Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/31

158

halálának és feltámadásának egyetlen célja az emberek megmentése lett volna. akkor semmi oka nem lett volna, hogy az emberek közül egy külön osztály válasz­tassák ki, hogy azok Jehova nevéről bizonyságot tegye­nek. Az a tény, hogy Jehova először egy népet választ ki a neve számára, amely mások előtt bizonyságot kell tegyen Jehova nevéről és királyságáról, véglegesén bi­zonyítja, hogy a neve igazolása sokkal fontosabb, mint az emberek megmentése. Jézus apostolai voltak az elsők, akik részesültek a váltságdíj jótétetményében, ami a szent szellemnek rájuk való kitöltéséből tűnik ki, s akkor és ott kezdődött meg a munkájúk Isten akarata szerint, amely munka a Jehova nevéről való bizonyság­ tevésből állott. Erről mondja az apostol: „Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa á Krisztus Jézus­ban jó cselekedetekre, amelyeket élőre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk." (Efézus 2:10) Ezzel" ki van mutatva, hogy az apostolok Jehova, alkotásai vagy munkái, Jézus Krisztus által teremtettek, kineveztettek e meghatározott jó munkára, s hogy mindazok, akik Jézus nyomdokain járnak, szintén Krisztusban egy ha­sonló jó munkára teremtettek, s ez sokkal nagyobb fontossággal bír, mint a teremtmények megmentése.

¹⁷ A vallásoskodók azt az ördög tant hangoztatták, hogy Isten minden lelkészre a lelkek megmentésének a munkáját bízta s a Legfelségesebb legfőbb szándéka az embereknek a „tisztítótűzből" való kiszabadítására és az „Őrök gyötrelemtől” való megmentésére irányul. Az ily hamis tanók az Ördögtől származnak s az ördög embereket használ azok hirdetésére. Az ily vallásoskodók minden időben Isten akarata ellen dolgoztak, "akármi­lyen szándékkal" is'cselekedtek. Az Isten népe „Illés-korszaka” alatt is voltak a magukat Isten akarata cse­lekvésére szenteltek között egyes kevesek olyanok, akik "igazságban vittek ételáldozatot az Úrnak". E korszak alatt főképpen a következőket hirdették az embereknek: Isten most megszabadít egyes keveseket, akiket felmagasztal a mennyben, hogy ott Krisztus Jézussal uralkodjanak és részt vegyenek az emberi nemnek tökéletességre való helyreállításának a munkájában; hiszen Jézus váltságul adta az életét mindenkiért. — Jehova neve és annak a Király és királysága által való iga­zolása nem csak figyelmen kívül lett hagyva, hanem csak keveset gondoltak arra, ha egyáltalán valamit gondoltak. A templom csak az Úr Jézus visszajövetele után tisztíttatott meg arra a célra, hogy a kipróbáltak szol­gálati kötelezettségre kirendelhetők legyenek, amelyre ki lettek szemelve, s azután vittek igazságban ételáldozatot az Úrnak. (Mal. 3:3) Az ilyenek meg lettek tisz­títva, hogy kiszabaduljanak a vallásból, s belőlük hű és odaadó szolgák és a mindenható Isten tanui váljanak, akik állandóan az ő dícséretét hirdessék és dicsőségéről beszéljenek.

¹⁸ Egy népnek a Jehova neve számára való kiválasztása a fontosság és idő tekintetében, pünkösdtől fogva első helyen állott.Az apostolok már a szolgálatuk kez­detén megértették Jehova e feltett szándékát s ezt ki­jelentették a következő számára.’ (Csel. 15:14) A Jehova neve számára kivá­lasztottak először a váltságdíj jótéteményében kell ré­szesüljenek, mivel hisznek Jézus Krisztusban, hozzá csatlakoznak és engedelmeskednek a parancsainak. Ebből észszerűen következtetni lehet, hogy sokan, akik hisznek Jézus Krisztus nevében és vallást tettek mel­lette, de nem mutattak további előmenetelt, nem tar­toznak a Legfelségesebb neve számára kiválasztott nép közé. Csupán hinni és nyíltan megvallani, hogy Krisz­tus Jézus az Isten fia, még nem elég. Oly előmenetelt kell mutassunk, hogy Isten iránti ragaszkodásunk bebi­zonyítsuk. Így folyt tovább pünkösdtől Jehova hű ta­núinak a kiválasztása, s ez a kiválasztás csak az Úr Jézus Krisztus visszajövetele s az övéinek hozzágyűjtése után kellett teljességre jusson. Az apostolok és mások abban a korban, akik az Úr Jézus Krisztusban hittek s neki engedelmeskedtek, kiválasztattak „Krisztus teste” tagjainak és a Jehova neve számára kiválasztott

népként; de hogy az apostolok elhunytától Krisztus Jé­zus visszajöveteléig hányan választattak ki, a Szentírásból nem tűnik ki, s egészen valószínű, hogy csak na­gyon kevesen választattak ki ez idő alatt. Ezt az a tény bizonyítja, hogy Krisztus Jézus az egyház Illés-korsza­ka folyamán a Jehova előtt való útegyengetés külön munkáját végezte, Isten üzenetét hirdettetvén az embe­rek között, mire 1918-ban Krisztus Jézus, a nagy Biró hirtelen a templomához jött és magához gyűjteni kezd­te azokat, akik áldozati szövetséget kötöttek Isten aka­rata cselekvésére, és előhaladtak az igazságosságba. -50. zsoltár 5.

¹⁹ Krisztus Jézusnak a templomhoz való jövetelekor a hű 'apostolok és mások, akik szintén mindhalálig hűek maradtak, feltámasztattak a halálból és az Úrhoz gyűj­tettek; ez ki van mutatva az Ige bizonysága által. (Tessz. I. 4:13—17) Ezután pedig a felszenteltek a földön tüzes megpróbáltatásnak lettek kitéve Isten akarata szerint, a kipróbáltak a templomba gyűjtöttek és Sión felépült. (102. zsoltár 16) Akik most a földön van­nak s a templomhoz gyűjtettek, azok a Jehova neve szá­mára kiválasztottak, és azért vannak a templomban, hogy a Legfelségesebb dicsőségét hirdessék. Mivel ők e célra választattak ki, nem szabad valamely teremt­ménynek a dicsőségét hirdetniük az emberek között. „És az ő templomában mindenki az ő dicsőségéről be­szél.” (29. Zsoltár 9; anyol ford.) A kipróbáltak gyüle­kezete előtt a templomban a Krisztusban érettebbeknek különös kötelességek lettek kiosztva, s az ő köteles­ségük volt, hogy másoknak, akik Isten és a Király szolgálatira törekedtek, segítségükre legyenek. Az ily kiváltságban részesültek közül egyesek hűségesen ele­get tettek kötelességüknek, míg mások elbizakodottan tanítókként léptek fel s abban találták örömüket, hogy a büszkeségük és becsvágyuk kielégítésére önmagukat magasztalják fel. Ezért mondottak csődöt ezek, amidőn az ítélet napja eljött s a templom megítélésénél kivet­tettek. A magukat teljesen az Úrnak szenteltek, akik bebizonyították hitüket és tisztaságukat, a templom megítélésénél helyeslésben részesültek és felvétettek a templomba. Hogy az Úr a templomához jövetele előtt a népe között egy bizonyos munkát végezett, azt célozta, hogy a Krisztusban érettek egy osztályát kifejlessze, akik a templomban, teljesen egyesülve arra a célra hasz­náltattak fel, amelyre kiválasztattak. Ezért van meg­írva: „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pe­dig pásztorokul és tanítókul; a szentek tökéletesbbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építé­sére.” — Efézus 4:11, 12.

Egység a cselekedetben

²⁰ Most tehát világos, hogy a templomhoz gyűjtettek egy kifejezett célból gyüjtettek oda, s ott tökéletes egy­ségben kell legyenek. Véglegesen és világosan fel van tárva, hogy Isten ezt a népet nagy neve számára vá­lasztotta ki. Ezek azok, akik eljutottak az Isten Fiában való hitnek és ismeretnek egységére, érett férfiuságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére. — Efézus 4:12, 13.

²¹ Az ilyenek Krisztus Jézusnál a templomban vannak, általa taníttatnak és vezettetnek, s többé nem emberek tanítják vagy vezetik őket s nem hányatnak ide s tova idegen tanokkal. Csupán azért gyűjtettek oda, hogy meg­meneküljenek, mialatt ott várnak, hogy felvétessenek a mennybe? Bizonyára nem. Ők ott egy meghatározott és kifejezett célból tevékenykednek. Az Úr visszajöve­tele előtt a szent szellem vezette őket s egy bizonyos mértékben a Szentírásban oktatást nyertek; de amióta a templomba gyüjtettek, mindannyian Istentől Krisztus Jézus által taníttatnak, s most megértik és értékelik Isten igéjét, mint soha azelőtt. (Ésaiás 54:13) Jehova világossága a templom fejéről kisugárzik a templomse­reg minden tagjára, s így az ismeretük növekedett. Ebben a megnövekedett ismeretben azért részesültek, hogy a templomsereg egy nagy és jó munkára felkészüljön, ami teljes és tökéletes egységet követel a cse-