A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
5
hetenkénti szombatra azonban nem lehet úgy magyarázni, mintha a negyedik és a többi kilenc parancs is örökké érvényben maradna s így Krisztus tanítványaira is vonatkoznának. A tíz parancs nem volt mindig érvényben az emberek számára, sőt még a
zsidók számára sem. Mózes, az Izráellel kötött törvényszövetség közbenjárója ezt világosan megmondotta. Az V. Mózes 5:6—21-ben Mózes idézi a tízparancsot s azután a 22. versben így szól tovább: „Ezeket az igéket mondotta Jehova hangosan a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen, a tűz, felhő és homály közepéből és nem többet; majd felírta: azokat két kőtáblára és ideadta azokat nekem". De éppen mielőtt Mózes idézte a tíz parancsot, mondotta az izráelitáknak; „Jehova, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben. Nem, a mi atyáinkkal kötötte Jehova e szövetséget, hanem velünk, akik ime itt vagyunk ma mindnyájan és élünk. Színről-színre szólt veletek Jehova a hegyen, a „tűz közepéből”... s azután idézte a tíz parancsot. (V. Mózes 5:1—5.) Valamikor nyilvánvalóan bevezettetett a tíz parancs, még pedig nem az atyáknál, Ábrahámnál, Izsáknál, Jákob tizenkét fiánál, hanem a Hóreb (vagy sinai) hegynél jelenlevő izráelitáknál, midőn Mózes közvetítette nekik a törvényszövetséget. Igy tehát egyáltalán ne támasszon bennünk félelmet vagy aggodalmat az a tény, hogy a tíz parancs elvétetett.
18 Olvassátok el a tíz parancsot s felismeritek, hogy Mózesnél és izráelita testvéreinél lett bevezetve. Ábrahám és többi atyáik számára egyáltalán nem léteztek. Az első parancs így hangzik; „Én, Jehova vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged
Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyenek neked idegen isteneid én előttem”. (II. Mózes 20:2, 3) Ez a parancs Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Jákob tizenkét fiának nem szólt, mivel Jehova Isten ezeket sohasem szabadította ki az egyiptomi szolgaság házából... Azonkívül figyeljük meg, hogy a parancs negatív (tagadó) formában van adva; „Ne legyenek idegen isteneid én előttem." Isten Ábrahámmal nem beszélt negatív, hanem pozitív [igenlő) formában, amint ez I. Mózes 17:1, 2-ből kitűnik: „Mikor Ábrahám kilencvenkilenc éves volt, megjelent neki Jehova és így szólt: Én vagyok a Mindenható Isten, járj előttem és légy tökéletes. Szövetséget szerzek köztem és közted és szerfelett megsokasítlak téged." Ez a szövetség nem a törvényszövetség volt, hanem az ábrahámi szövetség a magot illetőleg, amelyben a föld minden nemzetségei megáldatnak.
19 Mózes alatti izraelitákat illetőleg Jehova Isten joggal parancsolta nekik, hogy ne imádjanak más isteneket. Miért? Mivel Jehova szabadította ki őket az egyiptomi szolgaságból és a halálból. Ezek az ő tulajdonát képezték mint megvásárolt nép s így joga volt parancsolni nekik, hogy ne imádjanak mást mint egyedül Öt.
20 A második parancs szintén negatív: „Ne csinálj magadnak faragott képet és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek lenn
a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, Jehova,
a te Istened, féltőnszerető Istened vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban harmad és negyed izig, akik engem gyűlölnek. De irgalmasan bánok ezer izig azokkal, akik engem szeretnek és parancsaimat megtartják". (II. Mózes 20:4—6.)
Ádám az Édenben nem kapott oly parancsot, miszerint nem szabad imádnia a halakat, madarakat és állatokat vagy ezek képét. Ehelyett Isten az embernek pozitív parancsot adott; „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet s hajtsátok uralmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön csúszó, mászó mindenféle állatokon!" (I. Mózes 1:28, 29.) Csak miután az ember elveszítette az alacsonyabbrendű állati teremtmények feletti uralmát, kezdte imádni őket és csinált képet róluk.
21 A harmadik parancsnak szintén negatív szövege van; „Jehovának, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja Jehova büntetés nélkül, aki az ő nevét hiába felveszi". (II, Mózes 20:7.) Ezt a parancsot III, Mózes 19:12 még kibővíti: „Ne esküdjetek hamisan az én nevembe, hogy meg ne szentségtelenítsd a te Istened nevét. Én vagyok Jehova". Isten az izráelitáknak Mózes alatt különösen kinyilatkoztatta nevét, ismertetve velük, hogy az ő Jehova neve az elhatározás Istenére utal, a szövetség Istenére, illetve aki elhatározásait vagy szövetségeit mindenkor megtartja. (II. Mózes 3:13—18; 6:2, 3.) Ha tehát szövetségre léptek Jehovával s így az ő neve népévé lettek, az komoly felelősséget jelentett. Hanem tartották meg szövetségüket, megszentségtelenítették Isten nevét, hiába és képmutatóan vették fel s nagyon gorombán vétkeztek ellene. A hamis eskü s a szövetségszegés által gyalázat zúdult Isten nevére s ez nagy bűn. Ez teljesen ellentétben van azzal, amit Jézus a Jehova Istenhez való imát illetőleg tanított: „Szenteltessék meg a te neved”, — Máté 6:9; Róma 2:23, 24.
22 A negyedik parancs szintén negatívan van kifejezve: „Megemlékezzél a szombat napról, hogy megszenteld azt. Hat napon át munkálkodjál és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap Jehovának, a te Istenednek szombatja; semmi dolgot ne tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki kapuidon belül van; mert hat napon teremtette Jehova az eget és földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta Jehova a szombat napját és megszentelte azt”. (II, Mózes 20:8—11.) Semmi pozitív nincs mondva ebben a parancsban a szombat napnak az Isten Igéje tanulmányozása által történő megünneplését illetőleg, történjen az magánúton, nyilvános gyülekezetekben, prédikáció meghallgatása, vagy pedig a hetedik napon különböző istentiszteleti cselekmények elvégzése által.
23 Az ötödik parancs nem negatív; „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet Jehova, a te Istened ad neked". (I. Mózes 20:12.) Pál apostol szerint „ez az első ígéretes parancs”. (Efézus 6:2.) Ez a parancs nem voatkozott a zsidók őseire, mivel Jehova Isten nekik
