A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
13
Az „arany palackocska (Elberf.: csésze"). a koponyaüregben levő agyvelőt képletezheti, ami összeköttetésben van a hátgerinccel. A drágasága és világos színe végett alraany; de az összetört és oszlásban levő agyvelő a halált jelenti. A Biblia a testet mint egészet szintén edényhez vagy csészéhez hasonlítja, melyet az ifjúság tisztán s nem a szenvedélyek kielégítésével bepocskolva tartozik használni. Az emberi test arany csészéhez hasonlít az élet benne rejlő felbecsülhetetlen erői végett. (I. Tess. 4:4, 5; II. Tim. 2:20—22; Jer. sir. 4:2), E csésze a halál alkalmával összetörik vagy megszűnik működése és bomlásnak indul.
35 A „vödör" vagy „korsó" az, ami az életadó véráradatot felveszi, ugyanis a szív. Ez a „vödör" arra szolgál, hogy a vért a testen keresztül újra körjáratra küldje ki. Mégha a múltat sajnáló öreg nem is a szív megrepedése következtében hal meg, mindazonáltal szíve a halál beáltakor mégis a forrásnál darabokra tört korsóhoz hasonló; hisz a vért nem képes többé bevenni és a test megujítására és felfrissitésére tövább küldeni. A vérkeringés „kereke" ekkor hasonló a kúton eltört merítőtengelyhez, mellyel a kútból vizet húznak, hogy a vízhordó korsójába vagy vedrébe töltsék. A törött kerék megszűnik forogni. Megszűnik a vérkeringés és úgy tűnik, hogy Jehova Isten a vérkeringés tényét Bölcs Salamonnak sok évszázaddal William Harvey 1628-ban tett felfedezése előtt kinyilatkoztatta. Ez a „merítő kerék összetörött" (Menge), a föld eredeti porából teremtett emberi test visszatér a porba, illetve visszakerül az előbbi állapotba. Igy az emberi lélek meghal, mivel a test és az Istentől adott szellem vagy életerő egyesülése megszűnt. „Mert a test szellem (vagy életlehelet) nélkül halott". (Jak. 2:26). Kilehelte azt. A lélekzés által fenntartott szellem, az életerő visszatér Istenhez, a Teremtőhöz, aki adta azt. A fiatalságát Isten figyelmenkivülhagyása által eltékozló öregemberre találóan mondja az Ige: „Amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia!" — Ezék. 18:4, 20.
36 „Hiábavalóságok hiábavalósága, mondja Kokéleth: találta, hogyan lehet
minden hiábavalóság". (Préd. 12:10; Schmoller) A „Kohéleth" héber szót Bölcs Salamon király önmagára alkalmazta s e név jelentése: „Összegyűjtő (ekklesiates), prédikátor vagy hírnök", helyesen jelentette ki, hogy a legnagyobb mértékben hiábavalóság, ha valaki ifjúságában visszaél a léttel és a Teremtő akaratával, ebben a szándékos tudatlanságban megöregszik s azután a hosszú élet eredményeként csak az öregség rokkantságát tudja, felmutatni. Az ő esetében minden hiábavalóság vagy üresség volt, mégha mint multimilliomos, nagyrabecsült politikus vagy vallásvezér is halt meg. Ha valaki ifjúsága idején e világ kereskedelmi, politikai és vallásos dolgaihoz szabja pályafutását, visszaélve Jehova Isten akaratával, öregsége éppoly üres, mint ez az Armageddon megsemmisítéséhez közelgő öreg világ.
37 De nem így az a férfi és nő, akik az élet küszöbétől kezdve mennyei kincseket gyűjtöttek, a mennyei Teremtőtől jövő kincseket s akik mint tanúi az ismeret és értelem e kincseivel hűségesen szolgálták Őt. „Mert az Isten nem igazágtalan, hogy megfeledkezzék munkátokról és ama szeretetekről, amelyet az ő neve iránt tanúsítottak azzal, hogy a szenteknek (Weymouth: az ő népének) szolgáltatok és most is szolgáltok. Kívánjuk azonban, hogy mindegyitek ugyanazt a buzgóságot tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység be nem teljesedik, hogy ne legyetek restek (Weymouth: félszívűek),
hanem követői azoknak, akik hit és hosszú tűrés által öröklik az ígéretet". (Zsid. 6:10—12). „Fáradságotok nem hiábavaló az Úrban". — I. Kor. 15:50.
AMI A TEREMTŐRE EMLÉKEZTET
38 „S azonkívül, hogy a prédikátor (Kohéleth) bölcs volt, még a népet is ismeretre tanította, gondolkodó volt és kutató, aki sok bölcs mondást írt (van Ess: sok példabeszédet, állított össze). S azon volt a prédikátor, hogy kívánatos (Menge: megnyerő) szavakat ismerjen meg találó oktatásokat írjon (Kautzsch: őszinteségben leírt) és igaz beszédeket". (Préd. 12:11, 12). Nem lenne összhangban neve értelmével, ha a bölcs Kohéleth vagy prédikátor ezt mondaná s azután a néptől visszatartaná az ismeretet. A „Prédikátor" könyve írója mondja: „Én a prédikátor, király voltam Izrael felett Jeruzsálemben". (Préd. 1:12). Ő Krisztus Jézust, Jehova nagy felkent Királyát szemlélteti a magasságos új Jeruzsálemben. Ő Jehova legnagyobb Prédikátora és Hírnöke. Prédikálása által össze hívta követőit Isten Igéje meghallgatására. Jehova teokráciájában való kormányzata kezdetének e napjaiban hozzálátott összes követőinek a mennyei Sionhoz, az ő főszervezetéhez való begyűjtéséhez, még pedig mióta Kr. u. 1918-ban a templomához jött. Különösen ettől kezdve következő jövendölést, teljesítette be: „És prédikálni fogják az Isten országának ezt az evangéliumát az egész világon, bizonyságul minden népnek. És akkor jön el a vég". —. Máté 24:14.
39 Fenti jövendölés teljesüléseképpen szentelték magukat Jehova felkent tanúi e hirdetőhadjáratnak, hogy mindenkivel ismertessék a királyság evangéliumát, akik szeretik az isteni uralmat. E hirdetés által gyűjti össze az igazi Kohéleth vagy prédikátor, Krisztus Jézus a szent angyalai vezetése alatt nemcsak a követői „kicsiny nyájának" a maradékát, hanem összehívja összes „más juhait", a „jóakaratú embereket" is. — Máté 24:30, 31: 25:31; Luk. 12:32; Ján. 10:16; Zsid. 12:22—24.
40 Ez a nagy Prédikátor példát hagyott hátra nekünk, hogy a lábnyomait kövessük. Bölcsesége nyilvánvalóvá lett, midőn népe szelídeinek Jehova ismeretét tanította.Ennek metevése végett állandóan gondolkozott és kutatott s megtalálta, hogyan lehet sok földi dolgot szellemiekkel összehasonlítani és így keresett, szerzett és formált sok példabeszédet és példázatot, hogy az Istent őszintén keresőknek ismeretet közvetítsen, de elrejteni olyan emberek előtt, akik nem emlékeztek meg Jehova Istenről, a Teremtőről. A nagy Prédikátor által elfogadható, megnyerő szavakban kikeresett, őszinteségben és helyesen, tehát igaz szavakkal leírt példabeszédek alkották a Szentírásokat. Az isteni Ige e szavairól mondotta Jézus „A te Igéd igazság". (Ján. 7:17). Ugyancsak igyekezett Isten ez igéjét a legjobb kifejezési és feltárási módon hirdetni. Hogy ez mily jól sikerült neki, a következő bizonyság igazolja: „Ember soha úgy még nem beszélt, amint, ez az ember beszélt. És mindnyájan helyeseltek neki és csodálkoztak azokon a kedves (Luther: kegyes) szavakon, amelyek az ő szájából származtak." Vagy „Mindnyájan tetszéssel fogadták és csodálkoztak a kellemes (Godspeed: megnyerő), szavakon, amelyek szájából folytak." (Rösch) — János 7:46, Luk. 4:22.
41 Jézus éppen húszas éveit meghaladva, midőn prédikálni s a népnek ismeretet kezdett tanítani, bölcs példát nyújt Jehova Isten mai felszentelt fiataljainak. Bölcsesége nemcsak abban állott, hogy igaz és helyes ismeretet, keresett, hanem abban is, hogy ezt másoknak is tanította, miután azt keresték. Ha fiatal emberek ismereteket nyertek Istenről, olyasvalamivel rendelkeznek, ami Teremtőjükre emlékezteti őket. De hogy ne legyenek feledékeny hallgatók, a legjobb mű-
