Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/29

156

növeli a felelősségüket is. „Boldog az, akit te kiválasz­tasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a tornácaidban; hadd teljesedjünk meg házadnak javaival, templomodnak szentségével!" (65. zsoltár 5) „Boldogok, akik lakoznak a te házadban, dicsérhetnek téged szüntelen!" — 84. zsoltár 5.

⁶ Mivel a felkentek az Isten szervezetében van­nak és Isten sok jövendölést feltár előttük, most egy nagy, fenséges állást töltenek be, amelyre az Úr emelte őket. Csak javunkra válhatik, ha itt visszapillantást teszünk arra az útra, amelyen népét Jehova vezette, és meglátjuk, hogy a felkentek miért nyerték el e kiváltságos és felelősségteljes állást.

A mag

⁷ Lucifer kapzsi lázadása által zavar állott be Jehova világegyetemes szervezetében. Nagy hatalommal és dicsőséggel rendelkező angyalok elhagyták kiváltságos állásukat, hogy csatlakozzanak a Gonoszhoz annak a mindenható Isten elleni lázadásában és árulásában. A tökéletes ember összeköttetésbe lépett az Ördöggel és Isten az embert teljesen igazságosan halálra ítélte. Mindezek felett pedig a Legfelségesebb neve a lázadó útján megkezdett pálya által nagyon meggyaláztatott. Azután a mindenható Isten ismertette feltett szándékát, hogy egy „magot" fog létrehozni, kiáltal a föld minden nemzetségei alkalmat nyernek az élet megszerzésére, valamint kijelentette, hogy egy Sionnak nevezett fő­szervezetet hoz létre s azt a saját neve lakóhelyévé teszi; felépíti királyságát, miáltal az összes gonoszokat meg­semmisíti s minden engedelmeskedőt az élet áldásaiban részesíte, s hogy ez a mag egyben Jehova felkent Ki­rálya és igazolója is. Jehova hosszú időt használt feltett szándéka végrehajtására, s ez idő folyamán a gonosz lázadókat életben hagyta, de ismertette feltett szándé­kát, hogy meghatározott idejében megsemmisíti őket s szent nevét felmagasztalja és az egész világon hirdetteti. A nevének hirdetése, most aktuálissá vált s az a bejelen­tett végzése teljesüléseképpen folyamatban van; ez pe­dig közvetlenül a Gonosz megsemmisítése előtt kell megtörténjen. — Mózes II. 9:16.

⁸ Az időtartammal a tetőfoknak a fontossága van kie­melve, amely tetőfok az isteni végzés végrehajtásakor lesz elérve; s az a nagy kegyelem, hogy ezen a tetőfo­kon Isten szervezetével együttműködhetünk és Isten "szokatlan munkájában" részt vehetünk, oly kiváltság, amely sokkal fenségesebb annál, hogy azt emberi nyel­ven ki tudnuk fejezni. Amidőn az emberek a múltban az embernek életre való megmentését Isten nagy vég­céljának tekintették, szemeik a sokkal nagyobb dolgok­kal szemben még zárva voltak, s azért az ilyenek sem nem részesültek a királyság látomásában, amely király­ság Jehova szent nevét végérvényesen igazolja és fel­magasztalja, sem nem volt fogalmuk arról a határtalan örömről, amelyben azok részesülnek, akik a mindenható Istennel szemben minden korokon keresztül lojálisak és hűek maradtak. Mégha az ember s annak megmentése az emberre nézve fontos is, a Legfelségesebb nevének az igazolásával összehasonlítva mégis csak csekély je­lentőséggel hír. „Minden népek semmik őelőtte, a sem­miségnél és ürességnél is alábbvalónak tartja. — És kihez hasonlítjátok az Istent, és minő képet készítetek ő róla? — Hát nem tudjátok és nem hallottátok-é, hát nem hirdettetett néktek ideitől fogva, hát nem értettétek-é meg a föld fundamentumait? Ki ül a föld kerek­sége fölött amelynek lakói mint sáskák előtte; ki az ege­ket kiterjeszti mint egy kárpitot, és kifeszíti mint a sátort lakásra: ki a fejedelmeket semmivé, teszi, és a föld bí­ráit hiábavalókká változtatja." — Ésaiás-40:17, 18, 21-23.

⁹ Gondoljunk mindig arra, hogy a Jehova neve bajba lett keverve, s azért dicsőséges nevét igazolni és örök­re tisztázni kell. „Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magukat mind a nem­zetek. és magasztalják őt. Áldott Jehova Isten, Izráelnek Istene, aki csodadolgokat cselekszik egyedül!" — 72. zsoltár 17, 18.

Megváltás

¹⁰ Az ember megváltása nem a legnagyobb jelentő­séggel bír? s nem ez a elgfőbb tanítás, amelyhez min­den más igazodik? A felelet tagadó kell legyen, külön­ben az ember megváltása a Jehova neve igazolásának is elejébe volna helyezve. A megváltásról szóló tanítás nem a legfontosabb, amely körül az összes többi tanítás forog. Az nem a kulcs, amellyel az összes többi tanítá­sokat megmérni s azok valódiságát kipróbálni lehetne. Jehova felsőbbsége a központi igazság, s az ő királysá­ga a próbakő, amelynél az összes többi tanítások kipró­bálva lesznek; mert a királyság az, amely Isten feltett szándékát keresztül viszi és nagy nevét igazolja. Az em­ber megváltása alá van rendelve, a legnagyobb jelentő­ség kérdésének. A vallás és a vallásoskodók évszáza­dokon keresztül elhomályosították a tulajdonképpeni vitakérdést; most azonban elérkezett az idő annak vi­lágos felismerésére. A vallásoskodók azt állították és még most is azt állítják, hogy Isten kitárja karját az emberek felé és magához hívja őket, hogy megmeneküljenek. Egy ily állítás nem csupán nem igaz, hanem egy további meggyalázása Jehova nevének. Isten nem kér senkit, hogy engedje magát, megmenteni, hanem az embereknek alkalmat nyújt a megmenekülésre, s en­gedi nekik dönteni, hogy mit akarnak tenni, s így az embereknek alkalom van nyújtva arra, hogy bebizonyít­sák az Isten iránti tisztaságukat. Az Ördög kihívta Jehovát, hogy oly embert teremtsen a földön, aki a legnagyobb próba alatt is hű maradjon. Ez felvetette a vitakérdést, hogy ki veti alá magát önként, próbának és hű marad Jehovához. Isten az ő szeretett Fiát küldte a földre, és ez testté vagy emberré lett. (János 1:14) Azáltal, hogy Jézus az ellenségtől mindenféle ellensé­geskedést és üldözést elszenvedne és Istennel szemben hű és igaz maradna — még a leggyalázatosabb halál elszenvedése árán is — teljesen bebizonyítaná, hogy Sátán, az Ördög hazug és méltó a pusztulásra. Ezért lett Jézus szenvedések által tökéletessé téve, s amidőn ily szenvedések alatt, sőt a halál elszenvedése árán is hű maradt s így bebizonyította tisztaságát, örök megmentés szerzőjévé lett. Azt is bebizonyította, hogy az Ördög hazug és megsemmisítésre méltó. Krisztus Jézus ítéletvégrehajtóvá tétetett s meghatalmazást és hatal­mat kapott az Ördög és annak minden csatlósa elpusz­títására. Isten akkor kezdte meg a neve igazolását, s most elérkezett az idő ennek bevégzésére. „Ámbár fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmessé­get; és tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik néki engedelmeskednek." (Zsidók 5:8, 9) „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképpen részese, lett azok­nak, hogy a halál által megsemmisítse azt, akinek hatal­ma van a halálon, tudniillik az Ördögöt." (Zsidók 2:11) Ha Sátán és összes haderői elpusztulnak, amit Jézus véghez fog vinni, akkor Jehova mindenekfeletti hatalma teljesen bebizonyul és neve örökre igazolva lesz.

¹¹ Isten azt is bebizonyítja, hogy Sátán hazug. Jehova ellenben a Legfelségesebh, amennyiben az Ádám leszármazottait megváltotta s amennyiben csak akik engedelmeskedtek s tisztaságukat Istennel szemben beigazolták, az ilyeneknek ajándékozott életet. Ezért intézkedett úgy, hogy Jézus emberi élete váltságdíjul legyen bemu­tatva az emberiség érdekében s azoknak megnyitsa az üdvösség és élet útját. Csak Ádám lett, kipróbálva, bű­nösnek ismerve és halálra ítélve. Leszármazottai nem állottak ítélet alatt. Az ítélet Ádám felett mondatott ki, nem pedig a leszármazottai felett. Mivel azonban a leszármazottai már a tökéletlen ember Ádámtól származ­tak, az örökölt tökéletlenség folytán mindannyian bűn­ben és mint bűnösök születtek. Mindannyiuknak szenvedni kellett az Ádám bűne következtében. A tökéletes ember Ádám élete elveszett, s a leszármazottai életjog nélkül születtek. Ádám nem váltható meg, nem térhet vissza s nem szabadítható meg a halálítélet alól anél­kül, hogy Isten a saját ítéletét megszüntetné; már pe­dig Isten nem változik meg. (Mal. 3:6) Ellenben Ádám leszármazottainak, akik nem a saját gonosztettük, ha­-