A lap nincsen korrektúrázva
8
AZ ŐRTORONY
megszűnt s azt újszövetség által az életadó szellemével pótolta, írja:
34 „A mi ügyességünk (Storr: képességünk) Istentől jön, aki minket ügyessé (Storr: képessé) tett, hogy az újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé (Moffátt, Stage: az irott törvénnyé), hanem a szellemé; mert a betű (az irott törvény), ő a szellem ellenben megelevenít. Ha pedig a halálnak betűkkel kövekre írott szolgálata annyira dicsőséges volt, hogy Izráel fiai nem nézhettek Mózes arcára és ábrázatának múló dicsősége miatt; ne lenne akkor a szellem szolgálata sokkal dicsőségesebb? Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges volt, mennyivel inkább túláradó dicsőség lesz az igazságosság szolgálata, Sőt egyáltalán nem dicsőséges ehhez hasonlítva, melynek túláradó dicsősége van. Mert ha már a múlandó is dicsőséges volt, mennyivel inkább
dicsőséges a maradandó!"
35 Pál azután kimutatja, hogy az újszövetség alatt az igazságosság ereje nem a megszüntetett tíz
parancsban rejlik, hanem Isten szellemében, amely Jézus követőit Isten képére változtatja át. Pál mondja: „Mert az Ur a szellem; ahol pedig az Ur szelleme, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan fedetlen arccal visszatükrözzük az Ur dicsőségét,
ugyanarra a képmásra alakulunk át, dicsőségről-dicsőségre, ugyanis mint az Úrtól, aki szellem". — II. Kor. 3:5—18; Schlachter ford.
36 Ebből a szempontból megérthetjük Pál további magyarázatának a jelentőségét; „Ha azonban a szellem által vezettetitek magatokat, nem vagytok a törvény alatt". (Gál, 5:18.) A keresztények az Isten szelleme vagy szent akarata által az Igéjével összhangban vezéreltetnek. Ez a tény azt bizonyítja, hogy nem állanak a régi törvényszövetség alatt. Ezalatt átváltoznak a szellem által, ami Isten kegyelme az újszövetséggel kapcsolatban kölcsönöz. E nagyon fontos témának a további vizsgálatát illetőleg, felhívjuk olvasóink figyelmét a következő cikkre.
WTA. 1945. november 1.
Emlékezzél az új világ Teremtőjére
„Emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod (Rotherham: életerőd) idején, mig a veszedelem napjai el nem jönnek és mig be nem következnek az esztendők, amelyekről majd ezt mondod: Nem szeretem ezeket.“
Prédikátor 12:3.
1 JEHOVÁNAK soha nem lankadó vagy apadó ereje és hatalma van. A földön, az ifjak dísze az ő erejük, az ifjak ereje azonban semmi a-nagy Teremtő Jehova erejéhez képest. (Példab. 20:29.) Akik a Teremtőben bíznak, erőt kapnak a kitartásra, amihez hasonlítva az ifjak természetes ereje semmi. Az ebben kételkedőknek szól a kérdés: „Hát nem tudod-é és nem hallottad-e, hogy örökkévaló Isten Jehova, aki teremtette a föld határait? Nem fárad és nem lankad el: végéremehetetlen az ő bölcsesége! Erőt ad a megfáradottnak és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is, de akik Jehovában bíznak, azoknak ereje megújul: szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el“. (És. 40:28—31.) Igy tehát az ifjak részéről nem bölcs eljárás fizikai ifjúságunkban, mint olyasvalamiben bízni, amire mindenkor számíthatnak, sem azt vélni, hogy a tartós erő csak a testi frisseségen és fiatalságon alapszik.
2 A fiatalságot ma minden oldalról ostromolják támogatásáért és az ereje szolgálatáért. A fiatalság most az egész emberiség történelme legnehezebb feladata előtt áll, nemcsupán a háborúutáni idő nemzetköziségének az összekuszált, bonyolult, veszélyes és izgalmas problémái és áttekinthetetlen eljövendő nehézségei miatt, hanem mivel a nemzetek el vannak határozva, a háborúutáni időben tovább folytatják menetelésüket egész Armageddon csatateréig. Az Armageddon név a „mindenható Isten (ama) nagy csatáját“ jelöli meg.
(Jel. 16:14, 16.) Armageddon e világraszóló háborújában a fiatalság birtoklása sem előnyt nem jelent, sem arra való biztosítékot, hogy valaki az új világba, túl fog jutni. Az ifjuság önmagában nem szolgáltat okot, hogy kegyelmet nyerjen vagy egyébként szabadon megmeneküljön; ebben a cikkben ellenben látni fogjuk, hogyan nyerhetünk kegyelmet és megmentést. — Ezékiel 9:5, 6.
3 Természetesen az ifjúság a maga erejével, fürgeségével és az ember birodalmában levő minden iránti kíváncsiságával szívesen tevékenykedne, szeretne nyilatkozni és előbbre jutni. Ereje tudatában az ifjúság ezt szeretné alkalmazni, mivel ez örömet szerez neki. A fiatal elme minden iránt kérdezősködik és feleletet kíván kapni. Mivel a fiatalok még nem régen vannak a világon, szeretnék kihasználni az életet s mélyíteni a tapasztalataikat. A létező sokféle közlekedési eszközre való tekintettel csábítják őket a világ látványosságai. Az ifjúság, a természeténél fogva bizonyosan nem áhítozik arra, hogy a világ jelenvaló nyomása alatt alaposabb ismeretet szerezzen a nagy Életadóról és elmélyedjen az elhatározásába való bepillantás által, amire az embert teremtette, sem a Teremtővel kapcsolatos tapasztalatai kiszélesítésére nem törekszik. Az ifjúság a napjainkban nyert vallásos oktatás ellenére általában hajlamos a Teremtőt figyelmen kívül hagyni s az életből, szem elől és értelemből száműzni. Az ifjúság között nagymértékben elterjedt bűncselekmények döntő bizonyítékai ennek s joggal nagy aggodalomra ad okot.
4 A Prédikátor 12:1, 2 figyelmeztető szavai több évszá-
