A lap korrektúrázva van
157
nem átöröklés folytán kerültek a halál rabsága alá, jogosan megválthatók voltak és Isten akarata és végzése szerint életet nyerhettek. A váltságdíj egy tökéletes
ember élete kellett legyen, mivel Adám leszármazottai egy tökéletes ember bűne és gonosztette miatt kerültek a bűn és halál hatalma alá. Egyetlen földi ember sem volt képes visszaváltani Adám leszármazottait, mert mindannyian tökéletlenek. Amidőn Jehova a szeretett Fiát a földre küldte s ez testté lett, akkor az ember Jézus az emberi élet minden jogaival rendelkezett s mindazzal, ami elegendő volt arra, hogy az Adám leszármazottai érdekében való váltságdíjat vagy vétel árat alkossa. Jézus tökéletes emberré lett, hogy az Adám leszármazottait megválthassa.
12 A váltságdíj olyasvalamit jelent, amivel valamit feloldanak vagy kiváltanak; egy megváltóárat. Ez egy olyan ár, amit egy ítélet alatt tartott szabadonbocsátásáért fizetnek. Jézus saját szavai szerint Jézusnak egyebek között Isten megbízásából következőt kellett cselekedje: "Azért szeret engem az Atya, mert leteszem az életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi el azt én tőlem, hanem én teszem le magamtól. Van hatalmam letenni és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az Atyámtól. (János 10 :17, 18) Jézust mint embert megölték és Isten szellem szerint feltámasztotta őt a halálból. (Péter I. 3:18) Miután Jézus feltámadott, még mindig hatalmában volt újra felvenni az emberi életet, amint azt az előbb idézett szövegben maga megmondotta; mindazáltal nem az Jehova akarata, hogy ezt megtegye, s mivel Jézusnak minden időben az Atyja akaratának a cselekvésében tellett az öröme, nem vette vissza az emberi életet. Jézus e tökéletes emberi életnek az értékét vagy jogát a mennyei kegyelem trónja elé tárta, s ott bűnáldozatként vagy a bűnért való áldozatként lett felhasználva, amely bűn az emberiséget rabságában tartja. Jézus emberi létjoga volt a megkövetelt, pontosan megfelelő ár s azért az a váltságdíj Adám leszármazottaiért. Amidőm Jézus a kegyelem trónja előtt az emberi életre való jogát bűnáldozatként bemutatta, megvásárlás útján Adám leszármazottai tulajdonosává lett. (János 10:10) A váltságdíj a pontosan megfelelő ár a szükségessé vált vásárlásra és az Jézus Krisztus tökéletes emberi életéből áll. A „bűnáldozat" a binősök megváltására kifizetett váltságdíj. Meg van írva; 'Vérontás nélkül nincs megbocsátás/ (Zsidók 9:22) Az ember Krisztus Jézus kiontotta vérét s az emberi életjogát a vér szemlélteti. A halálból feltámadván, átadta az isteni Jézus a vásárló árat, illetve az emberi életre való jogát s kifizette azt a bírói széknél a mennyben. Ezáltal megvette Adám leszármazottait s azok egyedüli jogos tulajdonossává lett. Ezért van megírva: „Mert áron vétettetek meg." (Kor. 6:20) „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyom váltottatok meg az atyáitoktól örökölt hiábavaló életetektől: hanem Krisztus drága vérén, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén." (Péter I. 1:18, 19) A vásár ott végbement s Jézus azóta vétel útján az ember Adám leszármazottai jogos tulajdonosa.
13 Nem szolgál a váltságdíj Adám minden leszármazottjának javára, s nem foglalja magában magát Adámot is? Nem; csak azok javára szolgál, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban és engedelmeskednek neki. (János 3:16, 17) Adám nem volt megváltható; mivel az ellene elhangzott ítélet végleges. A leszármazottai ellen nem hangzott el ítélet, s ezért lehetséges őket megvenni vagy megváltani; mindazáltal ez a vásárlás nem szól automatikusan mindenki javára, hanem csak azok javára, akik hisznek az Úr Jézus Krisztusban s cselekszik Isten akaratát. „Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (János 3:35, 36) Ezzel összhangban van megírva: „Valamint az ember Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja életét váltságul sokakért." (Máté 20:28) Ebből adódik az elvitathatatlan következtetés, hogy Jézus
váltságul adta magát mindazokért, akik hisznek benne és engedelmeskednek neki.
14 De nem azt mondja a Szentírás, hogy Jézus magát mindenkiért váltságul adta mint tanúbizonyság a maga idejében? Nem, az írás ezt nem mondja. A „mindenekért" szó nem található az eredeti szövegben, hanem azt csak a magyarázók fűzték hozzá. A szöveg így hangzik: „Aki adta magát váltságul mindenekért, mint tanúbizottság a maga idején, ami végett rendeltettem én hirdetővé és apostollá (igazságot szólok a Krisztusban, nem hazudok), pogányok [nemzetek] tanítójává hitben és igazságban." (Tim. I. 2:6, 7) Más szavakkal: Jézus élete váltságul adatott mindazokért, akik benne hisznek
és neki engedelmeskednek, s a maga idején erről bizonyság tétetik, s amint ez a szöveg kijelenti, különösen Pálnak lett kiváltságává és kötelességévé, hogy erről az igazságról mások elölt bizonyságot tegyen. (Lásd Az őrtorony 1934 évi 91, 92. oldalát.)
15 Amidőn Jézus a törzsen meghalt, megszerezte a váltságdíjat s az egy értékké lett. Amidőn Jehova Krisztus Jézust a halálból feltámasztotta s a mennybe felmagasztalta és Krisztus Jézus ott a mennyben a váltságdíjat bűnáldozatként bemutatta, a cselekedet teljessé lett; s ettől kezdve Adám minden egyes leszármazottja Krisztus Jézus tulajdonát képezi, hogy vele Isten akarata szerint járjon el. Akkor Jézus az Adám leszármazottait a „saját vére által szerezte meg". (Csel. 20:28; Efézus 1:14; Kol. 1:14; Zsidók 9;14; Péter I. 1:18, 19; Jel. 1:5) A megváltás csupán az embereknek a halálból való megmentése céljából történt? Nem, nem ez volta főcél. A megváltás megnyitotta az utat az emberek számára, hogy az esedékes időben az Úrra hallgassanak és éljenek. Lehetővé tette az embernek, hogy kimutassa Jehova iránti tisztaságát mint neve igazolója, és bebizonyítsa, hogy Sátán hazug. Jehova Jézust teljes hatalommal és tekintéllyel ruházta fel, hogy életet adjon azoknak, akik benne hisznek és néki engedelmeskednek. Azért van megírva, hogy az élet Isten kegyelmi ajándéka Krisztus Jézus által. (Róma 6:23) Az adományozó és az adomány elnyerője beleegyezése nélkül semilyen adományból nem volna haszon.
Az ő neve
16 Pünkösdkor Krisztus Jézus megkezdte az emberek kiválasztását, akik alkalmat kellett nyerjenek az Isten iránti tisztaságuk bebizonyítására, s akik így beigazolták őszinteségüket, a Legfelségesebb neve bizonyságtevőivé lettek. Körül-belül 400 év telt el Adámnak halálra ítélése óta, s addig egyetlen ember sem nyert életet. Ábeltől Keresztelő Jánosig csak nagyon kevesen igazolták be Isten iránti ragaszkodásukat s részesültek tőle jó bizonyságban; mindazáltal ezek közül sem nyert egy sem életet, mert Jehova feltett szándéka az, hogy előbb egy népet választ ki a neve számára s ezek Krisztus Jézussal együtt az ő tanúivá kell legyenek. (Zsidók 11:39, 40) Isten megengedte, hogy az ördög Jóbot megtámadja és üldözze, de nem engedte meg az Ördögnek
Jób megölését. (Jób 2:6) Isten megengedte, hogy Jézust az Ördög üldözze és gyalázza a leggyalázatosabb halálig, és Jézus minden körülmények között beigazolta tisztaságát. Jézus esetében Sátánnak alkalma volt arra, hogy az elvetemedett állításának a megvalósításában a legvégsőkig menjen, de ez a kísérlete csődöt mondott. Jézus a Jehova Isten iránti hű ragaszkodása miatt mint szellemi teremtmény feltámasztatott a halálból és a mennyei legmagasabb hivatalra emeltetett. Megint bebizonyult, hogy Sátán hazug és Jehova hatalomban mindenek felett áll. Úgy mutatkozik, hogy pünkösdtől Jehova nem csak be akarta bizonyítani, hogy Sátán hazug, hanem hogy az emberek közül 144 000 más teremtményt is ki akar választani, akik a Jézus nyomdokain haladnak s Isten iránti hűségüket mindhalálig bebizonyítják; és Jehova úgy intézkedett, hogy az ily hűségesek Krisztus Jézussal egyesüljenek abban a munkában, a melyet Jehova közvetlenül Sátán és annak szervezete megsemmisítése előtt végeztet. Ha a Jézus
