A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
11
tartani, a császárral dacolni s inkább tüzes kemencébe és az oroszlánok vermébe vettetni, mint Istent elfelejteni és teremtményeket istenekként tisztelni. — Dániel 1,3, 6. fejezete.
20 János, Zakariás pap és Erzsébet fia Isten további szolgája volt, akinek elméje ifjúságában Teremtőjére irányuló gondolatokkal volt eltelve. Bár a vallásos ellenség miatt puszta helyen való tartózkodásra volt kényszerítve, növekedett a gyermek, erősödött szellemben és a pusztában tartózkodott Izráel előtt való megmutatkozásának napjáig. Harmincéves korában kezdett keresztelni s a Messiás előfutára ként jelentette be magát. Élete 32-ik évében mártírhalált halt. - Luk. 1:80, 9:7—9.
21 Végül említsük meg Timótheust, Eunika fiát, kinek Pál apostol a Bibliában megőrzött két levelet írt. Mivel Timótheus a keresztények gyülekezetének különleges felvigyázójává tétetett és mint, az apostolok vezető testületének külön képviselője tevékenykedett, írta Pál: „Ezeket hirdesd és tanítsd. Ifjú voltodat senki meg ne vesse, hanem légy példaképük a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben,
hitben, tisztaságban.11 (I.Tim. 4:11, 12) Az apostoli egyház szolgálati kiváltságaikban való ily korai előléptetés alapját ama tény képezte, hogy, Timótheus az ifjúsága frisseségének napjaiban megemlékezett Teremtőjéről. Ezért írhatta Pál Timótheusnak: „Te azonban maradj meg mindabban, amiket tanultál s aminek igaz volta felől meggyőződtél, tudva kitől tanultad és hogy gyermekkorod óta ismered a szent iratokat, amelyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által" — II. Tim. 3:14. 15.
VÉGE A HIÁBAVALÓSÁGGAL TÖLTÖTT IFJÚSÁGNAK!
22 A fentidézett történelmi példák kimutatják, mit jelent az, hogy az ember ifjúsága napjaiban Teremtőjére emlékezik, s azonkivül kinyilatkoztatják, milyen áldást hoz ez,
amint az az illetők későbbi életéből kitűnik. Az ifjúság évei a művelődés, képződés évei, midőn a leendő ember formálódik értelemben és szellemben, nem beszélve testi fejlődéséről. Ezek az élet legfogékonyabb évei, midőn a dolgok legmélyebben emlékezetbe vésődnek s midőn az emlékezetbe vésetteket nem feledjük el olyan gyorsan. Ezenfelül az ifjúság élni akar, boldogan akar élni. Miért ne gondolna tehát a teremtmény Teremtőjére és Életadójára, amíg még fiatal? Az élet még előtte áll, nem csak rövid élet e jelenvaló gonosz világában, hanem lehetőség szerint az igazságosság új világában való örök élet, feltéve, hogy a teremtmény megfelelően előkészül arra. Az Ördögöt s annak láthatatlan és látható szervezetét nem érdekli az ember élete, bár Édenben az Ördög így szólt Évának: „Bizonyosan nem haltok meg!", ha elfelejtitek Teremtőtöket. Az ember Teremtőjét azonban érdekli az engedelmes, igaz teremtmények élete. S mivel az Ördög bűnt és halált vezetett be az emberek között, a Teremtő kegyelmesen gondoskodott a halál és öregségi gyengeség eltávolításáról, valamint a gonoszságnak földről való kiirtásáról s ami még csodálatosabb, a sírban nyugvó halottak ujjáteremtéséről. A könnyen szárnyaló fiatalság tehát miért ne emlékezne Teremtőjére?
23 Önzés volna, ha csak akkor akarnánk Teremtőnkre emlékezni, ha már mögöttünk van fiatalságunk és jóságos gondoskodás folytán haladott életkorba léptünk. Mivel Jehova a Teremtőnk, neki tartozunk mindennel ami vagyunk s amivel rendelkezünk, hisz Ö az ég és föld Teremtője. Jehova az Isten és Teremtő, mi pedig emberek és teremtmények vagyunk. Ő a teremtője az igazságosság csodálatos új világá-
nak, melyet a Biblia „végnélküli világnak" nevez s amelynek új ege és új földje örökké fennmarad! (Es. 65:17, 18; 66:22) Aki értékelni tudja ezt, ifjúsága erejének napjaitól fogva a mindenek Teremtőjére kiván emlékezni, mivel megérdemli, hogy most egész életünkkel szolgáljuk, még pedig attól a naptól, midőn bizonyos értelemmel rendelkezünk, hogy szolgálhassunk ügyében és az ő dicsőségére. Jehova méltó arra, hogy ma friss erővel szolgaljuk, ahelyett, hogy visszahúzódnánk, míg emberi testünk kimerült s kiaszott, rugalmassága ellankadt, mozgékonysága odavan s a gonosz világban való lét maradandó évei már csak kevesek.
24 A csodálatraméltó Teremtő helyes érzelmű imádója fél kiengedni Istent elméjéből. Mihelyt teheti, nagy Hitelezőjének szolgálatába kíván állani, még pedig minden erejével, értelmével és minden rendelkezésére álló eszközzel, hogy az ellkövetkező napok folyamán őt szolgálja. Az nem játszik szerepet, hogy még hány év telhet el Armageddon csatájáig; most itt az idő, midőn meg kell emlékeznünk az új világ nagy Teremtőjéről s Őt szolgálni tartozunk. Ha most e világ folyamán Őt szolgáljuk, midőn az emberek általában nem emlékeznek meg Jehova Isten nevéről s ehelyett gyalázzák, az a kiváltságuk, hogy Krisztus Jézus alatt részt vegyünk a Teremtő dicsőséges nevének az igazolásában.
25 Legjobb esetben mi a kilátásai az oly földi életnek, melynek ifjúsága idejét hiábavalóságban töltötték, nem emlékezve meg Jehova Istenről? A Teremtő ihletése és vezetése alatt feleli a bölcs: „Most pedig emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, mielőtt a gonosz napok jönnek és bekövetkeznek az évek, midőn majd így szólsz: ,Nem tetszenek nekem'. Mielőtt a nap és fénye, mielőtt a hold és csillagok elsötétednek s a felhők az eső után visszatérnek." (Préd. 12:1, 2;Zurcher B.) Az Úr Isten előtt egyenességben megöregedett Simeon nem nélkülözte a továbbélés örömét. Midőn a gyermek Jézust a jeruzsálemi templomban karjaiba vette és felismerte, hogy Jehova Isten e Jézus által üdvösséget és szabadságot hoz az embereknek, érdemesnek találta az életet. Örömmel dicsőítette Istent és így szólt: „Most bocsátod el, Uram, a te szolgádat, beszéded szerint békességben (Krisztus, a Megmentő által), mert látták szemeim a te üdvösségedet (Schmoller: megmentésedet), melyet készítettél minden nép szemeláttára: a nemzetek megyvilágosítására világosságul, a népednek, Izraelnek pedig dicsőségül." — Luk. 2:25—32.
26 A nyolcvannégyéves özvegy Anna, szintén nem sajnálta, hogy ily öreg kort ért el. Ez az asszony fiatal kora óta hűségesen Istenére gondolt, ami azután hosszú élete legcsodásabb tapasztalatához vezetett: „Ez nagyon előre haladott korú asszony volt, miután férjével hét évig élt hajadonsága, óta és már nyolcvannégy esztendeje volt özvegységben (Menge: s azután özvegy maradt egészen nyolcvannégy évig). Ez nem távozott a templomból, hanem böjttel és imádsággal szolgált (Istennek) éjjel-nappal. Ugyanabban az órában ő is odaállott, dicsőítette az Istent és beszélt róla (a gyermekről) mindazoknak, akik Jeruzsálemben a megváltást (szabadulást) várták." — Luk. 2:36—38.
27 Jehova azon tanúi, akik ifjúságuk vagy azon évek óta, midőn még frissek és erősek voltak, Jehovát szolgálták óta, s ebben megöregedtek, szintén nem találják hiábavalónak életüket. Mégha Ádámtól nyert örökségük következtében testi erejük meg is rokkan, mégsem az az érzésük, hogy életük hiábavaló volt és számukra nincs többé életöröm; hanem örvendenek annak tudatában, hogy ezek a valaha átélt legdicsőségesebb napok. Miért? Mivel Isten Igéjéből, s az ifjúsá-
24
