A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
9
zaddal ezelőtt jegyeztettek fel, de sohasem voltak időszerűbbek napjainknál: „Örvendj ifjú a te ifjúságodnak és vidámítson meg szíved fiatal korod (erőd) napjaiban s járj az útakon, amelyekre szíved von, az után, amiben szemed gyönyörködik, de tudd, hogy mindezért az Isten téged ítéletre von. Vesd ki a kedvetlenséget (van Ess: búbánatot) (vagy az okot az eljövendő búbánatra és haragra) szívedből és vesd ki a szenvedést (Elberf. gonoszt) testedből, mert az ifjúság és a hajnal (vagy az élet virágzása) hiábavalóság". A fentiek egyáltalán nem gúnyosan vannak mondva, mintha azt akarná mondani: Csak fel, fiatalember, vesd magad az élet karjaiba!,
de gondolj arra, hogy jön az ítélet napja! A szavak ehelyett azt mondják, hogy az ifjúnak ifjúságtól szive, elméje és szemei kielégítésére folytatott pályafutása befolyásolja a Legfelsőbb, felséges Bíró által kimondott ítéletet.
5 A fiatalság általában nem szereti érezni a felelősség terhét. Nem szereti tanulmányozás és bizonyos út következményeinek vizsgálgatása által előre kijózanítani magát. A fiatal emberek erre való tekintet nélkül kevés kivétellel felelősek azért, ami később lesz belőlük. Ez azt jelenti, hogy az ifjú vagy leány fiatalkorában kezdett élete befolyásolja jövőjét, mint férfiét vagy asszonyét. A fiatalság nem kerülheti el felelősségét, hisz ez az emberi értelemben és testben lakozó törvényeken alapul. Ha tehát az életnek örvendő erőteljes ifjú az önző szíve szerinti úton jár és szemeit világi célokra irányítja, minden bizonnyal Isten kedvezőtlen itéletétvonja rá. Ha másrészről egy ifjú vagy leány az életért való hálából az önzetlen szív útján jár s szemeit hittel az új világ igazságosságára irányítja, ez kedvező ítéletet von reá, ami végnélküli életet jelent az igazságos új világban. Az ily fiatal
korú kerülni fogja, hogy fiatalságát és élete virágzását hiábavalóságban töltse, tévelygő pályafutását követve, ami csalódáshoz vezet. Nem nyugtalankodik s nem szomorkodik ez élet önző dolgai miatt, sem nem választ oly útat magának, ami jövőben biztosan nyugtalanságot, szomorúságot, csalódást és reménytelenséget hozna számára. Inkább már fiatal korban „eltávolítja a gonoszt testéből" s az új világ igazságosságával összhangban levő útat követ. Ha Isten kimondja az ítéletet, melyet ez a, pálya hoz neki, nem fogja sajnálni fiatalságát, élete virágzását, hogy így használta fel. Számára ez nem volt hiábavalóság.
HOGYAN EMLÉKEZZÜNK A TEREMTŐRE
6 Az életet ki kell használni. Nem engedhetjük, hogy életünk egy részét hiábavaló dolgokra, nem jó célra használva eltékozoljuk. A fiatalság kedvező alkalmak ideje. A későbbi életben való aratást nagymértékben az határozza meg, amit az ember fiatalkorban vetett. Ebben az ügyben érvényes Isten törvénye, s ezt nem csúfolhatjuk meg, akármilyen éleseszű tudományos módon történjen is az. „Mert amit az ember vet, azt aratja is; mert aki a teste számára vet, az a testből arat majd pusztulást, aki ellenben a szellem számára vet. az a szellemből arat örök életet". (Gál. 6:7, 8.) Minden ember teste még a fiatalkorban is pusztalóban és haldoklásban van. Ha tehát az ember állati szenvedélyei és testi kívánságai szerint vet, teste felbomlása idején csak halált és pusztulást fog aratni. Ha azonban az életet ápolja, képezi és finomítja s azzal tölti el, ami szellemi jólétet és növekedését előmozdítja, biztosan az örök élethez vezető szellemi áldásokat fogja aratni. Jehova Isten a nagy Szellem, s ha az ő számára és tetszése szerint vetünk, Krisztus Jézus által a nagy Szellem-
tői, a Vagyonoktól minden bizonnyal megkapjuk az örök élet jutalmát.
7 Hogy ne éljünk vissza fiatalságunkkal vagy meglevő életerőnkkel s a későbbi években ne kelljen arra a tudatra ébrednünk, hogy hiábavalóság és haszontalanság útján jártunk, az ihletett Írás egészséges tanácsot ad: „Emlékezzél Teremtődre életed virágzásában (Rotherham: életerőd napjaiban). mielőtt eljönnének a gonosz napok és bekövetkeznének az esztendők, melyekről majd ezt mondod: Nem tetszenek nekem". (Préd. 12:3; rev. Zürcher B.) Vagy az Elberfeldi Biblia szerint: „Gondolj Teremtődre ifjúságod napjaiban, mielőtt a baj (szerencsétlenség) napjai jönnek és bekövetkeznek az évek, melyekről azt mondod majd: Nem lelem kedvem bennük".
8 Ez jó utasítás a fiatalabb emberek s természetesen az idősebbek számára is, mert ha valami oly nagy fontossággal bír, hogy az ember az aranyifúsága idején is meg kell emlékezzen róla, éppoly fontos minden időben arra, emlékezni, fiatalságunk elteltével nem szabad megszűnnünk arra emlékezni: de ha már fiatal éveinkben arra emlékezünk, megszokjuk s egész későbbi életünkben nem feledkezünk meg Róla. Nem csak a fiatalság éveiben, hanem más korban is kieshetünk az egyensúlyból az erő és testi jólét tudatában s hajlamosak lehetnénk elfelejteni Istent. Testi frisseség félrevezethet bennünket, hogy fizikai erőnkbe vessük bizalmunkat s azután azzal dicsekedjünk. Ama tény, hogy Isten, az erő igazi forrása láthatatlan, nem ok arra, hogy figyelmen kívüli hagyjuk Őt és emberi erőnk tudatába ebbe vessük bizalmunkat. „Ezt mondja Jehova: Ne dicsekedjék a bölcs az ö bölcseségével, az erős se dicsekedjék az ő erejével, a gazdag se dicsekedjék az ő gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekszik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok Jehova, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorol e földön: mert ezekben telik kedvem. — ezt mondja Jehova". — Jer. 9:23, 24.
9 A testi fogyatékosságban szenvedő Pál apostolt Krisztus Jézus szintén helyes felfogáshoz segítette az erőt illetőleg. Ezért írta Pál: „Ti miatt háromszor könyörögtem az Urnak, hogy távozzék el belőlem, s Ő így szólt nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a gyengeségben nyilatkozik ki teljesen". Inkább szeretek tehát gyengeségeimmel dicsekedni, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem. Ezért telik örömem a Krisztusért elszenvedett minden gyengeségben, bántalmazásokban, nélkülözésekben, üldözésekben és szorongattatásokban: hisz ha gyenge vagyok, akkor erős". — II. Kor. 12:8—-10; Menge.
10 A tanács először a, zsidó nemzet összes fiatal férfiainak és asszonyainak szólt, hogy a fiatal erő idejében emlékezzenek a Teremtőre. E nemzet Istennek volt szentelve és szövetséges viszonyban volt vele. Igy a leszármazottaik különleges szövetséges viszonyba születtek bele s neki voltak szentelve. Ez egész világosan mutatja, hogy még a felszentelt keresztények gyermekei is emlékezetükben kel] tartsák a Teremtőt. Ha így folytonosan megemlékeznek róla, tisztelik Őt és saját jólétükre cselekszenek.
11 A gyermek Jézust szülei kétségkívül ismételten figyelmeztették, hogy ifjúságában emlékezzen meg Teremtőjéről. A gyermek Jézus mindenesetre hű példája annak, hogyan emlékezzünk meg a Teremtőről már a zsenge gyermekkorban. Tizenkétéves korában szülei felvitték a pászkaünnepre Jeru-
