Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/32

159

lekedetben. „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített." — Timotheus II. 3:16, 17.

²² A felszerelésük főrésze meg van s annak birtokába jutottak, amióta a templomba gyűjtöttek. Ezt a felszerelést nem azért nyerték, hogy számukra a tétlenségben való nyugalom helyét vagy állapotát szerezze, hanem hogy mindannyian hozzálássanak a templomsereghez tartozók azon feltett szándéknak a keresztülviteléhez, amelyre kiválasztattak. S mivel ők a Jehova neve szá­mára választattak ki, bizonyos, hogy a teendőjük a Jehova nevének a proklamálásából áll, ami köz­vetlenül Armageddon előtt kell megtörténjen. Ezért a cselekedetben való teljes és tökéletes egység a köte­lessége a felkent templomsereg minden tagjának.

²³ A jelenkor a Jehova napja, amelyet a feltett szán­déka végrehajtására rendelt, s a népére, vonatkozó fel­tett szándéka az, hogy a nevét hirdesse! Ezért mondja népének: ’Ti vagytok az én tanúim, mondja Jehova, hogy Isten vagyok.' (Ésaiás 43:9—12) Ez az az idő, amidőn ezek a felkent tanuk a mi Istenünk bosszuállá­sa napját kell hirdessék. Évszázadok teltek el azóta, hogy az Úr hozzálátott egy népet választani a neve szá­mára, s most mivel ez a nép kiválasztatott a világból és az Úrhoz gyűjtetett, ütött a döntő óra. Most a nagy tetőpont idején élünk, amidőn Isten népe összegyűjtetett és szabályos megbízást nyert annak a munkának az elvégzésére, amelyet Jehova előre elrendelt és évszá­zadokkal ezelőtt elhatározott. Jehova Isten Krisztus Jézus által felkelt és végzi munkáját, illetve a „szokatlan munkát". A neve számára kiválasztott nép az ő szer­vezetében van és az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága és vezetése mellett e "szokatlan munkának" kell szen­telje magát, s a templomsereghez tartozóknál senkire nézve sincs kivétel. (Ésaiás 28:21) A Jehova most folyamatban lévő „szokatlan munkája" ledönti a védő­bástyákat, amelyek mögül a vallásoskodó hiszékenykerítők évszázadokon keresztül működtek, Isten és Krisztus Jézus nevét csalásra használták, hogy a rá­galmazó, rossz szokásokat használják. Az Ördög vallást szerzett Jehova nevének a meggyalázására, s az Ördög eszközei tovább folytatják vallásoskodó zsarolásukat.

²⁴ Ez a gonosz vallásszervezet a világban működik; s Isten ezt paráznának vagy egy rossz asszonynak bé­lyegzi, amely Isten és mindazok ellensége, akik az igaz­ságosságot szeretik és az igazságtalanságot gyűlölik, s ennek a gonosz ellenségnek nemsokára el kell pusztul­nia. Jehova azért megparancsolja felkenteinek: „Kel­jetek fel ... ellene ... haddal!" (Abdiás 1) Maga Isten és Krisztus Jézus, a nagy ítéletvégrehajtója is felkel­tek az ellenség ellen, és egész szervezetének meg van parancsolva, hogy keljen fel és engedelmeskedjék az Úrnak. s amit a templomseregnek most tennie kell az, hogy a Legfelségesebb nevéről bizonyságot tegyen, mia­latt a hadjárat folyamatban van. Ez a hadjárat nem emberek harca; ez az Úr háborúja. A főparancsnok maga az úr Jézus Krisztus; ö vezeti a haderőket az ellenség ellen és vezéreli, oktatja és irányítja mindazokat, akik Jehova oldalán vannak. „Imé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek." — Ésaiás 55:4.

²⁵ Az egész templomsereg direkt az ő parancsnoksága alatt áll; mindannyian teljesen kell engedelmeskedjenek az Úr parancsainak, különben mindannyian elpusztulnak. (Csel. 3:23) Szakadás nem lehet közöt­tük. A templomsereg tagjai teljesen összhagban kell legyenek az Úrral és egymás között s ez az egység fenn is áll. Teljes összhang és egyetértés kell uralkodjék a cselekedetükben, illetve egyetértés annak a munkának a keresztülvitelében, amelynek az elvégzését most Isten megparancsolta. Akik értékelik a kiváltságukat, nemcsupán egységben óhajtanak lenni, hanem az Isten aka­rata keresztülvitelében egyetértéssel és tetterővel elő­nyomulnak.

Zavarcsinálók

²⁶ Az Úrnak szervezete van a földön, amely parancsnoksága alatt cselekszik és az ő munkáját végzi. Ez a szervezet nem valamely emberé s azért nem is áll vala­mely ember hatalma alatt. Az Illés-korszak folyamán becsvágyó emberek is voltak a felszenteltek közölt, akik másoktól csodálatot és tisztéletet vártak, mivel nem sikerült nekik ily tiszteletben részesülni zavarcsinálásra adták magukat. Ezek közül egyesek megkíséreltek napjainkig együtt haladni a templomsereggel. Isten népe, között azonban nincs hely az ilyenek számara, és semmi mentséget nem lehet felhozni,az ily zavarcsinálók érdekében. Senki sem maradhat az Úr szervezetében, csak ha az önzetlenség indítja Isten szolgálatára. Az Úr világosan feltárja Igéjében, hogy a zavarcsinálók ki tétetnek és az sötétségben taszíttatnak. Mindazokra a kinyilatkoztatott igazságokra való tekintettel amelyeket az Úr az utóbbí néhány év alatt közölt, úgylát­szik egyes csoportokban még mindig vannak olyanok akiknek a zavarcsinálásban telik örömük Az ily zavarkeltők nem tartoznak azokhoz, akik az Úr neve szá­mára kiválasztattak; ezek nem tartoznak a„templomsereghez. Azok között, akik valóban felkenettek, nem fordulhat elő zavargás, viszálykodás és civakodás, mivel ma az Isten munkájával megbízottaknak abban telik örömük, hogy az ő akaratát cselekedjék s azért minden időben egyetértésben vannak. Időről*időre jelentik nekünk, hogy bizonyos csoportokban civakodás áll fenn. Annyi biztos, hogy az önzés az ily civakodásnak az indító oka s hogy a civakodók becsvágyók és nem tartoznak a templomsereghez. Egyesek lehet, hogy bejuthattak a templomba, de még hogyha így is történt volna, mint civakodók és zavarcsinálók nem maradhatnak meg ottan. Az egykor a királyság várományosait alkotó izgatókra vonatkozólag mondja világosan az Úr: "Az embernek Fia elküldi angyalait, és országából összegyűjtik a botrákozásokat mind és azokat is, akik gonoszságot cselekszenek" — Máté 13:41

²⁷ Az izgatók megbotránkoznak azon a módszeren, amellyel az Úr a munkát végzi. Ha örömük telne az Úr munkájában és az abban való részvételben akkor soha nem nem csinálnának zavart, sőt még csak meg sem tűrnék azt maguk között. De ellenkezőleg, kitartanak önfejű cselekedeteik mellett ás nem veszik figyelembe az Úr szervezetét s a jövendöléseket, amelyeket az Úr szervezete útján feltár, ezért törvénytelenek és gonoszság cselekvői. Az Úr angyalai, akik a templomban az ő parancsai szerint szolgálnak, kiűzik az ily zavargókat a templomból, s ezek a romlásba mennek.

²⁸ Vegye figyelembe mindenki, aki hajlamos az Úr szervezete ellen vagy azon módszer ellen zúgolódni vagy panaszkodni, ahogyan ez a szervezet a munkát végzi, hogy mi vár reá, ha idejében meg nem változtatja az útját. Az Úr nem tűr meg zavart a munkájában, még a zavarkeltés megkísérlését sem. Ha valaki önfelmagasztalásra és az emberek dicséretére törekszik vagy a csoporton uralkodik s így akarja kielégíteni saját önző vágyait és kívánságait, engedje magát figyelmeztetni, hogy ez az út egész biztosan az örök sötétségbe vezet. Senki sem próbálja őt a helytelen útjában megakadályozni, s azért az ily rendbontók maguk kell viseljék a felelősséget sorsukért. Aki az Úr helyeslését akarja élvezni, figyelembe veszi az ő Igéjében feljegyzett e figyelmeztetést, mindennemű civakodást és zavart kerülni fog s az Úr kiválasztott népének a tagjai tökéletes összhangban együttműködnek.A becsvágyókat, önzőket és zúgolódókat a Szentírás a következő szavakkal írja le: "Ezek szennyfoltok a ti szeretetvendégségeiteken, tartózkodás nélkül veletek lakmároznak, magokat hizlalják: víztelen szelektől hányt-vetett fellegek; elhervadt, gyümölcstelen, kétszer meghalt és tőből kiszaggatott fák ... Ezek zúgolódók, panaszolkodók, a magok kívánságai szerint járók; szájuk kevélységet szól, haszonlesésből személyimádók ... Tengernek megvadult habjai, a maguk rútságát tajtékozók; tévelygő csillagok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva örökre. ( Júdás 12, 16, 18) Az a tény, hogy egy cso-