Helyreigazítás: A folyóirat 126. oldala második oszlop 3. sorában lévő mondat helyesen így hangzik: Az Úr most kinyilatkoztatta, hogy egy ily osztály nem létezik.

Egység a cselekedetben

„Jehova Isten szelleme van én rajtam azért, mert felkent engem Jehova, hogy ... hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját." — Ésaiás 61:1, 2.

¹ JEH0VA ismertette a „hallatlan dolga" keresztülvitelére vonatkozó feltett szándékát, s úgy a Szentírás, mint a szemünk előtt lejátszódó események azt mutatják, hogy az idő elérkezett, amidőn Jehova a hallatlan dolgát végre fogja hajtani. Jehova most világosan feltárja, hogy a hallatlan dolga bekövetkezése előtt egy „szokatlan munkát" végeztet. Úgy a szokatlan munka, mint a hallatlan aktus vagy dolga a neve igazolását eredményezik, s ez kiemeli a neve igazolására vonatkozó feltett szándékát. Arra a körülményre való tekintettel, hogy a még földön időző és tökéletlen, testi szervezetben sátorozó felkentjei nagyon hajlamosak arra, hogy az Úrtól nyert kötelezettségeket és azok rendkívüli jelentőségét elfelejtsék, ismételten hangsúlyozza ezt a fontosságot Igéjében. Jehova Isten neve az, amely a teremtményei szívében az őt megillető helyet kell elfoglalja, hogy megtudják és teljesen képesek legyenek értékelni, miszerint Jehova az egyedül igaz és mindenható Isten. Isten éppenezért gyakran megismételtette prófétája, Ezékiel által e szavakat: ’És tudják meg, hogy én Jehova vagyok.'

² Az őrtorony missziója abból áll, hogy az igazságosságot szeretőket képesítse Jehova Istent és feltett szándékát jobban megismerni és jobban felfoghassák a Legfelségesebbhez való viszonyukat és a most teljesítendő kötelességüket. Noha Az őrtorony nagyon gyakran felhívta olvasói figyelmét a Jehova tanúinak kiosztott megbízatásra s az általuk végzendő munkára, úgylátszik mégis vannak még olvasói, akiknek nehezükre esik megérteni az elvégzendő munka nagyságát, valamint az errevonatkozó kötelességüket. Valami mentség bizonyára kell legyen erre, de semmiesetre sem igazolható. Ezért az Őrtorony a maga missziójának tekinti, hogy időnként feltárja azok kötelességét, akik szövetséget kötöttek az Úr akaratának a cselekvésére, s akiket megbízott, hogy vegyenek részt a szent neve megbosszúlásában.

³ Isten népe hosszú éveken keresztül vallást űzött, mivel nem ismert mást Most azonban, mióta az Úr feltárta népe előtt, hogy a vallás éppen az az eszköz, amelyet Sátán Isten szent nevének a gyalázására használt, nemcsak felhagynak a vallással, hanem örömük telik mások előtt rámutatni a vallás és keresztényiség közötti különbségre és arrafigyelmeztetni őket, hogy a vallás Isten és az ember ellensége, míg a Krisztus Jézus hű követése a helyes illő út. A múltban a felszenteltek abból az elméletből indultak ki, hogy a saját személyes

megmentésük a legfontosabb s a megbízatásuk abból áll, hogy magukat előkészítsék az örök megmentésre, hogy bűnnélkül bevonulhassanak az örök dicsőségbe. Az nagyon helyes, hogy a felkentekhez tartozók a szíveiket a mennyei birodalomra és annak dicsőségére kell irányítsák és nagy reménységgel és várakozással kell az örök áldások élvezése elé tekinteniük, amely áldásokban mint Krisztus Jézus örökös társai a mennyben részesülnek. Mindazáltal vannak más dolgok is, amelyeket komolyan mérlegelniük- és bizonyos kötelességek, melyeket hűen teljesíteniük kell, oly feltételek, amelyeket teljesíteniük kell még mielőtt Krisztus Jézussal az örök élet áldásaiban részesülnének.

⁴ Az Ésaiás jövendöléséből fentidézett szöveg azokra vonatkozik, akik a mennyei elhívásban részesültek s a szent szellemtől felkenettek. Ez a hely tehát a Krisztus testtagjaira vonatkozik, illetve a "kicsiny nyájra": s mindazok, akik a felkent maradékhoz tartoznak és a megdicsőülés napjára várnak, e szöveg szerint önmagukhoz mások előtt következőkép szólnak: "Jehova Isten szelleme van énrajtam, mert felkent engem Jehova, hogy ... hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját." Ez az isteni megbízatás világos tevékenységet ruház azokra, akik e megbízást kapják ; s mivel ez a megbízatás Krisztus teste minden tagjának szól, teljes összhangot és egységet követel a cselekedetben. Jehova a rend igazságosság és összhang Istene, s minden az Ő szervezetében megmaradó teremtménynek figyelni kell a rendre és a becsületességre s az Úr szervezetében és Krisztus Jézus parancsnoksága alatt egyetértésben közre kell működnie. Ez órának- és Isten szövetséges népe kötelességének a fontosságát nem lehet elégé hangsúlyozni. Mindig figyelemben kell tartsuk, hogy Jehova régen kifejezésre juttatott feltett szándéka a tetőfokhoz érkezett, s hogy a teremtményei, akiknek most valami tennivalójuk van az ő munkájában, a legnagyobb felelősséggel járó áldást töltik be, nagyobb felelősséggel járó áldást , mint amilyen a földön bármikor teremtményeire lett ruházva.

⁵ Isten Mózes és más prófétái által megismételtette előképes népe előtt annak felsorolását, amit Isten érdekükben cselekedett. Így Isten igazi népe most is idézze ismételten fel elméjében mindazt , amit Jehova érdekükben cselekedett, amidőn Sátán világából kiválasztotta s megértette velük a királyságot és annak célját. Isten felkentjeit maga Isten választotta ki és hozta a templomba , s ez a nagy boldogságuk

157

156

növeli a felelősségüket is. „Boldog az, akit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a tornácaidban; hadd teljesedjünk meg házadnak javaival, templomodnak szentségével!" (65. zsoltár 5) „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!" — 84. zsoltár 5.

⁶ Mivel a felkentek az Isten szervezetében vannak és Isten sok jövendölést feltár előttük, most egy nagy, fenséges állást töltenek be, amelyre az Úr emelte őket. Csak javunkra válhatik, ha itt visszapillantást teszünk arra az útra, amelyen népét Jehova vezette, és meglátjuk, hogy a felkentek miért nyerték el e kiváltságos és felelősségteljes állást.

A mag

⁷ Lucifer kapzsi lázadása által zavar állott be Jehova világegyetemes szervezetében. Nagy hatalommal és dicsőséggel rendelkező angyalok elhagyták kiváltságos állásukat, hogy csatlakozzanak a Gonoszhoz annak a mindenható Isten elleni lázadásában és árulásában. A tökéletes ember összeköttetésbe lépett az Ördöggel és Isten az embert teljesen igazságosan halálra ítélte. Mindezek felett pedig a Legfelségesebb neve a lázadó útján megkezdett pálya által nagyon meggyaláztatott. Azután a mindenható Isten ismertette feltett szándékát, hogy egy „magot" fog létrehozni, kiáltal a föld minden nemzetségei alkalmat nyernek az élet megszerzésére, valamint kijelentette, hogy egy Sionnak nevezett főszervezetet hoz létre s azt a saját neve lakóhelyévé teszi; felépíti királyságát, miáltal az összes gonoszokat megsemmisíti s minden engedelmeskedőt az élet áldásaiban részesíte, s hogy ez a mag egyben Jehova felkent Királya és igazolója is. Jehova hosszú időt használt feltett szándéka végrehajtására, s ez idő folyamán a gonosz lázadókat életben hagyta, de ismertette feltett szándékát, hogy meghatározott idejében megsemmisíti őket s szent nevét felmagasztalja és az egész világon hirdetteti. A nevének hirdetése, most aktuálissá vált s az a bejelentett végzése teljesüléseképpen folyamatban van; ez pedig közvetlenül a Gonosz megsemmisítése előtt kell megtörténjen. — Mózes II. 9:16.

⁸ Az időtartammal a tetőfoknak a fontossága van kiemelve, amely tetőfok az isteni végzés végrehajtásakor lesz elérve; s az a nagy kegyelem, hogy ezen a tetőfokon Isten szervezetével együttműködhetünk és Isten "szokatlan munkájában" részt vehetünk, oly kiváltság, amely sokkal fenségesebb annál, hogy azt emberi nyelven ki tudnuk fejezni. Amidőn az emberek a múltban az embernek életre való megmentését Isten nagy végcéljának tekintették, szemeik a sokkal nagyobb dolgokkal szemben még zárva voltak, s azért az ilyenek sem nem részesültek a királyság látomásában, amely királyság Jehova szent nevét végérvényesen igazolja és felmagasztalja, sem nem volt fogalmuk arról a határtalan örömről, amelyben azok részesülnek, akik a mindenható Istennel szemben minden korokon keresztül lojálisak és hűek maradtak. Mégha az ember s annak megmentése az emberre nézve fontos is, a Legfelségesebb nevének az igazolásával összehasonlítva mégis csak csekély jelentőséggel hír. „Minden népek semmik őelőtte, a semmiségnél és ürességnél is alábbvalónak tartja. — És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek ő róla? — Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek ideitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kereksége fölött amelynek lakói mint sáskák előtte; ki az egeket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti mint a sátort lakásra: ki a fejedelmeket semmivé, teszi, és a föld bíráit hiábavalókká változtatja." — Ésaiás-40:17, 18, 21-23.

⁹ Gondoljunk mindig arra, hogy a Jehova neve bajba lett keverve, s azért dicsőséges nevét igazolni és örökre tisztázni kell. „Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nemzetek. és magasztalják őt. Áldott Jehova Isten, Izráelnek Istene, aki csodadolgokat cselekszik egyedül!" — 72. zsoltár 17, 18.

Megváltás

¹⁰ Az ember megváltása nem a legnagyobb jelentőséggel bír? s nem ez a elgfőbb tanítás, amelyhez minden más igazodik? A felelet tagadó kell legyen, különben az ember megváltása a Jehova neve igazolásának is elejébe volna helyezve. A megváltásról szóló tanítás nem a legfontosabb, amely körül az összes többi tanítás forog. Az nem a kulcs, amellyel az összes többi tanításokat megmérni s azok valódiságát kipróbálni lehetne. Jehova felsőbbsége a központi igazság, s az ő királysága a próbakő, amelynél az összes többi tanítások kipróbálva lesznek; mert a királyság az, amely Isten feltett szándékát keresztül viszi és nagy nevét igazolja. Az ember megváltása alá van rendelve, a legnagyobb jelentőség kérdésének. A vallás és a vallásoskodók évszázadokon keresztül elhomályosították a tulajdonképpeni vitakérdést; most azonban elérkezett az idő annak világos felismerésére. A vallásoskodók azt állították és még most is azt állítják, hogy Isten kitárja karját az emberek felé és magához hívja őket, hogy megmeneküljenek. Egy ily állítás nem csupán nem igaz, hanem egy további meggyalázása Jehova nevének. Isten nem kér senkit, hogy engedje magát, megmenteni, hanem az embereknek alkalmat nyújt a megmenekülésre, s engedi nekik dönteni, hogy mit akarnak tenni, s így az embereknek alkalom van nyújtva arra, hogy bebizonyítsák az Isten iránti tisztaságukat. Az Ördög kihívta Jehovát, hogy oly embert teremtsen a földön, aki a legnagyobb próba alatt is hű maradjon. Ez felvetette a vitakérdést, hogy ki veti alá magát önként, próbának és hű marad Jehovához. Isten az ő szeretett Fiát küldte a földre, és ez testté vagy emberré lett. (János 1:14) Azáltal, hogy Jézus az ellenségtől mindenféle ellenségeskedést és üldözést elszenvedne és Istennel szemben hű és igaz maradna — még a leggyalázatosabb halál elszenvedése árán is — teljesen bebizonyítaná, hogy Sátán, az Ördög hazug és méltó a pusztulásra. Ezért lett Jézus szenvedések által tökéletessé téve, s amidőn ily szenvedések alatt, sőt a halál elszenvedése árán is hű maradt s így bebizonyította tisztaságát, örök megmentés szerzőjévé lett. Azt is bebizonyította, hogy az Ördög hazug és megsemmisítésre méltó. Krisztus Jézus ítéletvégrehajtóvá tétetett s meghatalmazást és hatalmat kapott az Ördög és annak minden csatlósa elpusztítására. Isten akkor kezdte meg a neve igazolását, s most elérkezett az idő ennek bevégzésére. „Ámbár fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; és tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek." (Zsidók 5:8, 9) „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese, lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az Ördögöt." (Zsidók 2:11) Ha Sátán és összes haderői elpusztulnak, amit Jézus véghez fog vinni, akkor Jehova mindenekfeletti hatalma teljesen bebizonyul és neve örökre igazolva lesz.

¹¹ Isten azt is bebizonyítja, hogy Sátán hazug. Jehova ellenben a Legfelségesebh, amennyiben az Ádám leszármazottait megváltotta s amennyiben csak akik engedelmeskedtek s tisztaságukat Istennel szemben beigazolták, az ilyeneknek ajándékozott életet. Ezért intézkedett úgy, hogy Jézus emberi élete váltságdíjul legyen bemutatva az emberiség érdekében s azoknak megnyitsa az üdvösség és élet útját. Csak Ádám lett, kipróbálva, bűnösnek ismerve és halálra ítélve. Leszármazottai nem állottak ítélet alatt. Az ítélet Ádám felett mondatott ki, nem pedig a leszármazottai felett. Mivel azonban a leszármazottai már a tökéletlen ember Ádámtól származtak, az örökölt tökéletlenség folytán mindannyian bűnben és mint bűnösök születtek. Mindannyiuknak szenvedni kellett az Ádám bűne következtében. A tökéletes ember Ádám élete elveszett, s a leszármazottai életjog nélkül születtek. Ádám nem váltható meg, nem térhet vissza s nem szabadítható meg a halálítélet alól anélkül, hogy Isten a saját ítéletét megszüntetné; már pedig Isten nem változik meg. (Mal. 3:6) Ellenben Ádám leszármazottainak, akik nem a saját gonosztettük, ha-

158

157

nem átöröklés folytán kerültek a halál rabsága alá, jogosan megválthatók voltak és Isten akarata és végzése szerint életet nyerhettek. A váltságdíj egy tökéletes ember élete kellett legyen, mivel Adám leszármazottai egy tökéletes ember bűne és gonosztette miatt kerültek a bűn és halál hatalma alá. Egyetlen földi ember sem volt képes visszaváltani Adám leszármazottait, mert mindannyian tökéletlenek. Amidőn Jehova a szeretett Fiát a földre küldte s ez testté lett, akkor az ember Jézus az emberi élet minden jogaival rendelkezett s mindazzal, ami elegendő volt arra, hogy az Adám leszármazottai érdekében való váltságdíjat vagy vétel árat alkossa. Jézus tökéletes emberré lett, hogy az Adám leszármazottait megválthassa.

¹² A váltságdíj olyasvalamit jelent, amivel valamit feloldanak vagy kiváltanak; egy megváltóárat. Ez egy olyan ár, amit egy ítélet alatt tartott szabadonbocsátásáért fizetnek. Jézus saját szavai szerint Jézusnak egyebek között Isten megbízásából következőt kellett cselekedje: "Azért szeret engem az Atya, mert leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt én tőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam letenni és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az Atyámtól. (János 10 :17, 18) Jézust mint embert megölték és Isten szellem szerint feltámasztotta őt a halálból. (Péter I. 3:18) Miután Jézus feltámadott, még mindig hatalmában volt újra felvenni az emberi életet, amint azt az előbb idézett szövegben maga megmondotta; mindazáltal nem az Jehova akarata, hogy ezt megtegye, s mivel Jézusnak minden időben az Atyja akaratának a cselekvésében tellett az öröme, nem vette vissza az emberi életet. Jézus e tökéletes emberi életnek az értékét vagy jogát a mennyei kegyelem trónja elé tárta, s ott bűnáldozatként vagy a bűnért való áldozatként lett felhasználva, amely bűn az emberiséget rabságában tartja. Jézus emberi létjoga volt a megkövetelt, pontosan megfelelő ár s azért az a váltságdíj Adám leszármazottaiért. Amidőm Jézus a kegyelem trónja előtt az emberi életre való jogát bűnáldozatként bemutatta, megvásárlás útján Adám leszármazottai tulajdonosává lett. (János 10:10) A váltságdíj a pontosan megfelelő ár a szükségessé vált vásárlásra és az Jézus Krisztus tökéletes emberi életéből áll. A „bűnáldozat" a binősök megváltására kifizetett váltságdíj. Meg van írva; 'Vérontás nélkül nincs megbocsátás/ (Zsidók 9:22) Az ember Krisztus Jézus kiontotta vérét s az emberi életjogát a vér szemlélteti. A halálból feltámadván, átadta az isteni Jézus a vásárló árat, illetve az emberi életre való jogát s kifizette azt a bírói széknél a mennyben. Ezáltal megvette Adám leszármazottait s azok egyedüli jogos tulajdonossává lett. Ezért van megírva: „Mert áron vétettetek meg." (Kor. 6:20) „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyom váltottatok meg az atyáitoktól örökölt hiábavaló életetektől: hanem Krisztus drága vérén, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén." (Péter I. 1:18, 19) A vásár ott végbement s Jézus azóta vétel útján az ember Adám leszármazottai jogos tulajdonosa.

¹³ Nem szolgál a váltságdíj Adám minden leszármazottjának javára, s nem foglalja magában magát Adámot is? Nem; csak azok javára szolgál, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban és engedelmeskednek neki. (János 3:16, 17) Adám nem volt megváltható; mivel az ellene elhangzott ítélet végleges. A leszármazottai ellen nem hangzott el ítélet, s ezért lehetséges őket megvenni vagy megváltani; mindazáltal ez a vásárlás nem szól automatikusan mindenki javára, hanem csak azok javára, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban s cselekszik Isten akaratát. „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (János 3:35, 36) Ezzel összhangban van megírva: „Valamint az ember Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért." (Máté 20:28) Ebből adódik az elvitathatatlan következtetés, hogy Jézus

váltságul adta magát mindazokért, akik hisznek benne és engedelmeskednek neki.

¹⁴ De nem azt mondja a Szentírás, hogy Jézus magát mindenkiért váltságul adta mint tanúbizonyság a maga idejében? Nem, az írás ezt nem mondja. A „mindenekért" szó nem található az eredeti szövegben, hanem azt csak a magyarázók fűzték hozzá. A szöveg így hangzik: „Aki adta magát váltságul mindenekért, mint tanúbizottság a maga idején, ami végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok [nemzetek] tanítójává hitben és igazságban." (Tim. I. 2:6, 7) Más szavakkal: Jézus élete váltságul adatott mindazokért, akik benne hisznek és neki engedelmeskednek, s a maga idején erről bizonyság tétetik, s amint ez a szöveg kijelenti, különösen Pálnak lett kiváltságává és kötelességévé, hogy erről az igazságról mások elölt bizonyságot tegyen. (Lásd Az őrtorony 1934 évi 91, 92. oldalát.)

¹⁵ Amidőn Jézus a törzsen meghalt, megszerezte a váltságdíjat s az egy értékké lett. Amidőn Jehova Krisztus Jézust a halálból feltámasztotta s a mennybe felmagasztalta és Krisztus Jézus ott a mennyben a váltságdíjat bűnáldozatként bemutatta, a cselekedet teljessé lett; s ettől kezdve Adám minden egyes leszármazottja Krisztus Jézus tulajdonát képezi, hogy vele Isten akarata szerint járjon el. Akkor Jézus az Adám leszármazottait a „saját vére által szerezte meg". (Csel. 20:28; Efézus 1:14; Kol. 1:14; Zsidók 9;14; Péter I. 1:18, 19; Jel. 1:5) A megváltás csupán az embereknek a halálból való megmentése céljából történt? Nem, nem ez volta főcél. A megváltás megnyitotta az utat az emberek számára, hogy az esedékes időben az Úrra hallgassanak és éljenek. Lehetővé tette az embernek, hogy kimutassa Jehova iránti tisztaságát mint neve igazolója, és bebizonyítsa, hogy Sátán hazug. Jehova Jézust teljes hatalommal és tekintéllyel ruházta fel, hogy életet adjon azoknak, akik benne hisznek és néki engedelmeskednek. Azért van megírva, hogy az élet Isten kegyelmi ajándéka Krisztus Jézus által. (Róma 6:23) Az adományozó és az adomány elnyerője beleegyezése nélkül semilyen adományból nem volna haszon.

Az ő neve

¹⁶ Pünkösdkor Krisztus Jézus megkezdte az emberek kiválasztását, akik alkalmat kellett nyerjenek az Isten iránti tisztaságuk bebizonyítására, s akik így beigazolták őszinteségüket, a Legfelségesebb neve bizonyságtevőivé lettek. Körül-belül 400 év telt el Adámnak halálra ítélése óta, s addig egyetlen ember sem nyert életet. Ábeltől Keresztelő Jánosig csak nagyon kevesen igazolták be Isten iránti ragaszkodásukat s részesültek tőle jó bizonyságban; mindazáltal ezek közül sem nyert egy sem életet, mert Jehova feltett szándéka az, hogy előbb egy népet választ ki a neve számára s ezek Krisztus Jézussal együtt az ő tanúivá kell legyenek. (Zsidók 11:39, 40) Isten megengedte, hogy az ördög Jóbot megtámadja és üldözze, de nem engedte meg az Ördögnek Jób megölését. (Jób 2:6) Isten megengedte, hogy Jézust az Ördög üldözze és gyalázza a leggyalázatosabb halálig, és Jézus minden körülmények között beigazolta tisztaságát. Jézus esetében Sátánnak alkalma volt arra, hogy az elvetemedett állításának a megvalósításában a legvégsőkig menjen, de ez a kísérlete csődöt mondott. Jézus a Jehova Isten iránti hű ragaszkodása miatt mint szellemi teremtmény feltámasztatott a halálból és a mennyei legmagasabb hivatalra emeltetett. Megint bebizonyult, hogy Sátán hazug és Jehova hatalomban mindenek felett áll. Úgy mutatkozik, hogy pünkösdtől Jehova nem csak be akarta bizonyítani, hogy Sátán hazug, hanem hogy az emberek közül 144 000 más teremtményt is ki akar választani, akik a Jézus nyomdokain haladnak s Isten iránti hűségüket mindhalálig bebizonyítják; és Jehova úgy intézkedett, hogy az ily hűségesek Krisztus Jézussal egyesüljenek abban a munkában, a melyet Jehova közvetlenül Sátán és annak szervezete megsemmisítése előtt végeztet. Ha a Jézus

159

158

halálának és feltámadásának egyetlen célja az emberek megmentése lett volna. akkor semmi oka nem lett volna, hogy az emberek közül egy külön osztály választassák ki, hogy azok Jehova nevéről bizonyságot tegyenek. Az a tény, hogy Jehova először egy népet választ ki a neve számára, amely mások előtt bizonyságot kell tegyen Jehova nevéről és királyságáról, véglegesén bizonyítja, hogy a neve igazolása sokkal fontosabb, mint az emberek megmentése. Jézus apostolai voltak az elsők, akik részesültek a váltságdíj jótétetményében, ami a szent szellemnek rájuk való kitöltéséből tűnik ki, s akkor és ott kezdődött meg a munkájúk Isten akarata szerint, amely munka a Jehova nevéről való bizonyság tevésből állott. Erről mondja az apostol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa á Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket élőre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (Efézus 2:10) Ezzel" ki van mutatva, hogy az apostolok Jehova, alkotásai vagy munkái, Jézus Krisztus által teremtettek, kineveztettek e meghatározott jó munkára, s hogy mindazok, akik Jézus nyomdokain járnak, szintén Krisztusban egy hasonló jó munkára teremtettek, s ez sokkal nagyobb fontossággal bír, mint a teremtmények megmentése.

¹⁷ A vallásoskodók azt az ördög tant hangoztatták, hogy Isten minden lelkészre a lelkek megmentésének a munkáját bízta s a Legfelségesebb legfőbb szándéka az embereknek a „tisztítótűzből" való kiszabadítására és az „Őrök gyötrelemtől” való megmentésére irányul. Az ily hamis tanók az Ördögtől származnak s az ördög embereket használ azok hirdetésére. Az ily vallásoskodók minden időben Isten akarata ellen dolgoztak, "akármilyen szándékkal" is'cselekedtek. Az Isten népe „Illés-korszaka” alatt is voltak a magukat Isten akarata cselekvésére szenteltek között egyes kevesek olyanok, akik "igazságban vittek ételáldozatot az Úrnak". E korszak alatt főképpen a következőket hirdették az embereknek: Isten most megszabadít egyes keveseket, akiket felmagasztal a mennyben, hogy ott Krisztus Jézussal uralkodjanak és részt vegyenek az emberi nemnek tökéletességre való helyreállításának a munkájában; hiszen Jézus váltságul adta az életét mindenkiért. — Jehova neve és annak a Király és királysága által való igazolása nem csak figyelmen kívül lett hagyva, hanem csak keveset gondoltak arra, ha egyáltalán valamit gondoltak. A templom csak az Úr Jézus visszajövetele után tisztíttatott meg arra a célra, hogy a kipróbáltak szolgálati kötelezettségre kirendelhetők legyenek, amelyre ki lettek szemelve, s azután vittek igazságban ételáldozatot az Úrnak. (Mal. 3:3) Az ilyenek meg lettek tisztítva, hogy kiszabaduljanak a vallásból, s belőlük hű és odaadó szolgák és a mindenható Isten tanui váljanak, akik állandóan az ő dícséretét hirdessék és dicsőségéről beszéljenek.

¹⁸ Egy népnek a Jehova neve számára való kiválasztása a fontosság és idő tekintetében, pünkösdtől fogva első helyen állott.Az apostolok már a szolgálatuk kezdetén megértették Jehova e feltett szándékát s ezt kijelentették a következő számára.’ (Csel. 15:14) A Jehova neve számára kiválasztottak először a váltságdíj jótéteményében kell részesüljenek, mivel hisznek Jézus Krisztusban, hozzá csatlakoznak és engedelmeskednek a parancsainak. Ebből észszerűen következtetni lehet, hogy sokan, akik hisznek Jézus Krisztus nevében és vallást tettek mellette, de nem mutattak további előmenetelt, nem tartoznak a Legfelségesebb neve számára kiválasztott nép közé. Csupán hinni és nyíltan megvallani, hogy Krisztus Jézus az Isten fia, még nem elég. Oly előmenetelt kell mutassunk, hogy Isten iránti ragaszkodásunk bebizonyítsuk. Így folyt tovább pünkösdtől Jehova hű tanúinak a kiválasztása, s ez a kiválasztás csak az Úr Jézus Krisztus visszajövetele s az övéinek hozzágyűjtése után kellett teljességre jusson. Az apostolok és mások abban a korban, akik az Úr Jézus Krisztusban hittek s neki engedelmeskedtek, kiválasztattak „Krisztus teste” tagjainak és a Jehova neve számára kiválasztott

népként; de hogy az apostolok elhunytától Krisztus Jézus visszajöveteléig hányan választattak ki, a Szentírásból nem tűnik ki, s egészen valószínű, hogy csak nagyon kevesen választattak ki ez idő alatt. Ezt az a tény bizonyítja, hogy Krisztus Jézus az egyház Illés-korszaka folyamán a Jehova előtt való útegyengetés külön munkáját végezte, Isten üzenetét hirdettetvén az emberek között, mire 1918-ban Krisztus Jézus, a nagy Biró hirtelen a templomához jött és magához gyűjteni kezdte azokat, akik áldozati szövetséget kötöttek Isten akarata cselekvésére, és előhaladtak az igazságosságba. -50. zsoltár 5.

¹⁹ Krisztus Jézusnak a templomhoz való jövetelekor a hű 'apostolok és mások, akik szintén mindhalálig hűek maradtak, feltámasztattak a halálból és az Úrhoz gyűjtettek; ez ki van mutatva az Ige bizonysága által. (Tessz. I. 4:13—17) Ezután pedig a felszenteltek a földön tüzes megpróbáltatásnak lettek kitéve Isten akarata szerint, a kipróbáltak a templomba gyűjtöttek és Sión felépült. (102. zsoltár 16) Akik most a földön vannak s a templomhoz gyűjtettek, azok a Jehova neve számára kiválasztottak, és azért vannak a templomban, hogy a Legfelségesebb dicsőségét hirdessék. Mivel ők e célra választattak ki, nem szabad valamely teremtménynek a dicsőségét hirdetniük az emberek között. „És az ő templomában mindenki az ő dicsőségéről beszél.” (29. Zsoltár 9; anyol ford.) A kipróbáltak gyülekezete előtt a templomban a Krisztusban érettebbeknek különös kötelességek lettek kiosztva, s az ő kötelességük volt, hogy másoknak, akik Isten és a Király szolgálatira törekedtek, segítségükre legyenek. Az ily kiváltságban részesültek közül egyesek hűségesen eleget tettek kötelességüknek, míg mások elbizakodottan tanítókként léptek fel s abban találták örömüket, hogy a büszkeségük és becsvágyuk kielégítésére önmagukat magasztalják fel. Ezért mondottak csődöt ezek, amidőn az ítélet napja eljött s a templom megítélésénél kivettettek. A magukat teljesen az Úrnak szenteltek, akik bebizonyították hitüket és tisztaságukat, a templom megítélésénél helyeslésben részesültek és felvétettek a templomba. Hogy az Úr a templomához jövetele előtt a népe között egy bizonyos munkát végezett, azt célozta, hogy a Krisztusban érettek egy osztályát kifejlessze, akik a templomban, teljesen egyesülve arra a célra használtattak fel, amelyre kiválasztattak. Ezért van megírva: „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul; a szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.” — Efézus 4:11, 12.

Egység a cselekedetben

²⁰ Most tehát világos, hogy a templomhoz gyűjtettek egy kifejezett célból gyüjtettek oda, s ott tökéletes egységben kell legyenek. Véglegesen és világosan fel van tárva, hogy Isten ezt a népet nagy neve számára választotta ki. Ezek azok, akik eljutottak az Isten Fiában való hitnek és ismeretnek egységére, érett férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. — Efézus 4:12, 13.

²¹ Az ilyenek Krisztus Jézusnál a templomban vannak, általa taníttatnak és vezettetnek, s többé nem emberek tanítják vagy vezetik őket s nem hányatnak ide s tova idegen tanokkal. Csupán azért gyűjtettek oda, hogy megmeneküljenek, mialatt ott várnak, hogy felvétessenek a mennybe? Bizonyára nem. Ők ott egy meghatározott és kifejezett célból tevékenykednek. Az Úr visszajövetele előtt a szent szellem vezette őket s egy bizonyos mértékben a Szentírásban oktatást nyertek; de amióta a templomba gyüjtettek, mindannyian Istentől Krisztus Jézus által taníttatnak, s most megértik és értékelik Isten igéjét, mint soha azelőtt. (Ésaiás 54:13) Jehova világossága a templom fejéről kisugárzik a templomsereg minden tagjára, s így az ismeretük növekedett. Ebben a megnövekedett ismeretben azért részesültek, hogy a templomsereg egy nagy és jó munkára felkészüljön, ami teljes és tökéletes egységet követel a cse-

160

159

lekedetben. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." — Timotheus II. 3:16, 17.

²² A felszerelésük főrésze meg van s annak birtokába jutottak, amióta a templomba gyűjtöttek. Ezt a felszerelést nem azért nyerték, hogy számukra a tétlenségben való nyugalom helyét vagy állapotát szerezze, hanem hogy mindannyian hozzálássanak a templomsereghez tartozók azon feltett szándéknak a keresztülviteléhez, amelyre kiválasztattak. S mivel ők a Jehova neve számára választattak ki, bizonyos, hogy a teendőjük a Jehova nevének a proklamálásából áll, ami közvetlenül Armageddon előtt kell megtörténjen. Ezért a cselekedetben való teljes és tökéletes egység a kötelessége a felkent templomsereg minden tagjának.

²³ A jelenkor a Jehova napja, amelyet a feltett szándéka végrehajtására rendelt, s a népére, vonatkozó feltett szándéka az, hogy a nevét hirdesse! Ezért mondja népének: ’Ti vagytok az én tanúim, mondja Jehova, hogy Isten vagyok.' (Ésaiás 43:9—12) Ez az az idő, amidőn ezek a felkent tanuk a mi Istenünk bosszuállása napját kell hirdessék. Évszázadok teltek el azóta, hogy az Úr hozzálátott egy népet választani a neve számára, s most mivel ez a nép kiválasztatott a világból és az Úrhoz gyűjtetett, ütött a döntő óra. Most a nagy tetőpont idején élünk, amidőn Isten népe összegyűjtetett és szabályos megbízást nyert annak a munkának az elvégzésére, amelyet Jehova előre elrendelt és évszázadokkal ezelőtt elhatározott. Jehova Isten Krisztus Jézus által felkelt és végzi munkáját, illetve a „szokatlan munkát". A neve számára kiválasztott nép az ő szervezetében van és az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága és vezetése mellett e "szokatlan munkának" kell szentelje magát, s a templomsereghez tartozóknál senkire nézve sincs kivétel. (Ésaiás 28:21) A Jehova most folyamatban lévő „szokatlan munkája" ledönti a védőbástyákat, amelyek mögül a vallásoskodó hiszékenykerítők évszázadokon keresztül működtek, Isten és Krisztus Jézus nevét csalásra használták, hogy a rágalmazó, rossz szokásokat használják. Az Ördög vallást szerzett Jehova nevének a meggyalázására, s az Ördög eszközei tovább folytatják vallásoskodó zsarolásukat.

²⁴ Ez a gonosz vallásszervezet a világban működik; s Isten ezt paráznának vagy egy rossz asszonynak bélyegzi, amely Isten és mindazok ellensége, akik az igazságosságot szeretik és az igazságtalanságot gyűlölik, s ennek a gonosz ellenségnek nemsokára el kell pusztulnia. Jehova azért megparancsolja felkenteinek: „Keljetek fel ... ellene ... haddal!" (Abdiás 1) Maga Isten és Krisztus Jézus, a nagy ítéletvégrehajtója is felkeltek az ellenség ellen, és egész szervezetének meg van parancsolva, hogy keljen fel és engedelmeskedjék az Úrnak. s amit a templomseregnek most tennie kell az, hogy a Legfelségesebb nevéről bizonyságot tegyen, mialatt a hadjárat folyamatban van. Ez a hadjárat nem emberek harca; ez az Úr háborúja. A főparancsnok maga az úr Jézus Krisztus; ö vezeti a haderőket az ellenség ellen és vezéreli, oktatja és irányítja mindazokat, akik Jehova oldalán vannak. „Imé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek." — Ésaiás 55:4.

²⁵ Az egész templomsereg direkt az ő parancsnoksága alatt áll; mindannyian teljesen kell engedelmeskedjenek az Úr parancsainak, különben mindannyian elpusztulnak. (Csel. 3:23) Szakadás nem lehet közöttük. A templomsereg tagjai teljesen összhagban kell legyenek az Úrral és egymás között s ez az egység fenn is áll. Teljes összhang és egyetértés kell uralkodjék a cselekedetükben, illetve egyetértés annak a munkának a keresztülvitelében, amelynek az elvégzését most Isten megparancsolta. Akik értékelik a kiváltságukat, nemcsupán egységben óhajtanak lenni, hanem az Isten akarata keresztülvitelében egyetértéssel és tetterővel előnyomulnak.

Zavarcsinálók

²⁶ Az Úrnak szervezete van a földön, amely parancsnoksága alatt cselekszik és az ő munkáját végzi. Ez a szervezet nem valamely emberé s azért nem is áll valamely ember hatalma alatt. Az Illés-korszak folyamán becsvágyó emberek is voltak a felszenteltek közölt, akik másoktól csodálatot és tisztéletet vártak, mivel nem sikerült nekik ily tiszteletben részesülni zavarcsinálásra adták magukat. Ezek közül egyesek megkíséreltek napjainkig együtt haladni a templomsereggel. Isten népe, között azonban nincs hely az ilyenek számara, és semmi mentséget nem lehet felhozni,az ily zavarcsinálók érdekében. Senki sem maradhat az Úr szervezetében, csak ha az önzetlenség indítja Isten szolgálatára. Az Úr világosan feltárja Igéjében, hogy a zavarcsinálók ki tétetnek és az sötétségben taszíttatnak. Mindazokra a kinyilatkoztatott igazságokra való tekintettel amelyeket az Úr az utóbbí néhány év alatt közölt, úgylátszik egyes csoportokban még mindig vannak olyanok akiknek a zavarcsinálásban telik örömük Az ily zavarkeltők nem tartoznak azokhoz, akik az Úr neve számára kiválasztattak; ezek nem tartoznak a„templomsereghez. Azok között, akik valóban felkenettek, nem fordulhat elő zavargás, viszálykodás és civakodás, mivel ma az Isten munkájával megbízottaknak abban telik örömük, hogy az ő akaratát cselekedjék s azért minden időben egyetértésben vannak. Időről*időre jelentik nekünk, hogy bizonyos csoportokban civakodás áll fenn. Annyi biztos, hogy az önzés az ily civakodásnak az indító oka s hogy a civakodók becsvágyók és nem tartoznak a templomsereghez. Egyesek lehet, hogy bejuthattak a templomba, de még hogyha így is történt volna, mint civakodók és zavarcsinálók nem maradhatnak meg ottan. Az egykor a királyság várományosait alkotó izgatókra vonatkozólag mondja világosan az Úr: "Az embernek Fia elküldi angyalait, és országából összegyűjtik a botrákozásokat mind és azokat is, akik gonoszságot cselekszenek" — Máté 13:41

²⁷ Az izgatók megbotránkoznak azon a módszeren, amellyel az Úr a munkát végzi. Ha örömük telne az Úr munkájában és az abban való részvételben akkor soha nem nem csinálnának zavart, sőt még csak meg sem tűrnék azt maguk között. De ellenkezőleg, kitartanak önfejű cselekedeteik mellett ás nem veszik figyelembe az Úr szervezetét s a jövendöléseket, amelyeket az Úr szervezete útján feltár, ezért törvénytelenek és gonoszság cselekvői. Az Úr angyalai, akik a templomban az ő parancsai szerint szolgálnak, kiűzik az ily zavargókat a templomból, s ezek a romlásba mennek.

²⁸ Vegye figyelembe mindenki, aki hajlamos az Úr szervezete ellen vagy azon módszer ellen zúgolódni vagy panaszkodni, ahogyan ez a szervezet a munkát végzi, hogy mi vár reá, ha idejében meg nem változtatja az útját. Az Úr nem tűr meg zavart a munkájában, még a zavarkeltés megkísérlését sem. Ha valaki önfelmagasztalásra és az emberek dicséretére törekszik vagy a csoporton uralkodik s így akarja kielégíteni saját önző vágyait és kívánságait, engedje magát figyelmeztetni, hogy ez az út egész biztosan az örök sötétségbe vezet. Senki sem próbálja őt a helytelen útjában megakadályozni, s azért az ily rendbontók maguk kell viseljék a felelősséget sorsukért. Aki az Úr helyeslését akarja élvezni, figyelembe veszi az ő Igéjében feljegyzett e figyelmeztetést, mindennemű civakodást és zavart kerülni fog s az Úr kiválasztott népének a tagjai tökéletes összhangban együttműködnek.A becsvágyókat, önzőket és zúgolódókat a Szentírás a következő szavakkal írja le: "Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hizlalják: víztelen szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák ... Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájuk kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók ... Tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. ( Júdás 12, 16, 18) Az a tény, hogy egy cso-

161

160

portban zavar uralkodik, azt bizonyítja, hogy e csoport tagjai között vannak olyanok, akik nem ragaszkodnak az Úrhoz s így nem tartoznak a templomhoz.

²⁹ Mivel a templomsereg minden tagja egyértelmen van, szeretik a templom-szervezet minden egyes tagját, mindig annak javát keresik és mindent kerülnek, ami a test valamelyik tagjának kárt okozhatna. Sohasem szabad egv testvért vagy a csoport egy tagját megvádolni egy gonosz tettel, csak ha a vád mindenki előtt jólismert és világos bizonyítékok szólnak ellene. Ahol valaki ellen vádat emelnek, a vádlottnak a vád másolatát írásba kell kézbesíteni s neki teljes alkalmat kell szolgáltatni, hogy az igazságot ismertesse. Ha a Társulat főhivatalához valaki ellen egy vád fut be, fel kell tételezzük, hogy az emelt vád igaz, mivel feltehető, hogy aki magát az Úrnak szentelte, az igazságot mondja. Ez azonban nem jelenti, hogy a vádlott személyt meghallgatás nélkül hibásnak tekintjük, mindazáltal a Társulat válasza joggal támaszkodhatik a kérdéses eset valódiságára; és azzal a feltevéssel, hogy a vád a valóságon alapszik, az eljárás helytelensége elítéltetik, anélkül, hogy a személyt elítelnűk. Ez csupán a királyság általános érdekei védelméből történne. Például a Társulat iratainak az elégetése mindig elítélendő, s bizonyára az Úrnak szenteltek közül senki sem égetne el ily könyveket és irodalmat. Hasonlóképpen nem vádolna senki az Úrnak szenteltek közül egy mást a könyvek elégetésével vagy megsemmisítésével, csak ha a tények jólismertek volnának s teljesen feljogosítanának egy ily vád emelésére. Akkor a Társulatot azért kell értesíteni, hogy megtehessék a szűkséges lépéseket a kiadványok védelmére. Tehát az teljesen összhangban volna az igazságossággal, ha a Társulat képviselője az Úr által szerzett irodalom elégetésének a tényét elítélné, azzal a feltevéssel, hogy az emelt vád megfelel a valóságnak, anélkül, hogy a személyt elítélné. A testvérek iránti szeretet kell felülemelkedjen; azért a felkent sohase cselekedjék semmit oly szándékkal, hogy a testvéreknek kárt okozzon. Az emberek tetszése vagy nemtetszése nem fontos; de az Úr szervezetének az ügyei életbevágóan fontos jelentőséggel bírnak, s csak akik az ily királyságérdekeket helyesen kezelik, számíthatnak helyeslésre. A templom felkent tagjai szorgalmasan igyekeznek kerülni a másokkal való viszályt, tehát azokkal való vitatkozást, akik velük össze vannak kötve. Ha látjuk, hogy olyanokkal állunk szemben, akik látszólag mindenáron zavart akarnak előidézni, akkor aki ilyenekkel áll szemben, kövesse az Úr igéjének következő tanácsát: "Mondám: nosza vigyázok utaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, amíg előttem van a hitetlen [törvénytelen]." (39 zsoltár 2) Azért kerüljétek a civakodást!

³⁰ Mit tegyen egy olyan csoport, amelyben oly tagok vannak, akik szakadást igyekeznek előidézni? Hogyan viselkedjenek a hűségesek a ily izgatókkal szemben? Pál apostol e kérdésre a következőket feleli: "Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok, és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hizelkedéssel megcsalják az ártatlanok szívét." — Róma 16:17, 18.

³¹ Ha vannak olyanok, akik állandóan akadékoskodnak s az Úr szervezete által végzett rendszeres munkát zavarják, akkor a hűségesek vonuljanak vissza a olyan zavargóktól, s békességben és szorgalmasan folytassák a munkát, melyet az Úr rájuk bízott. Minden időben gondoljanak a megbízatásra, amelyet Isten a templomseregre ruházott, tehát a nevének hirdetésére és bosszúállása napjának a bejelentésére.

³² A Watch Tower Society-hez intézett jelentések azt mutatják, hogy vannak betegek. Egyik ily jelentést itt idézzük: "A mi szolgálati szervezetünkben van egy, aki egy nagyon felelősségteljes helyre van téve és a csoportban levő más testvéreket gyakran igazságtalansággal vádolja és a testvérekről rosszat beszél, ami a testvéreknek kárt okoz és a csoportban zavart idéz elő. Milyen állapotban vannak az olyanok, akik a testvéreikről rosszat beszélnek s látszólag a testvéreknek kárt okozni és zavart előidézni törekszenek? és hogyan viselkedjünk az olyanokkal szemben?

(Folytatjuk)

Tanulmánykérdések

1 Milyen összefüggésben áll Jehova "szokatlan munkája" az ő "hallatlan dolgával" az időt, a kivitel módját és a célt illetőleg? Miért ismételtette prófétája által Jehova oly gyakran a következő szavakat: 'Hogy tudják meg, hogy Jehova vagyok'?

2 Mi az Őrtorony missziója? Indokold meg, miért történik minduntalan utalás a Jehova tanuinak adott megbízásra és arra a munkára, amelyet végezniük kell!

3 Hogyan kellene tekintse Isten népe mennyei örökséget a Krisztus Jézussal az örök életre való bemenetelük előfetételeit tekintve?

4 Ki mondja az Ésaiás 61:1, 2-ben feljegyzett szavakat? Kire vonatkoznak ezek? Miért olyan fontos most, hogy az isteni megbízás jelentőségét és alkalmasságát lássuk?

5-6 mit kell most Isten igaz népének elméjébe idézni? Miért hasznos egy ily visszapillantás?

7 Röviden mondva, mi Isten feltett szándéka a neve és Igéje igazolására vonatkozólag? Magyarázd meg a tényállást, amely egy ily igazolást szükségessé tett, és Isten miért használt e feltett szándék keresztülvitelére oly hosszú időt! Miért oly sürgős most az ő neve hirdetése?

8-9 Miért van most felismerve, hogy az Isten munkájában való részvétel egy oly nagy kiváltság?

10-12 Utalj a központi igazságra és a kul????? és mutasd ki az okát, miért bírnak a legnagyobb jelentőséggel! Magyarázd meg a Váltságdíjról szóló tant és annak a Jehova neve igazoláséra való vonatkozását!

13-14 Kiknek az érdekében szereztetett a váltságdíj? és kiknek válik haszna belőle?

15 Hogyan és mikor lett megszerezve a válságdíj és mikor lett az hozzáférhető? Mit célozott ez a vásárlás?

16 Mennyiben bizonyítják Jehovának a hű emberekkel való cselekedetében kiemelt tények, hogy a neve igazolása a legnagyobb fontossággal bír?

17 Indokold meg az általában uralkodó nézetet, miszerint a "lelkek megmentése" képezi a Legfelségesebb legfőbb szándékát! Mi volt a célja a templom megtisztításának az Úr Jézus visszajövetelekor?

18 Vázold azt a munkát, amely pünkösdtől az Úr visszajöveteléig folyamatban volt; valamint az Illés-korszak munkáját!

19 Mi történt Krisztus Jézusnak a templombajövetelekor? Milyen munka folyt a templom megítélése előtt Isten népe között? Mi volt a célja ennek? Milyen kimenetele lett ennek az ítélkezésnek?

20-22 Kiket gyűjtött az Úr a templomába? Milyen célból?

23 Utalj a jelen óra fontosságára Ésaiás 43:9-12 és 28:21-el kapcsolatban!

24-25 Abdiás 1-el kapcsolatban ki ellen kell hadra kelni? és miért?

26-28 Indokold meg, miért van civakodás Isten népe egyes csoportjaiban!Mit mond a Szentírás az Úr népe csoportjaiban való becsvágy, önzés és zúgolódás bíztos következményére vonatkozólag?

29 Hogyan viselkednek a szervezet minden más tagjával mindazok, akik valóban a templomsereghez tartoznak? Ha a csoport valamelyik tagja ellen vádat emelnek, hogyan kell azt tekinteni? és miért? Ha a vádak igazaknak látszanak, mi a helyes eljárás és miért?

30-31 Mi a helyes eljárás, ha olyanok vannak a csoportban, akik zavart és szakadást akarnak előidézni?

Felelős J. J. Detrick ml, Praha-Vysocany, Podvini 184.- R. Brezina Praha, nyomása.

162

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

25. évfolyam

1938 október 15

19-20szám

Egység a cselekedetben

(Folytatás)

³³ ” Hogy a magukat a templomban lévőknek állítók között olyanok is vannak, akik hamis vádakat terjesztenek testvéreikről, vagy a testvérekről rosszat beszélnek, illetve oly dolgokat, amelyek alkalmasak őket' mások előtt lekicsinyelni, abból kitűnik, hogy az ilyen gonosz nyelvek vagy készakarva és gonoszul kárt akarnak okozni másoknak, vagy pedig szellemi betegek vagy agyalágyultak. Ha gonoszságból másoknak kárt okozni vagy zavart előidézní törekszenek, meg kell dorgálni őket, s ha nem akarnak megjavulni, nem szívlelik meg az ily figyelmeztetést, akkor az apostol utasítása teljesen figyelmen kívül kell hagyni őket. Ha szellemi betegek s alkalom nyílik nekik segíteni, meg kell tenni, amint a következő Íráshelyek mutatják. A szellemi betegekről van megírva: "Szenved-é valaki köztetek? Imádkozzék. Öröme van-é valakinek? dicséretet énekeljen. Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság metartja a beteget és az Úr felsegíti őt, s ha bűnt követett is el, megbocsáttatik neki. Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok; mert igen hasznos az igazak buzgóságos könyörgése. -- Atyámfiai, hogyha valaki tiköztetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti őt valaki, tudja meg, hogy aki bűnöst térít meg az ő tévelygő útjáról, lelket ment meg a haláltól és sok bűnt elfedez. - Jakab 5:13-16, 19, 20.

³⁴ Ha valaki az Isten felkent népe egyik csoportjából másikról rosszat beszél, biztosan eltévelyedett az igazságtól s az Úr ellen vétkezik s az örök pusztulás vaszedelmének van kitéve. Ha tehát az eltévelyedett a testvéreknél segítséget keres, akkor a "vének" illetve a Krisztusban érett testvérek jöjjenek össze az eltévelyedettel, imádkozzanak felette és mutassák ki neki a Szentírásból azt a nagy kiváltságot, amely az Úr örömével jár s amit a fejnek olajjal valómegkenése szemléltet. Az Úr nagy kegyelméből egy ily intézkedésről gondoskodott, hogy a testvérek a betegeknek segítséget nyújthassanak s őket az eltévelyedésről visszavezethessét, ami az eltévelyedettnek a romlástól való megmentését és sok bűn elfedezését idézheti elő.

³⁵ A templomban levők mindannyian tartsák figyelembe, hogy az Ördög az "asszony magvát", amelyre Krisztus a bizonyságát bízta, vagyis Isten maradékát megsemmisíteni törekszik, s akik valóban a templomhoz tartoznak , mindannyian éberek, hogy a testvéreiknek segítsenek s az Ördög gonosz szándékát meghíusitsák. Az Isten felkentjei egy teljesen különálló osztályt alkotnak; s ha valaki közülük az előírt útról letévelyedett, az ilyen eltévelyedett a halál veszedelmébe került, amelyből nincs feltámadás . Azért az összes hűségesek arra kell figyeljenek, hogy a templomsereg tagjaival ne cselekedjenek rájuk hátrányos dolgot; ellenkezőleg, mindent el kell követni a templom tagok védelmére és segítségére. Mindannyian egyek Krisztus Jézusban, s a Krisztus szeretete köti össze mindazokat, akik egy szellemben vannak. A szeretet, az önzetlenség teljes kifejezése kell legyen a templomsereg tagjai minden cseleke-

detének az indító oka másokkal szemben. A Pál apostol által régen feljegyzett figyelmeztetés teljesen összhangban van ezzel: Annakokáért amig időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a hitünk cselédjeivel." - Gal. 6:10

³⁶ Az Úr felkentjei között nem szabad előfordulajanak személyeskedések és mende-mondák. Senkivel szemben nem szabad pártoskodni. ( Jakab 2:2-4) A Krisztusban levők nem élhetnek önmaguknak, hanem Krisztusért, a Királyért kell éljenek s benne az egész Krisztus bennfoglaltatik. "És azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne maguknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámadott. Azért mi ezentúl senkit senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden." - Kor. II. 5:15-17.

³⁷ A jelen idő az Isten népe közötti béke ideje, valamint Isten népének az ellenség elleni hadjáratban való egységes eljárás ideje. Ez azt jelenti, hogy a felkentek között teljes egység és összhang kell uralkodjon. Az apostol a felkenteknél található és szükséges ily összetartást vagy a cselekedetben való egységet egy képletes kifejezéssel illusztrálja: "Csakhogy a Krisztus evangéliumához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt haljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy szellemben, egy érzéssel viaskodván az evangélium hitéért; és meg nem félemlvén semmiben az ellenségek előtt. A ti bátorságotok azok számára azok számára az őket fenyegető pusztulás biztos jele lesz, számotokra azonban az üdvösségetek biztos jele, - egy Istentől származó jel. Mert néktek adatott az a kegyelem a Krisztusért, nemcsak hogy higyjetek ő benne, hanem hogy szenvedjetek is ő érette, ugyan azt a harcot tovább folytatván, amelyet egykor nálam láttatok s amelyről még most is hallotok, hogy benne vagyok."-- Filippi 1:27-30; Weymouth.

³⁸ Az Úr szervezete nincs részekre osztva. A Krisztusban s így a templomban lévők között nem lehet civakodás és zűrzavar. Aki hajlamos a nyugtalanság vagy szakadás keltésére, vagy aki az Úr munkája végrehajtásának módja ellen zúgolódik és panaszkodik, egész biztosan kivettetik. Akik Krisztusban levőknek hiszik magukat, mindannyian törekedjenek a testvéreikkel való békére és összhangra s mostantól fogva tartsanak távol maguktól mindenféle viszálykodást és zavart. Isten a testbe helyezte a tagokat, amint neki tetszett, és mindenkinek teljesítendő kötelességet utalt ki. A test egyetlen tagjának sincs jogában igénybe venni egy másiknak az idejét és erejét, hogy megvitassák az azok közötti vitát és zavart, akik állításuk szerint Istennek szolgálnak. Ha kettő vagy több között félreértés támad, akkor simítsák el azt a Szentírással összhangban haladéktalanul magatok között. Az Isten népe felkent serege között a multban ha előfordultak is zavarok, többé nem szabad előforduljanak. A colombusi kongresszuson az egész gyülekezet a helyére való felállással juttatta kifejezésre készségét, hogy hazatérésük után jövőben mindennemű viszálykodást és zavart kerülni fognak.

163

Egyesek ugyan nem tartották meg ígéretüket, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a csoportokban lévő egyenlőtlenségről szóló panaszok sokkal ritkábbak, mint a multban voltak. Reméljük jövőben többé nem válik szükségessé ily panaszok beküldése. Álljunk mindannyian együtt, egyvonalban az ellenséggel szemben, és használjuk fel minden erőnket és képességünket Jehova neve és királya dicsőítésére. Ez a legnagyobb kiváltság, amely valaha teremtményeknek osztályrészül jutott. Ehhez hasonló kiváltságot soha többé ember nem kap a földön. ki akarjátok mutatni e nagy királyság iránti érdekeléseteket, vagy pedig amellett akartok kitartani, amit "jogaitokként" igényeltek? Gondoljatok arra , hogy midőn beleegyeztetek Isten akaratának a cselekvésébe, minden személyes jogaitokat feladtátok, s hogy most az egyedüli kötelességetek abból áll, hogy Jehova nevét dicsőítsétek, amint meg parancsolta néktek.

³⁹ A felkentek most kifejezetten megbízást kapnak, hogy a királyság zászlaját magasra emeljék és mindenkivel tudassák, hogy a jelen kor Jehova neve igazolásának az ideje, s hogy ezt a nagy munkát biztosan keresztül viszi; Jehova Krisztus Jézus útján rövid időn belül megsemmisíti a gonoszokat és a törvénytelenség cselekvőit. Mindazok, akik biztonságban akarnak lenni szilárdan Isten és felkent királya mellett kell álljanak. Itt nem egy kultusz mozgalomról van szó, hanem a kultusz és a Sátán szervezete minden része ellen való egységes fellépésről. Jehova már évszázadokkal ezelőtt előkészületet tett éppen erre az órára, s most elérkezett az idő, hogy végre hajtsa jogos bosszúját királysága minden ellenségein. Mindazok, akik most megakarják őrizni Isten iránti tisztaságukat és ragaszkodásukat, a királysággal szemben teljes és feltétlen ragaszkodást kell tanusítsanak; mivel Jehova a királyság által igazolja a nevét. Most elérkezett az idő, amidőn a Krisztus szeretete az összes felkenteket szilárdan összeköti. Ez azt jelenti, hogy közöttük többé nem szabad önzést találni. Az Úr a felkent templom-seregére bízta a királyság érdekeit, s teljes és tökéletes hűséget követel tőlük a királyság érdekeinek az előmozdításában való egységes eljárásban. Ha valaki magát a Krisztusban lévőnek állítja s amellett a királyság érdekeivel ellentétben a saját személyes érdekeit igyekszik előtérbe helyezni, az ilyen nincs a templomban s következetesen nem tagja a választott szolgának. Akik a templomhoz tartoznak, a királyság érdekein kívül mindennel szemben vakok. "Kicsoda oly vak, mint az én szolgám? és oly süket, mint az én követem, akit elbocsátok? Ki olyan vak , mint az Úr szolgája?"(Ésaiás 42:19) Egyike vagy te az Isten kiválasztottainak és felkentjeinek, akik kiválasztattak a világból, hogy bizonyságot tegyenek szent nevéről? Akkor vigyáz, hogy e nagy kiváltsághoz méltóan viselkedjél! E kiváltság pedig abban áll, hogy most összeköttetésben lehetsz Krisztus Jézussal az igazolás nagyszerű munkájában.

Társak

⁴⁰ A felkent templomsereghez tartozók most mindannyian részt vesznek Jehova "szokatlan munkájában" neve igazolására. Az ilyenek most Isten szervezete láthatatlan részének első sorában vonulnak fel az ellenség ellen és leleplezik a képmutatást és a hiszékenykerítést., és leleplezik a képmutatást és a vallásos zsarolást. A dicsőítő énekeik pedig az Úrban vetett teljes bizalmat és azon meggyőződést árulják el, hogy a Krisztus Király

győzelme biztos és küszöbön van. A vőlegény és a menyasszony együtt vannak ; "és a szellem és a menyasszony ezt mondják: "Jöjj!" Azénekük pedig azoknak a fülébe jut, akik jóakarattal viseltetnek Isten iránt és az igazság után vágyakoznak. Ha az ilyenek tudomást szereznek a dicsőítő énekről, örömmel csatlakoznak a felkentekhez és ezt mondják:"Jöjj!"

⁴¹ A„nagy sokaság** együttműködik a „kicsiny nyájjal" Jehova dicsőítésében. A teljes egységüket és összhangjukat úgy a Szentírás, mint a szemünk szemünk előtt lejátszódó események igazolják. Ez a minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből jövő nagy sokaság most megjelenik Isten trónja előtt és a felkentekkel és a menny angyalaival együtt énekli a Legfelségesebb Csöségét. (Jelenések 7:9—12) A felkentek és társaik egyesültek tehát a cselekedetben és együtt hirdetik, hogy a jJehova igazolásának a napja elérkezett. Senki se pazarolja el most idejét és erejét és ne veszélyeztesse örök életét kevésbé fontos dolgok feletti vitatkozásokkal azok közül, akik azt állítják, hogy szeretik Istent. Ami minden fáradságot megér, az az Isten országa Krisztussal az élen. Minden más kevés jelentőséggel bír és nem méltó a tanulmányozásra. A legcsekélyebb mértékben sem bátortalanodjon el egy sem, akik Isten és felkent királya oldalán állanak. Minden erődet használd fel Jehova nevének a dicsőítésére, mivel nagyon jól tudod, hogy ennél többet nem kíván. A te hited szerint legyen! Ha szilárdan állsz és folytatod megbízatásod és kötelességed örömteljes teljesítését, nem mondhatsz csődöt. A harc nem a tied, hanem Istené. Mindig figyelemben kell tartani a következőket: Jézus megváltotta az emberi nemet a saját vérén; Jehova Krisztus Jézus által a megváltottak közül egy népet választott ki a neve számára; a hű szolgaosztály most egyesült a templomban az Úrnál és egymással összhangban tevékenykednek; és társaik, a "más juhok" a trón előtt vannak. Mindannyian teljes összhangban kell közreműködjenek Jehova dicsőítésére és magasztalására. Krisztus Jézus, Jehova nagy végrehajtó tisztviselője nemsokára teljesen megsemmisíti a király összes ellenségeit, s azután az a boldog idő következik, amidőn minden lélek a Legfelségesebbet fogja dicsőíteni. — 150. zsoltár 6.

Tanulmánykérdések

32-34 Milyen intézkedést tartalmaz a Szentírás az itt a 32. bekezdésben vázolt körülmények közötti eljárásra vonatkozólag?

35-36 Milyen fontos tényt kell mindég szemelőtt tartson mindenki a templomban? Hogyan befolyásol valakit a testvéreivel való viselkedésében és eljárásában, ha e tényeket felismeri és értékeli? Mit mond a Szentírás a személyeskedésről és pártoskodásról?

37-38 Alkalmazd a Filippi 1:27-30! Miért oly fontos most Isten népe felkent seregének minden tagjára nézve, hogy kellőképpen értékelje a viszonyát, jelenlegi nagy kiváltságát, és felelősségét?

39 Milyen feladat lett most a felkentekre bízva? Mennyiben követeli meg a jelen helyzet a személyes és egyesült tevékenységet mindazok részéről, akik megakarják őrizni Isten iránti tisztaságukat?

40-41 Mit bizonyít, hogy a Jel. 17: és 7:9-12-ben megjövendölt tevékenység most folyamatban van s azt Jehova áldása kíséri? Hogyan kell eljárjon ma mindenki, aki azt állítja, szereti Istent, és milyen bizodalommal? Milyen fontos tényeket kell most az olyanoknak figyelemben tartani?

(Angol W. 1938 május 15)