a mindenható Isten csatájának s csak kik fogják túlélni azt?

10 Mily célra teremtette Isten a földet s Armaggedon után mily megbízást kapnak a túlélők? Kik lesznek az "új ég" földi képviselői?

11 Mikorra vonatkozik a 133 zsoltár 1. verse; mire törek­szik az ördög ezzel szemben s mily eszközöket alkalmaz a terve végrehajtására?

12 Mi a célja Sátánnak az Isten népe egysége elleni tá­madással és mire buzdít Pál apostol ezzel kapcso­latban?

13 Mire intette Pál a testvéreit állandóan, még a római fogságból is?

14 Kik zavarják a testvérek közötti egységet és egyetértést s Isten hogy tekinti az ilyeneket? Minek tekinti magát az egészséges szellemű testvér a gyülekezet­ben? Hogy tekinti Isten a hazug nyelvet?

15 Kire vonatkozik "az ártatlan vért ontó kezek" kitétel és kikre az "álnok gondolatokat forraló elme" kité­tel? Hogy védekezzünk az ilyen veszélyek ellen?

16 A "gonoszra sietve futó lábak" szavakban mire vonat­kozik a gonosz és különösen miért nagyon veszély­es? Milyen példát mutatott Pál apostol ezzel kapcsolatban?

17 Miért utálatosak az ilyen lábak Isten előtt és milyen veszéllyel jár az ilyen helytelen út követése?

18 Miben nyilatkozik meg a "hazugság lehelő hamis tanú" és hogyan kell viselkednie annak, aki Isten tetszését akarja élvezni?

19 Különösen hogyan következik be könnyen a "Jehova előtt utálatos " hetedik dolog? Kik nyújtanak szem­léltető példát ezt illetőleg és hogyan védekezhetünk a legjobban ellene?

20 Miből ismerhetjük fel minden körülmények között a követendő utat s mily veszély fenyegeti azokat, akik figyelmen kívül hagyják ezt?

21 Milyen szabályok vannak lefektetve a Szentírásban a testvérek egymás között elkövetett vétségek elintézésére?

22 Mire irányul a nagy Békebíró által megjelölt út s a múltban hogy értelmeztük az Úrnak a Máté 18:15-17-ben mondott szavait?

23 Milyen eredménnyel járt az ilyen értelmezés?

24 Kitől származnak az isten szervezete törvényei s ho­gyan jutnak erőre és érvényre azok? Jézus szavai szerint a személyes vitás ügyeket miért kell a gyüle­kezet elé vinni?

25 Pál szerint hogy kell eljárni a testvérek közötti viszály

11

---

Egységben és egyetértésben egy új világért

11

---

esetén ?

26 Milyen értelemben kell a gyülekezet elé vinni a vitás ügyeket és milyen példát szolgáltat a Biblia erre vonatkozólag?

27 Milyen példát nyújtott János apostol a helyes eljárást illetőleg és miben állott az ő elintézése?

28 Judás apostol hogyan nyilatkozik a szakadásokat előidézőkről és a dolgok elintézéséről?

29 Milyen ügyről beszélt Pál apostol és hogyan ren­delkezett az ügy elintézését illetőleg?

30 Pál miért hivatta össze a gyülekezetei és miért volt szükség, hogy a csoport a teokratikus intézkedést kövesse?

31 Különösen miért intézkedett úgy Pál, hogy a vétkest kizárják és a gyülekezet mennyiben járt el bölcsen?

32 Hogyan rendelkezett Pál az I. Tim. 5:19-21-ben, ki­nek szólt ez a rendelkezés és ez kit szemléltetett?

33 Mit jelentenek tehát Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és a Lukács 17:3-ban mondott szavai?

34 Hogyan járjon el a sértett az ellene vétkezővel s mi kell vezesse ennél az eljárásnál?

35 Mi az eljárás, ha a vétkes a második intésre sem hall-­

gat és csak milyen esetben lép közbe a teokratikus szervezet?

36 Mi a magyarázata az Úr Jézus és Pál apostol intéz­kedései közötti látszólagos ellentétnek s azok mit céloznak?

37 Ki rendelkezik minden esetben és Pál apostol hogyan intézkedik az engedetlen megfeddését illetőleg?

38 Mi a helyes eljárás, ha valaki megbízást kap az Úr szervezetében és mi az eredménye annak, ha valaki ellenkező utat követ?

39 Mit idézett elő a testvérek között egynek a szolgálat nem értékelése és mit nyert átala a maga számára?

40 Mi a tanulság az ilyen esetből és a hűséges szolga mire van tekintettel minden körülmények között?

41 Milyen hasonlatot használ a zsoltáros az Úr népe között uralkodó egység és egyetértés szem­léltetésére?

42 Kit jelképezett Áron és mit szemléltetett a felkenetése és az ehhez használt olaj jóillata?

43 Mit szemléltet a Sion hegye és mit a Hermon hegyére eső harmat? Kitől és honnan származnak az "örökkévaló élet" áldásai?

---

---

Az elveszett fiú hazatérése

"Még messze volt, máris meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve és odafutva nyakába borult és csókkal halmozta el." - Lukács 15:20.

¹

JEHOVÁNAK megesik a szíve a megtérőkön. Aki a magaválasztotta úton járt, de azután megbánja és visszafordul vagy a balga, önző útjáról megtér és Isten ábrázatát keresi, így szól: "Jehova kegyelme az, hogy még nincs végünk, és nem fogy el az ő irgalma. Minden reggel meg-megújul, nagy a te hűséged!" (Jer. siralmai 3:22,23) Jehova nagy kegyelmet tanúsított az emberiség­gel, midőn királyságát a mennyben felépítette, Kr. u. 1914-ben Fiát trónra emelve s az ő királyának hatalmat adott Sátánnak és démonainak a mennyből való kivetésre, mivel lejárt az idejük. Jehova megszakításnélkül a végsőkig folytathatta volna a harcot, míg az ügyet mindjárt teljesen elintézi a földre levetett Sátánt és démonseregeit, valamint Sátán látható szervezetét is a földön teljesen megsemmisíti. Ha Isten ezt tette volna, akkor "egyetlen test sem marad életben".

²

A nagy "irgalmasság Atyja" megrövidítette a Sátán szervezetére szakadó nyomorúságot, a Királynak 1918-ban történt templomhoz jövetelekor megszakítva azt. Szünetet tartott az ezen elítélt szervezet elleni harci tevékenységében, hogy egy közbeeső időt biztosítson, amely alatt az emberek figyelmeztetve legyenek s nekik Jehova Krisztus Jézus vezetése alatt álló teokratikus kor­mányzatát mint egyedüli reménységet hirdetni lehes­sen. Ha azután a megfelelő figyelmeztetés elhangzott, tovább folytatja az akcióját és véglegesen végrehajtja az

ítéletet Sátán egész szervezetén, úgy a látható, mint a láthatatlan részén is. (Máté 24:21, 22) Ily módon kegyelemből "testeket" ment meg Armageddon világraszóló meg­semmisítéséből. "Mert azt mondja Mózesnek: Könyörülök majd, akin könyörülök és irgalmazok annak, akinek irgalmazok". (Róma 9:15; II. Mózes 33:19) Tetszett az Atyának a mennyek országát a "kicsiny nyáj" ma­radékának adni, és így irgalmasságot tanúsított vele. Kinek volna joga vagy oka a maradékból vagy másvalakinek, hogy tiltakozzon és Isten akaratát vagy eljárását kritizálja, ha Istennek abban telik öröme, hogy az "elveszett fiúval" irgalmasságot tanúsítson?

³

Krisztus Jézus a vallásos érzületű zsidó vezetők képmutató kritikájára való tekintet nélkül magához fogadta a megtérő vámszedőket és bűnösöket. Megesett rajtuk a szíve. A tisztátalan disznókat legeltető elveszett fiú, akit az éhség annyira megalázott, hogy a hasát a disz­nók eledelét képező szentjánoskenyérhüvellyel kívánta megtölteni, irgalomban részesülhetett, ha legalább is a balga útját megbánta és elhagyott atyját szolgálni igye­kezett. Ameddig csak az "elveszett fiú" osztályának a tag­jai vonakodnak figyelembe venni a királyságról szóló üzenetet, amit Isten tanúi ebben a közbeeső időben hir­detnek, mindig érzik ezt az éhínséget. Az "elveszett fiú" osztály által szolgált "ama vidék polgára" alatt az uralkodó elemeket kell érteni, akik az emberek lelkiismeretét és a