A lap nincsen korrektúrázva
10
AZ ŐRTORONY
zsálembe. Hazafelé elveszítették öt s így visszatértek Jeruzsálembe keresésére. Kutatásuk harmadik napján megtalálták a templomban, ahol az ott jelenlevő tanítókkal kérdések megbeszélésével foglalkozott. Aggódó anyja kérdésére így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az Atyám tulajdonában (Diaglott: előcsarnokában) kell lennem?“ (Luk. 2:49; Weizsacker). Ott a Teremtője temploma
előcsarnokában oktatást nyerni kiváló módszer volt Atyjáról megemlékezni s valamit tanulni, amin elgondolkozhatott. Ezért volt találó kérdése: „Hogy is kereshettetek engem? Nem tudtátok, hogy én az Atyám házában kell legyek?" (Menge, Rösch, Perk) Jézus idejétől az Atya háza vagy temploma a keresztény gyülekezet vagy egyház, amelynek Jézus Krisztus a feje. Ahol e gyülekezet tagjai találkoznak, nagyon jó hely a fiatalok számára, hogy szintén ott legyenek és értelmüket a Teremtőre irányítsák.
12 Sámuel, Anna fia további példája annak hogyan emlékezhet meg valaki egész fiatal korban Teremtőjéről. Ő nem tiltakozott az ellen, hogy már egészen zsenge korában Isten temploma szolgálatába állítsák. Természtesen mialatt az Ur házában a kapuk nyitásánál szolgálatot teljesített, mint lévita szellemi oktatásban részesült. (I. Sám. 1:22—28: 3:1, 15.) Oly dolgokkal töltötte el elméjét, melyekre visszaemlékezhetett és megfigyelte Jehova Isten gondolkozásra méltó munkáit.
13 József szintén már mint ifjú a legfontosabbra gondolt: ő méltó előképe Krisztus Jézusnak. Azon okok egyike, amiért Atyja, Jákob az összes többi fiánál jobban szerette, kétségkívül az a tény volt, hogy ő megemlékezett Teremtőjéről. Tizenhétéves korában József megkapta jutalmát magától Jehova Istentől, mivel megemlékezett Róla, illetve prófétai álmokban részesült, melyek különös kegyelmet nyilatkoztattak ki. Mint ifjú eladva Egyiptomba, ott lent egyedüli imádója volt Jehova Istennek. Ez a vonzó fiatalember ennek ellenére sem feledkezett meg Teremtőjéről. Jehovát emlékezetében
tartotta, s ez megrősítette, hogy ellenállhasson a szenvedélyre való csábításnak és állhatatosan ezt felelje a kisértőnek: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gazságot és hogyan vétkezhetném az Isten ellen?"
14 Bár Józsefet tisztasága végett jogtalanul börtönbe vetették, mégsem mulasztotta el Teremtőjére emlékezni. Még ha húsz évéből néhányat az állami börtönben is kellett töltenie, mégsem érezte elhagyva magát Jehova Istentől, sem nem indította, arra, hogy megfeledkezzék a Teremtőről. Huszonnyolcéves korában, börtönből való szabadonbocsátása előtt két évvel pedig az Ur nevében jelentőségteljes álmokat
tudott megfejteni és így szólni: „A megfejtés nem Isten dolga-e? mondjátok el kérlek, nekem". A Teremtőjéről fogsága idején minden nyomorúságai közepette való hű megemlékezése mellett tanúskodtak azok az őszinte, tiszta szavak, melyeket József harmincéves korában, a börtönből való szabadulása után Egyiptom hatalmas faraója előtt mondott: „Nem én, hanem Isten jelenti ki, ami a faraónak javára van... A fáraó álma egy és ugyanaz. Amit Isten tenni akar, azt hozta a faraó tudomására... Istennél elhatározott dolog ez és Isten késedelem nélkül végre is hajtja ezt“. — I. Mózes 37, 39, 40, 41. fejezetek.
15 Dávid a bethlehemi pásztor Isten további szolgája volt, aki ifjúságában gondosan arra törekedett, hogy gondolkozásában ne hagyja figyelmen kívül Istent, se ne dicsekedjen saját erejével. Már húszéves kora előtt egészen egyedül
megölt egy medvét és oroszlánt, melyek megtámadták Atyja juhait, midőn pedig a csatatérre készült kimenni, hogy megvívjon a rettenetes filiszteus-óriás Góliáth ellen. Saul király előtt hitet tett Teremtője mellett, így szólván: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és medve hatalmából, meg fog szabadítani e filiszteus kezéből is.“ És pontosan ez történt. Röviddel azután elesett az óriás hús-kolosszus, aki „ifjúságától fogva harcban edzett férfi“ volt, holtan feküdt az általa megvetett és káromolt ifjú előtt. (1. Sám. 17:32—51) Dávid már mint ifjú kinyilatkoztatta az Isten szíve szerinti férfi tulajdonságait. Ezért Isten Izráel eljövendő királyává kente s azután szellemével ruházta fel. Jóllehet az Ördög Saul királyt azután felhasználta Dávid üldözésére, hogy megfeledkezzék Teremtőjéről és hamis istenekhez csatlakozzon.
Dávid komolyabban megemlékezett Istenről, mint valaha nem tért el a helyes útról. Ezért harmincéves korában a hűtlen Saul király helyébe királlyá kenetett.
16 Ezékiás, Júda fejedelme szintén már fiatal napjaiban Teremtőjére gondolt. Ezért az akkor kezdődő kormányzata, midőn még csak huszonötéves volt, Istennek tetsző hű uralom volt és Krisztus kormányzatát árnyékolta elő, amikor Atyjával együtt Kr. u. 1914-től az armageddoni csatáig kormányoz. — II. Kir. 18, 19 és II. Króm 29—32. fejezet.
17 Jósiás, Salamon király egyik királyi utóda szintén megfelelt Salamon Préd. 12:3-ban mondott szavainak. Jósiás mint Júda királya nyolcéves korában kezdett uralkodni. Tizennyolcadik életévét azzal jellemezte, hogy a Teremtőjéről való megemlékezésből kijavíttatta Jehova templomát s a templom történetében valaha ismert legnagyobb pászkaünnepet tartotta meg abban.. Ez mutatja, hogy Jósiás gondolatai
mire irányúltak uralma első tíz éve alatt. A fiatal király azután megtisztította Júda országát a vallástól, amennyire lehetett, hogy elsősorban Jehova Istent tartsák emlékezetben. — Krón. 34, 35. és II. Kir. 22, 23. fejezetek.
18 A Jósiás király uralkodása tizenharmadik évében jövendölni kezdő Jeremiás további ifjú volt, aki elméjét a menny és föld Teremtőjére irányítva tartotta. Midőn szavait Jehova Isten Jeremiáshoz intézte (aki nyilván tizenhároméves lehetett), így szólt: „Prófétául rendeltelek a népek közé". Jeremiás így felelt: „Ah. ah. Uram Jehova! íme, én nem tudok beszélni, hiszen ifjú (Elberf. szelj.: fiú) vagyok!“ „Erre Jehova így szólt: Ne mondd: Ifjú vagyok, hanem menj mindazokhoz, akikhez küldetek és beszéld mindazt, amit parancsolok neked. Ne félj tőlük, mert, én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged, — szól Jehova.“ (Jer. 1:4—8) Az ifjú Jeremiás Jehovát emlékezetében tartva nem félt a tekintélyt gyakorló vallásos ellenfelektől. A vallásos ellenállás éveire való tekintet nélkül nem szűnhetett meg Jehováról megemlékezni: „Ezért azt mondom: Nem emlékezem meg róla, sem nevében többé nem szólok, de mintha égő tűz volna szivemben, csontjaimba reszketve és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem." — Jer. 20:9.
19 Dániel és három éber társa: kimagasló ifjak voltak, akik Istent szilárdan emlékezetükben tartották, miáltal száműzetésük folyamán egy démonok által uralt országban tiszta, teokratikus viselkedésre voltak indítva. Mivel fejedelmi ifjak
voltak, „fogyatkozás nélkül valók és kellemes külsejüek", meglepték pogány felvigyázóikat állhatatos vonakodásuk által, hogy a király démonbálványoknak áldozott asztaláról egyenek. Az Ur Isten gazdagon megáldotta őket lelkiismeretességükért. Ifjúságukban folytatott hű pályafutásuk erős alapot alkotott, s ezen alapon képesek voltak szilárdan ki-
